Somogyi Néplap, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-22 / 118. szám

Péntek. 1959. május 22. 6 SOMOGYI NÉPLAP CSODASZER ÓVODÁSOK Oh, e népre! óh, mely sűrű felhőt vona A szentség színével bémázolt babona! Denevér babona! bagoly vakbuzgógág! Meddig lesz körmöd közt a mindenhatóság? Milyen jó is a szabo4ban lenni! Csak le kell szépen he- meg a farkát, hogy ne ide nz óvó néni kö­rajta semmi gonoszság. Íré q selymes puha fűre, s Az öreg nem válaszolt, Csiu-yniáris kezdődhet a mese. Mi- torgs sem erőltette tovább s^ről? Azt döntse el az óvó né- Ezt írta Csokonai Vitéz Mi- széd udvar kerítésén túl düle- dolgpt, csak megjegyezte mi hátha sokat ajánlanánk i 'ü 1 o 't ocrvH\r 1r.o.r'C.ó c »TIP— rJo'T+Pib' n znr r,o.tö*ct c\"\ ___-------------j _i j v aj.. m iw/omo T ntnoi mri'iiivi HPpllrí h ály az egyik versében, s »ne- deztek a nevetéstől. amíg szedelőzködött: mes utalással« halt volna ki a A kisfiút egyszer tégladara- — Magamnak nem is kérek) korból, mely a felvilágosult el- bókkal dobálta, kétszer pedig fizetséget érte, megcsinálom) mék köré börtönként emelte a vasvillával kergette meg. A magának barátságból, feudális társadalmi törvények fiú annyira megijedt, hogy or- Másnap Péter bácsi keserve-! korlátáit és a tudománytalan, voshoz VUett vinni. éjjel ál- sen előszámolta a 250 forintot.: vallásos dogmák szívet és jó- mából felriadva sikogatott. Egy — Sok ez egy kicsit, te Ban- zan észt meghazudtoló követel- kútról hordják a vizet, s nem di — mondogatta többször is,) ményeiit. A XX. század köze- szabad egyetlen cseppet sem amaz pedig erősködött, hogy) egyszerre. Lágy májusi szellő csiklandozza arcunkat, karun­kat, fejünket, néha-néha el is bóbiskolunk, de azért figye­lünk ám, ávó néni, ne tessék haragudni ezért reánk... —... Hát ide figyeljetek, gyerekek, hol volt, hol nem volt... — Úgy várjuk mindig, pén is túljutottunk mar. Me- hagyni a vödörben, mert ez is kevesebbért nem csinálja meg«hogy az óvó néni maga köré je- a javasasszony. • ygyujtsón bennünket, igen, Csutoras késő este érkezettlömért mi szeretjük a meséket. vissza a kis üveggel. Bizonyta-ájMép odahaza is elmondjuk lan_ léptekkel indult az istá\lóTéapukánknak meg anyukánk- felé. ahol az öreg éppen fogla-£n(ík; néha meg még álmunk­gyénk kisebb-nagyobb falvai- valamiféle ármánykodást nak legtöbbjén esős időben is lent. tiszta csizmával baktathatna Kustos Péter végül is eladta végig a betonjárdákon a Cső- a tehenét, miután sehogyan konai nyomán utazó, de a ko- sem tudta megóvni a »rontás­tól«. ponyák egynémelyike körül még láthatná azt az áthatol- józangondolkodású hatalan sűrű felhőt, amelyet a »denevér-babona« vont köré. Hiába magyarázták neki szomszéd­jai, hogy azért nem ad tejet, mert, ő. nem tudja rendesen megfejni. Az sem, győzte meg, A községben élt két család h°gy 320,3 ismét na«y°n í61 községben élt két csalad tejel> mióta gazclát A nf ^Ín! SWSSÄ Sfc Mari Cnewzzük is^ke^eüS^ a így) lányával maradt odahaza; keruigetl mar a fia megnősült, és épített magé- Csutorás Bandit a legtöbben nak egy kis hazat az utca ma- híres borszakértelméről isme­rik a faluban. ^Sóta törte a eves lehetett, amikor majd két fejét> h mi módcm tudna eve mar ennek) megkezdődött hasinot ^ magának Kus­^tcsalad.ko- tos Péter boszorkányokkal fo- zott Mert Kustos Peter, a több lyó hadakoz|^lb01i míg egysz6r mmt 60 eves agglegény attól aztán kisütött valamif. latoskodott valamivel. Meghoztam. Péter bá­jban is halljuk a mesebeli irályt, a hófehérkét és a ki­hét tyám. Ahogyan mondtam mar>f)törpét, vagy ami jön. És higy­a farkát meg a tőgyét..: —r ' -----­a ztán indult is már. ^ti­fiai, lányai jó szüléinknek. Övó néni, meséljen még, olyan • ■ ■ ■ %gyák el, tanulunk is belőlük, szép volt ez a legutóbbi... magara^ n lehetnénk mesébe illő És persze a színészetet s hagyta az öreget a tehénnel es félt, hogy az öregasszony, a lá­nya, az unokája valami módon megrontják az ő tehenét. Mari néni mesélte el a köz­ség párttitkárának. akit behí­vott egyik délután, és elpana­szolt néki mindent, meg arra kérte, segítsenek valahogy raj­ta. értékes csodaszerével. Néhány napra rá, amerrea csak elment a faluiban az, öregí Kustos Péter, mindenütt mo-í solyogtak, sőt a háta mögötti összenevettek az emberek. Be-í járta a hír a falut, s egyszer! valaki elmondta néki is a cso-j daszer történetét. Az történt ugyanis, hogy! Csutorás Bandi egyenest aj kocsmába indult Kustos Péter! 250 forintjával. Ivott, amennyi? belefért, még az arra tévedő!;! — némelyikét is vendégül hívta.j Este aztán a kis üveget meg-J töltötte tjszta kútvfzzéL, s né-í hányán, úgy mondják, hogy ide! is vizelt. Kerüli azóta nagyon* az öreg Kustos Pétert, mert az£ nem segíthet — állított be az öreg Kustos portájára —, mint hogy a p.-i javasasszonnyal kell megöntetni ezt is meg magát is. — Hogyan menjek el én olyan messzire? Még magam — Kinyílik az idő, mindenki mégsem, lehet... — szomorko- a mezőre megy, én pedig ma- <j0tt az öreg. gam maradok itthon, és egy- Csutorás is csak hümmögött szer agyonüt ez az ember. Azt nagy bánatosan egy ideig, az- meséli rólam másoknak: tán hirtelen megkerekedett az »Macska képében szopja a ábrázata, tehenemet, éjjel bemászik a _ jsrelri baj az. Péter bá- kulcsukon. ezért nem ad sze- tyám! — jó kedvvel oldalba gény jószág tejet. Már agyon- bökte. — Azt beszélik erről az üthettem volna, de mindig a asszonyról, hogy nagyon híres saját macskám képét veszi fel, tudós ezekben a dolgokban, ezért nem akartam.« Megöntötte mix a Jani-Kissék S néhányan tréfát űznek ve- borjazó tehenét is, pedig azok nekiindulnék, de a tehenet azt erősen fogadkozott, hogy Csu-j torás fején töri össze a csoda-! szeres üveget. Virányi Pál. vetjük meg, Ö, csak hallanák, milyen döcögös-jóizűen neve­tünk, ha odabenn a saját báb- sem színházunkban megjelenik mu- lattatásunkra a krampusz meg a többiek! Bizony, komoly, s méghozzá műértő nézősereg vágyunk mi, a jót, a nagyon tetszőt tapssal is jutalmazzuk. Mit, hogy nem tudunk tap­solni ... ? Ezt a sértést aztán igazán kikérjük magunknak. Hállagssák c$ak meg, milyen nagy zajt tudunk mi csapni, ha úgy kedvünkből összeütjük két húsos, apró tenyerünket. Csak úgy zetig belé a terem. Nos, ugye, megváltoztatták tap­sunkkal kapcsolatos lebecsülő véleményüket ? Kérünk még egy felvonást. Hadd vigyék el ezek a bennün­ket bámuló és fényképező bí-i esik a barcsi I. számú napkö­zis óvoda hírét. Jók vagyunk, jól érezzük magunkat, mert az óvó nénik féltve, vigyázva* kedvezve szeretnek minket. Olyanok nekünk, mint a saját anyukánk.- vXNVVVVN, le, kihasználva hiszékenységét. Békát dobtak az istállójába, s biztatták, csak gyorsan üsse most agyon, mert ez is a bo­szorkány. Vasvillával szúrta, sem vitték el hozzá. Ugye, nem is lett baja sem annak, sem a borjúnak? Hallgatott egy kicsit, hadd rágódjék az öreg, aztán csak ütötte, s amikor már rég nem úgy, mellékesen megjegyezte; volt egy szikra élet sem a sze­rencsétlen békában, lihegve ordította: — Nesze, nesze, holnap reg­gel már nem kelsz fel! — A biztogatók persze már a szom­— Én szívesen segítek magá­nak, elmegyek hozzá, és elin­tézek mindent 250 forintért meg is önti, és egy üveg biz­tos szert is ad, amivel meg kell locsolni a tehén tőgyét, Gazdag tartalmú a Dunántúli Tudományos Intézet első évkönyve A közelmúlt hetekben jelent még a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudomá­nyos Intézetének 1958-as — el­ső — Évkönyve, amelyben az intézet geográfusai és törté­nész munkatársai számolnak be Dél-Dunántúlon végzett kutatásaik egyes problémáiról. Az évkönyvben szereplő té­mák ezúttal Zalára, Somogyra, Baranyára és Tolnára vonat­tJöeSSXXSÍX3£J£XJC*SííeSXJSSöeS3ÍSCSC£N3íaöíSe*étt»S<aö£SE£JSk»ÖÍS^^ / BÁMBULI kikiiLdetéiben. * Bambulek kar­társ, holnap velem jön Bukógátra — szól át telefonon Bimbók Bertalan fő­osztályvezető az ak­ták érdemes keze­lőjének, és még hoz­záteszi: — Készítse elő a borjúlábszőrte- lenítő-ügy összes ak­táit, mert helyszíni tárgyalásra megyünk. Remei hétkor indu­lunk gépkocsival. Bambulek homlo­kát ekkora meatisz- teltetés hallatára ki­verte a boldogság ve­rejtéke. Hogy ő a fő­osztályvezetővel utaz­hat egy gépkocsiban! Ó, akit tulajdonkép­pen csak három nap­pal ezelőtt véglegesí­tettek! Izgatottan szedte össze az ügy aktáit, és alig várta a reggelt. Tulajdonkénoen nem ez az első ki­szállása Bambulek- nek. Kiküldték már többször is, de leg­inkább busszal, vo­nattal »szállt« ki. Valahogy jobban is szerette ezeket a jár­műveket. Igaz, nem biztosítottak olyan kényelmet, mint a Moszkvics, de itt mégsem . ellenőrzik úgy hazaérkezése ide­jét. És a 31 forint impidí) igazán elkel eyy szerény fizetésű hivatalnoknak, még akkor is, ha esetleg csak hat órát töltött lakóhelyétől távol. — Ki tudja ellenőriz­ni, hogy az ötös vagy fél tízes vonattal jött-e haza? Amikor egy pil­lanat alatt mindeze­ket végiggondolta, egy kicsit el is ke­seredett. No, fuccs a holnapi napidíjnak! Hétkor indulunk, Bu­kógát ide mindössze 25 kilométer, délre végzünk egy őrára már itthon is lehe­tünk. Hm. Hát ez a baj, ebből még fél napidíj sem futja. Pedig már hó vége van, igazán elkelne néhány forint zseb­pénz. Reggel kedvesze- getten ült be a zöld­sárga vállalati Moszk­vicsba. Elöl a sofőr mellé a főnök, hátul szerényen ő. Fél tizenegyre geztek. •— Megiszunk pohár sört erre nagy munkára — in­dítványozta a főosz­tályvezető, s betértek a falu egyetlen ital­boltjába. Delet harangoztak, amikor a csapos har­madszor csurgatta tele a poharakat. — Most már meg is lehet ebédelni — vé­egy a adta ki a jelszót a főnök, aztán egyéb híján, tojásrántottát rendelt. Bambulek ta­karékoskodott, ő a táskájából ebédelt. Ez is megtörtént, még egy pohár sör­rel lenyomták, és még. mindig csak egy óra volt. Beültek a kocsiba, és szótlanul suhantak az első faluig. Itt Bimbók megállította az autót. — Egy pillanatra beugróm ide a bolt­ba, veszek a gyere­keknek valamit. Fél óráig vártak, aztán a sofőrrel együtt ő is bement a csemegeüzletbe. A főosztályvezetőt egy üveg sör mellett ta­lálták. Az illendőség úgy diktálta, hogy Bambulek is igyon egy üveggel, de ak­kor már a gépkocsi­vezető sem marad­hatott el. óztán újra kezdték. Fél négy felé in­dultak. Bambulek a sör hatására felbáto­rodott, és megkérte főnökét: álljanak meg a követkéző faluban, meglátogatja az uno­katestvérét. — Már cukorkát is vettem a gyerekeinek — mond­ta a nagyobb hatás kedvéért. Bimbók készséggel tett eleget a kérésnek, sőt, el is kísérte beosztottját. Titokban ő is boldog volt, hisz így talán még az egész napi­díj is meglesz. Öt óra körül száll­tak be a kocsiba a megivott néhány po­hár otelló kellemes bizsergésével. öt óra tizennyolc percet mutatott a gépkocsi órája, ami­kor behajtottak a Nudligömbölyítő ud» varára. Mielőtt ki­szálltak, a főosztály- vezető elővette note­szét, és könnyedén megkérdezte a so­főrt: — Mikor is indul­tunk, Géza? — Indulás 6-kor, érkezés 18.30-kor. Pa­rancsoljanak aláírni a menetlevelet. Bambulek kartárs alig titkolt örömmel szállt ki a kocsiból. Hurrá, megvan az egész napidíj. Mégis­csak rendes ember ez a Bimbók. De a so­főrnek is helyén van az esze! — állapítot­ta meg elégedetten. Öröme csak akkor illant el, amikor ott­hon összeszámolta a napi kiadásait: 38,60 forintot költött el, a napidíj pedig mind­össze 31 forint. Égy fillérrel sem több. Somogyi Károly koznak, azt juttatva kifejezés­re, hogy az intézet kutatómun­kájának középpontjában ez a földrajzi terület áll. A földrajzi értekezések egyi­ke a Délkelet-Öunántül hő­mérsékleti anomáliáinak gya­koriságát vizsgálja. A továb­biakban találjuk azt a két föld­rajzi tanulmányt, ahiely a Ba­ranya megye népesedésére ha­tó gazdasági és-társadalmi erő­ket, illetőleg tényezőket vizs­gálja. A másik értekezés a Lenti medence kialakulásáról számol be. A gazdaságtörténet területé­ről három tanulmányt adtak közre az évkönyv szerkesztői. Ezek közül az első az 1905.. évi kelet-dunántúli arató- és cse­lédsztrájk által kiváltott prob­lémákkal1 foglalkozik. A máso­dik az 1790—1848. között vég­bement forradalmi események hatását elemzi a baranyai pa­rasztság gazdálkodása tükré­ben. , Az évkönyv sok tudomány­ág szakembereinek érdeklődé­sére méltán tart számot. Gaz­dag és gazdasági életünkben is jól értékesíthető '■ tudományos ismeretanyagát a Mecsek és környéke barnakőszén kutatá­sáról szóló gazdasági és társa­dalomtudományi tanulmánya zárja le. Az évkönyv munkatársai Si­mon Ferenc, a földrajztudomá­nyok kandidátusa.' Lovász György geográfus, T. Mérey Klára történész. Rúzsás La­jos, a történettudományok kandidátusa és Babies András, a történettudományok kandir dátusa. ÉRDEKESSÉGEK f J(IRCSKSÍGOK kollektív hisztéria Friedbergben: meg kellett nagyobbítani a kávéházat, ahova Elvis Presley, a jelen­legi katonai szolgálatot tel­jesítő »rock and roll-király« szabad idejében ellátogat. A régi helyiség nem volt ké­pes befogadni a nevezetes if­jú bámulóit. DZSUNGELKUTATÖH VACSORÁJA Az USA-ban külön klubja van a távoli, ismeretlen földrészek kutatóinak, akik évente egyszer ünnepi va­csorán vesznek részt New York egyik legelőkelőbb ét­termében. Erre a vacsorára idén is sor került, és a ku- ' tatókntk a következő menüt szolgálták fel. Még mielőtt asztalhoz ültek volna, vala­mennyien aperitifet ittak, amelynek zengzetes neve »vödörnyi vér«. Ez az ital vodkából, sötét rumból, er­dei bogyónedvből, néhány csepp növénykéreg-kivonat- ból álló keverék, amelybe citromhéjat reszelnek. Az előétel pirított japán sáska veit. Utána a vacsoraVendé- gek különböző fogások kö­zött válogathattak: kígyósült pirított hangya körítéssel, af­rikai méh, borobayi kacsa, saját »tintájában« párolt tintahal-szeletek és spanyol poliphús. Vacsora- után a csaknem 800 vendég átvonult a bárba, hogy újabb »vödör vér«-rel nyugtassa meg jog­gal. háborgó . gyomrát. ‘ A . bárban újabb harapnivaló várta őkét: sózott bálnabőr- szeletek, fűszerezett mexikói kukacok és nyers borjúszenu Jó étvágyat! ERKÖLCS A FEGYHAZBAN A columbusi (USA) fegy- ház lapjában, amelyet a fog- 1 lyok szerkesztenek, heves hangú vezércikk jelent meg egy rab ellen, akit azzál vá­dolnak, hogy ellopta cella­társának borotvakrémjét és más használati tárgyát: »Nem tűrhetjük, hogy ilyen erkölcstelen személy éljen közöttünk« — hangzik a ve­zércikk, amely kéri a bűnös teljes elkülönítését, HEVES HAZIUR Egy Róma környéki kis ..ház két lakója megtagadta a lakbérfizetést. A háziúr olvan méregbe gurult, hogy autójával nekihaitott a nem túlságosan jó állapotban le­vő háznak. Az épület össze­omlott, így a makacs lakók hajlék nélkül maradtak, a háziúr viszont a Regina Coeli börtönben kapott szállást. ÜGYES VENDÉGLŐS Egy New York;! vendéglő tulajdonosa a forgalom fel­lendítése érdekében a kö­vetkező feliratot függesztette ki ajtajára: »Jöjjön hozzánk ebédelni. Semmi sem fogja háborgatni. Televíziós ké­szülékünket és wurlitzerün­ket javítják«. BŰNÖZŐ RENDŐRÖK Nehéz és veszedelmes dolog New Yorkban rendőrségi szol­gálatot teljesíteni. Az ameri­kaiak legalábbis így gondol­ják. De igaz is, nem könnyű rendőrnek lenni olyan város­ban, amely a bűnözések számát tekintve csaknem az első he­lyen áll a világon. Az adott esetben azonban egészen más dologról van szó. Az amerikai sajtót most inkább az a kér­dés foglalkoztatja, hogyan le­hetne védekezni a rendőrség gaztettei ellen? De vizsgáljuk meg a tényeket. » - Január 10: Egy szolgálatot teljesítő rendőr taxit lopott. Február 13: Három rendőr­ségi felügyelőt alacsonyabb be­osztásba helyeztek zsarolásért. Február 23: Egy F. Rodgers nevű rendőrt letartóztattak és elítéltek, mert egy 16 éves lá­nyon erőszakot követett el, majd meggyilkolta. Március 13: Bíróság elé állí­tottak 26 rendőrt megvesztege­tés miatt. Március 5: Egy rendőrújonc egy reggel észrevette, hogy egy New York-i cipőuzletet kira­boltak. Sikerült elfognia a tet­teseket; háxom rendőrt, A 'rendőrség köréből kikerü­lő' bűnözők számának növeke­dése miatt nyugtalankodva több amerikai laptudósító kér­déssel fordult Steven P. Ken­nedy New Yörk-i rendőrfő­nökhöz: Mi az oka ennek az ijesztő jelenségnek, s mit’ tesz ellene a rendőrség? — Semmi különöset — hangzott a vá­lasz* -L- Qlyan városban, mint New York, nem azon kell cso­dálkozni, hogy a rendőrök bűntetteket követnek el, ha­nem azon, hogy még vannak rendőrök, akik nem váltak bű­nözőkké.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents