Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
. 1 V Si tű «Ai Világ proletárjal egyesüljetek» Somogyi Néplap MSZMP M EGY Ej BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 79. szám. ARA 60 FILLÉR Szombat, 1959. április 4. Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságai I felszabadult élet j Díszünnepség a Csíky Gergely Színházban felszabadulásunk 14. évfordulóján * Tizennégy esztendeje. Igen, csak 1945 óta vethetjük papírra e két rég óhajtott szót, mely egy egészen új világ kezdetét jelenti a magyar nép történelmében. Uj világot, melyről annyit álmodoztak, s amelyért annyit küzdöttek apáink évszázadokon át, hogy emberré lehessen az ember, szabaddá a tett és gondolat, életté, igazi életté az emberi nyomorúság. És az álom, a mélyen rejtőző vágy, melynek világgá szárnyalását oly brutális eszközökkel hiúsította meg a kakastoll közelsége, az úri világ élvhajhászó semmittevésének kényszerű kiszolgálása, 1945 tavaszán valósággá lett. Egy hatalmas nép — tele bajjal, gonddal, a háború pusztító sebeivel testén — megérezte, ismerte, tudta az idegen és a hazai kapitalizmus láncaiban vergődő ország fájdalmát. S a szovjet hadsereg elűzte a német fasizmust, szétzúzta kardcsörtető, fajgyűlöletet hirdető tanaival együtt, és felszabadította népünket kínzó járma alól. Történelmi tett volt, mely népünk előtt a felemelkedés lehetőségét csillogtatta meg. Lehetőséget, hogy az idegen elnyomás megszüntetése után magunk választotta úton irányítsuk sorsunkat, s a népnyúzó gyárosok, földbirtokosok, az úri Magyarország vezérkarának letörve szarvát magunk élvezzük, amit alkottunk; a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó ember legyen az úr saját földjén. Emlékezünk a felszabadulás napjaira. Emlékezünk gyönyörű fővárosunk lerombolt, üszkösen aláomló házfalaira, melyek ártatlan emberek százait, gyermekeket, anyákat, aggastyánokat temettek maguk alá. Emlékezünk az éhező emberekre, a hontalanokra, kiket földönfutóvá tett a vandál pusztítás, s az árvák jajszavára, az özvegyek ke- sergésére. És emlékezünk az első kenyérszállítmányra. Barátaink, segítőtársaink hozták, ők fogtak kézen bennünket, hogy feltápászkodjunk, alkossunk és megtanuljunk élni a szabadsággal. Az emberi szívekben kivirágzó tavasz tetteiket iérlelt. Mert más lett a levegő földünk felett, mert célját láttuk már, értelmét az életnek, s ha kellett, jó szívvel tudtunk szerényebbek lenni, hogy annál gazdagabbak legyünk, birtokosai teremtő erőnk gyümölcsének. Volt buzdítónk, lelkesítőnk, vezetőnk: a párt! S a magyar nép soha nem látott energiával, akarattal, lelkesedéssel hitt az igaz szónak, s követte a párt útmutatásait. Tizennégy év, munkában, erőfeszítésben eltöltött hónapok. És mennyi ragyogás, mennyi érték azóta, mit csak szabad ember teremthet1 Nyomorianyák rothadtak semmivé létrehozóikkal együtt; paloták emelkedtek a romok helyén; hatalmas gyárak, üzemek, iskolák, a kultúra fellegvárai, szociális intézmények százai tárták szét kapuikat a dolgozó ember előtt, kinek csak éhbér, pincelakás és kunyhó, rántottleves és megalázás jutott azelőtt osztályrészül. Azóta él csak igazán a -magyar munkás, azóta ember a magyar paraszt. Szép, nyugodt, békés lett életünk. Több juta munkás asztalára? Nincsenek kenyérgondjai? Részesül a kultúra életet nemesítő áldásaiban? Igen! Parasztságunk életében gyökeres változás állt be? önmaga gazdálkodik, egyre fejlettebb módszerekkel? Több jut a gyomornak, több ruha, szebb bútor az új családi házba? Igen! De ez csak része, alkotóeleme a boldog elégedettségnek, amit a felszabadulás ténye teremtett hazánkban. Láttunk azelőtt főidig hajolt cselédet az intéző úr előtt, szinte látjuk a munkást, amint meggyötört, keserű arccal oldalgott el a pénztárablaktól, és nem szólhatott a jogtalan levonás miatt, mert másnap utcára került volna. A betevő falatért, az urak kényelméért vetkőztették .ki az embert emberi mivoltából; megalázták, leköpték, semmibe vették, s megköszöntették vele, hogy dolgozhat, hogy két keze munkájának gyümölcsét az urak elfecsérelik, elkártyázzák külföldi üdülőhelyeken, önérzetében sértették meg a dolgozó embert. Tiborcok tízezrei tűrtek nyomorultul, nem volt kinek elmondják jajszavukat. És elnémították bennük az igazságért való küzdelem jellemvonásait. Félelem és rettegés uralkodott. És gondoljunk csak apáinkra: agy egész világ dőlt össze bennük, ha a kastély éjszakából előtűnő körvonalait csak megpillantották, ha meg kellett jelenniük az úr előtt. Felszabadult életünk. És nemcsak a több kenyér, az anyagi javak, gazdagsága, a megváltozott légkör, a bizalom, az embertársi szeretet, tisztelet és megbecsülés csepegtetett új vért, lüktető életerőt az . elmeszesedett erekbe. Nem képletes kifejezés a dolgozó nép egén felragyogó nap, mely a szabadság fényével, az egyenlőség sugaraival aranyozta be az életet. Valóság ez, melynek világánál magasra emelhette fejét a régen hajlongásra kényszerült cseléd, s az elnyomottakból, kisemmizettekből gazda lett, egy egész ország gazdája. Nagy utat tettünk meg 1945 óta. S a felszabadulás ténye nemcsak a karokról, hanem a nép teremtő képzeletéről, alkotó kedvéről is letépte a láncot. Most is — a felszabadulást követő években is — a nyugodtabb élet megteremtésének vágya hatja át munkásosztályunkat, parasztságunkat, az értelmiséget. Dolgozni akar, jobban, mint tegnap, mert van értelme: önnön magáért, családjáért, embertársaiért feszíti izmait, s népünk alkotó tevékenységében, a jobbért, nemesért való harcban napról napra szinte csodákat művel. A munkás, a paraszt ma már érzi, tudja, hogy minden kalapácsütésével, minden kasza-suhintásával a megújult társadalmat, a szocializmust építi. S elszánt akarata, hogy soha többé ne rombolhassa szét alkotásait a háború borzalmas pusztítása. A szocializmus építése egyet jelent a békével, s a mi népünk töretlenül küzd a békéért a Szovjetunió oldalán, a baráti népekkel együtt. Erős a szocialista tábor, milliók zengik a béke szarát. s a Szovjetunió — mely nemcsak felszabadítónk, hanem segítő társunk, igaz barátunk is — szilárd támasza, vezetője békeharcunknak. Felszabadult népünk új és új erőfeszítéseket tesz, épit, alkot, gyarapít, s tudja, hogy éppen ezzel tesz óriási szolgálatot a béke ügyének. Felszabadult az élet! S a felszabadítás hatására emlékezünk a mai napon, felidézzük küzdelmeink, megváltozott életünk minden mozzanatát, mert erőt ad, buzdít országépítő tervünk még nagyobb, még szebb feladataira. Hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei és Városi Végrehajtó Bizottsága, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága pénteken este díszünnepséget rendezett a Csíky Gergely Színházban. A színház feldíszített színpadán az ünnepség elnökségében helyet foglalt: Bogó László, Hevesi János, Illés Dezső, Kisdeák József, Körtés Gábor, László István, Miseta György, Nagy Lajos, Sólyom Gábor, Szirmai Jenő, Takács István, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagjai. Az elnökség tagja volt Bógyin János alezredes, Csákvári János, az MSZMP városi bizottságának titkára, Decsi József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bder Józsefné, a Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozója, Györffi Antal, a munkásmozgalom régi harcosa, Gyurákovics Lajosné, a Ruhaüzem dolgozója, Uabuczki Józsefné, a Textilművek dolgozója, országgyűlési képviselő, Kálóczi József alezredes. Kerekes Andrásáé, a városi tanács v. b. elnökhelyettese, Kiss Józsefné, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkára, Kodé Kálmán, a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Oravecz Ferenc, a Munkásőrség megyei parancsnoka, Szalai Jánosné, a Kefeüzem dolgozója, Szántó József, a Hazafias Népfront megyei titkára, Szikszai László, az MSZMP kaposvári járási bizottságának titkára, Tabák Lajos, a munkás- mozgalom régi harcosa, Tóth József, a TRANSZVILL dolgozója, Vati István, a Cukorgyár munkása. Ä díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt az MSZMP megyei és városi bizottságának, a megyei és városi tanácsnak számos tagja, az üzemek és társadalmi szervek sok küldötte. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bogó László elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja nyitotta meg a díszünnepséget. Köszöntötte az ünnepség részvevőit, ezután felkérte Bógyin János alezredes olvtársat, a honvéd helyőrség főtisztjét, tartsa meg ünnepi beszédét. BÓGYIN ELVTÁRS BESZÉDE Bógyin elvtárs beszéde eleijén megállapította: Április 4 gazért a legnagyobb ünnepünk. I ment 14 évvel ezelőtt, ezen a i napon sok évszázados belső és j idegen elnyomás után lett is- I mét szabad, független állam I Magyarország; ekkor vált le- i hetévé, hogy a magyar dojgo- i zó nép visszatérjen arra az út- I ra, amelyen a Nagy Októberi l Szocialista Forradalom hatásá- i ra 1919-ben egyszer már elin- i dúlt; folytassa, amit a Magyar i Tanácsköztársaság idején el- i kezdett, de az imperializmus a l belső ellenforradalmárokkal i szövetkezve vérbefojtott. A Ta- i nácsköztársaság bukása után a I magyar történelem legsötétebb i korszaka vette kezdetét, több * mint ötezer embert gyilkoltak 1 meg, 70 ezer embert zártak • börtönbe. vagy internálták, • mintegy százezer kommunis- ' tát, szocialistát kényszerítet- 1 tek emigrációba. A magyar 1 munkásosztály igen súlyos se- 1 beket szenvedett — folytatta , dolgozó népünk teljes poli- | tikai jogi osztottságba, mélysé- ' ges gazdasági nyomorba került. Az egyházi és világii földbirto* kosok százezer holdjain szinte •az állatokkal egy sorban ten- ' gödiek a parasztok milliói. , A magjrar uralkodó osztá- ) lyok, hogy hatalmukat meg- ) őrizzék — folytatta Bógyin elv. (társ —, népünk legősibb ellenségével is összepakoltak. A magyar nép kettős elnyomatásban: a magyar fasizmus és a nácizmus igája alatt sínylődött. A szabadság tüze világító fénnyel 1945 áprilisában lobbant fel újra, amikor a Szovjet Hadsereg győzelmeinek eredményeként a magyar nép megszabadult a Horthy-fasizmus véres diktatúrájától, megteremtődött a feltétele annak, hogy népünk lerázza magáról a kapitalizmus igáját, és saját kezébe vegye a hatalmat. Ezért fogadták barátként hazánk földjén a Szovjet Hadsereg katonáit a magyar munkások és dolgozó parasztok, ezért emlékeznek rájuk mindig megkülönböztetett szeretettel. A felszabadulás óta eltelt 14 esztendőt a nép által kivívott hatalmas sikereik, nagyszerű eredmények jellemzik. Teljesítettük a parasztság évszázados vágyát, kiosztottuk a földet. A nép kezébe került a gyáripar, megváltozott társadalmunk osztályszerkezete. Gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező munkás- osztályunk a kommunisták vezetésével megszerezte a hatalmat, Magyarország elindult a szocializmus építésiének útján. Iparunk ma négyszer annyit termel, mint a második világháború előtt, pedig 1945-ben átkos örökséget vettünk át az úri Magyarországtól. A szocialista tábor testvéri országainak sokrétű segítségével pótoltuk műszaki elmaradottságunkat, leküzdöttük nyersanyag-hiányunkat. 1950-től 58-j.g a Szovjetunió 740 tervrajz-sorozatot adott át Magyarországnak. A Szovjetunióban készült tervek alapján épült a Dunai Vasmű. A Szovjetuniótól kapott tervek felhasználásával honosítottuk meg a gördülő csapágygyártást, megkezdtük az önjáró kombájnok gyártását. Az előadó ezután emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió mindig segített hatalmas nemzetközi, tekintélyével, erkölcsi erejével, politikai tapasztalataival, s ha kellett, katonai erővel is nemzeti függetlenségünk, népi hatalmunk megvédésében. A Szovjetunió testvéri kötelességéhez híven, a proletár internacionalizmus mély és igaz érzésétől vezetve adott gyors segítséget 1956-ban az ellenforradalom leveréséhez, népünk forradalmi erőinek újjászerveződéséhez. Szabad hazánk, mint a nagy közös szocialista család tagja új, hatalmas fejlődés elé néz. Jövőjének, holnaputánjá- nak képét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXX. kong* resszusa mutatja. 1965-ig a Szovjetunió az ipar egyes legfontosabb ágainak össztermelésében megelőzd, másokban pedig eléri az Egyesült Államokat. Növekszik a Szovjetunió nemzeti jövedelme, a szovjet munkásak, alkalmazottak és kolhozparasztok reáljövedelme, A Szovjetunióban folyó gigászi építő munka, a hétéves tervben felvázolt hatalmas fejlődés új erőt ad minden szocialista országnak, a mi népünknek is. A gyümölcsöző gazdasági együttműködés a Szovjetunióval és a testvéri országokkal lehetővé teszi, hogy gyorsabban szüntethessük meg azt a viszonylagos elmaradást, amely szocialista fejlődésünkben a régebbi hibák és az ellenforradalom miatt keletkezett. A XXI. kongresszus után az Atlanti-óceán másik partjáról a háborús üvöltés új áradata indult el. A fennálló kapitalista környezet, a támadó szándékú imperializmus olyan helyzetet teremtett, amely paran- csolólag megköveteli, hogy a szocialista tábor valamennyi országa védelmi erejét szüntelenül erősítse, hadseregének harckészültségét fokozza. A Szovjetunió és az európai népi demoikráciák ezért egyesítették erőiket a Varsói Szerződésben. Hazánk is tagja a Varsói Szerződésnek, néphadseregünk szoros fegyvertársa az egymással szerződést kötött testvérországok hadseregeinek. Beszédét így fejezte be Bógyin elvtárs: — Népünk szabad, független, szocializmust építő nép. Jól tudja, hogy a haza szeretete és a Szovjetunió iránti testvéri barátság érzése formailag és tartalmilag egy és ugyanaz. Igazi nemzeti ügyünknek tartjuk, hogy mélyüljön és erősödjék barátságunk a Szovjetunióval. Éljem április 4-e, hazánk felszabadulásának, függetlenségének ünnepe! Éljen a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen felszabadítónk, a kommunizmust építő, hatalmas Szovjetunió! Az ünnepi ülés az Intema- cionálé hangjaival ért véget. Ezután kultúrműsor következett. Díssünnepség as Állami Operahásban Nemzeti ünnepünk, hazánk felszabadulásának 14. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mfias Nép ‘ront Országos Tanácsa pénteken este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. A díszünnepség elnökségében helyet foglalt többek között Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Politiitai Bizottságának első titkára, dr. Münních Ferenc, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagja. Az elnökségben foglalt helyet J. 1. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és > meghatalmazott nagykövete. Az ünnepség résztvevőinek soraiban ott volt az Elnöki Tanács, a kormány, az MSZMP: Központi Bizottsága számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Fock Jenő elvtárs beszéde a díszünnepségen Tizennégy évvel ezelőtt, 1945. április 4-én, a szovjet hadsereg dicsőséges hadműveletei nyomán hazánk felszabadult a hitleri fasiszta megszállók és a velük szövetkezett hazaáruló Horthy-fasisz- ták rémuralmá alól. A szovjet hadseregnek a fasisztákra mért acélos csapása és világtörténelmi jelentőségű győzelme megnyitotta a béke, a Szabadság, a felemelkedés útiját a magyar nép előtti 1945. április 4-én népünkre új haj-1 zúzta a Magyarországot meg- nal, a szabadság hajnala vir- ] szálló Hitler-fasiszta hada- radt — kezdte meg beszédét Fock Jenő. Felszabadulásunk évfordulóján forró üdvözletünket küldjük, felszabadítónknak, barátunknak, a kommunista pártja köré i tömörült, kommunizmust építő nagy szovjet népnek. A szovjet hadsereg szétkat, szétzúzta a véres ííorthy- rendszert, Európa szégyenét is, amely terrorral, akasztófákkal és gyilokkal kezdte és háborúval, német fasiszta megszállással, nyilas tömeggyilkosságokkal végezte negyedévszázados uralmát. A nép, amelynek nevét annyiszor vették hazug szájukra a dölyfös és dőzsölő urak, aJ huszonöt év alatt nyomorultan, kisemmizetten tengődött saját hazájában. A mai fiatalság, az ifjú nemzedék életében már nem ismertek az olyan fogalmak, mint az usasági cseléd, emberpiac, állástalan diplomások és feketelista, A magyar nép súlyos gazdasági és politikai elnyomását, az úri rend kiváltságos helyzetét, a Horthy-fasizmus politikai elnyomása, terrorja (Folytatás a 2, oldajouj
