Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-18 / 90. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szombat, 1959. április 18. Évvégi gondok: továbbtanulás pályaválasztás A fiúgimnázium példája Az iskolákból kikerülő fiatalok munkába állítása, elhelyezése esztendőről esztendőre nagy gondot jelent mind az oktatási intézményeknek, mind a társadalmi vezetőtestületeknek. Ismeretes, hogy az általános iskolából kikerülő fiatalok jelentős százaléka nem folytatja tanulmányait, hanem a termelés különböző ágazataiban kíván munka után nézni. A korábbi években illetékeseink későn fogtak hozzá az e téren felmerülő problémák megnyugtató megoldásához. így nemegyszer előfordult, hogy az iskola falai közül kikerülő fiatalok jó néhánya nem került ismét nevelő hatású kollektívába. Az utca, a céltalan ten- gés-lengés pedig rossz társaság 14 éves korú fiatalságunk részére. A városi tanács művelődés- ügyi felügyelőjét kérdeztük meg, milyen terveket dolgoztak ki az iskolából kikerülő, tovább nem tanuló fiatalok, valamint azok részére, akiket valami okból nem vesznek fel sem középiskolába, sem pedig az iparitanuló-iskolába. Jankovits István elmondotta, hogy a városi tanács egy korábbi ülése olyan értelmű felhívással fordult a város üzemeihez, vállalataihoz, hogy saját területükön mérjék fel, milyen lehetőségek megteremtésével tudnának napi 4—5 órás munkaidővel fiatalokat foglalkoztatni. A továbbiakban arról tájékoztatott a művelődésügyi felügyelő, hogy városunk általános iskoláiban az idén 540 tanuló fejezi be általános iskolai tanulmányait, s 360 tanuló szándékozik továbbtanulni — a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint —. középiskolában. Tehát a végző általános iskolások 66,7 százaléka. Ha e továbbtanulási szándékhoz a szülői ház is segítséget nyújt — ami nélkülözhetetlenül szükséges is! —. akkor valószínűleg a továbbtanulásra jelentkezettek jelentős része felvételt is nyer középfokú iskoláinkban. Azok számára pedig, akik nem felelnek meg a felvételi vizsgákon, kötelességünk egyengetni az utat a termelőmunka felé. A tizennégy éves korú gyermek még legfrissebb életélményedtől befolyásolva, ötletszerűen választ életpályát. Gyermekeinknek szükségük van a segítő szándékú tanácsokra, mind a szülő, mind a nevelők részéről. Üzemeink, vállalataink még nem jelentették be, hogy milyen segítséget tudnak adni az iskolából kinőtt fiatalok elhelyezésében, jóllehet a felhívás erre elég régen elhangzott. Feltételezzük, hogy csupán azért nem érkeztek még be a tervek, mert \ más termelési gondok között a fiatalok elhelyezésének problémájára eddig nem jutott idő. Pedig halogatásra már nincs idő. Társadalmi feladat, hogy a tovább nem tanuló gyermekeinket élettapasztalatunkkal, terv- gazdálkodásunk igényeinek ismeretével olyan életpályák, munkaterületek felé irányítsuk, segítsük, amelyeken képesek lesznek társadalmunk hasznos tagjává válni. Mint említettük, a végzős általános iskolás tanulók 66.7 százaléka kívánja középiskolákban folytatni tanulmányait, százötvennégy fiatal ipari és kereskedelmi pályára készül, s mindössze 26. azaz 4,8 százalékra tehető azoknak a száma, akik még tanácstalanok, nem tudják merre tartsanak. Elsősorban nekik, és azoknak kell segítenünk, akiket valami okból nem vesznek fel akár középiskoláinkba, akár ipari vagy kereskedelmi oktatási inA Táncsics Mihály Fiúgirn- názáum szülői munkaközösségének választmánya arra törekszik, hogy az ifjúság nevelésében segítsen a tanári testületnek. A szocialista emberré nevelésben fontos a közösségi szellem kifejlesztése és a munka megbecsülésére való nevelés. így mondják, s ennek megfelelően is cselekednek. Valamelyik megbeszélésükön Bánki Gyula, a választmány elnöke és Nádasdi József szülői összekötő tanár javaslatára elhatározták, hogy helyes lenne, ha a tanulóifjúság szabadidejének egy részében társadalmi munkával járulna hozzá városunk szépítéséhez. Hol segíthetnének valamit a fiúk? Tanakodásukban arra a megállapításra jutottak, hogy a legelhanyagoltabb* városrész, a Donner az a hely, ahol a legtöbb tennivaló akad jelenleg, tehát itt kell dolgozni, segíteni valamit Tervüket, határozatukat helyesléssel fogadta az iskola igazgatója és valameny- nyi nevelője. Bánki Gyula és Nádasdi József útnak indultak. A Városi Tanácson elmondták terveiket, és kérték, adjanak lehetőséget, jelöljék meg azt a konkrét feladatot, melynek elvégzését vállalhatják és teljesíthetik. Tudvalévőén a Jókai-liget rendezése régi problémája városunknak. A tanács már korábban foglalkozott az ügygyei, Szekér László mérnök elkészítette a liget rendbehozásának tervét, de a kivitelezés ez ideig pénz hiányában elhalasztódott. A fiúgimnázium elhatározása most megadta a lehetőséget erre. . Az elmúlt héten — tanítási szünet lévén — a Donnerbán lakók szorgos munkára lehettek figyelmesek a liget vén fái alatt. Tanári felügyelettel és irányítással az intézet helyben lakó növendékei egy-egy dél- előttön ásták, egyengették a terepet. Szerszámokat, hat talicskát és két lovaskocsit a városi tanács adott. S a töltés, melyen régebben a kis színpad állt, megmozdult. Naponta mintegy 50—60, hétvégére pedig kb. 350 köbméter földet ástak fel, terítettek szét a fiúk. A jövő héten délutánonként 2—6 óráig megy el egy-egy osztály, hogy folytassák a megkezdett munkát. Ekkor már nemcsak a kaposváriak, hanem a vidéki diákok is ásót, talicskát fognak. Feláldozzák még a tanév szünetnapjait és a nyári szabadságból is néhány napot A mérnöki számítás szerint 2000 köbméter föld vár még megmozgatásra. Elhatározták, hogy amíg ez helyére nem kerül, s teljesen egyenletes nem lesz a terület, nem hagyják abba a munkát. Hogy gyorsabban végezzenek, még tíz talicskát készíttetett’ a városi tanács. A liget ügyét a jövő hét folyamán tárgyalja a végrehajtó bizottság. A pénzügyi és egyéb állandó bizottságokkal közösen megvitatják a fejlesztést, a vele kapcsolatos javaslatokat. A terület alapos rendbehozatala és csatornázása után a városi tanács , a következő tervet szeretné megvalósítani: a volt színpad mögötti részen egy kis vidámparkot akarnak építeni. A szórakoztató berendezés elkészítéséhez valószínű, üzemek, intézmények segítségét kérik majd. S remélhetőleg — a fiatalok segítőkészsége, áldozatvállalása példájára — az üzemek, intézmények is hozzájárulnak a Jókai-liget szebbétételéhez. V. P. tézmény einkbe!------------------------------------------------------------------------4 0 ÉVE TÖRTÉNT Szocializálják a Zucker-féle üzemet Az alábbi újságcikk idézet rávilágít arra, hogy mikor történt az első KTSZ- szervezés Somogy megyében. Április 12-én írta a Somogyi Vörös Üjság: »■Még nem járnak ugyan a korzón mezítláb. De biztosan tudják, hogy igen sokan sóhajtoznak cipőért. — De cipő, — no az nincs. Megnyugtatjuk az óvatosan lépkedőket, hogy igen rövid időn belül sok-sok cipő kerül a kereskedő forgalomba, úgyhogy rövidesen megszűnik a cipőhiány a városban.. j A mai nap folyamán véglegesen megalakul a cipészmunkások termelőszövetkezete. A cipészmunkások elhagyják a kismesterek műhelyeit és közösen létesítenek egy nagyszabású cipésztelepet. Erre a célra legcélszerűbbnek kínálkozik a Kaposvári Zucker-féle üzem, melyet minden berendezésé- V ____________________________ v ei ma, esetleg a választások miatt holnap szocializálnak. Az üzem birtokbavétele után berendeznek egy nagyobb szabású cipészműhelyt, mely minden tagja egyszersmind részes-tulajdonosa lesz az üzemnek. A nyersanyagot közvetlenül a bőrgyárakból szerzik be, de csakis szocializált bőrgyárból, amelynek gyártmányai természetesen nem lesznek olyan drágák, mint az eddigi magánbőrgyáraké, ezeké a hitbizományi rablótársaságoké. A készárukat nem kereskedők, hanem fogyasztási szövetkezetek útján hozzák forgalomba .. ■. Természetesen a vidékről is gondoskodnak olyképpen, hogy a most alakuló szövetkezetek útján juttatják el a lábbeliket a földmíves munkásoknak. Az új cipőüzem már a jövő héten dolgozik.« Byron — halálának 135. évfordulójára — Byron 1788-ban született Londonban, elszegényedett arisztokrata családból. Tanulmányait a Cambridge-i egyetemen végezte. 1809-ben beutazta Portugáliát. Spanyol-, Görög-, Törökországot és Albániát. Angliába csak 1811-ben tért vissza, ahol elfoglalta az öröklési jog alapján kijáró helyét a Lordok Házában. Már első fellépése visszatetszést szült. Felszólalt a törvényjavaslat ellen, mely a ludditákra — azokra a munkásokra, akik a növekvő munkanélküliség és nyomor okát a gépekben látva az új gépeket lerombolták — halálbüntetést kívánt megszavazni. »Vajon lehetett-e valaha is vérrel és vassal orvosolni a kisemmizett, éhező nép sebeit?« —• vetette fel a kérdést. Rövid parlamenti szereplés után elhatározta, hogy »többé nem fog ágálni ezen á színpadon«. Működése társadalmi és irodalmi téren egyaránt maga ellen ingerelte az angol reakciót. Feleségétől való elválását botránnyá duzzasztották — ezt az alkalmat használták fel ellenségei, hogy lehetetlenné tegyék —, és 1816-ban elhagyta hazáját. Előbb Svájcba ment, majd Olaszországban élt. Itt tevékenyen részt vett az olasz carbonarik Ausztria ellen irányuló nemzeti szabadságmozgalmában. Olaszországi tartózkodása idején természetesen figyelemmel kisérte az angol néptömegek fokozódó harcát, az európai szabadságmozgalmakat és élesen bírálta a Szentszövetség és az európai reakció népellenes politikáját. 1823-ban beállt a görögök szabadságharcába. Sajóit költségén felszerelt egy hadihajót, ötszáz katonát fogadott zsold- jéba, s a szétforgácsolt görög haderők egyesítésére vállalt szervező rhunkát. 1824-ben maláriát kapott, és április 19-én Missolungiban meghalt. Byron működése az angol fejlődésnek arra a korszakára esik, amely az ipari forradalmat követi, s melynek útját a társadalmi ellentmondások kiéleződése, növekvő munkáslázadások jelzik. Az angol romantika forradalmi iránya az irodalom területén a nemzeti felszabadító harcokkal rokonszenvez. E forradalmi tartalmú romantikának egyik legerősebb képviselője volt George Gordon Byron, akinek ma emlékezünk halála százharmincöt éves fordulójára. , - ’ —■■ SÉNAKHERIB PUSZTULÁSA Mint farkas a nyájra, lezúdul a vad asszír had arany, bíbor ékek alatt; s csillagzik a dárda, akár ha mély Galiléa egén kivirágzik az éj. Mint erdei lomb kora nyár derekán a had úgy zizegett a nap alkonyatán, s mint erdei lomb, ha leverte az ősz, hajnalra leverve hevert az erős. Mert jött a Halál komor angyala, várt, a arcunkra lehelt feketén s tovaszállt; nem mozdult férfi, az égbe mered, páncélja se rezzen a szíve felett, És fekszik a mén, leütötte a vész, veres orrlikain elakadt Uhegés, tajtéka fehéren a fűre fagyott, tenger se taszítja ki így a habot. És fekszik a harcos alatta, haját harmat lepi s rozsda a vértje vasát, kókadt lobogója Is elfeketült. nem villog a lándzsa se, hallgat a kürt. Bús asszonyi nép zokog özvegyi jajt, Baál szobra sem állta a néma vihart; kard sem suhogott s a pogány hatalom szétolvad, akárcsak a hó a napon. A VETÉS BEÉRETT, új tervek születnek Nemesdéden Olvasóink talán még emlékeznek azokra a cikkekre, amelyeket tavaly ősz elején Ne- mesdédről vetettem papírra. A gondokról, egyhelyben topo- gásról írtam, és arról: hogyan tör magának utat az új, küzdve a konzervativizmussal, gán- csoskodással. Már akkor olyan volt a falu, mint a forrás előtt álló bor: nagy elhatározásokon törték fejüket az emberek. Nagyon meglepett az a józan megfontoltság, tervszerűség, higgadtság és magabiztosság, amely az események sodrában is áthatotta a falu kommunistáit. Munkájukat talán ezzel az egy mondattal jellemezhetnénk igazán: nem elsietni a dolgot! Az elvtársak nagyon magabiztosak voltak a dolgukban, tudták, hogy az idei tavaszon nagy változásoknak lesznek tanúi. De nemcsak hitték, óhajtották ezt, hanem eszerint is dolgoztak. • Amikor sokhelyütt még arról kellett meggyőzni a tsz-tago- kat, hogy ne zárják be a kaput az egyéniek előtt, közeledjenek hozzájuk: — a nemes- dédi Petőfi Termelőszövetkezet szinte magához ölelte az egész falut. Tavaly ősszel kétszer annyi kalászost vetettek, mint amennyit saját szükségletük kívánt. Számítottak arts, hogy télen a gazdák többsége a szövetkezet felé fordul, s ezért józan elhatározással úgy számítottak, hogy már az első esztendőben legyen elegendő gabona a föld nélkül belépő embereknek, és takarmány a jószágnak. Számításuk nem volt puszta vágyálom, reális elhatározásaikat az élet igazolta. Az a parasztember, akinek gondolkodásán, életén bemutattam a paraszti -konzervativizmust, aki akkor a tehénfogatú faeke után baktatott a barázdában, s kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő csak akkor lép be a tsz-be, ha »muszáj lesz«, még a múlt év őszén szakított az egyéni élettel. Pedig nem volt muszáj. De erre az útra tért a dédi egyéni parasztok nagy többsége is. így lett a Petőfi az egész falut átfogó hatalmas, 3195 holdas szövetkezetté. Nemesdéd pedig szocialista községgé. Az élet ütötte rá az elismerést, a győzelem pecsétjét a dédi kommunisták okos programjára, munkájára. De nem váltak, önhitté. elbizakodottá. A forrásnak vége, elkezdődött a nagy átalakítási munkák második, az elsőnél nem kevesebb áldozatot, tettet kívánó szakasza. Valóra kell váltani a szövetkezetbe tömörült 253 család, az egész falu reményeit, vágyait Nagy gond nehezedik a község vezetőinek vállára. Magabiztosságukat, józanságukat megőrizték, s ez megvédi őket attól, hogy rózsaszínben, vagy feketén lássák a valóságot, a megoldásra váró feladatokat. Mert mindkét szemlélet tétlenségre, tehetetlenségre, kárhoztatna. S ők jól tudják ezt. Az állam segítő kezén kívül bíznak önmaguk erejében, a közösségben, az emberekben. Öröm látni, ahogy a tanács vezetői magukénak érzik a tsz ügyeit. A tanács-ház új szerepet kapott Nemesdéden. Okos tanácsok jutnak innen a- szövetkezeti emberekhez. Jóleső érzés hallani, hogy amióta a falu szövetkezeti község lett, a tanács tekintélye növekedett, a tanácsülések, végrjiajtó bizottsági ülések ugyanolyan látogatottak. mint azelőtt, s » a falu választottal is nagy gonddal, felelősséggel vitatják meg az új helyzetből adódó új feladatokat. Amikor például a tsz vezetősége a vetéstervek elkészítése után felmérte a vetőmagszükségletet, a tanács végrehajtó ! bizottsága azonnal összeült és megbeszélte, hogy mennyi vetőmagot adjanak össze a gazdák. Határozatot hoztak, hogy az egyéni portákon lévő istállótrágyát hordják ki a közös földekre. Ottlétünkkor Nagy Vendel, a köztiszteletben álló, sokat kezdeményező tanácselnök, és Berták Illés tanácstitkár éppen arról beszélgettek: érdemes volna a tanácstagokból különböző bizottságokat alakítani a szövetkezet támogatására. Segítettek a munkacsapa tvezetők kiválasztásában, most pedig azon fő a fejük, hogyan lehetné minél hamarabb hozzáfogni az építkezésekhez. Nagy Vendel elvtárs, mintha életében -mindig ezzel foglalkozott volna, úgy sorolja, hogy mit hova, és miért építenek. (Pedig nem is régóta lakik a községben.) így gyorsan kirajzolódik előttünk a tsz-ma- jor képe, és sorrakerülnek a legsürgősebb tennivalók. Nagy elvtárs szerint a vezetők és a község lakói teljesen egyetértenek abban, hogy most a legsürgetőbb feladat a közös állatállomány összehordása és gyarapítása. Móricfán a tsz iparosai — mindenféle szakmából valók — még a héten hozzáfognak saját anyagból, saját erőből egy . 100 férőhelyes istálló átalakításához. Átalakítanak egy 30 borjút befogadó istállót is. Ezekbe kötik a Petőfi -közel félszáz, s a tagoktól várható 50—60 szarvasmarhát. Állami hitelt kapnak egy 52 férőhelyes magtárpadlásos istái- j ló építésére, ehhez ugyancsak a tsz adja a faanyagot. A fát saját erdejükből termelték ki a Petőfi tagjai, s most saját, fűrészükön deszkát, épületfát vágnak belőle. A faluban négy, eddig pajtának használt épületet szintén istállóvá alakítanak át. Ezekben száz göbölyt helyeznek el hizlalásra. A közös gazdasághoz megmaradó 15 pár ló elfér két falusi istállóban. (Ezelőtt a három pár is két helyen volt.) Saját deszkából építenek egy disznóhizlaldát. Ennek szomszédságában halastó lesz a negyven hold-nyi mocsaras, eddig hasznavehetetlen területen. A gátépítést már e hó végén megkezdik. A falu és a tsz vezetői megállapodtak a tagokkal,_ hogy a háztájiban születő borjak 12 hetes koruk után közös tulajdonba kerülnek, természetesen megvásárlás útján. El akarják érni, hogy a községből ne kerüljön -ki egyetlen állat sem, amit a szövetkezet hizlalás után nagyobb haszonnal értékesíthetne. A falu vezetői kiszámították, hogy év végére marhából és sertésből nagyobb lesz az állatállomány, mint amennyi volt. Természetesen így az ország asztalára is több hús kerül. És ez nagyon pozitív dolog, hiszen éppen ez az értelme a mezőgazdaság szocialista átalakításának. De addig is. míg megteremtődik a közös állomány, a tagok legalább olyan jövedelmet várnak, rnin.í egyéni korukban. Számíthatnak-e erre már az idén? A válasz igen érdekes) és mértéktartó. Nagy elvtárs azt mondja: ha a tagok akarják, akkor meglesz. ] A munkaszervezetet úgy alakították ki, hogy mindenki azon a munkaterületen dolgozzék, amelyhez leginkább kedve van. Nincs olyan terület, ahova ne jelentkeztek volna önként és szívesen az emberek; Lesznek jól képzett állattenyésztők. Traktorosaik mind szövetkezeti tagok. Néhány család magára vállalta a dohánytermelés munkáit. Egyetlen családból, Harváthékból tevődik össze az egyik dohánytermelő munkacsapat. A másik csapat élén Sabján József áll, aki 28 évig dolgozott dohánybeváltónál. Szakképzett ember került a halastóhoz is: a patihidi halgazdaságból jön hozzájuk tagnak egy kiváló halászmester. A nyárra négy-öt göböly-fo- gatot állítanak be takarmányszállításra. s ezek mellé olyan öregeket tesznek, akik másutt nem tudnának dolgozni. A gö- bölyöket emellett hizlalják, télen p>edig eladják, s a következő évben másikat fognak be helyettük. A Petőfi vezetősége hozzájárult, hogy azok a tagok, akik vállalatnál dolgoztak, mindaddig ott maradhassanak, amíg a szövetkezetben nem szorít a munka. Igaz, merészek a Petőfi Tsz tervei; már az idén a rengeteg beruházás mellett is 44 forintot akarnak osztani munkaegységenként. S ahogy a ne- mesdédiék eddig bizonyították, nincs kétség afelől, hogy terveiket. elképzeléseiket valóra is váltják. A dédi kommunisták, a dédi szövetkezeti parasztok hallatlan akaratereje és szorgalma biztosíték erre. Varga Jozse'
