Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-14 / 38. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szombat, 1959, február II.

'-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------v

40 éve történt...

Magánlakások pletykáiban, az utcai rémhír-tőzsdén és a templomok szószékén egyaránt ez volt a legkomolyabbnak látszó érv a terjedő szocialista eszmékkel szemben: eltörlik a vallást Hogy ez mennyire nem volt igaz 40 évvel ezelőtt sem, arról tanúskodjon egy korabeli Somogyi Hírlap-cikk. (A mostani helyzetről tanúskodik a jelen: a kormány és az egyházak közti megállapodások.)

„4 vallás magánügy

s.. Aztán ők akarják megvédeni az istent is. Ez megint nem, igaz, mert az az isten, amit a vallás tanít, erős és mindenható, tehát nem szorul gyarló emberek védelmére. Pedig dehogyis vallást, oltárt és istent védenek ők. A tömegek jeleit való hatalmukat féltik. Mi azt akarjuk, hogy a vallás legyen mindenki privát ügye. Ha a vallás magánügy lesz, akkor nem lesz többé gyűlölet tárgya a politikai és gazdasági fölszabadulásért harcolók szemében, és így nem fog többé a harcok és gyűlöletek sarába taposódni, mint most. Ezek szerint minden igazán vallásos ember csak örülhet a mi programiunk megvalósításának. Akik agitálnak ellene, azok a vallásnak nem apostolai, hanem szédelgői, és azzal, hogy most a vallást beleviszik a politikai küzdelmek kereszttüzébe, azt akarják elérni — és ezt el is érik —, hogy a vallás bele fog kerülni a sárba, mint oly sokszor belekerült a nemzeti zászló, amelyet részeg kortesek a választások piacán verekedő eszközül használtak.

Eszerint mi jobban tiszteljük a vallást, mint ők, akik minden igazságtalanságot a vallással takarnak el és nagyon is időszerűnek tartjuk annak megvalósítását, amitől a papok annyira félnek. Mi azt mondjuk, hogy a vallás legyen mindenkinek legszentebb magánügye, és ebbbe ne avatkozhasson bele még az állam se. Ez az igazi vallás- és lelkiismeretszabadság«.

__________________________________________________A kaposfői pártszervezet gondjai

A kaposfői pártszervezet titkára, Parragi József elvtárs a füle tövét vakarja, amikor a pártoktatás felől érdeklődünk.

— Nem megy az, kérem ... le is állítottuk. Az érdeklődés megvolna, csak a tagság összetétele olyan, hogy megvalósíthatatlan az állandó,- rendszeres összejövetel. Meghirdettük, hogy ekkor és ekkor lesz a pártoktatás, azonban alig jelentek meg néhányan.

— S az oka ennek?

— A párttagok többsége üzemi dolgozó. Vagy éjjelesek, vagy a későbbi vonattal érkeznek haza Kaposvárról. Néhányan azért részt veszünk a pártoktatásban, a v. b.-elnök és a földművesszövetkezet ügyvezetője Kaposvárra, én Nagybajomba járok tanfolyamra.

Valóban nehéz a pártszervezet dolga. A kommunisták politikai neveléséről, továbbképzéséről mégsem szabad lemondani. Meg kell találni a módot arra, hogy egy-egy előadás elhangozhassák olyankor, ami- í.or a tagok többsége meg tud jelenni. Ha más lehetőség nincs, akkor a taggyűlésen tartson a vezetőség valamelyik tagja kis ismertetést, összefoglalót, vagy ami épp a legszükségesebb. Helyes lenne, ha egy- egy párthatározatra később is visszatérne a tagság, és megvitatná, mit tettek megvalósításáért. A művelődéspolitikai irányelvekkel is behatóbban ■kellene foglalkozniuk. Helytelen például, hogy a párttitkár nem tudja, mit adnak elő a kisze- sek. Sokkal nagyobb felelősséget kell éreznie a KISZ iránt. A kiszesek világnézeti neveléséért is tenni kellene valamit.

— Eddig valóban nem foglalkoztunk ezzel, de a jövőben tértünk politikai előadásokat a kiszeseknek — ígéri Parragi elvtárs, majd a pedagógusok és a pártszervezet kapcsolatáról tájékoztat bennünket. — A pártszervezet az iskola minden megmozdulásán képviselteti magát. Személyes kapcsolatot tartok az igazgatóval, még arra is kiterjed a figyelmem, elolvassák-e, forgatják-e a pedagógusok az iskolába érkező folyóiratokat, újságokat. A pártszervezet állandóan ad a pedagógusoknak megbízatásokat. De segíti is őket. Foglalkoztunk a pedagógusok lakáshelyzetével, azóta minden pedagógusnak van lakása. Hattantermes iskola épül a községben. A lakosság 160 000 forinttal járul hozzá az iskola építéséhez. A pedagógusok a pártszervezet segítségével

analfabéta-tanfolyamot indítanak. Amíg a téli esték tartanak, szeretnénk minden írni nem tudót megtanítani a betűvetés tudományára. Az igazgató az asszonyoknak történelmi tárgyú előadásokat tart a varró tanfolyamon. A legszebb irodalmi alkotásokkal ismertetik meg az asszonyokat pedagógusaink a rendkívül látogatott olvasókörön.

A múlt hónapban alakult nálunk egy mezőgazdasági szakcsoport Az igazgató is belépett.

A KISZ-titkárt minden vezetőségi ülésre meghívja a pártszervezet, z helyes. A vezetőség Petrasovics Tivadart bízta meg azzal a feladattal, hogy a KISZ munkáját segítse. Arról azonban megfeledkeztek, hogy beszámoltassák Petrasovics elvtársat munkájáról, a KISZ-ben tapeytaltakról.

A választásé* után a párt- szervezet igyekezett az aktíva- hálózatot továbbra is megtartani, feladattál ellátni a gazdákat.

— Sokat nyert a község már a választások idején a lelkes aktívákkal. Kár lenne őket tétlenségre kárhoztatni. Utcánként gazdagyűléseket tartanak a tanácstagokkal együtt. Ez a módszer nagy tetszést aratott a községben.

Bár sok az új tanácstag Ka- posfőn, a pártszervezet mégis elhanyagolja a velük való foglalkozást. Sok függ attól, milyen munkát végeznek az új tanácstagok, meg tudják-e állni a helyüket. Sokszor gyakor- 'atlanok, nem elég tájékozottak egy-egy kérdésben. Rászorulnának a pártszervezet segítségére. Hívja összfe őket a pártvezetőség időközönként, beszélje meg velük a legfontosabb feladatokat, s nevelje, tanítsa is őket.

Csak akkor végezhet jobb munkát a pártszervezet, ha a hibákat rövid időn belül kijavítja. Akkor sokkal gyorsabban tud előrehaladni, sokkal nagyobb eredményeket érhet el.

Lajos Géza

Sötét az utca,

sötét a falu...

Este 8 óra körül jiár az idő,! az ég felhős, koromsötét Lát- 1 szólag kihalt az utca. Egyszer csak neki ütközők valakinek. Mindketten ^bocsánat«-félét mormogunk, aztán tovább megyünk. Gondolatban pedig mondunk egy-két nem éppen dicsérő jelzőt a DÁV-ra. 1952 óta — amikor villanyt kapott a falu — az egy kilométer hosz- szú utcán mindössze öt lámpa ég, illetve égett hetekkel ezelőtt. Miért nem szerelnek fel több utcai lámpát, s ha a meglevők kiégnek, miért nem cserélik ki sürgősen a rossz égőket? Azonkívül, hogy kíváncsiak vagyunk, kibe ütközünk esténként, szeretnénk választ kapni e kérdésekre is.

Novak Ferenc,

Pogányszentpéter.

Zeng az erdő

Milyen élet a favágók élete? Mindenki, még a favágó is azt mondja rá: szép. És milyen a munkája? Nehéz* Szép és nehéz. Nincs ez a két fogalom ellentétben egy- 1 mással, nem is lehet. A munkásélet sohasem volt köny- nyű, de mindig szép. Hát hogyan is lehetne csúnya, amikor zeng az erdő, csattog a fejsze, sír a fűrész, amikor a karcsú fenyők úgy dőlnek a földre, mintha meghajolni készülnének uruk előtt. Valóban, az ember ura a természetnek, épít vagy rombol, ahogy célszerűnek látja, jónak gondolja. —i

Favágók zajától hangos az erdő. Ebben a mondatban minden benne van. Az ijedten elröppenő madár, a távoli

lálja meg helyét. Ez talán nem a favágók munkájának eredménye?

Most még messze zeng az erdő, de addigra már csendes lesz a környék, s valahol másutt harsán fel a favágók erdei muzsikája.

füttyszó, a csalitba menekülő őz, és a munka ritmusa. Benne van a széthasadó fa Tengődi József ütései nyomán (1. kép); ahogy a leom- ló fenyő testét megtisztogatja a gallyaktól a; éles fejsze; ahogy HorváthJánosés M ó zes József kézi fűrésze szabályos darabokra szeli a törzset (2. kép); s H er e s zny e i J á nos és Horváth Ferenc tapadó ruhájától a kéregtől megtisztogatja (3, kép). Benne var az az ötszáz köbméternyi fa, melyet a nagybajomi erdészet dolgozói a két és fél hektár nagyságú balogdi erdőből már eddig kiirtottak, s amennyit még kiirtanak.

Legalább ennyi kép támad fel egyetlen mon dat hallatára. De még talán több is. A karcs: fenyőóriások nagy része már simára tisztogat va, egyforma darabokban, katonásan sorakozik a farakásokban, és azután megkezdi másodil életét. Mozdonyfütty száll a madárcsicsergé helyett, felmagasodnak a vasúti kocsik, Egyil Jelük majd valahol egy fűrészüzemben lel átmeneti otthonra, másik felük bánya mélyén ta■ VII |

■ ■■■■ a ■ ■ ■ §.

1XL« »

__________________________, _____u*.

23.

A

z autó hirtelen oldalt lendült. Úgy fals zik, az oldalával súrolt valamit, A sofőr ösztönösen fékezett.

A köpcös eltűnt. Hogy mikor esett le, a sofőr nem vette észre.

Bármennyire különösen hangzik, az autónak lényegében semmi baja sem történt, leszámítva az üveget, a behorpadt sárhányót és az egyik lámpát. Valezsin az ülés alól előhúzta a franciakulcsot, kiverte vele az üvegcserepeket, és továbbhajtott.

A szabálytalan világítás miatt az első közlekedési rendőr leállította. A történtekről nyomban jelentést tettek a főkapitányságnak. Azonnal kiszállt egy csoport. Átfésülték az egész Dmitrovkát a villától kezdve, de az üvegcserepeken kívül semmi nyomát sem találták az éjszakai párbajnak.

Szevercev, akinek telefonon jelentették az esetet, nyugodtan fogadta a hírt. Sőt, mintha megörvendeztette volna az újabb, taxilopási kísérlet.

— Már régóta sejtettem — mondta a reggeli megbeszélésen —, hogy elsősorban autó kell nekik. Mégpedig nem akármilyen, hanem feltétlenül taxi. Sőt. még azt is feltételezem, hogy a betörés, amely az első lopást kísérte, csupán félrevezetésül szolgált... Miért volt szükségük mindenképpen egy taxira? Ezt egyelőre nem tudjuk. Egészen biztos, hogy tapasztalt bandita áll a csoport háta' mögött, s messzemenő tervei vannak. Ez azonban most nem fontos ... Amikor Bagrov ot lefogtuk, ügy gondoltuk, hogy a banda most vagy beszünteti egy időre a

munkát s igyekszik átvészelni a veszélyes időket, vagy éppen nyomban a tettek mezejére lép, hogy azt a látszatot keltse, mintha Bagrovnak semmi köze sem lenne hozzájuk. Nos, a második következett be. Annál jobb, ez csak a mi malmunkra hajtja a vizet. Tehát ma vagy holnap újabb taxilopás várható. Vegyük úgy, mintha figyelmeztetést kaptunk volna...

Benyitott a titkárnő, és jelentette, hogy itt vannak az elvtársak a közlekedésrendészetről. Szevercev utasitotta, hogy azonnal vezesse be őket.

— Meg akarom ismertetni önöket a tervünkkel — kezdte, amikor az újonnan jöttek elhelyezkedtek. — Nagyjában és egészében a következőről van szó ...

... Negyed négy tájt Braj- cev behozta Dimitrij Bászov fényképét, és jelentette, hogy Bászov hajnaltájt tért haza, majd délután kettőkor távozott ismét, és úgy látták, hogy erősen sántít a jobb lábára. Szevercev azonban azt mondta, hogy egyelőre hagyják.

Grinjuk közben befejezte a 6. sz. taxigarázzsal kapcsolatos vizsgálatot. Megállapította, hogy a Kasirai úti betörést megelőző napot Bagrov reggeltől estig a garázsban töltötte, állítólag a munkakönyvéért ment be. De mint kiderült, a munkakönyvét már rég kiadták, még a végelszámolással egyidejűleg. Most már nem kérdéses, hogyan tűnt el a generálozás alatt levő taxi rendszámtáblája.

... Végre bezárult az egérfogó ajtaja.

Éjszaka két óra tájban a Mozsajszki úton a rendőrjárőr- nek sikerült megakadályozni eg'j újabb taxilopási kísérletet. Három banditát elfogtak, a negyedik elfutott, futtában rálőtt a rendőrökre, és könnyebben megsebesített egy rendőrhadnagyot. Utána lőttek, valószínűleg ő is megsebesült, de nyomaveszett.

Reggel a kihallgatáson az elfogattak nem voltak hajlandók megmondani a nevüket. Szembesítés céljából beidézték az előző taxilopási kísérlet áldozatát és Ny ina j r mnyejevát.

A sofőr egyikben sem ismerte fel sem a köpcös, sem a nyurga támadóját. Kornyejeva sem ismerte egyiküket sem.Tehát egyelőre korai volt az öröm: a banda egy része még mindig szabadon garázdálkodott a városban.

A legutolsó taxilopási kísérletben szereplő sofőrnek megmutatták Bászov fényképét, s ő felismerte benne a negyedik banditát, aki a hadnagyra rálőtt, majd megszökött. Szevercev azonban, még most sem engedte Bászovot lefogni, mert arra számított, hogyha szabadlábon hagyja, elöbb-utóbb az egész bandát rendőrkézre fogja juttatni.

12.

Éjszaka telefonon kihívták d mentőket. A mentőautó pár perccel később meg is érkezett a Vjatkai utca egyik háza elé, és a beteget beszállította a legközelebbi kői házba.

A felvételi irodában a beteg apja, aki elkísérte, bediktálta az adatokat: fiára, Dmitrij Bá- szovra előző éjszaka rálőtt valaki. A merénylő a lövés után nyomban kereket oldott

A sebesültet azonnal bevitték a műtőbe. A lövés nem volt veszélyes: a golyó egészen könnyedén súrolta a combcsontot, és megrekedt a húsban. Az ügyeletes sebészorvos minden nehézség nélkül kiemelte a golyót, a sebet néhány kapoccsal összecsípte, és már éppen vissza akarta küldeni a sebesültet a kórterembe, mikor észrevette, hogy a jobb lába is erősen össze van ütve. A seb ugyan nem volt friss, már hegesedett, de elgsnnyedt.

— Hát ezzel meg mit csinált? — kérdezte.

— Tegnapelőtt történt. Leestem a bicikliről — felelte kelletlenül a beteg.

Mivel a sebesülése könnyű volt, a lábadozók kórtermébe tették.

A beteggel egyidejűleg megjelent egy új ápolónő. Senkinek sem tűnt fel: a kórház elég nagy, az ápolónők gyakran cserélődnek. Legfeljebb azért figyeltek fel rá, mert nagyon csinos és — ami egy ápolónőnél ugyancsak nem érdektelen — gondos és figyelmes volt. Különösen Bászovval törődött sokat, ezzel a zárkózott, barátságtalan, szótlan beteggel, akit tegnap hoztak be. Az új nővért Ludmillának hívták.

Ignatyev őrmester, a technikai osztály egyik munkatársa figyelmesen vizsgálgatta a holmikat, melyeket a kórházból küldtek át tárgyi bizonyíték gyanánt. Nem volt sok vizsgálnivaló: Bászov nadrágja és alsónadrágja — mindkettőt átlyukasztotta a golyó —, aztán maga a kioperált golyó, és végül az orvos véleménye a sebesülés jellegéről és körülményeiről.

— Folytatjuk —