Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-04 / 53. szám
8»rda, 1959. március 4 6 SOMOGYI NÉPLAF NEM ELÉG ÉLETET , meg is kell óvni a gyermekek életéti Fel kell nevelni test-' ben és lélekben épnek, egészségesnek! Olyan intelem ez, olyan szabály, amelyre nem győzzük újra, meg újra jelhívni a figyelmet. Időnként, mint most is, megrendítő történettel aláhúzva a figyelmeztetési. Anyjuk csak bevásárolni szaladt a boltba, s otthon hagyta a kellemesen fűtött lakásban, az öt esztendős Zolikát és a hároméves Erikát. Készülődés közben talán azt is lelkűkre kötötte, hogy vigyázzanak egymásra, legyenek jók, mert ha jók lesznek, anyuhoz valamit. Fordult a zárban a kulcs, aztán a sietős léptek egyre távolodtak. Mi történt ezután? Pontosan nehéz ösz- szerakni az események mozaikjait. Következtethetünk így I is, úgy is, a döbbenetes tényen azonban semmi nem változtat! A gyerekek elunták megszokott játékaikat és új után nézve felfedezték, hogy a tűzhely ajtaja mögött pattogó mohósággal falják a lángok a tiiz- revalót. Kinyitották a tűzhely ajtaját? Csak gyönyörködni akartak a tilos játékban csodaívó áhítattal, csodálkozni a furcsa piros elevenségen, ami olyan barátságosan vonja pírba a bámészkodók arcát, s oly nagy ellensége a vigyázatlanoknak? Nem tudni. .. Lehet, hogy csak egy kipattanó szikra hullott a fásládába, s a kicsik észre sem vették a settenkedő rosszat, csak akkor, amikor már a láda ki- gyúlt. Ebben az esetben csalhatnak a legkézenfekvőbb magyarázatok is. Amikor Marg Zoltánná hazatért, iszonyodva futottak ösz- sze a marcali honvédségi lakások lakói. Margék lakásából áradt a füst, s a könnyezhető, fojtogató gomolygásból nem hallatszott egyetlen hang sem. Azaz, az anya kétségbeesett zokogása, az vergődött a köréje fonott jeges csend hálójában. A két gyermek közül az egyik már ott, a helyszínen, a másik a kórházban meghalt. — Füst-mérgezés! — igy szól a szaraz orvosi jelentés, amely bensőnket remegheti meg. — Gondatlanságból okozott... — de nem fejezi be senki a megkezdett súlyos mondatot. Pedig röpködnek az igazság nehezékével a vádak, válaszul ideges felmentések csattannak fel. — Mit csináljon az ember a gyerekekkel, ha el kell mennie valahova?! — Ne hagyja egyedül őket semmiképpen! — De amikor... és folyik a vita. Ahelyett, hogy világos fővel summáznánk: — Geyrmekeinkre vigyázni kell, életükért, ha világra hoztuk őket, felelősséggel tartozunk, és nemesek) anyai szivünk törvényszéke előtt! Könnyek nem mentenek a felelősség alól, mint ahogy a könnyek akkor sem tudják visszaperelni az életnek azt, aki meghalt, ha folyókat sírunk értük. A gondatlanság jóvátehetetlen szerencsétlenségeket okozhat. Legyen figyelmeztetés Marg Zoli és Erika halálának példája: nem elég, ha életet adunk a gyermeknek! L, I. Irodalmi beszélgetés a kórházban Az etawilt héten meghitten kedves irodalmi beszélgetés volt a kórházban, öt óra után néhány perccel mintegy 70 főnyi fizikai dolgozó jelenít meg a kórház éttermében, hogy i meghallgassa dr. Páti Ferenc £ gimnáziumi tanár »Könyv az | ember életében« című eiőadá♦ sát. A Megyei Könyvtár mun- » katársának megnyitója után | dr. Balázs Andor, a Csíky ♦ Gergely Színház művésze ol♦ vasta fel igen hangulatosan 1 Tatay Sándor »Angyalok« című í novelláját £ Utána dr. Páti Ferenc ! beszélt az írás és az irodalom kialakulásáról, vázolta a könyv . és a könyvtárak fejlődését az főkörtől napjainkig. Beszélt az ♦ ember és a könyvek viszonyá- iról. Balázs Andor lépett ezután £ a közönség elé, és kedves paj- | zánsággal olvasta fel a hallga- i tók élénk derültsége mellett £ Móricz Zsigmond »A bicska« | című novelláját, majd elmond- ♦ ta Karinthy »Ki a gyilkos« cí- : mű szatíráját. A hetven főnyi I közönség hatalmas tapssal fo- ♦ gadta az előadást. »Ráadás» ♦ ként« egy novellát és egy vertset adott elő. r Bánki Gyula J A MŰVÉSZET SZERETETE VEZÉRLI ŐKET A múlt évi megyei kulturális seregszemle egyik legnagyobb meglepetését okozta az addig úgyszólván ismeretlen — mindössze egyéves múltra tekintő — Nagyatádi Gimnázium Kamarakórusa. Azóta vajmi keveset hallottunk a fiatal együttesről, legfeljebb talán annyit, hogy lelkesen készülnek az idei Latinka Sándor kulturális seregszemlére. Szombaton este nagyatádi »házihangversenyük« ismét j meggyőzött arról, hogy a ti- zenkét főnyi kórus — melynek ! tagjai között a 14 éves gimnazista lányok mellett ott találjuk a 43 éves Khin Gyula állomásfőnököt és a ktsz szabómesterét is, akik a tenort erősítik — a tizennyolc éves korátlagot cáfolva, felveszi a versenyt az »öreg« kórusokkal is. Sőt! Műsorválasztás, ízlés, igényesség és ami az együttest megyénk egyik jelentős kulturális értékévé segítette érlelődni : fegyelmezettség szempontjából példaként lehet állítani bárrr)ely öntevékeny énekkar elé a nagyatádi gimnazisták kamarakórusát. Az énekkar annak ellenére, ! hogy nincs tagjai között egyet- j len »agyondédelgeteitt primadonna«, (vagy talán éppen ! ezért!), csupa zenerajongóból áll. Ezeket a fiatalokat a tisz- , ta művészet szeretete, meg egy fiatal karvezető, Kallós Károly keze tartja össze. Az énekesek j —• ismerve saját képességeiket; j valamint a kórus létszámából adódó lehetőségeket, nagyon i helyesen a kamarakórus-iroda- ! lom alkotásaiból választják ki1 műsoraikat. A preklasszikusok, Palestrina, Lassus, Pitoni, Gas- told’' Friderici mellett Bach és ’del, Mozart és Beethoven, Brahms és Csajkovszkij, Debussy, Bartók és Kodály szerzeményeit, az orosz, lengyel és angol népdalokat — javarészben az illető nemzet nyelvén előadva! — sőt a néger spirituálékat is megtaláljuk. Szép és nagy repertoár ez. Szinte természetes, hogy akadnak hiányosságok is, amelyeket az énekesek továbbképzése (rendszeresen foglalkoznak hangképzéssel. szolmizálnak, zenetörténeti előadásokat hallgatnak), és a karmester fáradhatatlansága nyomán lépésről- 1 lépésre pótolnak. Itt-ott talán még túlzottnak ' hat a dinamikájuk, egyes művek megszólaltatásánál még jobban kidomboríthatnák a polifónikus szépségeket, és az — egyébként friss — lendületes tempókat sem érezzük mindig, indokoltnak. Itt-ott egyes részletszépséggel adósok maradnak, mégis ez a kamarakórus ma kétségkívül megyénk egyik példamutató együttese, amely remélhetően a hivatalos szervektől is megkapja azt a támogatást, amit megérdemel. Elsősorban lehetőséget a továbbfejlődést elsősegítő gyakoribb szereplésekhez. A kamarakórus »baráti köre« élén Kiss Ferencné tanárnővel, Bányai Vendel mérnökkel, Kenéz Sándor református lelkésszel és dr. Naményi Miklós orvossal, támogassa továbbra is lelkesedéssel, szeretettel a fiatalok munkáját. Eddigi önzetlen munkájuk — mint az eredmények mutatták — nem volt hiábavaló és a további fejlődés, újabb szép eredmények elérése most már nemcsak az énekesek és a karvezető, de a hivatalos és nemhivatalos szervek támogatásán is múlhat. Hock János ÉRDEKESSÉGEK CSODALATOS, de nem PESTEN TÖRTÉNT New Yorkban nemrég nyitották meg a világ egyik legmodernebb színházát. A színház kicsi ugyan, de a legkorszerűbb felszereléssel rendelkezik. A súgólyukban még villanyfőző is van, hogy a súgó előadás közben feketekávét főzhessen. SÜLLYED A RENDŐRSÉG! Párizsban a rendőrkapitányság udvarán február 19-én délután egy gépkocsivezető arra figyelmeztette kartársát, hogy kocsijának hátsó kereke ereszti a levegőt. Amikor közelebbről megnézték, kiderült, hogy a kérdéses kerék egyre mélyebben süllyed a betonba, végül már a gépkocsi egészen a karosszériáig belesüppedt egy mélyedésbe. A sürgősen kihívott tűzoltók megállapították, hogy a süllyedést egy tűzcsap vezetékének összeroppanása okozta. A nyílásokon át kiszivárgó víz lassanként fellazította a talajt és már-már megtámadta az épületet is. MI MINDENRE JÓ A HIPNÓZIS? Egy amerikai könyvkiadó vállalat a következő csábító ajánlatot teszi vevőinek; »Ha látni szeretné főnökét, amint egy szál alsónadrágban, kézen- állva halad át az úttesten, még ma vegye meg cégünk új »Hogyan kell hipnotizálni« című kiadványát«. PILÓTÁK TALPLENYOMATA Az amerikai repülőtereken minden pilótáról »talplenyo- matot« készítenek. Az amerikai légierők véleménye szerint ugyanis baleset esetén a pilóta azonosságát könnyebb a talplenyomatok alapján megállapítani, mivel a talp legtöbbször épségben megmarad. Az egyik pilóta, miközben talplenyomatát készítették, kijelentette: »Korunkban, amikor kutyák és ma'mok is röpködnek az űrben, bizonyára Halkan, szerényen, illedelmes rövidséggel, szinte bocsánatot kérve szólal meg a telefon csengője a Nudligömbölyítő és Kiszerelő Vállalat egyik irodájában. A ' tágas helyiségben üresek a székek, asztalok, koptatóik az üzemben vannak ellenőrzésen: a nudlik gömbö- lyűségét vizsgálják felül. Egy ember ül csak a terem sarkában: Bumburnyák Ba- lambér kisegítő segédadtni- nisztrátor. A csengő hangjára unott fanyarsággal nyúl a kagyló után, miközben kopaszodó, fényes fejét, bosszúsan ingatva fejezi ki nemtetszését. lf J11 ÜRCSnSÍGOK hasznos dolog, ha kétségtelenül meg tudják állapítani az emberek személyazonosságát«. NŐI LOGIKA Pittsburgban bevonták a régi telefonkönyveket Másnap izgatott női hang telefonált a postára: »Könyörgöm, keressék ki a telefonkönyvemet a többi közül, mert pénzt rejtettem el benne«. A tisztviselők lázas keresgéléssel nagy- nehezen ráakadtak a keresett telefonkönyvre. Értesítették a pénz tulajdonosnőjét, de azt is megjegyezték, hogy a telefonkönyv nem a legmegfelelőbb hely a spórolt pénz számára. »Miért nem?« — szólt felháborodottan a takarékos háziasszony. — »A pénzt egész logikusan a szaknévsorban a B betűnél, a bankok felsorolása közé rejtettem«. KINOS meglepetés Blanche Hill detroiti fiatal- asszony bevásárlásáról hazatérve megdöbbenéssel látta, hogy háza és annak teljes berendezése nyomtalanul eltűnt. A rejtélyre rövidesen fény derült: egy bulldozer megtisztította az utat egy új utca számára és véletlenül az előírtnál eggyel több házat rombolt le. TÄNCDALOK tudora Két hónap alatt egy ismeretlen római pincér, névszerint Spartaco d’Itri nagyobb népszerűségre tett szert honfitársai között, mint a legszebb filmcsillagok. Sok milliós televíziós közönségét hétről-hét- re azzal szórakoztatja, hogy nincs olyan régi vagy új táncdal és sanzon, melyet ne ismerne: a zenekar néhány taktust játszik csupán és d’Itri máris rávágja a dal címét. Fejében ott zsong minden dal, amit valaha a föld bármely sarkában a könnyűzene komponistái kitaláltak. Eddig legalább még nem sikerült kifogni tudományán. Hetek alatt nyolcmillió lírát szerzett ezzel a »tudományéival«. Hogyisne, hiszen már ez a harmadik hívás reggel óta, pedig még csaknem fél óra van visz- sza a műszak végéig. Vjjai közé fogja, füléhez illeszti a kagylót, hátradől székében, és elhaló hangon leheli a távbeszélőbe: — Heló — így. hosszú »e«- vel és rövid »l«-lel, aztán várja a fél jelentkezését. — Nudligömbölyítő? Az osztályvezető elvtárssal szeretnék beszélni. — Nincs benn, kérem. De csak mondja el nyugodtan, mit óhajt, én helyettesítem. Bár már teljesen ki vagyok, de azért még meghallgatom a problémáját. Pedig, higgye el, borzalmas napom volt ma: az elvtárs a negyvenkettedik telefonáló. Már teljesen be vagyok rekedve, torkom kiszáradt, karomat a sok kagyló- emelgetéstől kapott izomlázam miatt alig tudom mozdítani, de azért csak mondja, magát még meghallgatom. Most már mindegy, holnap úgy is orvoshoz kell mennem a teljes szellemi és fizikai kimerülés miatt. No, de ez már nem tartozik önre, ez az én maszek ügyem. Hát csak kezdje nyugodtan. ) — Tetszik tudni... — Csak bátran, bátran és élénken, kérném tisztelettel, mert amint mondtam, rengeteg a dolgom, a telefonhívások elvették az egész napomat, pedig ma még egy csomó ügyet el kell intézni. Nohát, csak szaporán, kérem. — Azt szeretném mondani, hogy... — Mert, ha nekem, nem mondhatja el, nem fontos, kérem. Én nem ragaszkodom hozzá. Csak felajánlottam szerénységemet, de ha személyem e fontos ügy elintézésére nem alkalmas, én félreállhatok, a kagylót letehetem, és belemélyedhetek a munkába. Egyébként ez már a bizalom kérdése, kérem. A bizalomé, amely nálunk... ugye ... hehe... No, de nem érek rá, tessék csak beszélni. — Nem akarok hosszú lenni... — Egyébként a negyvenegy eddig lefolytatott telefonbeszélgetés nem kis dolog, azt az elvtárs is bizonyára elismeri. Nem is tudom, hogyan mondom el hozzászólásomat a Bélyeggyűjtők Baráti Köre mai értekezletén. Pedig már le is írtam, csak fel kell olI vasni. Na, dehát ma egész nap ' így megy, a telefoncsengéstől már zúg a fejem, nyálmirigyeim képtelenek az utánpótlás termelésére, és én csak beszélek, önzetlenül, kagyló le, kagyló fel, csoda, ha ép ésszel megúszom a mai napot. Hajaj! Ilyen az élet. Nos, tetszett már dönteni? — Már tegnap, de az elhatározás e telefonbeszélgetés után megerősödött bennem: nem az önök vállalatához visszük gömbölyíteni nudli- készletünket... Somogyi TANULÓ LÁNYOK KÖZÖTT Késő este van, de a csurgód Csokonai gimnázium leánykoUé- giuimának növendéked még nem tértek pihenőre. Páros-taniu- lást és csoportos beszélgetést folytatnak. Nevelőik segítségével készülnek a másnapi foglalkozásokra. A kollégiumban élő 81 lány mindegyike az év végére jó bizonyítvánnyal szeretne hazatérni szüleihez. Tanulnak a párok, s csak néha-néha csattan fel a Jókedv egy pillanatra. Utána folyik tovább a szorgos tanulás, Szépéssy Patrícia és Takács Éva ü/d. osztályosok a kollégium legjobb tanulói, magyar nyelvből ellenőrzik egymás felkészültségét. ' SM : ■ ., smi Füles Ágnest, a kollégium kiváló tanulóját levélírás közben találtuk. Azt állította, haza ír szüleinek. De ahogy az álmodozó szemeket néztük, úgy tűnt, a borítékra a végén mégsem a szülői ház címe kerül,,, A naposok — Tölll Ilona és Pál Borbála — megtartják beszámolóikat. Elmondják milyen hibák, eredmények születtek a nap folyamán, s aztán átadják a napos-könyvet az új napos párnak. Egy nap ismét véget ért.««