Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. március 8. íTB AZ ÖSSZEFOGÁS ELSŐ TAVASZA Látogatás szövetkezeti községekben aéz oltókhi m.eMere.L között Friss, márciusi szelek fujdo- gálnak. A nap mind bőkezűb­ben ontja fényét, melegét. Pin­kád az ősszel szántott föld, sar­jad a zöldellő gabonavetés. Uj életre gerjed a természet, új reményekkel lát munkához a parasztember is. A minap ellá­togattunk a siófoki járásba, amelyben jelentősen fejlődött a szövetkezeti mozgalom a közel­múltban. Az összefogás első tavasza köszöntött e községek dolgozó parasztságára. Az új közös gazdaságok jövője meg­alapozásának most van az ide­je. Lássuk hát, hol, hogyan fog­tak hozzá a közös jövő megala­pozásához, A naffYcsepelyi határ minden része benépesedett. Tizenkét embernek az a dolga, hogy felmérje a bevetett és szárítatlan földeket. Mielőbb tudnia kell a Kossuth Tsz ve­zetőségének, tagságának, hogy milyen tennivalók várnak rá­juk. Az előzetes becslés sze­rint kétszáz hold nem kapott ekét az ősszel. A hát elején e mulasztás pótlásához fogtak hozzá az egy szövetkezetbe tö­mörült nagycsepelyi parasztok. Két traktor is segítségükre sie­tett A domboldalakon, ahol csak bajlódni tudna a gép, fo­gatok mennek egymás után a friss barázdában. A Szöcskéi és a Kerékszilasi dúlóben járunk Fehér Gyu­la tsz-eLnökkéL Elég jól for­gatnak-e az ekék. nem szökik-e el túl sok csapadék a bamálló földből? — ezt vizsgálgatjuk. Acs Károly, a Földműves- szövetkezetek Siófoki Járási Központjának főimezőgazdásza, aki ezekben a hetekben hasz­nos szakmai tanácsúikat oszto­gat az új szövetkezet vezetősé­gének, és segít megszervezni a közös munkát, szintén velünk tart Bizony — állapítjuk meg egyöntetűen —, azonnal kelle­ne a fogas az új szántásnak. Ma még így van, de holnap másként lesz — mindennap já- ratosabbá válik az ember a nagyüzemi munkaszervezésben is. Ahogy tanakodunk észre­vesz bennünket egy »léptetés« ember. Gyorsan odajön hoz­zánk Kék borítólapos füzeté­nek első oldalán nevek, sza­mok sorakoznak. — Ma délig húsz fogat 10 holdat és 71 négyszögölet szántott fel ~— mondja Ükös János nö­vénytermesztési brigádvezető. (Jó gazda volt egyéni korában, ezért bízták rá ezt a tisztséget a szövetkezetben.) — M ó n o s Károly, Nagy Ernő, ifj. Kiss Pál és Kiss Áron húsz hold árpát vetettek el ed­dig géppel A dombon meg­kezdtük a boronolást is. Fe- renczi Imre három és fél holdat fogasolt meg egyes ló­val — magyarázza egyszuszra. Mellettünk Kiss Pali bácsi lóheremagot vet búzára. Sze­les az idő, lehajol hát az öreg, nehogy a szél alhordja a ma­got. A brigádvezető felméri a parcellát és bejegyzi ezt az adatot is füzetébe. A fogatosok közben felrak­ják az ekét a kocsira és indul­nak haza. Tóth János még itt marad: több munkáért több egység jár. Itt, a határban ké­szítjük el a gyors számvetést. Száz hold árpát, ugyanannyi zabot tesz a földbe a Kossuth Tsz. — Kevés a négy vetőgép, holnap még négyet munkába kellene állítani —* javasolja Ükös János... Az elnök helyeseL Az ellen- forradalom előtt négy évig ve­zette a szövetkezetei, tudja hát, hogy az erőiket miként kell a legfontosabb munkákhoz át­csoportosítani. A Pókahátról, a Vályí-hegy- ről jön Zana József. Mó­dos, tekintélyes középparaszt Ért a gazdálkodáshoz. Büszkén mutatja idelátszó rozsvetésót: három szántásba ment a mag — Tudja, én holnap már nem méricskélem a dirib-darab föl­deket, inkább jövök szántani. Aztán meg majd az állatok mellé szeretnék kerülni — mondja. Akivel találkoztam, minden­ki arról beszélt, hogyan lehet­ne, hogyan kellene meggyor­sítani a tavaszi munkákat A 180 szövetkezeti család jó gazdája a kétezer holdas nagycsepelyi határnak. A balatonőszödiek is egyaka- raton vannak a tavaszi szán­tás-vetés gyors elvégzését ille­tően. A Vörös Csillag 41 régi és 100 új tagja máris összeková- csolódott a közös munkában. H. Nagy Lacit fogasolni küldték Teleki-puszta mellé, egyedül. — Jani bátyám, en­gedjen oda mást is — kérlelte a brigádvezetőt. — Nem azért léptem be, hogy magam dol­gozzak — tette hozzá a nyoma­ték kedvéért. Skerlecz János arany­kalászos gazda, 1953 óta ismét egyénileg művelte 14 holdját. A vállas, erős, harmincon túli ember nagy köztiszteletnek ör­vend a faluban. Népfront-el­Jó, ha tudják a gazdák A víziszárnyasok tartásáról Baromfiállományunk jelen­tős részét a víziszárnyasok — kacsa, lúd stb. — teszik ki. Szinte minden falusi udvarban található belőlük több, keve­sebb. Egyes vidéken pedig jel­legzetesen nagy tömegben tart­ják ezeket a baromfiakat. Pa­rasztságunk szívesen foglalko­zik velük, hiszen a helyi adott­ságok — szabad vizeli, alkal­mi legelők, árokpartok, tocso­góé. területek — szinte korlát­lanul kihasználhatók. Ilyen adottságok mellett a takarmányozás sem ke­rül sokba, ellenértékben pedig olyan terméket ka­punk, amely minden ház­tartásban igen jól felhasz­nálható és az ország bár­mely piacán kitűnően ér­tékesíthető. Háztáji tenyészetben főleg a sertésvágás előtti időkben nyújtanak megfelelő ízletes táplálékot. A magyar víziszár­nyasok tolla elsőrendű a világ­piacon, főleg rugalmasság szempontjából. Mivel a nagyatádi keltetőál­lomáson kacsakeltető részleg lesz, így minden tenyésztő könnyen hozzájuthat a napos­kacsához, hisz tudjuk, hogy eléggé körülményes a kacsa­keltetés. Az eredményes kel­tetés első feltétele a jóminő­ségű tenyésztojás, mert csak ilyenből lehet életerős, köny- nyen felnevelhető naposai lat, jól fejlődő növendékbaromfi. A tenyésztojás szedéskor ta- karmányozzük tenyészállatain­kat bőségesen és a lehetőség­hez képest szakszerűen. Igye­kezzünk, hogy takarmányuk minél változatosabb legyen. Ha módunkban áll, adjunk nekik keveréket is: búzakorpával, lu­cerna szénamurvával megke­vert gabonafélék daráját, amit esetleg fölözött tejjel vagy sa­vóval keverünk össze, mert ha kevés állatfehérjét is adago­lunk, úgy a tojáshozam emel- kecését tapasztalhatjuk. Gondoskodjunk a megfelelő ivararányról. Kevés gúnár vagy gácsér mellett éppen úgy terméketlen marad a tojás, mintha túl sokat hagyunk meg belőlük a tojók mellett. Há­rom-négy tojólúdra, illetve öt­hat tojókacsára számítunk egy-egy gúnárt, illetve gácsért. A tenyészállatok éjjeli szál­lását száraz alomanyaggal lás­suk el, gondosan tisztogassuk, mert a tojások az alomtól szennyeződnek legkönnyebben. A kacsatartás gazdaságos­ságát hizlalással is növel­hetjük. A pecsenyekacsa 8- 10 hetes korban 2, a nö­vendékkacsa pedig 5—6 hónapos korban 3 kg-os súlyt ér el. A teljes kifejlődött kacsák hiz­lalásának kezdete a kukorica­érés idejére tehető. Az álla­tokat 3 hétig tömjük, ez idő alatt 15—16 kg kukoricát hasz­nálunk fel, melytől 4—6 kg- os súlyúra gyarapodnak. Akár saját felhasználásra, akár pi­aci értékesítésre hizlaljuk a ví­ziszárnyasokat, láthatjuk, hogy érdemes törődni tenyésztésük­kel, mert átadásukkor jelentős a bevétel. Seres Etelka szaktanácsadó. nőknek választották meg ko­rábban, most pedig, mint a száz belépő egyikét, a brigád­vezetői teendőkkel bízta meg a közgyűlés. Ismeri ő ennek a szövetkezetnek nemcsak a je­lenét, hanem a múltját is leg­alább úgy, mint bármelyik ala­pító tag. — Legjobb barátom, a B o g- nár Jóska, az elnök. Nem is múlott él nap, hogy meg ne fordultam volna a Vörös Csil­lag 'portáján — mondja az új brigádvezető. Aztán hirtelen hozzánk fordul: — Nem az elvtársak jártak kint a határban, a szóládi út melletti mezőn? Akkor láthat­ták, hogyan dolgozunk. Az őszi szántásokat fogasoljuk, s ahol parlag földet találunk, azonnal felszántjuk. Nem kell rajta töprengenünk, hogy kié: ami a határban van, az mind a miénk. öt holdon a borsó, tizenötön pedig az árpa magját már a földbe tették. A többi vetniva- lónak készítik a magágyat. A fogatok nem győznék a sok munkát, segítenek a gépek is. Hungár József a körmös- sel kifogástalanul dolgozik. Winkler Kálmán zetoros a dinnyeföldet fogasolta ma. Kistóth György és Hun­gár Lajos egy-egy lóval szántották a gyümölcsfák so­rában szántatlanul maradt föl­det. P. Nagy Gyula, id. Szabó János és Fornyos Zoltán —i a »barkácsoló«- brigád tagjai — az istállót hoz­ták rendbe. Az asszonyok — Kovásznál Mihályné, Horváth Imréné és má­sok — a kertészetben rendez­gették a melegágyakat. Mind­nyájan — az újak és régiek egyaránt — testvéri egyetér­tésben, bizakodó kedvvel, vi­dáman dolgoznák a Vörös Csillagban. Amint szövetkezeti község­gé alakult Őszöd, menten hoz­záfogták a közös dolgok végzé­séhez. Kihirdették a közgyűlé­sen, hogy másnap reggel min­denki rakja fel a szekérre gaz­dasági felszerelését és hajtson a majorba. Megmutatták a be­hozott 31 ló helyét a nagy is­tállóban és tüstént a mezőre indult a fogatos-brigád. Este az egyik gazda azt mondja a brigadé- rosnakr — Jő, jó, én itt ha­gyom a lovakat a közös istálló­ban, de má lesz a sok trágyá­val az udvaromon... — A kö­vetkező este pedig így vitte a szót: — Nem gondoltam, hogy ilyen egy-kettőre kimegy az a sok trágya. Én hetekig is hor- dogathattaim volna ... Egyetlen »panasza« van a brigád vezetőnek: — A fogato­sok nem akarnak este haza­menni az istállóból. Elbeszél­getnének akár reggelig is. — Hja, az egész napi közös: mun­ka után akad közös beszédtéma is... Uj élet útjára léptek fiatal európai alanyt, s a nemessel együtt szárítják. Kevesen tudják, hogy január —februárban milyen nyüzsgő élet volt a Balatonboglári Sző­lőoltvány termelő Állami Gazda­ság munkatermeiben. Akkor Közép-Európa legnagyobb szőlőoltvány termesztő gazdasá­gában — mellyel mi somogyiak nagy igyekezettel. Három és fél millió különböző fajtájú szőlő­oltványt készítenek, többsége olasz rizling. De hárslevelűt, szelektált kadarkát, ezerjót; a csemegefajták közül saszlát, szőlőskertek királynéját is ol­tanak, s a társgazdaságokat látják el oltványaikkal. Hosszú asztalok körül ülnek az oltók, s a képzettebbek, gyakorlottabbak 800—1000 olt­ványt is elkészítenek naponta. Nemcsak éles kés, szakértelem és szív is kell ehhez a munká­hoz. Látni, ha valaki ránéz az alanyba metszett nemesre, lát­ni, hogy mesteri kéz forrasztot­ta eggyé a kettőt. Az előkészí­tőben fiatal lányok, asszonyok dolgoznak és érettségizett, elő­képzés fiatalok, akik egy évi gyakorlat után a Kertészeti Főiskolán folytatják tanulmá­nyaikat. Az asztaloknál beta­nított oltók, akiknek munká­ját képességeiről híres »meós« ellenőrzi. A vesszők fűrészpo­ros ládákba kerültek (1700— Koháry Erzsi, felsőgödi előképzős ugyancsak ügyeskedik. Jövőre már a főiskolán akarja tanulni a szak­mát. Hárman a mesterek közül: Peresztegi Lajos, Kőmíves Lajos és Plntéf Imre. Ügyes, gyors kezük naponta 120 forintot is megkeres. még fagyos balatoni szél tett odakint, de a nagyterem aszta- büszkélkedhetünk — 180 so- lai körül már a tavasz közeled- mogyi, zalai, veszprémi oltó és tét érezte az ember..: 70 előkészítő munkálkodott 1800 egy ládába) és hideg, még akkor is hűtött termekben »al­tatták« őket. S ha majd rá le­het menni a földre, akkor ki­hajtatják, s a vesszők zöld és gyökeres állapotban kerülnek íri a ládákból. Héjjas Rózsa tapsonyi kislány leszedő. O adja át a kész oltványokat Negyedes Zsigmond minőségi ellenőrnek. Kriska Erzsi ládázó. edz dóként ia üzletvezetőségének munkájáról szövetkezeti községeink. Ahogy elhangzott a tavaszi mező első hívó szava, a termelőszövetke­zeti parasztság egységesen ki­vonult a határba megalapozni közös boldogulását. Hogyan is mondta Balatonőszödön Nagy István középparasztból lett új tsz-tag? »Vegyük komolyan a dolgot, mert nekünk ebből, a szövetkezeti gazdálkodás hasz­nából kell megélnünk«. Kutas József Március elsején, vasárnap dél­után egy óra tájban Andik Jó­zsef, Mati József, Nagy József és Gyánó Pál, a ladi vadásztársa­ság tagjai elhatározták, hogy ki­mennek az erdőbe ragadozó vadak irtására és esetleg vaddisznó va­dászatra. Hajtókát is vittek ma­gukkal. Miközben a hajtők felál- tak, a vadászat megkezdődött. Ha­marosan, úgy két óra tájban Gyá­nó Pál egy furcsa jószágra két lövést adott le. A furcsa jószág farkas volt, mely a lövés után még mintegy háromszáz lépésnyi­re vonszolta magát, majd élette­lenül elterült. Volt még egy másik farkas is, amely sebzetten elme­nekült. Az eseményt hétfőn telefonon jelentették a megyei tanács erdé­szeti, vadászati felügyelőjéhez, aki azt az utasítást adta, hogy a lőtt farkas azonnal adják fel gyors­áruként a Magyar Természettu­dományi Müeeum címére. A far­kast hétfőn e? Is küldték a meg­adott címre, ahol megállapították, Az Erdokémia 2-es számú üzemvezetősége 1942-ben ala­kult meg Kaposvárott. A tizen­hét éve fennálló, kifejlődésben levő vállalat népgazdaságunk hasznos tényezője. Háromféle munkával foglalkoznak jelen­leg: nyeirsgyanta csapolással, illő fenyőtűolaj termeléssel, hogy az elejtett állat minden két­séget kizárólag farkasnak bizo­nyult. A farkas minden bizonnyal a Dráva-Száva közéről kóborolt el párjával hozzánk. A lőtt farkas súlya zsigerekkel együtt 42 kg, testhossza 122 cm, farok hossza 37 cm, talphossza 26 cm, fülhossza 11,5 cm. Az állatot a bőrben és az izomban befoltozott 10-es és 8-as sörétek bizonysága szerint már régebben többször meglőtték. Friss lövés is több helyen érte. El­hullását tüdő-, máj-, gyomor- és béllövés okozta. Sem a gyomrában, sem a beleiben táplálékmarad­ványt, illetőleg a bélben bélsárt találni nem lehetett, ami azt bizo­nyítja, hogy az állat ki volt éhez­ve. Viszont az állat kifogástalan testi kondícióban volt. A ladi vadászok a farkast öröm­mel ajándékozták a Magyar ter­mészettudományi Múzeumnak. A látogatók rövidesen megtekinthe­tik a ladi farkast a múzeum által rendezendő magyar kiállításon. krétagyártással és fargaiomba- hoza tálával. A nyersgyanba-termelés — melyet a zalaegerszegi erdőké­miai üzemben dolgoznak fél — az utóbbi években nagymértek, ben kifejlődött. Ez a fontos nyersanyag körülbelül negyven féle alapanyagot tartalmaz — elsősorban belőle nyerik a gyantát, coloforiumot és ter­pentint, melyeket a nehézipar, vegyiipar és a gyógyszeripar használ fel. A gyantacsapolást 13 erdőgazdaságban végzik jól kiképzett szakmunkások. Ilyenkor kora tavasszal folynak az előmunkálatok: a fenyőket hántolják, és a csapolásra fel­szerelik. Magát a csapolást áp­rilis 15-én kezdik, s ez a mun­ka eltart október közepéig. Az illő fenyőtűolaj teljes mérték­ben exportcikk. Kétféle kréta gyártásával foglalkoznak: er­dei fajelző krétákkal és pasz­tell textiljelző krétákat készí­tenek. Az Erdőkémia 2-es számú üzemvezetőségének mindössze két helyiség áll rendelkezésé­re Kaposvárott, az Ady Endre u. 25. szám alatt. Az egyik he­lyiségben készülnek a kréták, a másik helyiség a csomagoló és az iroda, Ilyen körülmények között is — mint a múlt évi adatok bizonyítják — kiváló eredményeket ér el a kis válla­lat. Az 1958. évi előirányzott termelés nyersgyantából 25 va­gon volt, ehelyett 27-et, 50 va­gon fenyőtű helyett 84-et, és 125 ezer kréta helyett 200 ez­ret termeltek. Ezek az adatok ékesszólóan beszélnek a válla­lat munkájáról. Az idei évben is hasonló eredmények elérésé­re törekednek — sőt, mint Tóth Dezső elmondta, ez ideig 30 ezer forintos munka­bér megtakarításuk van. Tóth Dezső üzemvezető a vállalat megalakulása óta itt dolgozik. Munkájáról elég, ha annyit mondunk, hogy tizenegy eset­ben kapott pénzjutalmat, két esetben »kiváló dolgozó« és egy esetben az »Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója« kitüntető jelvényt. Kaposvárnak ez a kevésbé ismert, szépen dolgozó vállalata megérdemelné, hogy több he­lyiséget bocsássanak rendelke­zésére, hogy még jobb munka* körülmények között végezhes­se munkáját. a Farkast 1 öltek a ladi erdőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents