Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-13 / 61. szám

Péntek, 1959. március 13. 6 SOMOGYI NÉPLAP A Vörös Csillag Filmszínház műsorából! Szép és szükséges feladatra vállalkozott a Tegnap című új magyar film, amelynek dísz­bemutatójára csütörtökön du. 17 órakor kertet sor a Vörös Csillag Filmszínházban, filmemé: őszinte és bátran tár­gyilagos, de szándéka tisztán felismerhető — új világunk ol­daláról figyeli és festi az ese­ményeket, fogalmazza és hir­deti mondanivalóját. Keleti Márton rende­zését az igényesség, a jelene­tek beállításának drámai fe­szültsége jellemzi. A Tegnap egyik legmegrázóbb képsora: a kisváros főterén farkasszemet A kortársat mindig hallatla­nul érdeklik az eseményeik, emelyefcnek szemlélő, cselek­vő vagy szenvedő részese volt. A Tegnap lényegesen több, mint a kortárs érdeklődésének kielégítése. Az 1956-os ellen- forradalom ma már visszavon­hatatlanul a múlttá, tegnappá lett, építő munkánk eltüntette rombolásait, a munkás-paraszt kormány emberséges politiká­ja írt adott a lelkek sebére is — mégis, hasznos dolog ma­gunk elé idézni ezt a múltat, okulásul és tanulságul a jövő­re. Ezt teszi a Tegnap cismű fil­met — izig-vórig szocialista A forgatókönyvet Dobozy Imre írta Szélvihar című — nálunk is bemutatott — drá­mája alapötletéből, de kiak­názva a film gazdagabb lehe­tőségeit, a történetet lényege­sen megváltoztatva. Az őszi vihar sokrétű és szerteágazó cselekményszálában úgy veze­ti a. mese fonalát, hogy egyéni drámákat állít az előtérbe. Történetének így két gyújtó­pontja van: egy kisvárosi lak­tanya és a »varjasi« tanya vi­lág. A forigatókönyvírónak si­került mindkét ponton megra­gadnia a leglényegesebb moz­zanatokat. néz egymással a honvédek raj- vomala és a »felkelők«. Éles, életre-haláüra menő párbeszé­düket Keleti Márton szép, filmszerű, kifejező módon áb­rázolja. Nagy súlyt helyez a rendezés a hitelességre, a iú- portszerűségre. A film dokumentáris erejét fokozzák Hegyi Barnabás művészi képei. A Tegnap filmgyártásunk ■tanúságtétele közelmúltunk nagy viharáról, az ellenforra­dalomról. Érdekes, jól sikerült alkotás, amely filmművésze­tünk újabb eredménye. Sikeresen folyik as algériai segítő akció Az Algériai Menekülteket Segítő Bizottság felhívása óta kevés idő telt csak él, de már ez a rövid idő is arról tanús­kodik, hogy a magyar dolgo­zók készek önzetlenül segíteni a súlyos körülmények között élő algériai menekülteken, és hogy a nemzetközi szolidari­tás eszméje milyen mélyen él népünkben. A gyűjtés sikerére jellemző, menekülteket hogy a különböző társadalmi- és tömegszervezetek az eladás­ra kapott bélyegek mennyisé­gét kevesellték, mivel az üze­mek és falvak dolgozói a várt­nál nagyobb számban kapcso­lódtak be az akcióiba. A SZOT pl. újabb 100 OÖO forint értékű bélyegigényt jelentett be, ezen belül a Textilszakszarvezet 15 ezer forint értékben. A Vas­utas Szakszervezet ugyancsak több ezer forint értékű bélye­get kért pótlólag. A Budapes­ti Vöröskereszt Szervezet is további 10 000. a Komárom megyei szervezet pedig 6000 forinttal emelte a korábbi igé­nyét. Nem bizonyult elegendő­nek a Magyar Jogász Szövet­ség bélyegigénylése sem. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az algériai menekültek érdekében megmozdult az or­szág. Gyakori eset, hogy ki­sebb szervek vagy egyesületek telefonon fordulnak a Vörös- kereszthez, hogy ők is szeret­nének részt venni a segélyak­cióban. Legutóbb az Óra- és Ékszeripari Vállalat fordult a ‘központhoz ezzel a kéréssel. Gyakran érkezik fcészpénzfel- ■ajánlás egyes termelőszövetke- kezetcktől is. Még néhány hét és a magyar dolgozók forintjaiból össze­gyűjtött adomány közvetlenül hozzájárul majd az éhező és beteg algériai menekültek szenvedéseinek az enyhítésé­hez. Az Algériai Menekültekei Segítő Akció Bizottság. Elmélkedés a parton Igaz. még messze van a balatoni nyaralások ideje, de már most szóvá tesszük a balatonboglár-felsői lakosok für­dési problémáit, hogy idejében intézkedhessenek az illeté­kesek. Nekünk, akik Boglár-Felsőn, a vasúti megálló környé­kén lakunk — s számosán —, sem part, sem víz nem jut. A part mentén közvetlenül egymás mellett húzódó sok üdü­lőépület (vállalatoké, intézményeké stb.) kerítését egészen a vízig húzták le. S így, ha egy nem beutalt üdülő beme­részkedne valamelyik udvarra, hogy vizet érjen, hogy ő is lubickolhasson mindnyájunK .Balatonjában, bizony kinéznék, vagy kiutasítanák onnan. Mert Boglár-Felső tájékán csak üzemek üdülőépületeinek udvarán keresztül juthatni víz­hez. Van ugyan egy sikátor, mely közvetlenül a vízig nyúlik, s az erre lakók elnevezték »szabad strandnak«. Itt szabad fürdeni, csak az a hiba, hogy a part védelme miatt a víz széle és a part hatalmas ciklopkövekkel van teleszórva, s így sem fürdeni, sem napozni nem lehet itt. Méltánytalannak tartjuk, hogy az ország eme közkincsét elzárja a beutaltak miatt. (akik ugyancsak megérdemelten élvezik a Balatont) a MÁV, a MÉK, a MÉSZÖV stb. Va­jon nem lehetne itt is úgy megoldani, mint Bálatonfenyve­sen? Ott ugyanis a partmenti közületi- vagy magántulaj­dont képező épületek kerítései nem nyúlnak a vízig. A vi­zet ikb. 20 méteres »szabad«,, keríiésmentés fűvés part sze­gélyezi, ahova bármikor mehet bárki. Bogláron sem káro- sodnárak a beutalt üdülök, ha mások is élvezhetnék a Ba­latont és a partot, itt is, ott is jutna hely bőven minden­kinek. Tóth István Kisberény Kellemes szórakozás a havas tájon a vadászat. Igaz, nyálra tilos lőni, de a dúvadat szükséges puskacsőre fogni. Képün­kön: Kovács Árpád nagyatádi vadász lövésre emeli fegy­verét. KÖNYVISMERTETÉS A Tavaszból Opera lesz Alig néhány hete nyílt meg a Május 1. utcában a Tavasz illatszer bolt, s máris kellemes újságról számolhatunk be vele kapcsolatban. A Budapesti Il­latszer gyárnak — amelynek igazgatója jelen volt a megnyi­tón — annyira megtetszett az új üzlet, hagy vállalta annak külső neon-világítással, felírás­sal való ellátásának költségeit. Persze, az ajánlatnák »ára« van, de megéri. A bolt nevet változtat, s a felírása Opera lesz. Ez a névcsere azonban többet is jelent, s ennek fog­nák majd. csak igazán meg­örülni a kaposváriak, s ezen belül is a nők. Az üzlet ettől fogva egyrészt az Opera-készít­mények elárusítóhelye lesz. Opera-készítményekhez vidé­ken nehezen lehet hozzájutni, Kaposvár sem kivétel. Pedig szeretik, mert kifogástalan mi­nőségű áruk. A Budapesti II- latszergyár áprilistól kezdve bőségesen el fogja látni a bol­tot ezekkel a készítményekkel, így válik a Tavaszból Opera. Nem telik bele egy hónap, s új neonfény gyúl ki a Május 1. utcán. Húsvéti vásárt rendes as igali áruhás A kaposvári járás egyik leg­korszerűbb földművesszövet- kezetd áruháza az igali. Nem­csak Igái község, hanem a kör­nyék lakossága is megtalál itt minden szükséges beszerezni valót. Egymillió-ötszázezer fo­rint értékű áru várja a gazdá­ját az üzletben. Női és férfi méterárukból nincs hiány. Mintegy 400 fajta cipőből vá­logathatnak a vásárlók. Férfi és női konfekcióból ugyancsak nagy a választék és most kü­lönösen a gyermek konfekcio­nált ruhák készletét frissítet­ték fel. Vas-műszaJki cikkek­ből, rádióikból, különböző mo­torkerékpárokból, mosógépek­ből szintén ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit. Az áruház átlagosan havon­ta félmillió forintot forgalmaz. Március 15-től 25-ig húsvéti vásártj rendeznek, hogy Igái szövetkezeti község áruellátá­sát minél jobban biztosítsák. A Kossuth Kiadó közreadta Hruscsov elvtárs beszámolóját a XXI. kongresszuson A kom­munizmus építésének prog­ramja címmel. A Tanácsköz­társaság kikiáltásának 40. év­fordulójára jelent meg az Eu­rópa Kiadónál Hevesi Gyula akadémikus Egy mérnök a forradalomban című könyve, melyben 1918—19-es élményeit írja meg. A Magyar Helikon adta ki bibliofil köntösben Ká­dár György Kossuth-díjas gra­fikus rajzaival Karikás Fri­gyes elbeszéléseit, A harminc- kilences dandár-t, melyből a most bemutatásra kerülő film is készült. Uj tavaszi sereg­szemle címmel jelent meg a Tankönyvkiadónál egy doku­mentum-gyűjtemény a Ta­nácsköztársaság kultúrpoliti­kájáról. A Corvina Kétnyelvű Olcsó Könyvtárban jelent meg Fe- gyin Elbeszélések című kötete orosz és magyar nyelven. A Zrínyi Kiadó újdonsága De Amicis, a szív írójának Car- mela című elbeszéléskötete az olasz szabadságharcról. Richar- da Huch német írónő Szent Wcmnelbald élete című regé­nye egy álszent papról szód A Modem Könyvtár új kötete Munteanu román író A pa­csirta című kisregénye. A Szépirodalmi Kiadó Mó­ricz Zsigmond sorozatában je­lent meg az Irodalomról, mű­vészetről című tanulmány­gyűjtemény két kötetben. A Gondolat Kiadó újdonsága Tordai György regénye Győ­rök Leó magyar festőművész életéről és a Párizsi Kommün- ről Pernyét hord a szél cím­mel. A munka célja közős A KÖNYVEK MUTATTAK MEG helyemet a világban — ez a Gorkij- idézet olvasható a lengyeltóti népkönyvtár kölcsönzőszobájának falán. Szoba? Talán fényűző túlzás ezzel a megnevezéssel illetni ezt a kicsiny helyiséget, ahova — tréfára fog­va a dolgot — csak úgy fér be kényelmesen egy ember, ha kettő kimegy, mielőtt az egy belépne. Inkább csak cella ez. Alig lehet moccani benne, jóformán körül nézni sincs le­hetőség. Talán ez az oka, hogy hiába díszeleg a kölcsönzőszoba falán a szép igazságot hirdető felirat, ami egyúttal azt is megmondaná, miért is hoztuk létre falusi könyvtárainkat. Ha hi­hetünk a látogatottságról számot adó ada­toknak, bizony azt kell megállapítanunk, hogy kevés ember próbálta úgy igazán elolvasni, hasznosítani a gorkiji mondást Lengyeltótiban, ebben a kultúráltnak látszó községben nincs túlságosan nagy becsülete a könyvnek, a Ha­mupipőke-módra élő könyvtárnak sem. Jól­lehet, mióta Hetényi Lászlóné tanítónő vette át a könyvtár vezetését, nemcsak növekedett a kölcsönzők száma, a könyvállomány is sza­porodott. Kik azok, aikik rendszeres látogatói a kultú­ra számunkra e fontos intézményének, a könyvtárnak? Az olvasók, túlnyomó részben diákok — a KlSZ-fiatalck közül mindössze kettő! — és értelmiségiek. A felsorolásnak ezzel vége is. Munkások, dolgozó parasztok nem látogatnak el ide szellemi táplálékért, pedig elsősorban érettük születtek könyvtára­ink. Hetényi Lászlóné a könyvtár eddigi ál­datlan állapotára hivatkozva próbálja ma­gyarázatát adni a közönyösségnek, annak, hogy a közel négyezer lelket számláló köz­ségben a könyvtári olvasók száma mind­össze hetvenegynéhány. Valamikor a könyvtáros függetlenített volt, naponta kölcsönzött. De akár a kultúrház, ez is községi kezelésbe ment át. Az elmúlt két év alatt négy könyvtáros volt a gazdája a könyvtárnak. Valahány próbált megállani a maga lábán, de egynek sem sikerült hosszabb ideig. Hefényiné azt hangoztatja, amit talán elődei nem mondtak ki: — könyvtárnak szük­sége lenne a kultúrház segítségére. Nem elég, hogy egy fedél alatt vagyunk, hogy a kultúr­ház két másra alig használható helyiségét át­adta a könyvtárnak. Munkánk célja — a nép­művelés — is közös, kell, hogy magán a mun­kán is osztozzunk. Nagyon helyénvaló megállapítás ez! Nemrég egy járási népművelési aktívagy il­lésen azt szögezték le a résztvevők, amit He- tényiné is haingoztat; hogy az egyes művelő­dési házaknak több segítséget kell nyújtaniuk a népkönyvtáraknak ahhoz, hogy az olyan szép idézetek, mint amilyen a lengyeltótiak könyvtárának falán is szerénykedik, valóság­gá válhassanak és egyre több ember, felnőtt és fiatal találja meg helyét/a világban, neve­zetesen a szocialista társadalomban. Furcsa, hogy a népművelésben dolgozók figyelmét külön kell felhívni a kulturális intézmények összetartozására, hogy a segítőkészség éb- resztgetését olyanok körében kell végezni, akik — felfedezésünk szerint — jól ismerik pártunk művelődéspolitikai irányelveit,, s tisz­tában vannak elméletben azokkal a feladatok­kal, amelyeket a határozatok megvalósítása reánk ró. Lengyeltótiban a tanács nemrég »bővíttette« a könyvtárat egy olvasószobával, jóllehet na­gyobb haszna lett volna annak, ha a két pici­ke helyiség között lévő közfalat távolíttatja el inkább. Nem lehetetlen, hogy a levegőtlen, agycmzsúfolt két kis helyiség is hozzájárul ah­hoz, hogy nem sok olvasó emberrel dicseked­het a népes község. Hetényiné kezében jó helyen tudhatják a könyvtárat az illetékesek. Mióta átvette a könyvtárat 9551-ről ezerre emelkedett a köny­vek száma. Miből? Irodalmi estek rendezésé­ből, amelyeken nem volt ugyan belépődíj, de a kifüggesztett felirat kinek-kinek a szívéhez szólt, arra hívta fel a figyelmet, hogy lehet néhány forintot adományozni a könyvtár fej­lesztésére. Rokonszenves ez a találékonyság annál is inkább, mert a könyvtár olvasói nem fizetnek tagsági díjat. A községi tanács sem tud ez évben a könyvtárfejlesztésre szán­ni egy forintot sem, mert nagy fába vágta a fejszét; 150 ezer forintos községfejlesztési hozzájárulás mellett másfélmilliós költséggel új iskolát épít, illetve a valamikori zárdais­kolára emeletet huzat. W AN KÖNYVTÁR, KULTUR HÁZ, * sem egyikben, sem a másikban nincs hiány munkakedvben, lelkes odaadásban. Jó lenne, ha összehangolná munkáját a két fon­tos kulturális intézmény. Akkor talán legkö­zelebb már nem írhatnánk le azt, hogy Len­gyeltótiban nem szeretik a könyvet! László Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents