Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-18 / 65. szám

fftércla, 1959. március 18. »*> ....................................... 6 S OMOGYI NÉPLAP Beszélgetés a vonatén Zömök, piros arcú, kucsmás parasztem­ber, a somogyszent- páli Harangozó Gyula bácsi lépett a vasúti kocsiba. A gyaloglás­tól kicsit fújtatott és hamarosan belém kö­tött társalgó kedélye. Magam sem vagyok morc utas. Amíg elő­vette a szakasztó ruhá- ba csomagolt disznó- ságot és falatozni kezdett, elmondta, hogy fiához megy lá­togatóba Kaposvárra, ott van a tanítókép­zőben. Először mo­soly aranyozta be ar­cát, olyan mint a tiszta tavaszi ég fé­nye, de fokozatosan beborult a kedve és feltűntek homlokán a gond ráncai. Beszélni kezdett családjáról, önmagáról és a so- mogyszentpáli terme­lőszövetkezet ered­ményeiről. Szavából kicsengett, hogy a né­pi állam híve, haladó gondolkozásé közép­paraszt, még akkor is, ha egyénileg műveli földjét. De már nem sokáig — ahogy sza­vaiból megtudtam. — Csak ez a gyerek ne ment volna taní­tóképzőbe — kezdte a mérgelődést. — Miért, Gyula bá­csi? — kérdeztem tő­le kíváncsian, mert eddig akivel találkoz­tam a somogyi fal­vakban, minden szü­lő inkább büszke volt arra, hogy fia fel­sőbb iskolában tanul és okos emberré vá­lik. — Hát tudja, elv­társ, tönkretesz az asszony, az »áldott jó« feleségem szeka­túrája. Siratja reggel, délután, s állandó haragja pokolba ker­get. Most is azért indultam útnak, hogy hazaihozzam a fiamat, mert féltem a felesé­gem idegeit. — És hogy tanul az ifjú tanítójelölt? — kérdeztem. — Közepes az elő­menetele, de a hos­pitálásokon és a ta­nítási gyakorlatokon mindig dicséretes. Úgy megszerették a pöttöm elsősök, hogy ha az utca forgatagá­ban találkoznak vele, megismerik, kö­szöntik, akár az édes­apjukat. Látható dicsekvés­sel, komolysággal tet­te hozzá: — Az apja tehetsé­gét örökölte a gyerek, mert én is tanítói pályára akartam menni örök életem­ben. Csak az én fia­tal koromban a sze­gény cseléd ivadék még a hat elemiig se jutott el, mert pa­rancsolt a megélhetés nehéz gondja, és számadónak, cseléd­nek kellett állni az urasághoz. — Mi a tanárok véleménye? — Szólná, hallani sem akarnak Sanyi elbocsátásáról. Be­csülik, szeretik; csak az asszony hagyna békében. Mert az is felingerelte a múlt napokban, hogy az öcskös azt mondta — aki most hatodikas —, hogy ó is tovább­tanul. Gimnazista lesz. Ha visszatartjuk, megszökik és mégis elmegy,* Arra kértem bú­csúzóul Gyula bácsit, hogy sohase erőltesse fiát a hazamenéssel, mert lehet, az életét tenné tönkre örökre. Már pedig az az igazi apa, aki többet akar nevelni fiából, mint ami belőle lett. Nem azokból lesz elsősor­ban kiváló pedagógus, aki csak az elméletet fújja, hanem a gya­korlat embereiből. Je­len esetben pedig erről van szó. Min­denkinek képessége és tehetsége szerint — ezt mondja ki a ma­gyar nép alkotmánya is, amely már csak az öregek keserű em­lékeiből idézi a múl­tat. Beneze József ŰJ KIRÁNDULÓHELY ÓDIVATÜ DIVATBEMUTATÓ Néhány kirakatba elhelye­zett plakát hirdette Csurgón, hogy március 15-én műsorral egybekötött divatbemutatót rendeznek a művelődési ház­ban. A bemutatót háromne­gyed órás késéssel kezdték meg, alig nyolcvan néző előtt. Az úgynevezett kifutón, me­lyet erre az alkalomra építet­tek a színpad felöl, csaknem sötétségbe burkolózva jelentek meg a maneikkenek. akiknek minden figyelmét arra kellett összpontosítani, hogy le ne pottyanjon valamelyikük a közönség nyakába. A színpa­dot ugyan két jó reflektor Fellendülő kulturális élet Somogyi aj szón Amikor a múlt év júliusá­ban a somogyi aj szí művelődé­ül otthonban jártam, elkeserí­tő látványt nyújtott a kultu­rális intézmény gondozatlansá- ga. gazdátlansága. A vakolatát hullató falakat itt-ott takarta be egy-egy tépett moziplakát, a porral vastagon fedett padló néhány rozoga széket tartott a hátán, és a színpadon rongyok­ban lógott a falvédő-papírból készült kulissza. Ez az állapot jellemezte ak­kor a község kulturális életét. A tömegszervezetek közül a KISZ végzett némi kultúrmun- kát, ez azonban főképp egy színdarab bemutatásában me­rült ki. Nőtanács nem műkö­dött e másfélezer lakosú falu­ban. És most, március közepén, amikor a tavasz a mezőre csa­logatja a falu lakóit, és ami­kor az egész község ilyen nagy sorsdöntő változáson ment át (két hete lett termelőszövetke­zeti községgé), sokkal élén- kebb, sokrétű népművelési munkáról számolhatok be. A helyi KlSZ-szervezet. az elmúlt hetekben mutatott be egy színművet nagy közönség — és kasszasikerrel, jelenleg pedig kabaréműsorral készül. A színdarabpróbákat Bognár Lajos igazgató, a művelődési otthon vezetője irányítja. Mi­séta Anna tanítónő pedig népi táncokat tanít a fiataloknak. Három hete alakult meg a nő­tanács a községben, amely Pé­ter Irma tanítónő vezetésével máris egyfelvonásos jelenete­ket tanul az egy-két hét múlva megrendezendő műsorhoz. A falu tanulni vágyó pa­rasztjai a napokban vizsgáznak az ezüstkalászos tanfolyam anyagából, amelyet mintegy huszonötén sajátítottak el a tél folyamán. A művelődési otthon belse-1 je újonnan festett, tiszta, a j megjavított székek rendben sorakoznak a barátságos te­remben. Azon lehetne, sőt kell is vitatkozni, hogy mennyiben helyes a falun a Lepsénynél még megvolt és egyéb, Nóti- féle, a pesti kispolgártól és kispolgárnak két évtizeddel ezelőtt írt jelenetek bemutatá­sa. És nem lenne-e gyümölcsö­zőbb irodalmi értékű egyíelvo- násosokkal tarkítani a kabaré- műsort. Tény azonban, hogy Somogyfajszon nem állt meg; a népművelési munka sem a J tavasz kopogtatása, sem a fa.u szocialista átalakulása miatt, | amire oly nagy előszeretettel hivatkoznak a népművelők. P. L. megvilágította, de a terembe mér alig jutott fény. A leg­bosszantóbb mégis az a néhány bemutatott modell volt, me­lyeknek nem sok köze akadt az új divathoz: a szövetkezeti bolt pillanatnyi készletét (gyér választékú készletét!) mutatták be. Tizenkét női szövetruhát, kosztümöt, ballomkabátót, ta­vaszi kabátot, estélyi ruhát és nadrágot, valamint hat férfi öltönyt, egy ballont, öt kislány és egy fiú gyermekruhát. Több semmit. Pedig ilyen ódivatú divatbemutató helyett bőséges alkalom kínálkozott volna, hogy megismertessék a közön­séggel konfeikcióiparunk meg­annyi új, szép modelljét, pro­pagandát fejthettek volna M a készruhák népszerűsítésére. Elmulasztották a divatbemuta­tó lehetőségeit kihasználni. A bemutató egy óra hosszát tartott Ha nem tarkítj,ák ének­számokkal és szavalatokkal műsorát, az egész lement volna gyenge fél óra alatt. A nézők száma ugyan később szaporo­dott, de nyilvánvaló, hogy azért nem jöttek el a csurgói fiatalok nagyobb számmal, mert tavaly sem sikerült jól a divatbemutató, s már voltak tapasztalataik. Senki sem saj­nálja a négy forintos belépődí­jat, ha kap érte megfelelő el­lenszolgáltatást. De így? Csak a bemutató utáni jól sikerült bálban kárpótolhatta maigát valamelyest. Hubay Sándor Csurgó. A földművesszövetkezet le­leményessége folytán megsza­porodott a déli Balaton-part hangulatos kirándulóhelyeinek száma. Az új létesítményt, amit mondhatni a jókedv ven­dégszerető ápolása jegyében hívtak életre, a leilei SZOT- üdülő téli üdülővendégei lá­togathatták meg először. Az el­ső csoport megjelenése óta a leilei Kishegyen sűrűn csendül fel a kirándulók nevetése, nó- tázása, mindkettő valósággal ébresztgeti ezt a szőlővel ékes dombvidéket. Mert a Kishegy fenn van a dombon magasan, s nem csoda, hogy a kedv is hamgr magasba csap. Messze lát az ember, a pince mélyén jobbnál jobb borok várják a találkozót a vendégekkel. A koratavaszt jelző csípős leve­gő, a frissiben sülő lacipecse- nye orrcsiklandó illata, az aranyló rizlingek, rubin színű burgundik■ társasága még azt is kizökkenti a mogorvaság­ból, akinek barlangi medve természete van. Itt nem sava- nyodik meg a szájon a mo­solygás, hanem szépen neve­téssé, gondtalan jókedvvé szé­lesedik. A szövetkezet kishegyi pin­céje jó boraival, a szabadon sült malacpecsenyékkel, egész­séges, szép környezetével ked­velt kirándulóhelyükké vált az üdülőknek. S a felfedezés után, most, hogy tudjuk, nem kell a túlsó partra menni jó borért, igazi jókedvért, remél­jük az is marad, kedvelt ki­rándulóhely, ha megindul az idény. Az ütött-kopott présház egyik szobájába, ami hasonlít a valamikori betyárcsárdákra földes padozatával, alacsony mennyezetével, alig érkeznek meg a vendégek, már a har­monikaszó parancsol a lábak­nak, Előbb csak a fiatalok ropják, rakják, aztán ahogy árad szét az erekben a jóféle bor, kinyílik a nótázó kedv. Jönnek a dalok egymás után, csak győzze húzni a harmoni­kád. Míg ez a két kisl&ny felfe­dező körútra indul a pincébe (mindketten budapesti mun­kásnők, nem láttak igazi bor­pincét), addig fent már az a nóta járja, hogy: Nád a házam teteje..» If* lent a pincében pedig össze,koccanak a poha­rak: — A pincemester egészsé­gére! A présház körül ki-ki ott tanyázik, ahol legjobban sze­ret. Akadnak már merésze akik levetett kabátjaikon ül­nek a mezítelen ágú diófák alatt. Nem hiába kívánják a ió éí- vágyat olyan sokan. Bizony jólesik a lacipecsenye. Utána pedig egy pohárka kishegyi rizling. Azért a kirándulóhely névadó bora a legnépszerűbb. A komolyabb borszakértők persze inkább a burgundinak hódolnak. Az alkonyati szürkület már ereszkedik, amikor elindul ha­za az üdülőbe az első csoport. A harmonika körül pedig ja­vában fújják a búcsúzni nem­akarók örök nótáját, hogy: Nem-nem-ne m, nem-nem-nem, nem megyünk mi innen el... Csoda? Nemcsak az a jó, aki a virágot szereti, az sem lehet rossz ember, aki a bort, no meg a jókedvet szereti! Közgyűléseket tart a marcali fmsz Folynak a közgyűlések a marca­li fmsz körzetében. Idáig Bize, Ke- levíz és Gadány községekben volt meg a taggyűlés, ahol a vezetők beszámoltak a múlt évi működés­ről, ismertették a mérleg adatait, a földművesszövetkezet jelenlegi helyzetét és feladatait is. Az ösz- szes tagszövetkezetek gyűlései után tartják meg Marcaliban a földművesszövetkezet küldöttgyű­lését, amelyre április első felében kerül sor. MIRE JÓ EQY SZÉP ÜZLET? A vélemények megoszlanak lÁöaMupizű-wi ^.iLZ.nie&£kfd Fehete bőrű írók kongrea#su8a Március 26-tól április 1-ig Rómában tartják a fekete bőrű írók és művészek második kongresszusát. Az első kongresszus 1956- ban a párizsi Sorbonne-on ülé­sezett és »A kultúra válsága-« című témával foglalkozott. En­nek a kongresszusnak egyik határozata alapján létesült az Afrikai Kultúra Társasága, amely most. a második kong­resszust rendezi. Ezúttal a néger-afrikai kultúra egységé­ről és felelősségéről lesz szó. Afrika és Amerika legkivá­lóbb fekete bőrű személyiségei fogadták el a meghívást és vesznek részt a kongresszus Munkájában. Guznicsek ma reggel ferdén nézett rám a szeme sarkából. Úgy látszik, egy hét után le­esett végre nála az a bizonyos húszfillér, és észrevette, hogy nem szívlelem. Mesterségünk címere közös Guzmicsehkel és még azzal a húsz dolgozóval, akikkel a Gömbszél Igazító központba ügyködünk a termelés sikeré­ért. Guzmicsekkel különben kezdettől fogva egyetértettünk a művészetet illetően, általá­ban hasonló véleményünk van a legtöbb dologról. Egyszerre vesszük fel a 2000 forintos fize­tést, sőt egyformán szeretjük a sósperecet. Egy idő óta azon­ban egyre távolodom Guzni- csektől. Hónapok óta kevesebb szót váltunk, és reggelenként épp hogy csak felbillentem a kalapom szélét, ha idő után öt perccel berobog. Sokat töp­rengtem ennek okán, de va­lahányszor belefogtam az el­mélkedésbe mindig azt a ter­melési értekezletet láttam vi­szont, amelyiken Guznicseknek azért olvastak be, mert két hét óta enyhén szólva egyetlen télikabátgombszél megigazító- sára sem vállalkozott. Mind­össze egy-két inggombot esz­Karcolat tergált meg, noha jól tudja, hogy a vállalat létszáma éppen hogy csak arányban áll az éves tervekkel. Guznicsek elő­ször a nélkülözhetetlen zseni mindenki bocsánatát kiérdem­lő mosolyával vigyorodott el az értekezleten, majd a jól sej­tett fegyelmi elhárítása érde­kében hatásos önkritikát gya­korolt. A lelkesedése azonban az önkritika után mindössze három napig tartott. A negye­dik napi guznicseki üresjárat megint cifra szavakat váltott ki a Gömbszél Igazítónál. Valaki bosszúsan oda is dörzsölte Guznicsek orra alá, hogy gon­dolkozzék egy kicsit a dolgo­kon, mert a vállalat kollektí­vája nem hajlandó neki kenye­ret keresni. Guznicsek elsza­ladt erre az igazgatóhoz, fel­lármázta a főkönyvelőt és a közerkölcs nevében tiltakozott a macerálás és a rosszindulatú fúrás ellen. Az influenza járvány két­ségbeejtő helyzetet teremtett a Gömbszél Igazítónál. Tíz ember bírta csak lábon a húsz­ból, és a tíz között makkegész­ségesen ott volt Guznicsek is. Óránként jött Pestről az ex- portgomb termelést sürgető te­lefon. Egy nap azonban az is hiába volt, mert csak félig sikerült teljesíteni a tervet a betegség miatt. Nyomban összeült a termelési értekezlet. Mindenki beszámolt, milyen erőfeszítéseket tett a cél ér­dekében, mit lehetne még csi­nálni. Mikor Guznicseknek fel­tették a kérdést, mit tett az előző nap termeléséért, csak annyit mondott, hogy: majd­nem semmit. Az értekezlet, felmorajlott. Guznicsek azonban nyugodtan a helyén maradt. Most még az Önkritikát is elfeledte. Cini­kus kis mosolyával végignézett rajtunk és azt mondta a sze­me, elviselem ezt a néhány órát, most tiétek a szó. Fő, hogy a fizetésnél teljesen egyenlők vagyunk. Azóta nagyon haragszom Guznicsekre. Viszonyunk még lehetetlenebb. Kerüljük egy­más tekintetét és nem beszé­lünk, pedig lenne egy-két mon­danivalónk az adósok köteles­ségéről és becsületéről. Mert en valahányszor csak meg­pillantom Guznicseket, úgy ér­zem, hogy adósa a vállalat kollektívájának.- Tartozik a fi­zetésével, Szegedi Nándor Március 7-i számunkban írtunk a Május 1 utcai zöldség- és gyü­rrölcrboltban uralkodj rendetlen­ségről. Mint Illetékes, a Szövetke­zetek Somogy Megyei értékesítő Központja a következőket vála­szolta ezzel kapcsolatban: »A cikk szerint korábban ez a bolt a Május 1 utca dísze volt; ma pedig húsz évvel ez­előtti módszerrel van kirakata rendezve. Figyelmen kívül ma­radt az a tény, hogy március havában járunk, a rendelke­zésre álló, áruk választéka kor­látozott, melyeikkel a kiraka­tot változatossá és színessé le­het tenni. A cikk szerint a boltban sok a szemét, és a boltot egyúttal raktárnak is használják. A ki­csiny raktárhel'’-' -A~ nem al­kalmas arra. hogy a bolt zök­kenőmentes áruellátásához szükséges készleteket befogad­ja, így kénytelenek vagyunk az áruk egy részét az üzlethelyi­ségben elhelyezni. A raktár zsúfolt, a boltban megforduló vásárlók száma nagy, úgyszin­tén a napi forgalom. így a megnyitása óta a pénztár mel­let van elhelyezve a boltvezető Íróasztala, mely a telefon elhe­lyezésére, a bolt működéséhez | szükséges bédvegzők, számlák, ellenőrző füzetek stb. elhelye­zésére szolgál. Amennyiben a boltban megszüntetnénk a (kétségtelenül a bolt belső rendjét és szépségét lerontó) raktározást, akkor a kdszolgá- , lás folyamatossága nem lenne \ biztosítható, annak ellenére . sem, hogy e raktár nélküli bol- ! tunk így is naponta kétszer I kap árut A fentiek nem jelen­tik azt, hogy a bolt dolgozói és mi nem fogadjuk el a jogos , bírálatot pl. a bolt egyik felé­nek túlzsúfoltságát. Máris in­tézkedés történt az üvegkonzol egy részének leszerelésére, mely lehetővé teszi a bolt má­sik részében is a kiszolgálás fokozását, s ezzel a vásárlók a burgonya kivételével minden egyéb cikket a bolt másik ré­szén is megkaphatnak«. A vélemények — úgy látszik — megoszlanak a bolttal kapcsolat­ban. A rövid kis cikk megjelenése után számtalan háziasszony fe­jezte ki helyeslését a beszélgetések során. Es ez a lényeg: a vásárlók véleménye. A MÉK levele nem fedi teljes egészében az adott tényeket. A bolt dolgozói maguk is bizonyított ák, hogy nincs minden rendben a kirakat körül, s a cikk megjelenése után már másnap átrendezték azt. Különben félreértették a bírál > szavakat. Az, bogy húsz evvel ezelőtti módszerrel van rendezve a kirakat, ma is igaz. A modern ki­rakatrendezés elve, hogy a tér ne legyen túlzsúfolt, csak jelezze, hogy milyen cikkek kaphatók a boltban és éppen ezért jobban fel tudja hívni a figyelmet az extra /agy primőr cikkekre. A raktár kicsiny, ez tény, s a falakat kidönteni nem lehet. Ép­pen ezért fokozott renddel, ügyes raktározással kell viszonylagosan nagyobbá tenni. Lássák el háromszor naponta áruval a boltot, ha másként nem megy, de első a kö ;önség érdeke. A telefon elférhet a pénztárosi fülkében (máshol szint ■„ ott van), az íróasztalnak pedig el kell tűnni onnan, ottléte kultu álatlanság volt és lesz, ha marad. örvendetes, hogy jogosnak tar ják a bírálatot az üzlet fele részének Kihasználatlanságáról, és hogy nyomban intézkedtek is. A bolt dol­gozói azonban jogosnak tartották azt is, amiről a válaszlevél megfe­ledkezik: a piszokról és alrenden nségről, és ezért láttak már más­nap a takarításhoz. Mire jő egy szép üzlet? Arra, hogy bármilyen nagy is a forgalma, mindig és mindenben — a lehetőségekhez képest — a legkulturál­tabban szolgálja ki a vásárlókat, a kaposvári dolsaatiu*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents