Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-02 / 77. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. április 2. Pécskától a Nádasdi-erdőig yy rOhreJl halttal, luwöV Szellő-... yy A vendég, mielőtt kopogott bűnözők módjára bánjanak, volna a lakás ajtaján, óvato- hanem politikai foglyokként, san körülnézett, aztán belé- Pár nap múlva a fogházpa- pett. Hárman voltak a szoba- rancsnok személyes látogatásban: Latinka, a felesége, s az sál tisztelte meg a cellákat és ágyban fekvő párhónapos kis- a következő épületes beszéd- fia. — Latinka elvtárs — kezdte a jövevény —, holnapután csönd volt csak a válasz, de aztán megjött a hangos felelet is: »Fel, fel, ti rabjai a földnek, Fel, fel, te éhes proletár ... « lesz az esküvőm, kérni jöttem volna valamit... Nagyon szeretném, ha elfogadná meghívásunkat, mert a menyasszonyommal mind a ketten azt szeretnénk, hogy az egyik násznagy maga legyen. Latinka világosszürke szemével hosszan, szomorúan belenézett a fiatalember, a volt vörös szakaszparancsnok arcába, aztán lassan elfordította fejét, mintha szavait nem is a vendégnek, hanem a szomszéd szobának irányozná: — Nagyon köszönöm a meghívást, barátom, de nem fogadhatom el... Mert a fogd- megek állandóan itt lebzselnek, és sehova nem mehetek tőlük! Az idegen is odapillantott, ahova Latinka nézett. A szomszéd szobába vezető ajtó nyitva volt, és egy középkorú férfi állt ott hanyagul az ajtófélfának dőlten. Egyik kezét a zsebében tartotta, a másikkal pedig lusta mozdulatokkal emelgette szájához a cigarettát. A fiatalember tanácstalanul széttárta karjait, aztán kiment Nem sokáig szállhatott a dal, ben válaszolt a rabok köve- mert hamarosan csizmák dütelésóre: hörögtek a folyosón. Részeg — Idefigyeljetek, csibészek! nevetés hallatszott odakinn és csörömpölés. A cellákban csend lett, a rabok hallgattak és vártak. Aztán kinyitották az ajtókat, és a gyenge fényben is látni lehetett: akik idejöttek kezükben a lecsatolt derékszíjjal és szuronnyal, nem tisztelegni jöttek. Másnap reggel a sétánál látszottak csak igazán az éjszaka nyomai. Kék-zöld foltos páriák rótták körül az udvart támolyogva, vonszolva magukat. Latinka jobbjával a bordáját, bal kézzel a gyomrát fogta görnyedten, és azt mondta sorstársainak: — Nagyon megvertek az éjjel, de ezért még megfizetnek ezek! A fizetség azonban egyelőre elmaradt. Helyette jött egy még borzalmasabb éjszaka, szeptember 16. Ismét csizmák kopogtak a cellák előtt. Aztán kinyitották az ajtókat, és neveket mondtak be sorba: Latinka Sándor, Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu, Farkas István... — Mozogjatok, ti jöttök velünk ! Valaki megkérdezte a szólímondják ezt, akik ismerik a Prónay-különítmény »munkáját«. . már nem kell — Nektek semmi... Megint csend lett a börtönben, a folyosón elült a zaj. Akik itt maradtak, azokat beborította a sötét éjjel, csakúgy, mint a város más, békésen szendergő polgárait, akik Mindenekelőtt szeretném a tudomásotokra hozni, hogy ez az utcára, és azon gondolko- nem szanatórium, ahol napon- zott, hogy mi lesz ennek az ta ötször zabálhattok. Egyszer toltak közül: egész cécónak a vége? ehettek egy nap, ha kell, kell, — Vigyünk valamit? A városban szerte beszélik, ha nem kell, megdögöltök! Az egyik közel álló katonahogy a kommunistákat mind Az ügyész, a fogházőr mind tiszt ránézett, félrehúzta szá- kivégzik. .. Legalábbis azok ilyen hangnemben beszélt — ját, és azt mondta az »igazság« érdekében. A másik igazságról tanúskodjon egy levél, melyet Latinka ... Augusztus közepén pedig Sándor írt még júniusban, a megerősödtek «ezek a híresz- direktórium hatalmának idő- telések. A gyanúsak, a szám- szakában: ba jöhetők ugyanis már ekkor »Kaposvári törvényszék váda börtönben voltak. biztosának! Folyó hó 14-én a Nagy meleg volt Szent Istvánkor, semmi szél sem fújt, lukasztó volt a hőség. — Na, bitangok, gyerünk a körmönetre! — szólt be a cellákba egy nyurga fegyőr, és hajtotta kifelé a rabokat az udvarra, sétára. Amint körben rótták az udvart hangtalanul, olyannak tűnt, mintha azért nem beszélnének, mert figyelnek, hogy hátira eljut valami ide is az István-napi körmene- tetők énekéből. Egyszer csak Latinka ki- foglyoknak tartani hanem az fölvenni helyettem, én több állt a sorból, lehajolt, és a ci- éjszakától is, amikor a szom- ilyen éjszakát nem tudnék pőjét kezdte’ igazgatni. Néhá- szédos Katolikus Kör ablakain végignézni, mint ez a tegna- nyan elhaladtak mellette, és kigyulladlak a lámpák, el- pi... fűn emberekneK akarok Szalmának, Tóthnak odasúgta: kezdődött a dáridó. Mulattak dolgozni... Én el akarok men- — Éhségsztrájkot kezdünk, és az »ébredőik«. ni, itthagyom magukat! ... követeljük, hogy velünk ne A börtön celláiban eleinte Király Ernő kaposvári fogházban néhány nem tudtak arról, hogy egy ko- politikai foglyot vizsgáltam esi útban van a borzalom he- meg, mely alkalommal alul- lye, a Nádasdi-erdő felé. írottak azon kérelemmel já- Ködös szeptemberi reggel rultak hozzám, hogy büntető- volt a másnapi, de valahol a sük elengedését, illetve félbe- messzeségben sejteni lehetett szakítását illetőleg vádbiztos a Napot. A kormánybiztos va- elvtársnál járjak el. Felkérem lamit írt a naptárába a dátum tehát, hogy alantia.kra véle- után, amikor gyenge kopogás Déli ményét közölje velem* Szeptemberre mozgalmasabbá váltak a fogházi esték. Most már nemcsak a távolabbi jövőtől, az ítélettől kellett a hallatszott. — Nagyságos úr! — kezdte a kocsis, akinek korai látogatását igen furcsállotta az úr —, tessék már valaki mást Ebédszünet van. A Kefe- anyagkikészító Vállalat munkásai — legnagyobbrészt nők s köztük is sok a fiatal — az ebédről jönnek, beszélgetnek egy-egy teremben, üzemrészben. Hantos Istvánná a könyvei mellett ül, ő a Könyvterjesztő Vállalat üzemi megbízottja. — Most kevés a könyvem, még nem érkezett meg a legújabb szállítmány — mondja —, amíg Totka Sarolta Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirrad- tig című olcsó kiadású kötetét nézegeti. — Nem jó, vagy nem szép talán? — kérdezem, amint visszateszi. — Dehogynem, csak olvastam már. Kiss József né, Molnárné, Balatinácz Pálné az ebéd minőségét dicsérik: tyúkhúsleves és tyúkhús volt rizzsel. — A Béke Szállótól hozzuk, de ez a mai csak kivételes. Talán megtudták, hogy kijön az újságíró. Már egy hónapja is elmúlt, hogy ilyen ebédet adtak — panaszolják. Megígérem, hogy véleményüket eljuttatom a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalathoz, s ezt most meg is tettem. Hantal Magda, az üzemi alapszervezet KISZ-titkára, Kovács II. Mária szervező titkár az udvaron beszélgetnek. Innen is, onnan is szállingóznak elő a lányok, már vagy nyolcan-tízen álldogálunk. Megtudom, hogy 1956 decemberében alakult meg a KISZ- szervezetük, s az akkori 32 fős létszám azóta 17 személyre olvadt. (Sokan elmentek — magyarázzák.) A szervezet titkárai elég gyakran váltogatták egymást, s még sohasem készítettek sem őszi, sem téli, sem semmilyen tervet. — Mert a titkár mindent a hátunk mögött csinál, nem szól semmiről nekünk — a megjegyzés indulatos. — És soha nem tartunk taggyűlést, legutóbb a tagkönyv- csere alkalmával volt — stb., stb. — egyik vélemény, megállapítás után nyomban a következő jön. — A tervet neked kellett volna megcsinálni — Hantal Magda így vág vissza Kovács Ágnes gazdasági felelősnek. Egyikük sem tudja, hogy a terv »tervezetét« kellett volna a vezetőségnek közösen elkészíteni és részleteiben megbeszélni a tagsággal. Elindulnak a gépek. Asztalukhoz, munkahelyükre ülnek a vitatkozók. Hajas Jánosné párttitkár, Szalai J ánosné sz. b.-elnök és Tóth István főkönyvelő még vitatkozva magyarázzák: — Lehet velük dolgozni. — Tóth István kiáll a lányok mellett. — A termelésben nagyszerű lányok ezek, csak kicsit még gyerekesek, vigyázni kell rájuk, segíteni kell őket. Ünnepségekkor mindig akad, aki szavalatra vagy egyéb szereplésre jelentkezik. Persze, most beszéltek itt mindannyian, de a legutóbbi taggyűlésükön senki sem szólt semmit, senki sem mondta el ilyen vany olyan véleményét, javaslatát. V. Júliát néhányan ki akarják zárni a szervezetből. Megbotlott, olyat tett, ami bizony súlyos következményekkel járhat legfőképpen saját életére. — Én magam adom vissza a tagkönyvemet — mondja. — Miért? — Úgysem dolgozik jóformán semmit a KISZ. Minek? Nincs értelme. Ahelyett, hogy megfontoltan, józanul gondolkodnának, csaknem mindegyiküknél könnyen áll a sértődés, s ha együtt vannak, hamar fel- izzik a személyes vita. Igaz, fiatalok, de mégsem gyerekek már. 18—20—21 évesek. Az e korosztálybeliek lelkesedéséből is van bennük valami, de hamar lohadó, érdektelenné váló lelkesedés ez A szervezet minden tágjánál gondolkoznia kellene azon hogy bizony nemcsak a másikban, bennem is megvan e: vagy amaz hiba, és nem min dig más a felelős, hogy nen jól dolgozik itt a szervezet, ha nem talán (biztosan) én is ludas vagyok egy keveset. A déli beszélgetéshez néháni gondolatot is hozzáfűztem, é: még el kell mondani, hogy c városi KISZ-bizottságnak nagyobb gondot kell fordítanic erre az alapszervezetre. Véleményük szerint jól dolgozó KISZ-titkár áll itt a szervezel élén. Egy röpke félóra meggyőzheti az érdeklődőt, hogy c kollektív szervezeti munka c csaknem kollektív komolytalanság miatt alig-alig zötykö- lödik előre. Legutóbb közös kultúrcso- portot alakítottak a taszár, honvédség alakulatának ki- szeseivel. Rendszeresen tartották a próbákat, s már bemutatkoztak: sikerrel. Ez munkájuk egyik ága. Közös jószándék és komolyság kell ahhoz, hogy eredményeket érhessenek el szervezeti életük minden más területén is. Virányi Pa! Versenyez Felsőmocsofád két tsz-e és mennyi mindent tett ted. ér-\ if-ta ■■ IchilaiűgcTgi/ iMmte — Ha pénzről van szó, nincs | — Ha nehéz küldetése közben Bécsben lelki támaszra lesz szüksége, leányom, forduljon bizalommal Márton jezsuita atyához... Ezzel a rektor megáldotta Katalint és elment. Éjfél felé járt már az idő, amikor a sötét utcákon hazafelé sietett. Minden csendes volt, csak a kocsmákban zajlott az élet. Gondolt egyet, s amikor a kolostorba ért, átöltözött polgári ruhába és elment egy csapszékbe. Tudni akarta, mit beszélnek a városban Ubryk Borbála ügyéről. Leült egy sötét sarokba, kalapját mélyen a fejébe húzta és figyelt. Nem csalódott. Minden asztalnál a karmelita zárdáról folyt a szó. A csapszékben izgatott volt a hangulat. A mellette álló asztalnál egy hatalmas szál ember nagy hévvel jelentette ki: — Azt mondják, hogy egyszer meg kell a kecskének dögleni, —' de nem mindegy, hogy mikor! — Le is vágják néha azt a kecskét — vetette oda egy másik. — Márpedig nem szívesen hagyja magát senki sem levágni, különösen nem a papoktól! — Én pedig azt mondom, hogyha eddig nem vágták le azt a kecskét, majd levágják ezután — fűzte tovább a beszélgetést a másik. — Megvan hozzá a hatalmuk! Pedig nem valami szép dolog isten nevében ilyeneket cselekedni. Hej, csak lennék én a plébános. . i — Akkor te is azt danolnád: Legyek csak plébános, majd esketek sokat, De magamnak tartom a legszebb lányokat. — Nem tréfa ez! Ki hallott már olyat, hogy egy apácát befalazzanak a pincébe? — Hát ha ilyet még nem is, de sok cifra dolgot hallottam már a papokról. De mondd csak, mit tennél, ha most te lennél a pandúrkapitány ? — Mit? Rács mögé zárnék minden bűnös papot. Nem lenne olyan nagy hatalmuk, se nekik, se az uraknak, se itt, se Bécsben... Az annya keserűit! — Fogd be a szád, Iván — szólt rá a társa —, ha magad nem akarsz dutyiba kerülni... — Azért sem teszek lakatot a számra! — És nagy hangon rázendített: A rektor eleget hallott. Kiosont a kocsmából és visszament a kolostorba. Lefeküdt, de sokáig nem tudott elaludni. Meg volt elégedve a mai nappal, mégis volt valami rossz elöérzete. Amikor végre nagy- nehezen elaludt, Szűzmária trónusánál látta magát. — Hiába, a jezsuiták megkülönböztetett helyet kapnak még a mennyországban is. barát — dohogott Melsztinski.♦ Végül is beleegyezett, hogy at gróf számára értékpapírokban J letétbe helyezi az összeget azj Osztrák Hitelintézetben. ; Katalin asszony odakérette , Goluchowskit a bank igazgatóit irodájába, és ő is odament. j Kissé késve érkezett, a hosz-t szúkás arcú, kopaszodó, szikárt gróf már türelmetlenül várta, j Felsőmocsoladon két termelőszövetkezet működik: az ez év márciusában alakult ezerholdas Uj Élet és a közös gazdálkodást korábbam kezdő Petőfi Termelőszövetkezet. Mindkét nagy család munkáját igyekvés, szorgalom jellemrí. A tagok át-átnéznek egymás portáj,ára — egyik sem akar lemaradni a másiktól. Bár nincs vetélkedést hirdető tábla, mely jelezné, hogy feltételként ezt ós ezt kell erre és erre az időre elvégezni, azonban a Petőfi és az Uj Élet Tsz 'tagjai között »áll a nemes verseny«. Ki viszi többre, melyik szövetkezetben lesz majd nagyobb értéke a munkaegységnek —, ezért is folyik a harc. Az alig egyhónapos múltra visszatekintő Uj Élet Tsz tagjai március végéig 196 hold búzát, 100 hold ősrí árpát, 3fi hold rozsot, 146 ho-ldnyi takarmány!élékkel bevetett földet fejtrágyáztak. Fogasolták vagy hengerezték az ősziek kilenc- ,ven százalékát. Tavaszi árpával 30, zabbal 20, mákkal 10, cukorrépával 20, takarmányrépával hat holdat verettek be. Le- simítóztak 400 hold őszi mélyszántást és 190 hold tavasszal szántott földet, kihordtak 4200 mázsa istáülótrágyát, rend- behoztaik két istállót 40 számosállat részére. A szükséges vetőmagot pillanatok alatt összeadta a tagság. Olyan dolog történt itt, ami ritkaságszámba megy: a kovácsműhelyben nem volt vas, az irodából hiányoztak a nyomtatványok, pénzük egy fillér sem volt. A tagok zsebükbe nyúltak, s az összeadott pénzből kasszát nyitottak. Virág Károly 1000, Hideg József 600, Lu c z Pál 800 — lehetne sorolni tovább — forinttal járult a közös alaphoz. Vettek a műhely részére vasat; beszerezték a szükséges nyomtatványokat. A rutinosabb, 130 családot számláló Petőfiben is tettél? a dolgukat az emberek. A kalászosakat felül trágyázták, 330 holdat fogasoltak és hengereztek, 100 holdat frissen szántottak. Tíz hold mákot, 36 hold cukorrépát, tavaszi árpából 30, zabból 14, vörösheréből 50, takarmányrépából 10, burgonyából 14, lucernából (felülvetésként) 17, zöldségből 1,5, napraforgóból 23 holdat vetettek. 2,5 holdba sárgarépát dugványoz- tak. 600 négyszögöl földibe dughagyma került. Fejtrágyáztak a lucernát és lóherét, s az összes tavaszi munkát elvégeztél 6,5 hold szőlőben. Ez volt a helyzetkép a múlt hónap végén Felsőmocsolád termelőszövetkezeti községben. A dolgok további és kedvező alakulása ismét csak a tagokon áll. Mindkét tsz jól rajtolt, s hogy ki lesz az első, az még a jövő titka. A hitelintézet igazgatója ho-. mályos mondatokban közölte, hogy Melsztinski úr kívánsá-i nn svprint az értékvavírok a ♦ Elsősorban a közönség szerezzen tudomást róla JKongr#»**»u*i verseny a belkerethede• lemben és a vendéglátóiparban Egy francia úr beavatkozik Karcsú legény vagyok én, Bárkivei kiállók én, Ki a bőrit félti gyáván Otthon ül a kályhapadkán. Melsztinski asszony egy hónap leforgása alatt mindent lelkiismeretesen elvégzett, amivel Baworski páter megbízta. Hazautazása előtt még el kellett intéznie Goluchoiv- ski gróf részére egy átutalást, amelyre a rektor előre figyelmeztette. A gróf megtett mindent, amit Katalin közvetítésével az egyház kívánt tőle. Igaz, hogy Melsztinskinek sok pénzébe került a krakkói ügy, de Katalinnak sikerült mindig meggyőznie. De most, a grófnak szóló átutalásnál már nagyon megsokallta a dolgot és dühösen kifakadt: — Fizessen az egyház is! Van nekik elég ... — De hiszen Goluchowski a barátod = érvelt Katalin —, ga szerint az értékpapírok banknál maradnak letétként, | amíg a miniszter rendelkezésé- J re bocsátott összeg rentábilis { felhasználásáról nincs megfe- ♦ lelő biztosíték. j — Micsoda?! — csattant fel\ a gróf. — Engem akarnak ki-i játszani’ Engem? Szó sem le-X hét róla! Nem ez volt a meg- • állapodás! Márton jezsuita | atya nekem készpénzről be- szélt. Elegem van a tisztelt je- l zsuiták piszkos ügyeiből. Mit} kilincseltem azért is, hogy , visszakapják földbirtokaikat | Lengyelországban! ? — Hallgasson, kedves gróf — kérlelte Katalin. — Nem hallgatok! Giskra, ez • az álliberális jezsuita bérenc is * megkapja még a magáét. A kormány egyes tagjai már felfigyeltek harácsolására. Herbst miniszterrel pedig törököt fogtak, még megjárhatják vele. Nem lehet öt megvesztegetni a krakkói ügyben. Legalábbis egyelőre. Katalin felugrott, s kezét a greif szájára tapasztotta. — Folytatjuk — ; A kereskedelmi vezetők megvitatták a pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett felajánlások teljesítésének feltételeit, a megvalósítás módszereit. A kezdeményezések alapján állították ös-sze a kongresszusi versenyfeltételeket. A fogyasztók jobb és bőségesebb áruellátását, az új kereskedelmi formák további terjesztését és a gazdaságosságot jelölték meg legfontosabb feladatként. A határozat szerint nem a kereskedelmi vállalatok, hanem a boltok, a vendéglők, eszpresz- szók dolgozói vetélkednek, hogy a fogyasztó szebb környezetben, gyorsabban jusson az áruhoz. Különösen a kirakatok ízléses és gyakori átrendezésére, a boltok és a raktárak tisztaságára ügyéinek ezentúl fokozottabban. Az eredményesen dolgozó üzleteket a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete vándorzásríóval és pénzzel jutalmazza. Hetvenöt éve kezdődött hazánkban a szervezett bélyeggyűjtés A bélyeggyűjtés szervezetten 75 éve kezdődött meg hazánkban. Egy kis csoport 1884. április 27-én alakította meg a levéibályeggyűjtőik első hazai egyesületét. Akkoriban az egész világon alig működött néhány bélyeg-egyesület. Jelenleg a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének több mint húszezer tagja van. Az első egyesület most, mini a budapesti VII. kerületi köJ folytatja munkáját. A hetvenötödii’'-, évforduló alkalmából Budapesten bé- lyegkiállítást rendeznek, amelyen a bélyeggyűjtés fejlődését mutatják be. A MABEOS2 postahivatala április 2?-én kü. lönleges emlélkbályegzőt has» nál.
