Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
»OTTOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1959. február 8. TARTÓZKODÓK Manapság ismét találkozhatunk vele egy-egy szavazásnál, bár voltaképpen nem értem, mi a lényege. Mert miért nem mond, egy ember akár igent — vagy ha igazságérzete úgy diktálja — akár nemet egy-egy kérdés eldöntésekor vagy egy álláspont kialakításakor. Csak egyetlen változatában fogadhatom el az effajta álláspontot, történetesen, ha olyan valaki tartózkodik a szavazástól (természetesen az ENSZ kivétel), aki személyileg vagy valamilyen hozzátartozója miatt érdekelt a döntésben, s így esetleg nem tudna elfogulatlanul ítélni Az emberi tulajdonságot ismerve, annyi bizonyos, nem valami erős jelleműnek tartják az olyan embert falun sem, aki ha megkérdezik, valamiről a véleményét, úgy válaszol, hogy az se hideg, se meleg; senki sem tudja meg belőle valójában mi az álláspontja. S akadnak olyanok is — ez a típus erősebb jellemű ugyan, csak bizonyos fokig tart a közvéleménytől —, akik önmagukban józanul és reálisan tudnak ítélkezni egy-egy dologban, mégis, amikor a nyilvánosság elé kellene rukkolni véleményükkel, akkor százszor is meggondolják magukat: ki- nyissák-e a szájukat. »Én már megégettem egyszer az ujjamat, pedig jót akartam, akkor is, mi a csudának okozzak kellemetlenséget magamnak*'. Ezt vallja — bár nem mondja ki ilyen kereken — Fodor Lajos nemesdédi egyéni gazda is. Pár évvel ezelőtt tagja, sőt elnöke volt az egyik termelőszövetkezetnek. Hogy meggyőződése és nem holmi hirtelen támadt érdek vitte a szövetkezeti gazdálkodás útjára, azt ma sem tagadja, pedig 1956 novembere óta ő is egyénileg gazdálkodik. Be is vallja: bárcsak egy napra se szűnt volna meg a termelőszövetkezet, mert most sokkal jobban menne sorsa, s nem kellett volna adósságokat sem törlesztget- ni. Ebből az ember már csak egyetlen következtetésre juthat: a legkönnyebb dolog a világon Fodor Lajossal, ezzel a józan gondolkodású, igen szót galmas, magát mindig jól forgatni tudó gazdával aláíratni a tsz-belépési nyilatkozatot. A szövetkezeti gazdálkodásról alkotott ilyen jó véleménye után nem is várna más választ az ember. Es mégis téved. Mert, amikor tettre kerülne a sor, akkor Fodor Lajos szinte szembekerül önmagával, nem sokkal előbb kimondott véleményével Első »érve* így hangzik: »Most azt szeretném, ha azok hívnának engem a szövetkezetbe, akik ötvenhat ellenforradalmi napjaiban minden sárt, mocskot rám szórtak*. Lelkében még ott ég a seb, melyet akkor, ötvenhatban ejtettek rajta a nagyszájúak. Igaz, nehéz ezt elfelejteni De vajon nem az ötvenhatos hangoskodónak szerez-e örömet mostani hallgatásával, tétlenségével Fodor Lajos? Miért kellene szégyenkeznie — aki már tettekkel bizonyította be a szocializmus ügyéhez való hűségét — azok előtt, akik jóformán egy szalmaszálat sem tettek odább a köz érdekében, a szocializmusért? Bizony, nem a Fodor Lajosoknak van szégyenkezni valójuk a társadalom, a nép előtt. Sőt! Éppen ezért nem érthető s el sem fogadható Fodor Lajosnak az a második »érve-*, amellyel jobbik meggyőződése ellenére kitér a szövetkezetbe lépés elől, hogy tudniiV.ik: »most ne én legyek az első*. Pedig szó sincs elsőségről, hiszen Nemes déden már több mint nyolcvan család járja a szövetkezeti gazdálkodás útját Kár, hogy Fodor Lajos nem veszi észre: rossz érveket hajtogat, hiszen tétovázásával másokat is visszatart. Igenis, a Fodor Lajos-féle embereket nemcsak tiszteli, követi, hanem tanul is tőlük a falu népe. A község tisztességes közvéleménye számon tartja azt is, hogy elég bátran határozzák-e el magukat, ha cselekvésre kerül a sor. Éppen mert figyelik őket, s a többség hozzájuk igazítja elhatározását — tétovázásukat, hallgatásukat nem tudják mire vélni. Már imost is szép számmal akadnak, akik Fodor Lajosra és a hozzá hasonló jó gazdákra, egykor példamutató emberekre, vezetőikre szegezik tekintetüket, tőlük várják a választ. Ha továbbra is igényt tartanak falujuk lakóinak irántuk megnyilvánuló szeretetére, tiszteletére, akkor belátják, hogy nem hallgathatnak. Felelniük kell őszintén, nyíltan. »Igen*-ből és »nem*-ből értenek az emberek. 40 EVE TORTI „VIGYÁZZANAK AZ URAK!“ 1919 február elején királypárti ellenforradalom tört M Székesfehérvárott, mely kizökkentette, felzaklatta a forradalmi Magyarország eseményeinek folyását. A zendülést elfojtották, de a proletariátus nem nyugodott meg: népgyűléseken tiltakoztak országszerte az ellen- forradalmárok aknamunkája ellen. »VIGYÁZZANAK AZ URAK! ... Ezek a hallatlanul gyalázatos állásfoglalások! a forradalommal szemben — golyót és bitófát érdemelnek. Az elrotluidt királyság ideje alatt legalábbis ezt kapták volna azok az »urak*, akiknek észázados, milliókat nyomorító uralmuk után nem tetszik a nép háromhónapos uralma, az az uralom, amely még egyelőre inkább »a grófi szérű alatt élő Magyarország állapotához hasonlít jobban, mint a nép igazi uralmához*. Nem tudják szívlelni ezek az »urak*, hogy az általuk oly sokáig a nép munkától meggörnyedt hátára csapkodó korbács kivétetett hosszúra, élesre nőtt körmeik közül. De vigyázzanak az »urak*! Ez a korbács még megvan, és a munkától kérges markok szorítják; ne kényszerítsék, hogy lecsapjon, mert az ilyenek láttára már ütésre emelkedik, és jaj lesz akkor azoknak, akik a dolgozó népet akarják újra nyereg alá szorítani!.. .* EGYÉVES A NÉPI ELLENŐRZÉS A puszta postása 18. Szevercev — mert persze ö volt a »főorvos* — sok mindent megtudott ebből a beszélgetésből. Például azt, hogy Maria Gontar már régóta könnyelmű, léha életet él. Valószínűi eg maga sem tudná megmondani, ki a gyerek apja. És csakis a bátyja hatására lett ilyen, aki két börtönbüntetés között időnként megjelenik. Mariához közben is eljárnak a bátyja barátai, s amilyen váratlanul jönnek, ugyanúgy el is tűnnek. Most éppen valami Nyikolajjal jár együtt, egy komor, zárkózott alakkal, akitől ő maga is fél... — Miből élnek? — kérdezte korántsem véletlenül Szevercev. — Nekem nyugdíjam van, ö meg... blokkokat ad el a Nagyáruházban — felelte egy- ügyűen Darja Zaharovna. — Miféle blokkokat? — Szevercev úgy tett, mintha nem értette volna meg. — Hát ha sort állnjak valamiért, vált egy blokkot, aztán eladja, akinek kell; van amelyiket tizenöt rubellel drágábban, van amelyiket százötvennel is. Attól függ, mennyien állnak sorban. — Szóval mondja meg neki, hogy holnap jöjjön be. Lehetőleg mindjárt reggel. Majd én beszélek vele! — jelentette ki ttstározottan Szevercev. — Micsoda dolog az, hogy egy anyát ne érdekelje, hogy van a gyereke. — Nem fog bejönni. Meglátja. Hát azt hiszi, én nem mondtam neki? — Tudja mit? Mondja azt neki, hogy rosszul van a gyerek. Maria eljött. Az »osztályvezető főorvos* nem ért rá, tehát a »helyettese* beszélt vele. A beszélgetés nem tartott sokáig. Az orvos azt mondta, örül, hogy megismerkedhetik a kis beteg anyjával, figyelmeztette, hogy a gyerek súlyos betegségen esett át, és otthon gondos ápolásra szorul, de legfőképpen állandó figyelem te és gondoskodásra. Maria Gontar értetlenül vont vállat, mikor elment: ezért a néhány frázisért volt olyan fontos, hogy bejöjjön? Karpatov nyomozónak azonban nem volt másra szüksége, minthogy lássa, és alaposan az emlékezetébe vésse az arcát. Másnap délelőtt a Nagyáruházban, a hűtőszekrényért sort álló asszonyok között Karpatov megmutatta egy rendőrnek, hogy melyik Maria Gontar. Másfél óra múlva Mariát őrizetbe vették azzal az asszonynyal együtt, aki éppen meg akarta tőle venni a blokkot, és a Nagyáruházban levő rendőrőrsi e kísérték őket. Adoszkin hadnagyot Maria jól ismerte: a feketézők úgy féltek tőle, mint a fűztől. A hadnagy könyörtelen volt, nem volt kíváncsi semmiféle mentegetőzésre. Hiába esküáö- zött Maria, hogy sosem lépi át többé a Nagyáruház küszöbét, hiába sírt, elmázolva arcán a szempillájáról lefolyó festéket — a kérlelhetetlen hadnagy jegyzőkönyvet vett fel, Maria pedig kénytelen volt összeszorítani a fogát és aláirni. »Holt biztos le sitt élnék* — gondolta, és már belenyugodott volna a sorsába, mikor váratlanul megváltozott a helyzet. A mentőangyal egy ismeretlen, jóképű százados személyében jelent meg, aki véletlenül benyitott a szobába. Részvevő pillantást vetett Mariára, s az asszony úgy kapott a pillantás után, mint a ful- dakló a szalmaszál után. Alig észrevehetően, kacéran rákacsintott. A százados nyomban bekapta a horgot, s bár menni készült, meggondolta magát, letelepedett a pamlagra, és kíváncsian nézni kezdte. Maria megérezte, hogy tetszik neki, s csatasorba állította valamennyi asszonyi fegyverét, hogy megszilárdítsa az első kis győzelmét. »Pont most kellett elbőgni csábosabb másoltját küldte a előrántva táskájából tükrét, és — Látod, lehet, hogy valóban az első eset, te meg mindjárt jegyzőkönyvezel. Nincs neked szíved, Adoszkin. Az asszony nem akart hinni a fülének. Komolyan mond ja? Vagy gúnyolódik’ Nem valószínű. A százados felkelt a pamlagrol és a hadnagy helyére ült. — Maja magam beszélek ezzel a.. — itt belepillantott a jegyzőkönyvbe — Gontar polgártársnövel. — Értettem, főnök elvtárs! — szalutált a hadnagy, és kiment. »Főnök — gondolta Maria önkénytelen tisztelettel. — L'> milyen fiatal! Biztosan új ember. Még sosem láttam.* — Hat hogy tehetett Ilyet? — >1 százados lassú, kényelmes mozdulattal előhúzott a zubbonya zsebéből egy doboz »Kazbel et, kivett egy hosszú- szipkás cigarettát, keze fejéhez ütögette, majd a fogai közé dugta. Igazán szimpatikus ember — állapította meg Maria, és leg- csábosabb mosolyát küldte a százados felé Zsirai István kézbesítő napjában kétszer járja meg az utat Balatonkiliti és Töreki-puszta között. Esőben és szélfúvásban, hóban és sárban megy, és viszi a levelet, az újságot, a pénzt a pusztaiaknak. Szíves-örömest gyalogol annyi kilométert, hisz az ő arcára is boldog mosoly fut, amikor látja, hogy örömet szerez az embereknek egy-egy régen várt levéllel, a mindennapi újsággal, vagy éppen — mint a képen látható —. a íottónyereménnyel. zsebkendőjével elszántan kezdte dörgölni arcáról a fekete csíkokat. A százados lustán kinyújtotta a karját, és elvette az asztalról a jegyzőkönyvet. — Ejnye! — ingatta rosszallóan a fejét. — Ilyen szép fiatal lány, és... — de a hangjában cseppnyi szigorúság sem érződött. Mintha csupán kötelességből mondaná. — De hiszen először!... Még sohasem csináltam ilyet! Szeme könyörögve tapadt a százados arcára. Az 1957. évi VII. törvény kimondotta a népi ellenőrzés létrehozását. Erre azért volt szükség, hogy az államrend védelméért, a nép vagyonának pazarlása elleni harc, a törvények és rendeletek megtartása és végrehajtása széles társadalmi támogatással, kellő hatékonysággal, megfelelő szervezeti keretek között folyjék. A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ebben a hónapban ünnepli fennállásának első évfordulóját. Egy esztendő nem hosszú idő, mégis elegendő arra, hogy bebizonyítsa a népi ellenőrzés szükségességét, szerepét és jelentőségét. A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 1958 februárjában alakult meg. Első ülését március 5-én tartotta, Azóta kilencszer ült össze, és minden alkalommal igen fontos kérdéseket tárgyalt meg. Megvizsgálta pl., hogyan használják fel a vállalatok és in- ézmények az állományon kívüli béralapot szociális és kulturális célokra; hogyan védik a társadalmi tulajdont az állami és szövetkezeti kereskedelemben ; hol vannak a megszűnt tsz-ek vagyontárgyai; hogyan foglalkoznak az állam- :gazgatási szervek és vállalatok a dolgozók beadványaival. Vizsgálták ezenkívül a mező- gazdasági termékek, állatok felvásárlásának rendszerét, az importanyagok felhasználását a vállalatoknál stb. A közeledőt évforduló előtt megkértük Kodó Kálmán elvtársat, a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét, számoljon be az első év eredményeiről. — Hány vizsgálatot folytatott le, hány bűn cselekménynek minősülő jogsértést fedett fel és továbbított az ügyészséghez és egyéb szervekhez megalakulása óta a bizottság? tunk át. Eddig 310 vizsgálatot 1 fejeztünk be, 54 folyamatban van. Természetesen ennyi vizsgálathoz megfelelő népi ellenőrhálózat szükséges. Jelenleg 736 népi ellenőr működik a megyében. Pénzügyi, kereskedelmi, műszaki stb. szakemberek biztosítják, hogy az ellenőrzéseken a legapróbb visszaélések se kerüljék el a bizottság figyelmét. Eddig 1 millió 890 681 forintnyi népgazdasági kárt tárt fel a népi ellenőrzés. Az idejében történt intézkedések következtében ebből 1 millió 358 352 forint térült meg. Ez azt bizonyítja, hogy hallatlan lehetőségek rejtőznek a népi ellenőrzésben. • 1— Bizalommal fordulnak-e a dolgozók a népi ellenőrzési bizottságokhoz? Amióta megalakult a NEB, állandóan érkeznek bejelentéseik, panaszok, sokan személyesen fordulnak a bizottságokhoz. Ez a bizalom jele. A dolgozók figyelemmel kísérik a bizottság, az ellenőrök munkáját, a róluk megjelenő új- ságciidceket, és mindig megírják véleményüket. Sok dolgozó feltárja a vállalatánál tapaszdalt visszaéléseket, de a nevét nem meri megírni. A hozzánk küldött levelek és bejelentések 75 százaléka névtelen. Azonban a név nélkül érkező panaszoknak körülbelül 90 százaléka helytálló. A névtelen levelekben foglaltakat is megvizsgáljuk, s intézkedünk, ha szükséges, de jobban szeretnénk, ha a dolgozók bátran aláírnák a leveleket, hisz akkor éreznénk igazán a teljes bizalmat, — Előfordul-e, hogy egye* szervek, vállalatok, intézmények vezetői akadályokat gördítenek a bizottság munkája elé? — Eddig hat országos vizsgálatot folytattunk le (311 egységnél), műnk"terv szerint 133 vizsgálatot (211 egységnél). Ezenkívül 90 egységnél tartottunk 61 terven felüli vizsgálatot. Közben rengeteg beadványt intéztünk el. 241 közérdekű (korrupció, társadalmi tulajdon elleni vétség ügyet vizsgáltunk meg, — Sajnos előfordul. Például a múlt év karácsonyán vizsgálatot folytattunk Somogyjá- don az 1. számú fmsz-boltban. A MÉSZÖV elnöke leltározás közben kinyittatta a boltot, s így munkánk eredménytelen maradt, nem tudtuk felderíteni a népgazdasági kárt A má- stb.) j sók: nem minden esetben biz- 1021 tosítják a vállalatok a törma-ániellesű panasz érkezett. | vény alta lehetőségeket, nem A közérdekű és magánjellegű , engedik el a bizottsági tagokat, ügyek vizsgálata után 17-et. az ügyészségnek 27-et a tanácsnak, 102-t más szervnek ada népi ellenőröket, amikor szükség van rójuk. A vállalatok vezetőinek sokkal jobban kellene támogatniuk a NEB munkáját, hisz az ő érdekük is, hogy feltárjuk a különböző népgazdasági károkat — Meghozzák-e a vállalatok, intézmények a szükséges intézkedéseket avégett, hogy a népi ellenőrzési bizottságok által feltárt mulasztások megszűnjenek? — Nem mindig. Néha arra igyekszenek a vállalatok, intézmények vezetői, hogy elkendőzzék a NEB javaslatait. Emiatt bizony többször elmarad a felelösségrevonás. Amikor a bizottság az állományon kívüli béralap felhasználását — Látja, nem szabad ilyet \ csinálni. Az ilyesmi sosem ve-\ zet jóra. J — Bizony isten, először tet-\ tem — hajtogatta szívére szó-“ rított kézzel. — A kisfiam a kórházban van, súlyos beteg, otthon meg nincs egy fillérünk sem... — Úgy érezte, mm elég meggyőző, amit mond, ezért sietve hozzátette: — IIa nem hiszi, akár mindjárt fel is hívhatja a kórházai. — De elhiszem — mondta nagyon komolyan a százados —. csak sajnos, ez nem mentség. Majd hirtelen másra tóttá a szól: — Beszéljen magáról egy ki- dett fel. Az ügyet továbbítotcsit. Ha a megyei tanács ipari osz— Hogyhogy magamról? —\ tályára azzal a javaslattal, Maria Gontar őszintén eleső-) hogy a felelős személyek ellen dálkozott, és valóban fogalma j indítsanak bírósági eljárást A sem volt, mit mondjon. j mai napig sem történt semmi — Hát mesélje el, hogy él, á ebben az ügyben, kikkel jön össze, mit csinál a) Á népi ellenőrzési bizottsá- szabad idejében ... } gok a jövőben még több vizs, , , , ,. , , . / gálatot tartanak. Foglalkoznak Az asszonyt a kerdesek ke-^ majd az állami tartalékföldek sza.etlenul crick. S nehogy be- ■ községfejlesztési alapok lezavarodjon es elrontsa az felhasználásával, a dolgozók ügyet, ebi atarozta, hogy el- J szociáIis ellátottságával, a földíntnff 4 ’eúi f/! ]. f műves,szövetkezetek általános latoct jo.iak ein.dl gat ni: azt, . orazdálkodásával stb A követ- hogy mivel foglalkoznak jlz is- f ua merősei. De a századost ez{^™ hónapokban tovább ero- szemlátomást nem is nagyon?50** * »api eUenorhálózat, érdekelte. Maria elmondta, ^ mégpedig a fizikai dolgozóéit kai. ofdi-. vizsgálta a volt Vaskombinát- ban, súlyosabb visszaélést fehogy moziba szokott járni, sőt néha színházba is, ha van rá ! . ^ népi ellenőrzési bizottság pénze. Van most egy új isme- v sikeresen oldotta meg az élete rose — jaj, nehogy rosszra! h-tzött feladatokat. Ha sőréd gondoljon a százados elvtárs, f tovább erősíti, a jövőben még csak udvarol neki, különben is! eredményesebben harcolhat a a bátyjának a barátja. Az sze-i nép vagyon megvédéséért. Az réti a cigáuynólákat, néha eZ-Mvforduló alkalmából további mennek meghallgatni a cigá-zte munkát kívánunk a népi meghallgatni a cigá nyokat... — Folytatjuk — f ellenőrzési bizottságoknak é népi ellenőröknek. * úö.
