Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1959. május 29. m Önmagukkal vívódó emberek J\I agy baj az, amikor az 1 ' ember válságba kerül saját lelkiismeretével. Súlyos eset, ha a beteg elhagyja ma­gát, feladja akaraterejét. Ilyen­kor még az orvosi tudomány is csődöt mond, az akaraterőt az sem tudja pótolni. Viszont a beteg erős akarata — fél gyógyulás. A vívódás is a gyógyuláshoz visz közelebb. A vívódás ak­kor kezdődik, amikor az em­ber ráeszmél hibáira, félrelé­péseire, és szeretné jóvátenni azokat. Szeretne azok elé áll­ni, akik csalatkoztak benne, de fél ezt megtenni. A vívódó embernek, akárcsak a beteg­nek: orvos, segítő kell, hogy teljesen felépüljön. Ilyen, önmaga lelkiismereté­vel csatázó ember pedagógus ismerősöm is. Vívódásáról nem szívesen és nem mindenkinek beszél. Aki nem ismeri régeb­bi munkásságát, nem is vesz észre rajt semmit. Sokan csak azt tudják róla, hogy jó igaz­gatja a nemrég rábízott tíz- tanerős iskolát, dicsérik hiva- tásszeretetéből fakadó szorgal­máért, becsületes munkájáért. Ez az ember mégis beteg, gya­korta küszködik önmagával. Az ezerkilencszázötvenhatos ellenforradalom a járási szék­helyen nagyobb beosztásban érte. Majdnem tíz év óta volt már akkor ingja a pártnak. Lelkesen dolgozott mindvégig. Ö, hányán gúnyolták kartársai közüli »De bolond vagy, hogy ennyit lótsz-futsz ingyen. Lá­tod, mi nem vállalunk társa­dalmi munkát, mégis meg­élünk, talán kevesebb a gon­dunk, mint neked* — mondo­gatták. Amikor kitört az el­lenforradalom, akkor a régi gúnyolódók kárörvendve em­legették: »No, ugye, nekünk volt igazunk, mit éri a sok tár­sadalmi munkád, még örül­hetsz. ha tanári állást kapsz-». Tj11 lett volna még a ki- ^ sebbik fájdalom. Szívé­be akkor téptek bele igazán, amikor elkezdték rágalmazni, hogy persze, neki jó volt, mert mindent pénzért csinált, gaz­dagra kereste magát. Aztán jött az üldözés, a kitagadás. És hallotta az újsütetű, Nagy Im- re-féle »-nemzeti kommunisták* hazug szólamait. Egyre több úgynevezett kompromittált kommunista letartóztatásáról szállingóztak a hírek. Mi taga­dás, iszonyú félelem vett rajt erőt. A gyerekekre, a családra gondolt. Bezárkózott a négy fal közé, nem mert az utcára menni, minden pillanatban a rá leselkedő veszélytől rette­gett. Volt idő a gondolkodásra. Esze azt mondatta vele: »Ez nem lehet más, mint ellenfor­radalom. De akkor miért mondja ugyanezt nemzeti for­vadalomnak Nagy Imre, a kom­munista miniszterelnök?* Ké­sőbb úgy összezavarodott, hogy azt vette észre: maga sem tud­ja, hol áU. Válságba jutott. Elmúlt november negyediké is, ötvenhétböl is egy jókora sza­kasz, de még mindig nem ju­tott ki a zsákutcából. Szóltak neki, nem akar-e belépni az MSZMP-be. Nemmel felelt, mert még mindig fejében él­tek a borzalmas napok emlé­kei. 4 z elvtársak pedig, akik bátran az élre álltak, gyávának tartották, többé nem közeledtek hozzá hívó szóval. Bennük is erősen élt a nagy tanulság: inkább legyünk ke­vesebben, de aki közénk jön, az olyan szilárd legyen elvei­ben, mint a szikla. Jó is volt, hogy a bizonytalankodók ak­kor kívül maradtak, az élet a bátrakat igazolta. Nem maradt az élet tétlen szemlélője pedagógus ismerő­söm sem. öt is magával ragad­ta az a nagy hév, erő és biz­tonságtudat, amely nagyon sok embert áthatott, átformált ná­lunk. Ma egy község tiztanerös iskolájának vezetője. Szívesen jött ide, jókedvűen dolgozik, s úgy aggódik mindenért, mint régen, amikor még ő is a kom­munisták közé számított. Töb­bet vállal máris magára, mint ami szorosan igazgatói mun­kaköréhez tartozik. Miközben a KISZ-ről, a falu kulturális életéről folyik a szó, észre sem veszi, hogy magával ragadja a szenvedélyes lelkesedés. Arról is beszél, milyen derekasan dolgoznak a kommunisták a közért. Mint aki megdöbben, úgy csuklik el a hangja, ami­kor megkérdem tőle: — Miért van még most is kívül a párton? Igaz, miért is. Százszor fel­tette önmagának már ezt a szívet gyötrő kérdést. A vála­szig igen, de a cselekvésig még nem tudott eljutni. Valami fé­lelemérzet tartja vissza ettől. »Mit mondanának rólam a kommunisták, akiknek ötven­két elején nemet mondtam a hívó szóra?-« Egészen más em­ber lett belőle azóta, s ha nem is párttag, azért úgy dolgozik, ahogy kommunistához illik, de hátha most meg azt hinnék, azért kéri felvételét a pártba, hogy ezzel bebiztosítsa magá­nak igazgatói állását. »Ha nem bíznának bennem, akkor nem tettek volna meg iskolaigazga­tónak sem-« — veti ellen. Va­lami visszatartja, hogy szóljon a pártszervezetben. jl/I őst is kellene a segítő szándék egy vívódó em­ber meggyógyításához: hogy egész emberként, kommunista­ként folytassa a munkát ott, ahol negyvennyolcban elkezd­te, s ahol a vihar közben ab­bahagyta. A vívódók becsüle­tes emberek, talpra kell állí­tani őket! Varga József MIHAMARABB! NEMRÉGEN SZÜLETETT MEG a megyei tanács végre­hajtó bizottságának az a ha­tározata, amely kimondja, hogy a szemcséző üzemet ere­deti rendeltetésétől eltérően a finommechanikai vállalat kap­ja meg, és a félbe maradt építkezést befejezik. Az a megbeszélés se régen történt a megyei tanács tervosztályán, amelyen a finommechanika vezetői, szakemberei azt az út­baigazítást kapták, hogy a le­hető legsürgősebben keresse­nek felfejlesztendő készáru­gyártásuk számára olyan pro­filt, amely jövedelmező, kere­sett cikk a piacon, és előrelát­hatólag hosszabb ideig az is marad. Amennyire akkor — nem is ok nélkül — megszep­pentek ettől a nagy feladattól a finommechanika vezetői, most olyan nagy lendülettel, akarással vetették bele magu­kat a profilkeresés nehéz munkájába. A lendület szinte mindenkire átragadt, és ami­kor ma csupa készülődés és lázas tevékenység színhelye a vállalat, egyre gyakrabban hallani a munkások és vezetők ajkáról ezt a szót: »mihama­rabb. ..« Készítik az építőipart válla­lat számára azt a közeli és távlati fejlesztési tervet,- amelynek alapján az építők mihamarább megkezdhetik, il­letve folytathatják a toponári úti volt szemcséző üzemiben az építkezést. »Csomagolja« la­A gyermeknapra készülnek a leánytanácsok Négy hónapja sincs, hogy városunk nagyobb üzemeiben, vállalatainál a KlSZ-szerveze- tek mellett megalakultak a leánytanácsok, s ezek vezetői­ből a KISZ városi bizottsága mellett működő városi leány­tanács. A városi leánytanács vezetőjét, Németh Lajosnét kértük meg, hogy ismertesse a leánytanácsok szerepét, mun­káját — A leánytanácsok feladata különböző gyakorlati kérdések megoldásában jelentkezik — mondta Németh Lajosné. — A városban az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál, a Ke- feanyagkikészítő Vállalatnál, a Mértékutáni Szabóságnál, a kórházban, a ruhaüzemben és a MÁV Leánynevelő Intézet­ben működik leánytanács a KISZ-szervezet mellett. Persze, e néhány hónap alatt — a ta­vasz s most már a nyár bekö­szöntésével is magyarázhat­nánk — a leánytanácsok nem végezhettek sokat,1 á tervezett szakkörök és tanfolyamok megszervezése elmaradt, egye­dül az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalatnál működik egy kézimunka szakkör. Tervez­tünk még — sajnos ezek is el­halasztódtak — előadásokat, beszélgetéseket, ahol a házas­ságra, az anyaságra való felké­szülésről esnék szó. A leányta­nácsok vállalták el a KISZ- klub, esetleg egyéb helyiségek rendbentartását, a helyiségek csinosítását, díszítését is. — Eddig a nők napja és anyák napja ünnepségeinek megszervezéséből vették ki ré­szüket a kórházi, kefeüzemi, ruhaüzemi, élelmiszer kiskeres­kedelmi leánytanács tagjai. A Mértékutáni Szabóság leányta­nácsa a Petőfi utcai Általános Iskola fiú sportolói számára varrt sport-trikókat társadal­mi munkában, s kultúrműsor­ral szerepeltek a szakszerve­zeti választásokon. Az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat leánytanácsa a KlSZ-szerve- zettel közösen alakított tánc­csoportot. — Most a gyermekek ünnep­lésére, a gyermeknap rendez­vényeire készülődünk. Olyan üzemekben, intézményeknél, ahol bölcsőde is vart, az ün­nepségeket mindenütt ott tart­ják meg. A ruhaüzem leányta­nácsa feldíszíti a helyiségeket, s az üzem dolgozóinak 2—7 éves korú gyermekeit meg­ajándékozzák. A Mértékutáni Szabóságnál kis piros ruha­szíveket készítenek, beléjük csokoládét, cukorkát, egyéb édességet tesznek. A nagyob­baknak fehér tarisznyácskák- ba ceruza, radír s más hasz­nos ajándékok kerülnek. A ke­feüzem leánytanácsa az aján­dékozáson kívül kultúrműsor­ral is készül a gyermeknapra. — A nyáron közös kirándu­lásokra indulunk majd egy- egy vasárnap a Balatonhoz. Kollektív színház-, mozi- és múzeumlátogatásokra is ké­szülünk, s tervezzük néhány egészségügyi, szépségápolási, divatról szóló előadás megszer­vezését Valószínűleg már csak az ősszel kerül sor a város ösz- szes leánytanácsa . tagjainak szánt kézimunka szakkör meg­indítására az Ifjúsági Házban — mondta Németh Lajosné be­fejezésül. katos részlegét a finommecha­nika, hogy mihamarabb — már a jövő héten — kiköltöz­zék a volt szemcséző üzem egyik épületébe, korszerű kö­rülmények közé, enyhítve a vállalat belső zsúfoltságát. Tárgyal ismerősökkel és' ide­genekkel, hogy mihamarabb kialakuljon a végleges kész­áru-profil. Ezeknek a gyors tárgyalá­soknak köszönhető, hogy ki­bontakozóban vannak az új gyártmányok. A REMIX 80 000 darab utcai kandeláber kon­denzátor-házat kér. A finom­mechanika korszerű excenter présgépe alkalmas is a kon­denzátor-ház sorozatgyártásá­ra. A gyártmány összeillesz­tésében pedig sok betanított munkást foglalkoztathatnak. Egész sor homok játék kel­lene a kereskedelemnek, ka­zánműszer és egyéb gépi mű­szer az ezzel foglalkozó buda­pesti vállalatnak. Előrehala­dott állapotban van a Buda­pesten már megtárgyalt el­képzelés megvalósítása, hogy előszoba-bútorokat gyártson a Finommechanika. A műszaki kidolgozás folyamatban van. AZ A TÖREKVÉS ÉRVÉ­NYESÜL, hogy a lakatosrész­leg után augusztusra a kész­áru-gyártást is kivigyék a to- ponárt úti üzembe, és ha lehet, decemberre már mintegy há­romszáz új munkást foglal­koztasson a vállalat. Persze, mindenki tudja és még inkább a finommechani­ka szakemberei, hogy a most kibontakozóban lévő új profi­lok egyike sem lehet örök gyártmánya a vállalatnak, már csak azért sem, mert vi­lágszerte rohamos az ipart fej­lődés, és ami tegnap jó volt, az jóllehet holnap már a múlté lesz. Ezért a távlati fejlesztési tervben olyan gyártmányokat keresnek, ame­lyeknek az életben maradása legalább 10—15 évre jósolható. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítására kitűnő lenne a volt Vaskombinát altalajtűz­csap, burasifon, benzinfogó, csőbáklyó és armatúra gyárt­mánya, amelynek gyártását — amióta TRANSZVILL lett — lassan és nemsokára véglege­sen abbahagyja. A tárgyalások szerint a KGM (a TRANSZ­VILL fennhatósága) hajlandó is lenne ezt a profilt átadni a finommechanikának, hiszen számára is előnyös, ha tovább­ra is Kaposvárról diszponál­hatja ezeket. Minden attól függ, hogy a finommechanikai vállalat áit tudja-e venni arra, amire a TRANSZVILL vala­kinek végképp leadná. Ezért is hangzik ei olyan gyakran a finommechanikánál a ►»gye­rünk gyorsan«, a »mihama­rabb« ön-biztatás. A MIHAMARABB-ELV persze a kapkodás, a felületes­ség, a melléfogás veszélyét is magában rejti, bármilyen jó- széndékú is legyen. Ezért na­gyon helyesen teszi a finom­mechanika, ha a volt szem­cséző üzem átalakítási, illetve bővítési terveit úgy készíti el, hogy ez esetleges elhaló vagy versenyképtelen profilok he­lyett bármikor bármilyen gyártmány készítését vállal­hatja. Erre mti az üzemet az említett rohamos fejlődés is. Noha kellemes érzés a jövőt formálni egy vállalat életében is, szép dolog ötleteket fel­sorakoztatni a munka szebbé tételére, arról beszélni: mi­lyen korszerű társalgó, ebédlő, hány televízió várja a dolgo­zókat az új üzemiben, hogyan lesz meg a központi művelő­dési ház a finommechaniká­nál stto., igen nehéz és felelős­ségteljes órákat él át ezekben a napokban, hetekben a válla­lat, ahol a napokban ülésezett pártszervezetnek igen nagy szerepe van. A párttagok se­gítségétől sok függ; főként a termelésnek az átszervezés alatti folyamatossá tételében hárul rájuk nagy feladat A jelekből, a fejlesztési munká­ból az tűnik M, hogy a vál­lalat vezetői és dolgozói tuda­tában vannak ennek. Vigyáz­nak arra, hogy mindent kő- rülíekintően tárgyaljanak meg, és okosan döntsenek. A megyei pártbizottság, a megyei tanács tervosztálya és ipart osztálya minden lépésüket élénk figye­lemmel kíséri, és nagyon he­lyesen, megadják a szakmai segítséget is. Továbbra is ezen az úton kell haladniuk. EZ A MUNKARITMtJS és lelkesedés valóra válthatja azt a tervet, amely másfél év múlva harmincmillió forintos termelési értékkel működő vállalattá fejleszti a mai alig néhány millió forint termelési értékkel dolgozó finommecha­nikát. A terv megvalósítása megért a fáradságot. A mos­tani nehéz és fáradságos mun­ka hozza, meg a sikert. Mihamarabb! Szegedi Nándor Jó munkáját három jelvény dicséri A kaposvári földművessaö­vetkezet, hat éve nyitotta meg Kaposvárott az állomással 4 Nagy szükségük volt a laká­sokra, hiszen sokam voltak kö­zülük anélkül. Utoljára a Mar­kó utcai börtön celláiban lak­tak, s az mégsem megfelelő szállás egy »hős* forradalmár számára. Később Steinerék kinőtték a tanács épületét is. Gyulai, aki ekkorra már végképp csatlako­zott a Steiner-csoporthoz, s már ő is azt vallotta, hogy Steiner Lajos a kerület pa­rancsnoka, adta azt az ötletet, hogy költözzenek át a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium szemben levő épületébe. Steiner megfogadta tanácsát, hiszen nagy becsben tartotta, s helyettesének, »operatív cso­portja« vezetőjének is megtet­te. Gyulai egyszer eldicsekedett néki, hogy a CIC ügynöke. Amikor ezt elmondta Steimer- nek, a parancsnok-testvér azonnal pálinkát hozatott. Egymás után hajtották fel a poharakat, s annyira berúgtak, hogy Gyulainak a méUékhelyi- séphen kellett könmyítenie ma­gán. A parancsnok-testvér mén althoz sem vett fáradsá­got, hogy félrevonuljon: per­zsaszőnyeggel borított saját pa­rancsnoki szobáját okádta ösz- sze, a »tiszta forradalom« na­gyobb dicsőségére.. ; A vagy parancsnoknak más­nap reggel is kábult volt a fe­je. Akkor adott parancsot egyik vazallusának, Hoffmann Lászlónak, ruhaszerzésre. Hoff­mann egyébként korábban szintén megismerkedett a bör­tönnel: társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett lopás bűn­tette miatt állt bíróság előtt. Érthető örömmel fogadta Stei­ner Lajosnak ezt a parancsát. — Értettem! — vágta össze katonásan a bokáját. A kato­nás összhatást csak az zavarta, hogy tenyérnyi lyuk tátongott a zokniján. De nem sokáig, meri Hoffmann a. Steiner-cso- port tagjaival együtt hamaro­san elindult a Divatcsarnokba. Került ott zokni Hoffmannak, s még sok minden más. Autó- számra hordták a ruhákat és más árucikkeket. Jutott ebből a csoport minden tagjának; természetesen a legtöbb g veze­tőknek, Steiner Lajosnak, Gyu­lainak, meg Steiner Lajos kis­sé gyengeelméjű öccsének, Steiner Jánosnak. Ám hiába öltöztek át, hiá­ba voltak külsőleg elegánsak, egyre inkább »lerongyolódtak«. A forradalmi munkás-paraszt kormány segítségére siető szovjet bsapatok a Steiner-cso- portot is szorongatták. Mit te­gyenek? Steiner Lajos és Gyulai töp­rengve üldögélt a parancsnoki szobában, amelynek padlóját most már nem fedte szőnyeg. Steiner tenyerébe hajtotta az arcát: — Nagy bajban vagyunk, legjobb lenne, ha feladnánk az ellenállást... Gyulai tiltakozott: — Szó sem lehet róla! Hall­gattam a Szabad Európát. Azok a nyugati segítségről beszélnek. Ha most megadjuk magunkat, még mielőtt megérkezne a se­gítség, gyáváknak tartamok majd bennünket. Hiszen a se­gítséggel biztos a miénk lesz a végső győzelem... Steiner felállt és legyintett: — Marhaság! Klauzál téri srác vagyok! Mi csak akkor ve­rekszünk, ha mi vagyunk az erősebbek. Ki az a barom, aki megvereti magát? Gyulai tiltakozott: — Mondtam már, hogy jön a segítség. Kapunk egy-két po­font, de a végén mégis mi le­szünk felül! Steinerben. több volt a reali­tás: — Nem jönnek ezek. Akkor látom a nyugati csapatokat, amikor a hátam közepét. Vagy csak akkor jönnek majd, ami­kor -nekünk már minden mind­egy. Jó hecc... Gyulai ajánlattál hozakodott elő: — Tudod mit? Utazzon ki egy küldöttség, az majd elin­tézi, hogy minél előtt itt lé­gyért a nyugati segítség. Kint van Kéthsly Anna, megkeres­sük, s ő majd megmondja, hogy hová forduljunk. Alidig verjük a balhét, amíg lesz nyu­gati beavatkozás... Ki is jelölték a küldöttséget, Gyulai Lajos lett a vezetője. Csak november 10-én indulhat­tak el Nyugat felé, mert Bu­dapesten még harcok voltak. Gyulai huszonkét embert vitt magával és sikerrel át is szök­tek. Az volt a feladata, hogy kap­csolatot keressen Kéthly An­nával. De hiába, nem tudott vele összejönni. Kéthly azok­ban a napokban összevissza utazott a nagyvilágban; szóno­kolt, érvelt, verekedett, har­colt a nyugati beavatkozásért. Gyulaiéknak ezt nem is kellett kérniük tőle... Ez a handa-ban- da annyira igénybe vette Kéth­ly Anna idejét, hogy nem ért rá Gyulait, meg a hozzá ha­sonló ifjoncokat fogadni. Mit volt mit tenni? Gyulai novem­ber 27-én illegálisan visszatért Magyarországra. Megkereste Steineréket. Megható volt a viszontlátás, amelyen jelen volt Steiner Lajos, Steiner Já­nos és Kovács László, a Stei­szemben lévő gombáját. A megnyitás óta vezeti ezt az üz­letet Reinisch Lajos. Az uta- zók megszokták ezt az elárusí- ^ tó helyet, és gyakran vásárol- <nak ott élelmiszert, italárut ner-csoport egykori »rettenthe- í A boltnak 50 000 forintos rak- tetlen« tagja. Miután átestek a j tárkészlete van. és a forgalom viszontlátás örömein, s kölcsö- J ennek figyelembevételével na­nösen kifejezték afeletti örö-j műket, hogy még szabadlábon j gyón jó. Reinisch Lajos egy hónap alatt megforgatja a bolt vannak, Gyulai megtartotta rö- í árukészletét 1957-ben 530 000 vid. beszámolóját. Elmondta, hogy amikor meg­bízás alapján kapcsolatot ke­resett Kéthly Annával, és ez nem sikerült neki, akkor sem J vezető, húsz esetben esett kétségbe. Kéthly helyett \ árukészletéről leltárt. forint volt a forgalom, 1958- ban már 604 000 forintot for­galmazott a kis gomba. Amióta itt dolgozik a bolt­vettek Soha­kihez máshoz fordulhatott vol- \ sem volt hiánya, de még a na, mint az amerikaiakhoz? J kálót sem kellett igénybe ven- Ezért Nürnbergben felkereste a J ni. Reinisch Lajos mestere zündorfi láger parancsnokát, J szakmájának, hisz 35 éve ke- egy Lang nevű férfit. Megkér-\ reskedő. Jó munkáját a föld­ié, hogy hivatalos helyen te-1 művesszövetkezet vezetősége remisen számára kapcsolatot, i és szakszervezeti bizottsága mert a magyar kérdésben tar- felismerj. A gomba irodahelyi- gyalni szeretne. Lang nem is i ségének falát az oklevelek so- tagadta meg a segítséget, ő isi kasága díszíti. Amire legin- a »szent magyar forradalom* s kább büszke Reinisch Lajos, tűzében égett, összehozta hát«az a három csillogó jelvény, Gyulait Mr. Schlatt-al, a CIC ^ amelyet nemrégiben kapott. A nürnbergi központjának veze- $ mu^kaversenyben elért kiváló tőjével. Gyulai segítséget kárt f nyerte el a ki­Mr. Schlatt-tól a magyar »for- ) val° dolgozo jelvényt, a szak- radalmárok* számára. A CíCi*1}3 kiváló dolgozója kitunte főnök közölte vele, hogy az amerikaiak már foglalkoznak a beavatkozás kérdésével, és ENSZ megfelelő határozatot $ nyozott ]elvenyt es kitüntetést tést, és legutóbb, április 28-án a kaposvári frhsz termelési ér­tekezletén tűzték mellére a ki­váló fmsz-i munkáért adomá­hozzon. Megnyugtatta Gyulait, ^ hogy tárgyalásukról értesíti az ( amerikai kormányt, illetve a t E sok kitüntetés arra ösz­tönözte a boltvezetőt, hogy be­kapcsolódjék a kongresszusi megfelelő hivatalos szei~veket.} munkaversanyt«. Fáradhatat- A végén megállapodtak abban, f lanul dolgozik tovább, hogy hogy Gyulai visszamegy Ma­gyarországra, itt megteszi• azt, )kis egységének árujával a jö- i vőben is pontosan el tudjon amit még lehet, és azután né- f számolni, és vevői mindig hány megbízható barátjával f elégedetten távozzanak a gom­visszatér Nyugatra ., — Folytatjuk — * ba kiszolgáló pultjától.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents