Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-17 / 40. szám

SOMOGYI NÉPLAP 5 Kedd, 1959. február 17. ÖTVEN FORINT... A szomorú szemű asszony értetlenül nézett a kezé­ben levő bankjegyekre, még egyszer megszámolta a borí­tékban maradt pénzt is. Nem tévedett... 850 járna,» ennyit is kapott eddig minden else­jén, s ez most kilencszáz. Egy pillanatig tétovázott, mit te­gyen. Nem sok ez az ötven fo­rint többlet, amit bizonyára tévedésből kapott, de vehetne rajta egy-két szükséges dolgot, Azonban máris visszautasítot­ta e tolakodó gondolatokat: — Nem az enyém a pénz, vissza kell adnom — határozta el, s bekopogott a pénztár ajtaján. — Leikecském — szólította meg a csinos, fekete fiatalasz- szonyt —, tévedett az előbb a számolásnál. Nézze csak... — Elővette a borítékban levő pénzt is, és az asztalra tette. •— Ez nyolcszázötven. Ennyi jár nekem ... — Aztán szépen egymás mellé rakta az öt da­rab zöldes színű bankjegyet is. — Ennyivel többet kaptam. Visszahoztam, nehogy ráfizes­sen ... A fiatal pénztárosnő azon­ban mosolyogva szólt: — Nem történt tévedés, Istvánfi néni, el is felejtettem megmondani. Az igazgató elvtárs fölemelte 50 forinttal a maga fizetését... Elsejétől kezdve 900 forintot kap. Elkel az a kevéske pénz a két gyerekre ... Kapóra jött ez a kis pénz, nem számított rá. Mindjárt Íra­tott is részletre tüzelőt. Ami­óta férje itthagyta, egyedül kell gondoskodnia két gyerme­kének neveléséről. Az ura mindig azt akarta, hogy lánya is meg fia is tanuljanak. A na­gyobbikből, a lányból jogászt akart nevelni, s a pécsi egye­temre íratta be. — Fiának pe­dig az mondta: »Járd ki csak a nyolc általánost, elvégzed a gimnáziumot, s akkor majd meglátjuk...« így tervezgetett, amikor egy napon ... Ahogy idáig ért visszaemlé­kezésében, megállt egy pilla­natra szorgos munkájában. Szemét elfutotta a könny, szí­vét elszorította a fájdalom. Negyvenkilenc éves volt férje, amikor tavaly, június 22-én lehúnyta szemét. Magá­ra maradt... Az a nyolcszáz­ötven forint, amit eddig kere­sett, s most a kilencszáz nem valami sok. A lány már húsz­éves, bizony sok minden kelle­ne neki. A fiú is gondot je­lent. bár még csak 13 eszten­dős. De inkább mindent meg­tagad önmagától, csak a gye­rekeknek jusson ... Kislánya tovább jár az egyetemre,-most végzi az utolsó esztendőt. icsit szipogva, elérzéke- nyülve folytatja mun­káját. Estére járt, régen vége a munkaidőnek, a vállalat dol­gozói már hazamentek. Ketten maradtak csak, ő meg Mohá­csiné, akivel együtt takarítják az irodákat. A söpréssel vég­zett, csak a porszívás volt hátra. Elindult a gépet meg­keresni, mellyel éppen mun­katársa dolgozott. A személy­zeti előadó szobájában talált rá. — Juliska — szólította meg —, szükséged van még a ma­sinára? — Amaz azonban mo­rogva, amit lehetett igennek is, nemnek is gondolni, mér­ges tekintettel lecsapta a gé­pet, s kirohant az irodából. Istvánfiné csak nézte: mi ütött ebbe az asszonyba, mi történhetett vele, hiszen sem­mi bajuk nem volt eddig egy­mással, jól megfértek mindig. Haza is együtt jártak, megvár­ták egymást... Amikor végzett, leoltotta a villanyt, magára vette kopott, vékony kabátjátl s elindult haza. Látta, hogy Mohácsiné már messze előtte siet. Először történt, hogy nem várták meg egymást. Hideg szél fújt, fel­hajtotta kabátja