Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-22 / 93. szám

Szerda, 1959, április 22. 2 SOMOGYI NÉPLAP Nyilatkozatok a német kérdésről London (MTI). Selwyn Lloyd angol külügyminiszter hétfőn az alsóházban nyüatko- zott a német kérdésről. Kije­lentette, hogy a szövetséges London (Reuter). Willy Brandt nyugat-berlini polgár- mester hétfőn Londonban Sel­wyn Lloyd angol külügyminisz­terrel Berlin és Németország kérdéséről tanácskozott. Brandt kedden délelőtt Macmillan an­gol miniszterelnököt látogat­ta meg, majd az Angol Mun­káspárt vezetőivel találkozik. Brandt hétfőn este a BBC televíziós műsorában kijelen­Washingíton (Reuter—AP). Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint Lincoln White, a Fehér Ház sajtófőnöke hét­főn este kijelentette, Harter, az Egyesült Államok jelenle­gi külügyminisztere is jóvá­hagyta azt a döntést, hogy a repülőgépeknek joguk van a Berlinbe vezető légifolyosón bármilyen magasságban re­pülniük, s ezt a jogukat tette, véleménye szerint Ber­lin kérdésében a helyzet nem romolhat olyan tokig, hogy ki- kényszerítse a fegyverek hasz­nálatát. Hangoztatta, hogy Nyugat- Berlinben bizonyos szervek összekeverték a politikai pro­paganda-, a katonai hírszerző- és a jótékonysági tevékenysé­get, aminek szánalmas követ­kezményei voltak. Szovjetunió tiltakozása elle­nére amerikai katonai repülő­gépek továbbra is folytassák nagy magasságban végzett repüléseiket Berlin felett. White szerint ezt a döntést az Egyesült Államok kormányá­nak "minden szintjén« helye­selték. fogják«. Az angol külügymi­niszter egyébként Brandt nyu­gat-berlini polgármesterrel folytatott megbeszélése után hangsúlyozta, hogy Nagy-Bri- tannia, amerikai és francia szövetségeseivel együtt, nem szándékozik csapatait kivonni Nyugat-Berlinből mindaddig, amíg nem rendezik a német kérdést Spaak, a NATO főtitkára — az AP Durhanból keltezett je­lentése szerint — a News- hampshire-i egyetemen mon­dott beszédében összefoglalta a nyugati politika főbb téte­leit: »Nem járulhatunk hozzá Németország semlegesítéséhez — mondotta —, nem tehetünk olyant ami közvetve vagy közvetlenül az amerikai, ka­nadai és angol csapatok ki­vonásához vezetne. Hangoztat­ta még azt a véleményét, hogy Németország semlegesítése maga után vonná az összes nyugat-európai országok foko­zatos semlegesítését is. "Ez az atlanti szerződés végét jelen­tené« — mondotta. Hétfőn Churcilil is hallatta szavát a német kérdésről. Több szovjetellenes kijelentést tett, de hozzáfűzte: "El kell ismer­nünk az oroszok indokolt ag­gályait, hiszen a múlt háború tapasztalatai alapján ésszerűek aggodalmaik az újjászülető Németország miatt«. »szükség esetén gyakorolni is Nyugat-berlini főpolgármester az angol kormány tagjaival tanácskozik Herter is lőváhagyta az amerikai katonai repülőgépek nagy magasságban végzett repüléseit Berlin felett Éles bíráló hangok az angol sajtóban Amerika ellen London (MTI). Az angol— amerikai egyenetlenségek mind élesebben kifejeződnek az an­gol közélet széles arcvonalán: A Liverpool Post washing­toni tudósítója jelenti: — Világos, hogy Churchill ilyeh magas korban nem pusz­Elhallgatfa az amerikai gyermekek Stroncium—90 fertőzöttségének adatait az atomerőbizottság New York (Reuter). A The Nation című amerikai folyó­irat leleplezi az amerikai atomerő bizottságot, és meg­állapítja, bár az adatok ré- . gebben birtokában vannak, nem merte nyilvánosságra tán azért vállalja az utazás kockázatát, hogy Eisenhowert lássa, hanem azért, hogy nagy tekintélyét Adenauer ellen és a Szovjetunióval való komoly megbeszélések mellett vesse latba. Macmillan és Selwyn Lloyd dühösen tért haza leg­utóbbi washingtoni látogatásá­ról, abban a szilárd meggyő­ződésben, hogy Adenauer hát­hozni, hogy az Egyesült Álla- , (jöfte őket, és hogy e dó­mokban 1957-ben — egyetlen f£sben híven segített De Gaul­év alatt — megkétszereződött a négy éven aluli gyermekek csontjainak Stroncium—9Ó fer- tözöttsége. Lhassa népe támogatja Csou En-laj miniszterelnök beszámolóját Lhasza (Uj Kína). Lhasza né­pe egyöntetűen támogatja Csou En-laj kínai miniszterel­nöknek az Országos Népi Gyűlés pekingi ülésszakán el­hangzott beszámolóját. rendezéséről mondott szavait. készítő bizottságának aílelnö ke és több más vezető szemé­_ ___ _ lyiség is lelkesen nyilatkozott Á ^tibeti lakosság"— egyházi Csou En-laj beszámolójáról, és és világi személyek egyaránt Lhasza népének tárnogatásá- — örömmel fogadta a mlnisz- ról biztosította a központi né- terelnöknek a tibeti kérdés pi kormányt. MÉREG-KAPSZULA Pebala Csolieh-Namdzse, A nemzetközi tárgy amsük*,., Tibeti Autonom Teiulet elő- amelyek messzemenő követ­le, sőt a kórházban Dulles is. A Yorkshire Post írja ve­zércikkében: — Amerikai sajtótámadásók azzal vádolják Angliát, hogy nyúlszívű a magasrepülések dolgában. Ez nemcsak valót­lan, hanem ostoba állítás. Az angolok szemében az amerikai gépek magasrepülése Berlin felett felesleges kesztyűdobás. A nemzetközi tárgyalásokat, kezményekhez vezethetnek, nem szabad egy amerikai vad­nyugati kocsmában folyó izga­tott vita légkörében folytatni — írja a lap. A Scotsman írja: — A magasrepülést, amely­ben tagadhatatlan politikai és diplomáciai implikációk rej­lenek, elnöki döntés és kül­ügyminiszteri hozzájárulás nélkül végezték a katonai ve­A londoni televízióban új »csillag« tűnt jel. A neve: Paula Wolf. Az újsütetű sztár Nyugat-Németországban J zfj1 a maguk^szakallara. Az él abból a nyugdíjból, amelyet a bonni kormány oly bőke- — - V"1 — — züen bocsát rendelkezésére. Paula Wolfnak egyáltalán nin­csenek színészi képességei. Az idős dámát kizárólag azért hívták meg az angol televízió vezetői, mert — Hitler Adolf nővére. Első fellépésére a közelmúltban a rosszemlékű Führer- ról szóló nagy televíziós program keretében került sor. A hivatalos propaganda fontos szereppel bízta meg Paula Wolfot: békítse meg az angolokat a Hitler-korabeli fasizmus­sal, és ezzel vigye közelebb őket az AcLenauer-féle neo- fasizmushoz. A televíziós adás rendezői tudták, hogy kényes feladatra 5j /pfip/p IJríKfCiH Imr vállalkoztak: hátha a nézők nem kiváncsiak a Führer rakó- í Míl/ottJ íí! UoLoU l i elnök és a külügyminiszter | most nem tehet mást, mint tá- i mogatja őket. Az ilyen befe- ] jezett tények gyakoriak gyen- i ge kormányzás alatt. Eisenhower és Macmillan nára, 'és kikapcsolják a készüléket. Ezért »-elővigyázatossági intézkedéseket« tettek. A. televíziós vállalat igazgatója előbb néhány bevezető mondatban elítélte a hitlerizmust, s Paula Wolf csak ezután jwtott szóhoz. — Szó sem lesz semmiféle politikáról — nyugtatta meg a nézőket az igazgató — frau Wolf csak mint »egyszerű emberről« emlékezik meg test­véréről. Végül színre lépett az új »csillag«, Paula Wolf, s vissza­emlékezett Adolf öccsének gyermekéveire. Akármiről beszélt is, mindig oda lyukadt ki, milyen hős volt az ő öcsikéje. Paula Wolf meghatott hangon mesélte: egyszer az öccse felmászott a létrára. Anyjuk odafutott, és izgatottan sopán­kodott, Adolf pedig gyönyörködött az izgalomban... Hitler minden játékban vezető volt. Miért? »A gyermekek — állí­totta Paula Wolf — nyilván ösztönösen megérezték, hogy Adolf erősebb akaratú, mint. ők...« Egyik epizód a másikat követte, és végül kiderült: bár Paula Wolf »nem beszélt politikáról«, mégis — már pelen- kás korától hősi személyiségnek tüntette fel Hitlert. Ezután a Führer néhány volt alkalmazottja jelent m,eg a televízió képernyőjén. Valamennyien volt gazdájukat dicsőí­tették, és »páratlant erényeiről« áradoztak. így végződött a televíziós adás, amely állítólag Hitlert és a fasizmust akarta elítélni... A gyógyszerészek zselatin-kapszulába teszik a különösen rossz ízű gyógyszert — így könnyebb lenyelni. A londoni televízió Hitlerről szóló adását ügyes »gyógyszerészek« koty­vasztották. Az álobjektivitás vékony leple sajátságos kapszu­lának szolgált. Ebben a burokban szolgálták fel kotyvaléku­Washington (Reuter). A Fe- i hér Ház április 20-án nyil- i vánosságra hozta Eisenhower eilnök április 13-án Hruscsov- | hoz írt levelet. A levél az 1 atamfegyverkisérletek meg- | szüntetéséről folyó genfi tár- i gyalásak kérdésével foglalko- i zik. London (Reuter). Az angol külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Macmillan an- [> goi miniszterelnök levelet in- 1 tézett Hruscsov miniszterel- (nőkhöz. Macmillan támogatja " Eisenhowemek a földtől 30 kilométeres magasságig végzett atomrobbantási kísérletek be­szüntetésére vonatkozó javas­latát. A külügyminisztérium w;nu.K, szui,yuf.i. jcjuuen a. uuTVK.ua.-n stuiyuuuK jei KoiyvaijeKU- c szóvivője szerint Macmillan a kát, amely nemcsak undorító, hanem mérgező hatású is, J levelet április 13-án írté Az Új Kína hírügynökség kommentárja a dalai láma úgynevezett nyilatkozatáról Peking, (Uj Kína). A dalai láma április 18-án nyilatko­zatot tett közzé az indiai Tez- purban. A nyilatkozat szöve­gének angol nyelvű fordítását az indiai külügyminisztérium tisztviselői a sajtó rendelkezé­sére bocsátották. Az Uj Kína hírügynökség politikai hírmagyarázója a da­lai láma úgynevezett nyilat­kozatával foglalkozva rámu­tat, hogy a nyilatkozat érve­lése gyenge lábon áll. Ez a nyilatkozat hazugságoktól és csűrés-csavarástól hemzsegő hevenyészett okmány. Az a tény, hogy a dalai lá­ma nyilatkozata Tibet úgyne­vezett függetlenségének em­legetésével kezdődik, bizonyít­ja, hogy a nyilatkozat szerzője az imperialista agresszorok akaratát fejezi ki, és tel­jesen szembehelyezkedik a Tibet békés felszabadí­tására 1951-ben kötött egyezménnyel, amely ab­ból indul ki, hogy Tibet a Kínai Népköztársaság szerves része. A nyilatkozat azt állítja, hogy a Tibet békés felszabadí­tására 1951-ben kötött 17 pon­tos egyezmény "a kínai kor­mány nyomására jött létre«, és hogy a kínai népi felsza­badító hadsereg Tibetbe tör­tént bevonulásától kezdve a "tibeti helyi kormányzat nem élvezhetett semmiféle autonó­miát«. Az Uj Kína hírmagy arázó ja rámutat: A valóság ezzel szemben az, hogy az 1951. évi egyezmény megkötését hosszas tárgyalá­sok előzték meg a Kínai Nép- köztársaság központi népi kor­mányának és a tibeti helyi kormányzatnak képviselői kö­zött. Á tárgyalások 1951. áp­rilis végétől május végéig tar­tottak. Az egyezmény aláírása után, 1951 októberében a da­lai láma Mao Ce-tűiig elnök­höz intézett táviratában ba­ráti alapokon létrejött meg­állapodásnak nevezte az egyezményt, és hangoztatta, hogy a "tibeti helyi kormány­zat és Tibet egész lakossága — lámák és világiak — egy­hangúlag támogatja azt«. A kínai népi felszabadító hadsereg Tibe'.be érkezésétől kezdve betartotta az 1951. évi egyezmény rendelkezéseit. Nem módosították a tibeti po­litikai rendszert, vailamint a dalai láma jogi helyzetét és hatáskörét; a különböző rangú lámák és világi hivatalnokok megmaradtak tisztségükben; tiszteletben tartották a helyi lakosság vali’ásos meggyőződé­sét és szokásait; meghagyták a tibeti valutát. Sohasem ke­rültek viszont megvalósításra az egyezménynek azok a ren­delkezései, amelyek szerint a tibeti helyi kormányzatnak önszántából reformokat kell végrehajtania, és fokozatosan be kell olvasztania a tibeti hadsereget a kínai népi had­seregbe. A központi hatóságok 1956 végén tudomására hozták a tibeti helyi kormányzatnak, megengedhető, hogy 1962 előtt ne hajtsanak végre demokra­tikus reformokat. A központi hatóságok — azzal a céllal, hogy az alkot­mány rendelkezéseinek meg­felelően területi autonómiát hozzanak létre Tibetben, 1956 áprilisában megalakították a Tibeti Autonóm Terület elő­készítő bizottságát, amelynek elnöke a dalai láma lett. Az előkészítő bizottság azért nem volt képes eredményes mun­kát végezni, mert akadályozta munkájában a volt tibeti he­lyi kormányzat, amely nem te­rületi autonómiát akart, ha­nem az imperialisták céljait szolgáló úgynevezett tibeti függetlenséget. Az 1951. évi egyezmény szabotálását célzó mesterkedéseiknek a volt ti­beti helyi kormányzat tagjai a Khamba-törzsbeli lázadók búj tóga fásától egészen a már­cius 10-i nyílt fegyveres láza­dás kirobbantásáig merész­kedtek. A dalai láma úgynevezett nyilatkozata egyetlen tényt sem tud felhozni an­nak alátámasztására, hogy a volt tibeti helyi kor­mányzat bármiféle erőfe­szítést tett volna az 1951. évi egyezmény megvalósí­tására. Hasonlóképpen egyetlen tényt sem képes felhozni, amely azt bizonyítaná, hogy a központi népi kormány meg­szegte az egyezményt. A nyi- latkozait csupán azt említi, hogy a központi népi kormány 1955-ben leverte a volt Hszi- kiang térségben kitört láza­dást, azonban Hszikiang tér­sége sohasem tartozott Tibet- hez. Régebben önálló tarto­mány volt, később pedig Sze- csuan tartomány részévé vált. 1955 nyarán a dalai láma és kísérete az országos népi gyűlés ülésszakáról Tibetbe visszatérve átutazott Szecsuan tartományon. Ekkor történt, hogy a reakciós tibeti felső ré­tegek összeesküvést szőttek, és haladéktalanul zendülésre uta­sították a Khamba-törzset. Ezt a zendülést ürügyül igyekez­tek felhasználni saját célki­tűzéseik leplezésére. A lázadásra gyors kudarc várt. Leverése közben termé­szetszerűleg károk keletkeztek emberéletben és épületekben, ezért azonban a lázadók, első­sorban pedig azok vezetői fe­lelősek. Nem felel meg a való­ságnak a nyilatkozat állítása, hogy "nagy számban gyilkol­tak meg lámákat, s romboltak le kolostorokat«. Az Uj Kína hírmagyarázó­ja rámutat, hogy a dalai lá­ma úgynevezett nyilatkozata elferdíti a valóságot akikor is, amidőn az 1959. március 10. és 19-e között lezajlott ese­ményekkel foglalkozik. Figye­lemre méltó például a nyilat­kozatnak az a része, amely utal a dalai lámának Lhaszá- ból való távozására »... sú­lyos körülmények közepette parancsoló szükségessé vált, hogy a dalai láma családjának tagjai és magasrangú tiszt­viselők kíséretében elhagyja Lhaszát« — hangzik a nyilat­kozat. Ebből látszik, hogy nem maga a dalai láma, hanem a "tanácsadók« jutottak arra az elhatározásra, hogy távoznia kell Lhaszából. Ez ugyanak­kor lerántja a leplet arról a tagadhahtattan ténvről is, hogy a d=lai lámát elhurcolták Lhaszából. Vannak az úgynevezett nyi­latkozatnak olvan mozzanattá is — mutat rá ezután az Uj Kína hírmasvarázója —, arne\yék alapján kétséges. ho<?v valóban a dalai láma nyilatkozatáról van-e szó. 1. A nyilatkozat tartalma szöges ellentétben áll az­zal a sok megnyilatkozás­sal és cikkei, amelyet a dalai láma az utóbbi nyolc évben közzétett, beleértve azt a három levelet is, amelyet a március 10-i lá­zadás kitörése után saját­kezűig irt. 8. A nyilatkozatot úgy ad­ták ki, mintha azt maga a dalai láma tette volna közzé, mégsem lehet azon­ban egyetlen egy "én« szócskát sem találni az egész szövegben. A nyi­latkozat egyes mondatai és gondolatfűzése külföldi eredetre vallanak, így pél­dául az úgynevezett kínai szuverenitás az angol imperializmus szóhaszná­lata. Az úgynevezett nyi­latkozat több mondata na­gyon hasonlít egyes kül­földi újságcikkekhez és nyilatkozatokhoz, amelyek a tibeti lázadást kom­mentálták. A fentiekből ítélve méltán lehet gyanítani, hogy a nyilatkozat nem a dalai lámától származik, hanem azt valaki vagy valakik kényszerítették rá. Az Uj Kína hírmagyarázója befejezésül hangoztatja: Pekingi megfigyelők rámu­tatnak, hogy a Tezpurban közzétett nyilatkozat nem befolyásolja a tibeti helyzetet — legfeljebb annyiban, hogy | a tibeti nép még jobban fel­ismerheti az árulók igazi ar­culatát. A több mint egy hó­nappal ezelőtt kitört lázadás­nak rövidesen vége lesz. A népi felszabadító hadsereg egységei nemcsak Lhasza tér­ségében verték le nyomban a lázadást, hanem gyorsan szét­zúzták a Cangpo folyótól dél­re tevékenykedő lázadó cso­portot is. A népi felszabadító hadsereg egységei nagy győzel­meket arattak a fegyveres lá­zadás leverésében, és az utób­bi napokban ellenőrzésük alá vették a Himalájától északra ] húzódó egész határvidéket. A j Khamba-törzsbeli lázadóknak csupán maroknyi csoportja tu­dott Indiába menekülni. Akik | megfélemlítés hatására csat- I lakoztak is a lázadóikhoz, az­óta tömegesen elpártoltak tő­lük, és visszatértek otthonaik- , ba, hogy folytassák a terrne- I lomunkét. Nemcsak a véron­tás, hanem a régi Tibet el- ] maradottsága, sötétsége és bru­talitása is a múlté lesz — fe­jeződik be az Uj Kína hírügy­nökség hírmagyarázata. A Kínai Országos Népi Gyű­lés Nemzetiségi Bizottsága és a Kínai Államtanács alá tarto­zó nemzetiségi ügyek bizottsá­ga vasárnap este fogadást adott a pancsen láma és az Országos Népi Gyűlés, vala­mint a népi politikai tanács­kozó testület nemzetiségi kép­viselőinek tiszteletére A fogadáson a pancsen lá­ma, az Országos Népi Gyűlés képviselője és a Tibeti Auto­nóm Terület előkészítő bizott­ságának megbízott elnöke han­goztatta, hogy a dalai láma ne­vében kiadott nyilatkozat a tények teljes elferdítése, ele­jétől végig puszta koholmány. Nyilvánvaló, hogy nem a dalai láma akaratából, hanem a re­akciósok kényszerítése követ­keztében látott napvilágot. A pancsen láma hangsú­lyozta: »szilárd meggyőződé­sünk, hogy az újjászülető ti­beti nép az összes többi nem­zetiséggel együtt még szoro­sabban tömörül a Kínai Kom­munista Párt, a Központi Né­pi Kormány és Mao Ce-tung elnök körül«. Hírek 6$ Honinsntárok a dalai lámáról Peking (Uj Kína). Az Uj Kí­na hírügynökség indiai érte­süléseket ismertet, amelyek szerint a dalai láma nevében április 18-án Tezpurban ki­adott nyilatkozatát a dalai lá­ma egyik kísérője olvasta fel, a nyilatkozat már kiadott an­gol szövegét pedig S. Szén, az indiai külügyminisztérium sajtószóvivője juttatta el a sajtó képviselőihez. Az Uj Kína hírügynökség hivatkozik a Reuter jelentésé- j re Masszuriból, amely szerint a dalai láma kijelölt tartózko- j dási helyét erős őrség veszi körül. Az indiai kormány | mintegy háromszáz polgári j ruhás megbízottja — a bizton- 1 sági és hírszerző szervek tag­jai készítette elő a dalai láma fogadását. A dalai láma kedden meg­érkezett Masszuriba, kijelölt tartózkodási helyére. A Reuter tudósítója szerint a láma jövendő lakóhelye, a "Birlaház« egy indiai millio­mos otthona, Masszuri pere­mén fekszik. A "Birlaház« körül sebbel- lobbaä felállított szegesdrótke­rítés — amely a dalai láma elzárkózását a külvilágtól van hivatva biztosítani — hétfőn egyes sajtótudósítókat kon­centrációs táborra emlékeztet­te. A dalai láma fogadtatásá­ra azonban a szöges drótkerí­tés gyalulatlan faoszlopait ta­pintatosan zöld lombbal t»> karták.

Next

/
Thumbnails
Contents