Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-17 / 89. szám
Péntek, 1959. április 17. 6 SOMOGYI NÉPLAP ÖRÖMTELEN EMBEREK Csak sajnálni tudom azokat, akik könnyen felejtenek, nem tudnak örülni semminek, csukott szemmel mennek el egyre szépülő, napról napra új örömöket adó életünk vívmányai mellett... P IMNiAZISTÁH. Lassan, ^ ráérősen ballagnak. Egyikük aktatáskát, másikuk modem szatyrot cipel. Lehajtott fejjel, szótlanul mennek a Sztálin úton. Valamiért nagyon kedvetlenek... Az alacsony, szőke, a tavasa meleg ellenére is lódenikabátot viselő fiú töri meg a csendet. — Meddig lehet ezt bírni...? Beledilizik az ember előbb vagy utóbb. — Órájára néz. — Most egy óra. Hazamegyek, bekapom az ebédet, utána otthon tanulók, este nyelvórára megyek. Hetenként kétszer, ha elmehetek moziba, több semmi:.. — Engem még zongorázni is tanítanak — teszi hozzá a másik, egy nyúlánk, barna fiú. — Hogy mikor szórakozzunk, azzal nem törődnek... Szegény fiúk ... ! Sajnállak benneteket. Mennyi gond, baj, teher nyomja fiatal válla tokát! Szinte minden órátok, percetek tanulással lekötve, szórakozni alig jut időtök ... ... Egyikük apját jól ismerem. Hat elemit járt a múltban, ő sem tanulhatott tovább, én sem. 1948-ban együtt iratkoztunk be a dolgozók est? iskolájába, s jártunk oda, hetenként négy alkalommal, persze, munka után, 6-tól este 10-ig A gimnáziumba is együtt jártunk, ugyancsak esti tanfolyamon. ö- most végzi a műszaki egyetemet, munka után. Mérnök lesz.;} * * * O HÁT EZ SINCS...! — 7 A feltűnő eleganciával öltözött nő hangja már másodszor csendül panaszkodva, fity- málóan, —« Kaviár, mindegy, hogy piros vagy fekete, kapható? — Sajnos, asszonyom —■ mutat az eladó a dúsan megrakott pultra —, ezeken kívül, arrri itt látható, mással nem szolgálhatok. — A pulton különféle csemegék: kötözött sonka, gépsonka, szalámi, kolbász és más hentesáruk, sajt, vaj, dán szardínia, füstölt hal, olajos hal stb. Most már többen is figyelik a siránkozó, az ital-, kávé-árukért majd 500 forintos számlát kifizető asz- szonyt, aki magyarázkodva fordul szomszédaihoz: — Hát nem bosszantó? Olyan ritkán jön be az ember a városba, s akkor ás jóformán eredmény nélkül. A finomabb ízlésű ember már alig talál választékot ... Tudják, a gyomrom, meg a férjemé sem bírja az egyszerű ételeket. — Többi szavát a kiszolgálóhoz intézi: — Nem vinné ki kérem, a kocsihoz a csomagot? Itt áll az üzlet előtt... A csomagot kiviszik, s a nő távozik. Egyszerre tisztább, világosabb lett a levegő. Az ottmaradtak összenéznek, s nem éppen dicsérő jelzőkkel illetik az eltávozottat. Egy egyszerűen, de csinosan öltözött asz- szony csak úgy magának megjegyzi: — Együtt jártam vele iskolába, félárva volt.. •. özvegy édesanyja nevelte, abból tartotta, hogy úri házakhoz járt mosni..; E] LSÖSORBAN BESZÉDÜK AZ, amely feltűnést kelt. Latin szavakkal, orvosi szakkifejezésekkel dobálóznak. A világ tudtára adják, hogy ők szigorló orvosok. Jól- öltözöttek... Kényelmesen elterpeszkedve ülnek a pécs— budapesti gyorsvonat étkezőkocsijában. Palackozott bort iszogatnak. Egyikük — fekete hullámos hajú, magas fiú — miközben újra tölti a kiürült poharakat — megjegyzi: — Apropó.. i olvastad, doktor úr... ? A másik kérdően néz vissza: — Mit, kérlekszépen? — Hát a rendeletet. Amaz legyint, majd kissé gúnyosan megjegyzi: — Olvastam, de nekünk nem sok örömet hozott A mi apanázsunk továbbra is maradt 500 forint... Abból pedig nem nagyon le- génykedhetünk... ... 500 forint... ! Igaz, nem sok egy hónapra, s ezt kapja minden szigorló orvos, amig diplomáját meg nem szerzi. De csaík addig, s azután várja őket a tudásukhoz, képzettségükhöz megérdemelt fizetésű állás ... ... Nemrégen beszélgettem dr. Varga Jenővel, a mosdósi iskolaszanatórium orvosával. Elmondta, hogy az ő idejében a szigorló nem kapott állami támogatást, s még diplomájának megszerzése után is két esztendeig kellett díjtalanul dolgoznia, amíg fizetett álláshoz jutott Dr. Széky Antal tanár, ideggyógyász főorvos öt évig díjnokosikodott diplomájának megszerzése után. A KENYÉRBOLT — mint általában a reggeli órákban mindig — most is zsúfolt. Háziasszonyok. munkába igyekvő nők, férfiak, iskolába siető gyerekek várnak nem egészen türelmesen, hogy sor kerüljön rájuk is. Középtermetű, jól táplált asszonyság nyo- makoddk a pulthoz. — Egy szép kenyeret kérek ... ! Az eladó szeme végigfut a megrakott polcon. Kiválaszt egy szép, világos, kissé ropogósra sült sarkú kenyeret. A vevőnek nem tetszik, másikat kér, valamivel sötétebbet. Ez meg túl sötét. Négy-öt kenyér is lekerül a polcról — egyik szebb, mint a másik —, de neki egyik se megfelelő: »Az én kislányom ezt nem tudja meg-1 enni«, felkiáltással fonott kalácsot vesz. Kifelé menet dünnyögi magában: »Hogy miért nem lehet fehér kenyeret is kapni, miért csak egyfajtát, azt nem tudom ... ! ... Válogatunk. Van miből: zsúrkenyér, zsemle, kifli, cipó, szegedi vágott stb. Akadnak, akiknek ez sem elég... Sajnálom őket... Szalai László Egyre több könyvet olvasnak a marcali járásban (Tudósítónktól.) Az elmúlt negyedévben a Marcali Járási Könyvtár helyi kölcsönzőjéből összesen 6700 kötet könyvet vittek ki a község' olvasói. Ez 1700-zal több annál, mint amennyire számítottak. Hasonló a helyzet a járás vidéki kölcsönzőiben is, amelyek több mint 2000 kötettel többet kölcsönöztek ki a reméltnél. Mi az oka a könyvtármunka e nagyarányú fellendülésének? — Erről beszélgettünk Frang Józseffel, a járási könyvtár vezetőjével. — A fenti adatok kialakulásához több tényező járult hozzá — kezdte a felvilágosítást Frang elvtárs. — Elsősorban kell említenem, hogy a múlt évben a járás községei összesen 20 000 forinttal járultak hozzá a könyvállomány bővítéséhez. Ebből az összegből átlag 40—50 kötettel tudtuk szaporítani, frissíteni vidéki népkönyvtáraink könyvállományát. Jelentős megajánlások születtek erre a célra az idén is: Böhönye az ígért 4000 forint felét már be is fizette, Kéthely ugyancsak befizette a felajánlott 2000 forintot, és említésre méltó a kis Gadány község 750 forintos hozzájárulása is. Ezek a legjobb fal- vaink. összesen 10 00Ö forintot kaptunk eddig ebben az évben a községi tanácsoktól, hogy megvessük az önállósítás alapjait. Az 500 forinton felüli vételt a községi tanács címére leltározzuk be. így még inkább érdekelve lesznek a tanácsok a fejlesztésben. — Sokat foglalkozunk gyermek-olvasóinkkal is — folytatta. — Szombatonként diavetítést rendezünk számukra, ami azt eredményezte, hogy dia- film-kölcsönzésünk az elmúlt négyedben 841 darab, vagyis az egész múlt évinek négyszerese. Persze e számok nem jelentik azt, hogy már nincsenek problémáink. Nem tudjuk kielégíteni főképp ifjúsági irodalommal az olvasóikat, hisz az olyan könyvekből, mint a Jégmezők lovagja, a Szöszi, A pesti lány stb. igen kevés a példányszám a kereslethez viszonyítva főképp a járási székhely kölcsönzőjében. Az orosz és a szovjet irodalom remekeiből is alig tudtuk kielégíteni az igényeket a szovjet filmhét idején. — Elégedetleneik vagyunk a munkás- és parasztolvasók arányszámával, különösen Marcaliban. Gélünk, hogy ankétek, könyvismertetések tartásával növeljük az ezekhez az osztályokhoz tartozó olvasók számát — mondta befejezésül a járási könyvtár vezetője. OPERETT-LÁZ BERZENCÉN A széthúzás, az egészség- télén vetélkedés mindig rosszat szül. Rosszat még akkor is, ha cselekedetünk voltaképpen jó szándékú, csak a nagy igyekezetben elfeledkezünk bizonyos dolgokról, amik e jó szándékot értékké érlelnék. Valahogy így van ez Berzencén is. Különböző szervek és szervezetek rendeznek előadásokat — állítólag óriási sikerrel, de — kevés tartalommal. A műsorpolitikai meggondolásokat meg éppen egymás túlszárnyalásának vágya teszi lehetetlenné... »Berzencén csak az operettet szeretik« — így az egyik vezető. Kovács Istvánné szerint »valamivel fel kell rázni a falut«. Mások esküsznek, hogy a Csiky-színház Csárdáskirálynője se volt olyan, mint az övék, s még példát is hoznak, hogy »lám, a Nem vagyunk angyalokra kevesebb volt a közönség...« A Csárdáskirálynőt hatszor adták elő saját falujukban, a Bástyasétány 77-tel »tájoltak« is (Zákánytelep, Gyékényes, Tarany), s a következő operett a Valahol délen újra csak odahaza aratott tomboló (?) — vagy ki tudja, milyen sikert. Terveztek még két előadást a berzen- ceiek, a Harag napját és a Nyolc hold földet. El is maradt mindkettő »szerencsésen«, mert ugyebár közhiedelem, hogy a határmenti faluban nem kell a dráma, nem kell a próza. Hát inkább hozzá se fogtak... Irányító szerv? (Mert ez után kutattunk.) Nincs, nem érvényesülhet. Kezdetben volt egy kulturális bizottság. Megszűnt, azaz hogy nem funkcionál, mert kitalálták, hogy felesleges. Kozma György kul- túrotthon-igazgató a tanácselnök szerint azzal jött haza a szemest tanfolyamról, hogy semmi szükség a kulturális bizottságra. Majd 6 meghatározza a műsort. (Aligha tanították ilyesmire.) És meghatározta. Hagyták. Akkor kezdődött a baj... U'élreértés ne essék: a fenti operettek nincsenek indexen, nem tiltott darabok, senkit sem büntetnek meg értük. Mégis. Mást várnánk a színjátszó csoporttól, többet, jobbat, hogy betöltse hivatását, amiért van: a falu lakóinak szórakoztatva nevelését. Ezekl a -müvecskék- pedig aligha alkalmasak erre. S ha szigorúbbak akarunk lenni: erejüket is meghaladja. (Bizonyíték a Bástyasétány, a Valahol délen előadása.) Nincsenek énekesek, s valljuk meg, a színjátszók is meglehetősen gyengék, hiányolják a rendezőt. (Az egyik szereplő maga mondta: tulajdonképpen nincs rendező, mindenki mond valamit, a súgó is, a főszereplő is, aztán valahogy csak összeáll a darab.) Ez így nem megy. Pénzért; csinálják? Nem! A Csárdáskirálynő előadásából 17 ezer forint bevételük volt, s alig maradt kettő. A többi jelmezkölcsönzésre, zenekarra ment, mert azt is Kaposvárról kellett hozatni. Ezt igényli a közönség? Mást nem kgp! És itt van a baj. A Csiky-színház egyetlen előadást sem tartott a faluban, más színházak sem; de fogadták az Országos Cirkusz Vállalatot a rossz emlékű Ó, a mai gyerekekkel. Nyilvánvalóan azt szereti meg a közönség, amit kap. És mi nem azt akarjuk, hogy csak operetteken szórakozzék! Nem kell hivatkoznunk a színházakra. Tudunk adni mi jobbat is, azt, ami a parasztemberek életét, örömeit, gondjait tükrözi, s mond valamit a ma emberének. P llentétek vannak a falu- ban. Ha operettet rendez a Vöröskereszt, a földművesszövetkezet csak operettel válaszolhat, s a kultúrotthon csakúgy, mert különben elmarad a siker. így tartják Berzencén, s ez a szerencsétlen vetélkedés okozza a mű- sorpolitika elferdülését. Azonkívül. A falu tsz-köz- ség lett, Horváth elvtárs, a tanács elnöke javasolta a Nyolc hold föld. bemutatását, Kovács Istvánné párttitkár azért is mást, egy, a »baráti kör« által javasolt operettet támogatott. A »baráti kor« névsora nem derült ki, a tanácselnök azt mondja erre: »Annyiszor megégett már a körmöm, hogy inkább egy szót sem szólok...« Ebből viszont nyilvánvaló a belső perpatvar. A falu pedagógusai csaknem teljes számban részt vesznek a kulturális munkában. Ez voltaképpen dicsérendő, ezúttal mégis súlyosbítja a helyzetet. Alig hihető, hogy senki se legyen közöttük, aki egyszer végre vernét mondana, s emlékeztetne a párt művelődéspolitikai irányelveire. A rendezők: Péntek Károly, Galambos Kálmán, Vízi Tiha- mémé, de különösen Kovács Istvánné igen rossz úton járnak, ha azt hiszik, hogy ezekkel a darabokkal összességükben tettek valamit a falu fel- emelkedéséért. S a kultúrotthon igazgatója, Kozma György kétszeresen felelős ezért Kultúrát akarunk adni ez embereknek, választ társadalmi kérdésekre, értékes szórakoztatást, amiben benne van a mi népünk hétköznapja, országépítő fáradozása, öröme, optimizmusa. S ezt hiába keressük a régi világ fércműveiben. Jó az operettek zenéje? Egyiké-másiké kétségkívül. De azt meghallgathatjuk a rádióban is. Nem vesszük észre, hogy a Csárdáskirálynő, a Ma- rica grófnő, a Luxemburg grófja és a többi főúri világot megelevenítő operettlibrettóval tulajdonképpen a burzsoá kultúra magvait hintjük el az emberek szívében? Nem, ott az előadáson egyetlen néző sem gondol erre, nem elemzi a darab mondanivalóját, nem is hiszi, hogy ez mennyire ellentétes a mi felfogásunkkal, törekvésünkkel. De a tőlünk teljesen idegen ideológia szív- hezszóló zenébe burkolt apró foszlányai terjednek, mint a járvány, s hamis képet adván a világról, megfertőzik ifjúságunkat, parasztságunkat. Ezért hadakozunk mi a berzencei operett-láz ellen.. P's néhány szót a megyei ^ művelődésügyi osztályhoz, mely nemegyszer lovat adott a berzenceiek alá. Egyik munkatársuk értekezletet tartott a járásban az operett-láz megszüntetésére, állást foglalt. A másik kiadta az engedélyt. Egyik hazaküldte a' kérelmező Kovács Ist- vánnét, a másik egy hét múlva kiállította az engedélyt Feltételhez kötötte, hogy másutt ne játszhassák? Ugyan mit ér az, ha már megfertőzték saját falujuk ízlését... Következetesség. Igen, csak következetesen lehet irányítani a kulturális életet. Az osztályt nem állíthatja »kényszerhelyzet*< elé a kultúrcso- port, mert nem mentség, hogy már két hónapig tanulták a darabot. Előtte kell kérni az engedélyt. .. A berzenceiek pedig gondolják meg, mit játszanak ezentúl. Egy világot építhetnek és rombolhatnak le, aszerint, miként választanak. Kovács Istvánná nak pedig — párttitkár lévén — kötelessége a művelődéspolitikai irányelvek figyelembevételével (!) és nem azzal homlokegyenest ellentétben beleszólni a műsorpolitikába. TJisszük, hogy a csoport tagjai, vezetői — sértődés helyett — munkához látnak, s a kulturális bizottság felélesztésével megtalálják a helyes, a szocialista kultúrához vezető utat. Jávori Béla Gyorsmosás ? Március 2-től 6-ig jártam nyolc kilogramm ruhával a Patyolat Vállalat Ady Endre utcai üzletébe. Mindennap azzal utasítottak el: »Nincs üres zsákunk, tessék holnap jönni«. A 6-i elutasítás után arra kértem őket, vegyék át a fehérneműt, amíg lesz üres zsák, de erre nem voltak hajlandók. A panaszkönyvbe néhány szóval bejegyeztem kifogásaimat. Az üzlet vezetője erre azt ajánlotta, hogy gyorsmosás helyett adjam be a ruhát kilós mosásra, ami lényegesen drágább, és két * hetet kell rá várni; gyorsmosás j miatt hiába írok a panaszkönyvbe, csak akkor fogadhatják e! a ruhát, ha a zsák kiürülésének pillanatában ott nagyok. Valóban hiába írtam, 1 azóta hat hét telt el. A gyorsni- ?ást a lakosság igen megked- ;i te, amit bizonyít, hogy napokig kell odajárni, amíg sikerül »elcsípni* egy zacskót. A vállalat vezetőinek javaslom* hogyha nincs elegendő zsák és be sem szerezhető, találjanak megoldást arra, hogy a jelentkezés sorrendjében ideiglenes megőrzésre átvegyék a ruhát. Legfeljebb a gyorsmosás t valamilyen új névvel kell elnevezni. SZÁLKÁI FERENC levelező* A hedrehelyi népi együttes nagy sikerrel mutatta be a kaposvári járásban megrendezett Latinka Sándor kulturális seregszemlén legújabb gyűjtését, a jóízű humorral, élettel teli Lakodalom című népi játékot.
