Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. április 19. A télen tanultakat most hasznosítják Március, április ecsetje pompásan kiszínesítette, meg­festette a természetet. A dimbes-dombos somogyi lankákon kikelt zsenge növények hatalmas energiával nőnek, nyúl­nak felfelé, s a frissen szántott-vetett földek szinte emel­kedni látszanak, lélegzeriek, szívják magukba az erőt adó tavaszi napsugarakat. Az élet harmóniája teljes a mezőkön; nemcsak a természet ébredt téli álmából, hanem ott van a segítő, munkálkodó ember is. Traktorok bugása, lovak pa­táinak dobbanása, szekerek nyikorgása, mind-mind bizo­nyítják, hogy lüktet a határ, dolgoznak az emberek. Gyakor­latban most kezdik mindazt hasznosítani, amit télen az ezüst- kalászos gazdatanfolyamokon megtanultak. — A tanfolyamok mindenütt befejeződtek, a múlt héten zajlottak le az utolsó vizsgák — mondotta Merkler Róbert, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztályának illetékes mun­katársa. —Hány községben voltak tanfolyamok és mi az álta­lános eredmény? — Ebben a tanévben — ha lehet így nevezni — 43 község­ben működtek tanfolyamok. Az arány a következőképpen alakult: 18 másodéves és 25 el­sőéves volt. Az eredményre vonatkozóan annyit mondha­tok, hogy a résztvevők körül­belül 60 százaléka kitűnőre és jelesre, a többiek jóra és kö­zepesre vizsgáztak. Ennél gyengébb minősítést nem is kapott senki, ami tükrözi, hogy valóban tisztában van­nak az anyaggal. — Milyen tantárgyakkal foglalkoztak? — Elsősorban növényter­mesztéssel, állattenyésztéssel, aztán elhangzottak kertészet­ismereti, gazdaságszámtani, mértani, tűzrendészeti, egész­ségtani, balesetvédelmi elő­adások, összesen 96 órában. Természetesen helyenként a szakosítás egyes tantárgyakat előtérbe helyezett, s ott a szaktárgyak óraszáma túl­súlyban volt. A másodévesek­nél ezenkívül még bevezettük az üzemszervezési ismereteket, úgyhogy ők már ebből is tet­tek vizsgát. — Milyen tapasztalatokat hoztak a tanfolyamok? — Hogy mennyire szívesen fogadták a gazdák a tanfolya­mokat, azt egyrészt tükrözi a jó eredmény, másrészt, azt hi­szem, elegendő, ha elmondok egy példát. Balatonszentgyör- gyön csak a jövő évben szán­dékoztunk megindítani az elő­adásokat. A gazdák nem nyu­godtak ebbe bele, s ők maguk egymás közt megegyezve kér­ték, hogy már az idén elkezd­hessék a tanulást. Kérelmük természetesen meghallgatásra talált, dr. Török Imre keszt­helyi akadémiai adjunktus ja­nuárban elkezdte a tanfolyam vezetését. Nagy szorgalommal és tudniakarással behozták a majd két hónapi lemaradást, és a közelmúltban huszonötén vizsgáztak az első évfolyam anyagából, mégpedig egészen jó eredménnyel. Igen jólsike­rült a tanfolyam Bárdudvar­nokon, ahol 27, Bolhón, ahol 35 másodéves hallgató vizsgá­zott. Hasonlóan jó eredmény mutatkozott Balatonszabadi- ban, ahol 34, Sántoson, ahol 32 gazda sajátította el az ezüstkalászos tanfolyam első évi anyagát — Ilyen eredmények, ta­pasztalatok után mik a ter­veik? — Jövőre természetesen to­vább visszük a 25 elsőéves év­folyamot, ezenkívül még sok helyen szeretnénk indítani újakat. Célunk, hogy a gaz­dák, minden termelőszövetke­zeti tag tisztában legyen a mezőgazdáság szükséges alap­ismereteivel, szakszerűen is­merje mindazt a problémát, ami mindennapi munkája köz­ben felmerül. » * ■» jrfTt.iíf ­A tanulás időszaka most egyidőre véget ért. Mindnyá­jan dolgoznak, s már a tava­szi munkáknál látják, mennyi segítséget nyújt, milyen hasz­nos az, amit a téli hónapok­ban az ezüstkalászos tanfolya­mokon megtanultak. V. M. Villanymeghajtású géppel morzsolják a kukoricát a Ter­ményforgalmi Vállalat csurgói telepén. Naponta 80—100 mázsa szem folyik a zsákokba. Heten végzik a morzsol ást: Karsai Rózsi, Mogyorósi Margit, Klung Zsuzsa, Horváth Margit, Horváth Marika, Füstös Kati és Dancsák Vendelné. Képünkön: a TV-telep öt dolgozója munka közben. irtai'JonlcUfyergy 32. A szolgálati fogatos A pincébe vezettek, a val­latóterembe, a Szűzanya szob­rához. — Az égi anya — mondták — kegyesen tárja ki előtted karját, az ő kebelén átmeleg­szel, felolvad megátalkodott bűnös szived, és vallani fogsz! S én ráborultam a Szűz­anya keblére, és aztán soká nem emlékeztem semmire...« Az orvos felugrott, s félbe­szakította az ügyészt. — Várjon 'csak! Belmont ír le egy ilyen esetet! Hisz ez az inkvizíció egyik szörnyű eszköze... A könyvespolchoz lépett, iz­gatottan kikeresett egy köny­vet, majd lapozott benne és hangosan olvasni kezdte: »A titkos vallatóterem mel­lett levő földalatti üreg fal­mélyedésében egy szobor állt, mely a Szűzanyát ábrázolta... Tüzetesebb vizsgálat után ki­derült, hogy a Szűzanya elől tűkkel volt kirakva, karja és keze csuklókkal volt ellátva, amelyeket egy rejtett gépe­zettel mozgásba lehetett hoz­ni. A jelenlevő szolgák egyi­ke bekapcsolta a gépet. A szobor kiterjesztette karjait, s lassanként, mintha valakit keblére akart volna ölelni, is­mét összehúzta. Ezúttal egy párna helyettesítette a sze­gény kínzottat. A szobor mind jobban és jobban szorította magához a párnát, s midőn a szolga a gépezet segítségével a szobor karját ismét előbbi helyzetébe hozta, a párna két-három hü- velyknyi mélységben át volt szúrva E kínzáshoz a hit tiszteleté­re felállított épületben a Szűzanyának kellett eszközül szolgálnia! Mily iszonyú meg- becstelenítése a szentségnek! A fajtalansággal, eretnek­séggel vagy szentségkáromlás­sal vádoltat, de makacsul ta­gadót e boltozatba hozták. A háttérből számtalan lámpa vi­lágította meg az aranyozott szent szűz fejét. A szoborral szemben álló, feketével bevont kis oltárnál áldozott a vádlott, majd a szent szűzzel szemben, két mellette álló apáca forró rá­beszélések közt vallomásra in­tette. ... A szobor ekkor felemel­te kiterjesztett két karját, s az odavezetett bűnbánót mind jobban magához szorította, míg a hegyes tűk testébe nem fúródtak. A kimondhatatlan fájdalom vagy kicsalta a boldogtalanból a vallomást, vagy pedig to­vább hallgatott, dp minden­képpen száz meg száz apró sebből vérzett A vádlott rend­szerint ájultan maradt a szent szobor karjai között, melyet e bűntett megbecstelenített. Az áldozat sebét olajjal és enyhítő írről kenték, és sző­nyegre fektették a szent szűz lábai elé, míg magához nem tért, Ha a vallatás eredmény­telen maradt, ismét vissza­vezették börtönébe, ahol újabb kínok vártak reá.« c — Azt írja Belmont — mondta az orvos, becsukva a könyvet —, hogy ezt a szobrot 1808-ban látta, és hozzáteszi: akkor a zárda fejedelemasz- szonya megesküdött rá, hogy húsz év óta nem használják vallatásra! Nem állítom, hogy itt is olyan szoborról van .szó, de Borbála leírásából erre le­het következtem. Az ügyész izgatott hangon folytatta az olvasást: **■ Szobámba voltam zárta felgyógyulásomig. Akkor újra kihallgattak. Újra felszólítot­tak, hogy valljam be bűnei­met. De mit vallhattam be? Nem érzem bűnnek, amit tet­tem! Az őrültség sem nyilatkoz­hat gonoszabbul, testbéreim — mondta a fejedelemasszony. — Halljátok ítéletem: A sátán megszállottja vagy, Jovita! Gyalázatot követtél el, s hogy büntetésed intő például szol­gáljon mindenki számára, ki- taszitlak körünkből. Légy el­átkozva, bezárva, míg meg nem bánod szörnyű bűnödet! Ludwina nővér lépett hoz­zám, levette fátylamat, és 7>ita fejedelemasszonynak nyújtot­ta, aki összetépte és rátapo­sott. Azután szobámba kísértek, batyuba kötötték holmimat, majd a pince sötétjére vittek, s rámzárták a vasajtót Üj, szokatlan ez a kifejezés. Ezért Biró György azt vallja, hogy parádés kocs is a foglalkozása, amióta a szövetkezetben dol­gozik. A főagronó- must viszi naponta a több mint ötezer hol­das határba. Első ta­lálkozásunkkor kér­dem tőle: mi lesz a holnapi elfoglaltsága. — Lehet, hagy magát hurcolom a mezőben — feleli —■, mert a látogatók ts vele szoktak menni határ - nézőbe. Éjfélre jár, de nem fogyunk ki a szóból. Szállásadóm — Gyu­ri bácsi — jellemvo­násai közé nem tarto­zik a zárkózottság. Oly közvetlenséggel tárja fel előttem éle­te íratlan nagyköny­vét, mintha régóta is­mernénk egymást. Megtudom, hogyan hányta-vetette, kínoz­ta-gyötörte a hábo­rús világ. Aztán So- mogyszilra visszatér­ve gazdálkodásba fo­gott. Földje nem volt, másokét bérelte. Ti­zenkét hold munkája és talán hatnak a haszna jutott neki. A haszonbérbe vett bir­tok állami terhét is ő viselte. — Egy alá­írással tízezer forin­tot nyertem — veti közbe a meghitt be­szélgetés során. — Amint kitöltöttem a belépési nyilatkoza­tot, egyúttal az adó­zásról is leadóztam — teszi hozzá magya­rázatként. — Én adtam szál­lást hat szervezőnek. Egyikük sem szólt a belépés felől nekem. Esténként újságolták, hogy ma kivel gyara­podott a létszám. Egyszer aztán kézbe vettem a tollat, és én is aláírtam — meséli el röviden az egyéni gazdálkodással való szakításának történe­tét ez az élete delén járó, víg kedélyű em­ber. Az avató ünnepség­ről is őriz emlékezete egy epizódot... Az egyik parasztasszony a díszvacsora alatt hangosan aggályosko­dik: nem veszik-e el a tányérja. — Azt a pár forintos edényt félted, attól meg nem tartasz, hogy a húsz hold földed elkevere­dik a közös táblában — mondja neki Gyu­ri bácsi kissé élcelőd- ve... Gyerekáldás nem érte a házat. A falról mégis 12 képről te­kint le egy tíz év kö­rüli kisfiú. — Mi ne­veljük a vötársam egyik gyerekét... — Ezt az egy ciga­rettát még elszívjuk, aztán lepihenünk — fordul felém. De az­tán újra rágyújtunk. Mert még a lovakról egy szó sem esett. Pe­P /T dig azokról is tudnia kell a látogatónak... Mindig a futólova­kat kedvelte Gyuri bácsi. Ha súlyos bete­get kellett vinni a órházba, ő fogott be. Télidöben a vadász­szenvedélyüknek hó­doló városi vendégek az ő szánjára kapasz­kodtak fel. Most a szövetkezetben is ő lett az egyik szolgála­ti fogatos. Mert gyorslábú lovakkal hajtott be a közös gazdálkodás új vilá­gába: a szürke meg a pejkanca szinte a hintó elé termett... Másnap hajnali négykor fogja meg a gyeplőt. Gadácsra, a Petőfi Szövetkezet üzemegységébe viszi a főagronómust. Azt figyelik a kazal mel­lé húzódva, hogy nem dézsmálja-e valaki a szénát. Közben a Csil­lag meg a Remény szaporán ropogtatja a lóherét. Hadd egye­nek, megszolgálták. Délután a szili ha­lárba röpíti a hintát a két kanca. — Tud­ja-e, miért mozognak ilyen frissen? — kér­di, de meg is felel rá Gyuri bácsi —: mert a vezetőség megígérte nekik a zabot. Búzaparcellák kö­zött szántott föld bar­náink. Nyílegyenes, mély barázda fut vé- g-g a közepén. Gyu­ri bácsi szántotta az ősszel a két paripá­val. — Megszűnt a vitám az egyik szom­szédommal. Mindig elcsípett az enyémből egy-egy ekehajtás- nyit. Most aztán visz- szaadta, mert mind­annyiunk földje egy­betartozik... Dőlni Vilmos föag- ronómus a sarabolók közé vegyül. A lovak addig egy kiveszőiéi­ben lévő lucernás zsenge hajtásait ízlel­getik. Kocsisuk ma­gukra hagyja őket. Odamegy az asszo­nyokhoz. Itt Bán Pe­remmé, Posza József- né (b), ott özvegy Szakály Jánosáé, Sö­rény József né, Hőgye Jánosné, Illés János- né, Rubecz Míhályné, amott pedig Kupi Jó- zsefné kapálgat. — Gyorsan megy a sa- rabolás, nem nehéz munka ez. Ölti ion a ház körül jobban el­fáradok, mint itt a mezőn — mondja egyikük. Valamelyik asszony pedig kiadja a x-parancsot« a .pa­rádéskocsisnak: »Nyargalj egy ki­csit velem, hadd ta­pasztalom ki, milyen ülés esik a hintán... Mert én még nem ül­tem rajta.« Az üge­téshez szokott Csillag és Remény egyszerre kapja fel fejét, és a lucemaföldön megin­dul a hintó — próba­utasával... (Kutas) KAPOSVÖLGYE TSZ-EI a közös állat tea vesztés megalapozásáért Ez év tavaszán a Kaposvöl- gye állattenyésztésről híres községeiben nagy átalakulás következett be. E vidék vala­mennyi községe a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, fel­hagyott a múlt kisparcellás gazdálkodásával. Persze nem mindennel szakítottak a Ka- posvölgye gazdái, például nem ezakítottaak a hagyományos állattenyésztéssel, csak most már ezt is nagyüzemi módon folytatják. A megye e területén működő termelőszövetkezetek tagjai tudják azt az igazságot, hogy állattenyésztés nélkül nincs mezőgazdaság, és gaz­dálkodásukat eszerint igyekez­nek megszervezni. Kaposvölgve új termelőszö­vetkezetei, bár még a közös állatállomány meg sem volt, úgy állították össze a vetéstervet, hogy az állatállománynak, me­lyet részben bevitellel, rész­ben vásárlással biztosítanak, megfelelő mennyiségű és mi­nőségű takarmánya legyen, A legtöbb községben pl. 20 szá­zalék felett van a pillangós ♦ takarmány terű let aránya, de _ . . . , , t általában valamennyi takar­Dohos nedves falak vesz-j mánynövény termelésével az nek korul s csak gyér világos- f okszerű takarmányozás meg- sap szűrődik be hozzam a «as-|al8 ására törekedtek. rácson keresztül... Fekvőbe- j A következó lépés volt a kö- lyem szalma bútor nincs egy. zös állatállomány részere a cserepkorso all a szögletben j: iérőhely bizt0sítása. Számos Most sokat esze ge e e ; termelőszövetkezetben — Mer- veled naplóm, de felek, elfogy. én és másutt is _ állami hi_ a hely, s csak akkor írok, ^télből 50-100 férőhelyes is­tiem bírom a magányt, s meg-: U110kat építenek. de addig is> őrjít a csend... ♦ amíg ezek elkészülnek, a tsz­Magamban ulok, s haliga- j ta k istállóit alakítják át, tóm szivem dobogását... tálán. mel kben átmenetileg e] tud- megallitja nemsokára a halai,J ják helyezni a közös állatál- leveszi rólam a keresztet 1 lományt. Ahol vaJami régebbi nem a pganyok hanem testve- j nagyüzemi épület áll rendelke- reim raktak vallamra ... ; zésre, ott ezeket teszik rend­Az időt itt nem érzi az em-t^ Már több tsrmelőszövet- ber. nem tudja, Ólomláboníkezetben meg is történtek az jar-e, vagy szarnyakon repül.. átaiakítások, és az istállók ké- Ágota naponta eljön hoz- . szen v^rjAk az állatok beköté- zam. Ónként vallatta, hogy {s^t gondomat viseli. Kenyeret és ♦ ' ...... vizet hoz, ez egesz napi tap-. .. ............ l álékom J következik a közös allatallo­Szerencsére senki sem tudja, j ™án>’ kialakítása. Már tudunk hogy Ágota ismeri titka- f01?“ termelőszövetkezetről - mat... Kértem, tegyen megi™mt; Peldau a gollei Beke a nekem valamit. Megígérte ...i £°no> Aranykalász a ktsgyala­l*velet írtam Dimitrij- J n!, Petoíl yan közös nek „ \ állomány. Golleben vásárolt t szarvasmarhák, tagok által be- Itt van ez a level is | adott süldőkocák. Fonóban vá- szólált meg az orvos, de most i sárolt szarvasmarhák, Kisgya- senki sem figyelt rá. Az ♦ tanban ugyancsak tagok által ügyész olvasott tovább: l ^eadott süldőkocák kerültek a *Hány óra, nap vagy ev telt♦ ...... , „ .. . n t Persze a többi te-rmeloszo­mar el„ nem ts tudom. j vetkezet is igyekszik kialakí­Nincs szó, mely kifejezné, ♦ tani a nagyüzemi állattenyész- hogy mit érzek itt, a férgek ♦ test. A legtöbb tenmelöszövet- odújában... S ti, emberek, íkezeiben május elsejére, de kik jattok, mentek, pihentek | mennyiben közösbe kerülnek és vigadtok, sejtitek-e, mit ♦ a bevitt állatok. Áprilisban rejtenek e vasalt falak? Tud- ♦ már számos új termelőszövet- tok-e élni, enni, aludni, sze-1 kezet megkezdte a szarvas­retni, miközben sötét odúban, j nyészkocák beszerzését inkább ólmos csendben egy testvére- J az árpa beérésének idejére tek senyved, akit megőrjít a ♦ tervezik. nappal és tébolyít az éj... : I8en egészséges kezdemé­tnyezes volt a zimanyi tsz-ta- — Folytatjuk — goké: ők a régi törzskocákat beadták a közösbe. Ezek a ko­cák nagyrészt elit osztályza- túak, vagy állami törzskönyv­ben vannak nyilvántartva, és így az utánuk felnevelt kar- és kocasüldőket a szülök törzskönyvi osztályának meg­felelően 25—35, illetve 23—31 forintos kilogramonkénti áron lehet értékelni. Ha figye­lembe vesszük, hogy egy koca évi kétszeri szaporulatából 5— 6 tenyészkant és ugyanennyi tenyészkocasüldőt lehet eladni, s ezenkívül még árusüldőt is nyerünk, egy koca után, ha az elit osztályzatú, és természete­sen a tenyészsüldők a külemi kívánalmaknak is megfelel­nek, 30—40 000 forint üti a tsz- tagság markát, ez pedig szép összeg. A zimányi tsz-tagok példáját követték a gollei, kis- gyaláni és kapospulai szövet­kezeti gazdák is. A szarvasmarhatenyésztés­ben is megvannak a lehetősé­gek a jövedelmezőségre. Na­gyon helyes, hogy a gölleiek és fonóiak a községükben el­adásra került jó minűségü ha­sas üszőket és hasas teheneket megtartották tsz-ük részére, mert nem mindegy, hogy is­mert, jó származású egyedeket állítanak-e tenyésztésbe, vagy ismeretlent, idegenben vásárol- takat. A tenyészbikáknak és tenyészüszőknek szintén jó ára van, ezenkívül a 4—5000 liter tej is jóval több mint a 2— 3000 liter. Akadnak tehát egészséges kezdeményezések a tsz-ek közös állatállománya kialakítására, de van még szá­mos lehetőség, amelyet csak meg kell ragadni, és az ered­mény nem marad el. Kaposvölgye egyéni gazdái­nak több évtizedes állat­tenyésztési hagyományait most a termelőszövetkezetek örö­költék. Reméljük, hogy az új közös gazdaságok kamatoztat­ják ezt a becses örökséget. Ha híres volt Kaposvölgye állat- tenyésztése a múltban, elis­mert a jelenben, még elismer­tebb és még híresebb lesz a jövőben. Csokorra János i Törzsallattenyésztő Allomá* vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents