Somogyi Néplap, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

■

SOMOGYI NÉPLAP

6

Kedd, 1959. április ZL

KI VÁLASZTOTTA A SZAKMÁT?

Nyolc óra előtt fiatal lányok, fiúk várakoznak az iparitanu- ló iskola udvarán. Néhány kacaj még, pajkos hátbaverősdi, és meg yólal a csengő.

Perjési Ferenc mérnök az előadó. Lapoz a naplóiban, s a felelő mér kint is van a táblánál. Az első kérdésre sokan nyújtják kezüket. A nagy kérdésre. azonban, hogy ki kapott intőt legutóbb, alábbhagy az élénkség. Végül is úgy kell a »-bűnösöket« leleplezni. íme, az egyik: magas, legújabb fazonú frizurát viselő fiatalember siet a táblához: Bodó István.

— Számítsa ki. milyen cserekereket kell alkalmazni az esztergapadján, ha ... — hangzik a kérdés.

A képletet kellene felírni, aztán számolni, de Bodó elakad, hátrasandít. Töröl, újra felír, aztán n?£y csend. — Szinte hallom, amit Bódéról a kábelgyárban mondtak közvetlen irányítói. Igen, Bodó, cinikus vagy az üzemiben is, akár itt, hátraleselkedel a táblától, kineveted a többit, pedig... szóval nagyfíúskodsz. mint az üzemben. És közben törölsz a táblán. Mi volna most, ha ezt a munkaanyagot mesteredtől kapod? Selejt, mi? ügy, hát ez lett a vége a dolognak. Vállrándítva helyre takarodsz, és tudomásul veszed, hogy szédületes tempóval tartasz a bukás felé..:

A másodpercek ssak addig cammognak,. ameddig a tudatlan diák mindent összevissza nem ken a táblán. Amikor a kis Horváth János fújja a képletet, bizony gyorsan pereg az idő. Horváth nem valami hivalkodó stréber. Szemüvege sincs. Kicsit kócos a haja, jóságos, barázdált gyerekarca van, dkos szeme, egyszerű ruhája. Messziről indulhatott az életnek. Az Idősebbektől tudja, milyen nagy dolog az, hogy ő itt ülhet az új padokban, hogy esztergálhat, hogy joga van a munkához, hogy ellesik a gondolatát is, hogy odalenn új tantermet építenek neki és társainak.

Ketten vagyunk Bodóval. Laposan pislant, mint kihallgatáskor szoktak a gyanúsítottak. Pedig csak néhány kérdésre kérek választ:

— Ki választotta a szakmádat? — A felelet: — Techni- Jsíumba akartam menni, nem sikerült, így esztergályos lettem. — Mi a délutáni programod? — Válasz: — Focizom. — Mit tudsz a megyei iparfejlesztésről? — Válasz (vállrándítás közt): — A kábelgyárat, ahol dolgozom, azt hiszem fejlesztgetik. — Jelentkeztél-e arra a KISZ gazdasági akadémiára, amelyre a folyosó faliújságján felhívják a figyelmedet? — Válasz: — Meg se néztem a kiírás t..;

’Most a kis Horváthtal beszélgetek. Kérdéseim ugyanazok. Horváth azonnal az esztergályos szakmát választotta, szereti. Míg Bodó focizik, ő felkészül a következő órákra. Az iparfejlesztésből a csokoládégyár létesítéséről hallott. A papírt látta a faliújságon, ha ideje lesz, elmegy az előadásokra.

Úgy gondolom, hogy a válaszok hozzátartoznak Bodó és Horváth portréjához. Horváth a' nyílt szívű, szorgalmas diák típusa, akiről az üzemben sem tudnak semmi rosszat. És Bodó? Átengedik? Ha igen, se- lejtet gyárt, tönkretesz néhány gépet, és végül kiadják munkakönyvét, próbálkozzék másutt. Vajon nem volna-e sokkal célszerűbb ezt most megmondani neki? Az lenne jó, ha Bodó helyére minél több Horváth János kerülne.

Bodó tehát válaszút előtt áll. Hátra van még több mint egy negyedév. Az üzemben azt is

említették róla, hogy a munkaidőt általában megtartja és dolgozgat. Sdkan ezt lelkiisme- tes mestere hatásénak tulajdonítják ... Esztergagépe modern, kereket sem kell cserélnie. De (hát mi lesz vele, ha egyszer nem a legmodernebb esztergagépet kapja? Miások azt állítják, hogy még lehet belőle embert faragni. Amikor kezet szorítunk. szeretném megmondani neki, hogy ha másodiknak is. de te választottad a szakmádat, Bodó — gondoltál-e erre? Ha nem tanulsz, nem leszel becsületes munkás, akadnak mások a helyedre. Ez nem ijesztgetés. Nyílt beszéd, mint ahogy a tanár se ijesztgetni akart, amikor kilátásba helyezte a bukást. Az élet küszöbén könnyelműen szakadéknak rontani, nagy kockázat. Meg kellene húzni a vészfóket, Bodó!

Szegedi Nándor

A fűre lépni tilos?

A városi tanács évente több ezer forintot szór el az utcákon. A szórást nem kell szó szerint érteni. Azoknak az utcáknak, tereiknek a parkosításáról, füvesítéséről, virággal való beültetéséről van szó, amely ékről városiunk a »virágos« elnevezést kapta. Szórássá, forintpocsékolássá pedig azért válik a gondos gazdára valló városszépítés, mert úgy fest, hogy városunkban sokkal több ellensége van a szépnek, mint barátja. Aki túlzónak találná e megállapítást, nézze csak meg a frissen füvesített útszegélyeket, amelyekre azon- nál vonatkoztatható a »fűre lépni hatóságilag tilos« rendszabály, miihelyt a fűmagot elvetették. Sajnos, e szabályt nem sokan tisztelik. Ennek tulajdonítható, hogy még jóformán ki sem sédként a fű, máris szabálytalanul közlekedők léptei döngölik a gyepszőnyegeket.

Gyerekek és felnőttek egyaránt olyan élvezettel jár- nak-kelnek, keresztül-kasul a gyepágyakon, hogy bele- íacsarodik az ember szíve. S akár napszámra keveredhetne szóváltásokba a »tilosban« oi-» nagy kedvvel járókkal.

Kérdés, van-e így értelme, hogy városunk szépítésére, gondozására a tanács ezreket áldoz.

Igen üdvös lenne, ha rendőri szerveink gondoskodnának arról, hogy néhány gyepszegélyt taposó, a szépet rongáló ember zsebe érezze meg, hogy komoly az a rendszabály, miszerint a fűre lépni tilos. A bírságolás igen hatásos rendre nevelő gyakorlata talán használna!

Középkori

várkapura bukkantak a pozsonyi vár alatt

A pozsonyi vár helyreállítási munkálataival párhuzamosan folyó régészeti kutatások során a várudvar alatt néhány méter mélységben középkori várkapu és várfalak maradványaira bukkantak. Az eddig ismert korabeli rajzok sehol sem tüntetik fel ezeket az építményeket. Csehszlovák régészek véleménye szerint Zsigmond és Mátyás király idejéből származó építményekről van szó.

— Népi hagyományok, népi táncok címmel ismeretterjesztő előadást tartanak ma este a barcsi művelődési házban. Levetítik az Állami Népi Együttes különböző táncszámairól készült színes filmeket is.

Váczi Gyula

Kedvelt pianistánk, a művészi pálya egyre magasabb lépcsőfokaira érkező fiatal művész rendkívül nehéz, igényes műsort állított össze szólóestjére. A zenei koroknak szinte mindegyikéből bemutatott egy- egy gyöngyszemet. Ez az a — ! sokszor merész, ezúttal megalapozott és körültekintő — válogatás, amely meglehetősen kritikus helyzet elé állítja a j művészt, s amelyből minden-1 nél jobban le lehet mérni fel- készültségét, tehetségét. Ahány komponista, ahány mű, annyi stílus, felfogás és hangulat. j Váczinak nem okozott különösebb gondot, hogy Mozart után Lisztet, Hacsaturjánt és Bartókot szólaltassa meg. És ép- j pen ez a művészi otthonosság jogosítja fel arra, hogy ilyen széles skálában mutassa meg j képességeit. Szellemi és fizikai tekintetben is nagy teljesítmény volt ez az est, s ha hozzávesszük, hogy többnyire kifogástalanul, kibontakozó tehetségének ezernyi jelével szólaltatta meg a műveket, élménydús zongoraestről szó« molhatunk be olvasóinknak.

Hándl ötletgazdag Capriccio- j ja — az évforduló alkalmából is — stílusos kezdés volt, s Váczi korántsem öncélú tech- j nikai készségét csillogtathatta meg. A Mozart-szonáta második, harmadik tétele kevésbé tetszett. A variációs tétel azonban szubjektív átélésével, a téma leheletfinom indításával, játékosan pergő variációival kifogástalan volt. Míg az Asz-dúr impromptu mélabús dallamíveinek megszólaltatása új oldaláról, színeiről mutatta be a művészt; Liszt Spanyol

zongoraestje

rapszódiája az est egyik legnagyobb élménye volt. Váczi felforrósult szenvedéllyel olvasztotta saját egyéniségébe a művet, s egyszerű játékstílusával is olyan hangulatot teremtett a koncertteremben, melyre ritkán adódik példa. Chopin három etűdje közül a forradalmi ragadott meg jobban, Rahman ~ov g-moll prelüdjé- ben pedig ’ szenvedélyes ritmus érzések :el teli, pontos visszaadása. A Ura és optimizmus napfényes ragyogása tündökölt Hacsaturján Toccatájában; a Román népi táncok pedig hangulatosan, muzikalitástól áradón csengtek a billentyűkön, s közelebb hozták Bartók művészetét a hallgatósághoz. Váczi Gyula Liszt átütő erejű Rákóczi-indulójával zárta e rendkívül értékes zenei estet, melyen a közönség sem maradt adós.

(Jávori)

Miről tudósítanak a mesterséges holdak ?

A mesterséges holdakat megfigyelő szovjet állomások vezetői április 15-től 18-ig Moszkvában országos értekezletet tartottak. A beszámoló megállapította: a második és harmadik szovjet mesterséges holdra vonatkozólag a szovjet megfigyelő állomások 1958- ban 23 500 megfigyelést végeztek. A magas légköri rétegek sűrűsége jelentősen és rendszertelenül ingadozik: pontosabban meghatározzák a Föld sarkainak horpadását.

Gutmann bácsi „káderlapja"

Egy régi ígéretemet váltottam valóra, amikor a hét egyik estéjén meglátogattam Gutmann János bácsit, a köt- cseiek öreg rímfaragómesterét. Először valamikor a tél utolján találkoztam vele, és elekor szívesen meginvitált, hogy ha tehetem, ha feléjük járok, okvetlenül látogassam meg otthonában. Horváth elvtárssal, a községi tanács titkárával indultam el a kötcsei zegzugos utcákon az öreghez.

Amikor rátaláltunk, éppen az állatok körűi sürgölődött: etetett. Az alacsony, ősz hajú, kissé hajlott hátú öregember olyan frissen mozgott, mintha meg akarta volna hazudtolni a fóje fölött elszállt 74 évet.

— Napközben a szövetkezetben, este pedig a ház körül dolgozgatok — mondta, amikor a munkájáról érdeklődtünk. — Érámhoz mérten szeretek dolgozni. A munka az, ami értelmét adja életemnek.

— Közben bemutatta megértő élete párját, és szép sorjában megmutogatta a kis háztáji gazdaságát. Több kérdést tettünk fel neki, s valamennyire tréfásan válaszolgatott. Minden szavából humor, életvidámság áradt. Amikor megkérdeztem, hogy anyakocájuknak hány malaca volt, mosolyogva azt felelte, hatvanhét volt. — Ez lehetetlen — mondta a tanácstitkár megütközve.

— Ez pedig így van, miért

hazudnék az elvtár soknak.

Akár fogadni is mernék. — Én is bátran mernék fogadni Gutmann bátyám — erősködött a titkár. — Sok mindent láttam, de ilyet még nem. —

Márpedig ez így van — erősí tg ette az öreg. Hat van, hét volt, mivel közben egy elpusztult.

De jó, hogy nem fogadtunk,

mert bizony vesztettünk volna.

— A tehén hány liter tejet ad? — érdeklődtünk tovább. — Két fejesre többet, mint egyre — hangzott a kurta válasz az őszülő bajusz alól.

Bementünk a takaros kis konyhába. Poharazgatás közben sok mindenről szó esett. Elmondta Qutmann bácsi, hogy már 1956 előtt is tagja volt a tsz-nek, s szó, ami szó, igen jól érezte ott magát. 1955 telén jó munkája jutalmául Galyatetőre mehetett üdülni, s bizonyságul elővett egy cérnával összefűzött naplószerűséget, amelynek címlapján ez állott: »Gutmann bácsi káderlapja«. Szerkesztette Gutmann bácsi galyatetői baráti köre. Ebbe a füzetbe minden egyes üdülőtársa beírta véleményét Gutmann bácsiról. A »káderlap« bizony sok mindenről árulkodik. Többek közt arról is, hogy Gutmann apó az üdülő kedvence volt. Különösképpen sok jót írtak róla a nők^ Az

egyik lapon például ez áll: »Gutmann bácsi, a Galyatetőn üdülő nők kedvence. Nem tudjuk, vajon iziit szól hozzá majd odahaza a felesége«. Több női aláírás.

Egy Galyatetőn üdülő osztrák újságíró így emlékezett meg János bácsiról a káderlapon: »De boldog az az ország, ahol ennyi vidám, örömteli öregember él, mint a mi szeretett János bácsink. Örökké szeretettel gondolok vissza rá«.

A »kádarelapját« saját soraival zárja. Egy hosszú versében többek közt ezt írja: »Ilyen boldog nem voltam életemben, mint itt, e paradicsomkertben«.

Előkerülnek« a fényképek, amelyeken üdülőtársai ölelik jobbról, balról. Minden kép középpontjában az öreg csizmás, kucsmás, örökfiatal szövetkezeti paraszt látható.

A múlt emlékeiből visszajövünk a jelenbe. Erről ugyanolyan szeretettel beszél, mint amilyen szeretettel gondol vissza a múltra. Elmondta, hogy legkedvesebb szórakozása a versolvasás, verselgetés. Maga is írogat, faragja a ríme,két.

Ha napközben a tsz-ben vagy otthon körül valami érdekeset lát, mindjárt versbe foglalja, és másnap a közösség elé tárja, Megénekli faluja

örömét, bánatát. Akadnak, akiknek nem tetszik, hogy hibáikat, rossz cselekedeteiket egy szép napon versben hallják a falu színe előtt. Mert Gutmann bácsi versei ostorozzák a hibákat, s dicsérik a jót. E<gyik verse például arról szól, hogy valamelyik szomszéd községben egy éjszaka a megrémült emberek hogyan vertek agyon egy felhúzott esernyőt, amelyet a szél sodort az esőben. Tolvajnak hitték. Egy másik vers arról ad számot, hogy a kötcsei pálinkafőzőből egy társaság »tévedésből« pálinka helyett seprőt vitt haza, s azzal kínálták az otthoniakat, a tiszta pálinkát pedig még egyszer felöntötték és kifőzték.

Arra a kérdésünkre, hogy érzi magát, most, több mini kétéves szünet után újból 'a szövetkezetben, csak ennyit mond: — Jól, úgy érzem, megbecsülnek, s erőmhöz mérten látnak el munkával. Majd a legközelebbi szövetkezeti ünnepségen elmondom versben, hogyan látom szövetkezetünket, s hogyan érzem magam benne. De ez még egyelőre titok.

Örülök, hogy eleget tettem Gutmann bácsi meghívásának. Élményt jelentett számomra ez az esti beszélgetés a kiváló szellemi frisseségű, sohasem kesergő öregemberrel.

Wirth Lajos

Gogol:

Ma, kedden délután játssza utoljára színházunk prózai együttese a kitűnő előadásban színre került Gogol-komédiát,

a Revizort. Az alábbiakban néhány kiragadott képben emlékeztetünk a Revizor kaposvári előadására.

Idegen a városban. *. nem kétséges, ő az, akitől rettegni keli, ő, a revizor! A polgármester lakása valóságos főhadiszállássá változik. Jönnek-mennek az elöljáró urak, tisztségviselők. A polgármester a magas vendég látogatására indul a fogadóba Dobcsinszkij és Bobcsinszkij kíséretében. (Szabó István, Csorba István, Tóth Béla és Komlós István.)

A fiatalúr nem sejti még, hogy látogatói lesznek. Arról meg tán álmodni sem álmodott soha, hogy többnek nézik, mint, aki Oszip korgó gyomorral várja gazdáját a szálláson. Egy káposztalevesért, egy kis kásáért talán a lelki üdvét is eladná az ördögnek. (Fillár István.)

Ez már a komédia förgeteges fortissimo,ja. Hlesztakov vér« szemet kapott sikerén. Egyforma hévvel udvarol anyának és leányának. Egyáltalán nem zavarja, hogy Anna Antonovna még az imént Mária előtt találta térdre esve. Most a mamának vall szerelmet, végül megkéri a lány kezét, hogy mint vőlegény távozzék. (Farkas Anny, Mihályi Vilcsi és Horváth Sándor.)

Mit tud az elektronikus agy?

Egy mérnök elektronikus agyat készít, és bemutatja a barátjának: »Bármilyen kérdésre tud válaszolni« — biztosítja a hitetlenkedőt, aki a kővetkező kérdést teszi fel:

»Hol van az apám ebben a pillanatban?« Az elektronikus agy haladéktalanul válaszol: »Az ön édesapja Uj- Skóciában horgászik«.

A szkeptikus jó barát nevetve így szól: »Szó sincs róla, apám Robert Brewster San Franciscóban van. Az imént beszéltem vele telefonon«.

Az agy válasza; »Robert Browster ugyan valóban San Franciscóban van, az ön édesapja viszont kétségtelenül Uj-Skóciában horgászik«.