Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-24 / 70. szám

SOMOGYI NfiPLAP 5 Kedfl, 1939. március 24. Javítsák meg a munkát a siófoki járás fmss-eiben A megye földművesszövet­kezeted közül a siófoki járás fensz-eá érték el a leggyengébb eredményt a múlt évben. Éves nyereségtervük 1 740 000 fo­rint volt, s 884 477 forint nye­reségeit értek el. Nyereségtervét csupán az ádándi és a balatonendrédi fírisz teljesítette. Érdekes, hogy egykét évvel ezelőtt e két szövetkezedben volt a legtöbb sikkasztás, hűt­len vagyonkezelés, rossz veze­tés. Azóta alapos szervező 'munkát végeztek itt a vezetők és dolgozók. Fogukhoz verdék a garast, a veszteséges üzem­ágakat megszüntették, éssze­rűen gazdálkodtak, egyszóval jól teljesítették az fimsz-efcre bízott gazdasági feladatókat. A kötcsei szövetkezetnek 69 800 forint nyereséget kellett volna elérnie, de majdnem ugyanennyi ösz- saeg. 67 389 forint került a veszteség rovatba. Az FJK vezetői évközben mar látták a bajokat, és reví­ziót rendeltek el a szövetkezet­nél. Az fensz vezetőd azonban nem tartották be az utasításo­kat A másik, nagymértékben veszteséges szövetkezet a kő­röshegyi fensz. Itt 216 000 fo­rint nyereségtervvel szemben az eredmény: 148 697 forint veszteség. A kőröshegyi fmsz már évek óta nehézségekkel küszködik. A legnagyobb hiba az, hogy nem találnak erélyes kezű, a gazdasági és politikai mun­káihoz egyaránt értő igazgatósá­gi elnököt. Volt olyan év — például az 1957-es —, amikor három igazgatósági elnök is váltotta egymást. A szövetke­zet főkönyvelőjét is le kellett váltani a műit évben. Tartha­tatlan ez az állaipot. A saját kezelésbe vett tartaüékföld megmunkálására 80 000 forin­tot fizetett rá a szövetkezet. Bolti leírás, romlás és az áruk tönkremenése miatt nem ke­vesebb, mint 30 000 forintot kellett a veszteség-számlára írni. Az eltörött és elveszett szikvízüvegek miatt 26 000 fo­rinttal (!) növekedett a veszte­ség a kőröshegyi szövetkezet­be. " A járás harmadik veszte­séges szövetkezete Zamar­óiban működik. Itt nem 2621 forint vesztesé­get, hanem 75 900 forint nye­reséget kellett volna elérni. A- járás többi veszteséges szövet­kezete közül egyedül a zamár- di frnsz-t lehet némiképp meg­érteni. Nagyon rossz adottsá­gokkal rendelkezik, komolyabb forgalmat csak nyáron tud el­érni, ennek ellenére meg kell javítaná a munkát Zamárdiban is. A siófoki járás többi fensz-e ért el nyereséget, azonban az előirányzatot nem teljesítette, így például Bafetomszaibadi ban a tervezett 176 ezer forinttal szemben 96 ezer, Balatonszár­szón 126 ezerrel szemben 32 ezer, Sásváron 67 ezerrel szem­ben 49 ezer. Siófokon 677 ezer­rel szemben 379 ezer forint tiszta jövedelmet értek el a f öldm ű vesszövetkezetek. A felsorolt nyereséges szö­vetkezetek közül a siófokinak legjobb az adottsága, s az élő­id években mindig arról ad­hattunk túrt, hogy Siófokon túlteljesítették az éves terveket, .jól műkö­dött a földmű vesszövet- kezet. Egyetlen példát ennek bizonyí­tására: a Balaton cukrászdát úgyszólván teljesen saját ere­jéből hozta létre a szövetkezet. A siófoki járási központ ve­zetőinek főleg a személyi kér­dések minél előbbi megoldásá­hoz kell segítséget nyújtaniuk: Meg kell találni végre azokat az embereket, akik életcéljuk­nak tekintik a földművesszö­vetkezeti munkát, és nem ha­szonszerzésből vagy egyéb elő­nyök élvezete végett vezetik az egyes frnsz-eket, s aztán ha j már minden a fejetelejére áll, akkor továbblépnek. Az ellen­őri gárda tagjai is sűrűn válto­gatják egymást. A múlt évben például két körzeti ellenőrt fegyelmi határozattal kellett elbocsátani, illetve alacsonyabb munkakörbe helyezni. Két má­sik ellenőrt ugyancsak más munkakörbe osztottak be. A siófoki járási központ vezetői tanuljanak a hibákból, és ezt az évet szervezettebb munká­val, fokozottabb ellenőrzéssel tegyék eredményesebbé. Dévai Zoltán A régiek helyett f új cikkeket gyárt] a Finommechanikai Vannak olyan árucikkek, amelyek ki­öregszenek, a vásárlóknak már nem kelle­nek, a kereskedelem nem veszi át, szóval többé nincs szükség rájuk. A gyártó cég ilyenkor természetesen nem erőlteti to­vább az előállítását, és olyan újabb áru­féleségeket keres, amelyeknek ismét van jó piaca, megfelelő kereslete. A Kaposvári Finommechanikai Vállalat három gyártmánya öregedett ká erre az évre: nem keresik már a régimódi három­kerekű gyermektricikllket (pedig kétfélét is készítettek eddig), úgyszintén felesle­gessé vált a húzós kis kocsi gyártása is. Helyettük új cikkeket vezet be az üzem. Két igen ügyes, ötletes gyermekjáték el­fogadása most van folyamatban a felsőbb szerveknél. Egyik a «-Panni« robogó ki­csinyített mása, a másik a "-Moszkvics« személygépkocsi modellje. Mindkettőt láb­bal, pedállal kell majd hajtani a gyere­keknek. Modem, tetszetős játékszerek, az autónak még világítása is lesz. Ebben az évben kezdték el gyártani az üzemnél a csővázas, falécekkel burkolt kerti székeket, asztalokat is a vendéglátó- ipar számára és a Moziüzemi Vállalatnak. A robogók és a kisautói-: gyártását a máso­dik félévben kezdik majd el, és a Sport­szer Nagykereskedelmi Vállalatom ke­resztül fog eljutni a somogyi, kaposvári vásárlókhoz. Somogyvári látkép Javult a Patyolat munkája A Kaposvári Patyolat mun­kája javult az utóbbi hónapok­ban. Ez főként a jobb munka- fegyelemnek és az előrelátóbb szervezésnek tulajdonítható. Hogy így van, azt leginkább a kevesebb panasz és a lakos­ság nagyobb bizalma tanúsít­ja­A vállalat tavaly félmillió kilogramm ruhát mosott ki. Az, üzem kapacitása azonban még mindig nincs egészen ki­használva. Ugyanakkor a vidé­ki vállalatok, állami gazdasá­gok, gépállomások helyben drágábban mosatnak, mint ezt a Kaposvári Patyolatnál te­hetnék. A Kaposvári Patyolat ezért arra törekszik, hogy ezt a mosást is elvállalja. A leg­nagyobb problémát a távolsá­gok legyőzése okozza. Úgy vé­lik azonban, hogy a szállítást részben azzal megoldhatják, ha a vidéki vállalatok mosás­ra szánt ruháikat behozzál:, illetve elviszik akkor, amikor autóik, aetorjaik a városban járnak. De a Patyolat is igyek­szik segíteni azzal, hogy ha kell, saját gépkocsijával is ki­viszi vagy behozza a mosásra szánt ruhát. Főként könnyen vállalkozik erre a járási szék­helyeket érintő útvonalakon. A szabad kapacitást ki­használó vidéki üzemek és vál­lalatok abban a kedvezmény­ben is részesülhetnek, hogy a Patyolat a mosásban érvény­ben levő tíznapos határidőt számukra hét napra csökkenti. Aliiig* két év át áll st — Fosztogató, rongáló gyerekek a siófoki vasútállomáson A vonat «késésekor, a kocsik fűtési, világítási vagy bár- milyen hiányosságait tapasztalva gyakran mondjuk bosszúsan: »Hát ez a MÁV«. Csak így, általánosan, személy szerint nem is gondolva senkire. S nem gondolunk arra sem, mennyi felesleges fáradságot és munkát okozunk mi magunk nagyon sokszor — akaratlanul vagy szándékosan —- a vasút dolgozóinak. A jegyvizsgálóknák is, akikkel személyesen érintkeztünk, s azoknak, akiket nem is látunk, nem is tud­juk, hogy mennyi fáradsággal végzik munkájukat, hogy nap­ról napra tiszta, hibátlan kocsik gördülhessenek velünk az állomások vágányairól. Minden gondolkodás nélkül leszórjuk a hamut, cigaretta­végeket a padlóra, felrakjuk lábunkat a padra, s fellépünk a bőr- vagy pámás ülésekre, ha nem érjük el a csomagtartót. Akadnak olyanok is, akik megfontoltan rongálják a Vasúti kocsikat, szórakozásból vagy pénzszerzés végett. A siófoki vasútállomáson délutánonként két ka­posvári szerelvény áll két-két órát. A fűtőházfőnökség kocsi- sérülési jelentésében már az év nyarától kezdődően olvasr- hatók az e szerelvényeken ke­letkezett, szórványosan tapasz­talt kisebb-nagyobb károk. Okozóikat elfogni nem sikerült, s jelentékeny rongálások nem is történtek ez év január, feb­ruárjáig. Január 14-én azonban eltűnt egy főbiztosíték és töl­tőbiztosíték. A karbantartók pótolták a hiányt. Másnap ugyanebből a kocsiból ugyan­ezek az alkatrészek vesztek eL A következő napokon más kocsikban, más hiányok és károk keletkeztek. Január 28- án egy gáz-feszméró, majd iz­zók és felhúzó heveder, négy csomagtartó teljes hosszában levágva, ismét gáz-feszméró és kétszer fél négyzetméter mo- kett-párnaiülés felhasogatva, ajtóitól incsek, reteszek stb. sbb. szerepel a rongálások listáján. A kocsijavító műhely dol- •oaiiM és a siófoki állomásfő­nökség a vasúti rendőrség se­gítségét kérték... • « • A kocsik homályos belsejé­ben az ablakokon keresztül kezeiket látni, amint az égők fe­lé nyújtózkodnak. A három gyerek elfutna, amikor észre­veszik a felnőtteket, de már késő. — Tegnap nem mi hasogat­tuk szét a párnát — így kez­dik megszeppentem s odabenn megmondják a nevüket: O. F., A. L., K. F. — Nem mi voltunk, hanem a H. M. meg a... és sorolják a többieket is. — Miért csináltátok? — A féket azért rontottuk el, mert élveztük, hogy nem tud majd fékezni a kalauz bá­csi, ha megy a .vonat. A gáz­harisnyát is... Miska azt mondta, hogy megmutatja, ho­gyan kell disznót ölni, és ak­kor beleszúrta a kést a párná­ba, s hasogatni kezdte. ... Misi éppen különórára indult. Ráismerni a gyerekek elbeszélése alapján. Félszem­mel kacsingat a szerelvény fe­lé, s már ott ül ő is a többiek között. — Meséld el.:. Ö is meséli: — Tavaly nyáron indiános- dit játszottunk a vonatokon, bedobtuk az ablakokat... Az ősszel éjjeliőrökért ijesztgébtünk a villany égőkkel; a közelük­ben hozzá vágtuk a falhoz, és nagyot durrantak... A réz- alkatrészeket eladtuk a MÉH- nek, a pénzen cigarettáit vet­tünk. (Erre Sz. L. — egy fod­rászmester fia — vette rá a gyerekeket, ö a legidősebb, már 14, a többiek 8—12 éve­sek). .. Egyszer téglát tettünk a sínek közé, lássuk, hogyan siklik ki a vonat... A gáz- feszmérő mutatójából nyílhe­gyet készítettünk... S előkerülnek még a töb­biek is. A gyerekek később tagadnak, hazudoznak, és egy­másra próbálják Venni a tör­ténteket, csak a kis Kőszegi Ferire vallják a többiek is, hogy ő nem csinált semmit, csak járkált velük. Az eset így napvilágra ke­rült, és csattognak erősen a szerető szülői pofonok. Persze már késő, és semmit sem ja­vít az eddigi helytelen neve­lésükön, ez az újabb helytelen és cseppet sem valószínű, hogy eredményhez vezető módszer. De a szülői szigor az erős felindulásban nem talál más megoldást. ígérik is valameny­Fgerben les* az idei borverseny Az immár hagyomány ossá vált borversenyeket az idén Egerben rendezik meg. A verseny nevezé­seit az idén a borok mennyiségé­től teszik függővé. Így például az állami gazdaságok csak olyan bo­rokkal indulhatnak a versenye­ken, amelyekből legalább tíz hek­toliterrel rendelkeznek. A terme­lőszövetkezeteknél legalább öt, az egyéni termelőknél pedig legalább három hektoliteres a követelmény. nyien, hogy a gyerekeik által akozott 1370,45 forintnyi kárt egyenlő részben elosztva meg­fizetik. Napok múlva már meggon­dolják magukat. — Én nem fizetek, az én gyerekem csak egy ablakot tört ki — mondja egyik is, másik is, két szülő kivételével. Említést érdemel még, hogy a 14 éves Sz. Lászlót az el­múlt nyáron egyszer kitiltották a vasútállomás területéről, mert rendetlenkedett, apróbb tárgyakat lopott az utazóktól. — Sz-né mégis — mint ak­kor — fenyegetőzik. Neki és a többi szülőnek is érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy más módszerrel kellene nevelni gyerekeiket, nem beszélve arról, hogy még helytelenebb, ha már edköve­tett hibáikat mentegetni, ta­kargatni akarják, s felmentem őket a felelősségre vonás alól. Nem valószínű, hogy a bí­rósági paragrafusok között ta­lálná olyat, mely Sz Lászlót vagy szüleit marasztalná el egyedül ez ügyben. De az emberi lelki ismeret törvényei ezt teszik. Sz László — a ban­dafőnök — hatására lettek bi­zonyos mértékben ilyenek a többiek, a fiatalok is... Az ügy végső soron a bíróságra kerül, ha e felesleges huzavo­nát maguktól nem előzik meg a szülők. Három bárány bánta A siófoki gyerekek történetének tanulsága minden fel- • nőhet figyelmeztet: a vasút dolgozóinak a kulturált utazási lehetőséget biztosító munkáját gyerekeink, de mi inogunk se gátoljuk, ha segíteni úgysem, csak néha-néha szül­ni tudjuk őket. Virányi Pál A hatalmas üstben pörkölt gőzölög. A műszaki vezető a konyhán mint főszakács az utolsó terepszemlét tartja. Szemközt három bárány meg­nyúzott bőre kiterítve néz szembe a délutáni éggel. A főkönyvelő kultúr csoportot fényképez a gyárudvaron. Az igazgatónő az irodájában áll, kezében tartja ünnepi beszé­dét. — Most mentek el a fő- igazgatóságtól itt járt vendé­geink — mondja —, éppen csak hazaszaladfam átöltözni. Ha már a felkészülésemen nem is, legalább a ruhámon lássék, hogy megtisztelem ezt a mai délutánt, mert ünnep­nek érzem én is... Az ünnep szót másutt ta­lán erős kifejezésnek talál­tam volna. De mert jól tu­dom: a Kefeanyag Kilcészltó Vállalatnál az első félévben azon drukkoltak, hogy meg ne álljon az üzem, és anyag­hiány miatt gondolni sem le­hetett a tervteljesítésre — őszintének érzem az ünnep kifejezést. Hiszen most nye­reségrészesedést osztanak. És hogy erre sor kerülhetett, va­lami nagy dolog történt idő­közben. A függönyt széthúzzák, és akik az imént fényképezked- tek az udvaron, most a szín­pad deszkáin ropják a tán­cot. Jelenetek peregnek, és a kacagás kibújik a nyitott ab­lakon, megrázva a lassan vi­rágba boruló fákat a város­végi rétszélen. Az események egyre gyor­sulnak az esti műsor prog­ramjában. Pénzzel tömött borítékok zizzenése olvad be­le a taps zúgásába. Mire a névsor utolsója is kifordul a borítékos asztaltól, a három birka ízletes pörköltje már ott gőzölög a vacsorához te­rített asztalokon. Ehhez per­sze bor csúszik igazán. Igaz, hogy itt főleg nők fogyasztják, mégsem maradnak üresen az asztalra rakott apró boros- üvegek. És még itt a bor il­latát érzem, amott, az asztal túlsó végén sör habja púpo- zódik a poharak öblén. Ekkor már szól a muzsika is. Csupa ritmus, pergő tánc, színes forgatag a terem. — Szabad egy keringőre? — szólítom a hosszú hajú sző­két, Kovács Magdi L-et. Szállunk, suhanunk. — Mennyit kapott? Hetet? — Igen, hétszázat. Kicsit meglepett. Nem számítottam rá. Elkeseredtünk mindnyájan az első félévben, amikor nem volt anyag. Aztán egyszerre csak megérkezett. Kiadtuk a jelszót magunk között: Rá­kapcsolni, lányok, munkára! — Tervet akartak teljesíte­ni mindenképpen, ugye? A zenekar remekel »... Így élni, jaj, de szép, így élni, jaj, de jó...« összemosoly- gunk. Kicsit eltértünk a tánchoz közelebbi témától. — Ugye, unalmas vagyok? — kérdem. Csik Rózsival pergünk to­vább. —... Szóval nem kaptak anyagot... —... Igen, és akkor elha­tároztuk, hogy nemcsak tel­jesítjük az első félévi tervet, hanem túl is teljesítjük, és amit lehet, behozunk az első féléviből. Bevezették a jól jövedelmező textil lószőr- gyártást. Takarékoskodtunk, igyekeztünk. így osztottak szét köztünk most 120 000 fo­rint részesedést. A keringő tart. Uj ismerő­söm Jüngling Györgyné. — ... És mondja csak — kér­dem —, ezt a kapóra jött ré­szesedést milyen boltban hagyja ott? — Tudja, mi az a kiskosz­tüm? No, olyat szeretnék, vagy a most vásárolt konyha­garnitúrához egy kis tűzhe­lyet, mivelhogy a családi tűz­helyben már négy hónapja meggyújtottuk a tüzet. Azóta vagyunk házasok. Az uram a Textilművektől kap nyere­ségrészesedést, és... — Az áldóját! Hagyjuk, mert egyre bonyolultabb lesz a számvetés! Figyeljen csak? . Szép a lány, jó a lány ... « Mondjam, hogy az üzem ve­zetői ugyancsak félreraktak jó néhány ezer forintot a munkaver&enyek jutalmazásá­ra? Aki itt megfogja a mun­ka végét, annak tele lesz az erszénye. De mielőtt ezt szó­ba hoznám, a dióbarna sze­mű Z. Marika megelőz, és tudtomra adja, hogy ők ki is akarják használni a lehetősé­geket. Hiszen az idén meg­induló exportgyártás nem babaruha-játék. Ezekről a lányokról mond­ták nekem, hogy szorgalom­ban felülmúlhatatlanok. A munka a midenük, a terveket teljesítik. Marika mosolyog, és csak annyit mond: — Érdemes is, nem? »___Vörösbort ittam az es­te...« Tyuhaj! Ragyogó a hangulat. Jól érzem magam, pedig még részesedést sem kaptam. Tessék akkor ezt a hangulatot a többire átszá­mítani, akik idetartoznak, és ma a borítékos asztalhoz já­rultak. Az egész estét három birka bánta. És a jelekből úgy tűnik, hogy jövő ilyenkor a hízásban jó előmeneteli ta­núsító birkanépség újabb há­rom tagjának megint nyaká­ra teszik a kést. — Szegedi —

Next

/
Thumbnails
Contents