Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

SOMOGYI NÉPIjAP

7

Vasárnap. 1959. március 29.

KÉPEK A QYER7 YAFÉNYKERINGŐBŐL

— Kis komám, adj egy frőcs- esöt!

— Hol van a motorkerékpárod?

— A benzinkútnál!

— Fröccsöt nem adok. Ülj fel a motorra, és szépen menj haza.

Az italbolti kiszolgáló, aki baráti alapon állott az ivó vendéggel, sörös korsókat kezdett öblögetni.

— Jánoskám, csak egy fröccsöt adjál, aztán lelépek.

— Rettenetes vagy te, Jenő. Reggel rumot ittál, mert azt állítottad, hogy a motoron átfáztál. Ezt elhiszem. Tíz óra körül keverteztél, hogy ne érezd a rum büdös ízét. Ezt is elhiszem. Ebéd előtt söröztél, hogy jó étvágyad legyen. Ezt nem hiszem el. Ittál, mert égett a pokol. Aztán ki tudja még, hol, mit ittál, de mégsem volt elég. Most ahelyett, hogy hazamennél, itt ténfe- regsz.

Jenő, a rettenthetetlen és tántoríthatatlan motoros a kiszolgáló felé lökte karját, kis- ujját felemelte, és kacsintott hozzá. Ez kisfröccsöt jelentett.

Jánoska a hüvelykujját a mutató és középső ujj közé dugta, becsukott öklét válaszul a vendég orra alá nyomta.

Az ivók egyre jöttek, mindenki akart inni egy kis melegítőt. A kiszolgáló elunta a tréfát, s hogy ittas barátjától szabaduljon, eléje tett egy kisfröccsöt, majd keresztet vetett rá. Tovább nincs, befellegzett, elmehet.

Jenő a kisfröccsöt belökte, és fizetni akart.

— Menj csak, menj csak, ne is lássalak! — rázta le a kiszolgáló.

Amint az italbolt ajtaján kilépett, a benzinkút felől két rendőrt látott közeledni. Hirtelen ötlettel ellenkező irányban tett pár lépést, mint akinek semmi sem sürgős, majd amikor a rendőrök az italbolt ajtaján beléptek, rosszat sejtve megfordult, és a motorke- rékpáxhop sietve, berúgta.

— Most pedig iram! —■' gondolta magában, és rákapcsolt a motorra. A gépkocsik által lenyomott havas úton jobbra- balra farolva haladt előre. A hó hullani kezdett. Előbb gyéren, nagy pelyhekben, később már alig látta az útszélen elmaradozó nyárfákat.

Néha úgy érezte, nem a motor halad előre, hanem a föld csúszik hátrafelé alatta. Igaz, valamennyit ivott a nap folyamán, de a hideg ellen kell védekezni. A sógoránál finom barackpálinkával kínálták, bűn lett volna nem inni. Az új szobabútort is megmutatták: gyönyörű.

Tehergépkocsi jött vele szembe, a reflektor fénye alig tudta áttörni a hófüggönyt.

Lábait a motor mellett csúsztatva nehezen tudta kikerülni, ügy látta, mintha alulról fels — Megmutathatnád! — pró- helyszínen megkeressük, bálta rávenni. nem vagyunk zsiványok! Gye— Miért ne— — válaszol- rünk!

)

)

:

felé szállnának a hópelyhek, ta a suttyó, és beült a gépko- Makár és a kísérő is meg-\ vagy csak a sok itóka keve- csiba. Amikor a kanyarhoz ér- lepődött, de a határozott fel-J

__ n A 1 . Z i 1 » 4. — 7* ... „ M«T]»7 **4-4. ****A1*4-A ****** *,***, ********* i I* e******* A* *-\t f- \

r

edik benne? A kománál is ivott, de ettek rá disznóságot, az nem árthatott.

A motor köhögni kezdett, kihagyott, majd leállt. Lábait

tek, megállást jelzett.

szólításra egy szavuk sem volt.

— Ebben a szép házban la- A kísérő karba öltötte a bi-J

•7. __ __ U.J. i___i ___________7___] JL n/r~i*A**4 A ~ - \

b

eszálltak és elindultak. fi

— Gazember! — sziszegte aj vezető, s míg visszafelé men- fi tek az úton, többször is hasz-fi nálta ezt a kifejezést. Makár fi

kik, most nincs itthon! zonytalankodó Makárt, és a fi

— De itthon van, hazahoz- gépkocsihoz kísérte. Ketten fi tűk! — szólalt meg a gépko- feltolták az első ülésre, majd- szaporán a földre tette, mert csivezető, és leállította a mx>- *ágy érezte, felborul, de nem, tort.

mégsem. A motorkerékpár — Valami baja történt? — végre megállt. Most azon fá- hökkent meg a legényke. radozott, hogy leszálljon, de a — Milyen ember ez a Mahátán lévő irattáska mindig kár? — kérdezte a vezető mo- nagy hortyogással aludt. Nehe-fi megakadt a csomagtartóban, solyogva. zen bár, de visszaérkeztekfi

Végül kivette a nyakából, bal- — A fene a belét!... Ivós! Szénégetőhöz, ahol előzőleg fi oldalt kilépett, és a táskát a — Ez az, itt alszik a kocsin! feltették. fi

csomagtartóra tette. Ekkor Beszopott! — kedélyeskedett a A kísérő kinyitotta az ajtót, fi egyensúlyát veszítve a motor- kísérő.

ral együtt beledűlt a hóba. Ki- — Lássuk csak — vigyor- nos hortyogással csakhamar gott a legényke. elaludt. A csomagtartóról le- — Ne láss te semmit, kö- repült az irattáska, és becsű- szönjük a szívességedet, elmehetsz! •

Megvárták, amíg a legényke eloldalog, aztán felléptek a az irattáska? — kérdezte kocsim. Úgy feküdt, ahogy vezető szigorúan.

szott az árokba.

Hátulról tehergépkocsi szórta a fényt.

— Valami az úttesten fekszik! — mondta a gépkocsive- fellették. Amikor felültették,

zetö a kísérőnek.

Odaérkezve megálltak és kiszálltak.

— Bukott! — jegyezte meg a kísérő.

motyogni kezdett.

— Ho...hol vagyok?

— Hazaérkeztünk! — mondta csöndesen a vezető.

Levették a kocsiról, karba

és rákiáltott Makárra.

— Leszállni! fi

Igen ám, ha tudott volna, fi

Mint ki mély álmából ébred,} bambán nézett rájuk. Leemel-fi ték. fi

Amikor felborult, hol volt fi ad

\

Makár mélázott, majd ki-fi nyögte.

— A csomagtartón!

— Lépj be az árokba, csúsztasd végig a láboddal! mondta a kísérőnek. Az némi

Mindketten körülnéztek, de fűzték, és bizonytalan téptek- keresés után belerúgott és kisemmi gyanúsat nem találtak, kel bevezették.

— Csúszott! — állapította Idős anyóka lámpázott, és meg a vezető, és a motoros fő- kinyitotta az ajtót. Makár a

i

és d

;| i

lé hajolt.

— Ittas ... alszik!

— Mit csináljunk vele? Felvegyük, itthagyjuk? — kérdezte a kísérő.

— Itt nem maradhat, mert , ,. . .... . , _ .iu u. > nyitotta a szobaajtot es be- a vezető.

biztosan megfagy, ha felvesz- J __p.

e

melte

— Megvan! fi A vezető Makár kezébe adta. fi

— Itt a táska, a pénznek isfi benne kell lennie! Csatolja ki!fi

Makár zavarodottan nézett fi rá. \

— Csatolja ki, és nézze meg,

küszöbben megbotlott, berántotta őket a konyhába.

— Jó estét... mamma! — fújta borgőzzel.

— Uram, teremtőm! — só- — usaioija ki, es nezze meg fi hajtott az anyóka. Kissé meg- a pénzét! — türelmetlenkedett fi

szűk, az is bonyodalommal járhat — töprengett a vezető —, de embertársunkon segíteni kötelességünk még ilyen esetben is.

— Hagyjuk itt, majd felveszi más! — szeleskedett a kísérő.

A vezető csak fejét rázta.

szólt. — Pénz nincs benne, de a fi

— Ilonkám! táskáért kár lett volna! —fi

— Nem vagyok rá kiváncsi, mondta Makár, és szemtelenülfi

részeg disznó! — hallatszott rájuk vigyorgott. i

hallatszott

belülről a keserűségtől fuldokló hang.

Álltak, mint a kérdőjel.

— A motorkerékpárt be lehetne hozni! — vélekedett a vezető, hogy mielőbb szabaHirtélén mozdulattal kigom- dúljanak a fura helyzetből, holta a motoros bundáját, és Makárt az ágyra ültették, kabátja belső zsebéből pénz- nehogy a székről leforduljon, tárcát húzott elő. A személy- ^Amikor a gépet betolták, el- azonussági könyvét vette elő: köszönték,

— Makár Jenő, Szökedencs.

Hazavisszük. Az ülésről vedd le a pokrócot, belefordítjuk. Makár a szemeit.

Gyorsan-gyorsan, mert mind- A vezető és a kísérő jobban havazik. lepetve néztek egymásra.

A kocsihoz vitték, feltették, — Nyavalyád volt neked, üggyel-bajjal a motorkerek- nem pénzed... — pusmogott párt is feldobták. A követke- az anyóka, ző pillanatban felzúgott a mo- — Táskát nem láttunk! — tor, és a gépkocsi eltűnt a sü- szorongott a vezető.

ru hohullasban. _ De volt> és ho...hol a kétségbeesetten kiáltozott.

Anogy a faluba érték, suty- p^nz? — makacskodott Makár. — Hé kartársak hé elv- tyó legényke jött velük szem- .. .. ... ne’ KarlarsaK • • ■ ne> elv

a a J — Na, mit mondtam!? — fölényeskedett a kísérő.

A vezető türelmesen és megfontoltan szólt Makárhoz.

— Biztosíthatom, hogy iratfejével az adott irányba bic- táskát nem láttunk, de ha volt, centett. meg kell lennie a pénzzel a havas útnak.

— Ott a kanyarban! együtt. Visszamegyünk, és a Pongrácz Vilmos

be. A kísérő kidugta fejét lehúzott ablakon.

— Hé, öcsém!... Merre lakik Makár Jenő?

A legényke válasz közben

— Kár lett volna, de a mi fi

félbeszakított útunkért, mun-fi kánkért, időnkért nem, ugye? fi Tudja, mit mondok magának, a elvtarsam... fi

— Nem vagyok elvtárs! —fi

röffent közbe Makár. fi

— Akkor kartárs, ha jobban fi

tetszik! fi

— Az sem vagyok! fi

— Részeg disznó! — mondta)

— A tás ... kim meg a pénz a gépkocsivezető utálattal és fi

ho .. .hol van? — meregette megfordult. fi

A kísérő hirtelen mozdulat-fi meg- tál kezet nyújtott Makárnak,fi s amikor az elfogadta, erőteljesen megrántotta. Makár felbukott és összekeveredett a hóval. Nehezen tudott talpra állani, mert ittas feje még húzta, de amikor a gépkocsi elindult, kiegyenesedett, és

lársa-a-a-ak!

A stopplámpa rőt fénye távolodóban gúnyosan visszapil- logatott.

Makár pedig mindjobban kijózanodva gyalog vágott neki

Bencze József:

BÖBISKOL ANYÁM A DIÓFA ALATT...

Bóbiskol fejét ölébe párnázva anyám, felette tenyérnyi leveles diófa áll.

Térdén töpörödött gyűszűs ujja kókad ököbe lazán. Flanelkendőt hord nyáron is, mióta feje fáj, de gondgyötört tarkóján még dús hajkonty ül. Megcsókolom ajkán az itt felejtett virágot...

Egy életen át kakashaj rial tói denevér-estig dolgozott körmeszakadtáig mosott másnak, s nekem foltozott s mégis annyi szenvedés után álmában fölmosolyog. S most, hogy új szoknyát fércei magának, orrára csúszott szemüvegje könnyes, mert gyönge szíve parányi örömre megdobban. Kultúrház, hángszóró orgonái falumban, új Mise, halk dallamok G-kulcsokkal nyitják a csend fülét, elnémulhat a békakantátás berek...

Török Zsófi:

Berták László:

Megitta a havat a föld ...

Megitta a iiavafc a föld egy duhaj éjszakán, és tóié úgy megrészegült, mint csőktől balga lány.

Táncolt! - s őrült kavargásban Hej! ~ pörgött kerge-mód!

Nem érzett, értett és látott, nem hallott semmi szót!

Elalélt aztán, s elterült a kéklő ég-cihán, s nap, a tolvaj, csavargó, szerelmes, vén zsivány kiszedegetté zsebéből apránként kincseit: a rügyet, füvet, virágot, s ékíti kertjeit, olv bőkezűn és pazarlón az illat csókokért, mint hiú, bohém gavallér, ki nőkhöz bókhoz ért!

De kapzsi szemmel vigyázza a drágaságait:

A barka bársony-köntösét, aranyló gólyahírt, a reneső rét. smaragdját, a gyémánt harmatot, a víduló fák karékét, friss íácint-csiliagot.

Am, ha fárad majd, s posztját a tunya hold. veszi át. meglopom a tolvajt — s tépek néhány szál ibolyát!

Vigasztaló

Zamárdi parton motoz a bánat, pendítsd mosolyra, Jóska, a szádat.

Viz mocorgásra köd roskadásban, síró egektől szűkülő tájban

ne rezonáljon lelked a gondra, levelek hullta az idő gondja.

Hökkentsen példát Tihany két tornya, ahogy a lompos ködöt átfúrja,

a november hátán lúdbörzö szélben a déli partra átnéz kevélyen, magánya kínját váltja örömre: szárnyas harangszót röptét a ködre.

Kerék Imre:

SZÉL-CSIKÓ

Nyerít, nyihog. tömör patája Porfelhőt vet a friss havon,

Omló sörényét szertehányja Didergő, csontos gallyakon.

Amerre vág: tó jege roppan, Csengő, vad zajjal meghasad, Zendül a nádas zárt sorokban S moraj-zenével ring, tapad.

Szilaj nyakába vetni pányvát; Megzabolázni volna jó.

Ám kirúgja döngő patáját,

Nyihog, nyerít a szél-csikó!

Szabó Ibolya:

MAI FIATALOKHOZ

Űj kor köszöntött, boldog ifjak, tireátok!

Üj hold dübörög az űrben, s nyit számotokra új világot!

Rakéták szelik az ég útját — minő csoda —, az ember megint tovább ért —, ez hősök kora!

Érzitek-e még a sok küzdést?

S becsülitek, hogy bús verejték hozta létre örökségtek?

Tágult a földkor — fenn az űrben új reménység — ó, ösztönözzön titeket is nagy tettekre a messze ég!

A csélcsap báró ez egyszer nem látja ilyen szívesen látogatóját. (Kürthy Ila és Krémer József)

Gaston hévvel udvarol Máriának. Még nem tudja, hogy csak szobalány a lány. (Farkas Anny, Gálfy László.)

Végül: a nagyságos asszony nem is haragszik kiengesztelhetetlenül. (Olgyai Magda és Krémer József J