Somogyi Néplap, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

SOMOGYI NÉPI-AP 3 Kedd 1959. március 5. 40 ÉVE TÖRTÉNT... Grófi birtok. vagy termelőszövetkezet? Termelőszövetkezet! A negyven évvel ezelőtti mező­gazdaság fellendítésének az egyetlen esziközét látták ebbein, akik felelősek voltak az ország élelmezésének biztosítá­sáért és a parasztság jövőjéért. Erre a gondolatra azonban nemcsak a közös gazdálkodás előnye biztatta a földmun­kást és a pártvezért, hanem kényszerítette a termelőszö­vetkezetek megszervezését egy szükségszerűen fellépő kö­rülmény is: az átmeiratődött grófok, bárók szabotázsai, akik képtelenek voltak a forradalom és a proletariátus szavát megérteni. így ír erről a Somogy megyei Szociáldemokrata Párt lapja: »Az eaerholdasok az októberi forradalom óta azt hangoz­tatták, hogy a rabszolga cselédekkel a békés megegyezést keresik. Míg színleg jóindulatot, a hosszú szenvedések fe­letti sajnálkozást mutatták, hátunk mögött szövetkeznék egymással, hogy ismét rabszolgává tegyék a föld népét. A békéltető és bérmegállapító bizottságban három napi nehéz küzdelem után teljesítették a cselédtestvérek köve­teléseit, de csak azért, hogy a megállapodást másnap föl­rúghassák. ; í . Megállapodásunk az volt, hogy a bizalmi testület meghallgatása után bocsáj tiható el a mezőgazdasági alkal­mazott, csakis a testület határozata dönthet ebben a kér­désben. Azonban mit látnak? Azóta nap-nap után száz­számra történnek a fölmoncások s taszítják bele a nyomo­rúságba cselédtársainkat. Hatalmas lángok csaptak föl Somogy megyében, s a becsületesen dolgozó nép nem alkuszik többé a gyújtoga- tókkal. A föld megcsalt népének ebben a lángtengerben csak egy lehet a jelszava: megmenteni, ami menthető. A nagybirtokokból szocialista termelőszövetkezeteket fogunk csinálni. A dolgozó nép élvezze munkájának gyü­mölcsét, s pusztuljanak a herék: a bárók, grófok, főher­cegek és a többi csirkefogók.« Kereskedelmi dolgozók a tsz községek jobb ellátásáért A Détduniántúli Vegyianyag, a Déldunántúli Papír és író­szer, a Déldunántúli Üvegérté­kesítő Vállalat dolgozói, szak- szervezeti gyűlésükön elhatá­rozták, hogy erejükhöz mérten segítik a termelőszövetkezeti mozgalmat. A gyűlésen a dol­gozók ‘beszámoltak arról, hogy örömmel látják a falun meg­indult egészséges fejlődést, örömmel tölti el a szívüket, hogy egymás után alakulnak a termelőszövetkezeti községek. »Mint a szocialista szektorhoz tartozó nagykereskedelmi vál­lalatok dolgozói minden segít­séget igyekszünk megadni a szocialista községeknek, hogy áruellátásuk megfelelő és bő­séges legyen« — határozott a szakszervezeti gyűlés. A dolgozók felajánlották, hogy a termelőszövetkezeti községek boltjainak rendelését soronkívül elkészítik és az autótúrával továbbítják a meg­rendelt árukat. A tsz-községek boltvezetőin múlik, idejében megkaipják-e az árut. Minél előbb adják postára a megren­delést, akkor nem lesz hiány áruban. Sogítö 'eánykezek A belegi KISZ-szervezet életéből Községünk ifjúságáról és te­vékenységéről eddig nem igen lehetett hallani: hogyan dol­goznák. milyen terveik van­nak? Egyedül a sportról, ami megmozgatta a falu fiatalságát, a KISZ-szervezet tagjait is. Az új vezetőség megválasz­tása után téli tervet készítet­tünk, amely szerint az elmúlt évben két műsoros est rende­zése várt a fiatalokra. Decem­ber 7-én kabaréműsort adtunk, bevételét az iskola fejlesztésé­re fordítottuk, s jól sikerült a vidám szilveszteri műsorunk is. Minden második hónapban taggyűlésit és minden két hét­ben vezetőségi ülést tartunk. Az ismeretterjesztő előadások sorozatában legutóbb Gábor Andorról tartottunk megemlé­kezést. A kézimunka-tanfölya- mot közösen szerveztük meg a nőtanáccsel, s öt kiszes részt vesz a szövetkezeti kultűrcso- port munkájában is. Szerveze­tünk anyagi gondokkal küszkö­dött, de a műsoros estek ren­dezésével e problémánk is megoldódott. Munfcatervünik- ben szerepelt még: kultúrmű­sor rendezése február 10-én. Ekkor adtuk elő nagy érdeklő­dés mellett: Jókai: Gazdag sze­gények című három felvonásos színművét. Színjátszóink jelen­leg a Latinka Sándor kulturá­lis seregszemle körzeti bemuta­tójára készülnek. A nőnap al­kalmából kultúrműsorral egy­bekötött bál rendezését tervez­zük. A sport területén is eredményesen dolgozott a be­legi sportkör és a KISZ. A téli spartakiádon sakkozóink a harmadik helyen végeztek. Je­lenleg már a tavaszi labdarú­gó-idényre készülődünk. Természetesen az elért ered­mények rendszeres és kitartó munkát követelnék, melyhez nagyon sok segítséget adott a községi pártszervezet és tanács. Elismerés és köszönet illeti Horváth Sándor és Kovács György pedagógusokat, akik nagyon sokat tettek kulturális és sportéletünk megjavításáért. llé.j.(as János Beleg GARAI ISTVÁN: MAGYAR PARASZT, 1959 Izzadok, pedig február van, inam, belsőm szinte remeg. Nehéz a lépés, amely rám vár — vagy csak oktalan rettenet? A mezsgye-karó végleg korhadt, valami új kell: szebb, nagyobb. A napsugár üzemben termel kukoricát, kenyér magot. Uralmon eddig csak az »én« volt, mától következik a »mi«. Nem kell gürcölve magányomban vetni, aratni, szántani. Uj úton Dózsa sok kaszása a régi keskeny volt, s rögös. Forrósítson a Nap. az izzó, a delelő, a vérvörös! Mozdul a falu, járás, ország, ki tétovázik, lemarad. Döntöttem: toll kell, tinta és egy Belépési nyilatkozat. 3 6. Ezen a fő bizonyítékon kí­vül volt még egy másik is: az erdészházban házkutatást tar­tottak, és találtak egy vadász­kést. Lecsavarták a nyelét és alatta száraz, de bőséges vér­nyomokat fedeztek fel. Hiába esküdözött az erdész, hogy ez­zel a késsel ölt meg húsvétkor egy fiatal vadkant — a nyo­mozó nem törődött a védekezé­sével. Fiatal, nagyravágyó és egy kicsit önhitt volt a rendőr. Él­vezettel vettette rá magát éle­te első »nagy ügyére«, és azt remélte, hogy az erdész az ügyesen nekiszegezett kereszt- kérdések súlya alatt nyomban megtörik, és vallani fog. mint a vízfolyás. Ezért mindjárt a letartóztatással kezdte, és igyekezett a tényeket hozzá­idomítani saját elképzeléséhez. Szevercev táskájába tette a véres nyelű kést, és visszatért Moszkvába. A vizsgálat igazol­ta, hogy a vér disznó vére. Eh­hez nem volt mit hozzátenni... ... Az erdész másnap meg­jelent Szevercev hívására, rá­pillantott Vrganov fényképé­rt. és nyomban felismerte ben­ne azt a vadászt, aki este visz- szahozta a baltát. 19. Volkov bőrkabátjának zsebé­ben Brajcev két trolibusz-je­gyet talált. A jegyek száma alapján megállapították, me­lyik hónap melyik napjának melyik órájában váltották a jegyet, sőt még körülbelül azt is, hogy melyik megállónál szánhattak le az utasok és merre utaztak. A nap megegyezett azzal, amelyen Volkov vadászni in­dult. A jegyet a 4-es trolibu­szon váltották és valószínűleg a Jakimanka sarkán levő meg­állónál. Szevercevnek hirtelen átvillant az ágyán a Szonjáék lakásán írt és el nem küldött távirat címzése: »...nka 2... «. Arra a következtetésre jutott, hogy Volkov Urganov- val az utóbbi lakásától nem messze találkozhatott. Csak­hogy a Jakimankeí 2-ben sen­ki sem lakott, aki a legcseké­lyebb mértékben is hasonlított volna Urganovra. Szevercev erre behívatta a kerület va I mennyi rendőrőrsének beosz­tottjait. Röviden ismertette ve­lük az ügyet, hogy érezzék az előttük álló feladat súlyát, és kiosztotta köztük Urganov fényképeit. Mindössze azt az egyet kívánta tőlük, hogy még ma vizsgálják át a hozzájuk tartozó házakat, és ha bárhol is valamilyen gyanús egyént találnak, azonnal jelentsék. Karpov, az egyik rendőr is­merősnek találta a képet. »Va­jon nem az a fiatalember, akit majdnem megbüntettem, mert elfelejtett bejelentkezni?« — morfondírozott magában. Hazafelé tartva keservesen törte a fejét, hogy is hívták azt az embert. Poszencovnak, vagy Pocsencovnak, de hogy nem Urganowuik, az holt biz- tos ... Smf Hirtelen gombit egyet, és az őrs helyett ar kerületi kapi­tányságra ment be, a szemé­lyi igazolványok osztályára. Az igazolványokkal foglala­toskodó fiatal rendőrnőnek szigorú titoktartás terhe mel­lett elmondta, milyen megbí­zást kapott Szevercevtöl, és megkérte, legyen segítségére a név megállapításában. Mint kiderült, nem Poszencovnak, se Tóth néni fázósan húzta ősz- sze a kopott kendőt a vállán, amint a jeges járdán öreg, csoszogó léptekkel a suszter­hez indult. Ö már csak így mondja ezután is, pedig a mű­hely ajtaja fölött már néhány éve úgy hirdeti a festett desz­katábla: Somogyszobi Vegyes­ipari Ktsz cipész részlege. Február morcán, rosszallón, unalmas-szürke egével jött, s hideg ostor-szelekkel. Tóth né­ni ugyan nem így fogalmazta meg magának a telet, hanem a lábbelire gondolt, ami most bizony megint elszakadt, pedig nem is olyan régen ja­víttatta. »Hiába, ez is kiörege­dett már-«. Nem a magáé, a lá­nyé. Igaz, dolgozni nem tud, szegény, dehát cipő, ruha, éle­lem akkor is kell neki. Hét éve betegedett meg. 26 éves korá­tól többet volt kórházban, mint odahaza. Kaposváron, Marcaliban, s legutóbb Buda­pesten. Ott is úgy szerették az ápolók, és olyan barátságosak voltak azok a komoly, tudós doktor urak is. Az agydaganat veszedelmes dolog, de Tóth néni remél: lám, most már menni is tud egy keveset a bot­tal, aztán, ha megoperálnák, talán ... de ettől fél a lány ... A műhelyben az asztalra tette a két kifestett cipőt. — Csinálják meg kedveseim, ne kelljen így kecmeregni ben­ne a kislányomnak. A szűk helyiségben iskolás lányok száján húzódik széles­re a mosoly a néni öreges, fur­csán formált szavai hallatán. Aztán elkomolyodnak. A ktsz cipész i észlegének vezető­je magyarázza: — Egymaguk vannak, senki segítőjük nincs. 200 forint nyugdíja sincs a néninek, né­hány évig volt takarítónő a földművesszövetkezetnél, az­tán a tanácsnál Kis kertjük van, de mostanában ő is so­kat betegeskedik, nem tud dolgozni benne. Németh Éva, Szöllősi Edit és az apró termetű Faggyas Marika nagyon komolyan és kicsit szégyenkezve hallgat­ják. Dehát ők nem tudták, hogy ... ők csak a beszédét... de most már azt sem nevetik. Elgondolkodva indulnak az is­kola felé ... ... Múltkor 30 forintot fize­tett a cipő javításáért... és beteg mind a kettő... talán az ennivalójuk is elfogyot... ha mi most... Egymásra néztek. Nem is kellett beszélniük, mindegyi­kük azt gondolta, amit a má­sik. Egy kevés bab, szalonna, to­jás, liszt, cukor, kis tűzifa ha­mar összejött. Csak féltek ki­csit: — Hátha megbántjuk őket, talán nem is vennék szívesen. Aztán mégis bekopogtak a ré­gi ház alacsony ajtaján. — Olyan aranyosak, olyan kedvesek voltak — Tóth néni most is majdnem könnyezve így emlékezik. — Nem tud­tuk, mit akar az a sok kis­lány. — Talán még most sem tudja, hogy a kislányok a Ga­lamb őrs tagjai, s Németh Éva az őrsvezető. — Megkérdezték, hogyan, miből élünk, aztán nem szóltak semmit, csak le­rakták az asztalra a sok min­dent. Olyan drágák — ezt is­mételgeti, meg: kedvesek, ara­nyosak. — Megkérdezték azt is, hogy segítsenek-e valamit ide­bent, vagy a ház körül. — Majd tavasszal aranyos­káim, a kertben, ha már ás­ni kell — s hálálkodott, meg köszönt, köszönt mindent. Alighogy elmentek, kopog* tatnak, s tódul be megint a sok lány. Az asztalon, széken alig jut hely a csomagoknak. — Szőlőst Edit hatodik osztá­lyosokból álló őrse, a Gyöngy­virág tagjai jöttek. — Hát ti is? — Tóth néni nem is tudta, hogy mit mond­hatna, hogyan köszönje meg. A télen már bizony szűkö­sen nehezen teltek a napok, s most itt vannak ezek a gyere­kek, előbb amazok. Mennyi élelmet hoztak! Dolgozni is segítenének... Február morcán kergette szél-ostoraival odakinn a szür­ke felhőgomolyagot. A beteg házikóba azonban bekandikált mosolygón az örök-vidám Gyerek-tél. A játékos, a paj­kos, csintalan, gondtalan fia­talságunk hancúrozó, hólabdás tele. S kacagott a barna, kék fekete úttörő-szemekből. — öregasszony vagyok, de ilyen gyerekeket nem láttam még életemben. Azt mondja a lányom egyik délután: meg kellene köszönnünk nekik le­vélben, írjunk az iskola igaz­gatójának. — Hátha azt hiszi, mon­dom: azért tesszük, hogy se­gítsenek ezután is, hogy ei- várjuk.., Aztán mégis papír, ceruza került elő. Az öreg ujjat kö­zött nehezen formálta a ceru­za a betűket. A kis Németh Évák, SzSlősi Editek pedig készülődnek: ez­után rendszeresen és felváltva látogatják az őrsök özvegy Tóth Istvánná régi házát. Ter­vezik már, hogy húsvétkor a sonka és torma mellé a leg­szebben sikerültek közül hi­ntés tojás is kerül majd Tóth néniék asztalára. Virányi Pál Valósuljanak meg Buzsákon is a párt művelődéspolitikai irányelvei! A buzsáki kommunisták új­ságolvasó emberek, tudnak a közelmúltban összehívott or­szágos kulturális aktívaérte­kezletről, ahol megjelölték a pártszervezetek és a kommu­nisták feladatait a párt műve­lődési irányelveivel kapcsolat­ban. A baj ott kezdődik, hogy csak tudnak róla, a határo­zat megvalósításáért eddig még keveset tettek. A párttitkár taggyűlésen ismertette az MSZMP művelődéspolitikai irányelveit, a tagok mégis ke­veset tudnak az irányelvek je­lentőségéről. A jelenlegi párttitkár Gyi- mesi Lajos pedagógus. Szobá­jában ott tornyosodnak az ab­lakpárkányon a Kossuth Ki­adó kiadványai. nem Pocsencovnak híviák az illetőt, Hanem Pocsepcov Jev-\ szej Matvejevicsnek, aki Rósz-: tovban született, és Moszkvá­ban egy Avgyejeva nevű nyugdíjas öregasszony albérlő­iéként ideiglenesen jelentke­zett be. Avgyejevát a konyhában ta­lálta, éppen hagymás rántot- tát sütött. Karpov megkérdez­te, hogy szolgál az egészsége, hogy-mint éldegél, majd. gon­dolván, hogy ennyi elég is lesz bevezetésnek, mindjárt rátért lyegre. Miért, mi baj van vele? — kérdezte riadtan az öreg­asszony. — Hiszen már beje­lentkezett! Még február 25-én. — Most nem arról van szó — fogta sultogóra a hangját a rendőr. — Mondja, milyen ember? Nem szokott inni, han­goskodni? — Miből gondolja? — ámul­dozott Avgyejeva. — Csak nem érkezett feljelentés elle­ne? — Feljelentés nem érkezett, de ... — Karpov óvatosan kö­rülnézett, és miután meggyő­ződött róla, hogy senki sincs a közelben, titokzatos képpel előhúzta az imént kapott fény­képet. Ö az? — Ö — bólintott az asszony. — Valami baj van vele? — Nem, semmi — nyugtatta meg Karpov, és hogy gyorsan másra fordítsa a szót, a sis-; teregni kezdő rántotta felé bö-1 köt: — Vacsorázni készül? Folytatjuk — — Sajnos nem vásárolják a propaganda anyagot... Tavaly ősszel Buzsákon is megindult a pártok tatás. Min­denki nagy lelkesedéssel látott munkához, örültek az emberek, hogy képezhetik magukat, hogy jobban elsajátíthatják a marxizrnus-lenmizmus tanítá­sait. Az Időszerű kérdések tan­folyama azonban hamarosan véget ért. öt, vagy hat előadás után már nem volt, aki szítsa, táplálja a tüzet, nem volt, aki összefogja az emebereket. A buzsáki pártszervezetben túl­nyomórészt paraszt párttagok vannak. Hol eljöttek az okta­tásra, hol otthon maradtak. Természetesen két-három em­berrel semmit sem lehet kez­deni. A párttagok kötelessége ál­landóan képezni magukat, ‘kö­telességük növelni marxista tudásukat, hisz ©nélkül nem képesek a falu előbbrejutásá- é.rt dolgozni. De úgy látszik le­mondanak önművelésükről, képzésükről. így nem csoda, ha csigatempóban valósulnak meg a művelődéspolitikai irányel­vek. A pártvezetőség minden tagját, de elsősorban a párttit­kárt terheli a felelősség. Hatá­rozottan mag kellett volna mondani az első elmaradt sze­minárium után: kommunista kötelességetek, hogy eljárjatok az Időszerű kérdéseik tanfolya­mára, hiszen magatok jelent­kezetek. De ez elmaradt. Ilyen közönyösség láttán ne­hezen várható, hogy az orszá­gos aktívaértekezleten elhang­zott irányelvek minél előbb .megvalósuljanak Buzsákon. Pedig erre a községre is vo­natkozik, hogy: »A kulturális munkának a pártmunka szer­ves részévé kell válni. Végér­vényesen száműzni kell azt a szemléletet, hogy a kulturális kérdések csak az értelmiségre tartoznak, vagy legfeljebb azokra a pártfunkcionáriu- sokra, akik a kulturális terü­leten dolgoznak. Világossá kell tenni: itt a munkásosztály, a szocialista forradalom ügyéről van szó és az előrehaladás a győzelem feltétele itt is a mun­kásosztály harca, a párt veze­tése.« Nem dicsekedhetnek a bu- zsákiak azzal sem, hogy a téli irtvvot sikeresen megvalósít­ják. Az ismereUerie.-7<ö elő­adásokra nem egyszer két-há­rom érdeklődő megy el. A pe­dagógusok mindent megtesz­nek a siker érdekében, beír­ják például a gyermekek ellen­őrzőjébe az előadás időpontját, hogy a szülők tudjanak a ren­dezvényről, de hiába. A rész- vétlenségért felelős a tanács is, nem szervezi meg kellőképpen az előadásokat, hibásaik a párt­tagok. mert ők távol tartják magúikat a rendezvényektől, holott nekik kellene a leglelke­sebben agitálni személyes meg- jelenésükkaL Eddig hat elő­adás volt a községben. Az ál­latorvos előadiása érdekelte az embereket, akkor meg is je­lentek a község lakói. Meg­jegyzendő: ha erre szívesen el­jöttek az emberek, feltehető, hogy a rossz témaválasztás okozta a közönyt. A jövőben sokkal körültekintőbben kell tervezni. Ezüstkalászos tanfolyam is indult a (községben — ez is fél­beszakadt. A sok nekibuzdulás és megtorpanás arra enged kö­vetkeztetni, hogy a pártszerve­zet csak addig tevékenykedik, amíg a tanfolyam megindul, a terv elkészül. Utána azonban nem segíti a megvalósulást, nem ellenőrzi az előadások, tanfolyamok látogatottságát, nem igyeikszik sikerét biztosí­tani Sajnos, a színdarab bemuta­tások is magukon viselik a pártszervezet engedékenysé­gét. Buzsákon ez a nézet kapott lábra: »Itt kevés színdarabot mutattak be eddig. Először te­hát meg kell szea-ettetni a köz­ség lakóival a «színházasdit. Ehhez az szükséges, hegy a legalsó fokon kezdjük, mutas­sunk be hát olyan könnyű da­rabokat, mint a Cigány; a Vén bakancsos és fia, a huszár«. A párttitkár egyetemet vég­zett pedagógus, képzett mar­xista, mégsem hívta fel a párt­vezetőség figyelmét, hogy le kell küzdeni ezt a káros nézetet. A pártszervezet nem tört lándzsát azért, hogy mai tárgyú színda­rabokat mutassanak be a ki- szesek: maradtak hát a nép­színművek. Ha azt akarják a buzsáki kommunistáik, hogy községük­ben is megvalósuljanak a párt művelődéspolitikai irányelvei, sokkal határozottabban és na­gyobb lelkesedéssel kell mun­kához látniuk! Lajos t*é»a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents