Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-20 / 67. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Péntek, 1959. március 20.

PECSKATOL A KÁDAS Dl ERDŐIG

„Gyűlölöm a világot, ezt a megfertőzött társadalmi rendszert44

A nagy ebédlőterem ajtaja nem volt egészen becsukva. Az ajtó és a fal között terpeszkedett egy apró termetű katona, puskája a lába között, és közömbös arccal nézte az eseményeket.

— Na, te csibész, hát erre nem gondoltál, mi?! — üvöltötte egy szálas, borostás legény, akinek új csizma volt a lábán és aki azzal szórakozott, hogy szuronyát a falon tévő képekbe böködte.

A tábornok, a felesége meg a személyzet a szoba közepéin álltak. Az asszonyt időnként erősein rázta a zokogás, az öreg generális próbálta ugyan vigasztalni, de nem sok eredménnyel. ö különben nemigen szólt a katonákhoz. Egyrészt, mert nem is igen tudta, miképpen szólítsa őket, mert a rangjelzést valamennyiéin leszedték, másrészt pedig úgyis hiábavaló dolog lett volna. Csak akkor szólalt meg, amikor a berakott szekrénynek estek neki ketten, és azt darabolták.

— Emberek, az isten szerelmére .., vigyék el inkább a pénzemet...

— Hallgass gané, mert beléd eresztek egyet — mordult rá az egyik, aká az edényeket kotorta le a szekrényről. — A pénzedet enélkül is elvisszük. Majd kapsz érte golyót. Vagy kikössünk inkább? — És röhögni kezdett valamennyi. De ketten ^hárman csak kényszerűségből nevettek, sőt az egyik szőrős-gubancos katona így dörmögött:

— Máté, azér ennyire nem

köllane.;:

— De az istenit a betyárnak, én összetöröm mindenit előbb, s azután magát, hogy legalább így bosszuljam meg. amit a lövészárokban szenvedtem.

Ekkor kinyílott az ajtó. Olyan gyorsan nyitották tó kívülről, hogy a támaszkodó katona elesett.

— Mi történik itt? — kérdezte egy fiatal, katonaruhás férfi és a szemét végigfuttatta a jelenlévőkön. Mögötte még négyen álltak, azok is katonák. Csend volt, csak az asszony zokogott.

— Mit csinálnak maguk itt?

■— kérdezte isméit a katona, ató először jött be a szobába. — Ki engedte magukat ide? Micsoda disznó csűrbe vagytok ti, hogy így visszaéltek a forradalommal?! A fegyvereket letenni. ide, elém!

Először a kis szőrös fektette oda a karabélyt, ketten vonakodtak. a Máténak szólított pedig fölmordult:

— Talán a főhadnagy úrnak nem tetszik a forradalom, hogy a generális urat védi? Én a fronton harcoltam ennek a keze alatt— mutatott a tábornokra —, hát most úgy bosszulom meg magam, ahogy tudom, és elkezdte megint verni a szekrényt.

— Hagyd abba, mert lelőlek! <— szólt a tiszt és kihúzta pisztolyát.

— Kérem, uram, nem tudom, kicsoda ön, vagy nem is tudom, hogy hogyan szólítsam meg, látja, ilyen aljasak zaklatják mostanában az embert. Ezek, ezek a nyavalyás senkik ...

— Magát, tábornok úr, nem kérdezne senki, fogja be a száját, s higgye el, hogy az ön személyének védelme végett nem is jöttünk volna tó. Azért jöttünk, mert nem engedhetjük, hogy mindenféle kalandorok megjátsszék a maguk »forradalmát«. Egyébként Latinka Sándor vagyok, a katonatanácstól.

— Neked, például mi bajod van azza\ a képpel, amelyiken állsz — fordult az egyik katona félé.

— Nekem, ugyan semmi, de. hát káplár úr. Peiler azt mondta, hogy ma este mindent ösz- sze kell tépni.

— Hová való vagy? — fordult a másikhoz.

— Lacházi.

— Na és mát szóünál hozzá, ha beállítanék egy este hozzád, és baltával elkezdeném vágni az ágyadat az első szobában?

— 'Hát... azt nem lehet, kérem.

— Na látod. Ezek az értékek, amit itt ti ma este összezúztatok, nem részesei annak, hogy te Volhimiánál kínlódtad át a telet, te pedig Isonzónál átko- zódtál a háború ellen.

— Doiberdómál, uram ..; és három éve nem láttam a családomat.

— No, akkor kifele, menjetek haza. Ti ketten, akik idehoztátok ezeket az embereket, velünk jöttök. Tábornok úr, önnek pedig azt javaslom, hogy tisztességesen beszéljen a nyavalyás senkikről.

Az ebédlőajtót még sokáig nem csukták be. senki nem mert mozdulni. Kint már hűvösödéi kezdett az este; november volt, s a város elég csendes.

— Megint a szokásos — mondta az ex-katonaitiszt, a katonatanácsban. Böhm Vilmosnak. Ezek a szerencsétlenek ismét szétvertek egy Rózsadombi lakást. Muzeális értékű szőnyegeket égettek ki, képeket vagdaltak össze, dehát hozzam be mind??! A legszívesebben behoznám és kivégezném ón saját magam azt a gazembert, akinek először jutott az eszébe; hogy ezekből a szerencsétlenekből katonát kelj csinálni, és neki kell ugrasztani egy másik embernek. Vajon az isten kegyelméből felkent uralkodók nem ugyanilyen rombolók? Azokat tó vonja felelősségre. Higgye el, én se lennék itt katonaruhában, ha nem a forradalmat '{ellene megvédeni a csőcseléktől. Mert én ugyanúgy megundorodtam a háborútól, mint ezek az emberek, akik a biedermaier kasztnikban s a perzsaszőnyegben látták ma a bajuk okát...

Csillagok voltak az égen, amikor elindult hazafelé. Azon gondolkodott. hogy mennyi bajt hozott a világra ez a mostani háború, és mennyit ne /.- hat még, ha nem tartják féken.

Otthon éppen csak beköszönt. leült az Íróasztalihoz és írni kezdte a sorokat Könyvet a háború ellen. A címet még útközben kigondolta: Nem kell hadsereg. A tartalmat pedig azóta gyűjtögette, amióta oen't élt a háborúban és bent a forradalomban.

»He leírásokat olvasunk a vademberek hadviseléseiről, nem kerülheti el figyelmünket a vadembernek modern hadviselése, mely a mai borzalmas embermészárláshoz viszonyítva a humanizmus szellemében vezetett háború volt.

... A militarizmus történetében egy hatalmas méretű reakció folyamatát látjuk végbe- menni, mely úgy az ókorban, mint napjainkban romlásba döntötte az emberiséget. HonJavult a KISZ-munka Somogyjádon

nan ez a borzalmas visszafejlődés, ennek a modern civilizációnak ez a katonai abszolutizmusa, mely minden haladást és demokráciát milliók vérével pecsétel meg? A visszafejlődés célkitűzéseiben keresendő, melyet a magántulajdon szabott ki számára: idegen területek megszerzése iránti aspirációk szolgálatába állott.

A stratégia egyszerű számta-\ ni művelet: 30 millió f elf egy- vérzett katona háromszor any-i nyi, mint 10 millió, tehát vég-i eredményben a 10 milliót a 30 millió katona legyőzi. i

... De azt is mondhatjuk, hogy a 30 millió embert alapos katonai tudomány mellett a tudós hadvezérek 10 millió emberrel is leverhetnék. Hát ak-< kor hova lett Hindenburg és i Ludendorf nagy katonai zsenia-' litása, miért nem tudták meg-11 akadályozni a német hadseregé vereségét és a végső nagy ősz- f szeomlást?! Úgy látszik, a gyö- zelem hozza az észt is! f

Millióknak kellett elvérezni hogy Hindenburg és társai1I megtanulhassák: 30 millió há- ? romszor annyi, mint 10 millióA

De megtanultak Hindenbur-{ gék mást is. Ha a militarizmus1 alapját a tudomány képezné,1 nem menne végig benne az at bomlási folyamat, mely a for- \ radalom bekövetkezésének > eredménye. A forradalom az\ egész társadalmat mintegy ki- i emeli az eddig fokozatosnak ~ mondott fejlődésből, s viszi mérföldes léptekkel a fejlődés igen magas fokára.

... A lavina megindult, s jaj annak, aki a mélység jeneké-i hez közeledő lavina elé meri állni; aki az összeomlott had-4 sereget akarja megmenteni, azt ne felejtse el, hogy a militarizmus romjai fogják eltemetni.

... Vagy a kötelező leszere lésre fogják kényszeríteni a . nemzeteket? De ki fogja ezt* komolyan venni? Az a néhány kapitalista pacifista, aki idegen államokban az örök békét prédikálja, otthon pedig nagyhatalmi tébolynak hódol?

...Öntudatos, a mai kort megértő modern katonára van szükség, aki nemcsak osztályhelyzetét ismeri, hanem az egész kapitalista társadalmi berendezkedést. Szervezett szocialista katonákra van szűk-, ség, akik sohasem voltak hívei a háborúnak, akik a kezükbe adott fegyverrel a kultúrát fogják szolgálni.«

Pár nap múlva bejelentette az Astoriában, a katonatanács hadiszáltásán, hogy megválik a katonaságtól. És még hozzátette:

— Egyelőre, mert ha tudom, hegy miért, akkor majd harcolok .. i

Király Ernői

A somogyjádi zet az elmúlt héten tartotta rendes havi gyűlését. Tóth Tibor, a pártszervezet vezetőségi tagja beszámolójában elmondotta, hogy mind a fegyelem, mind az aktivitás tekin- J tétében határozott javulás mu- j tatkozik a KISZ-ben. Példaként említette az Osztopán- I ban megtartott kulturális se- j regszemlét, ahol csaknem ki- | vétel nélküj részt vettek a

KISZ-szerve- i község kiszesei, s számszerint 70 úttörő. Ez a tény az úttörőcsapat és a KlSZ-szerve- zet közötti jó kapcsolat bizonyítéka. A kulturális seregszemlén rajtuk kívül még körülbelül 20—25 felnőtt is részt vett. A KISZ kuitúrcsoportja méltán aratott komoly sikert a színpadon, és közösségi szellemből is jól vizsgázott. Idén már két bemutatót tartottak, s most a Tanítónőt tanulják

A taranyi direktórium elnöke.

i

V

A szorgalmas nyomolvasó úttörők felderítették Szabó Ferenc 19-es taranyi kommunista történetét. A családtagok elbeszélései alapján tókerekedett az először hiányos kép Szabó Ferencről, a taranyi direktórium elnökéről.

— A történet az 1914-es világháborúval kezdődik, amikor a munkások és párasatok millióit küldték vágóhídra. Szabó Ferenc is ott volt az ágyú tölteléknek szánt millióik között Már az első hónapok után érezte, hogy becsapták az embereket, nem a haza védelméért kel vé- rezniü'k, hanem az urak nyugodt életének biztosításáért. Azok az emberek, akiknek soha semmi bajuk nem volt egymással, a lövészárkok sivárságában, égő falvaikban, városokban, letarolt mezőkön öldökölték egymást uraik parancsára.

— Szabó Ferenc fogságba esett, s a többi hadifogoly- lyal együtt Szibéria végtelen hómezői és erdőségei közé száműzték. Gazdát cserélt, most már a »minden oroszok cárjának« szolgája lett. Itt ismerkedett meg a Bolsevik Párt tanításaival, s a februári forradalomban már a vörösök oldalán harcolt. Saját szemével látta, hogyan mészárolják le a mindenható cár katonái a zsarnokság ellen felkelt nép legjobbjait, hallotta az ártatlan nők és gyermekeik halál'hörgését —, s ekkor még jobban megérlelődött benne az elhatározás, hogy egész életében a megalázott népért harcol. Szabó elvtárs részt vett a gyári munkások szervezésében és az októberi forradalom előkészítésében. A forradalom győzelme után, amikor az intervenciósok serege a fiatal állam létét fenyegette, fegyvert fogott, s hősiesen harcolt az ellenség ellen. Mivel igen gyötörte a honvágy, és családját is szerette volna viszontlátni, 1918. novemberében hazatért.

— Egy percre se nyugodott meg itthon. Szervezte a pártot, miközben összeköttetést tartott Moszkvával, Budapesttel és az Alföld egyes részeivel. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Tarany direktóriumának elnöke lett. A Tanácsköztársaság leverése után kommunista nézetei miatt több társával együtt elfogták, és kocsi után kötve Nagyatádra hurcolták, ahol az akkori laktanyában »kezelésbe vették«. De nem tudták vallomásra bírni, mindvégig állhatatosan hallgatott. Internálták. Amikor kiszabadult, rendőri felügyelet alatt tartották. Veszélyes embernek könyvelték el, egyet sem léphetett a hatóság tudta nélkül. A második világháború kitörése után még fokozottabban megfigyelés alá vették. Házkutatásokat tartottak nála és különböző módon zaklatták. Végül to- loncházba vitték. Innen Simomgátra került a kommunistáik gyűjtőhelyére. Szabó Ferenc néhány kilométerre volt csak falujától, de nem láthatta családját. Hitében mégsem tudták megrendíteni, mindig kitartott eszméje melléit. A járás tiltakozására csakhamar hazaengedték.

Amikor megállt a front Nagyatádon, akkor kezdték él újra üldözni. 1945 februárjában szomszédja lakásán elfogták és azt sem engedték meg. hogy elbúcsúzzon családjától. Góla pusztára hurcolták. Azóta senki se látta, nyomtalanul eltűnt. Csák következtetni lehet arra, hogy milyen sors várt a kommunista Szabó Ferencre a fasiszta pribékek kezében. Emlékét az úttörők a hősök könyvéiben újra felelevenítették, hogy példaként álljon harcos, eilvhű magatartása a jelenkor előtt.

Gáspár István, levelező.

Ünnepségek a fonyódi járásban

A Tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából a fanyó- di járás ünnepségeit Lengyeltótiban rendezik meg március 21-én este 6 órakor. Ebben a községben és környékén laknak azok a 19-es veteránok, akiket meghívtak az ünnepségre. Nemes Jáno6, a pártbizottság első titkára mond majd ünnepi beszédet. A járás föld- művesszövetkezeti énekkarai forradalmi dalokat, munkásmozgalmi indulókat mutatnak be az ünnepségen.

A Nagyberetó Állami Gazdaságban március 20-án gyűlnek össze a pártszervezet kommunistái és a pártontóvü- Uek. Az ünnepi taggyűlést a tószistákkal közösen rendezi a pártszervezet. A taggyűlésen

két öreg veterán, Bogdán Lő- rincz, aki a bálatonedericsi direktóriumnak vezetője volt, és Zele Rezső beszél 1919. harcairól, eredményeiről.

Balatonlellón a pártszervezet, a nőtanács és a KISZ március 21-én délután megkoszorúzza a mártírok sírját, majd este a kultúrházban tartják meg az ünnepséget. Bükki János, a községi pártszervezet titkára mond ünnepi beszédet, utána a KPM szakszervezet 22 tagú kuitúrcsoportja ad műsort. A műsorban közreműködik az iskola énekkara és a ki- szisták tánccsoportja is. A járás minden községében ünnepi taggyűlést, megemlékezéseket tartanak az évforduló alkalmából

i&mtde

irta ■■ leí‘daipycray

S.

Hosszasan tűnődött. Mindent számba vett, meggondolt...

Végül papirt vett elő, s kemény elhatározással írni kezdett.

A levél mindössze egy oldal lett. Nagy, szálkás betűi katonás rendben sorakoztak egymás mellé. Az oldal alján a dátum: 1869. július 20.

önkéntelenül is alá akarta írni, de meggondolta. Jó lesz úgy, ahogy van.

Összehajtogatta a levelet, és kisietett a kolostorból.

A JOG ÉS AZ IGAZSÁG NEVÉBEN!

A krakkói törvényszék nem tartozott a legbarátságosabb helyek közé. Komor, szürke épület volt, egyhangú ablaksorral.

Az emberek nem szerették ezt a fenyegető kőtömeget. Úgy érezték, hogy figyelő szemmel néz rájuk. S aki belépett ide, azt könnyen elnyelte az épülettömb közepén levő börtön.

Sok szülő rosszalkodó gyermekét azzal ijesztgette: látod ha nem leszel jó, ide kerülsz!

Nem, egyáltalán nem úgy élt az emberek tudatában a törvényszék épülete, mint az igazság hajléka — inkább, mint a félelem és a megtorlás helye.

A krakkói köztársaságot 1846-ban az osztrák birodalomhoz csatolták, s a város és környéke nagyhercegséggé lépett elő. Azóta szomorú napok jártak errefelé. Pedig az 1830 novemberi forradalom leverése óta tengernyi vér folyt Lengyelországban. Krakkó a lengyel forradalom régi tűzhelye volt. Itt fogadott szent esküt Kosciuszko, amikor végső harcba indult, itt bontotta ki a szabadság zászlaját Zaleski 1833-ban, Krakkó falai alatt küzdött Dembowski az 1846-os felkelés idején, itt választották meg az új Nemzeti Kormányt, és itt, a wieliczkai úton érte a fegyvertelen krakkói népet az osztrák katonaság gyilkos sor- tüze.

A hős város minden köve vértől áztatott...

1848 áprilisában barikádok emelkedtek a város utcáin, és innen indult 1863-ban a forradalom segítségére 3000 paraszt, akik hősökhöz méltóan harcoltak Brzóska pap csapatában.

Most osztrák volt a törvény, osztrák a bíróság. De a hivatalokból, bármennyire fájlalta is Bécs, nem rekeszthették ki a lengyeleket. A tanítók, bírák, orvosok, mégiscsak hazaiak voltak. 1867-ben enyhült valamit a helyzet, de a bécsi szurony továbbra is neki volt szegezve a. lengyelek mellének.

* * *

Az első emeleti folyosón az ügyészség helyiségei előtt már reggel hétkor söprögetett a szolga. Be akart lépni Donecki ügyész szobájába, de észrevette, hogy a kilincsre zsineggel egy levelet kötött valaki. A címzés csak ennyi volt: Ügyész úrnak!

A szolga nem sokat tűnődött, hanem az ügyész asztalára tette a levelet.

Kilenc óra tájban jött be az irodába Donecki ügyész. Nyomban megpillantotta a borítékot, felbontotta és olvasni kezdte a levelet. Egyszerre iza művelődési ház avatóünnepségére. A csoport munkája nagyra értékelhető, mert a községben egyetlen olyan helyiség sincs, ahol előadásokat lehetne tartani. Kultúrműsorukkal a környező községekbe kényszerültek. A Bujócskát Alsóbogáton és Osztopánban játszották; fagyban, hidegben szekéren és vontatón utaztak, de valamennyien lelkesen vállalták az utat.

^ A községi tanács úgy határozott, hogy soron kívül meg-felelő mennyiségű deszkát bojt csat a KISZ-szervezet rendelkezésere egy ideiglenes színpad felépítéséhez a mozihelyiségben. hogy a művelődési ház befejezéséig legyen hol megtartani rendezvényeiket.

Tóth elvtárs a KISZ-tagok további segítségét kérte: férfiakat a rönk szállításhoz, s lányokat a könnyebb munkákhoz.

A községi tanács rövidesen felszerelteti a nagyterem ajtóit, ablakait, hogy március végére bálokat és egyéb rendezvényeket tarthassanak. A színpad beépítését és az épület befejezését augusztus 20-ra tervezik.

A Tanácsköztársaság 40. év- | fordulójának megünneplésére [március 21-én kerül sor a mo- [ zihelyiségben. Ünnepi műsort ad a KISZ, az úttörők ének- ; és zenekara.

A KISZ-vezetőség előter- I jesztésére a taggyűlés Kovács I Lászlót, Csohány Annát és Ke- iresztes Ilonát választotta meg ► a számvizsgáló bizottságba.

A beszámolók elhangzása [ után hozzászólások következ- !tek; Bogdán Etelka vállalta, hogy április 4-re betanítja Sá- ,godi: így fizettek ők című . drámáját, ehhez kért jelent- , kezőket.

^ Tarr Erzsébet, Torma Kál- i mán, Tóth Tibor, Csali Fe- f renc, Sleinicz József és Szilá- di Júlia megígérték, hogy a rönkök szállításához fogatot biztosítanak. Nagy Lajos (belső) pedig föld szállítását vállalta. A jelenlévő fiúk vala- t mennyien vállalták, hogy el- # végzik a rakodási munkát, a- lányok pedig a föld elegyenge- tését és döngölését. Az április f 4-i színdarabhoz Keresztes Hóit na, Ambrus Margit, Kovács t László (szita), Kálmán Lajos,

Tóth Sándor, Gelencsér Lajos és Tóth Tibor jelentkezett.

Kocsis Zsuzsa hozzászólásá- i ban elmondotta, hogy a közel- i jövőben előadássorozat indul a I bécsi VIT-ről.

Befejezésül Tarr Erzsébet ' KISZ-titkár a falusi ifjúsági ! szövetkezet tagjainak eddig i végzett munkáját és a FISZ ' tavaszi termelési tervét ismer- , tette.

gatottan állt fel, és úgy folytatta az olvasást. Közben idegesen igazgatta evikkerét, amely minduntalan lecsúszott az orra hegyére.

Az ügyész száraz kis emberke volt. Szögletes fején rövidre nyírt dróthaj. Szemei élénken villogtak. Magas homloka alatt úgy ugrott előre az orra, mintha fel akarná nyársalni a gyanúsítottat. Fakó szája alig látszott a bajusz és a szakáll között. Sötét ruhájában úgy hatott, mintha talárt viselne. Már a külseje is elárulta, hogy számára a törvény betűi szentek. A törvény mindenek felett!

Amikor végigolvasta a levelet, hitetlenkedve csóválta a fejét. Fel-alá kezdett járni a szobában, majd újra meg újra elolvasta. Még egyszer megnézte a dátumot, hátha téved. De nem. Pontosan a tegnapi dátum: 1869. július 20.

Semmi több, se aláírás, se pecsét...

Behívta a hivatalszolgát.

— Hogy került ide ez a levél? — förmedt rá.

— Én tettem az asztalra, ügyész uram!

— Hogyan jutott magához?

— A kilincsre volt kötve!

— Mutassa, hová?

— Ide e! — mondotta a szolga.

— Ki kötötte oda?

— Azt én nem tudom. kérem ! \

Folytatjuk —