Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-17 / 89. szám
Péntek, 1959. április 11. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ki less Dulles utódja? Találgatások az Egyesült Államokban Az angol Kapok hevesen bírálják az amerikai katonai vezetőket a berlini légiíolyosában történt incidens miatt Amerikai diplomaták és katonai parancsnokok tanácskozása Bagioban Washington (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter lemondásának bejelentését követően William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke kijelentette, Eisenhower elnök helyesen tenné, ha Christian Herter jelenlegi megbízott külügyminisztert nevezné ki külügyminiszternek. »Ez lenne az ésszerű és remélem, hogy ez hamarosan meg is történik«, é" mondotta, majd emlékeztetett arra, hogy Herter kinevezése azért is valószínű, mert Eisenhower nem szívesen von be ismeretlen politikusokat kormányába* Mint az AP washingtoni tudósítója megjegyzi, Herter a német kérdésben Dulles álláspontját követi. Washingtonban más elképzeléseket is emlegetnek azzal kapcsolatban, hogy ki lehet Dulles esetleges utóda. Az AFP tudósítójának értesülése szerint felmerült Douglas Dillon, a gazdasági ügyeket intéző külügyminiszterhelyettes, valamint Robert Murphy külügyi államtitkár neve is. Sőt jól tájékozott körökben még Allen W. Dulles, a most lemondott külügyminiszter fivérének és a C. I. C. amerikai központi hírszerző ^ügy nökségnek nevét is emlegetik és támogatására megjegyzik, hogy eddigi munkakörében »alaposan megismerte az összes nemzetközi problémákat«. London (MTI). A Reuter jelentése szerint az angol lapok csütörtökön első oldalon számolnak be róla, hogy a berlini légifolyosóban egy amerikai repülőgép szerdán ismét megsértette a 3000 méteres repülési szintet. Több lap a légiincidenst összefüggésbe hozza Dulles amerikai külügyminiszter lemondásával. A Daily Express így vék’_e- dik: »Amerikai külügyi k„*ök ingerülten kérdezik: »ki irányítja az amerikai külpolitikát, a külügyminisztérium, vagy a tábornokok?« Amíg Hertert vagy valaki mást hivatalosan ki nem neveznek Dulles utódjául, senkinek sincs kellő hatalma hozA párizsi és az angol lapok Dulles felmentéséről ' Párizs (MTI). Bár a párizsi sajtó már napok óta számolt Dulles lemondásának közeli lehetőségével, az amerikai külügyminiszter távozásának hivatalos bejelentése mégis szenzációként hatott a francia fővárosban. A jobboldali lapok oldalszám dicsőítik a távozó külügyminisztert. A Dulles dicséretét zengíSk közé felsorakozott Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára is. aki »csodálatát« fejezte ki Dulles iránt. Valójában a francia közvélemény nagy része mindig ellenséges érzéseket táplált Dulles iránt, és ez tükröződik abban, hogy helyenként még a polgári vagy a jobboldali sajtóban is hallatszanak bíráló hangok Dulles eddigi politikájával kapcsolatban. A baloldali sajtó rámutat, hogy a lemondott külügyminiszter a hidegháború bajnoka volt. A THumanité a hidegháború diplomatájának távozásakor felsorolja »a szakadék szélére-“ vezető dullesi politika hat esztendejének eseményeit. Hangsúlyozza, hogy azt a politikát az utóbbi időben mind több bírálat érte a nyugati táboron belül is. Bár általában Christian Herter államtitkár a »nagy favorit« a francia sajtó szerint a megüresedett külügyminiszteri posztra, az utódlás kérdésében a párizsi lapok szélesebb körű találgatásokba bocsátkoznak. Több név is felmerül, így Gruenther tábornoké, a NATO volt főparancáhokáé és Douglas Dilloné, a volt párizsi nagyköveté, az amerikai külügyminisztérium gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkáráé. Szó esik MacCloy-ról, a nyugat-németországi amerikai főmegbízottról és Cabot Lod- ge-ról, az Egyesült Államok ENSZ-képviselőjéről. * * * London (MTI). Dulles régóta várt lemondása után Londont csak az aggasztja, hogy Eisenhower még mindig nem nevezte ki az új külügyminisztert. A lapok utalnak a jelöltek nagy számára, akik között Herter mellett esélyesnek tartják a volt külügyminiszter fivérét, Allan Dullest, a hírKommunista Párt új tagokkal erősödik A Központi Bizottság legutóbbi határozata nyomán megélénkült a tagtoborzás. Mind többen lépnek be a pártba azok közül a francia dolgozók közül, akik felismerik az ország mai politikai rendszerének osztály jellegét, s egyszerző szolgálat főnökét, és Gruenther tábornokot, Eisenhower régi bizalmasát. A sajtó hangsúlyozza, égető szükség lenne rá, hogy az amerikai külpolitika ne maradjon meg egy ideiglenes helyettes megkötött kezében, tekintettel a nemzetközi tárgyalások közeledésére és a nyugati egység meg- foltozásának fontosságára. Hangsúlyozzák az utód helyzetének kivételes nehézségeit Dulles zsarnoki rendszerű egyeduralma után, aki a külügyi hivatalt csak1 öltözőnek tekintette, az összes szálakat a maga kezébe- vonta össze, és a legcsekélyebb egyéni kezdeményezést vagy önálló gondolkodást sem tűrte meg maga körül, s így állandó kiskorúsághoz szoktatta az egész külügyi szolgálatot. ben azt is, hogy e rendszer megváltoztatásáért a legeredményesebben a Francia Kommunista Párt tagjainak sorában küzdhetnek. Párizsban és vidékén a párt tagjai lelkesen dolgoznak azon, hogy a június végén tartandó XV. párt- kongresszust az új tagok ezreivel együtt köszöntsék. Növekszik a Francia Kommunista Párt taglétszáma Párizs (MTI). A Francia zá, hogy fejére csapjon az amerikai hadügyminisztérium elvadult vezetőinek« — írja a lap. A Daily Herald diplomáciai tudósítója megállapítja, Washington korábban biztosította Angliát, hogy a jövőben amerikai gépek nem repülnek a megengedett magasság felett a légifolyosóban. »Úgy látszik, az amerikai tábornokok szándékosan semmibe veszik e döntést« — írja a tudósító. A News Chronicle bonni tudósítója szerint »egyre feszültebbé válik Anglia és Amerika kapcsolata«. A lap másik tudósítója szerint az amerikai hadügyminisztérium kihasználja Dulles távollétét és önálló külpolitikát folytat. A Daily Mirror hangoztatja, hogy az amerikai tábornokok Eisenhower elnökkel is dacolnak, hiszen »megtagadták parancsait«. »Macmillannek haladéktalanul fel kell szólítania Ei- senhowert, hogy vessen véget ennek a katonai őrültségnek, utasítsa rendre a tábornokokat, mielőtt megtorpedóznák a jövő hónapban kezdődő nemzetközi tárgyalásokat.« A Reuter jelentése szerint a londoni diplomáciai megfigyelők úgy vélekednek, hogy az amerikai katonai vezetés magatartása szembe fordíthatja egymással az angol és az amerikai kormányt. * * * Washington. A szerdai incidens a washingtoni diplomatákat is meglepte. Angol nézet szerint semmit sem szabad tenni, ami veszélyeztetheti a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokat. A megfigyelők szerint magában az amerikai kormányban is ellentétek vannak, s mint a DPA megjegyzi, Washingtonban nyilt szakadás következett be a két hatalmi csoport között. Peking (TASZSZ). Mint az Uj Kína hírügynökség jelenti, a fülöpszigeti Bagióban most folyik az Egyesült Államok ázsiai diplomatáinak és katonai parancsnokainak tanácskozása. A hírügynökség felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az értekezletet azután hívták össze, hogy a SEATO tanácsának wellingtoni ülésszakán kidolgozták az agresszió és az ázsiai országok belügyeibe való beavatkozás sötét terveit Az értekezletet Dillon amerikai külügyminiszter-helyettes vezeti, aki a SEATO wellingtoni ülésszakán is vezette az Egyesült Államok küldöttségét. Amerikai hírügynökségi jelentések szerint az ázsiai országokban lévő amerikai diplomaták és katonai parancsnokok megvitatják majd az úgynevezett »tibeti helyzetet«, vagyis olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek teljes egészében Kína belügyei. Nyilatkozatok a moszkvai rádióban a szovjet—amerikai kapcsolatokról Moszkva (MTI). A moszkvai rádió amerikai adása szovjet és amerikai társadalmi személyiségeket szólaltatott meg a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéséről. Az amerikai társadalmi személyiségek nyilatkozataikban hangsúlyozták: n két állam közötti kapcsolatok fejlődése elősegítené a béke megszilárdulását. Cyrus Eaton, az ismert amerikai üzletember például a többi között a következőket mondotta: »Remélem, hogy az Egyesült Államok kongresszusa már a közeljövőben komolyan megnyitja annak lehetőségét, hogy felszá- | molják a meglévő akadályokat a hitelnyújtás és a kereskedelmi kapcsolatok terén. A j kölcsönösen előnyös kereskedelem a népeink közötti barátság megnövekedéséhez vezet majd«. j Norman Thomas ismert amerikai társadalmi személyiNyugati elgondolások a tervezett csúcsta álkozó színhelyéről London (AP). Az AP londoni tudósítója szerint a nyugati szövetségesek mérlegelik, melyik várost ajánlják a tervezett csúcstalálkozó színhelyéül. A tudósító úgy értesült, hogy az Egyesült Államok San Franciscoi tartja alkalmasnak, Anglia Bécset, de véleményüket hivatalosan még nem jelentették be. A kanadai korI mány viszont már hivatalosan j is közölte azt a javaslatát, j hogy Quebec legyen a csúcs- találkozó színhelye. Bár Fran- ' ciaország még nem nyilatkozott, szemelláthatóan egyetért mind az angoloknak, mind az amerikaiaknak azzal a véleményével, hogy a csúcstalálkozót ne Genfben tartsák meg. ség nyilatkozatában üdvözölte az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kialakult kulturális kapcsolatokat. »Azt ajánlom, hogy minél több amerikai, illetve szovjet állampolgár tegyen kölcsönös látogatást egymás országában« — mondotta. A rádió számos vezető szovjet személyiséget is megszólaltatott a kölcsönös kapcsolatok kérdéséről. Nyikolaj Danyilov, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének helyettese, Mihail Nyeszterov, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának elnöke, Alekszandr Kuznye- cov, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottságának elnökhelyettese elmondották: az elmúlt évben a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi és kulturális kapcsolataiban bizonyos fejlődés ment végbe. A szovjet személyiségek hangsúlyozták: a szovjet nép örömmel üdvözli a két ország viszonyában beállt bizonyos fokú változásokat és reméli, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok a jövőben tovább fejlődnek ■mindkét ország népének javáAhogy a melegedő tavaszi napsugarak felolvasztják a hegyek hótakaróit, a tavak, folyók jégpáncélját, az elmúlt hetekben éppen így kezdtek ol- vadozní néhány bonni politikusnak az ún. hidegháborúban született »nagy jelentőségű elképzelései« is. Különösen a Szovjetunió és az NDK kormányának a Németországgal kötendő békeszerződésre és a két német állam konföderációjára (államszövetség) tett javaslatai olvasztották meg a sarki jég egy részét. Ade- nauerék kétségbeesve kormányozzák hajójukat, hogy kikerüljenek a jégzajlásból, és ismét szilárd talajra leljenek. De hidegháborújuk veresége már nem titok. Január közepén Adenauer még hangos »nem«-mel válaszolt a békeszerződéssel kapcsolatos szovjet javaslatra, és a konföderáció gondolatára — még ellen javaslatot sem tett. Ma pedig a nyugati diplomaták a kulisszák mögött folytatott beszélgetéseik során gyakran teszik fel a kérdést: milyen ellenjavaslattal álljanak elő a német békeszerződésről szóló esetleges konferencián. Bonn pL eddig azt hangoztatta, hogy »az újraegyesítést csakis szabad választások útján lehet megvalósítani«, manapság pedig maguknak a washingtoni és bonni kormányköröknek is foglalkozniuk kell a konföderáció gondolatával, és kénytelenek kijelenteni az egész nyilvánosság előtt, hogy az ún. szabad választások nem csupán az egyedüli módot jelentik az újraegyesítésre. Mi is volt eddig a helyzet? A bonni urak az NDK valaÚJRAEGYESÍTÉS ÉS ÁLLAMSZÖVETSÉG mennyi, az államszövetség létrehozására irányuló javaslatára mindig azzal feleltek, hogy az NDK egyáltalán nem létezik, jogilag egyedül létező állam a Szövetségi Köztársaság, és ezért nem lehet beszélni a két német állam konföderáeió- í járói. I Aki politikailag kevésbé ! képzett, még az előtt is világos, hogy az NDK létezik, ál- ! landóan fejlődik, gyarapszik ! és virágzik. Az NDK nem csupán a polgári és jogi értelemben vett ismérvekkel rendelkezik, mint pl. állami szervek, terület, lakosság stb., hanem pl., kereskedelmi kapcsolatot tart fenn a földkerekség száz országával. Csaknem azonos számú nemzetközi szervezet tagja. És igen sok ország, a világ népességének 35 százaléka elismeri az NDK létezését. Bonn valóságot meghazudtoló, az NDK nemlétéről szóló tézisei mögött rejtőzik Adenauer és Straussi szándéka: az, hogy az NDK-t »felszabadítják«. Ezek szerint ha az NDK nemlétező állam, akkor a »haza elszakított darabjának« lehet tekinteni és az adott időben »vissza lehet csatolni a birodalomhoz«. Éppen ezért hangoztatják, hogy az NDK nemlétező állam. A bonni kormány ezektől a tézisektől, amelyeket már 10 év óta hangoztat, hivatalosan nem távolodott el. De a Nyu- gat-Németországban végbemenő fejlődés világosan mutatja, hogy a nyugati erőpolitika csődbe jutott. Előbb-utóbb Adenauernak más kedvenc téziseiről is le ' kell mondania, hiszen a ténye- j két nem lehet elfedni a valóságtól idegen elképzelésekkel. A valóság pedig az, hogy két német állam létezik, ame- 1 lyek újraegyesítését a német nép követeli. A népjog és a történelem két lehetőséget ismer államok egyesítésére: a szövetséges állam (föderatív állam) létrehozását és az ál- . lamszövetséget (a konföderá- ’ ciót). A konföderáció szuverén államok szerződéses alapon nyugvó egyesülése azzal a cél- j lal, hogy bizonyos külső és ! belső ügyekben azonos politikát folytasson. A föderatív ál- | lammal szemben az államszö- j vétség nem más, mint a részt. vevő államok laza egyesülése. | A történelemben az állam- i szövetség a föderatív állam ' megteremtéséhez vezető első lépés volt. Konföderációval j találkozunk több esetben, pl.: | Német Szövetség 1815—1860-ig, ' Svájc 1815—1848, Északamerikai Egyesült Államok 1778— 1787, Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól 1922-ig. Ezekben az esetekben a konföderáció a nemzeti állam fejlődéséhez vezető út kezdeti állomását jelentette. Milyen lenne a német konföderáció ? A német konföderáció előfeltétele az, hogy a két német kormány összeüljön, és tárgyalásokat folytasson egymással. Ezeken a tárgyalásokon — az NDK javaslata értelmében — a két német államnak állást kell foglalnia a békét szolgáló közös politika és a megegyezés mellett. Ezzel kapcsolatban az NDK kormánya a kővetkezőket javasolja: a tárgya- ' I lásokon először azokat a kér- í déseket vessék fel, amelyekről a német nép többségének azonos a véleménye. Ezek pedig a következők: 1. Atombombák és atomfegyverek előállításának és tárolásának betiltása mindkét német államban. 2. A Szövetségi Köztársaság és az NDK kilépése a NATO- ból, illetve a Varsói Szerződésből. A hadkötelezettség megszüntetése és a haderőlétszám meghatározása mindkét német államban. 3. Közösen vagy egyenként fel kell szólítani a négy nagyhatalmat, hogy fokozatosan vonja ki csapatait Németország területéről. Ha a két német kormány megegyeznék ebben a kérdésben, ezzel elhárítanák az újraegyesítés egyik legdöntőbb akadályát. A konföderáció továbbá azt jelentené, hogy létrehoznának egy össznémet tanácsot, amely további lépésekre tenne javaslatot a két német kormánynak az újraegyesítés érdekében. Ide tartoznak azok a kérdések, amelyek a nyugatnémet államapparátusban helyet foglaló fasiszta erők újraéledéséből adódnak, továbbá a közlekedéssel, Szociálpolitikával, pénzügyekkel, gazdasági és kulturális élettel kapcsolatos problémák. Az ezekkel kapcsolatos javaslatok a parlamentek, illetve kormányok döntése után lépnének érvénybe. Az államszövetség tehát a két német állam újraegyesítésének szilárdabb formájához vezető első lépést jelenti. Ez teljesen világossá teszi, hogy a bonni politikusok kijelentései, amelyek szerint a konföderáció Nyugat-Német- ország bolsevizálását jelenti, minden alapot nélkülöznek. Az államszövetség legfontosabb jellemvonása, hogy mindkét állam átmenetilleg önállóan létezik, és egyik sem kényszerítheti uralmát a másikra. Mindkét német állam a konföderáció után is szabadon döntene saját ügyüket Illetően. A kö- aös szerv nem rendelkeznék semmilyen hatalommal, hiszen javaslatait a két német állam döntése alapján valósítanák meg. Néhány kereszténydemokrata propagandacsináló úgy tesz, mintha az azonnali újraegyesítés volna szívügye. Ugyanis ezek azt hangoztatják, hogy a konföderáció jelentéktelen dolog, hiszen a szakadást elmélyítené. Az azonban mindenki előtt' világos, hogy egy bonyolult politikai problémát csak úgy lehet megoldani, ha a legegyszerűbb dologgal kezdik. A második lépést nem lehet megtenni az első kihagyásával. Az e^ő lépés pedig a konföderáció, amely nem csupán normális kapcsolatokat teremtene a két német állam között, hanem kiküszöbölné egy esetleges testvérháború lehetőségét, és elősegítené az újraegyesítést. Walter Ulbricht a békeszerződés megkötésével kapcsolatos interjújában kijelentette, hogy az államszövetség »a békés versenyt jelenti politikai, társadalmi és kulturális téren, és ez békeszerető, demokratikus és haladó Németország« megteremtését szolgálná. Ez pedig csakis a német nép érdekeit szolgálná. A néptömegek és Nyugat- Németország polgári körei mind nagyobb számban foglalnak állást a konföderáció gondolata mellett. Csupán aktiv» ásukon múlik, hogy meg valósítják-e ezt a követelést. { ra. X — Lhasza lakossága leveri a lázadókat Lhasza (Uj Kina). Lhasza lakosságának mintegy húszezer j képviselője szerdán tömeg- ♦ gyűlésen adott hangot annak ; a szilárd elhatározásának, 1 hogy lelkesen veszi ki részét a | lázadás leverésében Tibet | egész területén. Árvíz Dél-Amerikában London (MT). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint három dél-amerikai ország, Argentína, Brazília és Uruguay lakossága hősies küzdelmet folytat a heves szél és szakadatlan esőzés okozta pusztulással, főleg a La Plata- folyótól északra és délre elterülő vidékeken. A legsúlyosabb helyzetben Uruguay van, ahol az ország háromnegyed részét, mintegy 140 000 négyzetkilométert öntött el az árvíz. Eddigi jelentések szerint 25 000 ember vált hajlékÍ talanná, ezrével pusztult az állatállomány és az árvíz tönkretette ♦ az ország rizs- és napraforgó- í földjeit. J Argentínában Buenos Aires ♦ kikötője mán második napja ♦ víz alatt van. Az emberek ezerével hagyják el otthonaik.at a ♦ szűnni nem akaró esőben, j Santa Fé-ben a tornádó meg- ♦ ölte a rendőrség főnökét. ♦ Brazíliának Rio Grande de ♦ Sül tartományában az elmúlt ♦ éjjel a folyók szintje több 'mint 10 méterrel emelkedett. Az embereket helikopterek . igyekeznek megmenteni.
