Somogyi Néplap, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-21 / 44. szám
flLÄG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK! Mai számunk tartalmából Hruscsov beszéde Sziélmo gorszkb cm MSZtyiP MEGYEi BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 44. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szombat, 1959. február 21. „Bátor ifjúság“ Jövő heti rádióműsor „Együtt voltunk a bajban, együtt vagyunk a jobb helyzetben, s együtt haladunk a teljes győzelem felé“ Kádár János beszéde Prágában a Sverma Gépgyár dolgozóihoz Kedves elvtársak, kedves elvtársnők, barátaim! Hálásan köszönöm a szívélyes fogadtatást, melyben részesítettek bennünket. Mint látom, üzemükben a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság zászlói egymás mellett lengenek, és azt hiszem, ez jó dolog. Jelképe ez annak, hogy népeink is egymás mellett élnek, vállvetve dolgoznak és harcolnak a szocializmus győzelméért. Mi sokszor tapasztaltuk — de különösen kézzelfoghatóan 1956 őszén, amikor súlyos helyzetben voltunk —1 hogy a csehszlovák nép nem egyszerűen jó szomszédja, hanem a magyar népnek igaz, hűséges barátja, aki a bajban segít. Régen készültem már országuk meglátogatására. Eredetileg tagja voltam a nemrégen itt járt párt- és kormányküldöttségnek is, de hirtelen megbetegedésem sajnos, akkor az utolsó pillanatban lehetetlenné tette eljövetelemet. Már akkor elhatároztam, hogy a legelső alkalommal — amikor megtehetem — eljövök rövid látogatásra. Most sikerült szerét ejtenem, és boldog vagyok, hogy önökkel tál álkozhatom. Az önök vezetőit, Novotny, Siroky elvtársakat és a többieket ismerjük és becsüljük. Igazi elvtársaink, barátaink ők. Gondoltam, meglátogatom őket is, és elbeszélgetünk egy keveset közös dolgainkról. Ami a látogatás programját illeti, kértem, tegyék lehetővé, hogy csehszlovák munkásokkal is találkozhassam Prágában. Bár eddig személyesen nem találkoztunk egymással, mégis úgy érzem, régi ismerősök vagyunk, mert hiszen közös ügyért harcolunk, önök segítettek nekünk is, s jól dolgoztak saját hazájuk javára, sőt megkapták a legmagasabb állami kitüntetést, a Gottwald-díjat, amelyhez gratulálok önöknek. Elvtársak, ha jó barátok találkoznak, meg szokták kérdezni egymást: »Hogy vagy, hogy mennek nálatok a dolgok?-« Azt, hogy Csehszlovákiában hogyan mennek a dolgok, bizonyos mértékig ismerjük. Tudjuk, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak igen fejlett ipara van, fejlettebb, mint a magyar. Azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala is fejlett. Önök — mint hallom ' — nincsenek megelégedve ezzel, mi magyarok azonban elfogadná'!,',' ezt a színvonalat is. Más területen is elöljár a csehszlovák nép. Tudjuk, hogy a csehszlovák dolgozók életszínvonala magasabb a mienknél, és egyre növekszik, egy szóval, hogy a csehszlovák nép gyorsan halad, és előttünk jár a szocialista társadalom alapjainak lerakásában. Ezért adhatták ki múlt évi kongresszusukon a nagyszerű jelszót: »Előre a szocializmus felépítésének befejezéséért«. Azt hiszem, elvtársak, megértik, hogy amit mondtam az önök népéről, fejlett országukról, nem udvariasságból tettem, őszintén örülünk sikereiknek. De azt is megmondom őszintén, hogy mi is kicsit jobban fel fejjük gyűrni az ingujjat, és arra törekszünk, hogy egyik másik dologban utolérjük önöket. Nem beszélek erről többet, mert hiszen önök enélkül is jól tudják, milyén a helyzet Csehszlovákiában. Csak azt akarom, hogy érezzék, mi is ismerjük eredményeiket. Elvtársak, mit mondjak magunkról? Mindenekelőtt kérem önöket, a mi eredményeinket ne a sajátjukhoz mérjék, hanem vessék össze azelőtti helyzetünkkel. Amikor az önök vezetői, akik az ellenforradalom leverése után, 1956 novemberében — mint az első népi demokratikus országból hozzánk érkezett küldöttség tagjai — nálunk jártak, saját szemükkel látták, milyen helyzetben voltunk, mekkora veszély fenyegette a néphatalmat, milyen színvonalon volt a termelés Magyarországon. Mi akkor segítséget kértünk a szovjet, csehszlovák és más testvérnépeinktől, s helyreállítottuk a proletárdiktatúrát. Azt mondtuk: »-Akinek nem tetszik rendszerünk, otthon a feleségének moroghat róla, a Magyar1 Népköztársaságot azonban senkinek sem szabad támadnia sem írásban, sem szóban«. Tudjuk, hogy van még nálunk sok ember, aki a Magyar Népköztársaság megszületésével elvesztette gyárát, előjogait, kiváltságait — azelőtt élet-halál ura volt —, és most semmi hatalma sincs. Azt mondottuk az ilyen embereknek, hogy nem kell szeretniük a rendszert, azonban kötelezően tiszteletben kell tartaniuk azt. »Ha törvényeinknek akár csak egy betűjét is megsérted —• mondottuk neki —, a Magyar Népköztársaságot sérted meg«. Nos, ilyen alapon már lehet dolgozni. Tavaly iparunk 12 százalékkal többet termelt, mint 1957-ben, s jelenleg az ipari .termelés színvonala magasabb, mint korábban bármikor volt. A múlt évben kedvezőtlen időjárás volt. A gabona emiatt nem jól fizetett. Mégis a mezőgazdaság teljes termelésének értéke magasabb volt, mint korábban bármikor. Az ipari és mezőgazdasági termelés növekedése alapján emelkedett népünk életszínvonala. Eredményeket értünk el a falu szocialista átalakításában is. Ez év január elseje óta hatvanezer paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe, és több mint 209 falu vált termelőszövetkezeti községgé. Jelenleg a földterületnek több mint harminc százalékán folyik hazánkban szocialista jellegű gazdálkodás. Kulturális területen is vannak eredményeink. Jó, új magyar színdarabok, irodalmi művek születtek. Remélem önök is látnak rövidesen egy-két jó magyar filmet, például az 1956-os ellenforradalmi eseményekről. Vannak új, fiatal, tehetséges, kommunista és forradalmár költőink, és annak is örülünk, hogy a régi írók ismét írnak, és kezdenek jól írni. Olyan emberek ezek, akik beszéltek, amikor jobb lett volna hallgatni, és hallgattak, amikor beszélniük kellett volna. Ekkor azt mondtuk nekik, nem fogunk könyörögni, hogy írjatok, mert ha a nép előremegy, lesznek dalosai is. Ahogy ti gondoljátok! Vagy ti lesztek ezek, vagy lesznek újak, mások. íróink ezen gondolkoztak egy kicsit, s most már írogatnak ők is, a mi örömünkre. Nem akarjuk megsemmisíteni azokat, akik valaha hibáztak. Azt szeretnénk, hogy az is találja meg az igaz utat, s ha mi ezt elősegíthetjük, készek vagyunk ezt megtenni. Néha úgy kell segíteni, hogy büntetünk, máskor úgy, hogy megbocsátunk. Elvtársak, barátaink! A legutóbbi választásokon politikailag megvertük — méghozzá alaposan — a reakciót. A szavazásra jogosultak 98 százaléka leszavazott, ebből 99 százalék a párt és a népfront jelöltjeire. Mi persze tudjuk, hogy nem mindenki sziklaszilárd kommunista, aki ránk szavazott. De annyi bizonyos, hogy a nép zöme, döntő többsége határozottan, megfontoltan a Népköztársaság mellé állt. Ez pedig annak köszönhető, hogy pártunk egységes, a párt és a néptömegek össze- forrottak, s hogy nagy testvéri közösségbe tartozunk, a szocialista tábor, a nemzetközi kommunista mozgalom közösségébe. Nagy bizalommal nézünk a jövőbe, és . bizonyosak vagyunk abban, hogy ha valószínűleg egy kicsit később is, mint önök itt. Csehszlovákiában — bár reméljük, hogy nem sokkal később — Magyar- országon is teljesen felépítjük a szocialista társadalmat. Az országgyűlés pénteki üíese Az országgyűlés pénteken I állami költségvetés és a költ- délelőtt Vass Istvánná elnök- ségvetési törvényjavaslat létével folytatta az 1959. évi | együttes vitáját. Orbán László: Páratlan eredményeket értiiük e) népink kulturális fejlődéseken Erőnk a pártunkat, s ezáltal népünket is vezérlő marxista- leninista elméletben és a proletár internacionalizmusba vetett hitünkben van. Ennek része a magyar—csehszlovák barátság is, amely szépen fejlődik, erősödik. Évről évre jobban tudunk együtt dolgozni az iparban, a kereskedelemben, a külpolitikában, a szocialista tapasztalatok kicserélésében és az élet minden területén. Ez a szocialista barátság mindkét népnek hasznára van. Közösek a barátaink, a nagy Szovjetunió, Kína, a népi demokráciák és elvbarátaink az egész világon. Közösek az ellenségeink is. A nyugatnémet militarista farkas reális veszély a csehszlovák és a magyar népre egyaránt. Azt hiszem, ellenségeink soha olyan közel nem álltak ahhoz, hogy veszélyez- \ tessenek bennünket, mint i 1956-ban, amikor Magyaron-? szágra támadtak. Akkor is a szocializmus erői győztek. Az építésben előfordult hibák sok kárt okoztak. Az imperialisták, a reakciósok vad ellen- forradalmi támadása által okozott károk szintén erősen sújtották a magyar népet. De tanultunk ebből mi is, tanult a többi szocializmust építő nép is. Van még valami, ami közös részünkre, és ezt nem tudom, hogy hová tegyem, mert egyszerűen azt mondani, hogy ellenség, gondolom, nem jó. Barátnak nevezni még kevésbé lehet. És ha nem is nevezhetjük ellenségnek, azért csak az ellenség malmára hajtja a vizet. A mi közös kritikusunkról, a jugoszláv revizionisták csoportjáról van szó. ők mindig megmondják, hogy nekünk mit kellene csinálnunk, ajánlják elméleteiket és gyakorlatukat. Magyar- országon akadt 1956-ban nem is kevés ember, akinek tetszett ez a jugoszláv elmélet és gyakorlat. De azután a magyarok vagy tíz napig ezen a koszton éltek, s elmondhatom önöknek, hogy egy (Folytatás a 2, oldalon.) Elsőnek dr. Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos és Kulturális Osztályának vezetője szólalt fel. Részletesen foglalkozott szocialista fejlődésünk gyorsításának kulturális vonatkozásaival. Megállapította, hogy bár az elmúlt években örvendetes eredményeket értünk el kulturális életünk fejlesztésében, mégis sok területet — a múlt örökségeképpen — bizonyos elmaradottság jellemez. A párt művelődéspolitikai irányelveinek következetes végrehajtásával azonban minden feltétel és lehetőség megvan ahhoz, hogy kulturális életünk fejlődését is meggyorsítsuk. Kulturális életünk irányító szervei és az alkotók, pedagógusok, tudósok, írók, művészek tevékenységének az a mércéje, hogy munkájukkal, alkotásaikkal mennyiben szolgálják népünk nevelését, általános felemelkedését és szocialista hazánk építését. Ugyanakkor szükség van arra is — hangsúlyozta a szónok —, hogy az eddiginél fokozottabban forduljanak a széles néptömegek is a kulturális élet kérdései felé. Történelmileg páratlan eredményeket értünk el népünk kulturális fejlődésében, s erre mindnyájan joggal büszkék vagyunk. Ma például a fiatalok közül legalább annyian végzik el a nyolc osztályos általános iskolát, mint ahányon a régi Magyarországon a négy elemit elvégezték. Kulturális haladásunkat mutatja, ma minden lakos átlagban háromszor annyi könyvet olvas, mint a kapitalista Magyarországon. Magyarországon tavaly 38 forint értékű könyv- vásárlás jutna minden lakosra. Nagy-Britanniában 30 forint, Belgiumban 7,50, a Német Szövetségi Köztársaságban 2,40, Franciaországban 1,50, Spanyolországban 1,35, Olaszországban pedig 1,20 forint értékű. A kulturális versenynek ezen a vonalán tehát messze magunk mögött hagytunk évszázados kulturális hagyományokkal rendelkező kapitalista országokat is. — Az eredmények ellenére is ma még inkább szükség van arra, hogy a dolgozó tömegek kultúráltságát, ismereteit az üzemekben és falvakban egyaránt még tovább növeljük. Világosan kell látnunk, hogy például a Szovjetunióban elért óriási tudományos eredmények, a szputnyikok és a holdrakéta, általában a technika bámulatos fejlődése nem csupán zseniális tudósok tehetségének szülötte, hanem a szocializmusért odaadóan harcoló kulturált munkástömegek alkotóerejének a terméke is. Fejlődésünk távlatai tőlünk is megkövetelik, hogy például üzemeinkben az általános kulturális ismeretek és a szakmai műveltség fejlesztésére az eddiginél még több erőt és figyelmet fordítsunk. Vannak még úgynevezett fehér foltok is kulturális életünkben — mondotta a továbbiakban. — A dolgozóknak csaknem húsz százaléka munkásszállásokon lakik, a falvakban és a tanyákon sok százezer ember él jórészt elég elhanyagolt kulturális viszoTóth Anna: nyok közepette. Itt az ideje, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk ezeknek a »fehér foltokénak az eltüntetésére. Ezután Orbán László a szocialista törvényesség kérdéseiről beszélt. A továbbiakban Orbán László igazságszolgáltatásunkról, törvényes rendünkről szólt, amely a nyugati imperialisták támadásainak pergőtüzében állott, s ez az ellenséges propaganda ma sem szűnt meg. Ezzel kapcsolatban példákat sorolt fel arra, milyen felháborító, szégyenteljes ítéleteket hozott nemrégiben az amerikai igazságszolgáltatás. Hamis vádak alapján ítéltek el négereket. Deí- Vietnamban egy napon több mint ezer foglyot gyilkoltak, mérgeztek meg. Erről a helyről emeljük fel tiltakozó szavunkat a hitleri időkre jellemző vérlázító tömeggyilkosságok ellen. Nem kétséges, hogy a népek előbb vagy utóbb minden országban igaz ítéletet mondanak arról, hol van zsarriok- ság, hol tiporják el a nép szabadságát. Ez történt az elmúlt hónapokban Irakban, ahol a nép ítéletet mondott azzal, hogy elkergette zsarnokait. Ez történt nemrégiben Kubában is. A végső szót mindenütt a népek fogják kimondani, ahogy a föld egyharma- dán több mint 900 milliónyi ember már kimondotta ítéletét a kapitalizmus felett, s ahogy több százmillió gyarmati elnyomásban élő ember kimondotta ítéletét elnyomói elkergetésével. Orbán László a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadta. Több iparifanufó-IskoSára van szükség Tóth Anna képviselő a költségvetés munkaügyi vonatkozásaival foglalkozott. Az elmúlt két évben új módszereket vezettek be a bérgazdálkodásban, amelyek — a többi módszerrel együtt — a gyakorlatban általában beváltak. Szükséges azonban, hogy a Munkaügyi Minisztérium tovább fejlessze a jelenlegi rendszert. A helyes bérpolitikával érvényesíteni kell a dolgozók személyes anyagi érdekeltségét a termelésben. Beszélt az iparitanuló-kép- zésről is. Több mint 83 000 tanulót oktatnak. Az intézetek száma és befogadóképessége azonban nem áll arányban a magas létszámmal. Növeli a tanteremigényt — mondotta —, hogy a következő években nagy feladatok állnak az építőipar előtt. Ezek teljesítéséhez mintegy 30 000 új szakmunkás szükséges. Ahhoz, hogy a Munkaügyi Minisztérium megfelelő létszámban képezhessen építőipari szakmunkásokat, több iskola és otthon kell. Megemlítette az új nyugdíj- törvényt is, amelyet a dolgo- (Folytatás a 3. oldalon.) Slíq,edttt £ mbereJ/t erősödő izöaetL ezetében Halkan zörren az ajtó. T a- lián József és Harsányt István nyit be a lengyeltóti »koldus« szövetkezet elnökéhez. Koldus szövetkezet! így becsmérelték a kívülállók egy évvel ezelőtt a Táncsics Termelőszövetkezetet. Alakuláskor, 1958 januárjában három lovuk meg két szekerük volt. Ennyivel kezdtek. Tizenkét hónap múltán azonban színét vesztette, emlékké vált a »koldus« szó. Zárszámadáskor 40 forint 55 fillért ért egy-egy munkaegység. Ahol pedig ennyit osztottak, annak a szövetkezetnek a tagjai nem járnak ké- regetni. Kukoricát morzsolni jött az elnökhöz a két tsz-tag. Parasztemberek lévén mire is terelődhetne a szó, ha nem a. gazdálkodásra. Künn a februári égbolt éjszakára még fagyot, de nappalra már meleget ígér. A mezőre indulás ideje nincs messze. — Megjöttek a szerződéses magok — így az elnök. Hogy miből mennyit kívánnak vetni, a megkezdett mondat folytatásaként már sorolja is. — Tavaszi bükköny 5 hold, cukorborsó szintén 5, szarvas- kerep 10 hold, lucernából is 5 holdat vetünk. Harsányt bácsi a helybenhagyó bólintási még megtoldja annyival, hogy ha az idő valóban engedi, akkor késedelem nélkül kezdik a munkát. — 116 mázsa pétisóról kézben van a diszpozíció. A műtrágyaszóró már itt van — emeli föl tekintetét az elnök. — Ha a föld elbírja a gépet, azonnal rámegyünk. A bekötött kukoricás zsákokat nem oldja meg senki. Mintha megfeledkeztek volna jövetelük céljáról a látogatók. S mikor a Táncsics Szövetkezet elődje meg az 56-os dolog kerül szóba, egy kicsit fölemelkednek a helyükről. »Hosszú burgonyaprizmák ... gyönyörű állatállomány ... takarmány rogyásig ... hova is tettük akkor az eszünket, hol tartanánk ma!« Tudott dolog, hogy 1956- ban, a Táncsics felbomlásakor a tagok több mint 300 000 forint értéken osztoztak. Akadt, aki 21 000 forint árú gazdasági felszerelést, állatot vitt ki a szövetkezetből meg. még pénzt is. Akinek akkor csak egy kicsit is köze volt a szövetkezeihez, az tudja, hogy mit lehet ilyen úton- módon előteremteni. — En akkor is visszamaradtam volna, ha akad társ, de hát akik ilyen szándékkal voltak, azok között én voltam a legfiatalabb, pedig már én se vagyok fiatal — mondja Harsányi István. A Táncsics Tsz állatállománya jelenleg 22 szarvas- marha és 81 sertés. A földterület, amelyet 21 család művel, 207 hold szántó. »Elégedett,, csendes és jó kollektíva a miénk« — ezt mondjak magukról. Eredményeiket nem fitogtatják. A kívülállókkal szemben semleges az álláspontjuk. Ezen kellene változtatniuk. Ha gyarapodik a taglétszám, ha szélesedik a tábla, még erősebbek lesznek. Ezt azonban nem elég vallani, hanem cselekedni is kell ennek érdekében.
