Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-31 / 126. szám

SOMOGYI NffiPLAP

Vasárnap, 1959. májas Sí.

CSALÁDI HABOROSAQ

Ä járásbíróságon majd felveszik a jegyzőkönyvet, feldolgozzák a per anyagát, és a tárgyaláson egyik vagy másik félnek igazat adnak, az ítélet- hozatalkor egyik vagy másik fél sírva vagy dühöngve távozik a tárgyalóteremtől

Mindig elszomorító arról hallani, hogy ilyen vagy amolyan ügyükkel a bírósághoz mennek emberek, mert viszálykodásuk mögött sokszor kapzsiság, vagyonbajhászás, s ki tudja, mennyi rossz, menynyi szeretetlenség és embertelenség tárulkozik fel. Különösen elszomorító ez, ha egy édesanya gyermekét annyi időn át óvó, simogató keze kényszerül aláírni a feljelentést saját fia ellen. Nem köny- nyen teszi. Várt hosszú éveket, és remélt: talán még jóra fordulhat minden, talán jobb belátásra tér a fia, s ő nyugodtan élheti le hátralévő öreg napjait.

Tovább nem bírja már. A szülő szeretete értelmét veszítette, egy kétségbeesett pillanatban idegen emberekhez fordul, hogy tegyenek igazságot. Igazságot, melyet az ő szíve mindenkor újra megbocsátva megadna gyermekének, s amelyet a fiú ez ideig már számtalanszor semmisnek tekintett

A tárgyaláson majd felveszik a jegyzőkönyvet, tanúkat hallgatnak ki, elmondják a pereskedők is a maguk vád- és védóbeszédeit.

Az anya (miután megfelelt a föltett kérdésekre):

■— Még az uram életében

kezdődött (az ősszel két éve lesz, hogy meghalt). Jóska (szégyelli azt mondani: fiam) kilenc éve már, hogy megnősült. Néhány hónapig velünk laktak, aztán elmentek hazulról. Nemsokára visszajöttek, s megint elmentek egy árendás házba. Visszakönyörögték. megint magukat — öregesen, csendben sírni kezd. Nem azért, mert annak idején visz- szafogadta őket. hanem:

— Úgy jött vissza a menyem, hogy azt mondta Jóskának: »Ha fölmérgesít az anyád, bezárom a kamrába, és három napig sem engedem ki onnan«. A fiam (mégsem tudja másképpen mondani) csak biztatta: »Jól teszed, meg is érdemli!«

— Aztán elkerítette a kertet. Pedig mi adtunk mindig nekik, ami kévésünk volt, ők meg soha egy kötényrevalót sem. Megverte már az apját is. Amikor nagybeteg lett, hívtuk a kórházba hozzá, egyszer sem jött be, pedig nagyon várta szegény (egy hétre rá meghalt).

— Csizmáit, ruháit, mindent neki adtam. Elfoglalták a nyári konyhát, istállót, engem be sem eresztenek oda. Semmi jövedelmem sincs, volt néhány hordónk, azokat akartam az ősszel kölcsönadni, hogy egy kis pénzt kapjak érte. Nem engedték, pedig nem is az övék. Csak laknak itt, sem árendát' nem fizetnek, sem adót, semmit. Már sokszor megvertek (megmutatja, talán még látszarik a karján a kékeszöld nagy foltok).

Nem kallódik

1 A lakás ugyanolyan most is, mint »akkor«. Ugyanúgy vannak elrendezve benne a bútorok, mint amikor legutóbb pár hónapja náluk jártunk. Most mégis mintha valami változás történt volna. Mások a lakók is. Mi történt itt a Honvéd utca nyolcban? Semmi, azonkívül, hogy megcsillogott a munkásemberség.

A Pestről lejött munkáskáder, akiről Egy ember kallódik című cikket írtuk, már nem kallódik. Akadtak, akik írásunk megjelenése után kezükbe vették a magára maradt ember ügyét. A városi

pártbizottság közbenjárására a finommechanikai vállalat felvette munkásai közé. Nem is kért mást Tóth István elvtárs, munkát keresett, azelőtt mégis ridegen, egyik helyről a másikra küldözgették. Most babakocsikat gyárt többi munkástársával együtt. Az eddig eltöltött időről Csak megelégedéssel beszél. Azt mondja, »nagyon megbecsülnek«. Melléálltak a kommunisták is, beválasztották a pártvezetőségbe.

Tóth Istvánék házába a csüggedés helyébe öröm, megelégedés költözött.

— Betörte rám az ajtót, az ablakon menekültem a szomszédba. Oda is utánam jött. Máskor az udvaron vágott a parthoz a menyem. A meszelőnyéllel ütött, a fiam meg összerugdalt.

Ügyvédje és a tanúk egészí- •tife ki az elmondottakat:

Egyedül van a házban, a menye mindenáron el ákarja üldözni. A házat szeretnék megkaparintani, ütik-verik.

A fia (erős, 38 éves férfi) áll elő. Beszéde közben gyakran tekint a feleségére, hogy ő he- lyesli-e, amit mond. A fiatal- asszony többször közbeszólna, de a tárgyalás elnöke mindig csendre inti. majd később ő is elmondhatja a magáét.

A férfi nem sokat beszél:

— Én így nevelkedtem. Az apám mindig verte az anyámat meg minket is. Egy ideig különváltak. Mi szeretnénk békességben lenni, de ő (anyja felé bök) mindig heccelődik a feleségemmel, elmondja mindennek, persze olyankor az ember felidegesedik, és nem tudja, mit válaszol. — Elhallgat.

Ügyvédek kérdezgetnek, tanúk beszélnek, a bíróság ítélethozatalra visszavonul.

Az öregasszony magába ros- kadva ül távolabb, menye elbiggyesztett szájjal néha arra tekint, fia nem néz felé.

Talán a tárgyalás eredményére gondol, s reménykedik: lám, ugrálhatott az öregasz- szony, nem történt semmi; esetleg kifizetem azt a néhány száz forintot, de ezt még úgyis leverem rajta ... Talán arra: felmenthet-e akármilyen bíróság a lelkiismeretem vádja alól. A ‘ paragrafusok közt ügyeskedő ügyvédek tudnak-e nyugalmat adni minden éjszakámra? ... Eh. aludtam eddig is — legyint, s csak ül tovább, lehajtott, fejjel, legjobban szeretne már mindenen túl lenni. Elbújni ezek elől a hideg, közömbös, ellenséges tekintetek elől, melyek — nem néz senkire sem, de azért tudja vagy érzi csak ink;bb — mind őt figyelik.

Virányi Pál

T)éíj!ásöU

A téglagyár magasba nyú- Iá kéményéből sűrű, fekete gomolyagban tör fel a füst. A kemencében sohasem alszik ki a tűz. Az itt dolgozó emberek szivéből sem. Hogyan is mondta Balogh Sándor, a gyár fiatal párttitkára? »Itt mindenkit hajt a versengés, mi mindannyian versenyzünk egymással is, meg a magunk lelkiismeretével is. Az országnak most sok tégla kell, s mi adhatjuk ezt meg- neki.«

Középtermetű, vékony ember a párttitkár. Napszítta, csontos arcán és karján még ott az izzadtság és a napi munka nyoma: a por. Arcvonásaiból ki lehet olvasni: sokat dolgozott ezen a napon.

— Sokat-e? Két ember dolgát végezte ma is — cirógatja végig tekintetével mintegy elismerésként a felesége.

Pedig ő sem puha pelyhes ágyban várta be a reggelt: hajnal óta künn dolgozott férjével. S teljesítménye sem akármilyen, kétezernél több téglát vetett ki. Gyakorlott kézügyesség kell ekkora teljesítmény eléréséhez, sok tudás és erőfeszítés. Ha az asztalon csak egyszer kellene megemelni az ötkilós súlyú agyagot, az is elég lenne, de el is kell hordani a vályogot, s még azután is mennyi munka van vele, míg a megszikkadt téglának való eljut a kemencéig! Szívós fajta ez, akárcsak az az agyag, amelyből téglát gyúrnak, s fal, kemény fal, erőd lesz az égetés után. Keménykötésű ember kell ide, téglásnak való, igazi hivatásszerető, mert aki nem az, két napot sem bír ki itt. A brigád hamar felismeri, kiben

van akarat, kiből lesz jó téglás, s akiben nem látja ezeket a tulajdonságokat, annak egykettőre útilaput kötnek a talpára. Hogyisne! Tálán nincs még egy munka, ahol az egy- egy csoportban dolgozó emberek így egymásra volnának utalva, mint itt. A lustálkodó a társára rakja a terheket. De mivel ezt nem engedik, így nincs is »kihúzó« ember közöttük.

A munka, a hivatásszere- tét legjobb bizonyítéka, hogy valóságos téglás dinasztiák dolgoznak itt, a tüskeváriak fele Balogh vezetéknevű, akik szegről-végröl rokonok.

Vendéglátóm, a 29 éves párt- titkár is már tizenhárom éves korában kezdte a szakmát. Később szülei ösztökélésére új pályára ment, szíve azonban — no és a jó kereset — csakhamar visszahúzta a ■ téglásokhoz. S nincs, ami el tudná szakítani ettől a gyártól. Családot alapított, sátort vert, itt akarja felnevelni gyerekeit is.

A gyár nevelte kommunistává, amelyben immár öt év óta párttitkár. Tizenketten vannak, s egyben mindannyian hasonlítanak egymásra: szorgalmasak, s nem ismernek lehetetlent, fáradalmat. A tizenkét kommunista a tüskevári gyár, legnehezebb frontszakn- szain dolgozik. Közhelyként hangzik — pedig dehogy az! —, tőlük vesz példát a többi munkás. Nemcsak a munkában, szorgalomban — noha az is fontos —, hanem a magánéletben is. A munkások szívében, vérében él a versengés nemes szelleme. Hétszázezer terven felül termelt tégla lesz idén

ennek a versengésnek az eredménye.

Az emberek figyelik egymást, s nagyon vigyáznak, hogy egy brigád se előzze meg a másikat. Mostanában például majd minden családból a férj mellett dolgozik a feleség is. Még jobban élni — ez a törekvés hajtja az embereket. Nem akarnak elmaradni öltözz ködésben, lakásberendezésben sem egymástól.

Takaros, szépen berendezett és tiszta lakás — vadonatúj bútorokkal) nagy világvevővel — a Balog,héiké. Pedig 54-ben kerültek össze, s a két gyerek miatt az asszony csak tavaly óta dolgozik. Ez a jellemző a többi családra is. Balogh elvtárs nem rejtett büszkeséggel sorolja, hogy nincs a téglagyári családok között olyan, akinek lakásában ne szólna rádió. Kevés az olyan ház, ahol ne volna szép bútor. Újabban motorokat vásárolnak az emberek. Balogh elvtárs is egy szép Danuviára pályázik. Úgy mondja, az őszre ez is meglesz.

H e nem kisebb eredmény az sem, ami a szívós nevelés hatására a téglások gondolkodásmódjában végbement. Megszűnt a mának élés, amely régen a téglásokat jellemezte. Akikor az volt a divat, hogy a téglások a szombati fizetéssel beültek a kocsmába, s míg a pénzből tartott, el nem jöttek onnan. Kedden aztán pénz nélkül, üres gyomorral álltak ismét munkába; Ez már a múlté. Ilyen embereket ma már nem tűmének meg maguk között. Beosztó, jövőbe néző emberek lettek ők.

Varga József

Megjutalmazták a legjobb MSZBT-aktivistákat

%p"0>-00 00'0 0 0:0 0:0 0. 0:0

Lenin nemegyszer hívta fel a figyelmet arra, hogy a bur- zsoé rendszerben a kapitalisták »foglalkoztak a gazdasági ügyekkel, a forradalom győzelme után minden gazdasági kérdés mindnyájunknak közös ügye. Ez számunkra a legértékesebb politika«.

Lenin arról az időről álmodott, amikor nemcsak politikusok és szervezők fognak felszólalni a pártkongresszusokon, hanem mérnökök, agronómu- sok is; amikor a kongresszusok egyre inkább a gyakorlati tapasztalatok í általánosításával, a gazdasági építés programjának kidolgozásával foglalkoznak majd.

Ez az idő elérkezett. A XXI. kongresszus egész munkája fényesen bizonyítja ezt. A kongresszuson a felszólalók között volt bányász, lakatos, traktoros, kolhozelnök, kolhoz-mezőgazda, akadémikus, tudós — valamennyien nagy tudású és tapasztalt emberek.

A kongresszus anyaga a milliós tömegek elméletileg általánosított tapasztalata. Alig fél évszázaddal ezelőtt a párt minden erőt a politikai forradalomra összpontosított, majd az üj társadalom építését vezette, most pedie a szovjet népnek a kommunizmus felépítéséért vívott harcát vezetve utat tör a termelőerők fejlődésének egyre újabb forradalmi változásai, a szocialista termelési viszonyok további tökéletesítése felé.

Valamennyien ismerjük az elmélet hatását a forradalmi gyakorlatra. Tanultunk arról, hogy a marxista tanítás azért leküzdhetetlen, mert helyesen tükrözi a társadalmi fejlődés szükségleteit. De csak a szocializmusban jön el az az idő amikor a társadalom, végre bázvetlenül megvalósíthatja a

Pénteken délután az MSZBT helyiségében összeültek a baráti társaság aktivistái. Kiss Józsefné, az MSZBT megyei titkára üdvözölte a jelenlevőket, majd ismertette a barátsági. hónap országos,, eredményeit i Demeter Sándor, az MSZBT központi titkára beszámolója alapján.

— Demeter elvtárs megállapította — mondta —, hogy az idei barátsági hónap tartalmában gazdagabb volt, mint az elmúlt években. A rendezvények nem korlátozódtak

•'.0!:0;:0±0.0.:_0r 0Jm„0,:0!,,0:040.0,0 0,0:0S0Í0 t

maga elméleti következtetéseit, s egyúttal gyakorlati tapasztalataiból állandóan újabb anyagot szűrhet le elméleti általánosításaihoz. A szocialista társadalom öntudatát elsősorban az előrehaladás marxista-leninista programját kidolgozó párt képviseli. S ez a program, amely kifejezi a dolgozó nép érdekeit, a párt vezetésével valósul meg.

A tőkés társadalmi rendszer ideológusai és politikusai sokat handabandáztak abbeli igyekezetükben, hogy bebizonyítsák: a marxista-leninista pártok vezető szerepe a szocialista országokban a demokrácia csorbítását jelenti. Ebben tevékenyen segítik a burzsoáziát szociáldemokrata teoretikusai és a revizionisták.

V. I. Lenin már réges-régen megállapította, hogy az élcsapat rágalmazása a burzsoáziának mindig kedvelt módszere volt. Napjaink eseményei kézzelfoghatóan igazolják, hogy minél erősebb a tömegek, forradalmi mozgalma, annál elkeseredettebb hadjárat folyik e mozgalom vezető ereje, a kommunista pártok ellen. A revizionisták nagy szolgálatot tesznek a burzsoáziának, amikor támadják a párt vezető szerepét, s tagadják, hogy a szocializmus építésében elengedhetetlenül szükség van a munkásosztály szervezett élcsapatára.

Természetesen az idők folyamán a revizionizmus is — mint minden a világon — változik és fejlődik. A reviziomz- mus megnyilvánulási formái napjainkban nem olyanok, mint Bernstein idejében. A revizionistáknak gyakran át kell magukat festeniük, minden szavukat valami új, nagy felf^rlp7^sVFP^. «7‘=D7Ó/'’nilró!nt köl]

reklámozniuk, de nem nehéz

felismerni, hogy ez az »újszerűség« csak látszólagos, s az a rendeltetése, hogy leplezze a megalkuvók ideológiájának lényegét, az ösztönösségnek való behódolást.

Köztudomású, hogy a revizionisták mindenütt elsősorban a marxista-leninista párt vezető szerepe ellen hadakoznak. A magyarországi ellenforradalom megmutatta, hogyan használják fel a munkásosztály ellenségei a revizionisták által kezükbe adott szellemi fegyvert arra, hogy alkalmas pillanatban a lőfegyverre térjenek át. A Lengyel Népköztársaság útjába sok felesleges nehézséget gördített az, hogy a revizionisták gyengíteni próbálták a marxista-leninista párt vezető szerepét.

A marxizmus-leninizmus képviselői már réges-régen feltárták a revizionista elképzelések társadalmi gyökereit. Csupán szatócs szemléletű, a magántulajdonos látszólagos önállóságát idealizáló emberek hihetik azt, hogy a társadalom egészének szocialista fejlődése egyes emberek vagy elkülönült kollektív erőfeszítéseinek mechanikus, kaotikus összegezéséből folyik. A szocializmus magas fokon szervezett társadalom, amelyet a közös cél által egyesített, erőiket a legnagyobb hatásfok elérése érdekében tervszerűen elosztó embermilliók munkája teremt meg.

Az előrehaladásnak ezt a célját jelöli ki a marxista-leninista párt. Ugyancsak a párt szervezi a társadalom erőit, a párt jár az élen. Ebben áll a vezető szerep.

Természetes, hogy a revizionistáknak a marxista-leninista pártok vezető szerepe elleni

fellépését az egész nemzetközi kommunista mozgalom úgy tekintette, mint a szocializmus, ellen irányuló támadásit, a kommunista pártokban egye-] sült forradalmi erők bomlasz-] fására irányuló kísérletet.

A szocializmus építésének j vannak sajátos és általános törvényszerűségei. A szociális-; ta építés általános törvénysze-; rűségei valamennyi szocializ-; must építő országra érvénye-; sek. A kommunista és mun-j káspártok értekezletének nyilatkozata az általános törvény-] szerűségek közt első helyen] említi a dolgozó tömegek vezetését a munkásosztály által,' amelynek magva a marxista-j leninista párt.

Hruscsov elvtárs XXI. kong-’ resszusd beszámolója és a kongresszus határozata tovább fejleszti a párt szerepére vo-l natkozó marxista-leninista nézeteket. Ezek a dokumentumok nem csupán a Párt vezető; szerepét indokolják meg. ha-; nem azt a fontos törvénysze-; rűséget is, hogy a fejlődő szo-i cialista társadalomban növek-; szik a párt szerepe. »A szocia-{ lizmus és a kommunizmus győzelméért vívott harc tapaszta-\ tatai azt mutatják — állapítja meg a kongresszus határozatai —, hogy a pártnak, mint a népi kipróbált élcsapatának és a\ társadalmi szervezet legmaga-( sabb formájának szerepe a\ kommunista társadalom épité-l se folyamán egyre nő«.

Ma, amikor a kommunizmust már nem a távoli jövő célja, hanem a Szovjetunióban egyre ( reálisabban rajzolódik ki, a máj gyakorlatában világosabban) látható az is, milyen hatalmas) munka vár a Szovjetunió dolgozóira. Már a kommunista] építés arányainak hallatlan] megnövekedése önmagában is] az irányítás szerepének, vagyis', a kommunista párt szerepének’ , növekedését jelenti.

egy-két területre, hanem a társadalom minden rétegéiben ismertették a szovjet tudomány, zene, irodalom, filmművészet fejlődését. Nőtt az érdeklődők száma, és ez szervezeti erősödést is jelentett. Országosan több mint ezer baráti kör alakult, ebből száz Somogybán. Ehhez természetesen hozzájárult a tsz-mozgalom kiszélesedése, az, hogy dolgozó parasztságunk élénken érdeklődik aziránt, ami a Szovjetunióban már megvalósult: a kollektív gazdálkodás, a kolhozok munkája iránt.

A továbbiakban Kissné elv- társ a somogyi aktivisták munkáját méltatta, akik nélkül 'nem sikerült volna ilyen kiváló eredményt elérni a megyében.

— Éppen ezért — folytatta — az elnökség négy elvtársat arany-, nyolcat pedig ezüsíiko- szorús jelvénnyel, 45 elvtársat elismerő oklevéllel tüntet ki.

Tubák Lajos, az MSZBT elnökségének tagja, a cukorgyár igazgatója adta át a kitüntetéseket.

Ezután Nagy Károly járási tanácstag Szovjetunióban szerzett élményeiről beszélt.

A hangulatos klub-est egy hónap eredményét zárta le, de már elindította a holnap munkáját is.

Ünnep

Nagytoldipusztán

Kedves műsorral készült a gyermeknap megünneplésére a Nagytoldi-pusztai Általános Iskola nevelőtestülete, a szülői munkaközösség, a párt- és szakszervezet, a nőtanács és az állami gazdaság vezetősége.

A művelődési otthonban az iskola igazgatója, majd az MSZMP alapszervezetének titkára köszönti a gyerekeket, azután egy másik teremben hatféle csokoládé, fagylalt és egyéb csemege várja őket. Az első osztályosok az édességeken kívül meséskönyveket is kapnak.

Már szóvá tettük

egyszer, s most ismét el kell mondani kifogásunkat azel- len, hogy a vendéglátóipari vállalat szórakozóhelyein — még a Kaposvári Béke Szálló éttermében sem — találhatók meg a folyóiratok, napilapok. Nem az kifogásolható természetesen, hogy valamennyi napi- és hetilap, folyóirat nem áll rendelkezésre a vendégeknek, hanem az, hogy egyetlen sajtótermék sincs.

Balogh Lajosnak, a vállalat igazgatója így érvel: »Nincs értelme ilyesmire feleslegesen kidobnunk a pénzt, mert úgysem olvassák az emberek. Ha volnának újságtartó kereteink, akkor inkább lehetne, de ilyeneket ma már nem gyártanak.«

Nézzük meg a portán (itt adja le a postás az újságokat), milyen s mennyi példány kerül a vendégek elé: a Népszabadságból és a helyi lapból egy-egy példány a portásasztal valamelyik alsó részében található.

— Nerr, nem az étterembe , adjuk — hangzik a felvilágosítás —, hanem a szállóvendégek részére tartjuk.

Tehát a két lap itt van, ha éppen el nem kéri a vendégek közül valaki megnézni. Az étteremben pedig megeszi ebédjét, megissza pohár sörét a vendég, aztán fizethet, és mehet tovább. Igaz, hogy a kávéházak jellegzetessége volt az újság, de nem lenne haszontalan, ha vendéglátó- iparunk is átvenné a régi kávéházak eme »szokását«. Járási földművesszövetkezeti éttermekben is több helyütt láthatjuk a sajtótermékeket kerettel, vagy anélkül. Véleményünk szerint a keret megszerzése sem lehet olyan probléma, amely leküzdhetetlen akadályokat jelentene.

Míg azonban a vállalat vezetősége ablakon kidobott pénznek tekinti az olvasnivalóért adott összeget, addig a pincér kénytelen azt mondani a vendégnek: Nem, kérem, sajnos nem szolgálhatunk egyetlen újsággal settL*