Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-28 / 123. szám

Csütörtök, 1959. május 28. 6 SOMOGYI NÉPLAP filmszínházaink műsorából SítSIftr, CSODAGYEREKEK Fiatal művészek a hangverseny dobogón Átütő sikere volt az Ária- és dalestnek Nem mostani tapasztalás: a muzsika előadóművészei vala­hányszor ellátogatnak Kapos­várra, kiköszörülik a csorbát, melyet a próza, a vígjáték, a könnyű zene, az esztrád fővá­rosi képviselői ejtenek saját hírnevükön. Zenei esten még sohasem éreztük a vidéki kö­zönség lebecsülését, még so­hasem bosszankodtunk selej­tes, összecsapott, »azt esztek, amit kaptok-« hangversenye­ken, mert egyszerűen nem volt ilyen. A művészek zenét ad­nak, önmagukat, képességeik teljét, s ezt igen nagyra érté­keli közönségünk. Most is, a hétfő esti Ária- és dalesten — mely az utóbbi idók egyik legnagyobb élmé­nyét nyújtotta — szinte tom­boló tapsvihar köszöntötte Operaházunk fiatal művészeit. S ők adtak, adtak, mondhatni kétszer annyit tervezett mű­soruknál. Fiatal, igen tehetséges teno­ristát köszönthettünk Gárdos Miklós személyében. Bár kez­detben még kisebb rekedtség­gel küzdött, Caccini: Amarili- sével így is meghódította a kö­zönséget. A későbbiekben ra­gyogóan bontakozott ki ének­beli tudása, szép hangja. Akár Donizetti Szerelmi bájitalának népszerű áriájára, Az asszony ingatagra gondolunk, akár a ráadásként oly nagy muzika­litással megszólaltatott Flotow: Mártájára, Erkel: Hazám, ha­zám című áriájára, csak az őszinte elismerés hangján szól­hatunk szerepléséről. Kürthy Eta kitűnő énektech- nikáját csillogtatta meg, mely nem nagy, de szép, tisztán csengő hangjával párosult. Mű­sorából Kodály: Rossz feleség című dala, a Saint Saens Csók­áriája ragadott meg leginkább. Egyszerűen, mégis drámai tűz­zel szólaltatta meg Kodály mű­vét csakúgy, mint a ráadás­ként elhangzó Trubadúr Azu- eena áriáját. Ez utóbbi félel­metes, szenvedéllyel teli elő­adása a drámai megjelenítés remek példája volt. S itt kell emlékeznünk Reményi Sándor szereplésére. Bármennyire ne­héz valamiféle sorrendet fel­állítani, úgy tűnik, övé a ba­bér. Játszi könnyedséggel éne­kelt, s mélyen csengő, búgó baritonja a szívekig hatolt. Ha műsorából válogatni akarnánk, felsorolhatnánk valamennyit, mert Schubert Vándorával vagy a népszerű Szerenáddal éppúgy elbűvölte közönségét, mint a Rigoletto csodálatosan szép, tökéletesen átélt Mono­lógjával vagy Richard Strauss Ajánlásával. Reményi bizton­sága, árnyalt, sokszínű bari­tonja sokáig emlékezetes lesz. Korántsem rangsort jelent, hogy utoljára emlékezünk meg Jasper Bella szerepléséről. Of­fenbach: Hoffmann meséiből a rendkívül nehéz, a legna­gyobb énekeseket próbára tevő Baba áriáját tolmácsolta csil­logó-könnyedén. A — bizony­nyal mondhatjuk — koloratúr- énekeseink élvonalába tartozó művésznő lenyűgözően éne­kelt. Hasonlókat mondhatunk Gilda áriájának megszólaltatá­sáról is. Precízen kidolgozott Az idén Kaposvárott kerül sor a dunántúli öntevékeny színjátszó csoportok találkozó­jára. Kaposvár közönségének jutott az a szerencse, hogy megismerkedhet a megye ha­tárán túl működő csoportok művészi munkájának színvo­nalával, mérlegre teheti azok tudását, összehasonlíthatja a somogyi kultúrgárdák munká­jával. 31-én, vasárnap a Tolna me­gyei Bonyhád község öntevé­keny színjátszó csoportja nyit­ja meg a bemutatók sorát. Rendezvényüket a Szabadság parki iskolában tartják este 7 órakor. Dobozy Imre Szélvihar című drámáját mutatják be. A csoportnak ez a darabja ko­moly, érdemteljes múltra te­kinthet vissza. A bemutatón Bonyhádon megjelent az író, Dobozy Imre, s a darab meg­tekintése után elismerését fe­jezte ki a nagyszerű előadásért. ének, biztonság és mint mon­dottuk: könnyedség • jellemzi Jasper művészetét. S amit ed­dig említettünk Jasper Bella és Reményi Sándor művésze­téről, az gyönyörűen csúcsoso­dott ki a felfokozott érzelmek kitöréseként a Rigoletto Bosz- szú duettjában. Az est zárója­ként Jasper, Kürthy, Reményi és Gárdos Rigoletto Quartettet adtak elő. Talán itt tudtunk szintkülönbségeket megállapí­tani leginkább, de a Quartett emellett is komoly értéke volt a hangversenynek. Kása Sándor töltötte be a kísérő ezúttal igen nehéz, mű­vészileg és fizikailag is fárasz­tó szerepét. Kifogástalanul áll­ta a próbát, csupán néhány helyen túlzottan beleélte ma­gát a muzsikába (Bosszú duett) s ez az összhang rovására ment. Végső értékelésként csak annyit: sok ilyen hangversenyt szeretnénk hallani Kaposvá­rott. Jávori Béla Tolna különböző helységeiben 15-ször mutatták be a drámát. A szép siker elérésében nagy része volt a rendezőnek, Csi- ma Józsefnek, aki a művelő­désügyi miniszter által kitün­tetett öntevékeny csoportok rendezője. Az együttes legnagyobb ré­sze régi műkedvelő, és sok mű­vészi bemutató van már mö­göttük. A járási művelődési ház igazgatója — aki a »Szo­cialista kultúráért" érdemérem kitüntetést viseli — mindent megtesz, hogy együttese a leg­jobbat, a legtöbbet nyújthassa. Az eredmény nem maradt el. Jelenleg a bonyhádi öntevé­keny színjátszó csoport Tolna megye legjobb együttese. Kaposvár érdeklődve várja a vendégek szereplését, akik minden bizonnyal méltó meg­nyitói lesznek a dunántúli színjátszó találkozónak. Dunántúli színjátszó találkozó '36 a a ^J)alt alatti jobbléire izendwiiLne... Nem tagadom, szi­vem mélyéből gyűlö­löm Pultalatti urat, ezt az összeköttetések kövér falatjain meg- hájasodott alakot aki nincs szemmel láthatóan és mégis van. Igen, van, s ne­ki mondandó kicifrá­zott köszönet azért, ha valamit vásárolni óhajtván az ember azt a választ kapja: »Nincs kérem, el­fogyott. .Értendő pedig ez a követke­zőképpen: »Nem is­merem önt, az áru­ból van ugyan még néhány darab, de megkért Males i néni a Cinege utca 6/b-ből — tudja az, akinek olyan aranyos kis pa­pagájai vannak —, hogy míg megjön a nyugdíja, tegyem el számára azt, amire most önnek fáj a fo­ga. Mit? ügy tudja, hogy van még több is? Hát van, van, ha tudni akarja tőlem is. De a meglévő áru közül egvet Irénke tett el az ő Kázmérjá- vak. Ez a Kázmér cimbalmos a Sárga Köcsög kisvendéglő­ben, agglegény, és valószínűleg hama­rosan megkéri Irénke kezét, aki már negy­ven éves, és roppant kínosnak találja, hogy még mindig leány. Ezt az árut csak nem adhatom oda, nem lehetek okozója annak, hogy Irénke egy koszos kis vacak miatt — amit meg akar venni ön — pártában vonuljon be a szentek paradi­csomába. Irénke jó kolléga, szép is le­hetne, ha nem volna szemölccsel tele az orra. Parancsol talán valami mást? Szol­gálhatok esetleg...« Istenek!, v. valami mást! Mit biztat en­gem?! Ha az ember nagyon megdühödik, képes arra, hogy egy pár olcsó szandálci­pő helyett beszerez egy kétsoros vetőgé­pet, amely még kap­ható pár házzal odább. Hasznát nem veszi, de boldogan vásárolja meg, szá­molja le a forintokat, örül, hogy olyasvala­mihez jutott, amit nem a pult alól kel­lett kiráncigálni. Nincs felcédulázva, hogy ez Málcsi né­nié, aiki papagájai­val a Cinege utca 6/b. lakóit őrjíti nap nap után, ez Káz- méré, aki cimbalmos és nősülendő fiatal­ember öt x-szel a vállán. Ez Pancák Róbert volt malom- tulajdonosé, ez Sta- bulek Elek doktor úré, aki házhoz kí­vánja szállíttatni, amit vesz. Hát nem! Nem pa­rancsolok mást, kér­ni sem kérek. Nem veszek vetőgépet szandál helyett, nem vásárolok rezedama­got, amikor citromra vám. szükségem! Ele­gem van Pultalatti úrból és az 6 csúnya kis üzelmeiből! Az elmúlt hetekben igen szemreváló, könnyű, és ami nem utolsó szempont, igen olcsó gyermekszan­dálok kerültek for­galomba cipőboltunk egyikében. Egyszóval pontosan olyan az áru, amely eleve arra van hivatva, hogy Pultalatti úr mértanilag megszer­kesztett hálójában vergődve »fogyjon" el néhány óra lefor­gása alatt. A lele­ményes felnőttek fel­fedezték ugyanis, hogy a műanyag tal­pú, valóban pille­könnyű szandálok — kapható volt fehér és drapp színben — szá­mozása csal. Hogy a 34-esnek jelzett láb­beli kiválóan megfe­lel harminchatos láb­ra is. És most lépett akcióba a nemeslelkű Pultalatti úr, aki szavatoltam jó isme­rőseinek, a rokonok­nak, az ángyikától a hetedik unokatest­vérekig, a volt, a je­lenlegi és jövendőbeli vőlegényekig meny­asszonyokig, kezdte elrakosgatni a szóban forgó árut. Ered­mény: azóta az is­merősök, rokonok, barátok egész had­rendje hivalkodik a felnőtt lábon is jól festő gyermekcipővel. Hivalkodnak, hogy: — Lám, lám... van, akinek van... — és kuncognak hozzá. Nem szeretem a ki­vételezést! Már isko­lás koromban félre állt az orrom ettől, sehogy sem tudtam soha megbékülni az­zal, hogy Jancsit, jöban-rosszban paj­tásomat sohasem nodrágőlta úgy el a tanító, mint engem. Jancsi papája jeguző volt és kiváló tarokk- játékos. Az én öreg­apám pedig legfel­jebb csapd le csacsiz­ni tudott velünk, unokákkal, ha na­gyon unszoltuk. El­lenséges magatartá­som a mások rovásá­ra menő megkülön­böztetések ellen te­hát régi eredetű, mondhatni gyógyítha­tatlan »betegség«. Gyógyíthatatlan még akkor is, ha az eladó udvariasan elébe vág mindenféle kérdezős- ködésemnek azzal, hogy a szóban forgó szandálok számozása véget ér a 34-es számnál. Csúnya do­log, amikor egy fel­nőtt ember, kivált, ha tiszta a lelkiisme­rete, nyilvánvalóan füllent. De talán térjünk vissza minden baj és sérelem okozójára, Pultalatti úrra. Ha­tározzuk el már egy­szer, hogy kiiktatjuk őt a közforgalomból. Kiiktatjuk egyszer s mindenkorra. Elhihe­ti a kedves olvasó, lesz okunk megköny- nyebbülten fellélegez­ni, ha már elmond­hatjuk felette a gyászbeszédet, hiszen, ha Pultalatti jobb­létre szenderül végre, jobblétre szenderül vele együtt az idő­szakonként jelentke­Egy nemzedék szi- porkázóan szellemes önvallomása... Igen. talán ez a legtalá­lóbb, amit erről az új nyugatnémet film­alkotásról elmondha­tunk előlegben. Al­kotói arról a gene­rációról szólnak, amelyik a század elején látta meg a napvilágot, átélte az első világháborút, előkészítette és át­szenvedte a másodi­kat. Szavuk a ma nemzedékéhez szól: — Ne engedjétek, hogy mindez meg­ismétlődjék, hogy még egyszer esztelen- ség és gonoszság, becstelenség és gyá­vaság győzedelmes­kedjék az értelem, az emberség helyett, a helytállás helyett. Neustadt városka, 1913... Hans Roec- kel és Bruno Tiches még rövidnadrágos kisfiúk, diákok, aki­ket megilletődöttség- gel tölt el az a tudat, hogy részt vehetnek agy olyan ünnepsé­gen, amelyen a csá­szár is jelen lesz. A kis Bruno nagy buz­galommal fogad örök problémát visz film­re Olsanszkij és Rud- nyeva forgatókönyv­író és Konsztantyin Vojnov rendező. A történet főszereplői, hűséget a császár­nak. Ez persze nem akadályozza meg a reményteljes ifjút ab­ban, hogy 1923-ban a köztársaságnak es­küdjék örök hűséget, tíz évvel később pe­dig Hitler legelva- kultabb hívévé sze­gődjék. Bruno mindig tud­ja, mi az, ami szá­mára a legelőnyö­Júlia Tyitova, Szer- gej Kosevoj és Pavel Sztroganov a háború alatt együtt harcol­tak egy partizánosz­tagban, amelynek tag­jai egy német táma­sebb. Nem csoda hát, ha mindig van mit a tejbe aprítania. Az SS segítségével van nagy hatalma, szép lakása, semittevő fe­lesége. Ahol hang­adóra van szükség, ott nem várnak Brú­nóra hiába a hitle­risták, Ám bajba ju­tott barátainak a legkisebb közbenjá­rást is megtagadja. dás során mind meg* haltak. Csupán há­rom partizán maradt életben, akik a táma­dás ideje alatt egy különleges feladattal megbízva távol vol~ Hogyne, majd _ bo­lond lesz kompromit­tálni magét... Mi történik Bans Boeckellel, ezzel a rokonszenves fiatal­emberrel az évtize­dek során? Az álmo­dozó szemű fiú min­dig a szépet; a jót akarta. De néki va­lahogy semmi sem sHceriU, erdőből talk egységüktől.­Tizenkét évvel ké­sőbb véletlenül elő­került dokumentu­mokból úgy tűjük, hogy a három par­tizán közöl az egyik áruló volt, tőié tud­hatták meg a néme­tek a partizánosztag rejtekhelyét, és így sikerüli) rajtaütésük. De vajon ki volt az áruló a három közöl? A nyomozás sarán megismerkedünk a három! partizánnak Júlia már az első percekben visszauta­sítja még a gyanút is, és szilárdan hisz tár* sai becsületességében is, sem ő, sem pedig azok nem tehettek árulók; A fiira aDoohS 9b* saölt, izgalmas lég­körben hozzák a né­zők elé hőseiket; Előttünk bontakozik ki a három ember jelleme, jó tulajdon­ságaik és hibáik; Szinte magunkénak érezzük problem áj u­ző púit alatti forgalom is! aru­kat: ki az áruló? A kislány • • 0 (László) Idők folyamán egészen meg­szoktam, hogy a fiam atletizal. Pedig mikor a Somogy me­gyei »ifi"-n először nyert di­jat, szinte rosszul lettem az iz­galomtól. A lelátón szurkol­tam, és a 400 méteres síkfutás hajrájától úgy elszédültem, hogy majdnem a mentők szed­tek össze. De azután belejöttem. Én is és a fiam is. Szerintem az sem baj. ha néha csak helyezést nyer, én azért beszélek róla — hogyne! Az ismerősöket való­sággal etetem fiam sportsike­reivel! No és tavaly a főiskolai atlétikai bajnokság... Majd a levegőbe repültem a dicsőség­től, hogy a miskolci egyetem stafétájával harmadikok lettek! Ott állt tehát a fiam is a győ­zelmi emelvény 3-as száma fe­lett s ha nem is láttam a va­lóságban, képzeletemben fel­nőtt az országos bajnokok so­rába ... Mert hát egy anya szíve... No, igen ... És persze, idén is készültek Pestre.. Már hetekkel ezelőtt írt róla. Hiszen sohasem ma­radt le, ha' valahova vinni akarták! Tréning ... a másod­n*xtv»i*lr rwn f yvr- Ír ília«7r)á Gondolatban már hetek óta treníroztam én is. és azon a szombati napon utazási lázban égtem. Elképzeltem, hogy möst ülnek fel Miskolcon a vonatra, ny>st indulnak, és délután már futnak is talán ... Azután me­gint ott fog állani az emelvé­nyen .., Nem, 6 nem hagy ka semmi lehetőséget! És a pesti útról már hozza is magával a szalagos érmet... Itthon fel­lármáztam az újságárust, hogy tegye nekem félre a sportlapot és ismeretségi körünket lelke­sen tájékoztattam a várható eredményről. .Azután magam. i£ vártam a híreket... vártam.. És ekkor hihetetlen dologról értesültem..... Valaki említette hogy a fiam nem indul, állító­lag meghúzódott a dereka.. fel sem utazott Pestre ... Anyai fantáziám kétségbe­esetten száguldottá be az ag­godalmak széles pályáját. Ret­tenetes! Bizonyára baleset ér­te! Igazán borzasztó! És nem is ír ... írtam hát én gyorsan: '•Fiacskám, mi történ veled? Mi bajod van?" Mert hát vala­mi nagyon komoly bajnak kel­lett történnie, ha az én futó fiam visszalépett... És már el­képzeltem. amint sántít, vagy ágyban fekszik, borogatások között... Ma végre jött egy sárga le­velezőlap ... Izgatottan vettem kezembe, és lélekben felkészül­tem mindenre. Kutattam, hogy mikor következik a bal­eset leírása. És valóban követ­kezett ... »Ne aggódj mama — írta a fiam —, igaz. kicsit fájt a derekam, de a fő ok az volt, hogy a kislány aznap balla­gott ... Tudod, az a kislány..." Csak néztem sóbálvánnyá meredve a lapot Fantáziámból egyszerre kiesett a betegszoba és a hideg borogatás ... Meg­értettem mindent. És anyai szívem álmai lassan lefoszlot­tak a 3. számú dobogóról, mert most már a kislány állt fenn a győzelmi emelvényen ... De azért nem haragszom, de­hogy is haragszom! Hiszen én is voltam egyszer fiatal... És ilyen szörnyűségek előfordul­nak az életben! Csak hogyan adjam be felcsigázott ismerő­seimnek, hogy idén nincs bronzérem, mert hát egy mis­kolci kislány .éppen akkor bal­lagott .;. Sz. L má)u^28-tóHM-ig Hárman jöttek az Érdekes lélektani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents