Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-12 / 36. szám
CsfltSrtök, 1959. február I*. 6 SOMOGYI NÉPLAP Gyűjtik a Balaton „téli kincsét", a jeget A balatonmenti kereskedelem és a vendéglátó szakma hosszú időn át szomorúan nézte a télen is hullámzó Balaton vizét. Befagy-e a Balaton? — tették fel oly sokszor a kérdést, mert hisz ettől függ, hogy zavartalan legyen a nyári jégellátás. Végre a Balaton sok kacérkodás után megunta/ a játékot és beállt. Azóta végig a Balaton partján kicsinyek és nagyok vágják a jeget, .... ' A z egyik kocsi megrakva indul, a másik üresen érkezik. Szinte megállás nélkül hordják a Balaton »téli kincsét«, a jeget. Ki tudja, hány jégverem telt meg az elmúlt napokban, s gazdáik elégedetten dörzsölik a kezüket. .Lesz már természetesen jég a nyárra, s jórészt biztosítva van a hűtést igénylő élelmiszerek tárolása, lesz hideg sör a nyáron, a Balaton mentén lakóknak és üdülőknek. Szódavizes panaszok Sokan szidják a városban a szódát és a szódásüvegeket is Mi tagadás, igaza van annak, aki mérgelődik, ha nem kap szódát a sarki fűszeresnél, vagy ha kaip, az mielőtt még használta volna, szertefolyik a szoba padlóján. Sok bosszúságot okoz ez a háziasszonyoknak. Nem is próbálják szépíteni a keserű igazságot a szikvíz üzemben, hanem nyíltan be vallják, hogy tudnak róla, i erejükhöz mérten igyekeznek kijavítani a bajokat. Miért folyik a szódásüveg? Több oka van ennek. Egyrészt az, hogy egy időben a gyár a nyak úgy nevezett bilincsét kemény alumíniumból készítette, mely nem rugalmas anyag, nem szigeteli az üveget és a szénsav nyomásának enged. A szikvízüzem most apránként a régen bevált ólomra cseréli fel az alumínium-bilincseket, s ez a hibalehetőség nemsokára el fog tűnni. Azután sok a selejtes üveg is, ebben viszont része van a lakosságnak, a lakosság »leleményességének«. Sokan lecsavarják, s közben eltörik az üveg fémrészeit, csapját, kiszerelnek belőle csavarokat. Jellemző, hogy a tavaly beszerzett 2000 üvegből ma már alig van forgalomban, viszont helyettük igen sok selejtes, rossz üveg került a szikvíz- üzemhez. Mi történt tehát? Az éveken át otthon porosodó rossz üvegeket gyorsan becserélték és most már a jó üveg porosodik odahaza a kamra polcán. Télen ugyanis sokkal kisebb a szódafogyasztás. Természetes, ezen a bajon már nehezebb változtatni, lévén a városban legalább 14 ezer szódásüveg a háztartásokban, 7 ezer a fűszer-üzletekben, valamint a vendéglátóiparban, és ugyanennyi a szikvízüzem törzskészlete. Kevés az üveg is Kevés. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szerint ókét nem terhelj felelősség. Boltjaikban csak azért tartanak (a belvárosi nagyobbakban 150-et is, a külvárosiakban 30-at), mert mindenképpen a közönség szolgálatára akarnak állni. Szállítson többször szódát naponta a szikvízüzem — mondják, s akkor nem lesz fennakadás a cserében. Vagy, ha úgy tetszik, akkor hagyjon a boltokban csere nélkül is teli üvegeket, természetesen betét ellenében Ettől sem zárkóznak eL A szikvízüzemnek azonban más az álláspontja. Annak ellenére, hogy százharminc helyre szállítanak ilyenkor is. szállítási problémájuk nincs. Több üvegből álló torzskészle- tet tartsanak a boltok, s akkor lesz mindig elegendő szódavíz mindenütt — ez a véleményük. A vélemények meghallgatásából persze nem sok haszna lehet annak, akinek szóda kellene, de nem kap. A kereskedelem ebben az évben is szándékozik üvegeket vásárolni a bolthálózat számára, valamint cserélni azt a kétezer félliteres űrtartalmú szódásüveget, melyet nem tud megtöltetni. A szikvízüzemnek szintén meg kellene próbálkoznia a szállítások gyorsításával, sűrítésével. Mielőtt még beköszönt q tavasz S magasra szökik a fogyasztók száma, addig alkudjanak meg egymással, keressék meg a lehetőségeiket a közönség javára. Mikor le?z jobb az ellátás? Bátran mondhatjuk, hogy már a nyárra lehet jobb. Igaz ugyan, a szódavízfogyasztás városunkban évről évre növekszik, 1957-ben csaknem 840 ezer. 1958-ban viszont százezerrel több, 940 ezer liter volt, de a téli hónapokban az üzem kapacitása csak alig ötven százalékig van kihasználva. Egyetlen gépükkel napi ötezer liter szódát gyárthatnak, de jelenleg mindössze két-iháromezerre van szükség. A kapacitás tehát bír. ja. Az üvegek javításával elkészülnek addigra, átalakításukkal is. Vízhiány sem lesz már az idén, mert víztartályt szereltek fel, melyben az üzemeléshez feltétlenül szükséges vizet tartalékolhatják. A szikvízüzem ma már nyereséges vállalat, a bevezetet' teljesítményibér, prémiumrendszer megemelte az egy főre eső termelést. A lehetőségeik adottak. Ha a szállítási problémákat jobban átgondolják és a nyárra újabb megoldásokat keresnek, valamint minél szorosabb kapcsolatot teremtenek a kereskedelemmel, akkor megszűnik a háziasszonyok gyakori apró bosszúsága. F. K. A DOHÁNYZÁS. MINT A SZÜZESSÉG ŐRE Egy angol orvos tanulmányt írt a nőkről és a dohányzásról. Megtudjuk belőle többek között azt is, hogy sok asszony makacsul hisz abban, férjét a pipázás megóvja attól, hogy a házasságtörés kísértésébe essék. Érdekességek, furcsaságok^ HIROHITO CSÁSZÁR AKADÁLYOZZA A KÖZLEKEDÉST TOKIÓBAN A tokiói utcák forgalmának szabályozására a városig tanács legutóbb bevezette a? parkírozásért szedett helypénzt. A város egyre növekvő forgalmát azzal is igyekeztek megjavítani, hogy felkérik a császári családot,? költözzék el a tokiói régi? palotából Kiotóba. A város 2 szívében lévő császári palotaQ ugyanis óriási parkjával aka-<f dályozza Tokió fejlődését, j újabb sugárutak kiépítését.^ A régi császári palotát mú-£ zeummá akarják átalakítani! Az első bál IVfagy izgalom és családi ■L ' tanácskozások előzték meg. Minden rokon jött, egymásnak adták lakásunk kilincsét. Mesélték báli élményeiket, adták a tanácsokat: hogyan kell készülni, mit kell csinálni az első bálon. A ruha-problémában is nagy volt a vita. Ajánlták a legkülönbözőbb színeket, fazonokat, persze az ő ízlésük szerint. A tanácsokat végighallgattuk, de már akkor édesanyámmal régen elhatároztuk, milyen lesz az első báli ruhám. Mindenki mondhatott valamit, csak én, az érdekelt fél nem szólhattam bele a vitába, mert azonnal leintettek, hogy én még nem voltam ilyen helyen, nem tudom, mit kell tenni. Csak a fogaim között mormoltam, hogy azért valamivel a parkot pedig köztérré vál-Ö másképpen voltak a bálok toztatják. A császári család nem gör- ^ dít akadályokat a terv elé ésft szívesen hagyná el Tokiót ft Annál is inkább, mivel ári háború óta — amikor a palo-ft ta súlyos sérüléseket szenve-ft dett — meglehetősen kényei- $ metlen, légoltalmi óvóhely- [1 S szerű lakásban laknak. HASZNOS $ EMBERISMERET & Egy glasgowi lakos megállapította, hogy kertjének fakerítése már nagyon rozo-. ga, le kell bontani. Nekiío- » gott a munkának, de nagyon ; nehezen haladt, igen fáradsá- jj gos volt a bontás. Végül jó« harminc évvel ezelőtt. Lassan elérkezett a várva- várt este. Kissé borús, esős volt, de jó hangulatomat ez sem tudta elrontani. Tükör előtt álltam halvány-rózsaszín ruhában, melynek egyetlen dísze a nyakkivágásnál levő félig kinyílt rózsabimbó. Oh, te kis ruha, milyen estének nézünk elébe, vajon mit hoz ez a nagyon várt első bál? — így tűnődtem, amikor édesanyám az órára nézett, s halkan megszólalt: »■Múlik az idő, indulhatunk, kislányom-«. Felém nézett, de látszott, hogy gondolatai valahol messze járnak. Mire gondolt? Talán a múltra, az ő első báljára, vagy a jövőre, ötlete támadt: nagy helyezett el a kerítésen a következő felirattal: »A kerítés lebontása törvényileg g tilos!« Néhány nappal később elé-; gedetten állapította meg,: hogy még hírmondó sem maradt a kerítésből. SÍRIG HÜ VŐLEGÉNY j'-' '-s ---------- —crcr — « > t áblát a' ami az ő kislányára vár? Oda- mentem hozzá, átöleltem, s az izgalomtól remegő hangon súgtam neki: »Igen, anyukám, az élet nem áll meg. nemsokára nagylány lesz a lányod«. A hatalmas terem feldíszítve várja az elsőbálos fiatalokat. A körben lévő tükrök visszaverik a villanyok fényét, a parkett gyönyörű, tükörfényes, a falakat színes papírfüzérek díszítik. Körben a székeken mamák, Charlotte Fineham 27 eve g papák, vendégek szoronganak. menyasszony. Vőlegénye,» Az anyukák műértő szemek- Stanley Kent minden vasár-^ kei vizsgálják a csinos lány- ... , , ..1 kákát, elismerik, hogy mind nap megken a kezet. A 65g ’ ’ éves Charlotte azonban den alkalommal így válaszol: _ A „város pereméről szép, de azért — s ez érthető is — mindegyiknek a sajátja a legszebb. A sok mosolygó fiatal lány csoportokban állva olyan, mint egy üde, mezei csokor. A fiúk komolyan, kezüket hátratéve sétálnak a teremben. Ünnepélyes, sötét ruhában s a nyakukon életük talán első nyakkendője. Megszólalt a zene, lágyan, simogatón, s a parketten egyre több lett a táncoló pár. Hamarosan kivált a tömegből és kedvesen mosolyogva jött felém Ő, s egy bátor »szabad?« után mi is belekerültünk a táncolok nagy forgatagába. Az est folyamán nagyon sokszor összekerültünk, s ha mással is táncoltunk, mindig megtaláltuk egymás tekintetét. Miért is van az, hogy egy addig ismeretlen emberrel olyan nagyon hamar meg lehet barátkozni? Nem fogyunk ki a beszélgetésből, egymásután jönnek a közös témák, s vele az órák és percek repülnek. Nagyon jól érezzük magunkat vele, s szinte szebben és szívesebben táncolunk. Jött a kedvenc táncom, a keringő. Persze, vele táncoltam. Jaj, de nagyon jó is volt! Úgy éreztem, mintha nem is a földön lettem volna, hanem valahol a szél szárnyán szállunk mesz- sze-messze, szívünkben az első bál örökké felejthetetlen emlékeivel. Píe minden szép és jó sajnos véget ér. Csendben aludta már álmát a város, amikor hazaindultunk, s mire fehér párnámra hajtottam fáradt fejem, az öreg templom toronyórája éjfélt ütött. Kicsi, finom, átlátszó pely- hekben hullt a hó. Az ablaknak hajtottam fejem, s néztem ezeket a keringő, táncoló kis pelyheket. A bál jutott eszembe, milyen gyönyörű is volt, és mit is hozott nekem? S mire felelnék rá, észreveszem, hogy akaratlanul dúdolom azt a dalt, amit még anyánk, s talán dédanyáink is énekeltek, mikor még ők is 16 évesek voltak, hogy »Jött az első bál, s óz első ideálKiss Zita »Vámunk kell. Gondoznom kell öreg édesapámat és bátyámat. Az őszhajú Charlotte újságíróknak elmondta szerelmük történetét: »Iskolás korom óta ismerem Stan- ley-t. Ö később pék lett, és mindennap megjelent kenyerünkkel. Ekkor szerettünk egymásba. Megkérte a kezemet, és eljegyeztük egymást. Huszonhét év óta naponta meglátogat«. Stanley, aki 68 éves nyugdíjas, a következőket mondja: »Charlotte még mindig az egyetlen lány számomra a világán. Továbbra is várni fogok rá, mert megérdemli!« Szól a csengő, és mielőtt az ajtót kinyitnám, hallom a drága, követelőző hangocskát: — Menjünk már be anyu! Méltatlankodása később sem enged fel, mikor szülei már elhelyezkedtek és felváltva biztatgat- ják: — Adjál pacsit a néninek! — Nem! — felelete véglegesnek látszik, mire apukája előbb taktikazva, szelíden próbálkozik Hiába. Végül elém ráncigálja Pityukat és rárivall: — Bemutatkozol és nyújtod a kezed azonnal! Feszült a helyzet, hogy feloldjam, lehajolok hozzá és megslmogatom pár- nás kis csuklóját. Erre ő szó nélkül megharapja a kezemet. Kínos mosoly- lyal hátrálok és ezentúl betartom a két lépés távolságot. — Nem kell vele törődni — szól a fiaDCedars gyerek tál anyuka—, akkor majd magától felmelegszik. A felmelegedés pillanatok műve csak. Odamegy a szekrényhez, kihúzza a fiókot és máris a legjobb nylon-harisnyámat göngyölheti szakértelemmel. — Ugye nem haragszol? — néz rám barátnőm angyali természetességgel. — De ha most elveszem tőle, fölchözvágja magát. — Á, dehogy, miért is haragudnék? Aztán otthagyja a szőnyegen a harisnyát, és én megkönnyebbülve ragadom fel, rejtem biztosabb helyre. De korán örülök. A drága gyermek hirtelen hangulatválto- zásssal lecsap a feke- tés-készletemre. — Egy kistányér, egy kiscsésze — mondogatja, míg a végére ér, akkor újra kezdi. Sorba rakja őket a padlón és maga - is letelepszik otthonosan. — Még az a szerencse, hogy akármivel eljátszik a gyerek — jegyzi meg a papa. Arca ragyog a szülői büszkeségtől. — És nem tör ösz- sze soha semmit? — kockáztatom meg a kérdést, mert odanézni nem merek a féltett porcelánjaimra. — Csak ha felmérgesítik. Előveszem legédesebb mosolyomat: — Szereted a csokoládét, kicsikém? — A nénire haragszik Pityuka! Dermed ten hallgatok el, és rémületem nem alaptalan, mert Pityuka a földszinten elhelyezett készlet mellé odahúz egy kárpitosszéket és lábacskáival, melyek ugyan arasznyiak csak, de azért megmérték a nagyatádi utcák olajos sarát, felkapaszkodik és rámol tovább. Lent van már az ébresztő óránk, likőrös pobár- kák, fényképek. Éppen az egyik féltett kaktuszomat ráncigálja, mikor megbillen a szék és rövid úton lent van Pityuka is. Éktelen si vitás, természetesen a herendi készlet közepébe esett. A mama, mikor az ájulásból magáhoztér, őrjöngve csókolgatja Pityuka ujjacskáját, melyen cérnavékony karcolás látható. — Ki bántotta a drága kis fiúkát? És szemrehányóan tekintenek rám. Pedig dehogy is merek szólni! Bűnbánó képpel söpröm kosárba a cserepeket. Mert mi lesz, ha felmérgesítem! Nagy né Gyánó Ágota kapaszkodtam fel „a világ peremére" Csepeli Szabó Béla: Á világ peremén 1951 nyarán, mikor a sűrűből borzasán, dadogva-siste- regve betoppantam az irodalom »ápolt ligetébe«, az írás Csalhatatlan Papjai úgy néztek rám, mint egy eltévedt fiatal vademberre, Gúny szeCsepeli Szabó Béla. A világ pereműn c'^iü verseskötet szerzője. le, majd közöny hava vert, én mégsem dermedtem meg, hanem — mivel belülről hevített a mondanivaló és a közlésvágy — visszavonultam, és mint hajdan a dadogó Démosztihenész, éles kavicsot tettem a nyelvem alá, s leültem a »tengerrel« szemben, és a mélység és a tajtékos felszín morajától keserves erőfeszítéssel beszélni tanultam, hogy majdan zengő szépségű erővel beszélhessek az emberekhez. 1956 őszén ismét jelentkeztem Ut a messzeségbe című könyvemmel és ekkor sokan elismeréssel, barátsággal, sőt szeretettel vettek körül, de az írás Csalhatatlan Papjai gyűlölettel rámrohantak, doronggal leütöttek és sziklát görHífpftcV Aa ellenforradalmi »földrengés« térített magamhoz; Csodálkozva és örömmel érzékeltem, hogy nem pusztultam el, sőt sokkal erősebb vagyok, mint voltam. Megmozdultam, i nagy erőfeszítéssel legördítettem magamról a sziklákat, és — a város pereméről — az élet sűrűjén át, nekivágtam a meredek magasságnak, hogy a »világ pereméről« is körülnézzek: mi kavarog körülöttem? A Gonoszság erői megsemmisíthetik-e a jót, az emberit —■ a Földet? Most, íme itt állok, és A világ peremén című kötetemben arról vallók, amit az elmúlt két és fél évben átéltem és láttam. Kérem, hogy könyvemet — melyet külvárosi balladák és románcok árnyékolnak és mai »korszakos« gondolati, társadalmi és filozófiai ciklonok vernek — tekintsék előcsatározásnak Az emberiség tánca és Az ég tüzes udvarán című köteteimhez. Még csak annyit: tudom, hogy ellenfeleimnek, az »arisztokratikus és polgári esztétika kis és nagy papjainak« kezében füstölő és dorong himbálódzik felém, ' de ez engem egyáltalán nem tart vissza attól, hogy tovább menjek előre a magam útján, a nép, igen, a nép szíve felé. SOMOGYI NÉPLAP Az MSZMP Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős kiadó az MSZMP Megyei Végrehajtó Bizottsága. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin út 14. Telefon: 15-10, 15-11. Kiadóhivatal: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 15-16. Előfizethető minden postahivatalnál és postás kézbesítőnél. Előfizetési díj egy hóra: 11,- Ft. Somogy megyei Nyomdainari VálL Nyomdáért felel: László liba*.
