Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-10 / 83. szám

Péntek, 1959. április 10. 6 SOMOGYI NÉPLAP Jegyzetek a tárgyalóteremből A szövetkezet vagyonának és az igazságnak védelmében•••/ Elhangzott az ítélet a Kapos­vár és Vidéke Körzeti Finisé­nél kárt okozó bűnszövetkezet, Hegedűs Ferenc és társai bűn­ügyében. Sajnos, nem vehetjük megnyugodva tudomásul a bí­róság ítéletét, mint olyant, mely a legmesszebbmenőkig eleget tett volna az igazság kö­vetelményeinek, s alkalmazta volna a törvény szigorát a bű­nösökkel szemben. A 12 vád­lott közül egyedül Hegedűs Fe­renc elsőrendű vádlott kapott öthónapi börtön- és 2000 forint pénzbüntetést, raj'ta kívül öten kaptak 600 forinttól 5000 forin­tig terjedő pénzbüntetést, hat vádlottat pedig a bíróság" bűn­cselekmény és bizonyíték hiá­nyában felmentett Az Ítéletet az okozott kár­hoz viszonyítva túlságosan enyhének tartjuk, s ez nem csupán a mi vélemé­nyünk, ezt állítják a visszaélé­seket felfedő járási és megyei népi ellenőrzési bizottság és az ügyet ismerő pártbizottságok, vád- és rendőrhatóságok is. A vádlottak, és a védelem arra hivatkoztak, hogy amikor a hivatalos árnál drágábban vásároltak fel kukoricát, s azt elcserélték borért, a népgazda­ság érdekében cselekedtek. En­nek az érvelésnek a bíróság helyt is adott, melyet az íté­let is bizonyít. Az ellenforradalom után ne­héz helyzetben volt országunk, s az állam által megállapított árak abban az időben — még jobban, mint máskor — szol­gálták azt a célt, hogy megaka­dályozzák az inflációt. A ka­posvári fmsz pedig a hivatalos árat felrúgva jóval többet fize­tett az eladóknak, csak azért, hogy üzletet köthessen, a ku­koricát borra cserélhesse arra valló hivatkozással, hogy a já­rás dolgozóit elláthassa borral. Szerintük égy ország gazdasági helyzetének szilárdságát nem azon mérik le, hogy lehet-e bort, fröccsöt kapni, hanem azon, hogy van-e elegendő húg, kenyér, zsír és más közszük­ségleti cikk. S az ellenforrada­lom után éppen ezek beszerzé­sére kellett volna a'fő erőt for­dítani. Mert ha a kaposvári fmsz példáját követi a többi fmsz és más kereskedelmi szerv, és nemcsak a megyé­ben, hanem az egész ország­ban. akkor elkerülhetetlen lett volna az infláció. Arról nem is beszélve, hegy két vagon kukoricát csak 32 ezer forint ráfizetéssel tudtak eladni, s a vételi jegyek nélkül történő ^felvásárlás« bő alkal­mat adott a visszaélésekre. Az fmsz néhány dolgozója a rendeleteket megsértve cefrét vásárolt fel. abból pálinkát fő­zetett. Ezért ugyan a pénzbün-, tetést megkapták, de — sze­rintünk — meg kell fizettetni velük a gépkocsihasználati dí­jat js, még ha azt "■visszfuvar- ként« végezték is. Mert ezt a példát követve az AKÖV dol­gozói, ha üres gépkocsival jön­nek vissza kiindulási helyükre, nyugodtan vállalhatnának sa­ját zsebükre fuvarozást, hi­szen ez a vállalatot úgysem ká­rosítja. A bíróság bizonyítékok hiá­nyában felmentette a szövetke­zet ügyvezető elnökét, Fűzi Ferencet Pedig az ügyvezető elnök egy személyben felelős a szövetkezet vagyonáért, fe­lelős mindenért, ami a szö­vetkezetnél történik. ő adott utasítást a kukorica magasabb áron történő felvá­sárlására, s tudnia kellett a pá­linkafőzésnél történő vissza­élésről is. S ha nem tudta az építkezéseket, a széna tárolá­sát kellően ellenőrizni, szak­értőkkel kellett volna azt meg­tetetnie. hogy a szövetkezet ne károsodjon. Nem azt kívánjuk, hogy akár Fűzi Ferenc, akár a többiek — ha nem bűnösök — börtönbe kerüljenek, megbüntessék őket. szétszakítsanak családo­kat, fiatalok jövőjét kettétör­jék. De azt követeljük, hogy a bíróság olyan ítéletet szabjon ki, amely az okózött kárhoz — a csaknem 100 ezer forinthoz — viszonyítva sújtsa a bűnösöket. Szalai László Verseny a MÁV Fűtőházban A Kaposvári Fűtőháznál év eleje óta folyik a verseny. A pécsi igazgatóság területén a középnagyságú fűtőházak kö­zül a kaposvári a legesélye­sebb. A pártkongresszus tisz­teletére folyamatos versenyt hirdettek március végén. A szűkszavú versenyfelhívásban öt pontban foglalták össze vál­lalásukat. Ezek között például 10 százalékos szén-, 8 százalé­kos gázolaj megtakarítás, a személy- és tehervonatok me­netrend szerinti közlekedteté­se szerepel. Ott található fel­adatként a fűtőházi gőztartá­sok csökkentése, a mozdony­műhely részére pedig a futó­javítások melletti időszakos javítások tervének száz száza­lékos teljesítése. Takarékossá­gi felajánlás, hogy a szertári anyagokból minden még fel­használhatót visszajuttatnak. A pontok közt van, hogy 102 százalékra teljesítik a kocsik részlegvizsgálatának és javítá­sának tervét, és balesetmente­sen dolgoznak. Ezt a versenyvállalást nem­csak a felajánlásban lehet megtalálni, ez csak összefog­lalása a mozdonyokra, moz­donyvezetőkre vagy a javító­műhelyeikben a brigádokra felbontott részletes munkafel­ajánlásoknak. Eddig még nem értékelték az eredményeket, nem telt el a felhívás óta egy hónap. Ugyanis a MÁV-nál minden hónapban értékelik a versenyt, de jó néhány nap­nak kell eltelnie, hogy teljes legyen a kép. A felajánlás kü­lönben sem volt könnyű. A 10 százalékos szénmegtakarí­tás például gyakorlatban azt jelenti, hogy egy év leforgása alatt 720 tonna szenet kell megtakarítani a Kaposvári Fűtőház dolgozóinak. Ez havi 60—62 tonna szenet jelent. Példaként lehet felhozni a mozdonyműhely felajánlását is. Országosan jó eredmény­nek számít, ha az időszakos gépjavításokat 95 százalékra teljesíti egy fűtőház. Tehát Kaposvár száz százalékos fel­ajánlása, ha sikerül elérni a futó javítások mellett, kiemel­kedő eredményt jelent majd. A fűtőház dolgozói nem ki­sebb eélt tűztek maguk elé, mint hogy az év első félévére elérik az élüzem szintet. A pé­csi igazgatóság területén az el­múlt félévben egyedül a nagy- kanizsai fűtőház kapta meg ezt a büszke címet. A dolgo­zók munkája alapján megvan a remény arra, hogy a Kapos­vári Fűtőház eléri célját Lóháton a Föld körül _4. N. Wing Jones, a brit légierők ezredese leszerelése után visszatért régi szenvedé­lyéhez, a lovagláshoz. Angliá­ból most lóháton szándékszik hazatérni szülőföldjére, Uj- Zélandba... A nyugalmazott ezredes má.r keresztül lova­golt Franciaországon, most Olaszországon át folytatja út­ját. Az út további szakaszai: Jugoszlávia, Bulgária, Török­ország, Perzsia, Afganisztán, Pakisztán, India, Ceylon, Ausztrália és végül Vj-Zéland, ahová két év múlva akar meg­érkezni. TAVASZI SÉTA Z ÖLDEN KÖDLENEK a szomorúfüzek, hangya fut a száraz avaron tétován, és egy virágkóró végén szár­nyait próbálgatja egy lilahátú légy. Még hallgat a víz, hall­gatnak űí partok, zuhogó fényben nyújtózkodik minden. Sétálunk. Kábult a fejünk a jó levegőtől és az álmositó langyos sugaraktól. Verseket idézünk a tavaszról, meg du­dorászunk halkan, és ámul­tán csodáljuk a duzzadó rü­gyeket. Ekkor a bokrok közül felénk somfordái egy ragyogó szemű, barna foltos, fehér kutya, vékony lábain is gu­bancos a szőr, füleit hegyezi, és nagyon barátságosan szem- lélget minket, mi is öt. Úgy látszik, pillanatok alatt tisz­tába jött velünk, mert min­den további nélkül hozzánk szegődik, és vígan poroszkál mellettünk. ' Egyre élénkebb lesz, ugrál előttünk, figyelme­sen felénk hajtja a fejét ránk fülelve. Valóságai nevet a rá­szakadt nagy boldogságtól, hogy íme, kegyeinkbe fogad­tuk. Próbaképpen eldobunk egy kavicsot, nyargal utána azon ■nyomban, és .már hozza is, szerényen a cipőm orrához te­szi, és lihegve, szűkölve várja a további parancsot. Hát do­báljuk neki a kavicsot, a fa­darabokat, ö meg hordja visz- sza rendre. Csuda jól szóra­kozunk, egyre inkább meg­szeretjük, már tervezgetünk is róla, hiszen látszik, hogy gaz­dátlan, és megfelezzük vele perecünket. Most már nem bir magával, nem is .tudja, ho­gyan fejezze ki háláját, szere- tétét, ragaszkodását. De jön velünk szemben egy öreg úr, tipegve, bottal, kalapja a -ke­zében. Átszellemült arccal lé­peget a napsugárban, mikor kutyánk felemeli fejét, hatá­rozottan szigorú képet vág, halkan morrant, és mint a nyíl, neki az öreg úrnak, el­kapja a nadrágszárát, és ala­posan megrázza. Az kiabál kétségbeesve, hadonászik a botjával, mi meg megderme­dünk. — Te, nem szabad, gyere ide azonnalf haszontalan! — kiabálunk összevissza. Szót is fogad, hozzánk fut, csóválja a farkát, és leül a legnagyobb lelkinyugalommal lábunk elé. — Maguké ez a kutya? — süvölt felénk a reszketős hang vésztjóslón. — A, dehogy. — Nem a miénk. — Nincs nekünk kutyánk, kérem szépen s— mentegető­zünk serényen, — Ne nézzenek engem bo­londnak, még hazudnak is, szégyelljék magukat. Ha ha­rapós, miért nincs megkötve? Szerencsére a nadrág nem szakadt el, és mi sűrű bocsá­natkérések közepette, még mindig dermedten, útjára bo­csátjuk a dohogó öreg urat. A kutya újra jön mellettünk, és boldogan, diadalmasan néz ránk. Nem tudunk rá hara­gudni, akármi történt is, hi­szen mintha beszélni tudna, úgy megértjük, hogy imád bennünket, és ijne, megmutat­ta, hogy még a közelünkbe se enged senkit. Meg is ható­dunk ekkora szeretettől és ra­gaszkodástól, és szerényen ar­ra gondolunk, hogy csak jó emberek lehetünk, íme, hogy megérzi ezt egy kutyalélek. Egy anya jön félénk, két hosszúra■ nőtt csemetével gondtalanul. Kutyánk ismét nekiiramodik, és még mielőtt egy szót is szólhatnánk, sorba rázza kabátjukat, úgy kap bele a bokájukba, mint va­lami ízletes velőscsontba, hö­rög, vicsorog, szemei vérben forognak, mi meg sikoltozunk, üvöltözünk mindnyájan. Süt a nap, lel a hideg, az asszony fenyegetőzik, a két fiú hirte­len botokkal fegyverzi fel magát, majd elsüllyedünk. — Maguké ez a kutya? — hangzik felénk ismét, és fe­leletképpen a kutya azonnal a lábunkhoz telepszik, és onnan pislog szelíden. — Nem a miénk, kérem — mentegetőd2áink alázatosan. — Micsoda gyalázatosak, még hazudnak is, ripők nép­ség, na majd adok én ezek­nek — sikoltja a magából ki­kelt mama, és elrobognak. H ŰHA! ENNEK A FELE SEM TRÉFA, te ku­tya, és megbeszéljük vele, hogy ez helytelen, ezt mi nem kívánjuk, kevesebb barátság­gal is beérjük, legyen csak szelíd, játékos, tiszteletteljes mindenkihez, ha meg akarja találni helyét a társadalom­ban. Nagyon figyelmesen meghallgat bennünket, bűn­bánóan nyöszörög, megnyalja cipőnket, hogy mi végképpen ellágyulunk, hiszen szemmel láthatóan nem tehet a visel­kedéséről, nem részesülhetett eddig szegény megfelelő ne­velésben. Na, majd mi meg­neveljük! És ezután perceken belül megtámad egy szerel­mespárt, egy veszekedő há­zaspárt, azután egy mélabús fináncot, és mikor éppen a boltosunkról szabja le a nad­rágot, nekivágunk toronyiránt a bokroknak, menekülünk ész nélkül. Mivel már nem bír­juk tovább a rohanást szusz- szál, megállunk, és kissé meg is nyugszunk, na, végre meg­szabadultunk tőle, hát uram- fia, ott ül a hátunk megeti a legártatlanabb képpel, és szájában a fél kesztyűm. Ál­lunk összetörve, és kanósali- tunk rá- kínunkban, mikor megérkezik rendőr élén a kár­vallottak felbolydult darázsha­da, és nekünk esnek. — Ide, ide, biztos úr — kia­bálja megvadulva a ránk vadászás lázában az öreg úr —, itt vannak, ezeké ez a dög. — Disznóság, nézzék a nad­rágom! — Veszett1 kutya, le kell lőni! — Lője le, rendőr kartárs! — Maguké a kutya? — hangzik ismét, és ezt már a rendőr kérdezi. — Dehogy, kérem — rebegi egyikünk —, hogy tetszik ilyet gondolni, sohasem volt ku­tyánk. Még mentegetőznénk, de be­lénk fojtják a szót, úgy fel­zúdulnak. — Micsoda, nem szégyellik magukat? — Fúj, így hazudni, __ — Börtönbe velük! — Gyenge kifogás ez, kis- anyám, — Micsoda népség! — Reakciós banda. — Fizessék ki a nadrágom árát! — Nézzék meg a harisnya- mat, pedig valódi külföldi nylon, ilyet itt semmi pénzért nem kapni. — Anyuuuuuu, vérzik a bokám! — Orvost, orvost! — Hátha veszett, — Atyaúristen, Stefiké, mondd, nem iszonyodsz a víz­től kisfiam? Na nézz rá, kis­fiam a Balatonra, na, nézz rá, nem érzel semmit? — Anyuuuu, az enyém is vérzik! Akkorára nő a sírás és si­koltozás, átkozódás, és fe- nyegetődzés, és úgy hadonász­nak az orrunk előtt, hogy meg­adással várjuk a hncselést, A ENDÖR nyugodtan elő­veszi noteszét, és ko­mótosan felírja nevünket, cí­münket, majd a károsultak ne­vét és címét, miközben alig állunk a lábunkon, szédelgünk, szégyenkezünk a közutálatban, ezalatt pedig a minden bajok okozója, a vidám és csodálatos kutya olyan kutyahűséggel ül a lábunk előtt, hogy rakásra hazudtol bennünket minden tiltakozásunkkal. Csak akkor tűnik el nyomtalanul, mintha a föld nyelte volna el, mikor hazafelé bandukolunk meg­történ. Hajlamosak volnánk azt hinni, hogy csak a dzsinnek incselkedtek velünk azon a szép tavaszi napon, ha nem kellene holnap tárgyalásra menni, mert megkaptuk a hi­vatalos idézést Mihályi Margit A Patyolat korszerűen berendezett üzemében nagy a forgalom. a dolgozók igyekeznek a vállalási határidőt betartani, de néha a torlódás (jelenleg a rengeteg ballonkabát tisztítása és festése) miatt némi késéssel végzik el a mosást, vegytisztítást és festést. Februárban 457 mázsa ruhát mostak, 1500 vegytisztítást és 1100 festést végeztek. Az üzem vállal expressz-mo- sásí, festést és tisztítást is, ez 72 óra alatt készül el 30 százalék felárral. Óvári Ferenc vegytisztító ellenőrzi a gépből kiveti női kabátot. A 90 percig tricholoraethylen gőzben levő ruhák tökéletesen kitisztultak. (1, kép.) A nagyobb ruhadarabokat Orbán Józsefné és István Józsefné gőzmángorléval simítja. (2. kép.) A kitisztított és festett ruhákon az utolsó simításóiaí végzik, (3. kép.)

Next

/
Thumbnails
Contents