Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-15 / 63. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. március 15. Pécsháiól a Nádasdi erdőig órp/et-máit a szí nem hú! A direktor a hosszú asztal végéhez állt Jobbra is, balra is biccentett a kollégák felé, akik körülállták a zöld posztóborítású asztalt, s aztán belekézdett a mondókájába, miszerint ennek a rendkívüli konferenciának egyetlen célja van: az aradi gimnázium tantestületének ma példát kell statuálni egy erősen kifogásolható magatartású növendék, Latinka Sándor felett így mondta ezt: La-tin-ka, szótagolva és következetesen á-nak ejtve az a-betűket, hangsúlyozva ezzel is, hogy a bűnös román származású, ö maga ismertette a vádat is: — Latinka Sándor az intézet diákjához méltatlan módon viselkedett, amikor március 15-én néhány társát magával csábítva, azok előtt tiltott verseket szavalt, melyekkel a magyar-osztrák monarchia nyugalmas légkörét háborgatta. Ezek a versek Tompa Mihály: A gólyához és Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt en- gemet címet viselik. Mivel az eset a város több derék polgárának is a tudomására jutott, nem nézhetjük tétlenül, hogy növendékünk az iskola nevelési rendszerét bírálat tárgyává tegye. Tudomásunkra jutott, hogy Latinka Sándor nem véletlenül szavalta az említett verseket, hanem a felforgató tevékenység csíráit még gyermekkorából magával hozta. Tudott dolog továbbá, hogy előszeretettel tartózkodott az aradi várban és annak környékén, iskolatársai előtt pedig több ízben hangsúlyozta, hogy úgymond »mennyi szegény ember éhezik, s néhány gazdag pedig nagy vagyonnal, semmittevőén tölti el napjait-«. — Az elvem az: ha valaki már ebben a korban ilyen rebellis magatartást tanúsít, azt mindenképpen szigorúan meg kell büntetnünk, hogy elejét vegyük a további hasonló viselkedésének. — ügy van! — kiabált bele a pillanatnyi csendbe egy fiatal tanár, aki igen kevés pedagógusi múlttal, de annál több ambícióval rendelkezett. — Kérem, direktor úr, azt a fiút én is figyelmeztettem már egy ízben, és már akkor megmondtam neki: »Te Latinka, vigyázz magadra, ez nem fog jóra vezetni...« — Mondott volna még valamit, de észrevette, hogy nemigen hallgatják, hanem inkább az irodalom tanár, a vádlott osztályfőnöke szavaira adnak többet a kollégák, így hát leült Ö arról beszélt megfontoltan, hogy Latinka osztályának egyik legtehetségesebb tanulója, a szavalásban pedig egyenésen a legjobb. Hogy a szegénységet ismeri? Istenem, apja, Latinca György malomgépész házában, ahol 12 gyerek látott napvilágot, nemigen élhetett főúri módon... Az Iskola után, az élet előtt... Latinka Sándor fényképe az érettségi idejéből. E ste lett már, mire megszületett a jegyzőkönyv, mely szerint példát statuáltak. Latinka Sándor 15 esztendős diákot ugyanis »forradalmi hangulat szítása miatt« az aradi gimnázium diákjainak névsorából törölték. — És most mi lesz veled? — kérdezte másnap az irodalom tanár, aki bizonyos poétái vonásokat is vélt fölfedezni diákjában. A fiú ránézett szürke szemeivel, fel egyenest a vádló hatalom egyik képviselőjének szemébe. — Nem tudom, talán apám mellett dolgozom majd... — mondta. Egy kicsit álltak még. A volt diáknak tulajdonképpen nem sok köze volt már ehhez az emberhez, a tanárt még tartóztatta valami. — Ide figyelj, Latinka — szólalt meg végre —, mondok én neked valamit útravalóul. Vigyázz magadra, édes fiam... Lehet, hogy nagy ember leszel, de az is lehet, hogy felakasztanak ... El is kísérte ez az útravaló, el egész Lippáig, ahol pirostetős—ámbitusos házak feküdtek a macskaköves út két oldalán, messze pedig a brassói hegyek látszottak tiszteletkeltő sötéten. Ezeket a felhőkbe törekvő hegyeket látta akkor is, amikor sötétfejű tanítványaiba tuszkolta a latin memoritert, és akkor is, amikor kvártélyadójának, az öreg tanítónak emlegette, hogy menynyit vitázott otthon, Pécskán szüleivel az iskola miatt, meg amiatt, hogy miért kell neki, a gyereknek annyira magyar- kodnia. S hogy milyen keservesen tellett el, amíg az aradi iskola után kitanulta a lakatos mesterséget... »De majd most itt, most megint tanulok ... és írok — szokta volt mondani és a havasok felől világító csillagokból merített ihletet a nélkülözéstől terhes élethez. Egy szakadozott papírlap, néhány ceruzasorral őrzi ezt a világot, egy versfordítás ez, mely Lippán született, s mint egyetlen meglévő fordítása, amelyben döbbenetes erővel látja halálát: Románból Az utolsó vágyam A csendes éjjelen, Meghalni hagyjatok Zúgó tengerszélen. Almom csendes legyen És erdő a fejfám. Hagyjatok meghalni Zúgó tenger partján. A mint kezébe adták a bizonyítványt, mely hivatalosan tanúsítja, hogy érett emberré lett, megint csak Pécskára vitte a sors. Egy kicsit vonzotta a szülői ház, egy kicsit hívta az elosont gyermekkor, — de más világ volt ez már mégis, nem az övé. Ez a csend, mely körülvett mindent, csak arra volt jó, hpgy szabadjára eressze gondolatait az életen, s annak értelmén. Elővett, egy iskolából magával hozott füzetet, s arra felírta szépen: Egyet-mást a szívemből. Alája pedig a dátum került így: Pécska, 1907. november 2. Latinka Sándor. Aztán sorra róni kezdte a vallomásait, egyelőre saját magának, ilyenféleképpen: »Aki boldog akar lenni, annak a haza és az emberek közös ügyeibe korán részt kell vennie«. * * * »Az élet nem örökös, tehát siessünk használni embertársainknak!« * * * »Még nem ismerjük önön magunkat, állatok vagyunk.« * * * »Siratni csak hazát lehet!« * * * »A jövő emberiség vallása a szocializmus!« Í me, a 21 éves fiatalember szívdobbanásai. NYÁRI ELŐKÉSZÜLETEK í Király Ernő A babócsai kommunisták az ünnepi taggyűlésre készülnek Erős, zömök férfi magyaráz gesztikulálva a babócsai tanácsházán az elnöknek. Fekete keretes szemüveget visel, arca pirospozsgás. Kék pufajkája zsebéből hosszú szál ceruza áll ki. — Hát Bóia elvtárs, ahogy te gondolod — egyezik bele a tanácselnök az Uj Világ tsz elnökének elképzelésébe. A pillanatnyi vitaszünetet felhasználva megszólítjuk Bóla elvtársat, aki a pártiskolán tanuló titkár helyett végzi jelenleg Babócsán a pártszervezet vezetését. — Nem a legkönnyebb a két munkámat összehangolni, mivel ilyenkor már jobban megindul a munka s nem érek rá mással foglalkozni, mint a tsz dolgaival. Azért persze Bóla elvtárs nem hanyagolja el a babócsai pártszervezet vezetését sem, a politikai nevelőmumka állandóan folyik a községben. — Tudja elvtárs, most terjesztettük fel nemrégen a községben élő idős veteránokat kitüntetésre. — Hány tizemkilences harcos él a községben? — öt. Név szerint Sülé Balázs, Zdelár Aladár, Szakoly György, Éók János, Fodor Mihály. Nagyon helyes, hogy a községi pártszervezet felkutatta a még életben lévő tizenkilence- seket, az azonban már kevésbé, hogy nem kéri fel őket arra, hogy a fiataloknak elmondják a negyven évvel ezelőtti élményeiket, a Tanácsköztársaság somogyi eredményeit. »Nagyon begorombulnak az öregek, ha a régi eseményekről beszélnek, főleg ha a fehérterrorra kerül a szó« — okolja a vonakodást Bóla elvtárs. Kár, hogy ilyen bizalmatlanok az idős veteránokkal szemben. Ha beszélnének velük és megkérnék őket arra, hogy a káros érzelem-kitöréseket hagyják el, amikor az úttörőknek, kiízeseknek beszélnek a régi eseményekről, akkor mégis megtarthatnák a községben is a veterántalálkozót. A pártszervezet tagjai az ünnepi taggyűlésre készülnek. A februári taggyűlésen eldöntötte a párttagság, hogyan emlékeznek meg a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról. Az iskolások, kiszesek már tanulják a verseket, mozgalmi dalokat, jeleneteket, .amiket március 21-én adnak elő. — Jellemző az ünnepélyek előkészítésére, hegy minden szervet mozgósítottunk az előzetes megbeszélésre: a kultúr- otthon-igazgató, iskolaigazgató, népfront-elnök, MSZBT elnöke, KISZ-titkár, tanácselnök; nőbizottság, vöröskereszt és a ktsz megbízottjai jelentek meg ezen. Sok értékes javaslat hangzott el, s reméljük, mind meg tudjuk valósítani — magyarázza Bóla elvtárs. A mezőgazdaság szocialista átszervezése Babócsa község ügye is, nem akarták hát kimaradni a tsz-mozgalom erősítéséből a babócsai kommunisták sem. Pedagógusok, ktsz dolgozók, kiszesek járták a házakat a termelőszövetkezet tagjaival és a kommunistákkal, hogy a fejlettebb termelési mód hírét elvigyék a családokhoz, hogy megnyerjék ennek az ügynek az embereket. Egy agitációs párhoz tizenöt ház tartozott, ide jártait a téli esteken baráti beszélgetésre. Sok ilyen beszélgetés végződött a belépési nyilatkozat aláírásával. A pártszervezet állandóan foglalkozik a tanács munkájával, az új tanácstagok segítésével, irányításával. Az állandó bizottságok munkáját is hathatósan segítik azzal, hogy egy-egy kommunistát osztottak be minden állandó bizottsághoz. A mezőgazdaságit Bóla elvtárs, az egészségügyit Vuk- man Józsefné, a szociális-kulturálist Vukman József, a pénzügyit Belányi Ferenc támogatja. Az eddigi tapasztalatok szerint ez a mód megfelelő, a kommunisták így nagy segítséget adnak a tanács munkájához. A babócsai pártszervezet munkája azért kiegyensúlyozott, kapkodásmentes, mert a pártvezetőség egész éves tervet dolgozott ki. Ennek alapján sokkal könnyebben megy a munka, mindig tudja mindenki a feladatát. — A pártvezetőség ragaszkodik ahhoz, hogy ami a tervünkben szerepel, azt maradéktalanul teljesítsük is. Ennek köszönhető, hogy a pártoktatás is rendesen megy. Az elvtársak komolyan veszik a továbbképzésüket, mindenki arra törekszik, hogy minél alaposabban ismerje a marxizmust—lenimizmust — mondja Bóla elvtárs. Az Uj Világ Tsz-ben már várják az elnököt, bármennyire is szeretnénk még beszélgetni Bóla elvtárssal, hívja a kötelesség. Lajos Géza KlSZ-titkárok értekezlete Nagyatádon Y (Tudósítónktól.) Közel harminc falusi és üzemi KISZ-titkár vett részt a napokban megtartott járási titkári értekezleten Nagyatádon. Az értekezlet első felében Tóth János, a járási bizottság titkára, a VII. VIT előkészületeirő’ adott tájékoztatást, majd az ezzel kapcsolatos feladatokról szólott. — Nemrég fejeződött be járásunkban a KISZ-szervezetek jelentős erőpróbája, a tag- könyvcsere — mondotta Tóth elvtárs —, mely hozzájárult szervezeteink megerősödéséhez, fokozta kiszistáink aktivitását. Most a napi munkánk mellett, legfőbb feladatunk lesz a július, 26 és augusztus 4-e között Becsben megrendezésre kerülő VII. VIT előkészítése. Ezután a találkozó helyéről beszélt a járási titkár, majd így folytatta: — Áprilisban és májusban négy előadásból álló előadás- sorozatot indítunk a járás minden alapszervezetében »A VII. Bécsi Fesztivál« címmel. Az előadások tárnája a következő: Prágától—Becsig; Háború vagy béke; Ismerd meg Nyugatot; Békéért és szocializmusért. Azok a fiatalok, akik az előadásokon részt vesznek, VIT- jelvényt kapnak. Több alap- szervezetünikban tartunk élménybeszámolót, ezek előadói a VI. VIT küldöttei és a Moszkvában járt fiatalok lesznek. Ezután Tóth elvtárs. az anyagi alap megteremtéséről szólott: — Komoly gondot okoz a VIT költségeinek megteremtése. Nemcsak a magyar küldöttség költségeit kell fedeznünk, hanem hozzá kelű járulnunk a gyarmati ifjak költségeihez is. A járás KlSZ-szer- vezeted 10 000 forinttal járulnak majd hozzá a kiadásokhoz. Az anyagi források megteremtéséről szólva elmondotta Tóth János, hogy a fiatalok rendezzenek VIT műsoros esteket, nagyszabású bálokat, és ezek bevételét fizessék be a VIT alapra. Az előkészületekhez tartozik az is, hogy a VIT-re utazó küldötteket ellássuk különböző ajándékokkal, melyeket a külföldi fiataloknak adnak majd át. Igen kedves ajándékokat készíthetnek a lányok (kézimunkák, népi hímzések) és a fiúk (különböző fafaragásokat). A tájékoztató után több hozzászólás hangzott eL Lukács József, a kutasd területi KISZ-szervezet titkára helyeselte a VIT-tel kapcsolatos programot, és ígéretet tett, hogy szervezetük is hozzájárul az anyagi alaphoz. A továbbiakban arról beszélt, hogy községükben szeretnék összevonni a területi és állami gazdasági KlSZ-szervezeteket, mivel községük szocialista község lett. A megerősödött szervezet nagyobb feladatok megoldására lenne képes. Ezzel az állami gazdaság jelenlévő titkára is teljes mértékben egyetértett. Horváth Vera, a fonalgyári KISZ szervező-titkára az ünnepségekre való felkészülésről szólott. A balatonboglári vasutas üdülőben készülődnek a nyári Idényre. Százezer forintos beruházással szabadtéri színpadot, hűtőhelyiséget, raktárt és iroda előteret építenek. ♦ Lázár atya nem tudta, hogy | mosolyogjon-e vagy bosszan- | kodjék? Ez a Krisztina néne | megzavarta találkozóját. I De mit akarhat itt? Miért ♦ jön a pincébe éjnek idején? | Talán látta, hogy ö is idetar- 5 tott? | Nem volt ideje gondolkozni, | mert az öregasszony már égé- I szén mellé ért. I — Ne féljen Krisztina nő- | vér — szólalt meg —, én va- I gyök, Lázár páter! t Krisztina anyának a szeme ♦ sem rebbent. Mintha számított X volna rá, hogy itt találja a pa- X pót. Hangosan köszönt és ment | tovább. I A páter azonban megfogta a X karját. X — Hova megy, Krisztina nézne? Mit keres itt? X Az öregasszony visszafor- X dúlt. X — Egy szerencsétlen lélek♦ hez megyek... X A fáklya vörösen világította X meg arcát, amelyen sötét vo- X nősökként rajzolódtak ki a X ráncok. Olyan volt ebben a X pillanatban, mint valami bor- I zalmas középkori boszorkány. — Egy szerencsétlen lélekhez — ismételte. Lázár atya azt hitte, hogy az öregasszony megint bolondokat beszél. Nem engedte tovább. Az öregasszony azonban nem tágított. — Engedjen, tisztelendő atyám! Éhen hal, ha nem megyek! — Ki? — csattant fel a pap. — Az a szerencsétlen lélek. .. Ekkor vette észre Lázár atya, hagy Krisztina néne kezében egy cserépkorsó van, a hóna alatt pedig kis batyu. Jeges borzongás járta át. — Krisztina nővér! Krisztus szerelmére, mondja meg már, hova megy?! — kiáltott rá és megragadta a karját. — Maga nem tud,ja? — motyogta Krisztina. — Uj még itten. .. de majd megtudja... Kiszabadította karját, és tovább csoszogott. A pap nem ment utána. Várt. Krisztina néne befordult a folyosó végén a kanyarba, és úgy hallatszott, mintha egy nehéz vasajtó csapódna. ni, de szinte gyökeret vertek a lábai. Karját mintha ólomsúly húzta volna le. Talán egy perc sem telt el, s Krisztina néne már totyogott vissza. Megállt Lázár atyával szemben. Várta, mit mond, de a pap egyetlen' szót sem tudott kiejteni. — Jöjjön, atyám! — szólalt meg Krisztina. — Ne álljon itt a temetőben! Azt mondják, bolond vagyok és öreg. Ki is csúfolnak — kezével felfelé bökött. — Kicsúfolnak, hogy ilyen lettem, ilyen vagyok. De azért, ha bolond vagyok is, tudok ám én mindent... És eszelősen felnevetett! Lázár pátert hirtelen türelmetlenség fogta el. Érezte, hogy valami összefüggés van a titokzatos ének és Krisztina néne szavai között. Szenvedélyesen akarta tudni az igazságot. Megragadta az asz- szony karját. — Mit tud? Miféle temetőről beszél? — Nem szabad ám tudni senkinek — válaszolta az öregasszony. — Senkiitek! — és kezét vészjóslóan felemelte. — Mert akkor mi is a temetőbe kerülünk! — Oda kerülünk mind, Krisztina! Ne káromold az Istent! — Az Istent azok káromolják, akik ... — megakadt, gondolkozott — a rossz emberek. Ez itt szent hely, atyám! Temető! Jöjjön! Holnap újra itt leszek, és elmondok mindent... Kézen fogta a papot és vezette felfelé a lépcsőn. MESE VAGY VALÓSÁG? Lázár atya egész éjszaka nem hunyta le a szemét. Vad gondolatok kergették egymást a fejében. Félt, hogy holnap összeomlik az álma, durván felébresztik álmodozásából.., vagy talán még csodásabbá színezi az öreg mesemondó a fal históriáját? Úgysem hisz neki, akármit mond, nem fogja elhinni, nem hiheti el! Meghallgatja, de nem engedi szertefoszlani Mária csodáját, ezt a képzelt és mégis eleven élményt. Egy szikrája sem volt már benne az ellenállásnak, mely parancsaiban fojtotta el az érzelmeket és emlékeket. Hagyta, hogy elárassza és betöltse egész szivét Mária emléke. Az emlékek sokszor elevenebben hatnak, mint a valóság, és ami a fő, újra és újra át lehet élni, álmodni őket. Lázár páter féltette az álmot a valóságtól.,, Folytatjuk
