Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-25 / 47. szám

J/ ATOMERŐMÜVEK SOMOGY MEGYE 1919. évi esemény-naptára Az atomenergia felhasználása a Szovjetunióban 1945-ben a Japánra ledobott atombombák borzalmas pusz­tításának híre rázta meg a vi­lágot. Sajnos, a tudomány leg­nagyobb vívmányának, az atomenergia felszabadításának első alkalmazása pusztító fegy­verként történt; másodpercek alatt ezrek és ezrek haltak meg, épületek százai váltak romhalmazzá. E döbbenetes hír nyomán jogosan vetődött fel a békeszerető emberek kö­zött: Fel lehet-e használná ezt a roppant energiát az emberi­ség javára? És 1954 nyarán jött a felelet: A Szovjetunióban megkezdte működését a világ első atomerőműve. Az atomenergia a jövő erőforrása Az atomenergia hasznosítá­sát indokolja a világ energia­helyzete is. Becslések szerint a világ jelenleg ismert szénkin­cse 150—200 évre elegendő. Hazánkban pedig 60—70 év múlva kimerülnek a szénbá­nyák. Ugyanakkor a Föld uránenengia-késziete mintegy 50-szer annyi, mint a ma is­mert olaj- és szénenergia együttesen. Ez a körülmény szükségessé teszi atomerőmű­vek építését Érdemes megem­líteni, hogy egyes dunántúli barnaszeneink urániumtar tal­ma tormánként 200 g, és e sze­nek salakjában az elégetés után körülbelül egy ezrelék az urántartalom, amely jóval több energiát képvisel, mint a szén elégetéséből származó hőener­gia. Az atommagból nyerhető energia nagysága 1 kg tiszta (elemi) szén el­égetésekor 8100 kcal hőmeny­nyiség szabadul fel. Ugyanak­kor Einstein tömeg- és energia­egyenértékűségének törvényé­ből kiszámítható, hogy az 1 kg urániumban rejlő energia ennek kereken 2500 milliószo­rosa. Atomerőműiekben az anyagnak csak mintegy ezred­része alakul át energiává, de még ez is 2,5 milliószorosa a szénből nyerhető hőenergiá­nak. Egy szemléltető példa: Egy 120 ezer kW-os szénerő­mű napi szénfogyasztása (3300 kcal/kg fűtőértékű széniből) kb. 2500 t, egy ugyanekkora telje­sítményű atomerőmű napi üzemanyagfelhasználása kb. 400 gramm uránium—235. Az atomerőművek elvi felépítése A magenergia sokféle békés felhasználási lehetősége közül a legjelentősebb az energiater­melésre való alkalmazása. La­boratóriumi méretekben sike­rült már olyan elemet előállí­tani, amely a radioaktív sugár­zást közvetlenül villamos energiává alakítja át, de ipari méretekben csak hőenergiát tudunk közvetlenül előállítani magenergiából. A termelt hő­energia a továbbiakban már a szokásos hőeröművi berendezé­sekkel villamos energiává ala­kítható át. Egy hőerőműben a kazánban termelt gőz a turbi­nába kerül, amely hajtja a generátort, és a generátor ter­meli az elektromos áramot. Az atomerőmű pedig felfogható egy olyan hőerőműnek, ahol a kazán helyére egy hőtermelő atomreaktor van kapcsolva. A reaktorban termelt hőt egy hű­tőközeg hozza ki a reaktorból (víz, nehézvíz, széndioxid, hé­Orosz—amerikai tudományos kapcsolatok újabb dokumentuma Leningrádbam. nemrégiben megtalálták Joseph Henry XIX. században élt, ismert amerikai tudós néhány eddig ismeretlen levelét. A 12 doku­mentum újabb bizonyítékot szolgáltat arra, milyen inten­zív tudományos kapcsolat ala­kult ki a XIX. század közepén Oroszország és az Egyesült Ál­lamok között. Henry az 1851. január 21. keltezésű levélben Adolf Kup­fer orosz akadémikust tájékoz­tatja az amerikai tudósok mun­kájáról az észak-amerikai me­teorológiai rendszer kialakítá­sával kapcsolatban. Az 1867. január 23-i levél Fedor Brant orosz akadémi­kusnak szól, aki az első orosz tudományos múzeum munka­társa volt. Henry etnográfiai anyagok kicserélését javasolta. A HALDOKLÓ SZIGETEK TENGERE $ A haldokló szigetek tengere — az Északi Jeges-tenger. Szovjet kutatók jelentése5 szerint egész sor sziget nyomtalanul elsüllyedt, bár néhányat közülük csak nemrégen fedeztek fel. J. J. Gackell szovjet földrajztudós névsorba szedte az Északi Jeges-tengerben szovjet kutatók által felfedezett és időközben eltűnt szigetek nevét, és kimutatta, hogy az elmúlt 25 év alatt a szigetek »-eltűnése-« rendkívül gyorsan és sűrűn következett be. Az eltűnt szigetekhez tartozik például a Diomid-sziget, amelyet Laptyev orosz kutató 1739-ben fedezett fel. A szigetet utoljára 1761- ben Szalaurov orosz északi-sarki kutató látta. Amikor 1934-ben a Titka nevű szovjet jégtörő a szigetet kereste, hat méter mély ten­gert talált a helyén. Az ugyancsak Laptyev által felfedezett Vaszilovszkij-sziget is nyomtalanul eltűnt. A régi feljegyzésekből ismert Andrejev- és Szannikov -földből a szovjet kutatók már csak itt-ott találtak nyo­mokat a tengerben. A B. I. Leikin vezetése alatt álló vízrajzi expe­díció nemrégen közölte, hogy a Figurína-sziget nincs többé. Ez a sziget az északi-sarki térképeken a Fyegejev-szigettől északra volt bejelölve. P. K. ‘Kmiszinkov szovjet földrajztudós már 1936-ban megjósol­ta, hogy a Laptyev-tengerben lévő Szemienovszkij-sziget már csak 18—20 évig szerepelhet a térképeken. Amikor 1955-ben a >-Lag-< víz­rajzi kutatóhajó arra haladt, a szigetnek nyoma sem volt. Gackell professzor a Trudban megjelent cikkében megjövendö­li, hogy az újszíbériai szigetek is előbb-utóbb eltűnnek Hasonló sors vár a Laptyev-tenger déli partvidékére, elsősorban a Bikov- és a Ligyi-föld kis félszigeteire. Az orosz tudós az Északi Jeges-tenger ben garázdálkodó »»szigethalált-« azzal magyarázza, hogy az elmúlt 25 év alatt az éghajlat jelentősen felmelegedett. Az északi-sarkvidé­ki szigetek túlnyomórészt homokból és agyagból vannak, amit a jég összetart. A Nap melegének és a felmelegedett tengervíznek ha­tására a szibériai partvidék fokozatosan visszahúzódik, a szigetek elolvadnak és eltűnnek a tengerben. liuim, folyékony nátrium stb.), amely az ún. hőcserélőben gőzt termál. A gőz a továbbiakban a szokásos hőerőművi körfo­lyamatot végzi. Hőcserélő beiktatására azért van szükség, mert a reaktorban használt hűtőközegek legna­gyobb része maga is radioak­tívvá válik, és veszélyezteti a kezelőszemélyzetet. A reaktor és a hőkicserélő ugyanis telje­sen el van különítve az erő­mű többi részétől és megfelelő sugárvédelemmel van ellátva. A reaktor kezelése és szabályo­zása táv-irányítással, automa­tákul úton történik. A reaktor és üzemanyaga A reaktorban a hőenergiát az ún. maghasadás szolgáltatja. Ha ugyanis egy uránium atom­magot neutronnal --bombá­zunk«, a mag két kisebb atom- súlyú elemre esik szét, miköz­ben hőmennyiség szabadul fel, és többek között 2—3 új neut­ron keletkezik. Ezek a szom­szédos magokon hasonló hatást idézve elő, egy láncreakció in­dul meg, természetesen nagy hőfelszabadulással. Az urániumnak azonban többféle változata (izotópja) van. Ilyen a 238-as atomsúlyú és a 235-ös atom-súlyú urán. A 238-as izotóp csak a nagy ener­giájú, »gyors« neutronok hatá­sára hasad, míg a 235-os csak a »lassú« neutronokéra. A re­aktorokban az indítás és a sza­bályozás miatt áltálában a las­sú neutronokat tudjuk használ­ni, viszont a maghasadásnál gyors neutronok keletkeznek. Tehát a reaktor működéséhez bizonyos mennyiségű U-235-re van szükségünk, és egy fékező (moderátor) anyagra, amely a gyors neutronokat lefékezi, hogy azok újabb maghasadáso­kat, idézzenek élő. A fékező anyag általában grafit, nehéz­víz, de lehet közönséges víz is. Fékező anyagokkal végzik a reaktor szabályozását is azál­tal, hogy a neutronok egy ré­szét elnyeli, és ezzel megaka­dályozza a láncreakció rob­banásszerű lefolyását. A reak­torban áramoltatott hűtőközeg viszi el a felszabadult hőmeny- nyiséget a hőcserélőbe. A reak­torok indítását pedig a kozmi­kus sugárzásban mindig jelen­lévő lassú neutronokkal vég­zik.­Az uránium—235-ön kívül lassú neutronok hatására ha­sad meg az uránium—233-as és a plutónium is, de ezek a ter­mészetben nem fordulnák elő, ezek már mesterséges elemek. Szovjet atomerőművek A Szovjetunió tudósai vállal­koztak arra, hogy a világon el­sőnek építsenek iparilag hasz­nosítható villamos energiát termelő erőművet. Több éves megfeszített munka után, 1954 júniusában helyezték üzembe, és ezzel is megmutatták a szov­jet atom technika fölényét. Az erőmű ötezer kW-os rill amos teljesítményű, a reaktor hőtel­jesítménye pedig 30 ezer kW. Üzembe helyezése óta zavarta­lanul termel villamos energiát, és ezzel a tervezésnek és kivi­telezésnek a helyességét bizo­nyítja. A reaktor magja hengeres alakú, átmérője 1,5 m, magas­sága 1,7 m. Üzemanyaga 5 szá­zalék uránium—235 és 95 szá­zalék uránium—238. A fékező anyag grafit, hűtőközege pe­dig 100 atmoszféra nyomású természetes víz. amely 270 C- fokra melegszik fel a reaktor­ban. A hőcserélőből 12,5 at­moszféra nvomású gőz távozik a turbinába, * Az első, kísérleti atomerőmű üzemének tapasztalatai nyo­mán a Szovjetunióban nagy je­lentőségű távlati tervet készí­tettek az atomenergia békés felhasználására. Uj, 400—600 ezer kW-os atomerőműveket építenek, amelyek gazdaságos­ság terén is versenyképesek lesznek a hőerőművekkel. Működik már a világ első atomhajtású jégtörőhajója, amely bebizonyította, hogy ví­zi járművek hajtására is fel­használható az atomenergia. Komoly kísérletek folynak a Szovjetunióban atomhajtású repülőgépek megvalósítására, amelyek öt hétig maradhatná­nak a levegőben, és ezalatt 3,5 millió kilométer utat tehetné­nek meg. Ezenkívül foglalkoz­nak egyéb szárazföldi jármű­vek atomhajtásának problé­máival is. A Szovjetunió segítsége a népi demokráciáknak A szovjet tudósok és mérnö­kök az első atomerőművet ki­zárólag saját erőforrásaikra tá­maszkodva készítették el. En­nek ellenére hirdetik a nem­zetközi tapasztalatcsere szük­ségességét. A kölcsönös véle­ménycsere és segélynyújtás előnyeit elsősorban a népi de­mokráciák tapasztalhatják, ön­zetlen segítséget nyújt az atomreaktorok építésénél. Le­hetővé teszi szakembereinknek, hogy tanulmányozzák a szov­jet atomerőmű működését. A magyar atomreaktor is szo/jet tervek alapján, szovjet mérnö­kök segítségével épül, és ez a nagyszerű segítség is még job­ban elmélyíti a magyar és szovjet tudósok, mérnökök ba­ráti kapcsolatát. Horváth László, okleveles gépészmérnök. Szövetségének tagjai. A munkástanácsba azok vá­laszthatók, akik: 1. teljesen vagyontalan földmunkások, 2. teljesen vagyontalan ipari munkások, 3. teljesen va­gyontalan szellemi munká­sok, 4. törpebirtokosok 5 kát. holdig. A munkástanácsok­nak 11 tagú végrehajtó bi­zottsága van. Elnöke régi szocialista, vagyon nélküli dolgozó lehet. A végrehajtó bizottságba egy szellemi munkást, két törpebirtokost (5 holdig) lehet választani, a többinek vagyontalannak kell lenni. Ahol pártszervezet és földmunkás szervezet nincs, ott előbb a párt meg­alakítandó, s utána választ­ható a munkástanács. Március 29. E napon jelent meg a For­radalmi Kormányzótanács rendele te az üzemek szocia­lizálásáról.' Szocializálták a Kaposvári Vasöntödét és Gépgyárat. Március 30. Szocializálták a Havasi­féle vajvállalatot. Társadalmi tulajdonba vet­ték a böhönyei téglagyárat. A Somogyvármegye e napi száma közölte a kaposvári Forradalmi Törvényszék tag­jainak névsorát. Elnök: Gá­bor Mátyás és Takács Lász­ló. Laikus tagok: Lucz Mó­zes, Bállá József, Györffy Jó- 'szef, Klemenc Béla, Szőnyi Hugó dr. és Berényi Ármin .dr. Vádbiztosok: Kring Jenő dr.., Révy László dr. Megalakult az iharosberé- nyi munkástanács. Schneller Béla újabb ren­deletet ad ki a munkástaná­csoknak április 6-ig váló megválasztásáról. A rende­let szerint az ál-munkástaná­csokat karhatalommal fog­ják feloszlatni. <®c*kSose)Scs<«c8cs<«Qga<sogc>K#c§dí<^cg<3<se§ö^^ ft Március 23. Szocializálták a Somogy ® megyei Nyerstermény és Rongyosztályozó telepet. Március 24. A Somogyvármegye e napi száma arról adott hírt, hogy a Radikális Párt beolvadt a Szociáldemokrata Pártba, és a kaposvári Nemzeti Kaszi­nót feloszlatták. Március 25. A járási közigazgatás veze­tését a járási népbiztosok, április 6-ával a járási politi­kai, és július 6-ával a járási közigazgatási megbízottak vették át. A proletárdiktatú­ra a járási főszolgabírákat és Stephanich Pál kaposvári szolgabírót hivatali működé­sétől felfüggesztette. A járá­si adminisztráció vezetésére a következő politikai megbí­zottakat nevezte ki: A kapos­vári járásban Szabó Károlyt és dr. Szentiványi Frigyest, a csurgói járásban dr. Do- [ hány Jenőt, a nagyatádiban ' Hegedűs Gézát, a marcaliban ’ dr. Névy Zoltánt, a lengyel- \ tátiban Gelencsér Ferencet, a i tabi járásban Somogyi Fe- 1 rencet, az igali járásban Far­kas Jánost, Kaposvár városá­nak politikai megbízottja­ként pedig Szalma Istvánt. Megalakult az iharosberé- nyi termelőszövetkezet 120 taggal 1000 kát. hold földön. Március 28. Schneller Béla, »Somogy vármegye népbiztosa« kiadja 7496/1919. sz. alatt a mun­kástanácsok ideiglenes szer­vezetéről szóló rendeletet. A munkástanácsok tagjainak megválasztásánál azok ve­hetnek részt, 1. akik a Ma­gyarországi Szocialista Párt tagjai, 2. akik a Földmunká­sok és Kisgazdák Országos A parittyától az automata fegyverig v. A légierő fontos té­nyezővé vált az első világháborúban. A gépek zöme azonban csak a felderítés el­látására volt alkal­mas. 1915-ben jelent meg a vadászgép, és ekkor oldódott meg a légcsavar körön ke­resztül történő tüze­lés problémája is. A szovjet repülőgépipar a világháború után, 1920-ban alkotta meg az első repülőgépmo­tort. Az 1935-ös évek­ben, miután Cskálov átrepült az Északi­sarkon, megszületett az IL—2-es, amely az IL—10-es csatare­pülőgép elődje, a fa­siszták réme volt. A második világ­háború alatt már viszonylag nagy re­pülési távolságokat értek el. A vadászok 3000, a bombázók 2400 és a nehézbom­bázók 5000 kilométe­rig tudtak elrepülni. A vadászgépek se­bessége elérte az át­lag 700/km órát A második világháború­ban a gyalogsági fegyverek tökéletesí­tésénél két fő irány­elvet tartottak szem előtt. Az egységes űr­méretre való törek­vést (vagyis, hogy egyforma lőszert tud­janak alkalmazni puskánál, golyószóró­nál és géppuskánál), és a szerkezetet igye­keztek egyszerűvé tenni. A szovjet had­sereg használta a Goriunov által szer­kezteit géppuskát. amely a második vi­lágháború egyik leg­tökéletesebb fegyvere volt Ennek hűtése levegővel történt, ami feleslegessé tette a hűtő folyadékot A szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Há­borúban sikeresen használta fel még a 30-as években rend­szeresített Degtarjev golyoszórót, valamint a 41 M. géppisztolyt. A második világhá­ború alatt a tüzérség is ugrásszerűen fejlő­dött. A lövegek leg­nagyobb részénél rá­tértek a gépi vonta­tásira. A gépi vonta­tásnak megfelelően a lövegek rugózását megjavították, a futó­műveket pedig gumi­abronccsal látták el. A kisűrméretű aknave­tők a gyalogság nélkü­lözhetetlen fegyverei lettek. Különösen fé­lelmetes hírnévre tet­tek szert az ellenség­nél a szovjet sorozat­vetők. A második világ­háború után a nagy­hatalmak igyekeznek hadseregük felszere­lését és fegyvereit to­vább tökéletesíteni. A hadseregeikben az au­tomata puskát egyre inkább felváltja a gépkarabély. Ezek kö­zött is kiemelkedik a szovjet gépkarabély, amelynek űrmérete 7.62 mm, súlya pedig 3.86 kg. (Hatásos lő- távoisága 4—600 mé­ter, tűagyorsasága pe­dig 35—40 lövés per­cenként.) A golyószórók utód­jaként pedig létre­jöttek a kézi gép­puskák. Az Amerikai Egyesült Államokban a tervezők külön atomágyúkat szer­kesztettek, amelyek csak az atomlövedé­kek kilövésére voltak alkalmasak. Ezek­nek az ágyúknak az volt a hátrányuk, hogy nehézkesek, és nehezen álcázhatok. A második világhá­ború után megjelen­tek a távirányítású rakéta lövedékek. (Bár már a németek is alkalmaztak 1944- ben rakéta lövedéke­ket, a V—1 és V— 2-öt). Az egyre gyor­suló rakéta lövedé­kekkel több száz, sőt több ezer km-es tá­volságot is ei lehet érni. A rakétánál rendszerint csak az induló irányt adják meg, és a további irányítást radarral vagy infravörös sugár segítségével oldják meg. A távirányítású lö­vedékek csoportjában az interkontinentális rakéta jelenti a csúcs­teljesítményt. Az in­terkontinentális ra­kétát a szovjet hadi­technikusok állították elő, s ilyen fegyverrel csak a Szovjetunió rendelkezik. Ennek hatótávolsága 5—8000 km, tehát bármelyik világrészből át lehet lőni a másik világ­részbe. Az interkonti­nentális rakéta útját 1200—1300 km ma­gasan teszi meg. Az egyik interkontinen­tális rakéta lövedék hossza kb. 40 m, in­dulási súlya pedig 100—150 tonna. A 8000 km-es távolságot 20—25 perc alatt be­futó szovjet interkon­tinentális rakéta el­len jelenleg nincs vé­delmi eszköz. Kö­zönséges robbanó­anyaggal nem túl­ságosan hatásos fegy­ver, mert irányítása nem egészen pontos, Célzási pontossága 15 —20 km-es körzet; Azonban atom- vagy hidrogéntöltettel ilyen pontosság mellett is a célt el tudja pusz­títani. Nem rakéta­hajtású, hanem gáz­turbinával hajtott pi­lótanélküli repülő­gépre emlékezi-tó, nagy hatótávolságú lövedékük van az amerikaiaknak is. Ez a »Snark« inter­kontinentális irányí­tott lövedék. Ennek hatótávolsága szintén kb. 8000 km, azonban kis magasságban (10 —15 km és aránylag lassan (kb. 1500 km./ óra) halad. Folytat­nak távirányítású ro­botrepülőgépekkel való kísérleteket is. Utóbbiak előnye a rakéta lövedékekkel szemben, hogy szer­kezetük jóval egy­szerűbb és olcsóbb, s így könnyebben elő­állít ha tők, irányítá­suk pedig viszonylag pontos. (VégeJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents