Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-04 / 53. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. március 4. 40 EVE TOR TENT... A bankosok bérletéből termelőszövetkezet Nem kis jelentőségű eseményről ad számot a Somogyi Hírlap egykori száma: 40 évvel ezelőtt, 1919. március 4-én megalakult az első termelőszövetkezet Somagyban. Kettős eseménysorozat határa ez: egyrészt lezárta a szocialista mezőgazdaság megszilárdításáért indított harc első időszakát, másrészt pedig megindította azt a folyamatot, melynek hullámai ma is élnek. A közös gazdálkodás gondolatának mai térhódítása ez. Részletesen így beszél az eseményről a korabeli lap március 5-i száma: »Megírtuk, hogy tegnap délelőtt az Eszterházy—Feste- tich—.Inkey-féle, a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári bérletében lévő 44 000 holdnyi birtok cselédségének: rokkant, kisgazda, szóval: a törvényben igényjogosultak bizalmi férfiai megjelentek a kaposvári Munkás-Otthonban és ott Jászberényi András, kolozsvári gazdasági akadémiai igazgató és Hamburger Jenő elvtárs miniszteri biztosok jelenlétében egyhangú határozatot hoztak, hogy a tavaszi gazdasági munkát nem hajlandók folytatni, sőt azt megakadályozzák, ha haladéktalanul, termelőszövetkezet formájában az igényjogosultak birtokába nem megy át. Erre a miniszteri biztosok, a budapesti szociáldemokrata párttitkárság, a földmunkás szövetség, továbbá a Somogy megyei szociáldemokrata párt megbízottjai és a főbizalmi férfiak 5 tagú küldöttsége, és a szocialista gazdatisztek szakszervezetének titkára megjelentek a részvény- társaság központi irodájában és ott a törvény paragrafusaira való hivatkozással szabályszerű jegyzőkönyv fölvétele mellett az egész birtokot, élő és holt felszerelésével és iparvállalataival együtt a termelőszövetkezet birtokába vettek át. A munkások az aktus után kijelentették, hogy • kettőzött buzgalommal fognak hozzá a mezőgazda- sági munkához és gondoskodnak arról, hogy a városok ipari proletariátusa élelemmel elláttassék. A gazdaságot a földbirtokos gazdatisztek leltár szerint veszik át, és a munkások és kisgazdák kötelezőleg kijelentették, hogy ha kell, karhatalommal is megakadályozzák, hogy a termelőszövetkezetek tulajdonában lévő gazdasági fölszerelést bárki is elpusztíthassa vagy elvitethesse.« Mikor leplezik le Latinka Sándor szobrát ? Az eredeti terv szerint március 21-én került volna sor Latinlka Sándor szobrának leleplezésére, azonban több okból el kellett halasztani. Konyor- csík Sándor, a szobor alkotója csak május elseje körül készül él a szoborral, az öntés még egy hónapot igényibe vesz. A Május 1 és Kossuth Lajos utca sarkán található épületek bontása még nem kezdődött el, mivél a tanács nem tudott helyet biztosítani a benne lévő üzleteknek. A betonozási munkálatokat már el kellett volna kezdeni a két utca sarkán kialakuló téren ahhoz, hogy a szobrot március 21-én felállíthassák. A szakszervezeti székház építése is olyan állapotban van, hogy nem nyújtana megfelelő hátteret a szobornak. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, a pártbizottság úgy határozott: szeptember 16-án leplezi le Latinka Sándor emlékművét, kivégzésének 40. évfordulóján. A szobrot a szak- szervezeti székiház előtt néhány méterrel állítják fél, a székház épületének falán pedig a somogyi mártírok névsorát tartalmazó mérványtáblát helyezik éL Változóban a falu — Kétnapos értekezleten vettek részt a nagyatádi járás úttörőcsapatainak vezetői. Az értekezlet első napján előadást hallottak a szervezet eredményeiről, jelenlegi helyzetéről és a további feladatokról. A másik napon gyakorlati problémákat vitattak meg. Fiatalokat vár az építőipar Kormányzatunk távlati la- kásépítkezési programjának célkitűzése, hogy 15 év alatt minden család önálló lakáshoz jusson. A cél eléréséhez új városrészeket, sok százezer új lakást kell felépíteni. A nagyarányú program végrehajtásának egyik előfeltétele, hogy legyen elegendő mun káskéz a lakóházak, iskolák, óvodák építéséhez. Az illetékes szervek megállapítása szerint 1965-ig közel 35 ezer új szakmunkást kell kiképezni. Az Iparitanuló intézetek és az építőipari vállalatok már a most következő tanévben az előző év tanuló létszámának több mint kétszeresét veszik fel. Az építőipari tanulók felvétele már az előző években is okozott bizonyos nehézségeket a beiskolázással foglalkozó szerveknek. Az építőipari szakmákra főleg a vidéki fiatalok jelentkeznek. A városi fiatalságra áz építőipari szakmák kevésbé hatnak vonzóan. Ennek oka az, hogy sem a fiatalok, sem szüleik nincsenek eléggé tájékozódva az építőipari szakmák körülményei felől. Az építőipari szakmák ma a legmegbecsültebb szakmák közé tartóznák. Ez anyagiakban is megnyilvánul. A kezdő szakmunkások már fel- szabadulásuk után jóval ezer forinton felül keresnek. De vannak olyan fiatalokból álló brigádok is, amelyek keresete a kétezer forintot is eléri. A fiatal szakmunkások keresete 1—2 éves gyakorlás után általában 1300—1400 forint felett van. A béren felüli juttatások pénzbeli értéke a bérnek mintegy 50 százalékát teszi ki. Hazánkban az építőipar a tőkés rendszer idején a legelmaradottabb szakmák közé tartozott. Az építkezéseken úgyszólván minden munkafolyamatot kisipari mólszerekkel, kézi erővel hajtottak végre. Különösen az anyagmozgatás nehezítette meg az építőipari munkások helyzetét. Az államosítás után megindult nagyarányú építkezéseket azonban már csak az ipar nagyfokú gépesítésével lehetett megvalósítani. Az építőipar gépesítését most tovább fokozzák, új technikai el járásokat, vezetnek be. A plane®, a nagyméretű téglák, az előre gyártott elemek felhasználása, új technológiai módszerek bevezetése, valamint a kisgépek fokozottabb alkalmazása, a múlthoz képest az építőipart valósággal forr*- áaknasjtják és nagymértékben könnyítik meg e szakmák mű- intézetben (XIV. Várna u. B. Air-v i í 1 N -Fzsio+A óc nrs velését. Talán egyetlen egy szakmában sem olyan nagy a szakmai öntudat érzete, mint az építőipari munkásoknál. Még évtizedek múlva is az alkotó ember büszke önérzete tölti el az építőket, ha olykor elhaladnak egy-egy épület előtt, amelynek építésében részt vettek. Azok a fiatalok, akik a most következő években tanulják meg szakmájukat, részesei lehetnek egy olyan építkezési program megvalósításának, amely új, korszerű városrészek felépítésével sok százezer családot juttat hajlékhoz. Ugyanakkor ezek a fiatalok a szakma elsajátításával biztos alapot teremtenek saját jövőjük építéséhez is. Ma már az dparitanuló-kép- zés is összehasonlíthatatlanul más körülmények között folyik, mint a múltban. A meginduló, nagy létszámú iparitanu- j ló-képzés lebonyolításához a ■ Munkaügyi Minisztérium több új, korszerű építőipari tanulóintézet felépítését és beindítását tervezi. A most felvételre jelenkező építőipari tanulók április 2-től két hónapon keresztül 3—3 nap elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. Ez idő alatt megtanulják a szerszámok kezelését, és bizonyos elméleti, szakmai alapismereteket. A gyakorlati képzés ekkor még úgynevezett tanudvaron történik. Júniustól december 2-ig kikerülnek a tanulók az építkezésekre. Mind a tanudvaron, mind az építkezéseken kiváló szakemberek foglalkoznak a tanulókkal. A fiatalok decembertől március 15-ig a téli idő-í szak alatt csak elméleti akta- é tásban részesülnek. Az építőipari tanulók többek között munkaruhát, bakancsot, bakancstalpálást, a hidegebb időkben pedig védőöltözéket kapnak. A képzési idejük alatt tanulmányi eredményeiktől függően a szokásos ipari tanuló ösztöndíjban részesülnek. A vidéki tanulókat otthonokban helyezik el, ahol teljes ellátásukról gondoskodnak. A kőműves, ács, tetőfedő, épületburkoló-parkettás szakmákra 15—17 éves korú, egészépület), festő, tetőfedő és ács ipari tanulókat vesznek fel. Ezenkívül Özd, Debrecen, Kazincbarcika, Diósgyőr, Tatabánya, Székesfehérvár, Szombathely, Pécs, Szolnok, Békéscsaba. Nyíregyháza és Várpalota nagyobb építkezései mellett szerveztek építőipari tanulóintézetet. A jelentkezések már megindultak és kielégítően folynak. Az iparitanuló-intéze- tek és a vállalatok továbbra is tárt kapukkal várják minél több 15—17 éves fiatal jelentkezését. Pezseg, forr az élet a falun. A múlt hordójának abroncsait feszegetik, elpattantják a jövő erői. Harc árán, a régivel való kemény birkózásban jut diadalra az új. A gazdasági, társadalmi, politikai átalakulás üde színekkel festi meg a falu új arculatát. Ebben* a nagy tusakodásban és önmagával megvívott lelkitusában, újjászületik a parasztember is. Ma másként vélekedik az ország, a világ dolgairól, mini tegnap, holnap pedig még szélesebbre tárul látóhatára Egy a lényeg: előre néz és nem hátra a szövetkezés új híve és részese. Egyik községünkben az őszszel alakult meg a termelőszövetkezet. Varga István, tisztes munkában megőszült gazda odaállított a tanácselnök elé, mondván: »Te Jani, engem hagyjatok ám ki«. A múlt hetekben tsz-községgé fejlődött a falu. Varga bácsi kívül maradt. Nem volt dolga a tanácsházán, mégis oda irányította lépteit. »Hát engem olyan kelletlen embernek tartotok, hogy el sem jöttetek hozzám?« — kérdezte az elnöktől. — Pedig én is szeretnék aláírni, ha lehetne. So- mogyszilben egy özvegyasszony megszólította az utcán Kiss Jánost, a cukorgyár munkását, országgyűlési pótképviselőt, aki népnevelőként dolgozott a községben: — Velem mi lesz, képviselő elvtárs ? — Mi lenne? Ha akar, aláír. Mennyi a földje? — Hat hold. Már azt hittem, hogy engem kiközösítenek... Hallottam egy szabási középparasztról, akiről az a hír járta: vagy erőszakkal »léptetik be«, vagy kint marad. A szervezés idején nem is utolsóként lépett be — saját elhatározásából. Kürtöspusztán két és fél nap alatt 29 gazda hallgatott a felvilágosító szóra Hárman megkötötték magukat »a végsőkig«. Azt mondták, hozzájuk ne is menjenek a tsz-tagok — kár volna a fáradságért. A harmadik nap délutánján minden hívás nélkül bekopogtatott a mi <• három emberünk a szövetkezeti irodába. — Ne nehezteljetek ránk, röstelljük, hogy így történt — mondták. E sorok íróját pedig arra kérték, nehogy beletegye a nevüket az újságba, mert az bizony nagy szégyen volna rájuk nézve. Megfordult tehát a hangulat a falun. Az elmúlt éhekben, hónapokban a maroknyi szövetkezeti tagságra nehezedett az egyéniek társadalmának nagy erkölcsi nyomása. Napjainkban pedig eljutottunk odáig, hogy nem lenézi a falu az új élet megteremtésének élharcosait, hanem felnéz rájuk. A falun ma már az a dolgozó paraszt örvend közmegbecsülésnek és tiszteletnek, akinek volt bátorsága elkezdeni a régi életmóddal való szakítást. Megnőtt a tekintélye a falu szemében annak az embernek, aki elsőként tette le a garast a szövetkezés mellett. De megnőtt a becsülete az ő példája követőinek is. A falu íratlan törvényeinek ekképpen! módosulása hatalmas erköcsi tőke — a mozgalom térhódítása egyszersmind azzal az előnnyel is jár, hogy megerősíti elhatározásuk helyességében a szövetkezés táborának régi és új katonáit. A gyerekek körében is terjed az új eszme. Egyik szövetkezeti községüiikben mesélte egy édesapa: — Délben jön haza az iskolából a 11 éves kislányom. Megtudta, hogy délelőtt aláírtam. Sírva fakadt: »Apukám, én nem tudom elviselni azt a szégyent, hogy csúfoljanak a barátnőim, ne gyere közénk, te téeszcsés«. Persze, megnyugtattam: nem kell ilyesmitől tartania, mert minden iskolatársának a szülei beléptek a szövetkezetbe. — Nos, itt derül rá fény, milyen mételyt csepegtettek itt-ott a zsenge gyermeklelkekbe. Ám megtaláltuk a baj hatásos gyógyszerét — ez örömmel tölthet el bennünket. Néhány szót az öregekről. Fültanúja voltam beszélgetéseknek a falvakban, amikor tipegő lábú, magatehetetlen, egész életüket kemény munkára fordított emberek tették föl a termelőszövetkezet vagy a község vezetőinek a kérdést: '■‘■Velünk mi lesz, gyermekeim?« A válasz többféle volt. Egyik helyen azt felelték: két- hórom évig, a szövetkezet megerősödéséig nem tudnak az öregeken segíteni — előbb rendbe kell hozni a gazdaságot, azután majd lesz szociális alap, amiből támogatják őket. Másutt így mondták: adja át a földjét, megfizetjük a bérletet. Megint más helyen még nagyobb megértéssel fordultak az öregek sorsa iránt: maguk közé hívták őket, hogy majd keresnek nekik valami köny- nyebb munkát, amiért egységet, részesedést, a föld után pedig járadékot juttatnak. Érdemes mindezen elgondolkozniuk a ma még jó erőnek, egészségnek örvendő paraszt- embereknek is. Fölöttük is eljár az idő, egyszer ők is az öreg-korba lépnek. A közösség gondoskodása, a szövetkezeti nyugdíj — ez a gondtalan öregségük biztosítéka. Nem a múltba tekinget a szövetkezetbe most lépett parasztember, hiszen senkit sem az érdekel jobban, ami volt, hanem az, ami lesz. Aki tegnap még »a belépjek, ne lépjek« között lebegett, az ma már nem a döntését megelőző vívódással van elfoglalva, hanem a »másképpen lesz holnap« útját egyengetií Ma született tsz-községeink dolgozó parasztsága nagy terveket forgat agyában: hogyan fogjunk neki holnap a közös munkának, mi lesz a földrendezéssel, az alsó mezőn, avagy az erdő melletti részen lenne-e érdemesebb kukoricát vetni — ilyen gondokat visel vállán a közösség. Szövetkezeti fal- vaink mindegyikében örvendetes változás tapasztalható: a tegnap tízholdasai gondoskodásukat igyekeznek kiterjeszteni az ezer vagy több ezer hold határáig. Am a nagyüzemi arányok kialakítása, a közös munka megszervezése az ebben járatlan kis- és középparaszt tudását meghaladja. Ezért válik az alakuló ülések elmaradhatatlan napirendi pontjává a szakember beállításáról szóló határozat. Patosfán már szakképzett agronómus irányítja a tavaszi munkákat) Göllének is megvan a maga »választottja«: a cukorgyártól kérik az egyik tapasztalt mezőgazdászt. Balatanszentgyörgy szövetkezeti parasztsága ugyancsak akadémiát végzett agronómus vezetésével akar nekivágni a nagyüzemi gazdálkodásnak. Igénylik tehát a nagyobb tudású szakember segíiségét az új közös gazdaságok tagjai, mert azért szövetkeztek, hogy a tudomány is beleszóljon sorsuk jobbá formálásába. Itt még csak tervezgetnek, de ott már munkához is láttak, hiszen visszafelé nem, hanem mindig előre vezet az út Kutas József 37. — Nem magamnak. Éppen őneki sütöm. — őneki? — kiáltott fel Karpov. — No, hát akkor jó étvágyat! — Még egyszer körülpillantott, aztán szigorúan felemelte az ujját. — Hanem erről a beszélgetésről senkinek egy kukkot sem! Rendben? Magát teszem felelőssé! Avgyejeva azonban, úgy látszik, nem volt tisztában vele, miben áll az ő felelőssége, mert harminc perccel később, mikor Szevercev csoportja körülzárta a házat, s az ezredes becsengetett, az albérlő szobája üres volt. A remegő asz- szony szavai szerint lakója alig egy negyedórája gyorsan ösz- szecsomagolt, felhívta valamelyik pályaudvar tudakozóját, aztán azt mondta, néhány napra elutazik, és ezzel eltűnt. Mindez szinte pillanatok alatt történt, nyomban azután, hogy elmondta, mit beszélt a rendőrrel. Szerencse, hogy Karpov nem volt a közelben, mert Szevercev szinte tajtékzott dühében. Legszívesebben a falba verte volna a fejét, hogy ekkora á marhák is élnek a világon, s séges fiúk jelentkezhetnek. A \ tetejébe még rendőrnek men- szakmák tanulmányi ideje két \nek, hogy az utolsó pillanatév. Jelentkezni lehet Budapes-\ ban mindent elrontsanak a ten a 34. sz. intézetben (VIII, \ »segíteni akarásukkal«. Üllői út 76.). a 35. sz. intézet- \ Gyors házkutatást tartottak. ben (XIII, Huba u. 12.) és a. .Míg Brajcev ás Karpatov sor- 207. sz. intézetben (XIII, An-^ra átvizsgálta Urganov holmi- gvalföldi út 2.). Ezekben az in-iját, az ezredes széles léptekkel tézetekben kőműves ipari ta-i rótta a szobát, s egyik ciga- nulókat képeznek ki. A 36. sz, ’reltárol a másikra gyújtott Valamilyen címet, levelet vagy legalább egy borítékot kerestek a sok közül, amelyet — Avgyejeva szavai szerint — »Jevszej Matvejevics« kapott. De sem egy levél, sem egy boríték nem volt sehol. Szevercev idegesen elnyomta az utolsó cigarettáját a kisasztalon lévő kovácsoltvas hamutartóban, és ebben a pillanatban az itatósra esett a tekintete. A fogantyúja egy hosszú hajú, halfarkú, ezüstözött nőalakot ábrázolt. Szevercev felemelte, megforgatta — és ösz- szerezzent a váratlan felfedezéstől: az itatóspapíron egy cím betűi látszottak: utca és házszám. Szevercev előkapta zsebéből a tükrét, és elolvasta: »Nizami utca 18., 23-as ajtó, Sahszejnov*>. 20. Még aznap éjszaka megszerezték a szükséges adatokat. Tizenkilenc kaukázusi és közép-ázsiai város utcanévsorában találtak Nizami utcát. Tizennégy Nizami utcában volt 18-as számú ház. De csak egyetlen egyben volt húsznál több lakás. Es éppen az egyben lakott egy Sahszejnov nevű ember. Ez a ház Taskent- ban volt. Tehát Urganov esetleg oda tartott. De volt még egy hely, ahol keresni lehetett: Rosztov, melynek harmadik kerületi rendőrkapitánysága 1953-ban a Jevszej Matvejevics Pocsepcov névre szóló személyi igazolványt kiállította. Vajon ki lehet ez a Pocsepcov? A rosztovi harmadik kerületi rendőrkapitányt legédesebb álmából verte fel az éjszakai telefoncsengés. Brajcev határozott hangon közölte, hogy az ügy nem tűr halasztást. Szó sem lehet róla, hogy reggelig várjanak vele! Fél háromkor a következő felvilágosítást kapták Rosztov- ból: Jevszej Matvejevics Pocsepcov 1954 márciusában elhalálozott. A személyi igazolványát valószínűleg pénzért vették vagy ellopták — nem tudni. Moszkva és Taskent között két vonatpár közlekedik: egy gyors és egy személy. A gyorsvonat nem volt érdekes — 19,20-kor indul, és Urganov csak kilenc felé távozott. Tehát minden valószínűség szerint a pontban 22 órakor induló személlyel ment. A vonat útja: 106 óra 25 perc. Vagyis ötödnapra érkezik Taskentba. Tehát semmi okuk a kétségbeesésre, köny- nyüszerrel utol lehet érni. Szevercev és Brajcev ezt az éjszakát a rendőrségen töltötte. Hajnalig elkészültek a részletes haditervvel. Négykor Grinjukkal és Karpatovval együtt kinn voltak a vnukovói repülőtéren. Szevercev egyenest Taskentba repült, hogy minden eshetőségre elkészülve a Nizami utca 18. előtt várja Urganovot. Grinjuk és Karpatov útja Ileckbe vezetett, hogy ott a vonatról leszedjék a banditát. A legfeielősségteljesebb feladat Brajcevr.ek jutott: Kuj- bisevben felszállni a vonatra, megkeresni az utasok közt Urganovot, és Ileckig szemmel tartani. Brajcev két órával a vonat érkezése előtt ért Kujbisevbe. Nyugodtan felült a röptéri buszra, s bement vele a pályaudvarig, a vasúti vendéglőben megreggelizett, sőt még arra is volt ideje, hogy a borbélynál megborotválkozzék. A vonat húsz perc késéssel futott be, ezért mindössze néhány percet állt, és 13 óra 20 perckor lassan kigördült a peronról, folytatva útját Taskent felé. Brajcev végigment a hosszú szerelvényen, és minden egyes utas arcát alaposan megnézte. Mikor végzett, újra kezdte. Urganovval nem találkozott. Elhatározta, hogy még egyszer ellenőrzi: elővette Urganov fényképét, és megmutatta minden egyes kalauznak. A harmadik kocsi kalauza felismerte a képet: igen, az utas Moszkvában szállt fel, Tasken- tig szólt a jegye, átvette az ágyneműt, és éppen lefekvéshez készülődött, Szizranybcn azonban hirtelen meggondolta magát, és visszakérte a jegyét azzal, hogy megszakítja az útját. Ezért emlékezett rá a kalauz. — Folytatjuk —
