Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-23 / 119. szám

) jtrmoGYi néplap Szombat. 1959. május 23. miért utolsó előttiek? Tizenöt gépállomás közül a tavaszi munkák végzésében ti­zennegyedik helyen áll a Cso- konyavisontai Gépállomás. Ez a helyezés nem azt jelenti, hogy ebben a körzetben alig történt valami, vagy hogy a mező igen szomorú képet mu­tat, mert a gépállomás nem tudott eleget tenni vállalt kö­telezettségének. Nem. A tizen­negyedik hely csak rangsoro­lás. Az időszerű munkákat el­végezte a Csokonyavisontai Gépállomás is. 10 840 normálhold a tavaszi tervük, ebből a legutóbbi érté­kelésig 8205 normálhöldat tel­jesítettek, ez 75,5 százaléknak felel meg. Igaz, az élenjáró gépállomások nagyon előre vannak. A balatonkilitiek pél­dául 159.5 százaléknál tarta­nak. Nekik azonban jobban si­került a rajt, körzetükben előbb kezdődhetett a munka. A tavaszi terv teljesítésének határidejéig még több mint egy hónap van hátra. Ez az idő elegendő arra, hogy elérje, sőt túl is lépje a száz százalé­kot a gépállomás. — Eleget tudnak tenni a megnövekedett feladatoknak, igazgató elvtárs? — érdeklő­dött Dániel Jánostól, a csoko- nyavisontai Petőfi Tsz egyik tagja. A válasz megnyugtató volt. A gépállomás 56 erőgépé fel­készülve várta a tavaszt. Ha a szükség úgy hozza, munkába állnak a tartalékos traktoro­sok is. De eddig sem a »pót- traktorosok« bevetésére, sem a kettős műszak alkalmazására nem volt szükség. A 10 840 nor­málholddal szemben csak 8743 normálholdra tudtak szer­ződést kötni. 16 falu tartozik a körzethez, ebből hét termelőszövetkezeti község. Azt gondolhatnánk, itt aztán jó a »terep«, csak győz­zék a gépek. Nem így van. Akad olyan tsz is (ladi Zrínyi), amelyik egyáltalán nem szer­ződött gépi munkára. A Csokonyavisontai Gépál­lomás kapacitása kihasználat­lan, s nem azért utolsó előtti, mert elmaradt az időszerű me­zőgazdasági munkák végzésé­vel. Szükséglet szerint volt gépük, sőt még álldogálásra is jutott belőlük. Megtörtént, hogy a tsz-ek több gépet kér­tek, mint amennyire szüksé­gük volt, vagy fordítva. Emiatt aztán ideig-órálg nehézség tá­madt. A csokonyavisontai Kos­suth Termelőszövetkezet pél­dául 102 normálholdnyi szán­tásra kötött szerződést. Ez a terület később 300 normálhold­ra nőtt. A homökszentgyörgyi Zöldmező Tsz-ben 600 lett a 400 normálholdból Ilyen kal­kulációs hibák előfordultak, s ez érthető, hiszen a feifejlődés, a tsz-ek, termelőszövetkezeti községek alakulásának idősza­kában az új gazdaságok vezetői nem tudhatták biztosan, meny­nyi és milyen gépi munkára lesz szükség. S hogy mégsem volt komo­lyabb fennakadás még a gépál­lomások versenyéiben 14. he lyen álló Csokonyavisontán sem. az annak tulajdonítható, hogy a gépek üzemképesen A mezőgazdasági termelés időszerű kérdései fl kukorica-kártevők elleni védekezés Megyénkben a termelőszö­vetkezetek és egyéni gazdáik mintegy 100 000 kát. holdon ve­tettek kukoricát. A jól meg­munkált talajba vetett mag ki­kelt Jó az indulás, jók a ter­méskilátások. Most az a fon­tos, hogy a gyorsan fejlődő gyomoktól megszabadítsuk a kukoricát tehát itt van a termés biztosítá­sát szolgáló növényápolási, növényvédelmi munkák ideje. Ahol erősen gyamos a talaj, a kukoricát 15—20 cm magas­ságú állapotában kezeljük vegyszeresen. A hazai gyárt­mányú Dikonirt gyomirtószer- bŐlkh-ként 1—l,20kg-as. adag szükséges. 150 liter vízben fel­oldva. Az ilyen megfelelő időben alkalma­zott vegyszeres gyomirtás felér egy kézi kapálással, mert egycsapásra elpusztítja az ebben az időben érzékeny gyo­mokat. A szárba szökkenés idején a kukoricamoly veszélye fenye­geti a kukoricát. Tömeges fel­lépés esetén a termés 20—40 százaléka kárbavész, ha idejekorán nem védekezünk a moly ellen. A kukorica szárában áttele­lő hernyókból május vége fe­lé rajzani kezdenek a lepkék, melyek aztán a kukoricalevél fonákjára rakják le lapos, tej- csepphez hasonló tojáscsomói­kat. A csomókból 4—7 nap múlva kikelnek a fiatal her­nyók. Ezek pár napig a levele­ken rágnak, (unkáinak, majd a levélen feltűnnek a mór borsó- szemű lyukak. Ez a kártétel el­ső jele. Csakhamar a kukorica címe­re lesz kedves táplálékuk, ösz- szeszövik, tapasztják a virág­részeket, befurakodnak a cí­mer szárába, mely így meg­gyöngülve eltörik. Ez a máso­dik jele a kártételnek. A fejlődésnek Induló hernyó lejjebb vonul a szárba. Rágá­sának nyomón a befurakodási nyílásnál fűrésziparszerű ürü­lék látható. Ez a kártétel harmadik jele. Ha a fertőzés súlyos, a szárba 5—10 hernyó is rág, a szár eltörik és nem terem. A kártevő rejtett életmódja miatt a vegyi védekezés lehe­tetlen, ezért a kukoricamoly elleni vé­dekezés legjobb módszere a szár elégetése vagy el- vermelése. A szárégetés, elvenmelés ha­tárideje lejárt. Ahol ezt még nem tették meg, sürgősen pó­tolják a mulasztást. Ezt rende­let is előírja. vártak a »vezénylésre«. Az él­vonalbeliektől lemaradtak ugyan, ez azonban nem egyen­lő a munkában való elmara­dással. Június 30-án. a tavaszi idény végső értékelésekor mást mutatnak a számok, s az első és utolsó gépállomásról egyaránt el lehet mondani: az adottságokhoz és a lehetősé­gekhez mérten teljesítették feladataikat, a száz százalékot, a jó munka mértékét, vala­mennyi gépállomás elérte, s a rangsorolás: jók, jobbak, leg­jobbak. Igen, de ennek egyik felté­tele a jó szervezés és a szerző­dő felek, ez esetiben a termelő- szövetkezetek alapos ismerete. A Gépállomások Somogy Me­gyei Igazgatósága szerint ezzel a kérdéssel baj van Csoko­nyavisontán. Az ottani veze­tőknek többet kell »mozogni« a körzetben, s akkor nem fordul­hat elő, hogy számos erőgép kavicsot fuvaroz, Patosfa tsz- községben pedig gépekre vár­nak, s hogy a fölös gépek ho- vafordításáról a , felsőbb szer­veknek kelljen intézkedni. (Gőbölös) erő feszítés FELSŐMOCSOLÁD gondlk TSZ-K ÖZSÉGBEN K ora hajnalban, amikor a falu lakóinak többsége még pihen. Szita János, a fel- sőmocsoládi Petőfi Tsz elnöke már talpon van. Az istálló fe­lé tart. Személyesen akar meg­győződni az állatok pontos etetéséről, a munkarend meg­tartásáról. Nemsokára csatla­kozik hozzá Pozsonyi Lajos, a szövetkezet párttitkára, hogy a napi tennivalókat még egy­szer, megbeszéljék, mielőtt a dolgozók munkába indulná­nak. így ment ez náluk majd négy évig, amikor még keve­sebben voltak, csak a 12 ala­pító tag, és így megy ez most is, amikor már családjuk szá­ma nagyobb, határuk jóval tágasabb. Ebben a szövetke­zetben három év óta átlago­san 47 forintos munkaegység­részesedést osztottak. Ez arról tanúskodik, hogy szorgalmas tagsága van a közös gazdaság­nak. A két vezetőnek most a ta­vaszi felfejlődés után újabb és nagyobb a gondja. A legtöbb fejtörést az építkezés okozza. Segítenek egymásnak a sántosiak. K. Pető Sándoménak a 400 négyszögöl répa egyelésében Varga Rozália és Péter Fe- rencné segédkezik. A gépkocsival és a gépjárművezetéssel ismerkednek Uj rendszámot kapnak a gépjárművek. Már két hónap óta folyik a rendszámtábla-csere. Naponta 130-150 motorkerékpár kerül vizs­gáztatásra. Az első és a hátsó féket, a világítást, a kormányszer­kezetet és a gép származását vizsgálják felül. Ha közben kisebb hi­ba csúseik a motorba, azt a helyszíni -szanatóriumban« azonnal feljavítják. A rendszámtábla-csere június 30-ig tart. Aki a rendszám- tfiMáját addig nem cseréli ki. annak gépét a hatóság a forgalomból kivonja. Melyik fiatal fantáziáját nem izgatja a gépkocsi? Van-e olyan ifjú, aki ne szeretne ura lenni ennek a gépjárműnek, száguldani vele — mondjuk — a Balaton partján? A marcali járás fiataljai sem kivételek ez alól. Közülük sokan megra­gadták az első kínálkozó ál­ltaimat, hogy me'ismei’kedje- nek a gépkocsival, s az alapis­mereteiken kívül elsajátítsák a gépjárművezetés tudományát is. Csupa életerő, vidám fiatal­ember népesíti be szomba­tonként Marcaliban az egyik előadói termet. 44 ifjú hallgat­ja nagy figyelemmel Mihalics Géza MHS motoros körvezető előadását. Kezdetben nehezen birkóztak meg az új fogalmak nevével. De ma már tudják, mi az a karburátor, differen­ciál, s nem egy közülük meg­lepő magabiztossággal ad szá­mot tudásáról. Erre van is al­kalom. Igaz ugyan, hogy jú­liusban lesz majd az »igazi« vizsga, de addig is a Magyar Honvédelmi Sportszövetség há­zi vizsgákat rendez, hogy a mo­toros klub és kör vezetői lás­sák: mit sajátítottak el a kör tagjai a kötelező anyagból. A legutóbbi házi vizsgán kapott dicséretet Samu Imre marcali és Béres Imre somogyzsitfai hallgató, ök, továbbá: Fazekas József, valamint a balatonfeny- vesd Simon Lajos és a böhö- nyei Tóth István vizsgázlak kiválóra. De elégedettek voltak a vezetők a többiek tudásával is. Mihalics Géza azt mondotta, kitűnő az anyag, a legtöbb fiú­ból jó gépkocsivezető lehet. Er­ről tanúskodik a gyakorlat. A fiúk máris biztosan ülnek a karimán /kereknél, egyre job­ban megismerik a vezetés tud­nivalóit, s mint a vízfolyás, úgy fújják máris a KRESZ-t. Még egy hónap, aztán követ­kezik a nagy próbatétel. A tan­folyam valamennyi hallgatója kéthetes balatoni táborozáson vesz részt, melynek befejezése után minden bizonnyal arról adhatunk majd számot, hogy a marcali járásban 44 fiatal tette le sikeresen a gépkocsivezetői vizsgát. Hozzá is láttak a korábban más célra használt, istállónak megfelelő épület átalakításá­hoz, amelyben majd 52 szá­mosállatot tudnak elhelyezni. Ez azonban még nem elég. Ezért segítséget várnak egy 50 férőhelyes új istálló meg­építéséhez. Tervük1 a sertés­állomány fejlesztése is. En­nek érdekében még a nyáron meg akarnak építeni egy ser- tésfiaztatót, nagyrészben sa­ját erejükből. A Petőfi Tsz-ben nagy a munkakedv, a dolgozni aka­rás. — Aki a tavaszi szántás­vetés idején nem kapott min­dennap munkát, az zúgolódott emiatti — mondja Oláh Mi­hály. ő is egyéni gazda volt a tavaszig, most brigádvezető. Mint mondotta, nincs olyan szántóterület, amelyet kellő módon meg ne műveltek vol­na. Bevetetlen földet nem ta­lálni az egész határban. A termelőszövetkezetnek 13 tagú pártszervezete van. Elv­társainkra is új, nagyobb fel­adatok várnak. Legtöbb teen­dőjük a termelőmunka segíté­se, az emberek közösségi szel­lemben való nevelése. A községben a tavasszal alakult meg az Uj Élet Termelőszövetkezet 130 csa­láddal. Hideg Gyula, aki egyé­ni gazda korában is jó hírben állt, bizalmat kapott az első közgyűlésen, megválasztották elnöknek. Azóta a fél község gondját, baját hordja a vállán. Most már ő is a korán kelő és későn fekvő vezetők közé tar­tozik; ott van kora reggel a munkák megkezdésekor, és ott van az irodában az éjszakákba nyúló tervezgetéseken, megbe­széléseken. A napokban készül el hosz- szúleiártú hitel felhasználásá­val, de túlnyomórészt saját erő­ből, valamint a patronálok se­gítségével 170 számosállat szá­mára a 4 közös istálló. Ebben az eredményben nagy érdeme van Herceg Károly építési bri­gádjának. Szorgos munka folyik a me­zőn is. Itt munka közben na­gyon sokat beszélgetnek az emberek, s nem a múltat em­legetik, hanem az általuk ki­alakítandó új jövőt, amelyet ugyan még nem ismerhetnek, de tudják, hogy nagy igyekeze­tükkel biztosan széppé teszik. A répa-, a kukorica-, a burgo­nyakapálás gyorsan megy az Uj Élet határában. A répaföl­dön végzi jó hangulatban a munkát Varga Zoltánná mun­kacsapata. Cserős Alfoertné fia­talasszony a számára kimért parcellán „kapátgatott látogatá­sunkkor. Schmidt Gyuláné, idősebb néni szintén fiatalosan fogja a kapanyelet. Tóth Pali bácsi 72 éves kora ellenére sem maradt ki a kö­zös munkából. Lófogattal dol­gozik sokszor a fiatalokat meg­szégyenítő törekvéssel. Ebből is kitűnik, hogy az Uj Életben szintén nagy a szorga­lom. Itt sem tudtak eddig min­denkit foglalkoztatni. De most már, amint kialakul a közös ál­latállomány, mind több tagnak adhatnak olyan beosztást, amelyben állandó munkája lesz. És azt is tudják, hogy az esőzések után, a nap melegé­nek hatására nemcsak a répa, és a kukorica nő rohambsan, hanem a gyom is. Lesz hát dol­ga a kapásterületen mindenki­nek. Nagy segítséget ad majd a tsz vezetéséhez, a szövetkezet munkájához az, hogy az elmúlt héten megalakult a pártszerve­zet nyolc taggal. Tóth István vezetésével, akit párttitkárnak választottak. Panaszt is hallottam Felső- mocsolád termelőszövetkezeti községben. Szigeti Jánosné óvó­nő és segítőtársa, Papp Teréz gyermekgondozó elmondották a kisgyermekes anyák sérel­mét. Negyedik éve működik a községben az óvoda azon a helyen, ahol jelenleg is van. Eddig soha senki sem kifogá­solt semmit sem. Két hete a járási tisztiorvos azonban meg­tiltotta itt a főzést. Emiatt csak fél napot tudnak foglal­kozni a gyermekekkel, ezér't nem dolgozhat sok asszony reggeltől estig a mezőn. Van igazság a tiszti orvos megállapításában. Azonban egy termelőszövetkezeti köz­ségben a legnagyobb munkák idején leállítani az óvodai fő­zést, ahol négy évig jó volt, kissé merev intézkedésnek tű­nik. Kívánatos alaposabban megvizsgálni a mocsoládi óvo­da körülményeit és megtalálni a célravezető megoldást. F elsőmocsoládon alkal­mam volt megismerked­ni egy olyan község életével, amelyben minden dolgozó pa­raszt a szövetkezeti utat járja. Azt tapasztaltam, hogy a falu­ban változóban van az élet. A közös gazdálkodás megkezdé­sével hozzáfogtak a kpzség gazdasági arculatának átalakí­tásához. Minél többet termelni, minél szebb állatokat tenyész­teni, s minél jobb módot te­remteni — ez a cél hatja át mindkét szövetkezet tagságát. S az új vezetők, akik negyed­évvel ezelőtt még csak maguk­kal törődő emberek voltak, ma a közösség sorsáért érzett fele­lősség tudatában gondolkoz­nak, terveznek és intézkednek; A tagság és a vezetőség együt­tes jobbatakarása a község elő­rejutásának záloga. A munkák közös végzése egyszersmind megbonthatatlan egységbe ko­vácsolja a szövetkezeti falu népét. Geleta Ferenc. a Közép-Somogyi Erdőgazdaság párttitkára. Vígjáték-estből Kávécsarnok A tiszteletjegyet úgy ad­ta át az Országos Rendező Iroda szervezője, mintha azt főúri gesztussal a sajtó részére a maga zsebéből vá­nagyjait várhatja és láthat­ja vendégül. A Kávécsarnok kaposvári »nyitása« kapcsán a közönség szíve így nem­csak a semmiért, a nincs­sárolta vohux meg, mondván: miért kidobott forintokért »Olyan szeretettel emlékez­zenek meg műsorunkról, mint amilyen szeretettel a tiszteletjegyeket adjuk«. Nos, bár »lekenyereztettünk«, illetve »jegyeztettünk«, az Országos Rendező Iroda el­ső vendégjátékáról, a tsa- lafinta módon Víniáték-est- nek hirdetett Kávécsarnok­ról szeretettel írnunk, em­lékeznünk sérti a legelemibb jóizlést is. Tolnay Klári és Básti La­jos szájából hallottuk egy jelenetecske végén: »Magu­kat jól becsaptuk!«... Igen, a nagy nevekre a színházba tóduló kaposvári közönség megcsalatott. Gyengécske esztrádműsorban részesült, noha nem erről volt szó, nem ezt vártuk, nem azt, hogy a közönség kedvencei összekompromittálják ma­gukat egy ízetlen kis mű­sorban az igénytelenséggel. A hírnév kötelez, és vendég- művészeink erről a kötele­zettségükről megfeledkeztek! A vidéki kisváros életében nagy eseménynek számít, ha színművészetünk elismert sa.jgott, hanem azért is, mert méltatlan keretek között találkozott színművészetünk néhány reprezentánsával, méltatlan keretek között is­merkedhetett meg néhány fiatal színésszel, előadómű­vésszel is. Egyúttal felhívjuk az Országos Rendező Iroda figyelmét, hogy a vidéki kis­városnak még mindig nem mindegy minden! A közön­séget nem lehet büntetlenül félrevezetni — legfeljebb egyszer-kétszer. Egészen Ízléstelennek ta­láltuk az er"'ébként tehet­séges Bőd Teréz — Rozit, a cselédlányt ostoba kis tramplivá kompromittáló — műsorközlését. S meg kell mondanunk magyarán, hogy a Vígjáték-est elmaradásá­ért nem kárpótoltak sem Karinthy, sem Szép Ernő jelenetei, Nadányi, Heltai, Somlyó megzenésített versei! Egyedül a Csehov-monológ -A dohányzás ártalmasságá- ról« enyhítette valamelyest a vígjátékok ígéretével ál­cázott esztrádmerényletet, Páger Antal nagyszerű elő­adásában. Tévedés ne essék, nem a könnyű, a szórakoz­tató műfaj e gyermekének, az esztrádnak ismételt ka­posvári nyári bevonulása ellen van kifogásunk. A ho­gyan nem tetszik. Mert ismét csak az derül ki a módszerből, hogy a főváros vízfejű kisgyereknek nézi a vidéki közönséget. Keserű a szánk íze, bánt az a hányavetiség, hogy műso­rukat befejezvén vendégeink azt sem mondták: fapapucs, isten veled kapufélfa, nem érezték udvarias kötelessé­güknek bejelenteni, hogy Benkő Gyula és Horváth Ti­vadar, bár Lepsénynél még megvoltak, útközben elma­radtak, vagy nevük tévedés­ből került a plakátra? De hát úgy kell nekünk! Meg­lebegtetnek előttünk néhány nevet, özönlünk a színházba. Zsúfolt házakat produká­lunk a — semmiért. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy ideje lenne már magunkba nézni; őszintén igényeljük-e mi a kultúrát, amikor becsapni hagyjuk magunkat, de egy-egy hazai kulturális esemény alkalmá­val kong az ürességtől a színház, csakúgy, mint S hangversenyterem! U L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents