Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-22 / 45. szám
A SOMOQYI NÉPLAP KULTURÁLIS MELLÉKLETE IRODALMI SZÍNPAD KAPOSVÁROTT Kulturális körökben vitatott I pelni, de nem jutottak még át kérdés, a város dolgozóinak a fellépéssel járó szinte elmaművelődósi igénye. Kell-e a közönségnek a »komoly« műfaj, kell-e a drámairodalom klasszikus hagyatéka, vagy pedig mindezt csak egy szőkébb rétég igényli, s a közönség nagyobb hányada a könnyű műfajoknál megállapodva csak szórakozni, csak kikapcsolódni és csak nevetni akar? Ha a színház látogatottságát vesszük alapul, nem nehéz megállapítani, hogy a színházlátogató közönség főleg a zenés vígjátékokat, az operettet és a kabarét részesíti előnyben. De helytelen lenne figyelmen kívül hagyni olyan jelenséget, mint amilyent a Ciö és a Szélvihar előadásán tapasztalhattunk. Megvan tehát az igény a komoly értékű műalkotások megismerésére. Helyes szocialista műsorpolitikával pedig még nagyobb javulást érhetnénk el. Persze nem a jó és tartalmas, vidám szórakozás rovására, hanem igenis a gáccs. a tarthatatlan kulturális szemét kárára és a szocialista kultúrforrada- lom hasznára. Ha ezt sikerülne megértetni társadalmunk nagyobb hányadával, munkás- osztályunk tagjaival, akkor megoldódna a kultúrforrada- lom egyik legfontosabb problémája. Ehhez viszont szükség van egy állandó, központi fórumra, amely a munkás, üzemi vagy más területen dolgozó legjobb kultúrmunkásokat torn ürítené. Ezeket a gondolatokat latolgatva vetődött fel a Hazafias radhatatlan kezdeti elfogódottságon, itt »áteshetnek a tűzkeresztségen«, rutint szerezhetnek. A kapcsolat a színház és az Irodalmi Színpad között kölcsönös lesz. A színház művészeinek rendszeres szakmai segítsége gyümölcsözőleg hatna a Csíky Gergely Színházra is, mivel a Munkás Irodalmi Színpad tevékenységével módja lenne új közönséget nevelni a színháznak. De ezen kívül is milyen szépen realizálódhatna a munkásparaszt szövetség gondolata, ha a munkás- és dákfiatalok vihetnék el például a mai életünkről szóló darabok legjobbjait a falvak, a tsz-ek dolgozó parasztságának. Bízunk abban, hogy a diákfiatalok örömmel csatlakoznak az Irodalmi Színpad megvalósításához. Hiszen pedagógus és diák szempontból egyaránt íelimérfhetetlen előnyt jelent az irodalmi anyaghoz kapcsolódó művek, dramatizált regények, drámai szemelvények megtekintése az Irodalmi Színpad műsorában. Továbbá, ahogy az aktívaértekezleten elmondták: az AKÖV és a TRANSZVILL (volt Vaskombinát) régebben jól működő csoportjait is életre lehetne hívná. Mindez természetesen akkor válhat valóra, ha az üzemek és középiskolák jó szavaiéi, színjátszást kedvelő fiataljai sajátjuknak tekintik a Munkás Irodalmi Színpad ügyét. Ha a Népfront megyei titkárságán a ... ... , Kaposvári Irodalmi Színpad: egkozel®bbl a|k+ivaertekezleten létrehozásának gondolata, szót tett követte. »... Segítsük elő, hogy a munkásosztály, -^dolgozó tömegek isfa kultúfá felé forduljanak A. Váljék széles mozgalommá az ä sokféle kéz- c fényezési amely a munki- parasztok és az alkotó művészek, ^értelmiség összetalálkozására jtónyul« — mondotta Orbán László elvtárs, az ZMP tudományos és kulturális osztályának vezetője egyik előadásában. Ez adta a döntő lökést az Irodalmi Színpad elgondolásának kivitelezéséhez. És természetesen néhány lelkes kultúrákévá ügypártolása, valamint a legilletókesebb szervek készséges támogatása. A Hazafias Népfront kezdeményezéséhez csatlakozott az SZMT, anyagi segítséget is felajánlva. Az Irodalmi Színpad létrehozásának megbeszélése céljából hívták össze hétfőn délután az üzemek kultúraktíváit. Az értekezleten jelen volt Kozma Béla, a Népművelési Intézet műsorpolitikai szakreferense, az SZMT elnökségétől Horváth Zoltán, a Hazafias Népfront kulturális munkatársa, valamint a KISZ, a KPVDSZ, az ÉDOSZ, a • 23. AKÖV, a TRANSZVILL és a MEDOSZ kulturális aktívái. Miszlay István, a Csíky Gergely Színház rendezője ismertette az új színpad megvalósításának esélyeit. Mivel a szereplőgárda többségében üzemi színjátszókból, szavatokból áll, így az űj fórum a Munkás Irodalmi Színpad nevet veszi fel. Helyiségét pedig a Hazafias Népfront biztosítja a KIOSZ székház emeleti' termében. Létrehozásában a jelenlegi és legelső feladat, hogy minc.cn nagyobb üzemnél, vállalatnál egy színjátszómagot alakítsanak ki. Helyes lenne, ha az üzemek, vállalatok szavalóversenyeket indítanának, és ennek a segítségével igyekeznék kialakítani gárdájukat. A legjobbakból tevődne össze a Munkás Irodalmi Színpad szereplőgárdája, s tagjai a Csíky Gergely Színház állandó rendezői és drama- . turgiai irányítása mellett sokat fejlődhetnek, tanulhatnak majd. A Munkás Irodalmi Színpad létrehozásával a Munkás Stúdió tagjai is színpadot kaphatnak. mint sok más üzemi és diákíiatal. Mindazok a fiúk és iányak. akik szeretnének szareaz Építők, az Orvosegészségügyi Szakszervezet, a Közalkalmazottak, a Pedagógus Szakszervezet megbízottai, valamint a Textilművek, a Ruhaüzem, a Posta, és a DÁV kultúrfelel ősei is megjelennek és beszámolnak a jelentkezésekről. A Munkás Irodalmi Színpad gondolata tehát megszületett, és a Hazafias Népfront, valamint a SZOT elnöksége jóvoltából bölcsőt, kelengyét is kapott. Rajtunk, kaposváriakon áll, hogy gyarapodása, fejlődése igazi fejlődés legyen. Bízunk abban, hogy a kaposvári munkás- és diákfiatalok szívügyüknek tekintik a Munkás Irodalmi Színpad gondolatát, s dolgozóink körében is helyeslésre, támogatásra talál. W. E. BENCZE JÓZSEF: (J-alaak íntke. Hajnali fény-harsona az ég harmat kottafejek a füvek,, kávába bókolnak a gém-nyakú kutak, mert a szénahasú tehén-bendő üres! Itatás zaja döngöli a levegőt csintalan csikók zablája zörög, sargyú-széna szálon bukálja a vizet a makrancos telivér kanca. A fejőkék csücsöri szája tejjel lesz tele csirás gazda és ellető kanász füttyöt kürtöl magányhoz szokott ajkán, s dúskeblű menyecskék pattogós dala kedvet hancúroz a szóban. A végtelen rozstábián nékik arat a kombájn hogy veklit formáljon belőle a pék... Nékik s mindenkinek parkosodik itt az élet, suriuo jegenyék s kamasz-gallyá tölgyek arról beszélnek a széllel, hogy nekünk bőgatyás cseléd-ivadékoknak fujtóra kötött telt zsákok jutnak. Nekünk terem acélos magot a Kalász, földjeinkbe tápláló vízér vezeklik! A füstös képű szuszogó traktorok nékünk porhanyítják a kósza rögöt. Arról zeng égi hárfáján a Kanári Jelen hogy pufók jövőnk telt kacajú lesz. Míg csúszamló lavinától rettegnek mások, arról dalolok büszke somogyi gőggel, hogy holnap az öröm mosollyal áraszt el, Pártos énekem repülj a szívekbe, okozzon bosszút annak, aki nem szeret, fajtám öleld magadhoz izzó lelkemet, s imaként áldozz reggeli versemmel. Puskás Tibor (Siófok): Zagyva Szolnoknál (akvarell) MEGJEGYZÉSEK egy ifjúsági előadásról... Kínosan feszeng a nézőtéren a néző, ha egy zenekari hangverseny több tételes müsorszámát hallgatva, a közönség soraiban néhányan már az első tétel záróakkordjai után tapsolni kezdenek. Tehát nyilvánvalóan olyan helyen,'"»»hova a szerző nem gondolt még tetszésnyilvánítást, amikor zeneművét megírta. Ugyanilyen kínos érzés kerítette hatalmába azokat, akik a Szélvihar legutóbbi ifjúsági előadását nézték. Elöljáróban le kell szö^znünk, hogy szeretjük, és színművészeink is szeretik a diákelőadósokat. Őszintébb derűvel, hálával a felnőtt közönség sem tud nyugtázni semmit, amit a színművészet adni képes, mint az ifjúság. Ez, ha jókedv forr a színpadon a rivaldafényben, a csapongó jókedv számára nyitja ki szívét. Ha lelkesedés, nemes érzések tüze lobban fel a színfalak között, a nézőtéren hamarosan testvértüzeket gyújt a jó, a nemes befogadására kész ifjú lelkek száza. Egyszóval egész más hangulata van egy ifjúsági előadásnak, ha a nézőteret a fiatalság tölti meg. * Itt említjük meg: helyes színházunknak az a törekvése, hogy rendszeres színházlátogatásra nyújt alikailmait diákifjúságunknak. Igenis jusson fiatalságunk sorozatosan olyan élményekhez, amelyekben az apáknak, a szülőknek nem volt részük. De... A Szélvihar dráma, s ezt nem ártott volna tudomására hozni a csütörtöki előadás általános iskolás nézőinek a szülői házban, de méginkább a színház- látogatást szervező iskolákban* Megfelelő felvilágosítás mellett, kellő komolyságra való intés mellett nem fordulhatott volna elő, hogy a darab cselekményében előforduló néhány igen szomorú momentumot az éretlen, tájékozatlan nézősereg tapsokkal, nevetéssel ünnepelt Ez történt, amikor Mácsay földesúr — aki az erőszak eszközeivel akarva »visszaterelni« birtokát a »bagószagú« parasztoktól —, földre dobja a falon függő Lenin-toépet Ez tör- tént, amikor az idős Kálló Ferenccel leszedették a falról a vörös lobogót és kényszerítették, hogy megtiporja. Lehet, néhányaknak az a véleménye, hogy hallgassuk el e tapasztalatainkat inkább. Nem tehetjük meg, mert az ifjúsági előadás nézőserege az általános iskola felsőtagozatos tanulói voltak. Olyan emberkék, akik nyiladozó, táguló értelmükről, kibontakozó emberségükkel már képesek különbséget tenni, állást foglalni bizonyos számunk« fontos dolgokban! Pedagógus és felnőtt ember, meglepően kérés re» ezen az előadáson. Bezzeg más a kép, ha a műsordarab példának okáért operett De nem erről van most szó, bár erről is szó lehetne, erről is érdemes lenne beszélni egyszer. A csütörtöki színházi előadás keserű tapasztalataiért nem a gyerekeket hibáztatjuk. A gyerek a játékban csak játékot lát, nem bűne, csak korlátja, ami gyermekké teszi. Itt kívánjuk feltenni a kérdést, nem hivatásunk-e leg- íegfelelőbb helyen, az iskolában felkészíteni a gyereket gy operettnél »valamivel« rangosabb színházi előadás levenen ható élményének befogadására is?! Ha a közös zínházlátogatást szervező iskola nem sajnálja a fárad- ágot és ezt megteszi, többé nem fordul elő, hogy mig a színpadi hősök sírnak, a nézőtéren kiábrándító derű hullámzik. Az sem fordul elő, hogy nem odavaló tapsok szakítják meg az olyan jeleneteket, amelyeknek nem az a céljuk, hogy tetszést arassanak, nevezetesen gyanús értékű tapsot, hanem az, hogy ezeket a néző, akár felnőtt, akár iskoláskorú fiatal, a szívébe, emlékezetébe vésse, mint olyanokat, amik nem fordulhatnak, elő még egyszer, sem a darabbéli Hosszúháton, sem sehol az országunkban! L. I. AMIKOR OLCSÓ VOLT ÉLET... Egy-kettő-egy, egy ... Úgy hangzott a monoton vezényszó, mintha két fadarabot vertek volna össze szüntelenül. A gödrösre Járt úton fáradtan roppant a kis csapat lépése. Tizennyolc fiú emelgette a lábát, mint a gép. Bal-jobb-bal, bal-jobb-bal... Reggel óta tart a menet, s most a nap nyugovóban van. Vörös korongja mintha a végtelenbe vesző nyárfasoron ült volna meg pihenni. De kelet felől is pirosodik az ég alja. Időnként távoli ágyúszó re- megteti a levegőt. Az országút csendesedik, kevesebb az autó, a harckocsi, egy-kettő- Elhallgatnak. A főoktató úr gást, már biztos benne, hogy kuszt. Az idomítás ilyen ered- magyarázni akarna, de erre kwocfeciL élűiről jön a hang, Bécs fc- vnénye láttán más körűimé- ma/r a tisztben megpattun vatömött bajusza alatt megcsillan az aranyfog, amint rákmódra Járva ismétli erős torokhangján: — Egy-kettő-egy ... Egy- kettő-egy. menye láttán más körűimé- már lől. Megnyugszik. nyék között talán még elisme- tomi. Torz arccal rántja elő Néhányszáz lépés után pü- rését is kifejezte volna, de pisztolyát és az egész tárat betont ják csak meg a nagy ka- most csak a feszült idegesség lelövi az előtte állóba. A tág- tonai teherautót. A délutáni ágaskodott fel benne még job- ra nyílt szemben megdermed a, tülekedésben sodródhatott le ban. A főoktató jobbra nézz-t rémület, a test ledől, s a fiúk ' ' a hadhalálfele- Jekre. A lépések összeigazodnak, s valamiképp az útpadkáról az vezényel, és serényen hozzá- elborzadva merednek a fiúk Rónaynák újra csak árokba. Három fekete egyen- szalad jelenteni. Tisztelgését nagy gallérján a kis a széles hátát látják. Lapockái ruhás alak sürgölődik körű- még valami kivehetetlen _ , borsóleves-színű ka- lőtte, és egy tiszt csapkodja a gyintéssel fogadja ugyan, de Az feher zsebkendőjével között báton húzódik vastag dereka felé, karszalagján a nyitoskeresztet sűrű porliszt fedi. Lábát már égeti a fűzős csizma, de nem hagyja el magát. — Az ott már a határ. Holnapra elérjük... Harcolunk a izzadság sötét nyoma csizmaszárát fűzfavesszővel. A vezető a fülkében csikorogva nyomkodja a gázpedált, a többiek nyögve próbálják nyomni a kocsit, de hiába. A motor fel-felbóg, de a kocsi feneke megakad az árokpartban, és a kerekek könnyedén pörögnek a magukvájta gödrökben. A máris elfordul: megtörli a homlokát, új tárat — Bittner! nyom a fegyverébe, száját ösz— Hier! — pattan dua a ko- szeszorítva töpreng, aztán a esi mögül egy feketeruhás, halotton akad meg a szeme. Gyors, pattogó beszéd és a Hideg hangon beszél valamit szeplős már tolmácsolja is tört legényeinek, magyarsággal, hogy a szakasz Reccsen a sebességváltó, a jöjjön le és segítse a kocsit kitolni az útra. Rónay kemény karlendítéssel fogadja a parancsot, s újra vezényel: — Vi-gyázz! Kocsit megfogkocsi visszaereszkedik egészen az árok fenekére, és akkor a holttestet négyfelől megfogva gondosan beleigazítják a keréknyomba. — Los! A vezető érzéssel rákapcsol, kommunista veszedelem ellen ... — szorítja össze széles tiszt már rojtosra csapkodta a ritkul a por. A fiúk törölgetik állkapcsát. — A kamerádok... vesszőt. Nagy léptekkel jár a szemük sarkát, kezükfején kitüntetés... — és gondolatai körbe-körbe, az arca rángasáros könny marad, Lekapják lassan elfogynak, csak arany- tódzik. Néha megáll egy-két ni... oszolj! fejükről a kis leventesapkát, fogú szája ismétli időnként a másodpercre és rebbenő szem- A fiúk futva veszik körül ütik a combjukhoz, s úgy te- vezényszót: mel néz arrafelé, ahonnan az az autó hátulját, kezükkel fo- s mire a kerék lassan végigszik vissza újra. Némelyik — Zgy-kettő-egy... Bal- ágyúszó hallatszik. A fegyver- gást keresnek rajta és állnak... ropogtatta az emberi testet, a menet közben hirtelen — gyá- jobb-bal... télén szakaszt megpillantva A tiszt két tenyere közé szó- kocsi kint van az úton. Szó moltalan mozdulattal kap a jj mip lebukott a nyárfasor élesen csattan a kiáltása: ritja halántékát, csizmájához, minden áron meg mögé. A faleveleket hűvös — Halt! — Nyomás! szeretné igazítani, hogy ne tör- szellő rezdíti meg. Borzongás Rónay előrefut néhány lé- A testek nekifeszülnek, a je már. Elvéti a lépést, meg- fut át a fiúkon s félig bóbis- pést, feltartja a karját és ve- motor felüvölt, de a lódul, néhány test egymásnak kolva húzzák a lábukat. zényel: nem mozdul, zökken. Fojtott beszéd, vita, s Csend van, de Rónay hirie- — Szakasz! — Nyomás, az anyátok... — az ütemes lépést rendetlen cső- len felfigyel. Valahonnan A fiúk gondolat nélkül csap- s folytatna, de a hadnagy az szogás-kopogás váltja fel. Ró- messziről motorzümmögés üti kodják a kőhöz sajgó talpú- autóra mutatva rákiált riká- nay főoktató úr megperdül, meg érzékeny fülét. Kilép az kát, s az állj-ra egyszerre köp- csalva: mint az orsó: útszélre, fülelődik. Semmi!... pan a tizevn’folc pár sarok. — Los, du moh! Zigeuner! _ van Aztán ahogy újra hallja a zú- A tiszt elképedve nézi a cir- Rónay arca vérvörös lesz, n élkül kapaszkodtak fel rá és az autó nekiiramodott. A fiúk csak álltak falfehér liOCSl arccal, majd lassan, alig mozdulva hátrálni kezdtek a gödörtől. Kissé távolabb összebújtak, mint a nyáj, majd megiszonyodva elvágtattak vissza az úton, hazafelé ... Varga Sa. Sándor
