Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-10 / 83. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1959. április 10, Kongresszusi verseny a Nagyatádi Téglagyárban Kiosztották a nyereségrészesedést (Tudósítónktól.) Keveset hallhattunk az utóbbi időben a Nagyatádi Téglagyárról. Pedig az ott végzett munka megérdemli a nyilvánosságot, a gyár dolgozói pedig az elismerést. Napjaink egyik problémája az építőanyag termelésének fokozása. Ebből jelentékenyen veszi ki részét a Nagyatádi Téglagyár, amikor évente kétszáz kétszoba-konyhás, összkomfortos családi ház — egy kis falu — téglaanyagát gyártja. Az elmúlt évi tervteljesítésük is bizonyítéka szorgos munkájuknak. Az 1958-a« terv 4770 ezer darab tégla volt, ezzel szemben 5430 ezer téglát gyártottak, vagyis 730 ezerrel többet a tervezettnél. Tervüket 115,5 százalékra teljesítették. A múlt héten került sor a nyereségrészesedés kiosztására. Átlagosan húsz napi részesedést osztottak, összesen 48 220 forint jutott az ötvenegy dolgozónak. Ádi József égető és felesége — mindketten régi szakmunkások — ösz- szesen 3320 forintot, Fazekas József kihordó és felesége, aki leszedő, 2250 forintot, Szabó János behordó, 1700, Kuglosits László bányász pedig 1370 forint részesedést vitt haza. A pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenybe is bekapcsolódik a téglagyár. A dolgozók üzemi gyűlésen vitatták meg a versennyel kapcsolatos feladatokat, tennivalókat, vállalták, hogy félmillió nyerstéglát és 600 ezer darab égetett téglát gyártanak terven felül. Ez húsz kétszoba-konyhás családi ház építéséhez elegendő téglamennyiség. Hogyan akarják teljesíteni vállalásukat? A munkafegyelem megszilárdítása és a helyes munkaszervezés jelentékenyen fokozza majd a termelést. Átszervezik a munka-» brigádokat, és áttérnek a hét napos munkahétre: a kemencénél vasárnap is dolgoznak. A nyerstéglába szénpernyét kevernek, ezzel meggyorsítják a tűz sebességét, csökkentik a téglaégetés idejét. Az új módszerrel havonta körülbelül ötvenezer téglával többet tudnak majd átadni az építkezések számára. Hozzájárul a tervteljesítés sikeréhez, hogy a téli fagyszünet után a tervezettnél tíz nappal előbb kezdték meg a nyerstégla gyártását, az égetést pedig 15 nappal hamarabb. A téglagyár vezetője, Zacco- mer János elvtárs vállalta, hogy szakmai segítséget ad azoknak a termelőszövetkezeti községeknek, amelyek saját erőből és anyagból kívánják megoldani a tégla előállítását. A szabási termelőszövetkezet igényelte is a gyár szakmai segítségét a széd- poros tégla gyártásához. A Nagyatádi Téglagyár dolgozói tudják, hogy nagy szüksége van az új termelőszövetkezeteknek az építőanyagra. Naponta három-négy vagon téglát indítanak útba szövetkezeti községeknek: Belegre és Csökölybe 80— 80 ezer darab. Lábodra 50 ezer darab. Kővágóőrsre pedig 150 ezer darab téglát küldtek. 1959-es tervük 5,5 millió nyerstégla és 5,1 millió égetett tégla gyártását irányozza elő. Az első negyedéves tervet égetésből 100 százalékra teljesítették. A nyerstégla gyártását pedig 362 ezerrel túlteljesítették. A munkában kitűnt dolgozókat a gyár vezetősége havonta színházjeggyel jutalmazza. Két dolgozó, Gadanecz Tibor és Koész Imre pedig kéthetes ingyenes üdülésen volt Leányfalun. A téglagyár dolgozói egy-két hiányosságra joggal panaszkodnak: az üzemi fürdő igen rossz állapotban van, pedig a téglagyárban igen nagy szükség van a fürdésre. A lakóházak is tatarozásra szorulnak. Jó lenne, ha a Téglagyári Egyesülés igazgatósága gondolna erre, és orvosolná a Nagyatádi Téglagyár dolgozóinak panaszát. Javtrí a MÉK fel ügyelő bizottságának munkája (Tudósítónktól.) A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központban a múlt évben a MÉSZÖV revíziót tartott. Megállapították, hogy a felügyelő bizottság pontatlanul végzi munkáját, elmulasztja a rendszeres ellenőrzést. A hibák kijavítására azonnal megtették a szükséges intézkedéseket, s a felügyelő bizottság attól kezdve rendszeresen ellenőrizte a központ osztályait, a kirendeltségeket, és a felvásárló telepeket. Fellendülő, jó munkája elősegítette, hogy a MÉK tavaly 5 600 000 forint nyereséggel zárta az évet. A felügyelő bizottság tagjai közül Horváth Mihály, a bizottság elnöke, Csongvai Dénes, Szehágel János, Csé- falvi Zoltán, Tóka Lajos és Simon Sándor igen lelkesen végezték munkájukat. A múlt évi tapasztalatokat felhasználva az idén még felelősségteljesebben végzik ellenőrzéseiket, hogy a MÉK ezután is eleget tehessen az áruellátásban rá váró feladatoknak. Bemutató Pogányszentpéteren Vasárnap az esti órákban sokan igyekeztek Pogányszentpéteren a »Béke-- művelődési otthonba. Fél nyolc órakor kezdődött meg az előadás: »A vén bakancsos és fia, a huszár« c. darabot játszották. A KISZ-szervezet színjátszói először szerepeltek háromfel vonásos színdarabban, talán ez mentheti őket a minőség alacsonyra állított mércéjéért. A kezdő színjátszó gárda most egy új, magasabb színvonalú, mai tárgyú darab bemutatását tervezi. A művelődési otthon nagytermét zsúfolásig megtöltő nézők általában jól sikerült előadást láthattak. , Az est 1330 forintos bevételéből lemezjátszót vásárol a KISZ- szervezet, a fennmaradó ösz- szeget a VII. VIT költségeihez való hozzájárulásra szánták. Az előadást Beák Ferenc és zenekara muzsikájára reggel 5 óráig tartó tánc követte. Novák Ferenc Pogányszentpéter KITÁRULTÁK A ... A kapuk kitárultak Iharosban. A tavasz éltető.1 friss levegője áramlik a házak közé, a lenge tavaszi szellők fuvallata már a nemrég próbált új élet szervezetét erősíti. Ereje kifogyhatatlan, mert hatalmas összefogásból, az új életre szövetkező emberek erős akaratából, bizakodásából táplálkozik. Cégtáblájukra is ezt a sokatmondó nevet írták fel: »Uj Erő«. 92 család 160 dolgozó tagja, ez a termelőszövetkezet. Ennyi ember írt röpke napok alatt új történelmet a faluban. Csupa lélek, csupa tűz volt akkor a község. S ami szembetűnő: azoktól indult el a szövetkezés gondolata, a kezdeményezés, akik a legjobb gazda hírében álltak. Iharos ma szövetkezeti község. Az elnök visszatér... Az új szövetkezeti község megszületésének segítői, az iharosii kommunisták a siker legszámottevőbb okát két dologban látják. Az egyik ok, amely az állattenyésztéséről híres falu gazdáit a termelőszövetkezet . felé vitte, kétségtelenül az ellenforradalom után megalakult és jól működő szakcsoport volt. E szakcsoportba néhány szorgos gazda tartozott, elnöke pedig az egyik agronómus képzettségű közép- paraszt, Makár János volt. Makár olyan ügyesen igazgatta, Irányította ezt a kis közösséget, hogy gondosan művelt földjeik, termelvényaik méltán váltották ki az arra járó gazdák elismerését. Pedig nem csináltak semmi ördöngösséget a szakcsoportosok. Csupán élteik azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a kisüzem éppen jellegénél, elmaradottságánál fogva nem rendelkezhet. Makárék szakcsoportja valóságos eilőis- kolája volt a fejlettebb termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. Sok középparasztot ez csábított az új útra: A jó vezetés is kedvezően hatott a szövetkezni szándékozókra. Meg is mondták a parasztok a kommunistáknak, agitátoroknak, hogy szívesen szövetkeznek, ha a vezetést jó kezekben tudhatják. Ezt főképp azért hajtogatták, mert Makár János, akit gondolataik rejte^ kén elnöknek szemeltek ki, pár hónappal azelőtt a járási mező- gazdasági osztály vezetését vette át. Az iharosi gazdák kérdően néztek a .járási vezetőkre, vajon elengednék-e Makánt, az ő emberüket, ha az iharosiaik úgy kívánnák? S mert a járás beleegyezett. Mafcár János visszatért a faluba, s az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. Talán mondani sem kell, hogy az első gyűlésen a százhatvan résztvevő szinte egy emberként őt emelte a szövetkezeti elnök funkciójába. A tűz, a szövetkezeti emberek hite, bizakodása nemcsak, hogy nem lankadt az alakulás után, sőt, tovább erősödött, s egyre többekben válik mind tudatosabbá: olyan lesz az életük, jövedelmük, jövőjük, amilyenné teszik. Bíznak vezetőikben, sokat várnak tőlük, de azt is tudják, csodákra ők sem képesek. A szövetkezeti élet alapjait megvetni csak együttesen, az egész tagság tudja. Ha együtt dobban a szívük, akármilyen apró ügyről, dologról van is szó. Az egyen i gondokat levették ugyan vállaitoról, de részt vállalnak a közös gondokból. így van ez az alakulás óta minden munkában. Közösen hányták-vetették meg, miből mennyit és hova vessenek. Szabó elvtárs, a tanács titkára örömmel újságolja, hogy manapság mind többen zörgetik a tsz-iroda ajtaját, és munkát követelnek. Ez nagyon jó jel. A szövetkezet tagjai nagy felelősséget éreznek a termésért, s azért, hogy a munkaegységre legyen mit osztani. I S amíg a tagok egy része fogataival, a gépállomástól kapott traktorokkal együtt csíkozza a mezőket, szánt, vet, addig az elnök., a vezetőség tagjai járják a házakat, s ösz- szeírják: hol, mennyi a jószág, s hogy a háztájiban fölössé vá- , lók közül kiválasszák azokat az I egyebeket. amelyek majd a közös törzsállományt képezik. Már keresik a legjobb megol- , dást az állatállomány elhelyezésére. Eddig négy olyan egyéni istállót vettek szemügyre, áhoil bizonyos átalakítással — 90—100 jószágot helyezhetnek el. A volt uradalmi istálló körülbelül ötven állatinak ad férőhelyet. Biztató ígéretet kaptak a járástól: állami hitelből még az idén felépül egy száz férőhelyes marhaistálló. Öntözéses kertészetük melegágyaiban már virágzik a paradicsom. Kubó Gyula kertész azon töpreng, miként tudnák minél gazdaságosabban kihasználni a négy hold öntözéses földet. Öt holdon pedig szárazföldi Zöldségféléket termelnek. A tagság így alkotta meg a szövetkezeti község programját: fejlett állattenyésztés, szerződéses növénytermelés — belterjes nagyüzemi gazdálkodás. A szövetkezeti tagokkal egy célt vall a koánmunisták kicsiny, hattagú .kollektívája, a pártszervezet. Ök is jól tudják: az alap megvan, de ez még nem minden. Érzik a rájuk háruló felelősséget. Közelebb akarják vinni a pártot a szövetkezeti tagokhoz, az emberek szívéhez. Hatékonyságuk gátja: nemcsak kicsiny számarányuk, hanem az js, hogy a 160 szövetkezeti tag között csupán egyetlen a párttag! A helybeli elvtársak érzik ennek hátrányait. Kiss Lajos elvtárs, a párt- szervezet titkára — a malom vezetője — elmondta: már beszélgetnek azokkal az emberekkel, akik alkalmasak arra, hogy a kommunisták élcsapatába kerülhessenek. Beszélgetnek velük, s azon lesznek, hogy a pártszervezet megerősítésével is segítsék még szilárdabbá tenni az iharosi termelőszövetkezetet. Mert a kapuk kitárultak . iS Varga József V3 iptai'Tcrdaifyüfff 24. — Hát akkor? i ♦ ♦ — Épp azért semmit sémi fog érni! ♦ — Gúnyolódik? ♦ ♦ — Nem! De tudja mit, to-l gadja el a segítségemet. Együtt £ könnyebb lesz megoldani Ub-t ryk Borbála ügyét. Mikor az ügyész aktái fölé hajolva mindezt végiggondolta, az orvos lépett be, majd néhány percre rá Riviére. Do- necki láthatóan örült, hogy újra Tálja a franciát. Úgy érezte, hogy a legjobbkor jött. Bemutatta egymásnak vendégeit, és elmondta, hogy Ubryk Borbála ügye egyre homályosabb, egyre kevésbé érti a történteket. Riviére hallgatott. Az orvos hürmmögött valamit az ügyész panaszaira, majd némi tűnődés után igy szólt: — Minél jobban igyekeznek meggátolni az igazság kiderítését, annál fontosabb -felfedni a valóságot. Én mint orvos azt állítom, hogy Ubryk Borbálát irtózatos szenvedések juttatták abba az állapotba, amelyben találtuk. Ubryk Borbála a szenvedésbe őrült belel — Ez valószínű — szólt az ügyész —, de kit vonjunk felelősségre? Wróblewski doktor írásban kijelentette, hogy Zita fejedelemasszony állítása, mely szerint Borbála befalazása az ő tanácsára történt, volna, nem felel meg a valóságnak. — Ezen ön csodálkozik? — kérdezte. — Wróblewski a zárda orvosa volt. Az egyház fizette, tőlük függött. A jó doktor mindent megtett a kedvükért. Amikor azonban az Ü$y tudomására jutott, sürgősen biztosította magát, nehogy az igazságszolgáltatás felelősségre vonja. — Jó a logikája, doktor! — Dehogy, barátom! Csak reálisan nézem a dolgot, ön meg van arról győződve, hogy a jog útjain járva mindenre érvényes igazságot talál. S azt hiszi, hogy ebben az ügyben is elérhet igy eredményt. Én pedig tudom, hogy ezen a módon az igazságnak egy kis hányadát sem fogja megismerni! — Doktor, maga még a saját tudományomba veteti hitemben is meg akar ingatni! — Szó sincs róla! Csak szeretném, ha megfejtené Ubryk Borbála rejtélyét. Nem mintha azt hinném, hogy bármi derül is ki, az ön igen tisztelt bírósága az elkövetett gaztett nagyságának megfelelő ítéletet fog hozni. Nem! Ilyen illúzióim nincsenek! Önök, kedves ügyész uram, csak a törvények és jogszabályok hatalmas tárházából halászhatnak ki egy . jobb vagy rosszabb formulát, amely illik az esetre, és aszerint fognak ítélkezni. Ez az ítélet lehet szigorú — amit ugyan nem hiszek —, de igazságos soha! Önök csak egyes embereket ítélhetnek el, ítéletet mondhatnak egy ember huszonegy évig tartó befalazásáért, de nem semmisíthetik meg azt a szellemet, amely ilyen tettek elkövetésére vezet, s nem> akadályozhatják meg, hogy -más emberekkel, máskor, más helyen, hasonló eset ne forduljon elő. — Úgy gondolja doktor, hogy a jog nem alkalmas a jogtalanság megtorlására? — Úgy gondolom, hogy ez a jog, ebben a társadalomban nem alkalmas. — Hallottam, hogy amikor Letowski püspöknek az apácák tudomására hozták Ubryk Borbála élve eltemetését, kenetteljesen csak ennyit mondott: »Türelemmel és némán kell tűrni Isten büntetését«. — Lám, lám... — jegyezte meg Riviére. — Higgye el — folytatta az orvos —, ez az ügy, aminek a kibogozásával foglalkozik, nem a wesólai zárdában kezdődött, és nem is ott fog véget érni... S ha ön olyan erős lenne, mint Herkules, és olyan bölcs, mint Salamon király, és összehordaná a világ valamennyi jogbölcsességét, akkor sem derítheti ki ezekkel az eszközökkel a mai viszonyok között az igazságot. — Kétségbeejtő, amit mond. Ezek szerint sohasem fogom tudni elkészíteni a vádiratot? — Éppen olyan jól fogja elkészíteni, mint máskor. És épp olyan eredményes is lesz, mini a többi... Riviére helyeslőén bólintott, ♦ az ügyész pedig készségesen £ válaszolta: • i — Odaadom önöknek a per-j iratokat, olvassák el a valló- £ másokat... — Minek9 — vágott köztel Riviére. — Úgy is hazudnak, £ minden szó hazugság! Az ügyész szótlanul nézett % maga elé. | — Jöjjön, kedves barátom. £ szellőztesse ki a fejét! — szólt ♦ az orvos. £ Riviére elbúcsúzott tőlük az\ utcán. i A doktor és az ügyész Tm-1 ronfogva sétáltak a szép ko-£ raőszi estében. Elmerültek £ gondolataikban, végül az % ügyész törte meg a csendet: ♦ — Ki tudná megmondani, mit az igazság? Nem érintkezett 1 Jovitta nővér senkivel apácá-1 kon és papokon kívül. Ha pe-£ dig ezek. mind hazudnak... I — Higgye él, köztük is van £ becsületes ember, csak ne- £ héz megtalálni. Az orvos elhallgatott, s t csak hosszas töprengés után £ szólalt meg: — Emlékszik arra a papra, | akit az érsek felszólított, hogyt kövessen minket a pincébe? £ — Hogyne emlékeznék, ha £ jól tudom Lázárnak, Lázár t atyának hívják. — Lázár atya elkísért ben- ♦ nünket a pincébe. Mögöttünk i haladt. Akkor nem figyeltem £ meg, hogyan viselkedett. (Folytatjuk) I A MARADANDÓSÁQ FALU JÁBAN K ukorica, rozs, burgonya, ez a három fő nővén yields ég Kúntelepen. A lóherét, lucernát.nem szívleli a föld, pedig ebből kellene minden gazdának. A legelő gyér, aratás táján már csak kalézol rajta a jószág, nem talál harapnivalót. Ha kiürül a pajta, útnak válnak a íkúntele- piek, sokszor a harmadik faluból hozzák a szénát. Nincs vetett takarmány, ez az egyik fő panasz; szarvasmarhából meg van elegendő. Egy kicsit ez a hiány, a magyarázata annak, hogy Kúntelepen jóval több tehén van, mint ló. A hasított- könműek kevesebbel beérik, meg hát csurran valami a sajtárba, s amit a tejért kapnak, költőpénznek elég. így tavasz idején furcsa kép fogadja a látogatót: az udvarokból egyre-másra gördülnek kd a szekerek, lassú léptű tébenes fogatok viszik a kupacnyi trágyát a mezőre. Mintha idegen része lenne ez a falu az országnak. Másutt fürge gépek kanyarognak az utakon, zajuktól hangos a határ, itt meg ősi módra küszködnek az emberek. Elakad valahol a modern idő lehellete, vagy csak az itilakók nem vesznek róla tudomást? Rengeteg idő pocsékolódik el; a XX. században nem ez a földművelés módja. Örákig is eltart, míg a já- romvotatású szekér eléri a határ legtávolabbi pontját. Ha az emberek maguk sem akarják a változást, akkor marad a jelenlegi állapot: nemzedékek adják nemzedéknek az eddig kialakult formulát, és semmivel sem terem többet a föld jövőre, mint az idén. Valamit mégiscsak kell tenni. A szarvasmarhák kettős hasznosítása csak jobb híján jó. A tehén több teiet ad, ha nincs a nyakán kölönc. Igen ám, de Kúntelepen sok a kisföldű ember, s a lótarfcás nem fizetődik ki, trágya meg mindenképpen kell. T öbb mint száz pár tehenesfogat van a faluban. Lovaskocsit alig látni. Horváth Ferenc négy holdját tehenekkel műveli. Kacs István négyholdas gazda szinten jármos jószágot tart. Krapecz Vendel hat holdjában saját és a sógora lova végzi el a munkát. A traktort nem bírja el a föld. A terület egyik része homokos, a másik meg lapos. így aztán jobbára csak tehenek porosztoálnaik a kúntslepi határban. De meddig? Hiába, a nagy szorgalom, a látásitól vakulásig való'munka nem minden esetiben térül meg. Tavasszal még csak ígér a szemre szép határ, azonban, hogy mennyi kincs van benne, az aratáskor válik el. Az évről évre való, nagyjából ugyanazok a tervek — esetleg annyi változással, hogy ki-ki búzát vet oda, aho-i előtte évben rozs termett — nem kecsegtetnek reménynyel. = Az új év új gondpt hoz, sók kétséget, aggódást. Egyszer el kell kezdeni á régi felszámolását a kúntelepieknek is. Elsősorban saját érdekükben. Van egy sor lehetőség, melyeknek felhasználásával, ha nem is egy csapásra, de aránylag rövid idő alatt a mostaninál frisebb lehetne a falu vérkeringése. Fölösleges fázni az- újtól. A kisföldűek legtöbbjének évem át, nincs mit tenni a párholdas gazdaságban. A tehenekre ügyel a csordás, s a gazda, ha egyszer elfogyott a munka, le kell szállnia a kocsiról, alkalmi munkát keres, vidékre megy dolgozni. Ez amolyan félmegoldás, mert hát nem ülhetnék otthon, s egész évre a családnak nem terem elegendőt a négy, öt hold föld. "an orvosság a kúntelepi problémákra, csak meg kell találni. A lábodi föld se jaj de nagyon jó föld. Nem ártaná, ha a községbeli gazdák gyakrabban átnéznének oda, nem is olyan régen még sok dolog újnak tűnt. A tehenek nagyon lassan járnak, a mi dolgunk viszont sietős, manapság gyorsabb' tempóra van szükség. Göböles Sándor
