Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-06 / 31. szám

Péntek, 1959. február 6. 6 SOMOGYI NÉPLAP KETTŐS ÜNNEP A SZÍNHÁZBAN Színházunk ma kettős ünnepet ül. Ma, pénteken mu­tatja be az országszerte nagy sikerrel játszott Dobozy- drámát, a Szélvihart. A bemutató előadáson számos fő­városi vendég mellett részt vesz Dobozy Imre, az író is. A háromfelvonásos drámát, amelynek cselekménye az ellenforradalom napjaiba vezet vissza, Sallós Gábor és Ruttkay Ottó rendezték. Főbb szerepeit Homokay Pál, Csihák László, Mihályi Vilcsi, Horváth Sándor, Szép Zol­tán, Fillár István és Veszeley Mária játsszák. A bemutató előadást megelőzően fél 7 órakor rég várt esemény színtere lesz a színház előcsarnoka. Negyedik évét számláló színházunk nagy névadója, Csíky Gergely szobrának ünnepélyes leleplezésére kerül ser ekkor. A szobrot a Somogy megyei Tanács V. B. megrendelésé­re Ispánky József kaposvári származású szobrászművész alkotta. Ünnepi beszédet Horváth László, a megyei ta­nács művelődési osztályvezetője mond. A NAGYMALOMBAN Modern gépekkel gyarapodott a Nagymalom gépparkja. Ré­gebben a zsákokat kézi erővel kötözték be, így óránként egy- egy munkás 40—50 zsákot tudott bekötözni A most kapott zsákbevarró géppel a liszt csomagolását korszerűsítik. A gép est óra alatt 300 zsákot varr be. Az új gép hat ember mun­káját végzi el. A korpakeverő gép feladata, hogy a gabonatörés közben a korpán maradt lisztszemcséket úgy verje le, hogy a korpát ne törje össze. Ezt a munkát a hengeres őrléssel szemben ke­vesebb energiával végzi, és az így kapott liszt fehérebb. Ma­gyar találmány. Más új gépeket is gyárt a Malomszerelő és Gépgyártó Vállalat: síkszitát, dara tisztító gépet és gabona­mosó gépet. A Kaposvári Nagymalom is hozat belőlük üzemi kísérletezésre. A gépeket a nyár elejére várják. CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ BEMUTATÓ ELŐADÁS! MA, pénteken este 7 órakor — DOBOZY 1MKE: Nem mellékes VAN A TANULÁSNAK EGY FAJT A JA, amelyet nem kedvtelésből tesz az ember, s amelyet nemcsak egyéni ér­dek, hanem az élet, a társada­lom, a vállalat, az üzem, az egész ország gazdálkodása is kötelességgé tesz. Ez a fajta tanulás vált igen jelentőssé, amióta a Vaskom- binát a TRANSZVILL kapos­vári telepe lett, s mást gyárt, mint régen. Uj, nagyobb tel­jesítményű gépek jöttek, és az új gyártmány is merőiben más, mint az azelőtti volt. A gyárt­mány ugyan megváltozott, de a munkásak ugyanazok ma­radtak. Ebből természetszerű­leg következik, hogy a régi munkásoknak minél gyorsab­ban el kell sajátítaniuk az új tudnivalókat. Rendellenes tehát az a konzervatív szellem, szakmai sovinizmus, nemegyszer meg­hökkentő közömbösség, amely a Vaskombinátiban gyakran felüti, fejét. Egyáltalán lehet-e azon vitatkozni, hogy megta­nulják-e a munkások a műsza­ki rajzólvasást vagy ne? Nem lehet ezen vitázni. Hiszen ez az egyedüli módja annak, hogy pontosan azt termeljék, amit a szerkesztési osztály mérnö­kei, technikusai előírnak. Hogy szaktudásuk még hiá­nyos, arra rádöbbenthette őket a következő eset is: a