Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-25 / 71. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. március 25. Formálódik a felajánlás — Ha munlkaversenyt indí­tunk, annak olyannak kell lennie, hogy valóban lázba hoz­za az embereket, a célok el­érése mindenkit lelkesítsen >— mondja Kiss Ferenc elv- táns, a Tejipari Vállalat párt­titkára. Az üzemben most alakul, formálódik a felajánlás, a munkáskoponyákban ezernyi ötlet rajzik. Többnyire apró dolgok­ról van szó, de ezek nélkül nem lehetne sem a minőséget javítani, sem a takarékosság, sem a termelékenység fokozá­sát elérni. Balogh Lajos, a csurgói te­lep vezetője arról számol be, hogy az üzem négy vagon Lajta-sajtot gyárt terven fe­lül. A sajt 85 százaléka ex­portképes lesz. Több tej fel­vásárlásával, a munkaerő megfelelő átcsoportosításával (kétműszakos termelésre állt át a telep) és célszerű fel- használásával érik el, hogy a tervezett négy vagon Lajta- sajt helyett nyolc vagonnal termelnek. Az üzem eddig a rocquefort 65 százalékát küld­te exportra, most vállalják, hogy 85 százalékot exportál­nak. Ennél a sajtfajtánál 18 százalékos az érési veszteség. A helyes munkamódszerek al­kalmazásával 2 százalékkal csökkentik ezt a veszteséget. Az egy főre eső termelés nö­velését főként azzal érik el, hogy a sajtot ezentúl homoge­nizált tejből készítik. A homo- gesnizáláis azt jelenti: magas- nyomású szivattyún engedik keresztül a tejet, a zsír egyen­letesebben oszlik el, s így a nemes penész szebben bontja a zsírt — tehát javul a minő­ség —, ugyanakkor az érési idő egy hónappal megrövidül, három hónap helyett két hó­nap alatt érik be a sajt. Szondi István, a termelési osztály vezetője is megerősíti a párttitkár szavait: — Dolgozóink tudják, hogy a munkaversenynek csak ak­kor van értélme, ha olyan cé­lokat tűzünk magunk elé, amelyek megvalósíthatók, s hozzájárulnak ahhoz, hogy emelkedjék a termelés, csök­kenjen az önköltség, a minő­ség nedig egyre jobb legyen. I z íyagi érdeke ar Is dolgozóknak. — Épp ezért nagy gondot fo ; arra, hogy az érté­ke maradjon el, a dol­gc janak a verseny ál­lásáról — egészíti ki Szondi elvtárs szavait Kiss elvtárs. — Papírok, tervek kerülnek elő Szondi elvtárs köpenyének zsebéből, az elképzeléseket ol­vassa le róluk. Napi 20 000 liter tejet szál­lít a vállalat Budapestre. Szállítás előtt pasztőrözték a tejet, ugyanakkor Pesten is megtették ugyanezt. Nagy megtakarítást érhetnek el, ha nyerstejet szállítanak, mivel így nem kell kétszer pasztő­rözni. Természetesen a szál­lításnak gyorsnak kell len­nie, megfelelő minőségű te­jet kell átvenni, nehogy meg­romoljon a nyerstej, mire Bu­dapestre ér. Naponta 5 mázsa szenet, 50 kilowatt villanyára­mot takaríthat meg az üzem, ha nyerstejet szállít. Az alapanyag normán belüli feldolgozással évi 1000 kilo­gram zsírt szeretnének meg­takarítani. Hogy mivel érik ezt el? Azzal, hogy meg­tartják a gyártás-technológia utasításait, vigyáznak az elfo- lyásra, nem csöpögtetik el a kannákban levő tejet, a csapok folyását azonnal megszüntetik, s a kidolgozásra is nagyobb gondot fordítanak. A Tejipari Vállalat évi 2000 kilogramm zsírt is megtakarít­hatna, ezért a felajánlások végleges kidolgozásáig érdemes a munkásokkal meg- tanác-kozni, nem tartják-e túl óvatosnak, mértéktartónak az ezer kilo­grammos zsírmegtakarítást. Most gondolkodnak azon is, hogyan oldják meg az álta­lános költségek (kiküldetési költségek, nyomtatványok, iro­daszerek, posta- és telefon- költségek, személygépkocsi­használat, fefcbér és kocsiállás) csökentését. A kommunisták, a vállalat­vezetőség a dolgozók még ak­tívabb bevonásával összesítse az üzem felajánlását. Állandó­an kérjék ki menetközben is a munkások véleményét egy-egy kérdésben, használják fél ja­vaslataikat. A dolgozók alkotó, teremtő erejét felhasználva te­het olyan felajánlást a válla­latvezetőség, és a pártszerve­zet, amely valóban figyelembe veszi az emberekben feszülő cselekvésvágyat, lelkesedést. L. G. Elkészült a külföldi televízióadá- PÉCSKÁTÓL A HÁD4SDI ERDŐIG sok vételére alkalmas berendezés A Távközlési Kutató Intézet dolgozói az idén továbbfejlesz­tik mindazokat a speciális elektroncsöveket, amelyek a legkülönfélébb híradástechni­kai berendezéseknél használ­hatók. Az intézetben elkészült a nagy teljesítményű ultracentri­fuga mintapéldánya, amely 50 000 fordulatszámmal műkö­dik. Jelentősége, hogy mole­kuláris nagyságrendben ké­pes vizsgálni az anyagot. Kü­lön tudományos csoport fog­lalkozik a színes televízió képcsövekkel. A Kutató Intézet sokrétű te­vékenységének egyik figye­lemre méltó alkotása a mikro­hullámú reléállomás minta- példánya, amelyet már átadtak a postának. Ezzel a berendez A MINISZTER C/R ARCA ELBORUL A városban hamar szét­futott a hír: valami nagy táblát akasztottak reggel­re a megyeháza erkélyrácsára. Egy-kettőre tömeg verődött össze a Fő utcában, és olvas­ták a hatalmas feliratot, mely az öreg épület elején lógott: »Éljen a szociáldemokrata diktatúra!« Ebből azonban ké­sőbb valaki kivágta a demok­rata szót, úgyhogy a tábla szo­cialista diktatúrát hirdetett. Akadtak néhányan, akik fin­torogtak, s valamivel árnyal­tabb képpel mentek el, mint odajöttek, de voltak, akik vi­zessel televíziós összeköttetést' dáman tárgyalták, hogy ugyan lehet létesíteni Budapest és Pozsony között. Sorozateyárta- sát a tervek szerint 1960-ban kezdik. E készülék segítségé­vel a későbbiekben Magyar- ország az egész világgal is meg tudja majd teremteni a mikrohullámú összeköttetést. A berendezés azonban nem­mit is jelent a szocialista dik­tatúra. Ugyanakkor egy másik he­lyen is keresték erre a ma­gyarázatot: a Szociáldemok­rata Pártban. A titkár, Kovács Miksa éppen arról tájékoztat­ta a jelenlevőket, hogy meg­állapodott a kisgazdákkal a csak a televízió, hanem a táv- március 10-i Nagyatádi Szabó beszélés szempontjából is nagy jelentőségű, mert lehetővé vá­lik több száz beszélgetés egy­idejű továbbítása, ami azt je­lenti, hogy Budapestről köz­vetlenül tudjuk majd tárcsáz­ni a nagyobb vidéki városok telefonszámait. István-féle gyűlésre vonatko­zóan. — Megígértem a párt nevé­ben — folytatta —, hogy mi ezen a napon nem tartunk gyűlést, vagy legalábbis az ő nagygyűlésük közelében, az állomásnál nem. A kirakatokba is beköltözött a tavasz üde hangulata. Eh­hez nagyban hozzájárul Mayer Katalin kirakatrendező keze­in unkája. Latinka ekkor hirtelen fel­pattant. — Jó, ha Szabó István ránk akarja uszítani a parasztjait, majd meglátjuk, mire megy. Most egy kicsit mi is jezsuiták leszünk: a cél szentesíti az esz­közt. Elvtársak, az előkészü­leteket én szervezem. Szép, napsütéses nap volt március 10-e, tisztára olyan, amilyenen öröm nagygyűlést tartani. Különösen akkor, ha 15 000 ember is várja a szóno­kot, szavakra éhesen, lelkesen, mint ahogy ezt a miniszter el is várta. Mert ennyien fogad­ták Szabó István népgazdasá­gi minisztert, csakhogy ez a tömeg nem vidékről verődött össze, hanem a városból, igen sokan a Munkás Otthonból jöt­tek, szabályszerűen fölvonulva, négyes sorokban, öntudatosan. N éhány perces késéssel futott be a minisztert hozó vonat az állomásra. A zaj mintha alábbhagyott vol­na. Mindenki kíváncsian le­sett a kijárat felé. A néhány nemzeti zászlót, mely itt-ott árválkodott a tömegben, eny­hén lengette a márciusi szél. Hamburger Jenő lépett fel elő­ször az alkalmilag felállított pódiumra, és lelkes beszéddel köszöntötte a tömeget, majd bejelentette, hogy Szabó Ist­ván kíván beszélni. A kijárat ajtajában ekkor jelent meg a miniszter. Óriási zaj, lárma tört ki. »Le vele! Abcug!« — kiáltozta a tömeg. Ez a fogadtatás megdöbben­tette a minisztert. Hamburger, Göndör Ferenc, Zónik István lépett ekkor köz­be, s nyugalomra intették a kiabálókat, főképpen azzal, hogy: — Elvtársak, tartsátok tiszteletben a szólásszabadsá­got... ! Azután a miniszter ment fel az emelvényre. Végignézett a zajongó tömegen, az övéit ke­reste, de csak azt látta, hogy mint nagy Szárnyú piros ma­darak, vörös zászlók emelked­nek felfelé a tömegből, lent­ről, a kabátok alól és a külön­féle rejtekhelyekről. Kétségbe­esetten körülnézett, és alig tudta elkezdeni mondókáját, mert érezte, hogy itt nem azt kell mondania, amire készült. Megtörölte homlokát, és be­szélni kezdett. »Barátaim! Nem vagyok itt idegen, és bizonyára sokan is ismernek. És hogy én minden hátsó gondolat nélkül csele­kedtem, azok tudják megbírál­ni, akikkel együtt dolgozom. NT tefft/refe ifto'JepdaUjyörgy 12. — Bizonyára ismerte mind­azokat a karmelita szüzeket, akik. ez alatt az idő alatt a ko­lostorban voltak? — kérdezett tovább Donecki. ■ — Is-mer-tem — nyögte Zi­ta nővér. Me,gmarkolta a szék támlá­ját, mert lábában görcsös rán­dulást érzett. — Üljön le, gyermekem — Súgta oda az érsek. Zita nővér leroskadt a szék­re. Az ügyész kíméletlen éles­séggel szegezte neki a követ­kező kérdést. Már a hanghor­dozásával sejttette, hogy most tér rá a lényegre. — Emlékszik egy apácára, aki itt volt a kolostorban... Ubryk Borbálára?! Zita nővér halálsápadt lett. Előbb tágra nyitotta szemét, az­után a szemhéja görcsösen ösz- szerándult. Majd egész teste görcsösen rángatózni kezdett. Az ügyész az orvosra pillan­tott, aztán ismét a nővérhez fordult. — Válaszoljon, Zita nővér... Ismerte Ubryk Borbálát? A választ azonban nem kap­ta meg. Zita nővér lezuhant a székről. Lábait térdben felhúz­ta az álláig, kezei görcsösen ökölbeszorultak, arca lángvö- változott, hörögni kez­dett, mint aki fuldoklik. Ideoda dobálta magát a földön. Az érsek és az orvos egyszer­re ugrottak fel helyükről. Az orvos letérdelt Zita nővér mel­lé. Határozott mozdulattal, erő­teljesen megszorította a rán­gatózó testet. A rángás hirte­len megszűnt. Zita nővér ma­gához tért. Kinyitotta szemét, és révetegen körülnézett. Az orvos felsegítette a székre. Pillanatnyi csend állt be. Az ügyész indítványozni akarta, hogy hagyják abba a beszélge­tést, de mielőtt megszólalhatott volna, Zita nővér felugrott, ir­tózatosat sikított, majd zokog­ni kezdett. Kezével eltakarta arcát, és szaggatottan mondta: — Jaj... jaj... Krisztusom... édes Krisztusom, segíts... Nem én voltam! Nem én voltam! Nem én akartam ... Hirtelen megállt. Ludiwinára mutatott, aki az ijedtségtől bé- nultan állt az ajtóban. — Ott a gyilkos ... ö mond­ta, hogy Jovitta az ördöggel cimborái... Gratianussal is ő hitette el... — Rémülten hát­rált a szoba sarkába. Kimeredt szemmel bámult maga elé, úgy kiáltotta: — Látom ... Jön fe­lém. .. elszerette tőlem Gra- tianust... — Dühöngve, fenye­getően rohant Ludwina felé: — Te... te voltál az... Soha­sem imádkoztál... csak akartad... megöllek! Az orvos Ludwina és térségünk. Zita nővér hiszté­riás. Micsoda szép, kifejlett hisztéria! Ilyen szépet rég nem láttam, barátom! — Ez magának szép? Mi­csoda ízlése van?! — Hát nem látta — magya­rázta hévvel az orvos — az erős érzelmi elváltozást, amit jövetelünk váltott ki benne? ga jelezte, hogy valami Nem vette észre, hogy tevő- tént vele. őt dött ez át szervezeti zavarok­ká? Nem vette észre azt a mi baja sem volt. Hej, szép eset! De gyönyörű! Kli­nikai eset... Érti? Kli-ni-kai eset! Nyílt az ajtó, és az érsek lépett ki rajta. Mögötte Zita fejedelemasszony. Olyan nyu­godt volt, mint vihar után a tenger. Csak arca sápadtsá­tör­Zita gyönyörű mcmoeuláris diplo­Az érsek a törvény emberei felé fordult: — Uraim, kövessük Zita nővért. Amikor a park fasorán ha­ladtak végig, összetalálkoztak közé ugrott, Ludwina nővér, piát, amit előttünk produkált? aki eddig hallgatott, most egy- Egészen biztos négynek lá- szerre kitört: tott kettőnket. Aztán jött a — Nem igaz! Ne higgyenek blepharospasmus, a szemhéjak egy magas, karcsú, fiatal pap neki! Ö volt! Ö falaztatta be, görcsös összerándulása, az iz- pal. Az érsek megszólította: mert féltékeny volt rá... mokban fellépő rángások, a tó- — Lázár páter, jöjjön ve Az érsek sápadtan ugrott nusos görcsök... De az eszmé- fel, és rákiáltott Ludwinára: letét mégsem vesztette el, s — Hallgasson! reflexek kiválthatók ilyen­Ludvinának torkára forrott kor... Ekkor esett a földre. a szó. Használt az erős nyomás az Nyomasztó csend támadt. ovariumokra... iáé a pete­Zita nővér letörölte köny- fészkekre... — ezzel az orvos nyeit, azután egész természetes felemelte a kezét, hogy be- mozdulattal az érsek elé tér- mutassa a nővéren alkalma­déit, kezet csókolt neki, s zott erős szorítást, de mintha mi sem történt volna, ügyész félreugrott. tiszta, csengő hangon ezt Doktor, maga egészen csak nézte, hanem sokat lá- mondta: megőrült! Nekem nincsenek tott is belőle. Ez elől a kutató, — Gyónni szeretnék atyám! Petefészkeim? Egy szót sem fürkésző szem elől nehéz lett Az érsek egy pillantást ve- értek 02 egészből! volna elrejtőznie az igazság­tett az orvosra és az ügyész- — Nem baj... Tudja milyen nak. Ez a tekintet nem tűrt re, akik megértették kívánsá- gyönyörű volt a roham ne- korlátokat. Hiába parancsol­gat. Kimentek Ludwina nő- gyedik terminális deliriumos ták: eddig nézz és ne tovább, vérrel együtt a folyosóra. szakasza? — folytatta hévvel ami ezen túl van, az a kár­Az orvos mosolyogva fordult az orvos. — Dehogy tudja! hozat. Az egyház tanai szerint az ügyészhez: Hallucinált... Látta? Hallu- a kételkedés útja bűnös út, — Na, ügyész uram, mit cinált... Rémlátásai voltak... mégis úgy látta, hogy hinni gondol, az ördög bújt az apó- — Jó, jó! De az ég áldja nemcsak vakon lehet. Van egy J és a városi proletariátus ellen. cába? meg, azt mondja meg iv :bb, másféle hívés is, melyhez a5 így történt, hogy Szabó — * • István népgazdasági lünk, talán szükségünk lesz magára. A páter sápadt volt. Szemei beesettek, az arca szomorú. Megjelenéséből ítélve in­kább tudósnak, mint papnak látszott. Előreugró, akaratos álla határozott, elszánt vonást kölcsönzött szabályos arcának. az Elénk barna szemével fürké- szőn nézte a világot, s nem­Én jobban szerettem volna ide nem mint miniszter, hanem mint polgárember jönni. Én akartam, sőt követeltem, hogy bocsássanak el a kormányból, de magasabb állami érdekek tették lehetetlenné, hogy ki­menjek onnan. Bizton állítha­tom, hogy a kormány minden tagjával a legteljesebb egyet­értésben tudok működni. Tisztelt barátaim! Amikor olyan törvény végrehajtásával bíztak meg, hogy a föld azé, aki azt megműveli, hogyan képzelik el, hogy én annak el­lenkezőjét csinálom és hirde­tem?! Ne értsenek félre. Amit csinálok, azt nyíltan csinálom. És nem akarom azokat meg­semmisíteni, amit önök csinál­tak. Avval bíztak meg az önök vezérei, akik régi, kipróbált szocialista vezérek, hogy jöj­jek ide, és adjak törvényes formát annak, ami itt törté­nik. Es barátaim! Még egyet. Én ebben az esztendőben még nem láttam a családomat, nem volt módomban Somogy vár­megyében időzni, nem mozdul­hattam el Budapestről, de ki­zártnak tartom, hogy az a párt, melynek én vagyok a ve­zére, ellenforradalmi párt le­gyen, de én akkor nem is ál- lanék az élén«. nagy zúgás szakította félbe, és sok helyről kiabálták a tömegből: — Megmutatták, hogy mát akarnak a kisgazdák... Tele vannak reakciósokkal... — Én kivetettem... — akar­ta folytatni a miniszter, de szavai belefulladtak a zajba. Tehetetlenül nézett körül, míg újra elkezdhette. — Én kivetettem azokat a pártomból, akik a mi eszméink ellen dolgoztak röípdratokikal és újságokkal. Az én pártom most tisztán áll, mint a forradalmi Magyarország egyik támasza, és aki a köztársaságot nem se­gíti, az nem is lehet a. . 12­aa párt tagja. — Helyes! Éljen!... De mit csináltak eddig?... — Ilyen kiáltásokat lehetett hallani az általános zúgásból. — Tisztelt barátaim! Nem kell minden szót készpénznek venni. Nem tudom elhinni, hogy volna bárki, tartozzék akármelyik politikai párthoz, aki meg nem elégelte volna a négyéves vérengzést. Fogjunk tehát össze, mert én azt hi­szem, barátaim, hogy most minden magyar embernek az a kötelessége, hogy az együtt­érzést ápolja. Ezek a szavai ismét bele- l vesztek a tömeg zúgásába* ‘ i csak akkor csendesedett a zaj, “e amikor felemelte kezét a mi­niszter, és ezt mondta: — Ismételten hangsúlyozom, hogy magasabb állami érdek­ből vagyok kénytelen a kor­mányban maradni. Vigyáz­zunk, barátaim, nem az én ér­dekemben, de hazánk és nem­zetünk érdekében. Fogjunk kezet, nem lehetünk egymás­nak ellenségei, hallgassuk meg egymást, és akkor meg fogjuk érteni egymást. Azzal fejezem be a beszédet, hogy én nem azért jöttem Kaposvárra, hogy egy már létrejött egészséges alakulást megszüntessek, ha­nem hogy a termelőszövetkeze­teket mint hivatalos hatóság is szentesítsem és megerősít­sem, s hogy azok fejlődéséről is gondoskodjam. Zúgás nyelte el szavait, mi­közben ő a homlokát törölget- te, és azon gondolkozott, hol lehetnek az ő emberei. Valahol, még messze Kapos­vártól zakatolt velük a külön­vonat, és hozta őket a befeje­zett gyűlésre. És amikor a pá­lyaudvarra bedöcögtek a vo­natok, a fűtők és mozdonyve­zetők elégedettek voltak: a késés megtette a várt szolgá­latot. Latinkáéktól ugyanis azt a feladatot kapták, hogy minél későbben hozzák be a vonato­kat Kaposvárra, mert csak így lehet megakadályozni, hogy a kulákokat föl ne lázítsa Szabó István a termelőszövetkezetek jen kételkedés és a — Hagyjon doktor, mit bá- hogy meddig tart egy nőm én, ha az egész poked roham — szólt ...... ___ . . b elebújt is, csak maradjon az ügyész. ember. De ez eretnekség! — öt-l megerősítette a somogyi észnél. — Meddig? Már vége is lőtt fel benne nemegyszer. —tmelöszövetkezeteket. — Látja, ez már a mi mes- van. Mikor kijöttünk, már sem- — Folytatjuk — Király Ere személyes j türelmetlenül meggyőződés által jut el azt miniszter akarata ellenére tér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents