Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-07 / 105. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, Í959. május 7. M FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL I^jufLou'iíg'' A harangok Rómába mentek A harangok Rómába mentek című film fiatal alkotók munkája, és a film meséje is fiatalokról szól. Szilvás; Lajos és Galambos Lajos forgatókönyvírók merész téma film- revitelére vállalkoztak. A Horthy-korszaikban nevelkedett középiskolás diákok életéből választottak ki néhány sorsdöntő napot, s ezek történetét vitték vászonra. A fel- szabadulás óta már több film alkotói mutatták be a fehérterror. a második világháború szenvedéseitől sújtott maros fiatalságát, behívókat küldenek szét. Péter — apátián, anyátlan árva fiú, tanár bátyjánál nevelkedik — megtudja, milyen sors vár rá és társai-j ra. Egy sebesült lengyel menekült kislány megmentése ürügyén megszervezi egész osztályát, együttesen szöknek meg, és mennek elébe a várost ostromló szovjet csiaipa- toiknak. A film egy-egy képe különösen szép, emlékezetes. A felnőtt figurák alakítóinak — Gábor Miklósnak. Pécsi Sándornak és Ladányi Ferencnek — nem nagy a szerepük, de mint mindig, most is emlékezetes a játékuk. gyár nép életét. Ez az első olyan film, amelynek színhelye egy nyugat-dunántúli kisváros, hősei diákok, gimnazisták. Közvetlenül a második világháború befejezése előtt 17— 18 éves fiúkkal ismerkedünk meg. A gimnazistáiknak is már elegük van a háborúból. Unják a sáncásást, amire mint leventéket kötelezik őket, gyűlölik a német megszállókat. Tudják, hogy a háború nem tarthat sokáig, hiszen éjszakánként már látni az »orosztorkolat tüzeket. Fiatalok, élni akarnak, és valami hősi, valami nagy tettet szeretnének végrehajtani. Az indiánosdiból már kinőttek, de valamilyen kalandos játékra még feltétlenül szükségük van. A fasisztákat nem szeretik, lopják a náci teherautókról a fegyvert, a lőszert. Az az alkalom, amikor meg lehet mutatni, hogy ki milyen ember, nem várat sokáig magára. Az eszeveszetten menekülő hitleristák magukkal akarják hurcolni az egész váSZABAD IFJÚSÁG t május 7-től 11-ig: JjOtCSlTlClltCi SOJOT Hogy milyen bonyodalmakat okozhat egy névcsere, azt csak az tudja, akinek része volt benne. A Botcsinálta sofőr című magyarul beszélő színes szovjet fűm erről szól. A véletlen úgy hozza, hogy az igazgatót és sofőrjét is Iván Petrovicsnak nevezik. Ez még önmagában véve nem baj, ugye? De a dolog úgy történt, hogy egy autó- kirándulás alkalmával a sofőr derékfájást kapott, és képtelen volt tovább vezetni a kocsit. A volán mellé a. főnök ült. -Nagy üggyel-bajjal elvergődött a legközelebbi kórházig, ott gondos orvosokra, ápolókra bízta munkatársát. Minthogy a sofőrön főnöke kabátja volt, a kórházban mindenki »az igazgatónak« vélte a beteget. Míg őt a hízelgők, talpnyálók elhalmozzák minden jóval, az igazgató izgalmas és nevettető kalandok egész során esik át. A film tele van derűs jelenetekkel. A szellemes, szatirikus filmvígjáték humora nem öncélú. Benne nem puszta névcseréről van szó. Csípősen kifigurázza a nagyképűséget, a talpnyalást, a bürokráciát. 00m0.-0-.f~.0v0 ,0- *,m. -mm Vizsga a ki/qlipályán alahányszor visszagondolok Traum Józsi bácsira, kis falunk kántortanítójára, elérzékenyülök. Eszembe jut az iskolában eltöltött hat esztendő, s mindaz a rengeteg kedves emlék, amely ifjúságomat idézi fel Rajongásig szerettük tanítónkat, Józsi bácsit, bár külsőre morcos ábrázatú, szigorú tekintetű és hirtelen haragú ember volt. Ez a külső azonban érző emberi szivet takart, s mérge amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is múlt. ö is végtelenül szeretett bennünket... Csak hát, ami együtt jár a falusi kántorsággal, ami szinte kötelesség: szerette a bort is. Nem válogatott. Megitta a püspöki pincéből hozott finom fehér bort, de szemhu- nyorítás nélkül nyelte a legsavanyúbb lőrét is. Azt. tartotta : rossz bor nincs ... Ezért aztán ofra hol vörös, hol pedig lila színben játszott. Nem egy esküvőn, litánián, temetésen és más templomi rendezvényen mi segítettünk neki az éneklés1'en, mert Józsi bácsi borízű hangja bizony messzire elkalandozott. Róla szól az alábbi kis történet, mely osztálya minden tanulójának oly sok derűs percet szerzett. * * * 1y égé felé járt az ískola' idő. Nyár közeledett, az ablakon át egyre nyugtalanabbul nézegettük a zöl- dellő, virágzó fákat, a kanyargó Dunát, melyre jó kilátás nyílott az iskolából. Mi tagadás, untuk a tanulást, alig vártuk, hogy vége legyen egyszer, s megkezdődjék a szünidő. Vasárnap délelőtt történt, egy-két héttel vizsga előtt. Szolcás szerint ott rugdaltuk a labdát Cseresznyés Dezső bácsi kocsmájának kuglipályája mellett. A nagymise után a jól végzett munka tudatúval Józsi bácsi is beállt a kugligolyói elkeseredetten hajigálók sorába. Meleg volt, gyakran megszomjazott, s a nagyfröccsök egymásután tűntek el torka mélyén. Ettől még jobban kimelegedett, s szép szürke ke lom'őt, melyet még a legnagyobb melegben is tarkójára tolva viselt, most letette a kuglipálya melletti gerendára, boros pohara szomszédságába. Ma sem tudom, hogyan történhetett, labdánk egyszer csak a gerendán csattant, lesöpört róla néhány poharat, köztük a tanítónkét, ráadásul még szép szürke kalapját is. Egy pillanatra megdermedtünk, majd a futásban kerestünk menedéket, de tanítónk kiáltására visszamentünk. Felsorakoztunk előtte, s sze- pegve néztük a boros, sáros kalapot, várva megérdemelt büntetésünket csattogó pofonok alakjában. Ez azonban elmaradt. — No, bikficek, magaviseletből levizsgáztatok ... Vizsgázni fogtok kuglizásból is — hangzott fel a jól ismert borízű hang. — Mindnyájan dobni fogtok, de jól vigyázzatok... Ettől teszem függővé, hogy a bizonyítványba milyen osztályzat kerül... így mondta, ez volt a lényeg, igaz, nem egészen ilyen folyékonyan, hanem kissé akadozva, mivel nehezen forKI MONDJA MEG? — Karcolat — Kovács főkönyvelő már reggel 7-kor készen volt napi programjával. Tegnaptól sokat töprengett azon, hogy a termérdek tennivaló közül mi a sürgős és mi a sürgősebb .. i Kilencig kidolgozza a munkások javasolté új önköltségcsökkentési módszer gazdasági mutatóit, ami tízezer forintot jelent naponta — gondolta ■—, majd tíz percig telefonál a kooperáló vállalat vezetőjével a holnapi anyagszü kséglet.ről. Tízig ellenőrzi az átárazás egy részét, tizenkettőig mérleget készít, ebédre csak bekapja a magával hozott főtt tojást. Egy órakor átnézi a diszpozíciókat., kettőkor halaszthatatlan ügyről tárgyal a bankkal, háromkor... Az igazgató titkárnője lépett be. Gondosan cimzet levelet tett Kovács elé. A levél Budapestről, a Bürokráciát Iroda- Gépesítő Központtól jött. Kovács kartárs két kézzel rontott a levélnek, és szinte már a borítékon át olvasta a sorokat. Semmi kétség — gondolta —, a Bürokráciát Iroda-Gépesitő Központ küldte el válaszát erre a legutóbbi levélre, amelyben Kovács' irodagépeket, szorzó, összeadó, osztó automatákat kért. A tervek ötszörösére nőttek, de az adminisztratív létszám a régi maradt. A munka intenzitását csak úgy biztosíthatják továbbra is, ha számológépeket kapnak. De Kovács kartárs arca a levél olvasására sem derült fel. Sőt, komorabb lett. Homlokáról elindult egy lomha verejtékcsöpp. A titkárnő attól félt, hogy Kovácsot gyomorgörcsök gyötrik. De a főkönyvelő nem rogyott össze, hanem ezt mondta: — A Bürokráciát Iroda-Gépe- sítő Központ azt Írja. Jucika, hogy ha irodagépet akarunk, akkor közöljük vele, öt év alatt hány munkással, mennyi adminisztratív és műsza.- ki dolgozóval növekszik vállalatunk létszáma évenkénti bontásban. Homlokán a másik verejtékcsöpp . is tolakodott már. Jucika elsápadt, és inait az ajtó felé. Kovács hangja határozottan csattant utána: — Megálljon! Hozza be az Írógépet! — Jucika ujjai percek múlva már peregtek is. Kovács diktált. —.;. A nagyatádi gyár négy fővel gyarapszik — mondta. Jucika ránézett, és megkérdezte, hogy ezt honnan tudja Kovács kartárs. Kovács intett, és gépelésre nógatta az adminisztrátort: — ... A tabi üzem öttel. <t siófoki... — Itt Kovács felugrott, kirántotta a papirt a gépből, és a szemétkosárba dobta. Jucikat kiküldte, hogy hívja be az igazgatót, a bérelszámolót, az sz. b.-elnö- köt, egyelőre ennyi elég. A parázs vita gyorsan kialakult. A főkönyvelő azt állította, hogy a siófoki üzem öt fővel gyarapszik, ebből egy adminisztratív, egy műszaki dolgozó lesz. A bérelszámoló csak kettőre mert esküdni. Az sz. b.-elnök jóval többet jósolt, de megjegyezte, hogy négy súlyos fegyelmi van kilátásban, ez okvetlenül csökkentést jelent. Az igazgató pedig azt mondta, hogy a gyár egy éven belül megszűnik, mert rosszak az üzemeltetés feltételei. Mindenki egymásra meredt. Délután négykor már senki nem mert vitatkozni. Végül erélyes határozatot hoztak. Eszerint Kovács kartárs reggel idejében a hasára üt, és pontosan tájékoztatja a Bürokráciát Iroda-Gépesitő Központot az öt év alatti létszámemelkedésről. Mindenki a kezét tördelte, de végül csak abban állapodták meg, hogy így kell ezt csinálni, mert másként nem, lehet. De hát akkor minek! Minek?! Minek?!! Kovács homloka gyöngyözött, szeme az összeállított, de elmaradt napi programra esett, és keserűen sóhajtott: — Hej, egyesek szerint de sok fő* lös leges időnk van., Nem tudom, hogy a Bürokráciát Iroda- Gépestiő Központban, vajon me ghallották-3 ezt? Sz, N. 7őa mifiden kmif/alár&f Iliim oölna..» Rinyabesenyőig hét kilométert kell gyalogolni a legközelebbi állomástól. Ha nem látná az ember a házak fölé magasodó beton-villanyoszlopokat, azt hinné, hogy az erdőkkel körülölelt, ötszáz lelket számláló kis falu el van zárva a világtól. Igaz, itt éppen olyan gyönyörűek az orgonák virágzásukban és a piheköny- nyü ruhákba bújt birsalmafák, mint másutt, de a homok mindenütt ott csikorog az ember lába alatt, míg újabb hét kilométer után vonatra nem ül. Horváth Györgyné' tanítót, a könyvtár vezetőjét óraiközi szünetben kérjük meg, hogy mutassa meg a könyvtárat, és beszéljen munkájáról. A tanterem végében leemeljük a táblát, amögött van a szekrény, amelyben példás rendben állnak és várnak a könyvek: vajon melyiküket veszik el megszokott helyéről, hogy hasznos, érdekes órákat szerezve forgatójuknak, betöltsék hivatásukat. Itt jóformán egy könyvnek sem kell szégyenkeznie e tekintetben. Az első negyedévben kétszázhatvannégy kötete volt a könyvtárnak. Horváthné a beiratkozott kilencvenhét olvasónak négyszáznyolcvannégy kötetet kölcsönzött. Fiatalok, öreg parasztbácsik, leányok, nagymamák tagjai a könyvtárnak. Itt van például Vincze Gábor bácsi. Hatvanira tszor fordult felette tavaszba az idő, s ő is meg a felesége is rendszeresen olvasnak. Jóikai: Szegény gazdagok. Berkesi: Októberi vihar, Sásdi: Nyolc hold föld, Móricz: Elbeszéléseik c. könyve mellett ott van törzslapjukon még számos klasszikus, sőt külföldi író műve is. Radákéknál az egész család betűszerető ember. Kezdve a családfőn, könyvtári tag a fiú, a lány. Csapó József, a Kovácsmester is versenyre kelhetne olvasás dolgában sokaiikal! A község vezetői is rendszeres olvasói a könyvtárnak. Soltra Lajos tanácstitkár szabad idejében gyakran leül kedves barátjával, a könyvvel, és mint mondja, igazán jólesik neki a kikapcsolódás. Meg is látszik a tanács ügyszeretete a könyvtáron! Tavaly könyvszekrényt csináltattak, idén pedig a kis falu az elsők ■között adott a község fejlesz-" lésből ötszáz forintot a könyvtár fejlesztésére. Ebből az öszszegből tudták állományukat huszonegy kötettel gyarapítani a közelmúltban. Jellemző, hogy a legutóbb vásárolt könyvekből mindössze egyet találunk a szekrényben. A többi húszat a rinyabesenyöi olvasók mohó kíváncsisággal ki- vitték. Hogy ilyen nagy becsülete van itt a könyvnek, az nem utolsósorban a .könyvtáros érdemei ugyanis nem sajnálja vasárnapjait sem, s minden alkalommal ott van, amikoira a kölcsönzést hirdeti. Könyvismertetéseket tart diafilmvetítéssel összekapcsolva. Könyvkiállításokat rendez a szövetkezeti bolt kirakatában. Egyszóval szívén viseli a rábízott ügyet, ezért is hozza munkája bőviben a gyümölcsöt. Amikor a munkától lüktető mezőn egyre messzebb kerülünk a kis falutól, arra gondolunk, hogy Rinyabesenvő a könyvek által sokkal közelebb van a világhoz, a mi világunkhoz, mint azt gondolni mertük volna idejövet, Bertók László EMBEREK... gott a nyelve. Elázott kuglizó társai, a harangozó, a községi temetkezési vállalkozó, a vasúti borbély és egy tűzifa- kereskedő elégedett hahotával fogadták a jól induló tréfát. Nem volt mit tenni, kugliznunk kellett. Tanítónk elővette zsebéből kis jegyzetfüzetét, s intett, hogy kezdjük. Közben egyik társunkat, Fias Petit azzal bízta meg, hogy menjen, s állítsa fel a leütött bábukat. A »vizsgabizottság« pedig a jól sikerült tréfa örömére egyre-másra rendelte az újabb fröccsöket, s leste vizsgáztatásunkat ... Elsőnek Kovács Jóska »felelt«. Vékony dongájú, rövidlátó, gyenge fizikumú fiúcska volt, akit röviden csak Züm- Zümnek becéztünk. Kezét a súlyos golyó majd földig húzta, s miközben nekifutott, hogy a golyót eldobja, a lendülettől hasra bukott, s orrával majd felszántotta a kuglipálya kemény földjét. A golyó az oldalt álló vizsgabizottsági tagok egyikének csaknem a lábát törte, s messze elkerülte a bábukat. Mégis, alighogy a golyó megállt, két bábu a földön hevert. Akkor vettük észre, hogy Fias Peti, az eleven, fürge eszű gyerek valahonnan hosszú, vékony botot szerzett, s azzal ütögette földre a bábukat. Most már aka- % dály nélkül folyt a vizsga. * Hol három, hol négy, hol pe- * dig öt bábu került a földre, m Peti csak arra vigyázott, ne- i hogy valaki érdemtelenül 1 jobb osztályzatot kapjon, » mint amilyet megérdemel. » Miután mindenki »lefelelt«, 1 Józsi bácsi is a középre állt, jt kezébe vett egy golyót, hogy * megmutassa tanítványainak,' M mit tud. S bár a golyó mész- 1 szíré elkerülte a bábukat, » mégis valamennyi a földre M került. Háromszor dobott, s M mindháromszor sikerrel. ff És mint ilyen esetekben 1 máskor is tenni szokták, a 1 nevezetes eseményt megöröki- 1 tették a történelem számára, papírra vetvén az alábbi so- 1 rókát: »Itt vizsgázott le sikerrel hét tanuló 1938. május < 24-én, amikor is Traum Jó- < zsef kántortanító háromszori 1 dobással mindháromszor tarolt; összesen 27 fát dobva...* ' Alá is írták, hogy még hi- ' vatalosabb legyen. Sajnós, nem sokkal később a vizsgán még egyszer szenvednünk kel- % lett. Traum Józsi bácsi, szere- % tett tanítónk, bár szavát más- 1 kor mindig megtartotta, most u az egyszer nem vette figye- % lembe a korábbi vizsgán elért % eredményeinket... p Szalai László J A földművesszövetkezeti kocsmában egy garázda részeg hangoskodik. Minden vendégbe belekötne, de azok kitérnek előle. Inni kér, a csapos nem szolgálja ki. Erre mindenféle gorombaságot vagdos a türelmesen hallgató fehér kabátos ember fejéhez. Végül is az egyik - vendég megsokallja a bántalmakat, és védelmébe veszi a csapost. Türelmes szavakkal próbálja elhallgattatni a részeget: — Magának már nem szabad szeszesitalt kiszolgálni. A csapos csak rosszat tenne magával, ha adna. Lássa be, hogy neki van igaza, és úgy beszéljen vele, hogy ö is ember. — Ember? — mered rá a részeg. Azzal a szájában lévő fél cigarettát levágja a padlóra, és széttapossa dühöd- ten. — Ezt a szemetet mégis ö fogja kisöpörni utánam! A csapos nyugodtan áll a pult mögött, de arcán látszik, hogy nagyot csattant rajta a méltatlan sérelem. Azután halkra fogott, de önérzetes hangon csak ennyit mond a részegnek: — Nézze, barátom, nekem otthon van egy disznóm. Mindennap én hordom ki alóla a trágyát. Azért mégis én vagyok az ember .. . Gy, r.