Vaskom­binát anyagosztálya azt állí­totta, nem indulhat meg a gyártás, mert hiányzik valami­lyen anyag. De kiderült, hogy nem hiányzott az anyag ellen­ben az történt, hogy nem is­merték meg a raktárban azo­kat az anyagféleségeket, ame­lyeket az új gyártmányhoz hasz­nálnak. Éppen a gyakorlatnak és az elmélyültebb szaktudás­nak a hiánya okozta a zökke­nőket az új gyártmány készí­tésében. Ezért kellett aztán kapkodni. De vajon lehet-e, szabad-e csak hóvégi hajrával elérni a kitűzött célt? Semmi­képpen sem! A folyamatos ter­melés, a szakmai tudnivalók elsajátítása biztonságos mun­kát kíván. AZ A CÉL, hogy a termelé­kenyebb gépeiket sokkal jobban kihasználják, mint eddig. Ezért a jövőben az esztergá­lyos, marós és a többi gépen dolgozó szakmunkás csak ter­melni fog. Idejét nem rabol­hatja el a szerszám előkészíté­se, ápolása vagy az anyag szál­lítása. Több munkás feladata lesz őket szerszámmal, anyag­gal »kiszolgálni«. Bánmennyi­re jó munkás is, bármennyire ragaszkodik is gépéhez Mor- bitzer Ferenc esztergá­lyos, meg kell értenie, hogy esztergagépének késeit nem ő, hanem egy erre kijelölt másik munkás köszörüld majd meg. Csak ez a szalagszerűség bíz­athatja a termelés folyama­tosságát, pontosságát Persze, hogy a köszörülés éppen olyan jól sikerüljön, mintha az előb­bi munkás maga élezné eszter­gakését azoknak a lakatosok­nak a szaktudását is növelni kell, akiknek feladata lesz ez, s eddig más munkakörben dol­goztak. Tanuljanak tehát a művezetők, hogy többféle fel­adatot találjanak a többre ké­pes gépeknek. Tanuljanak a szakmunkások, hogy a gépek­ből kihozzák a legtöbbet, és tanulniuk kell azoknak a mun­kásoknak is. akik a gépekhez anyagot, szerszámot biztosíta­nak, hogy időkiesés nélkül, zökkenőmentesen történjék minden mozzanat A legfontosabb tudnivalókat a műszakiak és a munkások egyaránt elsajátíthatják a rö­videsen meginduló tanfolya­mon. Itt műszaki rajzolvasást is tanulhatnak. Semmi sem in­dokolja. hogy csupán Wal­ter Ferenc, Balogh István és még néhány mun­kás járjon el az oktatásra. Előbb-utóbb úgyis »kibújik a szög a zsákból«, és akik nem tanulnak, sorra követik el a hibákat. Az ismeretek hiánya azonban nem mentesíti őket a felelősség alól. A PÄRT NAGY ERŐFESZÍ­TÉSEKET TETT azért, hogy olyan üzem létesüljön a vá­rosban, amelynek perspektívá­ja van, hogy a munkások ne kerüljenek az űtcára. A leg­elemibb követelmény tehát, hogy az új üzemekben dolgo­zók elsajátítsák az új munka- módszereket. Ha zakatol — mert rossz— a marógép, és ezt szóvá teszik, nem lehet el­ütni a dolgot azzal, hogy egy hétig nem dolgoznak vele, sőt féléje se néznek. Sajnos, gya­kori még az ilyen »megoldás« a Vaskombinátban. Szabó Ferenc diszpécser' és Horváth László prog- ramos megérti a tanulás jelen­tőségét, és technikumba jár. Többen megértik a munkások közül is és tanulnak, ök már látják, hogy a kisiparosoknál szerzett szaktudással, régen el­végzett egyhónapos tanfolya­mokon szerzett ismeretekkel nem lehet helytállni egy mo­dernebb. sokoldalúbb gyárban. A TRANSZVILL nemhiába ír­ja elő, hogy minden műszaki vezető szerezze meg a techni­kumi végzettséget, és ez alól csak a miniszter adhasson fel­mentést, különleges esetekben. \ GYÁR a műszakiak­tól, az öntöde és a többi üzemrész munkásaitól azt vár­ja, hogy mielőbb kapcsolódja­nak be teljes odaadással a tan­folyamokba. Nem divatról, nem pillanatnyi hangulatról van itt szó. A tanulást az or­szág, az üzem gazdálkodása és nem utolsósorban saját érde­kük teszi kötelességükké. Szegedi Nándor Ankét az élelmiszeripari helyzetéről tanulók Az Élelmezésügyi Miniszté­riumhoz tartozó iparitanuló­iskolákban nevelik a jövő szakmunkásait. Olyan iskolák­ban, amelyekben az oktató­nevelőmunka csak akkor eredményes, ha az iparral szo­ros együttműködésben, annak segítségével történik. így szól az élelmezésügyi miniszter egy utasítása, amely az MTH-tól különvált, fiatal élelmiszeripari oktatási in­tézmények támogatását írja elő. E miniszteri rendelkezés szellemében szerdán ankétra hívta össze a kaposvári 5. sz. Élelmiszeripari Tanulóiskola négy megye sütő- és húsipari vállalatainak igazgatóit, fő­könyvelőit, hogy' megbeszél­jék tanulóképzésünk helyze­tét. Lőczi Zoltán, a tanulóiskola igazgatója ismertette az isko­la eddigi működését, eredmé­nyeit, és az oktató-nevelő munka területén megoldásra váró problémákat. Többször ki­emelte, hogy azért szükséges a ma «ütő-és húsipari tanulóinak helyzetéről felelősséggel be­szélni, mert a ma iparitanuló­iskoláiban nemcsak a holnap­ra és holnaputánra neveljük a szakmunkásokat, hanem a jö­vő számára is. Szüntelenül előbbre lépő élelmiszeriparunk alapos felkészültségű fiatal szakmunkásokat kíván. Ami az iskola alapvető oktató-ne­velő munkáját illeti, azt jól ellátják pedagógusaink és ok­tatóink, de szükség van a szakvállalatok támogatására is, arra, hogy megosszuk a szakmunkás-nevelés gond­jait. Elsőrendű népgazdasági érdek olyan szakmunkásokkal ellátni az ipart, akik bár­mikor megállják a helyüket. Ezt követően az iskola és a diákotthon elhelyezéséről volt szó, valamint a tanulók tanul­mányi előmeneteléről. A be­számoló felhívta a figyelmet arra, hogy a vállalatok ne szerződtessenek olyan tanu­lókat, akik az általános iskola VIII. osztályát nem végezték el. Egyrészt szabálytalan az ilyen tanulókat szerződtetni, másrészt pedig megnehezíti az oktatást is. Sok tanuló­ban ugyanis hiába van meg a tanulási, a befogadási kész­ség, korábbi mulasztásuk miatt nehezen, vagy éppen sehogy sem képesek megbir­kózni a tananyaggal. Sok sza­bálytalanság történt a szer­ződtetések terén éppen azért, mert a vállalatok nem kér­ték szigorúan számon az ál­talános iskolai végbizonyít­ványt. A vállalatoknál kine­vezett iskolafelelősök nézzék meg, amikor a jelentkezéseket elkezdik, rendben vannak-e a tanulójelölt iratai. A hang­súly természetesen az iskolai bizonyítványon van. A jövő­ben ne kelljen elküldenünk ta­nulókat, mert kiderül róluk, hogy nincs megfelelő alapjuk a. szakmunkás-vizsga anya­gának elsajátításához. — Noha az iskola meglehe­tősen zsúfolt — mondotta Lő­czi Zoltán —, minden felté­tel megvan ahhoz, hogy a ta­nítás eredményesen folyhas­son. Csupán a sütőipari szak­ma tanműhelyei nem elég fel­szereltek. Felszerelésük pedig elengedhetetlenül szükséges, mivel a mai szakvizsgázók 5 —10 év múlva válnak igazán szakemberekké, amikor — úgy lehet — a kézi munkát már végképpen kizárják a gé­pek. Az iskolában négy me­gye jövő szakmunkásai ta­nulnak. Jó lenne, ha meg­szívlelve az ide vágó minisz­tériumi utasítást, gyakorlati oktatásunk lehetőségeinek bő­vítésében nemcsak a somo­gyiak segítenének. A hozzászólók többsége örömmel köszöntötte az an­kétet. Bérezi Károly, a Bara­nya megyei Tanács Ipari Osz­tályának munkatársa mondot­ta: — Magam is húsipari mun­kás voltam. Sokat tudok be­szélni tanulóéveimről, amikor úgyszólván el kellett lopnom a szakmát. De arra nem tu­dok példát, hogy szerződtetőm és az iskola összejött volna megbeszélni, hogy belőlem mi­ként lehetne jobb szakembert nevelni. Ez a múltban volt) Ma az a helyzet, hogy való­ban nem lehet a megfelelő szakmunkás-utánpótlást csak az iskolára bízni, mert ez^ nem egyedül az iskola feladata, hanem mindannyiunké. A Zalaegerszegi Sütőipari Vállalat igazgatója a tanmű­hely korszerűtlensége ellen emelt szót. Gépek nélkül, csupán kézi munka igénybe­vételével nem lehet a fejlődő ipar számára jó szakmunkáso­kat nevelni. Fel kell tehát sze­relni a tanműhelyt gépekkel! A Kaposvári Sütőipari Vál­lalat vezetője ez utóbbi fel­szólalásra kijelentette, hogy nem a felszerelés beszerzésé­nek vannak akadályai, hanem az elhelyezés látszik meg­oldhatatlannak. Az ankét a kora délutáni órákban ért véget. Endrédi csipkeverő tanfolyam Tegnap indult meg az Ifjúsági Házban a KISZ és a nőtanács endrédi csipkeverő tanfolyama Őskori leletek Líbiában Az Esse-vállalat egyik fő­mérnöke az algériai—líbiai ha­tár menti Fezzanban ülőhely­zetben levő emberi csontvázra bukkant. Ilyen testhelyzetben temették el az embereket a kőkorszakban. A csontváz mel­lett kőszerszámok, edények és színes osztriga-héjak voltak. Ugyanakkor egy geofizikus ró­mai pénzérméket talált Dél- Líbiában. Az érmék az idő­számításunk előtti II. század­ból származnak. Dr&ma 3 felvonásban. Rendezők: Ruttkay Ottó—Sallós Gábor Február 6, péntek este 7, Csíkybérlet 7, szombat este 7, Somlaybérlet 8, vasárnap du. 3, Kisfaludy b. 8, vasárnap este 7, bérletszünet 10, kedd du. 3, Ady ifj. bérlet 10, kedd este 7, Blaháné-bérlet 11, szerda este 7, Odry bérlet 12, csütörtök este 7. Déryné-bérlet 13, péntek este 7, Jászai-bérlet 14, szombat este 7, Rátkay-bérlet A hatvanéves balatonendré- di Katona Józsefné fia­talos kedvvel és ügybuzgalom­mal sürög-forog a tererrlben. fö a tanfolyam vezetője. K o- v ác s Jánosnénak hó­pelyheket rajzol, ide-oda jár, mindenkinek mutat, segít va­lamit. Lövétei Lajosné ma jött először, de már három Imintát ő is elkészített. — Kinek van rajza? — Ép­pen befejezett egyet, másikat kér. O r o si G y u l á n é már hatot megrajzolt, ő egy nappal előbb kezdte. — Szánjon néhány percet számomra is — kérem Katona nénit, s ő szívesen — mint a tanfolyam résztvevőinek ma­gyarázza, tanítja ezt a szép |mesterséget — mondja nekem Jis: mivel, hogyan kezdték, mi­re tanítja meg az asszonyokat. — Tegnap a párnakészítést magyaráztam el. (Mindenki előtt olt is van már.) Ma ke­rült sor az alap- és egyéb min­ták másolására és rajzolására. Mindenki ismeri és lerajzolta Qmár a hópelyhest, a szalagmin- Q tást, a tölgyfalevelest, a hullá- ümost és a kis ovált. Megta- \Inulják még a négyszögletes fo- Snásos és a gömbölyű, cserfa- Mleveles, azsúros, pávafarkas, Qrozmaringos, p ókos, szalag­ai mintás, kalotaszegi, recés, szö- véses, gipürös mintájú csip­kék elkészítését is. Elmondja még, hogy ő több mint ötven éve, hétéves korában kezdte készíteni a híres endrédi csip­két; hogy falujában hagyomá­nya — sajnos kihalófélben le­vő — van a csipkeverésnek. — Férjhez mentek, erre-ar- ra elkerültek a régiek — mond­ja. Néhány nevet sorol, akik ma is foglalkoznak vele — »a lányom is<s —, de egyik ke­zén meg tudná számolni őket. — Hány darabot készített el életében? — Nem tudom, nagyon so­kat, talán ötezret is. A gyakorlat biztosíték: so­kat és nagyszerűen tudja, amit tud, amit most megtanít má­soknak is. S nem lehetetlen, hogy Kaposvárott tartják élet­ben tovább a híres endrédi csipkeverés tudományát. — Nagyon szeretem a kézi­munkákat — mondja B o- docskalstvánné. — Oda­haza már sok horgolásom, gobelinem, különféle hímzé­sem van. A kampány idején hallottam a cukorgyárban er­ről a tanfolyamról, s eljöttem a szomszéd kislánnyal. — Ja­kos Rózsának kicsit ro­konmesterség ez, ő varrni ta­nult. Mellettük ül a kis barna Kléning er Margit, aki tavaly végezte el a nyolcadik osztályt. Ö is nagyon szeret kézimunkázni. — Meg jó lesz majd az a kis pénz is — mondja. Az endrédi csipkék ára nem is olyan kis pénz, s már szép számmal vannak egyéni meg­rendelők. A két és félhónapos tanfolyam befejezése után azonban minden bizonnyal nem kell senkinek törni a jfe­jét, hogy hova, kinek adja el a csipkét, mert bedolgozhatnak majd a háziipari szövetkezet­hez, ők átveszik tőlük és érté­kesítik. — Az apró, díszítésre hasz­nált csipkéken kívül készítünk komolyabb darabokat, papla­nokat, gyerektakarókat is — mondja Katona néni, s megint elindul, hogy magyarázzon, mutasson valakinek valamit. Amint visszajön: — Holnap vagy holnapután, ha elkészülnek a klöplik (or­sók), kezdjük a gyakorlati részt. Akkor jött volna, sok­kal érdekesebb és érdemesebb lett volna megnézni. Kasza Istvánné, a me­gyei KISZ-bizottság munka­társa és J á r á ny i Gyulá- né, a városi nőtanács titkára azt panaszolják, hogy kevés a tanfolyam lány résztvevője, a csaknem ötven fős két csoport tagjainak alig egynegyede lány. — Pedig tulajdonképpen az ő számukra szerveztük — mondják —, de hat mit csi­náljunk, ha nem érdeklődnek. (Ne sértődjenek meg az asz- szonyok, csak dicsével.s. hogy eljöttek és tanulni akarnak.) A lányok pedig nagyon rosz- szul teszik, ha nem jelentkez­nek. A lakás csinosabbá, szeb­bé tételén kívül anyagi hasz­na is van a csipkeverésnek, mondhatjuk: mesterséget — a legszebbek közül valót — ad a tanfolyam. Virányi Fái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents