Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-18 / 41. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Szerda, 1959. február 18. SOMOGYI PUSZTÁK 1959-BEN T? iportsorozatunkat befejez- tűk. Munkatársaink több mint féltucatnyi pusztára látogattak el a közelmúltban, bogy ismerkedjenek az ott lakó emberek életével, örömeivel, gondjaival. Tapasztalataik egy- egy részét — amennyire lapunk terjedelme megengedte — megírták az újságba. Sorozatunk indításánál az a cél vezetett foenntimeket. bogy ráirányítsuk a közvélemény, főleg pedig az illetékes párt- és állami szervek figyelmét a puszták mai népének problémáira. Milyen főbb tanulságokat adtak pusztai látogatásaink? — erről szólunk most, a riportsorozatot lezáró cikkünkben. örvendetesen láttuk, hogy a puszta — a Horthy-rendSiZer- ben vett értelemben — nem puszta már. Munkanélküliség miatt nem sanyarognak családok; kukoricalisztből sütött kenyéren sehol sem tengetik életüket, és rongyokba bugyo- lált lábú vagy cipőhiány miatt iskolába járni nem tudó gyermekekkel sem találkoztunk. Mindenünnen elűzte a felszabadulás a létbizonytalanság sötét felhőit a régi világ uraival és kiszolgálóival együtt. Ember, egyenes gerincű ember lett az egykori cseléd, akinek egyetlen porcikája sem kívánja vissza a keserves múltat. Tudatosan vagy kevésbé úgy, de a náphatalom mellett áll a puszták mai népe. Egyet-egyet léptek előre a munkásfiatalom éveiben, s változtak, javultak életfetéteJeik. A legnagyobb változást a föd reform hozta a pusztára; a föld verejtékező, éjt nappallá téve gürcölő robo- tosaiból a föld gazdájává lettek a cselédek. Ezt a polgári demokratikus követelést, az úti földek szétosztását szocializmust építő népi demokráciánk történelmének első szakasza valósította meg. Ám ez volna a pusztai jólét netovábbja? A földosztás véglegesen megoldotta talán a cselédek életkérdéseit? Nem, nem így van. A melyik pusztán megve- tette lábát a szocializmus, ott többé-kevés'bé már egyenesbe jött az emberek élete. Az állami gazdaságok és üzemegységeik— az ország erejéhez mérten — sokat tettek a feudális állapotok felszámolásáért. Szétválasztották a közös konyhákat, padlót rakattak a szoba földjére, villanyt vittek a puszta sötétjének száműzésére. Nem tagadjuk: ezen a téren is van még tennivaló. Tudjuk, hogy az állam meg is teszi a magáét. De mihez kezdtek az új gazdák? Hihetetlen akarással, nagy nekibuzdulással fogták meg a munkát mindkét kezükkel a saját földjükön. Az értelmesebbek, az előbbrelótók — mint például a potonypusz- taiak, a németsűrűiek egy kis csoportja — egyesítették erejüket, szövetkezetbe tömörültek. A többi pedig egymagában vesződik a kisparcelláján. A néhány holdon mindent meg akar termelni: búzát, rozsot, cukornak valót is, burgonyát, kukoricát, takarmányt stb. Többségük évről évre látja, hogy nem úgy megy a gazdálkodás, ahogyan szeretné. Egyrészt vajmi kevés jut a piacra, mert több a kenyérkérő száj, mint a kenyérikereső kéz — másrészt fogytán a föld termőereje, mert a pár holdas gazJól sikerült a pogányszentpéteri KISZ-szervezet műsoros estje (Levelezőnktől.) Hétfőn, a főpróba után a szereplők megbeszélték az utolsó tennivalókat. Kedden 2 óra körül összejöttek 'a fiatalok, és a fiúk nekikezdtek felsúrolni a padlót. A lányok közül csak kettő-három állta a szavát, de ők is ünneplőben jelentek meg. Délután 5 órakor a gyerekeknek játszották el a jeleneteket. Nagyon tetszhetett, mert sokat tapsoltak. Közben a lányok feldíszítették a termet, s 6 óra körül már sereglett a sok néző a művelődési otthonba. 7 órára zsúfolásig megtelt a nagyterem. Bakonyi Erzsébet tanító, a KISZ kultúrfelelőse megnyitójával kezdődött meg a műsor. Novák Ferenc szavalata után a KISZ 12 tagú tánccsoportja — mint a művelődési otthon avatásakor is — aratott nagy tetszést. Nagy sikere volt a »-Vonósnégyes« című vidám jelenetnek is. (Kövecses, Czi- póth, Novák F., és Novák J. előadásában.) A műsor után a szereplők átadták helyüket a Vékósi-zenekarnak, s megkezdődött a tánc. A bejáratnál büfé várta a vendégeket: szendvics, rumos tea, csokoládé stb. A táncolok vidám forgatagát a tombola szakította félbe, főnyereménye: egy torta. A szerencsés nyertes Bakonyi Erzsébet lett. A hangulat reggel felé érte el tetőfokát, kivilágos kivirradtig szólt a zene, ropták a táncot fiatalok, idősek egyaránt. A jól sikerült est a kiszesek (főleg a fiúk), a nőtanács elnöke (Kardos Józsefiré) és a sok önkéntes segítő jó munkájának eredménye volt. Az egyre erősödő pogányszentpéteri KISZ-szervezet — reméljük — még sok szép és kellemes estét fog szerezni a falu népének. daság nem tud elegendő istál- lósjószágot eltartani. Siralmas kallódása ez a drága földnek — annak a földnek, amely valaha oly sok szorgalmas cselédet tengetett, és megannyi do- logtalan cselédnyúzó urat hizlalt kövérre. jVT erre vigyen hát a mai puszták útja holnap, de jobb, ha még ma? A szövetkezés felé. A volt cselédek jól tudják, hiszen tulajdon szemükkel látták, sőt a tulajdon kezük munkájával tették lehetővé, hogy a nagybirtokok sokkal több. értékesebb árut termeltek, mint az egyéni parasztgazdaságok. Előttük van tehát a nagyüzemi példa a múltból, és körülöttük megszülettek a többtermelés. a jobb paraszti élet mai mutatói, a % termelőszövetkezetek. Erre,. a paraszti szövetkezés útjára kell lépniük a puszták cselédből lett egyéni gazdáinak is. A volt cselédek szövetkezetbe szervezése nem csupán gazdasági, hanem politikai kérdés is. Emlékszünk rá, hogy úgyszólván a felszabadulás másnapján a kommunista párt a pusztákra küldte agitátorait, s a cselédsorból kiemelt új gazdák jelentős része beállt a pártba az első hívó szóra. Azóta sem került messzebbre — kilométerekben mérve — a ♦ puszta a falutól, a várostól t Most is feladata minden párt-í munkásnak, hogy világosságot | vigyen — élőszóval — a pusz-j tára! Várja ezt a baráti, elv-t társi közelséget a puszta! Nem-J régiben a Nágocs melletti Gi-| zella-imajorban jártunk. A hét * családfő egyszerre összegyűlj $ és érdeklődött a faluiban folyoj forradalmi átalakulás iránt Aj tanácselnök és a tsz-elnök í hosszasan elbeszélgetett velük. ♦ A major lakói nem mondtak j semmi bizonyosat. Másnap í testületileg bevonultak a tsz í közgyűlésére, és kérték felvé-t telüket * ♦ a valahol, akkor a pusz- J tákan nagyon is elkel a ! szövetkezésre buzdító szó. Já-» ratnak ugyan néhány újságot* itt-ott rádió is szól — s olyan is, amelyet nemcsak a Kos- suth-adó hullámhosszára lehet beállítani... A mi eszméinket kell megértetni a pusztán lakó emberekkel. Életük, sorsuk, jövőjük nem eshet ki látókörünkből. Törekedjék hát arra mindenki — akit illet —, hogy a jobb paraszti élet hívó szava eljusson a legeldugottabb pusztába is. Szervezzük szövetkezetekbe, szövetkezeti üzemegységekbe a pusztán élő egyéni gazdákat, hogy többet és könnyebben termelhessenek, s abból jobban éljenek, többet adhassanak az országnak, hosv cserébe az ország is adhasson bekötő utat, villanyt, kuitúr- otthont minden szövetkezeti pusztának. A MUNKÁSOSZTÁL LEG SA JÁ TA E B ÜGYE H Az üzemek, vállalatok falura küldték legjobb dolgozóikat, hogy tevékenyen vegyenek részt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A munkásosztály derék fiai a dolgozó parasztok iránti hü szövetségesi kötelességüket teljesítik azzal, hogy személyesen viszik el a jobb életre hívó szót a falu népének. A dolgozó parasztok szövetkezetbe tömörítéséhez más módon is ad anyagi, politikai segítséget a munkásosztály. Teszi ezt azért, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése egész társadalmunk érdeke, következésképpen a vezető osztálynak, a munkásosztálynak legsa- játabb ügye. Hazánkban a munkásosztály vezetésével építjük a szocializmust. A városon befejeztük, a falun elkezdtük az új rend megteremtését. Társadalmunk szocialista átalakítása — amint a Központi Bizottság decemberi határozata mondja — csak a mezőgazdaság szocialista átszervezésével válik teljessé. Azért van ez így, mert csak ezzel szüntethetjük meg a népgazdaság egész területén az embernek ember által való kizsákmányolását, csak ezzel foszthatjuk meg mindenütt gazdasági alapjuktól azokat az erőket, amelyek a kapitalizmus visszaállítására törekednek, csak ezzel vesszük elejét újabb ilyen erők keletkezésének — folytatódik a párthatározat. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségesei egymásnak. A földesúri birtokok szétosztása, a föld megvédése a felszabadulás utáni években, majd pedig az ellenforradalmat követő időkben — olyan munkástett, amelyet soha nem felejthet el a dolgozó parasztság. Népi demokráciánkban a hatalom a munkásosztály kezében van, s a hatalom gyakorlásában részt vesznek a dolgozó parasztok. Mindez arról tanúskodik, hogy — túl a város és falu árucsere-kapcsolatán — a politikai élet erős szálai fűzik egymáshoz társadalmunk két alapvető osztályát. Ez a szövetség akkor válik sziklaszilárddá, ha a dolgozó paraszt, mint szövetkezeti tag, eltán- toríthatatlanul a munkás mellé áll. Az ellen- forradalom a többek között azt is megmutatta, hogy a munkásosztály legszilárdabb támasza, leghűségesebb szövetségese a falun, a termelőszövetkezeti parasztság. Amíg az egyéni kisparcella, a magánvagyon uralkodik a falun, addig megvan a kapitalizmus visszaállításának veszélye. Akinek öt holdja van, még ötöt akar venni hozzá, hogy mindkét fiára ugyanakkora birtokot hagyhasson; aki húsz holdat mond magáénak, még nagyobb vagyon fölött akar rendelkezni, hogy több haszna legyen — mások kizsákmányolása révén is. Testvér a testvérrel, fiú az apával akár bírókra is kel, hogy egy ekehaj tásnyi földdel nagyobbat szerezzen. Ez a kapitalizmus farkastörvénye — az erősebb eltapossa a gyengébbet. A mi világunk más erkölcs alapján rendezkedik be: ki menynyit dolgozik, annyit ér. Ez az elv az iparban már érvényesül, a mezőgazdaságban is meg kell valósulnia. így válik egységesen szocialistává a város után a falu is. Ha a dolgozó parasztok meggyőzése útján nagyüzemi táblákba hoztuk össze a kisparcellákat, akkor már nem a vagy óné, hanem a munkáé lesz a döntő szó a mezőgazdaságban is. Érthető, hogy a falu szcialista átalakítása nemcsak paraszti érdek, hanem munkásérdek is. A munkás—paraszt szövetség legfőbb politikai célkitűzése — népi demokráciánk fejlődésének mostani szakaszában, az új társadalmi rend felépítéséig — a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Hiba volna nem látni, hogy i oletárdiktatúránk alapja, a munkás—paraszt szövetség az ellenforradalom óta nagyon megerősödött. A két testvéri osztály kapcsolatának sajátos jellemzője, hogy a szocializmus szilárd hívei — a munkások — kötöttek szövetséget a szocializmus ingadozó híveivel — a kisárutermelő parasztokkal. De jellemzi a szövetséget az is, hogy annak vezető ereje a munkásosztály! Ezért kötelessége a munkásosztálynak, hogy teljessé, eltéphetetlenné tegye a munkás—paraszt szövetséget azzal, hogy a szocializmus útjára vezeti a dolgozó parasztságot. Megyénk falvaiban munkások járják a házakat a szövetkezeti eszme propagálóiként. Akik az üzemekben maradtak, a gépek mellett dolgoznak, hogy a tsz-szervezés idején se álljon meg az ipar szívverése, azoknak is van politikai tennivalójuk a mezőgazdaság szocialista átalakításában. Győzzék meg a falun élő, paraszti munkával foglalkozó hozzátartozóikat vagy faluról bejáró társaikat a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről és szükségességéről. A gyárak, üzemek munkásai ne csak az új szövetkezetek szervezésében vegyenek részt, hanem adjanak segítséget a közös gazdaságok működéséhez — főleg beindításához, de később is. Indítsanak széleskörű patronázs-mozgálmát a szocializmus útjára most rálépett paraszttestvéreik, hű szövetségeseik megsegítésére. Amint a falura küldött agitációs csoportok megalakításában, úgy az új szövetkezetek patronálásában is a párt- szervezeteké legyen a kezdeményező szerep. Politikai és gazdasági segítséget adni a szocializmus felé induló parasztságnak — ez a munkásosztály legsajátabb ügye. A fonyódi járás népművelési munkájáról (Tudósitónktól.) A napokban mintegy 250 kultúraktíva — pedagógus, népművelési ügyvézető, könyvtáros, KISZ-titkár — töltötte meg a Fonyódi Járási Tanács nagytermét. Az értekezleten megjelent többek között Horváth László. a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Honfi István osztályvezetőhelyettes, Bagó Gyula, a járási tanács elnöke, Nemes János, a járási pártbizottság első titkára. A járás kulturális hely26. — Nesze. És mondd meg Mitykának, üdvözlöm. — Benyúlt a zsebébe. — Nézz csak körül, nincs senki a közelben? — Kincs. Add már. — Vigyázz, meg van töltve. — Tudom — mondta. Abban a pillanatban, mikor a Halász odaadta a pisztolyt, hátulról vaskarok ragadták meg, és egy hang a fülébe súgta: — Csak nyugalom, fiatalember. Semmi baj. Meg ne próbáljon lelépni... Nesztelenül lefékezett egy autó mellettük, és a következő pillanatban épp olyan halkan tovasuhant. Aralicseva egyedül maradt a járdaszélen. A mozipénztár előtt épp úgy tolongott a nép, mint az imént. Még a körülöttük lábatlanko- dó suhancok sem vettek észre semmit. 14. A pisztolyt körülbelül egy órán át tartották benn a technikai osztályon. Ezalatt sok mindent sikerült tisztázni. Megállapították, hogy mindkét hüvelyt, melyet Szevercev a páncélszekrényében őrzött — » Kasirai úti ház udvarán találtat is, és a rendörhadnagy vállábái kioperált golyóhoz tartozót is — ebből az 1933-as TT-pisztolyból lőtték ki... A számmal egy kis baj volt: nyoma sem látszott. Márpedig mindenképpen tudni kellett, mert egyedül a szám a lapján lehet rekonstruálni a pisztoly élettörténetét, megállapítani, milyen úton-viódon került bűnös kezekbe. Sajnos, a Bagrov szobájában talált Beretta esetében ezt nem lehetett megállapítani, mert a Beretta külföldi eredetű volt, lehet, hogy az első tulajdonosa egyenesen külföldről kapta vagy hozta, ezért a számát nem tartották nyilván. A tulai Tokarjov- gyár készítményei azonban egytől-egyig be voltak jegyezve, ezt tehát mindenképpen meg kellett tudni. A pisztolyba a számot préssel ütik bele. De, hogy lehet megtudni a számot, ha a felső fémréteget lereszelik, és a szám helyét lecsiszolják? Laikus ésszel azt hinné az ember, hogy sehogy. Pedig nem így van. A fém jelen esetben acél, mint minden szervetlen anyag, molekulákból áll. Ott tehát, ahol a számot belenyomták, a molekuláknak feltétlenül ösz- szébb kellett szorulniuk, mégpedig nemcsak a fémnek felső rétegében, hanem sokkal mélyebben is. Tehát bármilyen gondosan lecdszolják is a számot, szükség esetén mindig meg lehet állapítani. Megfelelő eszközök segítségével ez sikerült is. A rekonstruált számot — 0802 — továbbították a megfelelő szervnek, hogy állapítsa meg, kié volt a pisztoly azelőtt. Szonja betartotta az ígéretét, és másnap is megjelent. Az orvos azonban most sem engedte be a beteghez. És most sem sikerült megvesztegetnie a ruhatárosnőt, sem a folyosói ügyeletes nővért. De ezúttal Aralicseva sem adhatta át Bá- szovnak az újabb porció almát és az újabb levelet. Ellenben odaadta a lánynak Bászov előző napi levelét. Nyomban felbontotta, és a nővérnek hátat fordítva átfutotta a sorokat. — Külön megkért, hogy mondjam meg: feltétlenül intézze el ma vagy holnap este — ismételte el Aralicseva azt, amit Bászovtól előző nap hallott. A lány megköszönte, és tíz rubelt nyomott a kezébe. Ludmilla Aralicseva a pénzt szó nélkül a zsebébe süllyesztette. Az aznap esti hadművelet egy kicsit nehezebb volt, mint az előző napi Brajcev előtte két órán át próbálta a jelenetet néhány fiúval. Grinjuk csíkos trikót és rövid, szűk kabátot húzott, hetyke micisapkát tett a fejére, és hányaveti képpel lődörgött a ».Dinamo« mozipénztára előtt. Negyed kilenckor Brajcev megmutatta az egyik fiúnak a metro állomásáról kilépő Szon- ját. A fiú utánaszaladt a lánynak, és megkérdezte, nem kell-e neki mozijegy. — Nem, de ... várj csak! — Minek? — Nem ismered véletlenül a Halászt? — Dehogynem. Az ott, a csíkos trikóban. De magának mi dolga van vele? — kérdezte a kölyök, leplezetlen kíváncsisággal függesztve a lányra a szemét. — Ne légy kíváncsi, meri hamar megöregszel — fricskáz- ta meg az orrát a lány, siető- sebbre fogva lépteit. A fiú helyeslő pillantással kísérte. Szemlátomást tetszett neki. De legfőképpen saját magával volt megelégedve, és az utolérhetetlen Sherlock Holmes-ot ebben a pillanatban primitív dilettánsnak tartotta. — Te vagy a Halász? — kérdezte Szonja Grinjuktól. — Folytatjuk — zetének általános elemzésével Framberger Mihály, a járási pártbizottság agit.-prop. osztályának vezetője foglalkozott. Megállapította, hogy a kultúr- aktívák jó munkát végeztele, bár nem mindenütt ismerték fel, hogy a kultúrának teljes mértékben a szocialista átalakulást kell szolgálnia. Sokkal több mai témájú színdarabot, jelenetet kell előadni, mert a falu igényeinek helyes irányú megváltoztatása feltétlenül ezt kívánja meg. Bírálta a fiatal értelmiség egy részének helytelen — az idősebbekkel szemben tanúsított tiszteletlen — magatartását. Örömmel beszélt a községi KISZ-szervezetek aktív, áldozatkész munkájáról — bár szervezeti életüket több politikai tartalommal kell megtölteni. Gál József művelődésügyi felügyelő a népművelési munkát értékelte. Beszámolójában részletesen foglalkozott a községek kulturális helyzetével és a járási művelődési ház munkájával. Nemes János elvtárs a pedagógusok iskolánkívüli nevelőmunkájának fontosságáról beszélt. A pártbizottság köszönetét tolmácsolta a kultúrak- tíváknak a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó munkában való közreműködésükért. Bagó Gyula elvtárs a színdarabok és a művészeti munka színvonalának emelését tartja az egyik legfontosabb feladatnak. Horváth László elvtárs hozzászólásában a tudat átalakításának fontosságáról beszélt. — A leghatásosabb fegyver ezen a téren a helyesen alkalmazott ismeretterjesztés — mondotta —, majd arról beszélt, hogy a megyei tanács előkészítő tanfolyamot rendez az ismeretterjesztő előadásokat tartó aktívák részére. A hozzászólásokra Gál Józséf válaszolt, majd bezárta a sok hasznos tanácsot nyújtó értekezletet. Osztják már a nyereségrészesedést az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaságban O O Az Észak-Somogyi Állami Erdőgazdaság üzemi tanácsa a legutóbbi ülésén foglalkozott a 200 000 forintra rúgó nyereség- részesedés szétosztásával Az erdőgazdaság igazgatósága és az üzemi tanács együttesen a legalaposabb körültekintéssel úgy határozott, hogy 850 dolgozó részesül nyereségrészesedésben. Ebből 620 fizikai munkás. Az erdőgazdaság zamárdi központjában február 16-án kiosztották a nyereségrészesedést. Az egyes erdészetekben és külső munkaterületeiken február 16—21 között az üzemi tanácskozások alkalmával kapják meg a dolgozók a rájuk eső összeget. Láhodon is alakult új tsz (Tudósítónktól.) Lábod községben is megélénkült a tsz-mozgalom. A község parasztsága megértette a párt hívó szavát. A hétfőn este tartott közgyűlésen 21 család 44 taggal elhatározta, hogy Béke néven tsz-t alakít. Elnöknek Baksa János középparasztot választották. A tagság szándéka, hogy növeli a'taglétszámot, s addig nem hagyják abba a szervezést, míg községük ísz-községgé nem alakul. Lábod más részein is mozgolódnak már az emberek, mert kezdik megérteni az idő sürgető ssaváá.
