Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-13 / 37. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Péntek, 1959. február IS.

40 EVE TÖRTÉNT

»Tízezer koronát tűztek ki egy elvtársnak fejére'

— ez a címe a Somogyi Hírlap február 13-i számában közölt érdekes cikknek. Ha ezt az írást részletében ismét felidézzük, nem szükséges külön bemutatni az életre-ha- lálra menő küzdelmet:

»ökölbe szorított kézzel, a legnagyobb felháborodással értesülünk nap nap után azokról a gazságokról, amelyekkel a régi rendszer egyes hitvány közigazgatási tisztviselői végzik sötét aknamunkájukat az új rendszer és annak hívei ellen. Ilyep aljas munkáról rántja le a leplet az alábbi levél is, melynek tanúbizonysága szerint Tóth Aladár marcali szolgabíró és hivatali főnöke, Léhner Vilmos főbíró egyenesen az életére törtek egyik kiváló elvtársunknak, Tóth József, marcali polgári iskolai tanárnak. A minden kommentár nélkül is kiabáló levél, mely erről a gazságról lerántja a leplet, így szól:

... midőn Marcaliban voltam, mint a tengerész különítmény parancsnoka, Tóth Aladár szolgabíró a főszolgabíró jelenlétében megbízott azzal, ha Tanár urat elteszem egyszer »véletlenül« láb alól, úgy a főszolgabírói hivatal ad nekem tízezer korona honoráriumot. Vágy Antal vállalkozott is erre, valamint Arbter György is, azonban alkalom még nem volt rá. Ezt én kész vagyok esküvel bizonyítani.*'

KATI NÉNI

lOO

EVES

Az otthonban, a faluban mindenki csak Kati néninek szólítja özv. Nemes Lászlónét, a szociális otthon legöregebb lakóját Kicsiny, hajlott alakját nyáron még láthatták a faluŰj erőre kapott a balatonberényi nőtanács

1957 nyarán alakult meg Ba- latomberényben a nőtanács. Az asszonyok, lányok érezték: nem ülhetnek ölhetett kézzel, hisz annyi tennivaló akad a községben, hogy feltétlenül szükség van az ő aktivitásukra, tevékenységükre. S z u k n a i Károlyné — aki pedig már a 66. évét tapossa — irányította kezdettől fogva a nőtanácsot.

Kevés volt a játék az óvodában? A nőtanács játékkészítő tanfolyamot indított. Amikor a hallgatók már elsajátították a játékkészítés minden csínját- bínját, nap nap után vitték az óvodásoknak az ajándékokat. Lett is öröm a kicsinyek birodalmában ! Hogyisne, hiszen édesanyjuk készítette a sok szép babát, mackót.

Az asszonyok a téli esték hasznosabbá tételéről sem feledkeztek meg: kézimunka szakkört indítottak. Segítségre szorultak az úttörők, az iskolások? Az asszonyok azonnal akcióba léptek, műsoros esteket rendeztek, s a bevételt a gyerekekre költötték.

Akadtak olyanok is, akiknek nem tetszett a nőtanács munkája; rossz szemmel nézték, hogy a falu lakói milyen szeretettel veszik körül a nőtanács tagjait. Névtelen leveleket írtak, fenyegetőztek, igyekez-1 tefc megzavarni a nőtanács sorait. Aknamunkájuk azonban kudarcba fulladt. A tanács, a KiSZ-szervezet, a földművesszövetkezet, az önkéntes tűzoltó testület, az úttörőszervezet felsorakoztak a nőtanács mellé. Együttműködés alakult ki a község tömegszervezetei, egyesületei között. Ennek meg is lett az eredménye, a hangos- kodók elhallgattak.

A község lakói mindenben támogatják a nőtanács munkáját. A 60 éves Rigó Gyuri bácsi például divattáska fonására tanítja a fiatal lányokat és asz- szonyokat. Ki-ki tehetségéhez s tudásához mérten segíti a téli terv megvalósítását. Február 8-án olyan jelmezbált rendezett a nőtanács, amilyen még nem volt a faluban. A Marcali Cipész Ktsz zenekara húzta hajnalig a talpalávalót. Táncra - perdült a bálon öreg és fiatal. A sikeren felbuzdulva az asszonyok megbeszélték, hogy a szakkör befejeződését is bállal ünnepük meg.

Kánya Márton,

a Balatonberényi »Községi

Tanács V. B. elnöke.

ban, amint botjára támaszkodva elsétálgatott egy-egy ismerőséhez. Ahogy azonban megjött az ősz, az esős, hideg idő, Kati néni már nem mozdul ki az otthonból. Szobatársaival beszélgetett naphosszat, énekelt nekik, szórakoztatta őket, es mesélt — amit kevés ember mondhat el — egy évszázados élet élményeiről...

Az otthon csendes, békés életében piros betűs ünnep volt Kati néni századik születésnapja. Könnyes-mosolygós szemmel fogadta Kati néni rég nem látott két fiát. és a sok vendéget, látogatót A lépcső már nagy akadályt jelent neki, s két ápolónő segítségével óvatosan lépkedve ment az ebédlőbe. Kitárult a gyönyörű kastély ebédlőjének nehéz tölgyfaajtaja. Az asztalon megremegett a száz szál gyertya lángja a levegő mozgásától. A zenekar egy régi-régi dalt játszott. Kati néni az asztal előtt állva nézte a vibrálva lobogó gyertyákat, körülötte az ápolók és az otthon sok öreg lakóját. A ráncos arcokon könny csorog végiig, s a kézfogásokban, jókívánságokban benne volt a Kati néni iránt érzett nagy szeretet. A község, a megye nőtanácsa is elküldte ajándékát, s Kati néni kissé megilletődve — ennyi szeretet és kedvesség láttán — csak annyit bírt mondani: »Kököszönőm, aranyos, nagyon

szőnöm".

A kis fekete kendős asszony felett száz esztendő múlt el, sok gonddal, bajjal és kevés örömmel. A küzdelmes évek az

egykori fürge fiatalasszony derekát meghajtották, de szemében — ha mesélni kezd — még most is ott csillog a törhetetlen akaraterő, amellyel átve- rekedte magát a nehézségeken.

Sok testvérével együtt korán árván maradt, és már 12 éves korában aratott a földesúr mezején. Szobalány, szakácsnő, majd mosónő lett a grófnál. A nehéz gőzöktől telített mosókonyhában naphosszat mosott, mert a családnak kenyér kellett. s közben halkan dalolga- tott, jó kedélyével vigasztalta magát. 48 éves korában özvegy lett. A nehéz időkben egyedül nevelte két fiát. Amikor felnőttek gyermekei, szárnyra keltek, Kati néni maga maradt. Családoknál dolgozott, hol itt, hol ott, míg négy évvel ezelőtt otthonra lelt a Segesdi Szociális Otthonban, abban az épületben, ahol valamikor verejtékezve kereste meg mindennapi kenyerét. Ebben a nagy családban él azóta, ahol mindenki szereti. Itt megkapta, amit talán egész életébal hiányolt: a megbecsülést, a tiszteletet.

Két fia közt ül az asztalnál. Keveset beszélgettek, talán mindnyájan a küzdelmes időkre gondoltak vissza. A meghatottság, megilletődöttség lassan elmúlt Kati néni érdeklődve tekingetett körül, figyelte a zenét, néha dúdolgatott, majd amikor a zenekar friss csárdásba kezdett, az egyik ápolónőre támaszkodva még táncolt is, öregesen, topogva lépegetett — de táncolt és mosolygott. Látszott rajta, hogy nagyon boldog.

Ünnepelt az otthon, minden lakója ünnepelte őt, a kedélyes, aranyos százéves Kati nénit,

Vörös Márta

22.

— Nyinának egy kislánya van tőle. Csak őt ne bántsák! Úgyis olyan szerencsétlen. Ha azok megtudják, elbánnak vele is. Nem szoktak tréfálni.

Brajcevnak már volt alkalma meggyőződni róla, hogy valóban nem szoktak.

— No, mára ennyi elég — mondta.

Maria kérdő tekintetet vetett rá. A százados megértette a néma kérdést.

— Adja ide a belépőjét. — Ráfirkantotta a nevét és lepecsételte. — Ezentúl jobban válogassa meg az ismerőseit.

Maria átvette a belépési engedélyt, és felállt.

— Várjon. Még van egy kérésem.

— Tessék.

— ismertessen össze ezzel a Kornyejevával.

— Azt nem.

— Szavamat adom, hogy

nem fogják bántani.

— Mikor akarja?

— Minél előbb, annál jobb. Akár ma este.

Maria már az ajtónál volt, de hirtelen sarkon fordult és visszajött. Hátranyúlt a haja alá, kikapcsolta a láncát és az asztalra telte.

— Ezt adta cda neki. Es mondja meg, hogy tőle nem kell semmi.

Az asztalon ott feküdt Lo- tzev mérnök feleségének arany-medalionja.

Brajcev este a Szverdlov téten, a Nagy Színház előtt ismét találkozott Maria Gontarral. A nő nem egyedül jött, vele volt Nyina Kornyejeva is.

Maria igazat mondott: Nyina valóban gyűlölte Nyikolaj Bagrovot, aki tönkretette az életét.

Bagrov szakmája szerint sofőr volt. Egyik munkahelyén sem maradt meg hosszabb ideig. Nyina felszolgálónö volt egy kávéházban, s lényegében az ö fizetéséből éltek. Ariikor pedig megszületett a kislányuk, és Nyináne.k ott kellett hagynia a munkáját, a férfi sorra eladogatta a holmijukat. .4 szó szoros értelmében levetkőztette, még attól sem riadt vissza, hogy a gyerek holmijait eladja. Amikor pedig mindenük elfogyott, a tél kellős közepén elkergette az asszonyt hathónapos kislányával együtt. Az ügy lényegét tekintve azonban Nyina nem sokat tudott mondani.

Néhány hónappal ezelőtt a Belorussziái pályaudvar előtt megállt mellette egy taxi. Bagrov ült benne, meg egy fiatal fiú, aki Fegyának mutatkozott be. A volánnál pedig Mityka Bászov ült. Bászovot onnan ismerte, hogy Bagrov egyszer elküldte hozzá a Vjatkai utcába valamilyen üzenettel. Az utca nevére pontosan emlékszik, csak a házszámot felejtette el, de nem nehéz megtalálni, épp a klubbal szemben volt.

Fegyát később többször látta a Gorkij utcában, meg a Nációnál Kávéházban. A vezetéknevét és a címét nem tudja. Sohasem hallott Urganov- ról és más nevet vagy álnevet sem ismert.

... Aznap éjszaka újabb taxilopási kísérlet történt.

Éjjel egy óra felé egy férfi a Dimitrovlcára vitette magát. Amikor fizetésre került a sor, kiderült, hogy az utasnak csak százasa van, a sofőr pedig nem tudott visszaadni. Leállította a kocsit a járda mellé, és az utassal együtt becsengetett az egyik villába.

Amikor visszatért, két embert látott a kocsi mellett: egy nyurga, hosszú karú fickót, meg egy testesebbet. »Szerencsém van — állapította meg a sofőr. — Kár leit volna ilyen messziről üresen menni visz- sza ..De a két férfi nem autózni készült.

— Nem volna egy kis tüze? — kérdezte az egyik, és közelebb lépett, mialatt a másik a sofőr háta mögé került. 4 sofőr kezdte magát kényelmetlenül éhezni.

— Nem vagyok dohányos — felelte, és a kocsi falé lépett.

Ebben a pillanatban valami keménys tárgyai nyomtak a hátúnak. »Pisztoly*>! — villant át az agyán.

— Ide a kulcsot! — rendelkezett fojtott hangon a köpcös. — Aztán mehetsz a fenébe!

A sofőr benyúlt a zsebébe, és átnyújtotta a kulcsot. A köpcös a pisztolyt bal kezébe vette, és az autóhoz lépett. A

soványabb, szemét állandóan a J sofőrön tartva, követte.

— Ez nem az autókulcs! ■ hallatszott a köpcös hangja a' volán mellől. — Hallod, a bo-: londot akarod járatni ve- ‘ lem!?... — Csúnyán elkárom- kodta magát.

— Isten ments! Csak vala-1 mi baja van, nekem sem gyullad be elsőre. Várjon, segítek!

Megkerülte az autót, és beült a másik oldalon. Megnyugodva látta, hogy a sofőr ülés ( felőli ajtó is nyitva van.

Odahúzódott a köpcös mellé,, és megpróbálta beleilleszteni a, kulcsot a lyukba, de nem ment. A köpcös gyanakodva figyel-, te. A soványabb továbbra is t ott állt a járdán, három-négy, lépésre.

— De bolond vagyok! — ( ütött a homlokára a sofőr. — ( Tényleg nem az a kulcs! Ne haragudj, komám, ijedtemben, összecseréltem.

Bedugta a másik kulcsot, a motor abban a szempillantásban felbúgott. Mielőtt a. másik észbekapott volna, bal kezével kipenderítette, és tel-• jes erőből beletaposott a gáz-1 pedálba. i

A köpcös estében elkapta ai becsapódó ajtó kilincsét, és fennmaradt a sárhónyón lógva, i .4 következő másodpercben lő-: vés dördült, aztán még egy és i még egy ... Az üveg recsegett-1 ropogott, minden irányban be-1 repedt. A köpcös bal kézzel, ( félig a levegőben lógva, némi tudott pontosan célozni. {

Az autó egyre nagyobb se-1 bességgel száguldott tovább.' A sofőr a repedésektől össze- * vissza szántott üvegen át alig< látott. Egyetlen egyszer sem1 pillantott oldalra. Keze ráforrt * a kormányra, olyan erősen szó-* ritotta, hogy szinte fájt.

— Folytatjuk 1

A németbűrűi kiesesek életéből

Januárban alakult meg a szervezet színjátszó csoportja, s az első színdarabot (Bor) nemcsak a pusztán, hanem Andocson is sikerrel adtuk elő. Ismét színdarabra készülünk: a Gazdag szegények című há- romfelvorásos drámát akarjuk előadni még a közeli napokban, mert húsvátkor már az An- nuskával akarjuk szórakoztatni a puszta lakóit.

* * *

Az »Olvasó szakkör« — ahogy elneveztük — egy héten

kétszer-háromszor is összejön, amikor könyvekből olvasunk fel, majd megbeszéljük — vitatjuk a hallottakat. Ugyancsak ékkor tárgyaljuk meg a lapokból ismert politikai eseményeket.

• * •

Téli tervünk másik fő területe a sportmunka. Legkedveltebb az asztalitenisz; csapatunk részt vett a járási bajnokságban. s szép helyezést ért el. Ifj. Vörös János, KISZ-titkár, Németsűrűi

Tíz ív óta boltvezető

Talán nincs egyetlen olyan ember sem Kéthelyen — a gyermekeket Is beleértve —,

aki ne ismerné az 1. sz. bolt vezetőjét, a szemüveges, mosolygós arcú, mindig szolgálat- kész, és udvarias GuthLász. lót. Már tíz év óta lelkiismeretesen helytáll abban a boltban. melynek jelenleg is a vezetője.

Igazi kereskedő, egész életét ebben a szakmában töltötte. Budapesten ismerte meg a kereskedelem csínját-bínját. 1914-ben szabadult fel. Ezután hazajött Két helyre, s 1949-ig önálló kereskedő volt.

Guth élvtárs megértette az idők szavát, és élharcosa lett Kéthelyen a föHroűvesszövet- kezet megalakításának, ö volt az fonsz első boltvezetője, és 1949 óta dolgozik ugyanabban a boltban.

A bolt azóta nagy fejlődésen ment. át. A korszerűtlen, szűk, szatócs jellegű kis bolt 49-ben még csík 50 000 forint értékű áruval rendelkezett. Jelenleg eevmillió forint értékű áru van I benne. .« fiion ;báv ki a

vevőket. Az elmúlt 10 év alatt!

mintegy 25 leltárt vettek fel Laci bácsi boltjában, de hiány még soha nem volt. Népszerűsége a biztosíték arra, hogy a kéthelyiek meg vannak vele elégedve. Munkáját a felsőbb szervek is eüsmerték, az üzlet egy szabad falrészét azok az oklevelek és kitüntetések díszítik, melyeket az elmúlt tíz évben kapott. A kiváló földművesszövetkezeti dolgozó oklevelet és kitüntetést is megszerezte.

Tíz év alatt hát dolgozót avatott be a kereskedelmi munka titkaiba. Guth Lászlóban bízik a falu népe. A tanácsok megalakulása óta tanácstagként is működik. Bizalommal fordulnak hozzá a kéthelyi parasztok, mert Laci bácsi, ha tud, segít.

A 61 éves boltvezető utolsó évét tölti a szövetkezetben. Az évvégi leltárral átadja a boltot utódjának, nyugdíjba vonul. Békés és nyugodt öregséget kívánunk Guth Lászlónak és azt, hogy megérdemelt nyug- líját minél tovább élvezhesse

Ü. }