Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-05 / 54. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök. 1959. március 5. 40 ÉVE TÖRTÉNT A Népszava a somogyi termelőszövetkezetekről 1919 március elejének legjelentősebb belpolitikai, gazdasági eseménye volt a mezőgazdaság új, forradalmi alapra helyezése, a szocialista termelőszövetkezetek megalakulása. Különösen Somogy megyében volt erős ez a mozgalom. Országszerte sokan felismerték ennek jelentőségét, s éppen ezért a somogyi helyzetet gazdasági és politikai szempontból vizsgálták, mint a szövetkezeti mozgalom további terjesztésének kiindulópontját. A Népszava akkor hosszabb cikkben számolt be a somogyi termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. Az újságíró arról beszél a cikk elején, hogy Somogy ez ideig a nagybirtokok földje volt, ahol a cselédek és nincstelenek tömkelegé nyomorgott. Majd elemzi, hogy miért nem lenne előnyös a földosztás a pillanatnyi gazdasági körülmények között, és megállapítja, hogy a 10 holdas parcellázás hosszú ideig tartana, míg a szövetkezet megalakulásával az éhes paraszt egyszerre, egy tagban kapja meg a földjét. A továbbiakban pedig így szól a cikk: »■Egy további ok is van, mi miatt itt, Somogybán nem lehetséges más megoldás, csak a szövetkezeti, kollektív termelés. A megyében a munkások meglehetős magas bért követelő kollektív szerződéssel álltak a nagy- birtokosok elé, amit elfogadtak ugyan, de ezzel szemben a cselédség egy jelentékeny százalékának fölmondták, és el akarják őket bocsátani. Ebbe nem akarnak belenyugodni sem az elbocsátottak, sem a megmaradók. A szolidaritás teljes közöttük, különösen mióta megvannak és erősen állnak a szocialista szervezetek. Nem fognak engedni, és már csak azért is átveszik inkább egy tagban a földet, és a szövetkezet keretében együtt maradnak. A helyzet nagyon kiélezett, és rettenetes lázadás tüzes csóvájával játszik az, aki nem siet ezt az egyetlen megoldást elősegíteni vagy pláne, megkísérelné ezt megakadályozni. Az izgalom, amely egész vonalon megnyilvánult, akörül sűrűsödik, hogy ezek az emberek azonnal, még a tavaszi munkák megkezdése előtt földhöz jussanak. Ez pedig csak úgy történhetik meg, ha a nagybirtokokat egy tagban, minden zökkenő nélkül, mint szövetkezeteket azonnal átvehetik. Csak így lehet az izgalom kirobbanását elkerülni. Hiszen már már ezen a ponton állnak úgyis a dolgok. Az emberek izgalmát a végső fokra korbácsolja a tavaszi munkák megkezdésének szükségessége. A mozgolódás egész Somogybán nagyon erős, és minden pillanatban sztrájk kitörésétől lehet tartani. Az égető nagy problémát öntudatlan helyes megérzéssel ők maguk kezdik megoldani. Lengyeltótiban, ahol a gróf Zichy Béla-féle 4 ezer holdas nagybirtok van, február 25-én gyűlést tartottak a cselédek, amelyen a birtokbavételről szóló határozati javaslatot a következőkkel okolták meg: Minthogy a földbirtok fölaprózása a termelés folytonosságát, illetve az ez évi termést nem biztosítja, másrészt a föld jelenlegi urait nem fosztja meg annak a lehetőségétől, hogy a vagyonukat a forradalom vívmányai ellen használják föl, ezért szövetkezeti alapon át kell venni a birtokot és nyomban hozzálátni a megműveléséhez. Ezt az irányt követi a mozgalom az egész vonalon. A lengyeltóti járásban lévő öreglakon, a Jankovich Bésán Endre gróf tulajdonát képező 12 ezer holdat már birtokba is vették. Felsőbogát-pusztán Széchenyi Bertalan gróf, bizonyára tisztán látva a kényszerítő szükségességet — megelőzte a cselédséget —, maga ajánlotta föl 11 ezer holdnyi hitbizományi birtokát a termelőszövetkezetek céljaira. A nincstelenek és törpebirtokosok között eddig teljes a megegyezés, mert aki igényjogosult, és nem akar a szocialista szervezethez csatlakozni, akkor is hamarabb megkapja a földjét, mint a hivatalos állami apparátus révén, mert a szocialista szövetkezet a jogosultaknak járó földterületet kihasítja és rendelkezésükre bocsátja. Csináljanak vele, amit akarnak, ám ők lássák, hogyan boldogulnak majd. ... Hogy a feszült, egészen kiélesedett helyzet már eddig is föl nem borult itten, az csak a Kaposvári Központi Munkástanács és a megyei helyi iparszervezetek vezetőségeinek köszönhető, amelyek a sztrájkoknak és zavargásoknak elejét vették. Eddig csak azzal az Ígérettel tudják megfékezni az indulatokat, hogy egy-két héten belül az egész megye területén megalakítják a szocialista termelőszövetkezeteket. A magyarországi Szociáldemokrata Párt Központi Vezetősége éppen azért, mert Somogybán komolynak látta a helyzetet, és mert jól tudta, hogy milyen nagy horderejű és minden mást háttérbe szorító kérdés az ez évi termés biztosítása, valamint a földreformok gyors és helyes irányú megoldása: megbízottakat küldött ki a Somogy megyei helyzet megvizsgálására. Hamburger Jenő elvtárs, akit a párt Somogy megyébe küldött, minden aggodalmat igazoltnak látott, és nyomban érintkezésbe lépett Búza Barna földművelésügyi miniszterrel abban az irányban, hogy a helyzet egyedüli megmentésére adjon neki teljes fölhatalmazást Somogy megye területére, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakítására-«. A gépállomások felelőssége A TERMELÖSZÖVETKEZE-1 tsz-eíkneik, hogy egyelőre ne TI MOZGALOM fellendülésé- bocsássák áruba lovaikat, ha- nek idején kezdik meg tavaszi nem minden 30—35 holdra munkájukat a gépállomások. A területileg gyarapodott vagy újonnan alakult közös gazdaságok kérik és várják a szám tótraktort és az egyéb munkagépeket. A szövetkezeti agitá- ciónak egyik sarkalatos pontja volt annak hirdetése, hogy a technika vívmányai a mező- gazdasági nagyüzemekben al kalmazhatók a legnagyobb sikerrel. A talajművelési és nö- vényápolási munkák gépesítése nagy terhet vesz le a parasztemberek válláról. Gyorsabban és eredményesebben dolgozik a traktor, a kévekötő aratógép, a kombájn, a kulti- vátor, mint a maga, családja és fogata erejére hagyatkozó gazdaember. E tételek igazságát már senki sem próbálja kétségbevonni a falun — az élet eldöntötte, melyik képes többre: a gépesített nagyüzem vagy az emberi fogatoserőn alapuló kispaneellás gazdálkodás-e. A gépállomásoknak a tavasz első munkanapjától kezdve úgy kell dolgozniuk, hogy egyetlen termelőszövetkezetünk se várja hiába a gépi segítséget. Vannak frissen szerzett, kedvező tapasztalataink. Az iiharosberényiek 30 erőgépe a múlt napokban már megkezdte a tavaszi szántást a szövetkezeti földeken. A Kaposvári Gépállomás vezetősége a minap megbeszélésre hívta ösz- sze a körzetébe tartozó termelőszövetkezetek elnökeit. Megállapodtak abban, hogyan tudják elrendezni egész évi közös dolgaikat. Másutt is hasonló eszmecserékre került sor. Csak üdvözölhető az a felelősségérzet, amellyel gépállomási vezetőink többsége kezeli a szövetkezetek termelésének ügyét. — Ennyi a gépünk.' ennyi munkát tudunk vállalni, a többit végezzétek el fogatokkal — ez kell, az ilyen őszinte és kertelés nélküli beszéd. Semmi helye nincs annak, hogy a gépállomás meggondolatlanul, teljesíthetetlen ígérettel áltassa a termelőszövetkezetet. Ha kevés az erőgép, akkor javasolják a A vonat éppen megállóhoz ért. Brajcev leugrott, és a menetrend-táblához szaladt. A legközelebbi vonat visszafelé négy óra múlva imául. Szörnyű, micsoda balsors üldözi, léptefi- nyomon megakad valamiben! Nem talált más megoldást, mint hogy vár. Már esteledett, mire visszaért Kujbisevbe. Mindjárt a Pályaudvarról felhívta a Belügyminisztérium területi hivatalát, és kért egy kocsit. A sofőr, aki azelőtt tankot vezetett, imádta a száguldást. »Tudja. úgy, hogy az embernek elálljon a lélegzete...« Másfél órával később Sziz- ranyban voltak. Brajcev ismét az előbbi módszerhez folyamodott: egyenesen a pénztárhoz lépett, igazolta magát, és megmutatta a pénztárosnőnek Urganov fényképét. — Igen, emlékszem rá. Rosztovba kért egy pámásat. A vonat fél órája indult. Ha szerez egy autót, még Povorin- ban elcsípheti. A pénztárosnő a kocsi számát is tudta, így a legegyszerűbb talán az lett volna, hogy telefonál a rendőrség vonalán Povorinba, vagy akár már Ba- lasovba, hogy küldjenek egy csoportot a vonat elé; de Brajcev nem merte idegenre bízni az ügyet, és tovább folytává útját a kocsin. Balasovban már nem érték utol a vonatot, rossz volt az út, hiába volt az egykori tankista minden igyekezete. Amikor a povorini pályaudvar peronjára érkeztek, az állomásfőnök már éppen füty- tyentett, s a következő pillanatban indult is a szerelvény. Brajcev búcsút intett a sofőrnek, és felugrott a legközéleb- b kocsira. Pár percig ott maradt a nyitott ablak mellett, hogy kifújja magát. Revolverét áttette a belső zsebéből a külsőbe, és nyomban elindult Urganov keresésére. Szaporán kattogták a kerekek, a vonat alig érezhetően himbálózott. Hamar leszállt a sötét, délvidéki éjszaka, s az ég feltete bársonyán kigyúltak a csillagok. Távíróoszlopok, fák, őrházak villantak fel az ablak négyszögében és a vonat folyosójára beáramlott a hűvös sztyeppe fanyar illata. Brajcev megérdeklődte a pár- náskocsi kalauzától, kik utaznak a második kupéban. Csak három utas volt: egy asszony a kislányával és egy férfi, aki Szizranyban szállt fel. Brajcev megállt a fülkével szemben levő ablaknál. Az ajtó nyitva volt. A kislány az anyja térdén ült, és dinnyét evett. Az édes lé végigfolyt az álián, és nagy cseppekben hullott a ruhájára. Brajcev még egy lépést tett, hogy a fülke másik oldalát is lássa, és ebben a pillanatban nagyot dobbant a szíve. A szemközti ülésen, lábát hanyagul keresztbevetve Urganov ült, könnyű fehér panamaingben, divatos szűkszárú, világos nadrágban. Kabátja ott függött a fogason. Erős, fehér csuklóján vastag, tömör arany óralánc. Sötét haját hátrakefélve hordta, de egy makrancos fürt a homlokába hullott. »A fülkében nem foghatom el — állapította meg Barjcev —, nem lehet az asszony meg a gyerek miatt«. Tudta, hogy nincs joga kockáztatni az életüket. A saját életével nem törődött. Visszament a kocsi másik végébe, és megkérte a kalauzt, 38. továbbítsa a következő állomásra táviratát, melyben őrséget kért. Aztán megnézte, honnan tudja legjobban szem- meltartani a fülkét, és várni kezdett. A fülke utasai közül előbb-utóbb valamelyik feltétlenül kimegy a mosdóba. Ha az anya a lányával, a fülkében tartóztatja le Urganovot, ha pedig Urganov, akkor itt a folyosóm. Az asszony jött ki a kislánnyal. Brajcev megvárta, amíg elhaladnak mellette és eltűnnek a fordulóban. No, most! Zajtalanul az ajtó elé lépett, és kitárta. — Kezeket fel! Urganov a kabátjához kapott. .. — Kezeket fel! — csattant ismét Brajcev hangja. — Ha egyet mozdul, meghúzom a ravaszt, Urganov. A bandita rémülten meredt rá. Homlokát kiverte a verejték. Sietni kellett, mert bármely pillanatban visszatérhetett az asszony. — Álljon fel! Urganov szó nélkül engedelmeskedett. Brajcev pisztolyát készenlétben tartva, szabad kezével végigtapogatta a banditát, és a nadrágja hátsó zsebéből kiemelt egy »Wattért«. Aztán kihátrált a fülkéből, és bal kezével az ajtót fogva, nehogy Urganov rácsukhassa, a szemével intett, hogy lépjen ki. — Vigyem a holmimat? — kérdezte rekedten Urganov. — Hagyja itt! — A kabátomat is? — Azt is. Induljon! Előreengedte. Ebben a pillanatban Urganov futásnak eredt. Egyszerűen futásnak eredt, mintha fogócskát játszana. Brajcevnek földbegyökerezett a lába az elképedéstől. A folyosó fordulójában még egyszer felvillant a bandita árnyéka, s a következő másodpercben megrándult az ablak könnyű selyemfüggönye a hirtelen betóduló széltől, majd nagyot dörrent az ajtó. — Leugrott! — tört fel a kiáltás Brajcev torkából. A vonat, mely az imént egy kicsit lelassított az emelkedő miatt, ismét egyenes pályán futott, és egyre nőtt a sebessége. Brajcev megrántotta a vészféket, és feltépte az ajtót. vagy ennél is kisebb területre hagyjanak meg egy lófogatot. Az igavonóra átmenetileg azért is szükség van, mert most még kisiparcellákat kell szántani az új szövetkezeték határában. Igazi nagyüzemi talajmunlka — géppel — csak a földrendezés, a táblásítás után végezhető. De addig is szántson — a szövetkezetek pár holdas földdarabjain is — minden gépállomási traktor! egyik gépállomás KÖRZETÉBEN kevésbé, a másikban erőteljesebben szélesedett a szövetkezetek határa. Ezéirt indokolttá válik a gépek átcsoportosítása. Világos, hogy Memye és Fonó nem tudná kielégíteni a Kaposvölgye szövetkezeti községeinek egész sorában a gépigényt — más gépállomásokról jönnek erre a környékre egész traktoros brigádok. így válik lehetővé a somogyi gépállomások gépkapacitásának minél ésszerűbb és teljesebb kihasználása. A gépállomások — így igaz, ahogy a kifejezés mondja: a munkásosztály előretolt falusi bástyái. Ebből világosan következik, hogy küldetést töltenek be: a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, a termelőszövetkezetek segítését el nem hanyagolható kötelességeik vannak. Sőt — ez a legfőbb kötelességük. A LEGTÖBB GÉPÁLLOMÁSON meghonosodott ez a szellem, egyes helyeken viszont nem vesznek tudomást az ilyen irányú kötelezettségről. Ott van például a Darányi Gépállomás esete A múlt hetekben körzetük számos faluja tsz- községgé alakult. A gépállomás vezetői arra sem voltak képesek, hogy Kastélyosdombó, Drávagárdony, Drávatamásl szövetkezeti községek közgyűlésein megjelenjenek. Kál- máncsára eljutottak, egy hét késéssel, de akkor is csak azért, mert az elnök személyesen ment el értük. A BaJatankili'ti Gépállomástól a balatomszabadi Uj Élet 3 gépet kért a múlt héten, dé csak egyet kapott — a többit ezután javítják. Másutt is tapasztalható, hogy kicsit korainak vélik a tavasz érkezését Nem arról van szó, mintha nem javítanák folyamatosan a gépeket, hanem arról, hogy kevés embert vonnak be ebbe a munkáiba. A vállalati önelszámolás miatt, az éwégi nagyobb nyereségrészesedés reményében helyenként megannyi gépet javítatlanul hagynak — «takarékoskodunk« jeligével. Ilyen takarékosságot nem ismer a világ. Olyan úgynevezett takarékosságra nincs szükség, amely a termelés rovására megy. Nem szűk a keret! Az év elején vagyunk, most még bőven van pénz minden szükséges javítás költségeinek fedezésére. Ha »kimerül«* a keret, lesz mód újabb fedezet biztosítására — természetesen az indokolt takarékosság elveinek tiszteletben tartásával. A MOSTANI TAVASZ Oj körülményekkel köszöntött gépállomásainkra. Terebélyese, dő tsz-mozgalom, megnöveke- dett feladatok a jellemzői a mostani időszaknak. Kemény küzdelem vár a technika falusi bázisaira. Gépállomásainknak a nagyüzemi termelés növeléséért indított harc mezején győzelmet kell aratniuk. Nem feledhetik, hogy felelősséggel tartoznak a szövetkezetek, az új, közös gazdaságok, a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett parasztcsaliádok ezreinek sorsáért Még több szülői értekezletet A Kaposvári Finommechanikai Vállalat vezetősége szombaton délután szülői értekezletet tartott a vállalatnál ■íolgozó ipari tanulók hozzátartozói részére. A szülői értekezletnek főként az volt a célja, hogy a félévi tanulmányi eredmények kihirdetése után megbeszéljék a gyermeknevelés teendőit a szülőkkel. Először Babodi István, a vállalat igazgatója mondta el észrevételeit. Megállapította, hogy az ipari tanulók magatartása általában megfelelő. A vállalatnál dolgozó hatvankét tanuló tanulmányi, szakmai előrehaladása jónak mondható. Természetesen a fiatalok nevelésében még több hiba mutatkozik. Sok gondot okoz, hogy a gyerekek ebéd előtt nem tisztálkodnak rendesen, soknak szélén tábortűz pislákolt. E fe- piszkos, rongyos a munkaru- lé a fény felé futott Urganov. i hája. Baj van a tisztasággal, I sőt az udvariasság elemi fo- — Állj! — kiáltotta Brajcev, kához tartozó köszönéssel is. de a bandita meg sem fordult. Ezeknek a hibáknak csak Brajcev célzott. j egyik forrása az, hogy a válEgy pillanatig sem gondolt ! ]_alftusokkal több jpari faárrá, hogy embert üldöz. Veszélyes ragadozó, veszett farkas volt ez, aki azért menekült előle, hogy tovább rabolhasson, gyilkolhasson, és új farkascsordát toborozzon. Feje felett feketén sodott. az égbolt. A magaláthatár nuló van, mint ahánynak tulajdonképpen férőhelye lenne. Nagyobbik baj az, hogy a szülői ház nem foglalkozik eléggé a gyerekekkel, sok szülő azt gondolja, azzal minden el van intézve, hogy gyermeke szakmát tanul, iskolába jár. Ezt bizonyítja, hogy igen kevés szülő érdeklődött az év folyamán gyermeke előmenetele felől. A kollektívába való beilleszkedés és az otthon hiánya azután azt eredményezi, hogy a fiatalok napjainak egy része az utcán zajlik le. A vállalat KISZ-szervezeiére hárul annak gondja, hogy az ipari leljen a követelményeknek — mondotta Babodi István igazgató. Igen sok szülő hozzászólt az igazgató észrevételeihez. Általában az a vélemény alakult ki, hogy oz első szülői értekezletet még több szülői értekezlet kövesse. Akár negyedévenként is. Ress Lajos, egy kitűnően tanuló autó-villamossági szerelő édesapja kérte, hogy a savas munkához adjanak bőrkötényeket. Szabó József, aki maga kőműves, fia pedig a mérlegrészlegnél tanuló, a régi tanoncsorsról beszélt, s rámutatott a KISZ-ben való részvétel hasznos hatására. Szabó Gyula tekercselő tanuló édesapja helyeselte, hogy a szülői értekezleten jelen vannak a gyerekek is. Juhász Árpád esztergályostanuló édesapja kifogásolta, hogy az autószerelőknél a fiatalok nehéz tárgyakat, motorokat kénytelenek emelni. Kérte, hogyha lehetőség van rá, akkor az Irányi Dániel utcai telephely ebédlőjében étkezzenek a fiatalok is. Kovács István, egy utolsóéves tekercselőtanuló apja azt kérte, hogy fiával még szigorúbban foglalkozzanak. Garami Béla, a megyei tanács ipari osztályának vezetője hozzászólásában rámutatott, hogy a Finommechanikai Vállalatnál a terv szerint kevesebb ipari tanulónak volna helye, és éppen a fiatalok érdekében vettek fel a megengedettnél több gyermeket, hogy azoknak is szakmát adjanak Brajcev meghúzta a ravaszt, és kiengedte az egész tárat. ... Amikor odaért, Urganov mozdulatlanul ■ feküdt a fűben. Bal karját mereven kinyújtotta, a jobb a teste alá került. Már halott volt. 21. Az Urganov ártalmatlanná tanulók szabad idejét elfoglal tételét követő napon Szevercev ja, tanulással, hasznos szóra- j kezébe. Hozzászólt a vitához visszatért Moszkvába. Ideje, hogy pontot tegyen erre az üg-yre, gondolta, és felkérette azokat a tanulóit, akik a bár- | szefoglalta az elhangzottakat, más átlageredményt nem érik el. Természetesen az a cél, Umitrij Bászov, , hogy minél több fiatal megfe-| lalat vezetői között. Mihail Koszov — a »Halász«, j _____________________ é s -végül az a három, akit a ' Mozsajszki úton tartóztattak le. Eddig még egyszer sem hallgatták ki őket egyszerre, és most így együtt úgy érezték, elég erősek, hogy felvegyék a harcot az ezredessel. szobájába a »farkascsorda« valamennyi tagját. Ott ültek félkörben mind a heten: Nyikokozással töltse el. A vállalat Hencz Pál, a vállalat párttit- nem fogja vizsga elé engedni i kára is, majd az igazgató öszaz és baráti beszélgetés alalyult ki gyermekek, szülők, s a válTurisici'zállót .rendeznek be Hortobágyon Folytatjuk. A Borsósi Állami Gazdaság együk kihasználatlan munkás- szállását turistaszállónak rendezik be. A terveik szerint már a tavasszal megkezdik a hortobágyi csárda mellett lévő munkásszállás átalakítását. A szálló, hat van személyes 1«*?-
