Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-12 / 60. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1959. március 12. A LEGSÜRGŐSEBB FELADAT MEGOLDÁSÁÉRT »Mezőgazdaságunk fejlődésének fő követelménye ma a termelő­szövetkezetek megerősítése, külö­nösen a tél folyamán alakult ter­melőszövetkezetek nagyüzemi gaz­dálkodásának megalapozása«. (A Központi Bizottság március 6-i határozatából.) Nagy fejlődést ért el megyénk szövetkezeti mozgalma ebbel? az évben. A somogyi paraszt­ság — ezen belül a középparasztság is — tö­megesen választotta a nagyüzemi gazdálko­dást. Megnőtt régi termelőszövetkezeteink többsége, új szövetkezetek jöttek létre. A me­gye falvainak nagyobbik része szövetkezeti községgé alakult. A csurgói és a siófoki járás elnyerte a megtisztelő »szövetkezeti járás« címet. A somogyi szántóföld nagyobb hányada tartozik ma már a mezőgazdaság szocialista szektorához. A dolgozó parasztok ezrei szá­mukra eddig isjneretlen, általuk még kii nem taposott útra léptek, amikor a szövetkezetbc- tömörültek. Most azon fáradoznak, hogy a párt- és állami szervek, a szövetkezeti mun­kában jártas vezetők segítségével megalapoz­zák közös gazdaságukat. Mi célból léptek be a szövetkezetbe a pa­rasztemberek? Azért, hogy könnyítsék, ered­ményesebbé tegyék munkájukat, javítsák életkörülményeiket. Ebben a megfogalmazás­ban benne van pártunknak az a tanítása is, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejleszté­sének, a dolgozó nép, s ezen belül a paraszt­ság jóléte állandó növelésének. Ám az is igaz, hogy a szövetkezet létrejöttével csupán a ke­ret van adva, amit meg kell tölteni tartalom­mal. A lényeg %z, hogy az új közös gazdaságok haladéktalanul fogjanak hozzá a termelő mun­kához, mert csakis a növekvő termelésből, az anyagi javak nagyobb tömegének előállításá­ból fakad a jobblét. Szilárd kezű, megbízható vezetőség meg­választása a szövetkezetekben — ez az egyik legfőbb feltétele a sikeres gazdálkodásnak. A hozzáértő elnök, a képzett mezőgazdász úgy kell minden közös gazdaságnak, mint az élő szervezetnek a friss levegő. A munkák- megszervezése, beindítása nem járhat sikerrel a szakemberek tanácsainak felhasználása nélkül. Ezért van az, hogy a szövetkezeti községek a megalakulás pillana­tától kezdve törekszenek mezőgazdász beállí­tására. A siófoki járásban minden gazdasági felügyelő, a fölcművasszövetkezetek összes agronómusa átkerült a termelőszövetkezetek­hez. Ádándon pedig nyugdíjas mezőgazdászt foglalkoztatnak. Látvány szövetkezeti község­ben Knoll László a-gronómus irányítja ma már az egész falu mezőgazdálkodását. Az ő javaslatára határozta el a közgyűlés, hogy 39 holdon termelnek kertészeti növényeket — ebből gyorsan jön a sok pénz a Balaton mel­lett. Bal-atonőszödön a község minden dolgozó parasztját egyesítő Vörös Csillag Tsz Babó- c s a i László nagy gyakorlattal rendelkező agronómus szaktanácsai alapján állította ösz- sze termelési tervét, ök is növelik kerté'> lü­ket — az üdülőknél biztos piacra találnak terményeik. Somogytúr határában 14 vagon műtrágyát használnak fel ezen a tavaszon Eszter Károly, az állami gazdasági vezető­ből lett tsz-elnök javaslata szerint. A munkaszervezetek — brigádok, munka­csapatok — kialakítása szintén az első meg­oldandó feladatok közé tartozik. Ezer holda­kon eredményesen gazdálkodni csakis úgy le­het, ha a nagy közösség minden egyes tagja tudja, melyik nap mi a dolga. Ha összeadták a vetőmagot — ami nem lehet alku tárgya, mert az alapszabály ezt kötelezően írja elő — és létrehozták a növénytermelési brigádokat, beosztották azokhoz a fogatokat, akkor a ta­vaszi munkák gyors elvégzésének fontos fel­tételeit teremtették meg. Ezzel kapcsolatban fel kell figyelni egy kedvezőtlen jelenségre. Ahol a vezetőség tétlenkedik, ott mondják egyesek, hogy a tavaszi árpa és zab vetőmag­ját nem adják be a közösbe, meri; helyette in­kább kukoricát vetnek majd. A tavaszi ka­lászosra is meg a kukoricára is szükség van a helyes vetésterületi arányok szerint. Ha el­szalad az idő és az árpának, zabnak szánt földbe is kukorica kerül, akkor a növényápo­lásnál megsokasodhatnak a munkaerő-gon­dok, lévén a kukorica jóval munkaigényesebb növény, mint a kalászos takarmánygabona. Erről se feledkezzék meg egyetlen szövetkezet tagsága sem. A könyvelés beindítása sem várathat magá­ra. Legfontosabb, hogy a végzett munkát pon­tosan nyilvántartásba vegyék. írják föl, hogy ki mit dolgozott és majd később átszámíthat­ják azt munkaegységre. A becsapásnak, az utólagos gyanúsításnak, elkedvetlenedésnek veszik elejét ezzel. Az ügyvitelhez sok segít­séget adhatnak a földművesszövetkezetek és más szervek adminisztratív dolgozói is. Ha szeszélyes is az időjárás, kéri a föld a vetőmagot. Jó vezetés, gondos munkaszerve­zés, hiteles ügyvitel az alapja a közös mun­kák eredményes végzésének. A szakemberek tudásának gyümölcsöztetése lehetővé teszi, hogy megyénk 142 szövetkezeti községének határában már ezen a tavaszon meghonosod­janak a nagyüzemi gazdálkodás bizonyos ele­mei — a vetésforgó kialakításának megkez­dése, a bevált agrotechnikai módszerek al­kalmazása stb. Nem megy ez könnyen, sok kezdeti nehézséget kell legyűrni. A kommu­nisták példamutatásával, a felsőbb szervek hatékony segítségével minden új szövetkeze­tünk sikeresen megoldhatja feladatát. Nagy tét forog kockán: lelkiismeretes, szívós mun­kával el kell érni, hogy új közös gazdaságaink a lehető leggondosabban alapozzák meg jövő­jüket a szövetkezett élet megkezdésekor. A szövetkezés útjára lépett dolgozó parasztok megértik az okos szót. Tudják, hogy sorsuk ö&szekovácsolódott szövetkezetük gazdálkodá­séval. Biztosak vagyunk abban, hogy most is, amikor a mezőgazdasági munkák vették át a szót, derekasan megteszik a magukét. Az új szövetkezetek eredményes munkája révén növekszik a terméshozam, a jólét, és a ma még egyénileg dolgozó parasztok is mielőbb rátér­nek a közös gazdálkodás útjára. Az éneklő fal — Gyónom, a mindenható Istennek és Isten helyett ne­ked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta, ezeket a bűnö­ket követtem el. Utol)ára múlt hét hétfőjén gyóntam ... Gra- iianus atyánál... Zita nővér, a mezítlábas kar­melita szüzek krakkói kolos­torának fejedelemnője gyónt. Egy kissé közelebb csúszott térdén a gyóntatószék rácsá­hoz. Sok-sok esztendőn át tér­delt itt a hét minden első nap­ján, ismerős polt a gyóntató­szék minden darabkája. Egy pillanatig merengve né­zett a pap jóságos arcára, ügy tűnt, mintha egy másik, régi arc jelent volna meg helyette az egymásra szegezett fadara­bok között a félhomályban — Gratianus atyáé, aki gyónta- tója volt csaknem három évti­zeden át. Azután hirtelen szívébe mar­kolt a fájdalom: Gratianus pá­ter halott! Alig két napja te­mették. Az új gyóntatóatya a kolostorban: Lázár páter... Felrezzent és folytatta: , — Mise alatt figyelmetlen voltam... — öreg létemre hiú vol­tam ... — Megszegtem a böjtöt... Lázár atya mosolygott. A szája meg se rebbent, de a szeme mosolygott. A fiatal pap imádta Krisztust, és szíve csordultig volt az emberek iránti szeretettel. A szerzete­sek és apácák vallásos rajon­gása mély és szárnyaló gondo­latokra ragadta. Ilyenkor meg­hatott volt Lázár páter. Talán még könnyeket is csalt szemé­be, ha olyan lelki tisztasággal találkozott, mint amilyet Zita lényéből érzett áradni. Zita nővér végére ért bű­nei felsorolásának, és elhall­gatott. A pap nyugodt, csendes han­gon szólalt meg: — Zita nővér, nagyobb bűnt bizonyára nem követtél el éle-, tedben? Az apáca mélyen lehajtotta fejét. A sötétségbe meredt, a gyóntatószék sarkáéba. — Nem, atyám! — felelte. Lázár páter folytatta: — Gratianus páter, lelki­atyád, tudom, sohasem volt kénytelen rád nagyobb peni- tenciát mérni, mint egytized rózsafüzért. — így volt, atyám! — Úgy tudom, szent ember volt Gratianus atya — mond­ta a fiatal pap. Szemei fel­csillantak, amikor kiejtette Gratianus atya nevét. Lelkesen folytatta: — Ilyen akarok lenni én is! Szívesen jöttem hozzátok, Zita nővér... Igyekszem majd olyan lelki atyátokká lenni, amilyen ő volt... — Adja az ég! — sóhajtott Zita nővér. — Vezessen az ö emléke utadon ... Hangja elcsuklott. Talán sírt... Aztán fátyolos hangon, alig hallhatóan mormolta to­vább a szavakat. — Ezeket és egyéb bűnei­met teljes szivemből szánom és bánom, hogy velük a végte­len jóságú Istent megbántot­tam. Kérek üdvös elégtételt és feloldozást... — Imádkozz egytized rózsa­füzért, leányom — mondta a pap. Zita nővér agyában egymást kergették a gondolatok, úgy érezte, hogy most képtelen lenne megkülönböztetni ezt a hangot Gratianus páter hang­jától ... pedig milyen nagyon más volt! Zita nővér eltávozott, Lázár atya pedig csendes meditáció­ba merült. Egész lényén vég­telen nyugalom, békesség áradt szét. Mintha lelke mozdulat­lan felületté simult volna, me­lyet egyetlen hullám sem za­vart meg. Szerette volna, hogy ezt a végtelenül nyugodt fe­lületet sohasem vernék fel többé hullámok, sohasem ka­varná fel az indulatok, érzel­mek vihara... De az emberi lélek nem fagy be parancs­szóra, nem dermed meg kí­vánságra. A lélek csendje, bé­kés nyugalma alatt vagy mö­gött ott lappang a békétlenség tomboló vihara. Sokszor elég egy szó, egy gondolat, egy múltbeli emlék, hogy megre­megjen és váratlan háborgás­ban törjön ki. Most már semmit sem érzett abból a viharból, amely majd egy évtizede dúlt benne. Ha az ember nagy szerencsétlen­ségből menekül, felzaklatott lelkét megnyugtatja a csende Divatbemutató és kézimunka kiállítás Nagybajomban Tudósítónktól. Zsúfolásig megtelt március 8-án délután a nagybajomi községi tanács nagyterme, ahol mintegy 300 néző szorongott, hogy tanúja legyen a'földmű- vesszövetkezet áruházának dolgozói által rendezett divat- bemutatónak. A divatbemutató rendezésében közreműködött a község nőtanácsa és a szövet­kezet nőbizottsága is. A bemutató keretében a ma­gyar ipar tavaszra készült leg­jobb fazonú férfi-, gyermek-, npi- és leányka-ruháit mutat­ták be. Különösen a Handó Ibolya, Reiser Katalin, Sós Ró- zsika, Péterfai Ilonka, Paizs Rózsi és Kislaki Jolán által bemutatott női ruhák arattak nagy sikert. Szépek voltak a Balogh Zolika, Péterfai Vince, Rátöri Lali, Pinka Ibolya és Sós Éviiké által bemutatott gyenmekruhák is. A férfiruhá­kat Horváth József, Németh József és Bállá János szövet­kezeti alkalmazottak mutatták be a többi között. Nem volt szükségtelen ez a divatbemutató, mert a vásárló- közönség megismerte az áru­ház raktárkészletét és ez a for­galomban is megmutatkozik már. A bemutatót követő na­pon számtalan ruhadarab ta­lált gazdára a bemutatott ru­hák közül és a szaküzlet for­galma ezekben a napokban úgyszólván megkétszereződött. Még december hónapban kezdte Nagybajomban a szö­vetkezeti nőbizofctság és köz­ségi nőtanács 17 tagja a kézimunka és szabó-varró tanfolyamot. Három hónapig lelkiismeretesen dolgoztak, és fürge ujjaik alól szép kézi­munkák kerültek ki. A kézi­munka tanfolyam vezetője Rá- dics Ferencné és Herman Fe- rencné voltak, míg a szabás- varrás titkaiba Búzás József vezette be a tanfolyam hallga­tóit. A nőnap tiszteletére nagyon szép kiállítást állítottak össze a tanfolyam hallgatói. Már­cius 5-én nyitották meg a nagy érdeklődéssel várt kiállításu­kat a volt könyvtárhelyiségben és a" hárőrnliónápics munka eredményeképpen mintegy 300 munkadarabot állítottak ki. Függönyök, párnák,5 kivarrá­sok, vitrincsipkék, kalocsai hímzések, kalotaszegi és matyó babáik, horgolt (kutyák és más varrottasok. kérimúnfcák pom­páztak a szépen feldíszített kiállítási teremben. part. Igen, a csendes, távoli part — sóhajtotta —, ahonnan már kilátás sem nyílik a ka­tasztrófa színhelyére ... Ilyen csendes part az egyház, ilyen gyógyító hatású a kolostor .. ■ Néha nagyon fájt még, de elűzte magától ezt az érzést. Az esze diktál a szívének ... Vagy hogy is? A szíve az, amely már egyedül Krisztusé, amely a másikat, a világi örö­möket elutasítja ... Lázár pá­ter hirtelen felállt. Le akarta rázni magáról e gondolatokat. Végezni kell velük, nem jó azon rágódni, ami volt! Az emlékek veszedelmes ördögök. Annak vagyunk urai, ami van és lesz. Maga is meghökkent saját gondolatain — hiszen azon sem szabad tűnődni, ami van és lesz! Az egyház gyer­mekei Krisztus országára néz­nek ... Kilépett a kápolnából. Kora nyár volt. A kápolna hűvös levegője után kellemes meleg csapta meg. Sétára in­dult — ez olyan megnyugtató! Meg akart ismerkedni a ko­lostorral. Tarkavirágos kerten haladt át, vén fák között, me­lyek összeölelkeztek a sétány felett. A kerti út végén ko­moran, századok méltóságát hordozva szürke kövein, fel­bukkant a kolostor épülete. Egy teremtett lélek sem járt a parkban. A karmelita szüzek ilyenkor ájtatosságukat végez­ték. Lázár páter körüljárta az épületet, gyönyörködött az ár­nyas lugasokban, a térdeplő bokrokban és az utakat szegé­lyező, ágaskodó, karcsú jege­nyékben. Igen, ez a nyugalom! Az is­teni nyugalom! Ez az, amiért pap lettem! — gondolta, és teljesen elcsitultak lelkében az előbb még tornyosuló hullá­mok. — Folytatjuk —---------------------------------------------------------------­4 0 ÉVE TÖR TÉX NAQYATÄDI SZABÓ MEQHATRAL Nem mindenki örült a somogyi proletariátus előretö­résének, a nagybirtokok termelőszövetkezetté való átala­kításának, a tömegek forradalmi hangulatának. Volt, aki — ha vissza nem is lehet mindent csinálni — legalább fé­kezni szerette volna a forradalom kiteljesedésébe rohanó eseményeket. »Szabó István gazdapártja fegyveres gazdáikat rendelt Kaposvárra a holnapi gazdapárti népgyűlésre, hogy a- Szociáldemokrata Párttal leszámoljon« — hirdeti a Somogyi Hírlap március 11-i számának első oldalán a vastag betűs szedéssel kiemelt kiáltvány. Tegyük hozzá, hogy a Kisgaz­dapárt maga mögött tudta az SZDP jobboldali frakciójának támogatását is. Nyílt titok volt, hogy a bankosok földjének a proletárdiktatúra hatalmával történt birtokbavétele hírére —- mint a Vörös Újság írja — »lett nagy ribilUó Budapes­ten. Mert nagy baj az, ha a Conti utcán kívül álló ele­mek nem várják be a pártvezetőség határozatát. Jönni fognak az erélyes kormányintézkedések«. A Kommunista Párt megjósolta erélyes kormányintéz­kedések végrehajtása céljából utaztatták le Somogyba Nagyatádi Szabó Istvánt, abban a hitben, hogy mint so­mogyi ember, talán meg tudja állítani Latinkáóknak a feudális maradványokkal terhes gazdasági rendszer teljes felszámolására törekvő tömegmozgalmát A Kisgazdapárt ötezer főnyi tömeget várt a gyűlésre. A Nagyatádi Szabó Istvánt hozó vonatot azonban húszezer főnyi tömeg várta, amelynek nagyobb részét a sztrájkoló munkásság és a környékbeli volt gazdasági cselédek, rész­ben már, részben pedig mint leendő termelőszövetkezeti ta­gok képezték. A termelőszövetkezetek sorsát jogosan fél­tették a bankosok és a más bérlők, birtokosok földjén dolgozó cselédek, mert néhol a földbirtokosok ravasz tak­tikázással, félrevezetéssel rá tudták venni a cselédeiket ar­ra, hogy a birtok köztulajdonba vételétől elálljanak. Jellem­zően világít rá erre a mesterkedésre az a bizalmas levél, amelyet a MIR kaposvári igazgatósága március 8-i kelte­zéssel a budapesti központnak küldött: »Ma délután sze­mélyesen kinn voltunk Somssich László grófnál Hetesen, kitől azon információt kaptuk, hogy neki akként sikerült leszerelni a szövetkezeti akciót, hogy összehívta a cselédsé­get és aláíratott velük oly értelmű jegyzőkönyvet, mely szerint ők egyelőre — míg a földosztás megejthető — a kollektív szerződés alapján dolgozni akarnak, és hogy ná­luk minden irányban biztosítva van a termelés folytonos­sága. Sajna, mi ezt így nem tehetjük, mert minden ellen­akciónk oly eseményt válthatna ki, melynek következmé­nyeit magunkra nem vállalhatjuk«. Egy, az ellenforradalmi időiben írott könyv így jellemzi a gazdasági cselédek Nagyatádi Szabó Istvánnal szembeni magatartását: ».. a gazdasági cselédek komolyan azzal fenyegetőztek, hogy sztrájkba lépnek és nem etetik az állatokat« — ha Nagyatádi Szabó István a termelőszövetke­zetek szervezését megtiltani szándékozná. Ugyanez a könyv még hozzáteszi, hogy »Nagyatádi Szabó Istvánt már meg­érkezésekor azzal fogadták, hogy ide hiába jön, mert piros párti lett már a somogyi paraszt«. Március 10-én megalakult a direktórium, a munkás­ság tehát már befejezett tényekkel várta a kisgazdák mi­niszterét. A számban kisebb, de erőben, elszántságban ' és forradalmi öntudatban hatalmasabb munkásság fellépése alaposan megrémíthette a kulákpanasztság pártját, mert mint a már idézett könyv megírja: »Homoktaszár állomá­son a kaposvári Kisgazdapárt egyik tagja felugrott a vo­natra és fáradtságtól elfúló hangon kérte Szabó Istvánt, hogy forduljon vissza, mert a szocialisták meg akarják öl­ni-. Végül is arra akarta rábírni, hogy legalább szálljon le a vonatról és kocsin folytassa útját-«. Amikor Szabó István Hamburger Jenő párttitkárral és Göndör Ferenccel, a központi SZDP kiküldötteivel meg­érkezett, a tömeg igen ellenségesen fogadta. Hamburger párttitkár kérésére azonban meghallgatták a miniszter nyilatkozatát« — írja a Pesti Hírlap. — »Szabó István kijelentette, hogy nem a termelőszövetkezetek ellen jön agitálni, sőt az eddig történteket helyesnek látja...« Az ismertetett előzmények után nem is tehetett mást. De ettől függetlenül, Nagyatádi Szabó István álmában sem hitt volna olyan csodában, hogy amikor Pestről eäin- dult. még egy kisgazdapárti megyében szándékozott partra- szállni, s mire megérkezett, ez a feudál-kapitalista megyei élet mindenestől elmerült a történelem tengerében, hogy egy új — az ö számára idegen —, de a proletariátus szá­mára annál inkább óhajtott szebb világ emelkedjék ki a helyén a proletárhatalom herkulesd váll a in. V-------------------------------------------------------------J A * Építésügyi Minisztérium panaszirodája csupán néhány éve működik a dolgozók bejelentéseinek, sé­relmeinek megvizsgálására, or­voslására. Az iroda 1958-ban 1431 bejelentés ügyében intéz­kedett, túlnyomórészt meg­nyugtató módon. Foglalkozott a panasziroda többek között, anyagi visszaélé­seik kivizsgálásával, norma-, szolgálati lakás- és SZTK pa­naszokkal. Elutasított újításo­kat is felülvizsgált. A kivizs­gálást meggyorsítja, ha a jövő­ben a dolgozóik egyéb kerülő utak helyett egyenesen ehhez a szervhez fordulnak sérel­meikkel. Az Építés,ügyi Mi­nisztérium felhívja a lakosság figyelmét, hogy bár vállalatai építik az állami lakások leg­nagyobb részét, lakásügyi be­jelentésék elbírálására a pa­nasziroda nem illetékes. Ezek a helyi tanácsokhoz tartoznak. 93 országgal Az elmúlt évet eredménye­sein zárta külkereskedelmünk és ez alatt az idő alatt kiszé­lesedtek, kedvezően alakultak gazdasági kapcsolataink a tő­kés országokkal is. Török István, a Külkereske­delmi Minisztérium államközi főosztályának vezetője egyik tájékoztatójában többek * kö­zött elmondotta, hogy eddig 92 országgal kereskedtünk, s ki- lencvenharmadik kereskedel­mi partnerünk Guinea. Har­minckét kapitalista országgal I van államközi, illetve bankkö­kereskedünk zi megállapodásunk. Jó kap­csolatot akarunk fenntartani minden olyan állammal, amely az egyenlőség elve alapján ke­reskedik. Újabb társasutazás repülőgépen Prágába Az IBUSZ április és május folyamán repülőgépen társas- utazásokat szervez Prágába. Az első csoport április 6-án in­dul. A négynapos út költs4®í 1277 forint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents