Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-25 / 71. szám

*

Szerda, 1959. március 25.

6

SOMOGYI NÉPLAP

Q^l jkáJi CL taJUJLLZ

Hűvösen fújt az esti szél, fáztam. Bárhogyan tűrtem- gomboltam is ballonomat, meg-megvacogtam. A március eleji napmeleg elbújt a házak, szobák ablakai mögé, s a kályha körül barátkozott apró tűz- testvéreivel. A Dimitrov utca kicsiny fái között ott bujkált valahol a tavasz, csak lenge fátylának libbenését lehetett egy-egy percre észrevenni a félhoi.-.ilyban, és félszemmel minden figyelte, leste a bújócskát. De a sötét megirigyelte őket, és felgyúltak az utcai lámpák; a játéknak vége lett...

Vidám ének foszlányai, nevetés szűrődik az egyik épületből, a József Attila Diákotthonból. Már a társalgóban vagyok; most csendes, senki sincs itt, csak Riba Irénke, és napi feljegyzéseiket nézegetem: »Naposbeszámoló. Kaposvár, 1959. március 9., hétfő. Naposok: Riba Irénke és Bokor Mária. Az ébresztő a mai naptól 6 órakor lesz, fél héttől tanóra, hétkor hírhall- gatás. Mai feleletek:... «

Míg a nevelőre várok, sorra kerül a faliújság is. Olvasgatom a cikkek címét: »Kádár János nyilatkozata az SZKP XXI. kongresszusáról«, »Fotókiállítás a múzeumban«, »Egy irodalmi est a kollégiumban«, »Megemlékezés Móra Ferenc halálának 25. évfordulójáról«, »A Cukoripari Technikum bálja«, »A szerkesztő bizottság...«

— Igen, mint láthatja, van egy szerkesztő bizottsága a faliújságnak — mondja Vaja Lászióné, a kollégium igazgatójának helyettese. S olvasom. Főszerkesztő: Rumi Ilona, az irodalmi rovat vezetője: Zoliéi Irén (aki a diákotthon titkára is), zenei rovat, politikai, sport stb.

— Azonban nemcsak a faliújság cikkeinek elkészítésével foglalkoznak a rovatok, hanem előadások, szakkörök, versenyek rendezésével és szervezésével is — mondja Vaja hászlóné és a kis szőke Zöllei Irén.

— Az irodalmi szakkörök ■előa&asait a diákok tartják. Shakespeare, Lev Tolsztoj, a zenei szakkör keretében pedig Bartók Béla életéről és művészetéről hallgatunk előadásokat.

Alig győzöm jegyezni a sok nevet, eseményt:

— Minden második héten sajtóbeszámoló van, külön az első-második és harmadik-negyedik osztályosoknak. A csoportokat tanulók vezetik. A politikai előadásokat közösen rendezzük a kísérleti módszerrel dolgozó Ady Endre utcai Kollégiummal. Az intézet 64 tagjának félévi tanulmányi átlaga 3,68, senki sem bukott meg, elégséges is mindössze kettő akadt. Több jó, mint közepesrendű tanulója van a diákotthonnak. Kicsit húzódozva fogadták, de később annál lelkesebben láttak hozzá a karácsonyi szünetre adott feladatok elvégzéséhez; az egyik: adatgyűjtés a község veteránjaival és eseményeivel kapcsolatban; a másik: konkrétumokon keresztül bemutatni, hogyan fejlődött a falu 1945—59 között. Az előbbit — éppen lakóhelyükből adódóan — nem is csinálhatta meg mindenki, de ez utóbbit valamennyien elkészítették.

Az ebédlő ablakfüggönyeit a szülői munkaközösség támogatásából vették. A könnyűszerrel előadóteremmé átalakítható helyiség cementpadlóján dobbannak a tánccsoport tagjainak léptei.

— Orosz táncot tanulunk — mondja Csollig Klára IV. osztályos tanuló, a szakkör vezetője a próba befejezése után. A nevelő hozzáteszi:

— Szerepeltek és nem kis sikerül a Mikulás- és választási ünnepségekkor. Szavazóhelyiség volt a kollégium, jó munkájuk elismeréseképpen dicsérő levelet kaptak.

Kecskeméti Erzsébet, a Cukoripari Technikum és a kollégium KISZ-titkára is két szóval számol be a szervezet életéről: »Kilián-próbákra készülünk«. Nem azért, mert nem tudna többet mondani, hanem mert — kicsit nehéz is megmagyarázni — valahogyan együtt, egymásért, egymásnak is dolgozik itt mindenki, a diákok és nevelők egyaránt. Meghitt és őszinte a kapcsolat tanulók, pedagógusok között.

Ezt sem Kecskeméti Erzsi mondta el: az egyik este itt voltak nála látogatóban a szülei, a háló csendes sarkában beszélgettek. A nevelőnek feltűnt, hogy nagyon komoly és megfontolt a hang, nem ilyen

szokott lenni máskor a kislány.

— Mi történt? — kérdezte tőle, amikor egyedül maradt.

— Semmi — rázta a fejét.

— De mégis ,.. miről beszélgettetek?

— Otthoni gondokról és a tsz-röl... Még nem tudják, hogy...

— És le?

— Én igen ...

Megint a társalgóban vagyunk.

Dani Jolán első osztályos kislány szekrény csíkot horgol. A kézimunka szakkör november óta dolgozik, térítőkét, díszpárnákat készítettek a kollégium anyagából saját ágyukra. Itt mondja még el Vaja Lászlóné:

— Minden héten háromszor

helyesírást gyakorolunk;

szeptember óta öttagú primer közösségeket alakítottunk a nagy közösségen belül, vezetőik a tanulmányi előmenetel szempontjából nyújtanak segítséget. — Köszönetét mond a kollégium nevelőtestülete és diákjai nevében a már szerencsésen véget ért influenza járvány ideje alatt náluk dolgozó két ápolónőképzős kislánynak, akik önként jöttek egy héten át reggel 7-től 9-ig segíteni ellátni a betegeket.

Cservenka Gizella és Kecskeméti Erzsi előtt könyvek, füzetek sorakoznak.

— Ha úgy sikerül, akkor egyetemre vagy főiskolára megyek. — Zöllei Irén tanár, mégpedig a magyar és valamelyik idegen nyelv tanára szeretne lenni,

Önody Eleonóra a géptant forgatja, amikor terveiről kérdezem.

— Még nem tudom, messze van az érettségi. — (Nem is olyan nagyon, már harmadik osztályos.) Aztán elárulja nagy vágyát: a pedagógus pálya vonzza leginkább, csak fél, hogy nem sikerül ezért vagy azért a felvétele.

Megegyezünk abban, hogy tanulni mindenképpen érdemes, s búcsúzom. Az udvaron kisebb és nagyobb lányok játsszák a »Nyuszi ül a fű- ben«-t, s nevetnek, forognak önfeledten.

... A Dimitrov utca kicsi fái között ott bujkált valahol q tqvasz:..

Virányi Pál

ÉRDEKESSÉGEK

URCSASAGOK

PEDIG NEM IS SKÓTOK!

Egy karácsonyi üdvözlő lap 19 év óta minden esztendőben megteszi az utat Pretoriából Cambridgebe, illetve onnan vissza. A lapot C. Tidmorsch küldi dr. A. Wulfnak. A címet mindig ceruzával írják, úgyhogy ki lehet radírozni és a következő évben újra felhasználható!

A HÉTMÉRFÖLDES CSIZMA UTÓDA

A legújabb amerikai ötlet a »ballonugrás«, a mesebeli hétmerföldes csizma modern változata.

Egy amerikai gyár olyan speciális ballonokat gyárt, amelyek rendkívül ellenállók, héliummal töltöttek és ejtőernyős szíjazattál szerelik fel őket az »ugrók« háVonatindulásig van még idő. Várakozás közben a Színház- jpark kellemes tavaszi levegőjén jólesik egy kis kézimunkázis,

tára. A ballonban lévő gáz mennyiségét gondosan kiszámítják, hogy majdnem ellensúlyozza az ugró súlyát. Ez a »majdnem« rendkívül fontos, mert hiszen ellenkező esetben a tulajdonost felkapná a szél és »hétmérfóld- re« vinné.

A készülék segítségével a »ballonugró« 6—10 métert tud »lépni«, de előzőleg repülővizsgát kell tennie és repülési engedéllyel kell *■ rendelkeznie.

4 LEFOGLALTAK az első 4 KÉT MENETJEGYET

I

A HOLDBA

Valóban nem késhet már soká az első holdutazás. A Cook utazási iroda eladta az első két menetjegyet egy holdkiránduláshoz. A két jegyet Maurice Lindon foglalta le maga és felesége számára. Lindon 200 fontsterlinget helyezett letétbe és a Cook utazási iroda megígérte, hogy tájékoztatni fogja a menetrendről.

I AMERIKAI GYERMEKSZÄJ

4 Hogy az amerikai televízió 4 műsora milyen mértékben 4 befolyásolja a gyermekek 4 gondolkodásmódját, erről 4 legutóbb fényes bizonyítékot ? kapott egy hustoni édesanya. ? Hároméves kislányával be- 4 szélgetett és szóba került a 4 nagymama. »Hol van most a 4 nagyanyó?« — kérdezte a 4 bájos kis Vicky. Az édes- } anya megmagyarázta, hogy 4 nagymama már évekkel ez- 4 előtt meghalt. A kislány egy 4 pillanatig gondolkozott, majd 4 megkérdezte: »És mondd, i anyu, ki lőtte le?«

Zenei szakköp alakult Csurgón

(Levelezőnktől.)

A csurgói művelődési ott-< honnak nem is egy szakkörei alakult, de sokáig nem volt a! községben olyan intézmény, * mely a dolgozók zenei művelt-'' Bégének ápolására lett volna' hivatott, avagy a gyermekek? zenei oktatására. A község kul- ? fcurális életének minden bizony-; nyal fejlődésre mutató jele, hogy a megyei tanács pianinót! vásárolt a művelődési, háznak] a múlt év tavaszán, s ezzel lé-! nyegében biztosította a zene-» oktatás megteremtését. A So-4 mogy megyei Zenepedagógusok 4 Munkacsoportja Takács Máriát^ küldte Csurgóra a zeneiskola? vezetésére. Ma már harminckét 4 dolgozó és gyermek tanul zenét < a községben. Sok jelentkező ( van az általános iskolából, de ( a felnőttek is szívesen járnak! oktatásra. A februári félévi bizonyítvány kiosztásakor fény < derült arra, hogy komolyan ve-! szik a zenetanulást az iskola ( növendékei.

Napsütés a parkban

Kellemes tavaszi napsütötte napokon a gyerekek valósággal megrohamozzák a játszótereket. Végre lehet játszani a szabadban.

Népzenész nyugdíjban

Ül a vendéglőben. Egyik könyökét az asztal sarkára támasztja, lehajtó ujjai közül a cigaretta kékesszürke füstje csíkozik felfelé, majd feie ‘körül áttetsző felhővé oszlik szét.. Előtte elegáns talpas pohárban kisfröccs-'yöngyözik. Kortyint “Érvét, aztán tovább néz elgondolkodva maza elé.

Háta mögött két rsztalinyira játszik a zenekar. A prímás hajladozva, fejét oldalra billentve, kissé hátradőlve csalja ki széphangú hegedűjéből a cifra dallamokat, a cimbalmos fürge kezében fehéren villognak a verők, a kontrás egykedvűen emelgeti vonóját. A bőgős se néz p másik asztalnál ülő társára: elmerengve fűrészeli

nagy szerszámának hasát. — És az ő helyén, az ötödik széken egy nyurga fiatalember magabiztosan, nagy igyekezettel kíséri a prímást..;

Az öreg nyugdíjas még mindig mozdulatlanul ül. Nem néz a zenekarra, az asztaloknál beszélgető vendégekre sem kíváncsi, csak elgondolkozva szegezi maga elé tekintetét.

Éppen hozzá akarok ülni, hogy beszélgessek vele, amikor készülődni kezd. Feláll, alig észrevehetően odabiccent a zenekar felé és elmegy. No, majd legközelebb — gondoltam.

Az alkalom nem váratott sokáig magára. Ahogy fél óra múlva kiléptem a vendéglőből, úgy fél tizenegy

félé, újra találkoztam

vele: a betonjárdát söpörte. Arca megélénkül, tekintete mosolygóssá válik, amikor sorsáról kérdezem.

— Nem, nem vagyak még teljesen nyugdíjban. Tizennégy hónapom van vissza, addigf itt éjjeliőrködöm a szövetkezetnél. De a régi fizetésemet kapom árn — teszi hozzá büszkén.

Már nyoma sincs a félórával ezelőtti maga elé néző, elmélázó hangulatának. Mintha kicserélték volna. Hiába, nem hallatszik ide, vagy csak távolról a muzsikaszó.

— Nem hiányzik a hegedű, Suki bácsi?

—- Hát amikor

hiányzik, bármikor odaülhetek a zenekarba játszani. Mert én még tulajdonképpen

odatartozom ma«

gy arázza.

Aztán a gyerekeiről beszél, akikkel annak idején elvégeztette a négy polgárit, a fia pedig azóta szakmát tanult, sőt érettségizett is. Az unokák —* hátralévő éveinek legfőbb vigasza, szórakozása, öröme.

Hetvennégy évest Külföldön járt, nagy városi zenekarokat tanított, számtalan magántanulóját vezette be a zene, a hegedü- lés tudományába. Még nem találja helyét új beosztásában, esténként el-eljár a vendéglőbe, ahol évtizedekig muzsikált, szórakoztatta a vendégeket. És most ő is vendég. Elmerengve hallgatja a zenét, emlékezik .«

P. U

AZ ADY-FRIZURÁS

A molyán ifjú titánféle volt a múlt század utolsó éveiben. Azok közül való, akiknek társaságát, émelygő nagyképűségét, egoizmusát kevesen tudják elviselni. Külsőleg — legalábbis haját tekintve — pontosan olyan volt, mint Ady. Koponyáját azonban jóval szerényebben látta el a teremtő képzelet.

Már egyetemista korában menekültek tőle. Barátja sosem volt — vagy csak hozzá hasonló —, mert akit egyszer elárasztott öntelt fecsegésével, inkább a néma egyedüllétet választotta, mintsem vele társalogjon. Úgy hívták: »Barátom, a könyöklő tudós ...« Az utolsó szót mindig kellő hangsúllyal aláhúzva. Mert könyökölni, szónokolni, szótárakból ellesett csodálatos műszavakat formálni a semmi köré — csak ő tudott.

Érthetetlen, mégis szinte percek alatt le tudta hengerelni ékesszólásával környezetét. Aki egyszer hallotta őt hozzászólni a világ dolgaihoz, azt mondta: zseni. Aki másodszor, az fejcsóválva konstatálta félrecsúszásait. S aki harmadszor, az már tudta, hogy kongó üresség rejtezik a nagy szavak mögött. De feltörő ifjúként tüntette fel magát, s ezzel hitte: csakhamar bekerül az érdeklődés középpontjába.

Valóban hamarosan felfigyeltek rá. De azt csak ő hitte magáról, hogy zseni, aki egyedül hivatott majdan megváltani e szerencsétlen árnyékvilágot.

így állított be világot rengető cselekedeteinek új színterére:

Eljöttem Erdélyből életet, lüktető vért plántálni e tunya magyarságba. — Nos, beköszöntőnek nem is rossz. Kár, hogy nem esett hasra előtte a nagy világ. De verekedett hősiesen, vitézül, azt meg kell hagyni. Tudományos tevékenységet folytatott — ő annak nevezte —, s egy alkalommal felfedezett vidéken egy pontosan olyan házat, amilyenben Petőfi született. Ezen is tető volt, meg azon is, rádiót egyikben sem lehetett találni. Erről a házról írt tudományos értekezést, s szent meggyőződése szerint óriási értékkel gazdagította a magyar irodalmat. Másszor esszét bocsátott volna közre az Akadémia folyóiratában, miszerint a klasszikus zene terjesztése csak az operett rendőrhatósá- gilag való betiltása esetén valósulhat meg.

l\[em kapott nyilvánossá^ * got. Mit tegyen egy szerencsétlen zseni, ha kivétel nélkül mindenki butább, mint ő, s nem hagyják érvényesülni? De azért volt törtető, hogy elérje, amit akar. Az egyik kutatóintézetből olyan helyre került, ahol szinte korlátlan úrként bízták rá az emberek külturálását, nevelését. Ütőit is olyan világrengető dolgokat, mint a be nem futott énekesek nemzetközi fesztiválja, meg a Piramismúzeum létrehozása (itt Magyarországon!). S hogy hű legyen önmagához, azon nyomban ki is nevezte volna magát igazgatónak három tudományos munkatárssal és legalább háromezer fixszel.

Közben tovább kutatott. Hol állást, hol lehetőséget, ahol koponyájához méltó tevékenységet fejthetne ki. De hiába, a

narancshéj mindig útjába akadt, s ilyenkor lemondóan jegyezte meg:

— Kár, hogy ilyen ostoba, korlátolt és — na, mit is mondjak —, hülye emberek vannak a világon, akik nem veszik észre: micsoda nyereség lennék én a társadalomnak, ha megfelelő anyagiakkal dotálva nyílt teret engednének érvényesülésemnek ...

Kegyelemből egy iskolába helyezték. Ott lanárkodott, hogy még többet árthasson. Mert macska dereka volt, mindig talpra esett, s akárhogy is nézzük: mindig felelősségteljesebb beosztásba került.

Egy alkalommal titokban megsúgatta ismerősével az Akadémia kiadványának szerkesztőségében, hogy egy bizonyos anyag jutott birtokába a közeledő nagy évfordulóval kapcsolatban. S miután ennek oltári nagy jelentősége van, s erről kizárólag csak Ő tud írni világrengető tanulmányt. Illendő, hogy térdre ereszkedjenek előtte, s könyörögjenek munkásságáért. Természetesen egy oldalnyi terjedelmet kér, s annyiból nem lehet megúszni, mint legutóbbi értekezését...

Ujfent nem kapott helyet, s akkor elkeseredve azt mondta a főgimnázium diákjainak:

— Látják, kérem, a mai világnak nem kell a tudomány, felőrölhetem energiámat, széttörhetem koponyámat, hozhatok világraszóló ötleteket, akkor sem tudom felrázni, megváltani ez elveszett világot...

C a dtákok azt gondol- ták: Ugyan, miként is tudná az, kinek nyomasztó sötétség nehezedik szellemvilágára ...

— Y, Z. —

t