gallérját. Ke­serű lett a szája, s egyre csak az járt az eszében: Miért hara­gudott meg Moháesiné? ... Napokig nem beszéltek. Alig köszöntek egymásnak. Pedig Istvánfiné kereste az alkalmat, hogy tisztázza, miért harag­szik Mohácsiné. De a másik kerülte, amikor meglátta. Az özvegyasszony úgy érezte, nem bírja ezt sokáig. Elhatározta, segítséget kér, bemegy a személyzetis elvtárs­hoz, szól neki, megkéri, hogy beszéljenek mindkettőjükkel... Korábban ment be aznap dol­gozni. Már éppen kopogott volna a személyzeti előadó aj­taján, mikor bentröl éles, ri­kácsoló női hangot hallott. Rögtön ráismert, Mohácsiné hangja volt, s attól, amit hal­lott, úgy érezte, rögtön megáll a szívverése ... — Mennyivel különb ná­lam az az Istvánfiné?... Mi­vel érdemelte ki azt az ötven forint fizetésemelést?! ö is éppen annyit dolgozik, mint én ... Az igazság az lenne, ha ő is meg én is kapnék 25—25 forintot... Egyenlő munkáért egyenlő bér jár. Biztosan azért kapta ő, mert protekciója van... Ezért történt hát az egész! Az ötven fői intőt sajnálja Mo­hácsiné. Hát ez fáj neki... ? S a két gyerekre nem gondol? Nekik nincs gyerekük, és a férje is elég jól keres. Megvan a 2000 forintjuk havonta. Miért irigyli tőlem azt az öt­ven forintot?... így megy ez már hetek óta, s még ki tudja, meddig tart.! Istvánfiné sírva takarítja az irodákat, s hallgatja haragos munkatársának gyűlölködő ki- fakadásait. Meddig kell meg ezt tűrnie? Hiszen nem kérte ő azt az ötven forintot. Jólesett, mert szüksége van minden fillérre, de most már inkább lemonda­na feléről, legyen 25 forint Mo- hácrínéé. A vállalat dolgozói vigasz­** falják: — Ne törődjön vele, Istvánfiné, ne hallgasson rá ... — Sajnálják és szeretik a csendes asszonyt, aki min­dent elkövet, nélkülöz, szenved gyermekeiért. S remélik, a vál­lalat vezetői találnak majd megoldást arra, hogy ne kell­jen a jó szándékú özvegyasz- szonynak 50 forint miatt sír­nia ... Szalai László Az idén sem engednek a 71-ből Egy meghitten be­szélgető társaságra ha rányitják az ajtót, tazon nyomban vége- ! szakad a diskurzus­ok. Ha meg ráadá­sul idegen a közéjük }csöppent. még nehe­zebben veszik fel új- \ra, vagy egyáltalán \nem is keresik a be- iszélgetés fonalát. A minap amolyan \futó ismerősként lép- tem be a sómogy- iszentpáli Béke Tsz irodájába. Itt folyt tovább a diskurzus. Legalább egy főzőre való ember támasz­totta a falat. Vitat­koztak. Könyvelő, el- ]nök, pénztáros és jó 'pór más beosztású tsz-tag azt igyekezett 1eldönteni, hogy a Pa­tosfára irányított kül­deményt hol rakják ki a vasúti kocsiból. A Béke Tsz ugyanis egy tenyészkant küld Patosfára, s jó volna tudni, milyen helysé­get nevezzenek meg végállomásként. — Ne vitatkozzunk ezen, majd megmond­ják a vasutasok — javasolta valaki. Nem is esett több szó erről. Ahogy a másik 16 apaállat el­jutott a rendeltetési helyre, úgy a tizen­hetedik is odaér. A kanokon kivül tíz tenyészsüldőt adott el már ebben az évben a Béke Tsz. A címzett legtöbb esetben a megye va­lamelyik legeltetési bizottsága volt. Ser­tésállományuk majd négyszázra tehető. Márciusban több mint hetven hízót ér­tékesítenek. Ezeket csak úgy, említésképpen mond­ták el, mintha ez volna a világon a leg­természetesebb. Kü­lönösebb probléma nincs a szövetkezet­ben. Vannak új ta­gok, gyarapszik a földterület. csupán egyből van kevés: pénzből. így van ez, nem kell csodálkozni. Nincs és nincs pénz — erősítették többen is. — Keveset osztot­tak? Most már kipattan a nevetés. — Dehogy, elfo­gyott, elköltöttük. — Előleg? — Márciusig nem kell; addig kitartunk, akinek azonban szük­sége van rá, annak adunk. Nincs itt semmi hi­ba, csak tréfálkoztak a tagak. Különben pénzből sose elég, így tudja ezt mindenki. A somogyszentpáli Béke Tsz 71 forintot osztott tavaly egy-egy munkaegységre. A jövőt latolgatva azt mondogatják a tagok, hogy az idén sem en­gednek a 71-ből, de ha több lesz, az sem baj, az is elfogy. (Gőbölös) 64 termelőszövetkezet kap az idén bekötő utat Országszerte új termelőszö­vetkezetek alakulnak, s erősed­nek a régiek. Sok helyütt azon­ban gondot okoz, hogy a nagy összefüggő földterületekről, ahol nincs megfelelő bekötő út, hogyan szállítsák be a termé­nyeket. A Földművelésügyi Minisztérium segíteni akar ezen a helyzeten, s útberuhá- zási hiteléből — Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Uyigyi Osztályának közreműködésével — az idén 64 termelőszövetke­zetnek építtet bekötő útat ösz- szesen 104 kilométer hosszúság­ban. Az útépítést már a kora tavasszal megkezdik. Somodor-puszta tsz-puszta lett Tihanyban, B »/ a Unt fii! d rá r o ti én Siófokon már megke-dték a motelek én a sátortáborok építését Hetvenöt család él az egyko- | család kivételével ri bankos uradalom területén puszta, 1800 hold Somodor-pusztán. Két héttel ezelőtt megmozdult a puszta népe, niKhallották a ma sza­vát, és is értették azt. Va­sárnap, február 15-én Somodor­puszta szövetkezeti puszta lett, i az egesz területtel csatlakozott a répáspusztai El­ső ötéves Terv Tsz-hez. Biza­lommal fordultak a vezetőség­ihez, sokan már odavitték prob­lémáikat, terveiket. Még néhány nap, és felavat­A Balaton tükrét még jég­páncél fedi, az idegenforgalmi szakemberek és irányitók azonban már hozzáláttak a nyári évad előkészítéséhez. En­nek egyik megnyilvánulása, hogy Tihanyban, B-fö’dvárott, Siófokon megkezdődött a mo­telek, a Brüsszelben vásárolt nyári szállodák és a sátortábo­rok építése. Az anyag részben már a helyszínre érkezett. A kora tavasszal az eddiginél gyorsabb ütemben dolgoznak, hogy a moteleket és a sátortá­borokat időben átadhassák vendégeknek. Külföldi charet ákat hoznak fogasomba A Dohányértékesítő Vállalat a cigaretták választékának nö­velésére két külföldi szivarkát hoz forgalomba. A szovjet gyártmányú Príma cigarettát; darabonként 16 fillérért, az Aurórát pedig 15 fillérért áru­sítják. I "3 család a közös gazdálkodás jak az ú,j szövetkezeti pusztát, útjára lépett. j -------------------■■ R égóta foglalkoztatja ez a | gondolat már a gazdákat. Az ellenforradalom szétzilálta a puszta közös gazdaságát, de 1957 tavaszán újra létrejött a tsz. amely a múlt év őszén egyesült a répáspusztai Első Ötéves Terv Termelőszövetke­zettel. Dömösi János volt az el­ső, aki aláírta a belépési nyilat­kozatot. aztán jött a többi gaz­da: Pintér József, Tóth István, Major János, Horváth József, Novák János, s két hét alatt két Műsoros estekből kultúrhóz A somi nőtanács a KISZ- szervezettel együttműködve műsoros esteket rendez. A két szervezet összefogott, és abban állapodtak meg, hogy színda­rabot játszanak, a begyűlt pénzt pedig a kultúrház építé­sére fordítják. A színdarab cí­me: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Esténként már folynak a próbák, a főszereplők: Mus- tyák Lajos, és felesége, Czunf Jánosné, a nőta­nács elnökének, Tóth Lajos KISZ-fiatalnak és sok más asszonynak és kiszistának a közreműködésével. Az asszonyok és a fiatalok fáradságot nem ismerve tanul­ják szerepüket, hogy mielőbb felépülhessen á kultúrház, a falu fiataljainak és öregeinek régi vágya. Nincs szükség Görgetegen népkönyvtárra ? Somogyi puszták 1959-ben Kiút a kátyúLól könyvtár a község egyik kul­turális központjává váljék. Igen ám, de nem így véleke­dett a községi tanács. 1959 januárjában a községi tanács a fölöttes szervek megkérdezése és engedélye nélkül a könyv­tárhelyiségbe beépítette a mozi gépházát, napon megjelentek a kőművesek, és munkához lát- ilyen jól tudják, s maga Dö- hangúságából? A két domb, a} tak- Hullt a vakolat, fröccsent mos is. Azt mondja, őszinte festői táj közé szorult pusztait a csodálkozással szemlélték a udvaron az! mondja nekem j nyáron azt a nagy akaraterőt, amellyel a szövetkezetiek le­gyűrtek minden akadályt. Ké- künk, ha kell, olyannyira, hogy A nagyatádi járás egyik leg­régibb népkönyvtára Görgete­gen létesült hat évvel ezelőtt. A könyvtárhelyiséget állami pén­zen építették, kizárólag könyv­tár céljára. Berendezést: egy szekrényt, 3 asztalt, 30 széket is biztosítottak eredményes működéséhez. Az adott feltéte­lek lehetővé tették, hogy a ház el is készült. így az egyéb- dö^'Széles: —Rendes ember f**»t sfm ™gy könyvtárhelyi-. ez a Dömös, szívesen segít ne-tfßß feiere zsugorodott. A sőbb fagyott, de azért építet- néha már el is felejti, ték az istállót. Mert olyan em­hogy A DOMBRÓL ALIG LÁT- NI már Andocs mélybe vesző házait. A ködben var­jak keveregnek. Az öreg var­jú szeme megakad a tájon: a dombon túl egyetlen kémény emelkedik ki a szürke végte­lenségből. Füstje nekirugasz­kodik, aztán szétömlik az ál­mos felhők alatt. Mintha meg­állt volna az idő. Aztán egy­szerre csak az idegen szemé­be néz hatvan házával a pusz­ta: Németsűrű. Lakói vajon értik-e, érzik-e, hogy így feb­ruár tájt, ha már nem nyárias és szertelen a szív, őket is számon kéri az idő? Válaszol­ni kell: előbbre léptek, vagy minden úgy maradt, és a vá­gyakból sohasem lettek tettek. Két lova elnyűtt szerszá­mait toldozgátja, és nemigen kíváncsi a külvilágra Dömös Ferenc egyéni gazda. Leg­szívesebben az adjistenre se mondana fogadjistent. De hát miért, hiszen földje van, háza és lova. Mégis, mintha elége­detlen volna önmagával. A gondolkodó ember — mint ö is — sohasem tud belenyugod­ni, miért nincs többje, amikor igazán lehetne. Mert mégis­csak furcsa, hogy annyi mun­ka után alig van már kukori­ca a padláson, s hogy legyen költőpénz, messze jár innen dolgozni a gyereke. — Nincs jól ez így — füstölög magá­ban. De hát kinek is róhatná fel, hogy nem tud többet ki­hozni földjéből. Kinek, hogy nem vezet kövesút a jaluba, hogy a puszta 60 háza közé ikm épült iskola, sportpálya és fűszerbolt. Kit okolhatna azért, hogy a pusztaiak más vidéken keresnek munkát; hogy a leszálló estéken túlsá­gosan egyedül vannak, mintha nem is hatvan család lakna egymás mellett. Át kellene törni már egyszer ezeket a szűk korlátokat itt a pusztán. Mert Dömösről aztán nem hi­hető el, hogy beletörődjék eb­be a furcsa magár ahagy atott- ságba, s egy szép napon majd anélkül, hogy képességeit, el­képzeléseit igazán gyümölcsöz- tethette volna, csúnya hashár- tyarepedésével elköltözzön a maga szűkös kis világából. Hogy az ö egyéni világa vala­hogy megáll-e, attól függ, egészségesek-e lovai, bírja-e ő beteg hashártyával, volt-e jég­verés a nyáron, s el tud-e men­ni más vidékre dolgozni a gyereke vagy nem. Nagyon in­gatag, bizonytalan gazdálko­dás ez. f1 MLÉKEZIK: Ha meg- kérdeznék tőle, mikor volt ő és a többi pusztai em­ber életében a legboldogabb, akkor is ezt a történetet mon­daná el: — Elült már a háború zaja, a földeket kiosztották. Min­denkinek volt földje, mégis együtt vetett, kapált, aratott egy ideig a puszta népe. Egyet­len év alatt felépült a puszta hatvan családi háza. Akkor az­tán mindenki külön utat vá­lasztott, és... De mi Történt tovább?/ Sem­mi, az égvilágon semmi. A ".selédélettel leszámoltak a pusztaiak, a házak álltak, de nnél előbbre egy tapodtat sem jutottak tíz év alatt. Az­óta minden esztendőben majd kiadják lelkűket, a föld el­szívja erejüket, mert nem bir­kóznak vele és a pusztai élet szekere mégis szinte egy­helyben marad. Amikor * az ajtó kinyílik, kintről kalapácsütések >t hal­lok. A most épülő termelőszö­vetkezeti istállótól jön a hang. Meglep, amikor Dömösné tő­lünk kérdezi, mi az, fel is húz­ták m,ár az istálló tetejét? Dö- mösné miért nem tudja vajon, hogy mi történik körülötte? De ne vágjunk a dolgok elé. A PUSZTÁN NEGYVEN- ÖT OTA a házépítkezé­seken kívül ott, ahol a gyümöl­csös most húzódik, mégicsak történt valami: tizenhét csa­lád — tt'bben közülük falu­siak — megpróbálkoztak az­zal, hogy kimozdítsak a pusz­tát ebből a nagy dermedtség­ből. Ha amellett akarnék ér­velni, hogy ez a fiatal nérrtet- sűrüdi Kossuth Tsz életké­pes, akkor elmondanám, hogy Szabó István­ná, Széles István né, Kétszeri G é z á né, Sár-, közi Lajosné, Tóth Vil­mos n é, N á d a s i J áno s- n é énekelve és nevetgélve morzsolják a nagy halom ku­koricát. Azt is, hogy egy se­reg süldő nyeli már a kutricá- ban az eledelt, hogy tíz anya koca szaporítja az állományt, hamarosan az új sertésfiazta- tóban. Tető alatt az istálló, és azonkívül, hogy meglehetős ré­szesedést osztott, 70 ezer fo­rintot ruházott be saját erejé­ből ez a szövetkéz''* Ezt a némelsürúi gazdák legalább könyvtárnak és a gépháznak most közös a bejárata, az egyik egyéni gazda... — Van ebben» kulcs a könyvtárosnál, a másik berek azok, mint a velünk le- összefüggés azzal, amit oda-1 a gépésznél van. A könyvállo- vó idős Széles István, a benn a szövetkezeiről Dömös I rnányt 547 kötet könyvet • felvilágosult, józan szövetkeze- mondott. | egyetlen zárható szekrénybe 7 , _ . . kellett összezsúfolni. 'IZ EV ÖT A ELŐSZÖR ♦ . , ... .... az idén friss szél fúj a i mu"­pusztán. Onnan jön a szövet-1 kalatok miatt kölcsönzés A könyvtár poros, piszkos, aa mint valaha. Talán a tíz év óta } egyik sarokban még ott hever- tartó dermedtség kívánja már | nek a kőművesek szerszámai. Fűtésre pedig egyáltalán nin­csen lehetőség. ti paraszt. Különösen fáradha­tatlan volt, míg fiaiiak át nem adta a kőimánykereket, de azóta is a pillanatnyi nehéz- föZlJelőlTsTloízíatja 7meg-1 segek Utján most is ez 2 tob» sürűJdő f’üstöt Simogatóbb,\ mint otven eves ember az, aki - * először kimondja az z rákos jelszavát: ■nem szabad a ne­hézségei láttán elcsuaaedni ezt a kíbíyntakozó új tavaszt? uezsegei man etcsuggeani, Egyelőre még csak arról sut. gyereken«. Is mindig n eghall- __ • látják. ässhä*"?? s >Mrmt • z*t .---------------------------- ..... most mennyivel könnyebb voU /-, „„’p, omhrr mr.M- “ eyye.nerv, ii.\jyy .v^,. * Mi a községi tanácselnök néS Mán matt Is volt Németsűrűn 1945-ben széj-l véleménye? meiaziK, icuan mos, is ^0^nrji.nríi n &.***<, <5™/i0t.0ic.pt t „ . , ,, , . , . . Szerinte az átalakított helyi­JU UUl- i „x na szövetkezni. Holnap talán j mór arról is szó esik majd, j hogy ezeket a közös épülete- i két meg is lehet teremteni, és; akkor lesz majd más is: gyü­zenheten a nemrég kapott gyú- rWcsősbpí olyan remek földi paradicsomot, hogy ... Közbp sem szólna, ha Dö­rr, ös azt nem mondja: — t n mar nemegyszer *.ep- möicsös, iskola, sportpálya és zeltem magam a szövetkeze- ­ség nagyon is megfelel könyv­tárnak (!?). Amint mondta, a faluban úgy sincs olvasómozga­lom, s ezért a kölcsönzés bár­hol megtörténhet Azonban nem ezt bizonyítja a könyvtár eddigi működése, forgalma. Görgetegen van a járás leg­több olvasója: 279 fő. Ez a la­kosság 27,3 százaléka. A könyvtáros Kiss Fe­re n c n é hat év óta fárado­zik azon, hogy minél több ház- ott kellett volna kezdenem, a két jó barát, Dömös és! hoz eljusson a tudomány, a i_i.~-.ij—I-.- _ i-í- ’ ‘könyv. Szatyorban, házról ház­, , . ra viszi a könyveket kölcsönöz­egesz pusztára rányomja be- j £>e ilyen »támogatás« mel­ri ÖMÖS BÖLINT, és ha tyegét, és hihetetlen nagy küz- ♦ lett nem tud eredményes mun- az mondanák, hogy hol- delmet vívnak egymással a í kát végezni. szövetkezeti tag lesz, csendesnek tűnő napokon. - Lehet, hogy a görgetegi ve­tiek közé, de hát a beteg has­hártyámmal hogyan?... — Éjjeliőrt csinálnánk belő­led — igy Széles. — Nem jár­nád beteg hassal a szántást. televíziój Kövesút a faluba, a • nagyobb közösséghez, mert! mór nagyon lehangoló a teme- : tön át kullogni a faluba a ! kátyús utakon, ahogy azt ré-; mint most. De tulajdonképpen ges-régen a cselédek tették, ott kellett volna kezdenem, /l hét jó barát, Dömös .., . hogy előbb elküldenénk a kór- - „„ > házba, hogy végre meggyó- Szeles gondolkodása lám, az; gyűlj. naptól olyan jól aludna az éjjel, mint ... . . .. ... .... „ . i zetők nem szeretik a könyvet, món inlrsrt vnhncnm na 7-1 J l S Ze JUJ, aZ l O - falain nam ic +a.eriái a b-áimnr+ái*­még talán sohasem. De senki sem mondja neki. ezt 1'10,3 > “J’ j talán nem is tagjai a könyvtár­Va- lesnek dolgozik, és most már j naik. De még akikor sem tanú­jon csak szemlélik a németsű- könnyebb a viaskodás: 1959 van. I síthatnak ilyen magatartást a rűiek ennek a tizenhétnek az Dömös is tudja, hogy Széles a 1 kultúra terjesztésének egyik fö erőfeszítését? Megfásultak, és __ .... .... , ♦ forrásával szemben. v isszahall róluk minden, amely ideiemben elobb-utobb le-l Helytelenül érte győzi. De hát, öreg Dömös, mi- ! nek ezt bevárni... | amely a megoldást, a kivezető utat elentené a puszta pusztaságá- ól, a tétlen vagy a régimódi próbálkozással teli napok egy­Szegedi Nándor4 Helytelenül értelmezi a görgetegi íanácsut.nök a párt művelődéspolitikáját. Sürgős intézkedést várunk. Vác Józant

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents