Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-17 / 40. szám
fel V VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGY El BIZOTTSÁGA ÉS A MEG YEI TANÁCS LAP a A XVL évfolyam, 40. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1959. február 11. ■* r _ % Mai számunk tartalmából Nemzetközi Szemle Megkezdődött a magyar-szovjet barátsági hónap Kiút a kátyúból i ♦ ♦ ♦ : * ♦ ♦ 4» ♦ I í ♦ Határozottan, bátran előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján írto: SZIRMAI JENŐ, o megyei pártbizottság első titkára H a bármelyik faluba megyünk Somogy jegyében, mindenhol vita folyik a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, a termelőszövetkezetekről. Megyénk dolgozó parasztjait foglalkoztatja a gondolat: hogyan előre, mit tegyenek. Helyes-e, ha a termelőszövetkezetet választják, vagy a kisüzemi gazdálkodás mellett döntsenek inkább? Kinek van igaza: a pártnak, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, a munkásosztálynak, amikor a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját javasolja, vagy az ellenségnek, avagy a paraszti ma- radiságnak? Forr a falu. A lélek és a szív csatája ez. Mind többen vetik figyelő tekintésüket a termelőszövetkezetek felé, és nemcsak figyelik a szövetkezeteket, hanem be is lépnek azokba. Csak február hónapban két hét alatt több mint 1000 dolgozó parasztcsalád választotta a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját, és tíz termelőszövetkezeti községünk jött létre. Ma nincs megtisztelőbb kötelesség a falun élő okos parasztok, a termelőszövetkezeti tagok, a falusi értelmiség és kisiparosok részére, mint felvilágosítani a dolgozó parasztokat, hogy ez az egyedüli helyes, járható út. Segíteni kell elhatározásukban a parasztokat, hogy mielőbb mindnyájan a .szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válasszák, s hogy ne várjanak: már ma lépjenek a termelőszövetkezetekbe és a város után a falun is építsük fel a szocializmust. Meg kell értetni, hogy nem a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány vagy egyes emberek ügye ez, hanem egész népünk ügye, s a gyors cselekvésre, a gyorsabb előrejutásra a helyzet kényszerít bennünket. Nézzük, mi az, ami az előrehaladás gyorsabb ütemét diktálja számunkra. Nyugaton és keleten a föld összehozása, a nagybirtok kialakítása figyelhető meg. A tőkés országokban egyszerűen elveszik a parasztok földjét, vagy tönkreteszik a parasztokat, és úgy fosztják meg őket birtokuktól. Lehet esetleg béres vagy cseléd, némely esetben még az sepr. A szocialista országokban pedig a parasztok önkéntes ‘szövetkezése útján jönnek létre a szövetkezeti gazdaságok. A nagyüzemek nyugaton és keleten egyaránt ki tudják használni a technika és tudomány minden vívmányát. Olcsón és többet ' tudnak termelni. Ezzel szemben mi, ahol a kisparaszti gazdaságok vannak túlsúlyban, drágán termelünk, és keveset takarítunk le egy-egy holdról. így mezőgazdasági termékeink nem versenyképesek a nemzetközi piacon. És ha ezt így folytatjuk, a hagyományos mezőgazdasági termékek piacáról is kiszorulunk — akár a fűszerpaprikát, akár az aprómagféleségeket illetően is. Tehát az élet úgy veti fel a kérdést, hogy vagy olcsóbban és többet tudunk termelni, ki tudjuk használni a gépeket, a növényvédelem kémiai és biológiai módszereit, általában a technikát és a tudományt, vagy a saját zsírunkban sülünk meg. Eladatlanul maradnak termékeink, és népünk életkörülményei ezáltal romolhatnak. A forradalmi munkás-paraszt kormány politikai és gazdasági intézkedései következtében megteremtettük a feltételeit annak, hogy gyorsabban építsük a szocializmust, és emeljük népünk életszín-, vonalát. Az ipar ebből a munkából jelentősen kiveszi részét. A mezőgazdaság azonban még nem tudja. Ha az ipar mellé a mező- gazdaság is felzárkózna, akkor meg tudnánk gyorsítani népünk életszínvonalának emelését. Ezért úgy is mondhatjuk, hogy a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolása egész népünk, társadalmunk ügye, és ezért egész társadalmunknak kell segíteni, hogy a parasztság mielőbb megtalálja a helyes utat. A parasztságnak pedig egész népünk érdé-* kében mielőbb ezt az utat kell választania. Feltétlenül szükséges, hogy emberibb életet teremtsünk a parasztság számára; hogy nyugodt öregkora legyen a dolgozó parasztnak is; hogy megszűnjék az irigység és acsarkodás, 'amely falvainkban eléggé elterjedt volt. Nem egy ember irigykedett azért, mert a másiknak többje volt. Testvér a testvérre haragudott egy hold földért, vagy nem egy esetben várták az öregek halálát. Ezt meg kell szüntetni, és ennek az alapja is a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Megyénknek különösen érdeke, hogy gyorsabban jussunk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Somogy főleg mezőgazdasági jellegű megye. Ami iparunk van, azt a felszabadulás után teremtettük meg. Most lehetőségünk nyilana, hogy ipart teremtsünk, és meggyorsítsuk az ipar fejlesztését Somogy megyében, mert a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozata kimondja, hogy oda kell elsősorban ipart telepíteni, ahol a szocialista mezőgazdaság megteremtésében jelentős előrehaladás van. Ez természetes is, hiszen itt szabadulnak fel újabb munkáskezek, melyeknek munkalehetőséget kell biztosítani. Ezért az ipar fejlesztése nem a megyei szervek ügye, hanem megyénk egész lakosságának és különösen a dolgozó parasztoknak az ügye. Örajtuk is áll, hogy milyen,gyorsan tudunk előrejutni Somogy megyében az iparosítás területén. Mindezek világossá teszik, hogy nekünk gyorsabban kell előrejutnunk egész népünk érdekében. A községekben lakó okos, művelt parasztok .megértik ezt. A Somogy megyei parasztok általános műveltsége, kulturális színvonala, szakmai képzettsége kiváló országos viszonylatban is. Ezért számosán ma már nem azon vitatkoznak, hogy a szocialista mezőgazdaság útja helyes-e vagy nem, hanem azon, hogy mikor lépjenek be, és nem kell-e félni a jövőtől, nem lesz-e újból 1956 októbere stb. Mit mondjunk mi? Hogy lépjenek be már ma a termelőszövetkezetekbe. Cáfoljuk meg azokat a helytelen nézeteket, amelyek foglalkoztatják őket, s magyarázzuk meg, hogy nem úgy van, ahogy az ellenség mondja, vagy némely esetben ahogy a paraszti konzervativizmusból, a maradiságból saját maguk a .parasztok is gondolják. M ik azok a tényezők, amelyek fékezik a gyorsabb előrehaladást? Az ellen- - ség nem nézi jó szemmel, hogy a parasztok tömegesen választják egyes községekben a termelőszövetkezetet. Ezért megpróbálják megfélemlíteni azokat, akik be akarnak lépni a termelőszövetkezetbe — és igyekeznek lebeszélni őket. Jól tudjuk, hogy a kocsi elé is lehet szalmaszálat tenni. A kocsi keresztülmegy rajta. Akik megpróbálják fékezni a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyorsabb ütemét, azok odafeküdhetnek a szocializmus kereke elé, de nem fogják megakadályozni az előrehaladást, mert a kocsi keresztülgázol rajtuk. Ezért helyesebb dolog, ha nem akadályozzák az előrehaladást. S ezért tízszer, húszszor, minden esetben a jó szót kell alkalmazni. Természetesen a megfélemlítéssel, a bűncselekményekkel szemben a különböző állami szerveknek is meg kell tenniük a maguk intézkedéseit. De a szövetkezeti mozgalom szervezése nem rendőri, nem állam- hatalmi ügy — a szövetkezet létrehozásának eszköze a felvilágosító munka. Sok helyen felvetődött a paraszti szabadság és függetlenség kérdése: »Akkor megyek dolgozni, amikor akarok, akkor kelek, amikor akarok« stb., stb. Mi az igazság itt? A parasztok szabadsága és függetlensége a marhabőgésig és malacsivításig tart. Kapálás, aratás, szénagyűjtés stb. idején a munka szabja meg, hogy mikor kel és mikor fekszik a paraszt. Valójában szabad emberré akkor válik, ha a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját választja, mert itt a gépekkel meg lehet könnyíteni munkáját, lehetőség nyílik az emberibb életre és arra, hogy némely esetben szórakozni, sőt a Balaton mellé üdülni is elmenjen. A volt gazdasági cselédek, az újonnan földhözjuttatottak mondják — az ellenség sugalmazására —, hogy nem mennek a szövetkezetbe, mert a tsz-ben elveszik a földet. Mit mutat a valóság? A kommunisták segítségével kapták a földet, védték meg és védik meg minden támadással szemben. A föld azé, aki megműveli — ez a jelszó ma is érvényben van, és a valóságban testet ölt. Az az igazság, hogy a paraszt a föld rabszolgája volt. Most pedig azt akarjuk, hogy a föld mint termelőeszköz szolgálja a földműves jólétét azáltal, hogy a szövetkezeti paraszt irányítójává, hozzáértő gazdájává válik földjének. Azt is latolgatják helyenként, hogy ki legyen az első; hogy ne most, hanem az őszszel kezdjük. Először talán arról szóljunk, hogy »ki legyen az ejsó«. Hát semmiesetre sem az, aki mos): lép be a termelőszövetkezetbe. Hiszen a mostani belépőt már sok ezren megelőzték a sorban a szövetkezeti mozgalom megindulása óta. Ebben az évben mintegy másfél ezer somogyi parasztcsalád választotta ezt az utat. Első tehát most már senki sem lehet, hanem az előtte járók példájának követője. Talán kifogásként emlegetik egyesek: »ne most, hanem az ősszel kezdjük a közös munkát«. Téves ez a felfogás. Ha ugyanis most alakul meg a termelőszövetkezet, biztosítva van, hogy az őszszel megfelelő vetésforgót tudnak kialakítani. Ha viszont az őszig várakoznak, akkor a vetésforgót csak a következő évben lehetne kialakítani, s ez egy esztendővel visz- szavetné a termelőszövetkezet gazdálkodását. M ás előnyei is vannak a mostani alakulásnak: a gazdasági év folyamán megteremthető a takarmánybázis, és az ősszel az állatokat már ott is össze tudják hozni, ahol esetleg most még nincsenek meg a feltételek. Továbbmenve: a tavaszi, nyári munkákban összeszokik a termelőszövetkezet tagsága, kialakulnak a' kis közösségek, megismerik egymást az emberek, és ez kedvező hatással lesz az őszi munkákra is. Végezetül pedig azért is jól járnak' azok, akik most lépnek be, mert például erre az évre már nem kell adót fizetniük, hanem a termelőszövetkezet fizeti a közös adót. Az esetleges veszteség, amit a bevitt őszi kalászosoknál jelentkezik, busásan megtérül a belépő számára. Semmi sem indokolja tehát, hogy ne most a tavasszal, hanem az ősszel lépjen be a termelőszövetkezetbe az egyéni gazda. Egyesek nem mondják, de érezhető, hogy felvetődik bennük a kérdés: szilárd-e a mi társadalmi rendszerünk, nem lesz-e újból ellenforradalom, s akkor esetleg felelősségre vonhatnák a termelőszövetkezetbe belépetteket. Először meg kell mondani: a mi társadalmi rendszerünk olyan szilárd, amilyen még soha nem volt. Másodszor pedig: 1956 októbere soha nem lesz többé Magyar- országon. Miért állíthatjuk ezt ilyen határozottan? Lássuk a több részből álló választ. A szocialista tábor ereje, egysége óriási mértékben megnőtt. Üjságolvasó ember előtt világos a Szovjetunió, Kína, a szocialista tábor hatalmas gazdasági, erkölcsi és katonai ereje. Ez az erő biztosítja a mi számunkra is, hogy nyugodtan dolgozhatunk, építhetünk. Rendszerünk erős tartópillére az, hogy a párt politikája helyes, amellyel dolgozó népünk egyetért. Napról napra tapasztalható, hogy pártunk a nép érdekében cselekszik, dolgozik még akkor is, ha pillanatnyilag esetleg nem is értik meg egyesek. Amint a szövetkezeti gazdálkodás útját járjuk, ezzel a kapitalista tendencia is las- san-lassan megszűnik és megváltozik, jobb lesz, szebb lesz életünk; az ellenség tevékenységének hatása a minimumra csökken, hisz a nép a jobblét következtében mind szilárdabban áll ki saját hatalma mellett. S nem szabad elfelejteni, hogy 1956 októberéből pártunk, népünk levonta a megfelelő következtetéseket. Tehát bátran kell választani a szövetkezeti utat. Társadalmi rendszerünk szilárd, és mind jobban megszilárdul a szocialista nagyüzemi gazdálkodás megteremtésén keresztül. Felvetődik a kérdés, hogy megváltozott-e vagy megváltozik-e a párt politikája? Nem. Változatlanul az a hogy célunk, szilárduljon társadalmi rendünk, a proletariátus diktatúrája, erősödjék a munkás-paraszt szövetség, és emelkedjék népünk jóléte. Mindehhez megteremtődtek a szocializmus építése meggyorsításának feltételei, és ezzel a lehetőséggel minden becsületes embernek élni kell tudnia. Sokan kérdezik: be kell-e lépni a tsz-be, és ha igen, akkor miért nem hoznak rá törvényt? Látni kell, hogy a parasztság a hatalom részese, tehát a parasztsággal szemben törvényt hozni — hogy lépjen be a tsz- be — nem szabad, és nem is hozunk ilyen törvényt. De azt bátran mondhatjuk, hogy a parasztoknak igenis a termelőszövetkezetet kell választaniuk, mert ez a paraszti jövő, a népjólét útja. /A sszefoglalva: ma a dolgozó paraszt ly számára a szocialista nagyüzemi gazdálkodást megteremteni, a termelő- szövetkezetbe lépni annyit jelent, hogy segíteni életkörülményeinek javítását, egész népünk életszínvonalának emelését. Ez egyúttal hazafias tett is. Aki kicsit is szereti fajtáját, a mi sokat szenvedett népünket, az a paraszt most a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját választja, mint biztos jövőjének, felemelkedésének útját. A falun az a kérdés is eldől végérvényesen, hogy a parasztság kit választ szövetségesének: a munkásosztályt, amely közvetlenül minden téren segítette, bevonta a hatalom gyakorlásába, vagy a tőkés- és földbirtokos-osztályt, amely elnyomta, kiszipolyozta, embernek nem tartotta. Ezért a parasztság a saját jól felfogott érdekében a munkásosztályt választja szövetségesének, és a munkásosztály, ahogy eddig tette, ezután is megtesz mindent, hogy segítse a dolgozó parasztokat, mint ahogy a jó testvér segíti a fiatalabbat. Ezáltal szilárdul hatalmunk alapja is, a munkás-paraszt szövetség. Ezért az a kérésünk, hogy ne várják meg a mi falvaink dolgozói, míg járási, esetleg megyei segítség érkezik hozzájuk a szövetkezeti mozgalom fejlesztése vagy falujuk termelőszövetkezeti községgé alakítása érdekében, hanem a mi okos, művelt parasztjaink fogjanak össze, és minden felsőbb segítség nélkül maguk dolgozzanak azért, hogy községük szövetkezeti község legyen. A termelőszövetkezetek tagjai maguk harcoljanak azért, hogy szövetkezetük példamutató nagyüzemi gazdasággá váljék, s fejlesszék falujukat szövetkezeti községgé. A községi szervek — a pártszervezet, a tanács, a KISZ-szervezet, a Hazafias Népfront-bizottság, a nőtanács, a földművesszövetkezet — ne azt várják, hogy a járás vagy megye oldja meg helyettük ezt a feladatot, és ne is várják, míg odaér ez a segítség, hanem lehetőleg saját erőből, a dolgozó parasztokkal összefogva törekedjenek arra, hogy falujuk szövetkezeti községgé váljék. A járási és megyei szervek adjanak segítséget ehhez, és ahol megalakulnak a tsz- községek, gyorsan intézkedjenek: ha kell bölcsőde, napközi otthon, kultúrház, iskola vagy gazdasági épület, esetleg bekötő út vagy villany — mindezt soronkívül (a megyei beruházás keretén belül) valósítsák meg. Üzemeink, állami gazdaságaink, megyénk minden intézménye a maga hatáskörében messzemenően segítse a szövetkezeti községeket. Megyénkben megvannak az adottságok ahhoz, hogy gyorsabban jussunk előre. A párt- és tanácsi szervek, a tömegszervezetek hosszú idő óta kitartó, szívós munkát folytatnak a szövetkezeti mozgalom fejlesztése végett. Ma már megyénk dolgozó parasztjai közül mind többen és többen látják, tudják, hogy ez az út a helyes. Most még az szükséges, hogy közösen fogjuk ösz- sze mindazokat az erőket, amelyek a szocialista fejlődés irányában akarnak és tudnak is tevékenykedni, és adjuk ki a jelszót, hogy bátran, határozottan előre újabb termelőszövetkezeti községek létrehozásáért, termelőszövetkezeti járás létrehozásáért. K emény harcot kell vívnunk megyénk mezőgazdasága szocialista átszervező^ séért. Ez a kötelességünk. E célt szolgálva kell tevékenykedni megyénk mindazon dolgozójának, aki a szocializmus építését egész népünk érdekében meg akarja és meg tudja gyorsítani. x : : ♦ : > 4 «» 7
