Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-19 / 66. szám
SOMOGYI VFPT.AP 5 Csütörtök, 1959. március 19. •• nevezőn Az „újítók" okozta kár: ezer forint *r Gyurika Kedveue Játéka a kerékpár. Sokszor leesett róla, de azért megtanult kerekezni. B'CZO Mar*, némán Kiári és Bajai Csaba az egész napot az akvárium előtt töltenék. A sok kis színes balban gyönyörködjek. Ha nehezen megy a kockaépftés, Pálmai Jrtzsefné vezető óvónő vesea segít a kicsiny eknek. RuhaGzem —• ruhagyár. Jelenleg még az előbbi néven emlegetik a város egyik legszebben fejlődő vállalatát, maholnap azonban már in kább ráillik az utóbbi név. Az átalakulás, az átmeneti labilitás hónapjait éli az üzem, egy olyan válságé® időszakot, melynek végére megújulva, felfrissülve kerül ki minden és mindenki. Néhány példa Sokszor csörren meg a telefonkészülék naponta az igazgatói irodában. Felvétel után érdeklődnek. Müller László igazgató már szinte tart a sok kérelmezőtől. Érthető, a fejlődés ugyan nagyarányú munkásfelvételt kíván, de csupán a megadott ütem szerint. Egyelőre harminc új dolgozó munkába állítása volt lehetséges, több nem. Az elbírálás nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé: kit lehet felvenni a jelentkezők közül? Ezek után többször véleménykülönbség alakult ki az igazgató és a személyzeti előadó között Néhány hét óta működik már az új üzemrész. (Felavatására csak később kerül sor.) Az igazgató és a pártszervezet, valamint az üzemi bizottság közös elhatározással indultak harcba a fegyelem megszilárdításáért. Müller László azonban elvétette a súlykot akkor, amikor beszédében munkakönyv kiadást emlegetett, ha valaki szemetel az új munkateremben. Igaz, hogy rendnek kell lenni, igaz, hogy tisztaságnak kell lenni. De a munkakönyv emlegetése — kicsit sok. Más mód is rendelkezésre áll a munkafegyelem betartatásában. A személyzeti előadó állítja össze a továbbtanulók névsorát Az igazgató jóváhagyja. Egy névnél azonban eltért a nézetük. A következmény: miután Horváth János- né felvitte a névsort Budapestre, nem tartotta érdemesnek az eredményről beszámolni Müller igazgatónak. Ma sem tudja, hogy üzeméből ki ker-ül majd különböző iskolákba. E néhány példia talán kellőképpen rávilágít arra, hogy nincs meg a kellő összhang igazgató, párttitkár, személyzetis, de az ü. b.-elnök között sem. Furcsa módszerek A ruhaüzem/ben — állítom, hogy így van — nagyon szeretnek az emberek egymás között beszélgetni. De hogy hogy nem, ilyenkor mindig egy harmadikról esik szó. Tartanak az igazgatójuktól. Nem mintha Müller László valaha is bántott volna valakit! Müller elvtárs komoly, becsületes munkásember, jó igazgató. Magatartásában, fellépésében van azonban valami felesleges, túlzott öntudat, mely elhallgatásra készteti környezetét. Szerinte nincs szükség a sok értekezletre, jobb személyesen, négyszemközt megbeszélni a kérdéseket. Jóindulatú, de téves módszer: létalapot ad a »susmusolásra«, az egymás hátamögötti beszédre. Kérdés az, hogy kiben a hiba? Csak az igazgatóban vagy csak a párttitkáiban. személyzetisben, ü. b.-elnökben? A válasz kézenfekvő: egyikben sem csak, mindegyikükben van azonban egy kicsi. Ezért nincsenek közös nevezőn. És ennek felismerésével juthatnak él a közös nevezőre. Csonka István, a párttitkár arról panaszkodott, hogy nem ismeri az üzem termelési adatait, nincs aki felvilágosítsa. Helyes. De. ha ezen nem sértődik meg, hanem utána néz. akkor megismerheti. Rá is jött erre, s ma már fejből tudja a tervszámofcat Mi az egész dolog nyitja? Sarokraál- lás, bátorság, keménység. A személyzetis, Horváth Jánosné is mihelyt leszokik a haragtar- ‘lísról, észre fogja venni, hogy könnyebben megy a dolga. A párttitkár és az igazgató is azt mondja, hogy többet kellene a dolgozók közt tartózkodnia. Tegyük hozzá ehhez, hogy többször kellene mindannyiuk- nak — Bíró Lajos ü. b.-el- nöfcnefc is — betérni az igazgató irodájába egy-egy nyugodt, tiszta fejű beszélgetésre. Nagyon becsülendő, hogy az új üzemrész megindulásakor semmiféle fennakadás nem történt. A termelés folyamatos maradt. Az üzem vezetőinek akarategysége azonban még jobb vezetést fog hozni, és mindannyiuk számára külön- külön is maskönnyíti feladataik elvégzését: Fehér Kálmán Az újítás jó és hasznos dolog, ha abból a társadalomnak előnye származik. Greller Gyula, a Nagyatádi Fonalgyár festőmestere is kísérletezett, hogyan tudna faggyúból szappant készítem. Ez »eredménnyel-“ is járt, de abból — ahogy a rendőrségi nyomozás megállapította — a társadalomnak csak kára származott. A Nagyatádi Fonalgyám.ak nagymennyiségű szappanra volt szüksége. Greller vállalkozott, hogy faggyúból készít szappant. A faggyú azonban hatóságilag zárolt cikk, és egy kis utánjárásba kerül, amíg kiutalják. Ezért felkereste a nagyatádi fonsz 9-es számú húsboltjának vezetőjét. Szabó Józsefet. Megállaood- tak. az üzlet létrejött, melybe Azért se fize^ ek A z elmúlt hét egyik nap- ján nagy bajúszú, csizmás parasztember szállt fel Q Balaton-menti község vasútállomásán a Budapest felé tartó délutáni személyvonatra. Kezében két nagy, jól megrakott kosárral igyekezett magának kényelmes ülőhelyet keresni. Végül a sok folyosói mászkálás után abban a fülkében telepedett le, amelyikben én is utaztam. .4z egyik V;osarái a csomagtartóra tette, a másikat féltve, nagy gondossággal a pad alá rejtette el. Az utasok úgyszólván ügyet sem vetettek az öregre, mindenki merengett tovább az utazás egyhangúságában. Úgy jó fél óra telhetett el szótlanul, amikor a kalauz »■teljes gőzzel« félrelökte a fülke ajtaját és a menetjegyek felmutatására szólította fel a társaságot. Szaporán csattogott a jegylyukasztó a kalauz kezében. Már éppen távozni akart, amikor egy éles, elnyújtott kakaskukorékolás tört elő az öreg csizmás lábai között a pad alatt levő kosárból. Aztán egy másik har.g nyomban rákontrázott. Az utasok meglepetten néztek egymásra. A távozóban levő kalauz is visszalépett és vizsgáló szemmel nézett körül. Csak az öreg tett úgy, mintha mit sem hallott volna: mélabúsan szemlélte tovább az elsuhanó tájat. A kalauz erélyes kérdése törte meg a csendet. Ki szállít élő tyúkokat? Semmi válasz. Ismételten kérdezem, ki szállít élő tyúkokat? — mondta még szigorúbban. — En nem, én sem... Én sem, — hangzott a válasz jobbról is, balról is. — Akkor nem lehet más, csak maga — mutatott a hallgatag öregre. — No és? — vonogatta vállát az öreg, most már talán ez is baj? Nem úgy lopom őket! Egyébként is ezek nem tyúkok, hanem kakasok — jelentette ki határozottan. — Ne vicceljen kérem, nem érek rá én a maga vicceit hallgatni — mondta a kalauz. — N,em iHccelek én, ha akarja, meg is mutatom, kakasok ezek és nem tyúkok. A vömnek viszem, Pestre — magyarázkodott az öreg. — Aztán hány darabot visz? — érdeklődött tovább a kalauz. — Két kakast és egy tyúkot —felelte az öreg. — Szóval másfél pár — így a kalauz. — Ezennel megbírságolom húsz forintra, mert a fennálló vasúti szabályzat értelmében egy par élő szárnyasállatnal többet sem kakasból, sem tyúkból személykocsiban szó.llila- ni nem lehet. S ezzel már vette is elő a tömböt. — Már pedig én nem fizetek — mondta mergesen az örefj. Egy kakr.Ekukbrékolás nekeni nem ér húsz forintot. Mert ka ez az átkozott baromfi csendben marad, maga sohasem jött volna rá, hogy mi van a kosárban. — Én magával nem vitatkozom., fizet és kész — je- lentette ki a kalauz határozottan. TVem fizetek az atyaúris- ^ ’ tennek se — vágott vissza felugorva az öreg. — Különben is egyik fajta sincs több, mint egy pár, sem a kakas, sem■ a tyúk. — Ne nézzen bolondno.k hé — kiabált magából kikelve a kalauz. — Itt nem kakasokról és ty tikokról van szó, hanem szárnyasokról. Márpedig a kakasok es a yúkok szárnyasok. A magánál lévő két kakas meg az egy tyúk a legjobb indulata számítások szerint is meghaladja az egy parat. iiis— Akkor sem fizetek tölgött az öreg. — No majd meglátjuk, melyikünknek lesz igaza — vitázott a kalauz. — No és döglött szárnyasokat szabad szállítani? — kérdezte hirtelen az öreg. — Azt lehet, amennyit csak akar. — No akkor majd segítek a bajon. Erre kapta a kosarat, kirántotta a pad alól, kivette belőle az egyik kakast és a zsebkésével el akarta vágni a nyakát. A kalauz nyomban rákiáltott. T^igyelmeztetem, ha va- la mit itt összevérez, duplán megbüntetem. — Nem fizetek én se szimplán, se duplán — hörögte az öreg dühbe gurulva. — Mégis elszállítom mind a hármat, érti? Ezzel odarohant az ablakhoz, balkezével fejénél fogva kitartotta a kakast a vonatablakon és a jobbkezében lévő hatalmas zsebkéssel vágni kezdte a nyakat. S közben befelé figyelve mondoga- lódott a jegyzék kitöltésével foglalkozó kalauznak. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy az éles acélpenge úgy átszelte a kakas nyakát, hogy teste elvált a fejétől, s lezuhant a vasúti töltésre, a feje pedig az öreg kezében maradt. Több sem kellett a vitához, ez aztán mindent betetézett. Az öreg a kakas fejét belevágta a kosárba, a benne maradi két élő közé, odaállt a kalauz elé és fogai között sziszegte: — Nekem lett igazam, azért sem fizetek. A kalauz sem maradt adósa, távozás közben csak ennyit szólt vissza az öregnek: — Ha kettőt vallott volna be, egy szót sem szóltam volna. Wirtfa Lajos Szabó bevonta az fonsz 10-es számú húsboltjának vezetőjét, Koroncz Jánost is. Az fonsz húsboltjai faggyú kiutalással nem rendelkeztek. Ezért a közfogyasztásra kiutalt húsról szedték le a fagy- gyút a zsiradékot, s eladták a gyárnak. Vettek faggyút a csurgói vágóhíd vezetőjétől, Luka Istvántól 20 forintért kilóját, aki az áru egy részét a zákányi fmsz hús boltjából vásárolta hatósági áron. De elmentek faggyúért a keszthelyi belisoségboltba is. Később rájöttek, hogy az üzletet sokkal jövelelmezőbbé tehetik- A kényszervágott állatokat — 113 sertés és malac, 1 borjú — szántén feldolgozták, inegdarálták, összevagdal tál: s faggyúval keverték össze. A szövetkezetnél megromlott több mázsa margarin és szalonna ugyancsak »faggyúvá« lett. Vásároltak mintegy 15 mázsa pacalt és tőgyet De »faggyúvá« változott közel 100 mázsa só is, amit a gyárnak átadott faggyúba belekevertek. S mindezt miért tették? Azért, mert ők a kényszervágott állatok után 7,20—7,70-et fizettek: a pacal, a tógy és a belsőség alig került többe kilónként 3 forintnál: a só hivatalos ára 180 forint mázsánként, a gyártól pedig 23 forintot kaptak a faggyú kilójáérL forinttal »jutalmazták«, mert segítette csalásukat Vukics József, a fo- nalgyár vezetője úgy látszik nem ismerte azt a tanulságos közmondást hogy »addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér«. A gyár évi reprezentációs költsége 660 forint Maries János anyagbeszerzővel és Greller Gyula festőmesterrel megállapít'tak: meg kell védeni a gyár jó hírét, ezért illőképpen megvendégelik a külföldi vevőket. Honnan szerezzek a pénzt? Elhatározták, hogy a gyár kifizet a húsbolt vezetőknek a le nem szállított faggyú ellenében különböző összegeket, s a pénzt visszakérik tő- I lük. így is tettek. AlL'tólag ! 1600 forintot vettek át a hús- boltvezetőktől és költötték el »a gyár érdekében«. De vajon csak ennyit? ÜLI Ez az üzlet 1957 óta folyt a szövetkezet és a fonalgyár között, s 1959 elejéig tartott. A két húsboltvezetótől. Szabótól és Koroncztól kapott faggyúból összesen 281,5 mázsát szállítottak a fonalgyámak 642 000 forint értékben. Azzal, hogy a faggyúba különböző romlott húsokat kevertek, rontották a minőséget., s a gyár ezért a kelleténél jóval kisebb meny- nyiségű szappant tudott előállítani. A szakértő vegyészmérnök szerint a fonalgyárban a 281 és fél mázsa faggyúból 550 mázsa ipari szappant kellett volna kapni, de csak 318 és fél mázsa készült. A rossz minőség tehát 23 159 kilogramm szappan hiányt okozott. De nemcsak m-inőségrontást, hanem jelentős árdrágítást is követtek el. A faggyú hivatalos ára ugyanis 15,90 forint, ők pedig 23 forintért adták kilóját, így kilónként 7,10, összesen 121 452,60 forintos árdrágítást követtek el. A szakértő szerint az általuk leszállított fagy- gyúból mintegy 100 mázsa hiányzott, 230 000 forint értékben. A bűnszövetkezet által okozott kár: 324 369,60 forint. A Nagyatádi Fonalgyár íe- 1 lettes szerve, az Ú jpesti Céma- 1 gyár vezetői,, nemrégen levelet j írtak a rendőrség társadalom ; tulajdonvédelmi osztályának, melyben kérték, hogy Vukics József telepvezető ellen ne indítsanak bírósági eljárást. Felsorolják, hogy Vukics harminc év óta dolgozik a telepen, ismeri a feladatokat és szükség van munkájára. így indokolják állításukat: »Vulkics József a szabálytalan pénzszerzést a gyár érdekében tette ...« E levél minden sorát felháborodva olvastuk. Az Újpesti Cérnagyár vezetősége így akarja menteni visszaéléseket elkövetett dolgozóját Ha úgy látták, hogy a nagyatádi telepnek szüksége van nagyobb reprezentációra, akkor miért csak évi 660 forintot adtak? Annak eldöntését pedig, hogy bűnös-e Vukics József, bízzák a bíróságra. A Füredi utcai óvodában ötven kisgyerek jár ide, de mégegyszer ennyi jelentkező van, sőt a szülők napközit is szerelnének. De mint mindenütt, itt is probléma a helyiség kérdése. Az épületben egyetlen termük van, és az udvart sem tudják használni a kutya miatt. (Nem ártana intézkedni!) A kis óvodások részvételevei nemrégiben jelmezes karnevált rendeztek. A bevételt, 1800 forintot az óvoda szépítésére és a játékok felújítására fordították. A fonalgyárban Greller Gyula vette át a húsboltok által leszállított faggyút. Néhány esetben észrevette, hogy idegen anyagot és nagymennyiségű sót találni abban. Figyelmeztette üzlettársait, hogy ne .tegyék ezt, de ennek ellenére átvette az általuk szállított -keveréket Mégpedig azért, mert jelentős összeg ütötte a markát. Üzlettársaitól kilónként 3 forintot kapott Jutott ebből 20 000 forintos motorkerékpárra, 2600 forintos bőrkabátra, 3000 forintos cserép- kályhára stb. Üzlettársai nem voltak szűkmarkúak, 84 000 Szabó József, Koroncz János, Greller Gyula, Luka István, Vukics József bíróság előtt felel majd tettedért. De odakerül Maries János anyagbeszerző is, akinek tudnia kellett volna a faggyú hivatalos árát A bíróság elé kerül Horváth Ferenc, a nagyatádi fmsz ügyvezető elnöke és Knizsek Géza főkönyvelő is. S bár a húsboltvezetők mindkettőjükre terhelő vallomás te-ttek, ők tagadnak. Nem tudják, miért fizetett a fonalgyár 57-től a földművesszövetkezetnek, s nem tudják, mit szállított a húsbolt a gyárnak, ök állítólag úgy hallották, hogy zsiradékot. És mert nem tudtak semmiről, ezért vehette ki Szabó és Koroncz a hús-bolt kasszájából a csalással szerzett pénzt. A bíróságnak súlyos büntetést kell kiszabnia a társadalmi tulajdon fosztogatóira, és mindazokra, akik felületességükkel elősegítették a bűnszövetkezet tevékenységét, Szalal László
