Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-19 / 91. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. április 19. A kitűnően működő termelőszövetkezetek hírére a világ minden részéből érkeztek újságírók. Móricz Zigmond külföldi újságírókkal Somogybán. (A külföldi újságírókegyike H. J. Oosterven is, az idé­zett levél Írója.) dését) tanubnámyozó külföl­di újságírók egyike, H. J. Oosterven a következő me­leghangú, angol nyelvű le­velet intézte szerkesztősé­günkhöz: Kedves Szerkesztő Űri ön bizonyára be fogja lát­ni azt, hogy a nem egészen kétnapi Kaposvárott tartózko­dásom után teljes közlést (riport) nem adhatok imp­resszióimról. De miniezek után én csak nagyon örülhe­tek annak, hogy alkalmat nyújtanak nekem arra, hogy a legőszintébb köszönetemet kifejezésre juttassam mind­azon szívességekért, melyek­ben mi, idegen újságírók az ön haladó városában része­sültünk. Az új, kommunista város különböző vezető emberei igazán megtettek minden le­hetőséget, hogy mindent megmutathassanak nekünk, ami csak a különböző újsá­gok olvasóit, akiknek mi írunk, érdekelhetnék; és ők nemcsak rideg számo­dogsága, amelyért ők már oly régóta epednek, küzde­nek és szenvednek, minél előbb és minél tökéleteseb­ben megvalósulhassanak... Kedves Szerkesztő Ür! Nem szeretném levelemet befejezni anélkül, hogy egy szóval se méltassam azt a szívélyes fogadtatást, amely­ben mi, idegen látogatók e város lakossága által része­sültünk. Különböző orszá­gokban szerzett tapasztala­tunk hosszú sorozata nagyon is megtanított bennünket ar­ra, hogy nem mindegyik or­szág, nem mindegyik város népe egy és ugyanazon jó modorral bír, ha idegen lá­togatókhoz van szerencséje. Maradtam szívélyes üdvöz­lettel: Kaposvár, 1919. április 14. őszinte tisztelője: H. J. Oosterven (Hol­landia a Vaderland (Hága), Allehanda (Stockholm), N. Zü­richer Zeitung lapok tudósítója. ________________________/ 4 0 ÉVE TÖRTÉNT Holland újságíró a Somogyi Vörüs Újsághoz Több tagú külföldi dele­gáció járta a somogyi fal­vakat, újságírók voltak, te­le az új iránt táplált nagy adag kíváncsisággal: ho­gyan él a magyar nép az új rendszerben, hogyan dolgozik a paraszt a szo­cializált nagybirtokon? Egyiküknek egykori leve­léből idézünk, amely annak idején a Somogyi Vörös Cjságban jelent meg. »A Somogy megyei kollek­tív gazdasági berendezést, a termelőszövetkezetek műkö­kat adtak nekünk, hanem alkalmat nyújtottak arra, hogy a két, Kaposvár kör­nyékére tett kirándulásunk által a valóságról is meg­győződhessünk. Amennyire azt én láttam, volt alkalmam megfigyelni, hogy ebben a városban az új »kormány-rendszer« legte­hetségesebb emberei minden irányban megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy a régi vágyaik, a nép jóléte és bol­Megssépül a csurgói park Csurgón is — mint általában minden községben — van né­hány olyan létesítmény, mely kisebb-nagyobb mértékben emeli a község képét, vagy ép­pen nevezetessé teszi. Ez eset­ben a község központjában lé­vő parkról van szó, mely egyik büszkesége Csurgónak. Az év­tizedes vadgesztenyefák példás rendben szegélyezik két oldal­ról az országutat. Természetesen ezt a szépen zöldülő teret eddig is gondoz­tatta a tanács, azonban az el­múlt esztendőben mégis úgy határozott a Hazafias Népfront és a békebizottság vezetősége, hogy ezt az adottságöt jobban kihasználják. A Balatonalmá­diban létesített rózsakert min­tájára itt is telepítettek rózsá­kat Almádiba is küldtek 93 rózsafát, és a csurgói béke­kertben 38 szelíd rózsafát és 180 vadrózsát ültéttek. el tár­sadalmi munkával. Ennek kö­szönhető, hogy a park jelenleg ilyen szép. A munkát még nem látják befejezettnek. Erre az évre vál­lalták, hogy a népfront tagjai, Borók Ferencné népfront-tit­kár vezetésével 20—20 fát sze­meznek be, míg a tanács 200 karót biztosít jutányos áron a karózáshoz. A kertet 70 centi­méter szélességben petúniával ültetik körül A rövidesen kiül­tetésre kerülő virágok között lesz a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett tízen- kétféle virág is, melyeket itt akarnak meghonosítani. Úgy­szintén még távolabbi ország­ból származó — hirosimai — virágból is kiültetnek három fajtát, melyeket ugyan az el­múlt esztendőben kaptak, azonban eddig cserépben vol­tak-. A 150 muskátli kiültetése ezen a héten befejeződik. A kényesebb virágok gondozását a Faipari Vállalat kertészei vállalták csekély bérezés elle­nében. A népfrontnál abban re­ménykednek, hogy mire a park teljes rendbehozása megtörté­nik, r#'gkapják a már meg­ígért villanyt is a parkba. Hubay Sándor ___Csurgó. T ársadalmi bíróság alakult a Kaposvári Erdőgazdaságban A napokban a dolgozók javasla­tára a Közép-Somogyi Állami Er­dőgazdaságban megválasztották a társadalmi bíróságot. A fizikai dol­gozókból, szakemberekből álló tár­sadalmi bíróságnak 25 tagja van. Elnökké dr. Vimola Mihály vállala­ti jogászt választották meg. Az óvodákban elhelyezett gyer­mekek számát 2 millió 280 ezerről 4 millió 200 ezerre emelik. Mindezek lehetővé te­szik az egységes oktatást, a pártos nevelést, és azt, hogy ezeknek a gyermekeknek az általános műveltsége, szakmai képzettsége magas színvonalat érjen el. A szovjet főiskolák 2 millió 300 ezer szakembert nevelnek. 1965-ben négy és félmillió lesz a főiskolai kép­zettséggel rendelkező szakem­berek száma. Ilyen iskkolázta- tási rendszer és az iskolákra fordított nagy gond lehetővé teszi, hogy jól képzett szak­emberek milliói segítsék a ki­tűzött célok megvalósítását. Nagy gondot fordítanak az ipar fejlesztésében a területi elhelyezésre és a beruházások­ra szánt összegek ésszerű fel- használására. Az iparban mint­egy kétszeresére növekszik a beruházások száma. Olyan új üzemeket építenek, ame­lyekben nagyjából kiküszöbö­lik a fizikai munkát. Ezenkí­vül törekszenek egyes üzemek teljes felújítására is. A mezőgazdaságban a gépe­sítés fokozásával a legnehe­zebb fizikai munkától mente­sítik a parasztokat, és arra tö­rekszenek, hogy a város- és a falu közötti különbség mind­jobban eltűnjön. Megemlítünk egy-két szá­mot, adatot a beruházásokkal kapcsolatban is: a vaskohá­szatban 4.8 milliárd rubel volt a beruházás 1952-ben, 1959— 1665 között pedig évente mint­egy 10 milliárd rubel lesz. A vegyi iparban 19,9 mil­liárd rubel volt, s 105 milliárd lesz, ami 528 százalékos növe­kedés. A gépgyártásban 65,5 milliárdról 118 milliárdra nö­vekszik a beruházás összege. Mindent egybevetve: 1958-hoz viszonyítva kétszeresére eme­lik a beruházásra szánt össze­geket. Ezen természetesen évi átlagot kell érteni. Ilyen nagy­mérvű beruházás nem volt még a Szovjetunióban és más országokban sem. Ezzel a pél­dával is segítséget nyújtanak a szocializmust építő országok­nak és a kapitalista országok munkásosztályának a harcá­hoz. Amikor vizsgáljuk és figyel­jük a tervet, láthatjuk, hogy mindez nem öncél, hanem minden intézkedés azt a célt szolgálja, hogy javítson a dol­gozók életszínvonalán, élet- és munkakörülményein. Nagy gondot fordítanak tehát az em­berre, mert ez a gondoskodás biztosítéka annak, hogy meg­valósítják a népgazdaság, a kultúra és egyéb területen ma­guk elé tűzött célokat. A legfontosabb intézkedé­sek közé tartozik a nyugdíjak felemelése 300 rubelről 800 ru­belre. Az alacsonyfizetésű dol­gozók bérét hét év alatt havi 350 rubelről 600 rubelre eme­lik. A lakásépítést kiszélesítik. Városokban és munkás-lakóte­lepeken mintegy 15 millió, fa­lun pedig 7 millió családi há­zat építenek. A munkaidőt megrövidítik. 1960-ra a mun­kások és alkalmazottak részé­re a hétórás munkanapot, 1962- re a 40 órás munkahetet veze­tik be. 1964-től 30—35 órás munkahét lesz, heti 2 pihenő­nappal, tehát hetenként 5 na­pot dolgoznak. Úgy rövidítik a munkaidőt, hogy a kereset nem csökken, ellenkezőleg mintegy 40 száza­lékkal emelkedik a reáljövede­lem. Mindezek az intézkedések az embert szolgálják, ezzel egyúttal bizonyítják, hogy nemcsak mondják a szocializ­must építő országok, hanem a valóságban is úgy van, hogy a legfőbb érték az ember. A hétéves terv végén a leg­magasabb életszínvonal a Szov­jetunióban lesz. Az életszínvo­nal emelésén kívül nagy fi­gyelmet fordítanak az emberek egészségének megvédésére és arra, hogy ne legyenek túlter­helve munkával, hanem nyu­godt, biztos megélhetésük le­gyen. Ezért a világon a Szov­jetunióban lesz a legrövidebb munkaidő. A Szovjetunióban nem kell félni a munkanélküliség rémé­től. A szovjet dolgozók büsz­kén mondhatják el: »Nézzétek, az elmaradottságból, a kizsák­mányolásból, a nyomorból a szocializmus szabadított fel bennünket, ennek köszönhet­jük megváltozott, szebb éle­tünket.« Érdemes ezen elgon­dolkozni. Miért a Szovjetunió­ban és miért a szocialista or­szágokban lesz ilyen ragyogó jövője az embereknek? Azért a Szovjetunióban, mert már felépítették a szocializmust, s azért a szocialista országok­ban, mert azokban is nagy lép­tékkel haladnak a szocializ­mus felépítésének útján! Mert más ez a társadalmi rend, mint a tőkés társadalmi rend, mert itt nem a haszon a legfonto­sabb, hanem az ember, és .az ember értelmét látja a mun­kának. Az útkeresést kövessék tettek »A fiatalság a maga tömegében rendkívül őszinte és egyenes. Bár­mily őszinte és egyenes legyen is a felnőtt, az élettapasztalat, a gya­korlati élet csapásai gyakran ki­verik belőle a szenvedélyes, fiatal­kori törekvését az igazságra, az ^ őszinteségre,« (Kallnyin.) Au ez a jellemzés a mi fiataljainkra is. Nem igaz, hogy ifjúságunk romlott és rossz, mint ahogy egyesek állítják. Hogy mostaná­ban a sajtó, a rádió elég sok vitát folytat a fiatalsággal kapcsolatos problémákról, és eközben gyakran terítékre kerülnek rossz pél­dák — ez magában is pozitív. Azt jelenti, hogy nálunk az ifjúság nevelésének ügye mindinkább az egész párt, a nép ügyévé vá­lik. Teljesen ki akarjuk irtani a gyomot a tiszta búza közül. Hol kezdhetnénk és hol végezhetnénk leg­eredményesebben ezt a munkát, ha nem a fiatalság körében, amely Kalinyin szavaival élve: ... rendkívül őszinte és egyenes.« Ki nevelje őket? Az egész társadalom. Az Az idősebbek úgyis, hogy megfeddik, s figyel­meztetik őket, ha megbotlanak. De vigyáz­zunk, ne nagyítsuk fel az apró hibákat. Nem vagyunk-e hajlamosak arra, hogy a fiatalok apró-cseprő csintalanságait valóságos bűnnek kiáltsuk ki? De igen. Gyakran elfeledjük, hogy mi, felnőttek is voltunk fiatalok és mi sem voltunk angyalok. Mégis másként ítélünk. Éppen ilyen ok miatt van kutya-macska ba­rátság Mesztegnyőn a helyi vezetők és a KISZ között. Mi is történt itt tulajdonképpen? Saj­nos, középületek dolgában Mesztegnyőn sincs szerencsés helyzet. Se kultúrház, se neki való épület. A fiatalok azonban tanulni s adni akartak valami szórakoztatásra alkalmasat a falu népének. A KISZ-szervezet gazdája lett a kívánságnak, s valahogy elintézték, hogy a tanácsházán kapjanak esténként egy szobát, ahol próbálhatják a színdarabot. A tanulás ja­vában folyt, már csak egy hét választotta el őket a bemutatótól. Ekkor azonban olyan eset történt, amely megbénította akaraterejü­ket, s a falu által is várva várt darabot máig sem vitték színre. Teljes a sértődöttség. Miért? A tanácsház belsejét a közelmúltban hozták rendbe nem csekély összeggel. Mi ta­gadás, elöntötte a méreg Úolnár Ferenc elv­társat, a községi tanács elnökét, amikor észre­vette a lerúgott falat. Az ember megérti fel­indulását. Megszidhatta volna őket a rakon­cátlankodásért. Talán tanultak volna is be­lőle a gyerekek. De Molnár elvtárs mást, szinte megbocsáthatatlant tett: kiutasította a fiatalokat az irodából, »menjenek az árokpart­ra színdarabot tanulni«. Sőt, az egyik operatív bizottsági ülésen kijelentette: mindenki jöhet hozzá panaszra, csak a kiszesek nem.. (!?) Ki­csit furcsa nézet ez! S azóta nem tud megbo­csátani a fiataloknak. Gyűlésen gyakorta szó­ba kerülnek a fiatalok, de csak rosszat mon­danak rájuk, szapulják őket. A kiszesek is sértődöttek. Ha valamire kérik őket, rögtön kész a felelet: »Talán menjünk az árokpart­ra?« Nagyobb baj, hogy eddig a pártszervezet sem igyekezett véget vetni ennek az áldatlan álapotnak, melyet mint »a KISZ és a tanács­elnök konkurenciája« emlegetnek a faluban. A tárgyilagos vizsgálat és igazságkeresés he­lyett a pártszervezet egyik-másik tagja is az elnök — helyesnek egyáltalán nem mondható — nézetének pártolására állt. S a követ­kezmény: haldoklik az egy évvel ezelőtt még kitűnően működő KISZ-szervezet, a fiatalok kedvetlenné, közönyössé válnak. A meszteg- nyői eset azt példázza: hogyan nem szabad a pártszervezetnek és a tanácsnak a KlSZ-szer- vezetet »gyámolítani«. önkéntelenül is ajkunkra tolakszik a kér­dés: mit is értünk a KISZ-szervezetek helyes pártirányításán ? Több napot töltöttünk a marcali járásban. Jártunk területi, gépállomási és termelőszö­vetkezeti KISZ-szervezetben. Beszélgettünk e kérdésről számos párttitkárral, tanácsi és ifjú­sági vezetővel, pedagógussal, fiatallal, s az a tapasztalat, hogy a fiatalok igénylik a pártve­zetést. A pártszervezetek — mint Szigeti elvtárs, a járási pártbizottság titkára találóan mondta — keresik erre az utat. A somogyzsitfai, vései elvtársak szeretettel beszéltek a KISZ-fiatalokról, örömmel szá­moltak be arról, hogy a KISZ-re bármilyen társadalmi munkában számíthatnak. A zsit- fai szervezet, amelyről félévvel ezelőtt még nem a legjobban vélekedtek a járásnál: mióta a pártvezetőség segíti — motorja lett a falu­fiatalságának. Nemrég színdarabot, egy este pedig kabaré­műsort mutattak be a falunak, most pedig magukra vállalták az épülő művelődési ház környezetének szépítését. A nyáron önkéntes brigádokat szerveznek maguk közül azoknak a segítésére, akik az aratást saját erejükkel elvégezni nem bírják. Megalakították a sport­kört is. Ugyanilyen jókat mondtak a KISZ- fiatalokról a vései vezetők. 260 köbméter föl­det emeltek ki a kultúrház építésekor. Az egyik technikus kiszista, Varga György társa­dalmi munkában készítette el a kultúrház jö­vendő otthonának tervrajzát. A választási munkában 35 fiatal működött közre. Eleven, színes, lüktető itt a szervezeti élet. Az ifjú­sági terem esténként még most is, a nagy do­logidőben is megtelik szórakozásra., beszél­getésre vágyó kiszesekkel és szervezeten kí­vül álló fiatalokkal. A télen 20—22 fiatal járt el rendszeresen a politikai körre, amelyet Kuti László, a pártszervezet egyik tagja ve­zetett. ők is játszottak színdarabot. Közülük tevődik össze az önkéntes tűzoltóság. Most tervezik a honvédelmi sportszövetség megala­kítását. Szinte ki sem fogynak a vezetők a kiszisták által elvégzett munkák sorolásából. A zsitfai és vései sikerek titka az, hogy a kommunisták készséggel, szívesen segítették a fiatalokat. A zsitfai és vései pártszervezet egy-egy párttagot azzal bízott meg, hogy ál­landóan tartson kapcsolatot az ifjúsági szer­vezettel, segítsen neki. A megbízatás teljesí­téséről rendszeresen beszámoltatják őket. A legjobb bizonyítványt azonban az eredmé­nyek állítják ki mindkét helyen. Megbecsülé­süket érzik abban is a fiatalok, hogy Zsitfán a pártszervezet és a tanács úgyszólván min­den rendezvényre meghívja Somogyi Józse­fet, a KISZ-titkárt — pedig nem is párttag — tanácskozási joggal. Hasonló bevált gya­korlatról számoltak be Vésén is. így a KISZ- tagok »első kézből« értesülnek a párt és a ta­nács községpolitikájáról, meg tudják szabni ebből adódó saját feladataikat is, sőt, minden külön figyelmeztetés bevárása nélkül mozgó­sítják a tagokat. Ezeken a helyeken a tanács sem szűkmarkú a KISZ kéréseivel szemben, pénzzel és egyéb eszközökkel támogatja őket, hogy megteremtse szórakozásuk szerény lehe­tőségét. Az ifjúsági mozgalom kibontakozásáról hal­lottunk Szőkedencsen is. Mint Szabolcs Béla tanácstitkár elmondotta, itt a választáskor ke­letkezett mozgás a KISZ-szervezetben. Papp László KISZ-titkárt beválasztották a tanács­ba Is, s ez jótékonyan hatott a többiekre. Po­litikai oktatást még nem tudtak indítani, de az általános műveltség és a számtani ismere­tek gyarapítását célzó tanfolyamoknak nagy sikerük volt a fiatalok körében. Szabolcs Béla válaszát, hogy miképpen sikerült életre kel­teni a szervezetet, bizony megszívlelhetnék a somogysámsoniak is: »Semmi más, csak a szép szó, a türelem és a segítség használt-«. Takács István, a lelkes vései kommunista pe­dagógus azt mondta: »Nincs olyan munka, aminek meg ne tudnák nyerni a kiszistákat. Csak érteni kell a nyelvükön!« A mesztegnyői tanácsházán is megjegyezte egy idősebb parasztember: »Biztos, hogy fog­lalkozni kell a fiatalokkal. Másképpen nem megy. Mi is voltunk fiatalok-«. Milyen lesújtó ez azokra nézve, akik eleve lemondanak a fia­talok neveléséről, mondván: ezekkel nem lehet dűlőre jutni. Sajnos, ilyen véleménnyel van­nak többen is Somogysámsonban. Pedig Szi­geti elvtárs, a járási titkár jól emlékszik rá: a választások idején jól dolgozott az ifjúság. Batki Pál elvtárs, a helybeli párttitkár sem a fiatalokban, hanem abban látja a hibát, hogy magukra maradtak a gyerekek, míg ő és a tanácselnök távol volt a községtől. Elmondtunk néhány jó példát, ám a KISZ- szervezetek vezetése és segítése terén a mar­cali járás egészét tekintve korántsem rózsás a helyzet. A pártszervezetekben van törekvés az útkeresésire. Mesztegnyő kivételével ezt min­denütt tapasztaltuk, bár az igazsághoz tarto­zik, hogy jónéhány kommunista ott is elége­detlen a jelenlegi állapottal. Az illető pártszer­vezetek felelősségét azonban nem menti, hogy némely helyen még pang a KISZ-szervezet, s nincs megoldva sem a KISZ-be tömörült, sem a szervezeten kívüli fiatalok kommunista ne­velése. Libiekozanán még KISZ-szervezet sincs. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a KISZ- szervezet önmagában nem minden, célját csak akkor éri el, ha kommunista közösséggé válik. Hiába van például a Tapsonyi Gépállomáson KISZ-szervezet, ha a tagok és a szervezet kö­zött annyi a kapcsolat, hogy havonta megvá­sárolja a tagság a bélyeget. Általában nagyon kevés helyen indítottak politikai tanfolyamot a járás KlSZ-szerveze- teiben, és több ezek közül is lemorzsolódott. Ugyancsak a politikai képzés egyik fogyaté­kossága, hogy a legtöbb KISZ-szervezetnek — még a székházzal rendelkezőknek — sincs gondosan elkészített programja, nincs szórako­zásra lehetőség, sok fiatal nem találja fel ma­gát ezekben az otthonokban. Tévednek azok az elvtársak, akik azzal, hogy helyiséget bizto- sitanak a KISZ-nek, elintézettnek vélik dolgu­kat, magukra hagyják a szervezetet. Vajon mi biztositja itt a fiatalok kommunisita nevelését? Nagyszerű kor i miénk. Az ember meghó­dítja a világűrt. Csoda dolgok mennek végbe a felépült szocializmus országában. Számunk­ra is megfogható közelségbe került a kom­munizmus, a bőség és a boldogság korszaka. A ma élő ember és még inkább a fiatalság már biztosan élvezője lesz ennek a kornak. z ifjúságnak nincs más kötelessége: lel­kesen hozzájárulni az építéshez. Hogyan, mivel, ezt ott helyben kell megtalál­ni. Van bőven tennivaló. Akad ifjúságunk leikéből kigyomlálni való gyom is. Ezekhez kell konkrét tanácsot, útmutatást adniuk a kommunistáknak. Ehhez kell a helyes, okos pártvezetés. Munkára, harcra, szerénységre, áldozatkészségre, kommunista erkölcsre ne­velni a fiatalokat, segítséget nyújtani nekik, formálná gondolkodásukat — a pedagógusok és a táfsadalom támogatásával — csak a párt vezetésével valósítható meg. A járási párt- bizottságon nemcsak értik a helyes pártve­zetés elvét, ezt tükrözi munkájuk is. Tekint­ve, hogy a legtöbb fogyatékosság az alap­szervezetekben jelentkezik, ebből adódik a pártbizottság feladata is: meg kell tanVanl a pártvezetés helyes módszereire az alap- szervezeteket. Varga Jozsc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents