Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-17 / 89. szám

Péntek, 1959. április 11. 2 SOMOGYI NÉPLAP Ki less Dulles utódja? Találgatások az Egyesült Államokban Az angol Kapok hevesen bírálják az amerikai katonai vezetőket a berlini légiíolyosában történt incidens miatt Amerikai diplomaták és katonai parancsnokok tanácskozása Bagioban Washington (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter le­mondásának bejelentését kö­vetően William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságá­nak elnöke kijelentette, Eisen­hower elnök helyesen tenné, ha Christian Herter jelenlegi megbízott külügyminisztert ne­vezné ki külügyminiszternek. »Ez lenne az ésszerű és remélem, hogy ez hamaro­san meg is történik«, é" mondotta, majd emlékezte­tett arra, hogy Herter kine­vezése azért is valószínű, mert Eisenhower nem szívesen von be ismeretlen politikusokat kormányába* Mint az AP washingtoni tu­dósítója megjegyzi, Herter a német kérdésben Dulles ál­láspontját követi. Washingtonban más elkép­zeléseket is emlegetnek azzal kapcsolatban, hogy ki lehet Dulles esetleges utóda. Az AFP tudósítójának értesülése szerint felmerült Douglas Dil­lon, a gazdasági ügyeket in­téző külügyminiszterhelyettes, valamint Robert Murphy kül­ügyi államtitkár neve is. Sőt jól tájékozott körökben még Allen W. Dulles, a most le­mondott külügyminiszter fi­vérének és a C. I. C. amerikai központi hírszerző ^ügy nökség­nek nevét is emlegetik és tá­mogatására megjegyzik, hogy eddigi munkakörében »ala­posan megismerte az összes nemzetközi problémákat«. London (MTI). A Reuter je­lentése szerint az angol la­pok csütörtökön első oldalon számolnak be róla, hogy a ber­lini légifolyosóban egy ameri­kai repülőgép szerdán ismét megsértette a 3000 méteres repülési szintet. Több lap a légiincidenst összefüggésbe hozza Dulles amerikai kül­ügyminiszter lemondásával. A Daily Express így vék’_e- dik: »Amerikai külügyi k„*ök ingerülten kérdezik: »ki irányítja az amerikai külpolitikát, a külügymi­nisztérium, vagy a tábor­nokok?« Amíg Hertert vagy valaki mást hivatalosan ki nem ne­veznek Dulles utódjául, sen­kinek sincs kellő hatalma hoz­A párizsi és az angol lapok Dulles felmentéséről ' Párizs (MTI). Bár a párizsi sajtó már napok óta számolt Dulles lemondásának közeli le­hetőségével, az amerikai kül­ügyminiszter távozásának hi­vatalos bejelentése mégis szenzációként hatott a francia fővárosban. A jobboldali lapok oldal­szám dicsőítik a távozó kül­ügyminisztert. A Dulles dicséretét zengíSk közé felsorakozott Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára is. aki »csodála­tát« fejezte ki Dulles iránt. Valójában a francia közvé­lemény nagy része mindig el­lenséges érzéseket táplált Dul­les iránt, és ez tükröződik ab­ban, hogy helyenként még a polgári vagy a jobboldali saj­tóban is hallatszanak bíráló hangok Dulles eddigi politiká­jával kapcsolatban. A baloldali sajtó rámutat, hogy a lemondott külügy­miniszter a hidegháború bajnoka volt. A THumanité a hidegháború diplomatájának távozásakor felsorolja »a szakadék szélé­re-“ vezető dullesi politika hat esztendejének eseményeit. Hangsúlyozza, hogy azt a po­litikát az utóbbi időben mind több bírálat érte a nyugati tá­boron belül is. Bár általában Christian Her­ter államtitkár a »nagy favo­rit« a francia sajtó szerint a megüresedett külügyminiszteri posztra, az utódlás kérdésében a párizsi lapok szélesebb körű találgatásokba bocsátkoznak. Több név is felmerül, így Gruenther tábornoké, a NATO volt főparancáhokáé és Doug­las Dilloné, a volt párizsi nagyköveté, az amerikai kül­ügyminisztérium gazdasági ügyekkel foglalkozó államtit­káráé. Szó esik MacCloy-ról, a nyugat-németországi amerikai főmegbízottról és Cabot Lod- ge-ról, az Egyesült Államok ENSZ-képviselőjéről. * * * London (MTI). Dulles rég­óta várt lemondása után Lon­dont csak az aggasztja, hogy Eisenhower még mindig nem nevezte ki az új külügyminisz­tert. A lapok utalnak a jelöl­tek nagy számára, akik kö­zött Herter mellett esélyesnek tartják a volt külügyminiszter fivérét, Allan Dullest, a hír­Kommunista Párt új tagokkal erősödik A Központi Bizott­ság legutóbbi határozata nyo­mán megélénkült a tagtobor­zás. Mind többen lépnek be a pártba azok közül a francia dolgozók közül, akik felismerik az ország mai politikai rend­szerének osztály jellegét, s egy­szerző szolgálat főnökét, és Gruenther tábornokot, Eisen­hower régi bizalmasát. A sajtó hangsúlyozza, égető szükség lenne rá, hogy az amerikai külpoli­tika ne maradjon meg egy ideiglenes helyettes megkötött kezében, te­kintettel a nemzetközi tárgyalások közeledésére és a nyugati egység meg- foltozásának fontosságára. Hangsúlyozzák az utód helyzetének kivételes nehézsé­geit Dulles zsarnoki rendszerű egyeduralma után, aki a kül­ügyi hivatalt csak1 öltözőnek tekintette, az összes szálakat a maga kezébe- vonta össze, és a legcsekélyebb egyéni kez­deményezést vagy önálló gon­dolkodást sem tűrte meg ma­ga körül, s így állandó kis­korúsághoz szoktatta az egész külügyi szolgálatot. ben azt is, hogy e rendszer megváltoztatásáért a legered­ményesebben a Francia Kom­munista Párt tagjainak sorá­ban küzdhetnek. Párizsban és vidékén a párt tagjai lelkesen dolgoznak azon, hogy a június végén tartandó XV. párt- kongresszust az új tagok ez­reivel együtt köszöntsék. Növekszik a Francia Kommunista Párt taglétszáma Párizs (MTI). A Francia zá, hogy fejére csapjon az amerikai hadügyminisztérium elvadult vezetőinek« — írja a lap. A Daily Herald diplomáciai tudósítója megállapítja, Wash­ington korábban biztosította Angliát, hogy a jövőben ame­rikai gépek nem repülnek a megengedett magasság felett a légifolyosóban. »Úgy látszik, az amerikai tábornokok szándékosan semmibe veszik e döntést« — írja a tudósító. A News Chronicle bonni tu­dósítója szerint »egyre feszültebbé válik Anglia és Amerika kap­csolata«. A lap másik tudósítója sze­rint az amerikai hadügyminisz­térium kihasználja Dulles tá­vollétét és önálló külpolitikát folytat. A Daily Mirror hangoztatja, hogy az amerikai tábornokok Eisenhower elnökkel is dacol­nak, hiszen »megtagadták pa­rancsait«. »Macmillannek haladékta­lanul fel kell szólítania Ei- senhowert, hogy vessen vé­get ennek a katonai őrült­ségnek, utasítsa rendre a tábornokokat, mielőtt megtorpedóznák a jövő hó­napban kezdődő nemzetkö­zi tárgyalásokat.« A Reuter jelentése szerint a londoni diplomáciai megfigye­lők úgy vélekednek, hogy az amerikai katonai vezetés ma­gatartása szembe fordíthatja egymással az angol és az ame­rikai kormányt. * * * Washington. A szerdai inci­dens a washingtoni diploma­tákat is meglepte. Angol né­zet szerint semmit sem szabad tenni, ami veszélyeztetheti a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokat. A megfigyelők szerint ma­gában az amerikai kormány­ban is ellentétek vannak, s mint a DPA megjegyzi, Wash­ingtonban nyilt szakadás kö­vetkezett be a két hatalmi csoport között. Peking (TASZSZ). Mint az Uj Kína hírügynökség jelenti, a fülöpszigeti Bagióban most folyik az Egyesült Államok ázsiai diplomatáinak és kato­nai parancsnokainak tanácsko­zása. A hírügynökség felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az értekezletet azután hívták össze, hogy a SEATO tanácsá­nak wellingtoni ülésszakán ki­dolgozták az agresszió és az ázsiai országok belügyeibe va­ló beavatkozás sötét terveit Az értekezletet Dillon ameri­kai külügyminiszter-helyettes vezeti, aki a SEATO welling­toni ülésszakán is vezette az Egyesült Államok küldöttsé­gét. Amerikai hírügynökségi je­lentések szerint az ázsiai or­szágokban lévő amerikai dip­lomaták és katonai parancsno­kok megvitatják majd az úgy­nevezett »tibeti helyzetet«, vagyis olyan kérdésekkel fog­lalkoznak, amelyek teljes egé­szében Kína belügyei. Nyilatkozatok a moszkvai rádióban a szovjet—amerikai kapcsolatokról Moszkva (MTI). A moszkvai rádió amerikai adása szovjet és amerikai társadalmi sze­mélyiségeket szólaltatott meg a szovjet—amerikai kapcsola­tok kérdéséről. Az amerikai társadalmi sze­mélyiségek nyilatkozataikban hangsúlyozták: n két állam közötti kapcsolatok fejlődése elősegítené a béke megszilár­dulását. Cyrus Eaton, az is­mert amerikai üzletember pél­dául a többi között a követ­kezőket mondotta: »Remélem, hogy az Egyesült Államok kongresszusa már a közeljövő­ben komolyan megnyitja an­nak lehetőségét, hogy felszá- | molják a meglévő akadályokat a hitelnyújtás és a kereske­delmi kapcsolatok terén. A j kölcsönösen előnyös kereske­delem a népeink közötti ba­rátság megnövekedéséhez ve­zet majd«. j Norman Thomas ismert amerikai társadalmi személyi­Nyugati elgondolások a tervezett csúcsta álkozó színhelyéről London (AP). Az AP londoni tudósítója szerint a nyugati szövetségesek mérlegelik, me­lyik várost ajánlják a terve­zett csúcstalálkozó színhelyéül. A tudósító úgy értesült, hogy az Egyesült Államok San Fran­ciscoi tartja alkalmasnak, Anglia Bécset, de véleményü­ket hivatalosan még nem je­lentették be. A kanadai kor­I mány viszont már hivatalosan j is közölte azt a javaslatát, j hogy Quebec legyen a csúcs- találkozó színhelye. Bár Fran- ' ciaország még nem nyilatko­zott, szemelláthatóan egyetért mind az angoloknak, mind az amerikaiaknak azzal a véle­ményével, hogy a csúcstalálko­zót ne Genfben tartsák meg. ség nyilatkozatában üdvözölte az Egyesült Államok és a Szovjetunió között kialakult kulturális kapcsolatokat. »Azt ajánlom, hogy minél több amerikai, illetve szovjet ál­lampolgár tegyen kölcsönös lá­togatást egymás országában« — mondotta. A rádió számos vezető szov­jet személyiséget is megszólal­tatott a kölcsönös kapcsolatok kérdéséről. Nyikolaj Danyilov, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének helyettese, Mi­hail Nyeszterov, a Szovjetunió Kereskedelmi Kamarájának elnöke, Alekszandr Kuznye- cov, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Állami Bizottsá­gának elnökhelyettese elmon­dották: az elmúlt évben a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok kereskedelmi és kultu­rális kapcsolataiban bizonyos fejlődés ment végbe. A szov­jet személyiségek hangsúlyoz­ták: a szovjet nép örömmel üdvözli a két ország viszonyá­ban beállt bizonyos fokú vál­tozásokat és reméli, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok a jövőben tovább fejlődnek ■mindkét ország népének javá­Ahogy a melegedő tavaszi napsugarak felolvasztják a hegyek hótakaróit, a tavak, fo­lyók jégpáncélját, az elmúlt hetekben éppen így kezdtek ol- vadozní néhány bonni poli­tikusnak az ún. hidegháború­ban született »nagy jelentősé­gű elképzelései« is. Különösen a Szovjetunió és az NDK kor­mányának a Németországgal kötendő békeszerződésre és a két német állam konföderáció­jára (államszövetség) tett ja­vaslatai olvasztották meg a sarki jég egy részét. Ade- nauerék kétségbeesve kor­mányozzák hajójukat, hogy ki­kerüljenek a jégzajlásból, és ismét szilárd talajra leljenek. De hidegháborújuk veresége már nem titok. Január közepén Adenauer még hangos »nem«-mel vála­szolt a békeszerződéssel kap­csolatos szovjet javaslatra, és a konföderáció gondolatára — még ellen javaslatot sem tett. Ma pedig a nyugati diploma­ták a kulisszák mögött foly­tatott beszélgetéseik során gyakran teszik fel a kérdést: milyen ellenjavaslattal állja­nak elő a német békeszerző­désről szóló esetleges konfe­rencián. Bonn pL eddig azt hangoztatta, hogy »az újra­egyesítést csakis szabad vá­lasztások útján lehet megvaló­sítani«, manapság pedig ma­guknak a washingtoni és bon­ni kormányköröknek is fog­lalkozniuk kell a konföderáció gondolatával, és kénytelenek kijelenteni az egész nyilvános­ság előtt, hogy az ún. szabad választások nem csupán az egyedüli módot jelentik az újraegyesítésre. Mi is volt eddig a helyzet? A bonni urak az NDK vala­ÚJRAEGYESÍTÉS ÉS ÁLLAMSZÖVETSÉG mennyi, az államszövetség lét­rehozására irányuló javaslatá­ra mindig azzal feleltek, hogy az NDK egyáltalán nem léte­zik, jogilag egyedül létező ál­lam a Szövetségi Köztársaság, és ezért nem lehet beszélni a két német állam konföderáeió- í járói. I Aki politikailag kevésbé ! képzett, még az előtt is vilá­gos, hogy az NDK létezik, ál- ! landóan fejlődik, gyarapszik ! és virágzik. Az NDK nem csu­pán a polgári és jogi érte­lemben vett ismérvekkel ren­delkezik, mint pl. állami szer­vek, terület, lakosság stb., ha­nem pl., kereskedelmi kapcso­latot tart fenn a földkerekség száz országával. Csaknem azonos számú nemzetközi szer­vezet tagja. És igen sok or­szág, a világ népességének 35 százaléka elismeri az NDK létezését. Bonn valóságot meghazudto­ló, az NDK nemlétéről szóló tézisei mögött rejtőzik Ade­nauer és Straussi szándéka: az, hogy az NDK-t »felszabadít­ják«. Ezek szerint ha az NDK nemlétező állam, akkor a »ha­za elszakított darabjának« le­het tekinteni és az adott idő­ben »vissza lehet csatolni a birodalomhoz«. Éppen ezért hangoztatják, hogy az NDK nemlétező állam. A bonni kormány ezektől a tézisektől, amelyeket már 10 év óta hangoztat, hivatalosan nem távolodott el. De a Nyu- gat-Németországban végbeme­nő fejlődés világosan mutat­ja, hogy a nyugati erőpolitika csődbe jutott. Előbb-utóbb Adenauernak más kedvenc téziseiről is le ' kell mondania, hiszen a ténye- j két nem lehet elfedni a va­lóságtól idegen elképzelések­kel. A valóság pedig az, hogy két német állam létezik, ame- 1 lyek újraegyesítését a német nép követeli. A népjog és a történelem két lehetőséget is­mer államok egyesítésére: a szövetséges állam (föderatív állam) létrehozását és az ál- . lamszövetséget (a konföderá- ’ ciót). A konföderáció szuverén államok szerződéses alapon nyugvó egyesülése azzal a cél- j lal, hogy bizonyos külső és ! belső ügyekben azonos politi­kát folytasson. A föderatív ál- | lammal szemben az államszö- j vétség nem más, mint a részt. vevő államok laza egyesülése. | A történelemben az állam- i szövetség a föderatív állam ' megteremtéséhez vezető első lépés volt. Konföderációval j találkozunk több esetben, pl.: | Német Szövetség 1815—1860-ig, ' Svájc 1815—1848, Északameri­kai Egyesült Államok 1778— 1787, Szovjetunió a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom­tól 1922-ig. Ezekben az ese­tekben a konföderáció a nem­zeti állam fejlődéséhez vezető út kezdeti állomását jelentette. Milyen lenne a német konföderáció ? A német konföderáció elő­feltétele az, hogy a két német kormány összeüljön, és tárgya­lásokat folytasson egymással. Ezeken a tárgyalásokon — az NDK javaslata értelmében — a két német államnak állást kell foglalnia a békét szolgáló közös politika és a megegye­zés mellett. Ezzel kapcsolat­ban az NDK kormánya a kő­vetkezőket javasolja: a tárgya- ' I lásokon először azokat a kér- í déseket vessék fel, amelyekről a német nép többségének azo­nos a véleménye. Ezek pedig a következők: 1. Atombombák és atom­fegyverek előállításának és tárolásának betiltása mind­két német államban. 2. A Szövetségi Köztársaság és az NDK kilépése a NATO- ból, illetve a Varsói Szerződés­ből. A hadkötelezettség meg­szüntetése és a haderőlétszám meghatározása mindkét német államban. 3. Közösen vagy egyenként fel kell szólítani a négy nagy­hatalmat, hogy fokozatosan vonja ki csapatait Németor­szág területéről. Ha a két német kormány megegyeznék ebben a kérdés­ben, ezzel elhárítanák az új­raegyesítés egyik legdöntőbb akadályát. A konföderáció to­vábbá azt jelentené, hogy létre­hoznának egy össznémet taná­csot, amely további lépésekre tenne javaslatot a két német kormánynak az újraegyesítés érdekében. Ide tartoznak azok a kérdések, amelyek a nyugat­német államapparátusban he­lyet foglaló fasiszta erők újra­éledéséből adódnak, továbbá a közlekedéssel, Szociálpolitiká­val, pénzügyekkel, gazdasági és kulturális élettel kapcsola­tos problémák. Az ezekkel kapcsolatos javaslatok a par­lamentek, illetve kormányok döntése után lépnének ér­vénybe. Az államszövetség te­hát a két német állam újra­egyesítésének szilárdabb for­májához vezető első lépést je­lenti. Ez teljesen világossá teszi, hogy a bonni politikusok ki­jelentései, amelyek szerint a konföderáció Nyugat-Német- ország bolsevizálását jelenti, minden alapot nélkülöznek. Az államszövetség legfontosabb jellemvonása, hogy mindkét állam átmenetilleg önállóan lé­tezik, és egyik sem kényszerít­heti uralmát a másikra. Mind­két német állam a konföderá­ció után is szabadon döntene saját ügyüket Illetően. A kö- aös szerv nem rendelkeznék semmilyen hatalommal, hiszen javaslatait a két német állam döntése alapján valósítanák meg. Néhány kereszténydemokra­ta propagandacsináló úgy tesz, mintha az azonnali újraegyesí­tés volna szívügye. Ugyanis ezek azt hangoztatják, hogy a konföderáció jelentéktelen do­log, hiszen a szakadást elmé­lyítené. Az azonban mindenki előtt' világos, hogy egy bo­nyolult politikai problémát csak úgy lehet megoldani, ha a legegyszerűbb dologgal kez­dik. A második lépést nem lehet megtenni az első kiha­gyásával. Az e^ő lépés pedig a konföderáció, amely nem csupán normális kapcso­latokat teremtene a két né­met állam között, hanem ki­küszöbölné egy esetleges test­vérháború lehetőségét, és elő­segítené az újraegyesítést. Walter Ulbricht a békeszer­ződés megkötésével kapcsola­tos interjújában kijelentette, hogy az államszövetség »a bé­kés versenyt jelenti politikai, társadalmi és kulturális téren, és ez békeszerető, demokrati­kus és haladó Németország« megteremtését szolgálná. Ez pedig csakis a német nép ér­dekeit szolgálná. A néptömegek és Nyugat- Németország polgári körei mind nagyobb számban fog­lalnak állást a konföderáció gondolata mellett. Csupán ak­tiv» ásukon múlik, hogy meg valósítják-e ezt a követelést. { ra. X — Lhasza lakossága leveri a lázadókat Lhasza (Uj Kina). Lhasza la­kosságának mintegy húszezer j képviselője szerdán tömeg- ♦ gyűlésen adott hangot annak ; a szilárd elhatározásának, 1 hogy lelkesen veszi ki részét a | lázadás leverésében Tibet | egész területén. Árvíz Dél-Amerikában London (MT). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint három dél-amerikai ország, Argentína, Brazília és Uru­guay lakossága hősies küzdel­met folytat a heves szél és szakadatlan esőzés okozta pusztulással, főleg a La Plata- folyótól északra és délre el­terülő vidékeken. A legsúlyo­sabb helyzetben Uruguay van, ahol az ország háromnegyed részét, mintegy 140 000 négyzetki­lométert öntött el az árvíz. Eddigi jelentések szerint 25 000 ember vált hajlék­Í talanná, ezrével pusztult az állatállo­mány és az árvíz tönkretette ♦ az ország rizs- és napraforgó- í földjeit. J Argentínában Buenos Aires ♦ kikötője mán második napja ♦ víz alatt van. Az emberek ez­erével hagyják el otthonaik.at a ♦ szűnni nem akaró esőben, j Santa Fé-ben a tornádó meg- ♦ ölte a rendőrség főnökét. ♦ Brazíliának Rio Grande de ♦ Sül tartományában az elmúlt ♦ éjjel a folyók szintje több 'mint 10 méterrel emelkedett. Az embereket helikopterek . igyekeznek megmenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents