Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

EGY ÜJ TUDOMÁNYÁG : A KIBERNETIKA Készül Európa szénlelőhelyeinek térképe Mind gyakrabban hangzik el szakemberek és laikusok részéről az a megállapítás, hogy az utóbbi időiben a tech­nika és a tudomány hihetetlen ütemben fejlődik, néha egyes ágazataiban még a szakembe­reket is csodálkozásra késztet­ve. Éppen napjainkban lát­hattuk ennek egy nagyszerű példáját: a szovjet űrrakéta ilyen korai megvalósítására még a tudósok jórésze sem számított. A rohamosan fejlődő tech­nika egyik egészen új, alig egy évtizedes múlttal rendel­kező ágazata a kibernetika. Az utóbbi időben a szaklapok és a napilapok hasábjain is gyakran találkozunk ezzel a névvel. A kibernetika a görög kübernetes szóból származik, és eredetileg hajókormányost jelent Átvitt értelemben sza­bályozástannak nevezhetnénk, bár ma már ennél sokkal szé- lesebbkörű jelentősége van. Körébe tartoznak pl. az ösz- szes automatikus vezérlési problémák, automata gépek, nagy teljesítményű elektroni­kus számológépek és főleg egyes biológiai folyamatokkal analóg működő gépek, az ún. műállatok is. A kibernetika az atomkutatás szolgálatában Talán jobban megközelít­hetjük a kibernetika problé­máit, ha azokat egyenként, részleteiben- is alaposabban megvizsgáljuk. A XX. század egyik legnagyobb felfedezése vitathatatlanul az atomener­gia felhasználása, amely nem fejlődhetett volna ilyen, ma­gas fokra a kibernetika nél­kül ; mert a már említett nagy teljesítményű elek­tronikus számológépek fel­tétlenül szükségesek voltak azoknak a matematikai műve­leteknek az elvégzéséhez, me­lyek alapját képezik az atom­kutatásnak. Egy Ilyen elektronikus szá­mológép sok ezer rádiócsövet, kondenzátort, ellenállást és egyéb alkatrészt tartalmaz, te­hát rendkívül bonyolult. Vi­szont segítségévei a numeri­kus számítások rendkívül gyorsan . elvégezhetők. így pl. esetleg néhány száz számjegy­ből álló számok szorzása, osz­tása, hatványozása csak má­sodpercekig tart, s a műveletek elvégzése gyakorlatilag hiba­mentes. A szerkezet úgy van elkészítve, hogy ha az említett sok ezer alkatrész közül csak egy is meghibásodik, azt a gép rögtön automatikusan jel­zi, s így kiküszöbölődik az ilyen természetű hiba. Az előbbiekben említettük az ún. műállatokat, mint a ki­bernetikának egy érdekes al­kalmazási területét. Az auto­mata gépek, »robotemberek« szerkesztése már a középkor óta kedvelt foglalkozása a gépszerkesztőknek, s a XIX. és XX. században jó néhány készült belőlük. A legmoder­nebb robotgépek az élőlények egyes tulajdonságait igyekez­nek utánozni. Az egyik ilyen gépszerkesztő. W. Grey- Walter egy »teknősbékát« készített A tteknősbéka' tulajdonképpen egy kis kocsi, mely két villanymotorral van felszerelve. Az egyik motor a kerekeket hajtja, a másik a vezérlést végzi. Ez a szerkezet a környezetét érdekes mó­don fürkészi, állandóan forgo­lódik, és így gyűjti »benyo­másait«. A készülékben egy fotocella van elhelyezve, mely­hez egy erősítőn keresztül jel­fogó kapcsolódik. Amíg a fo­tocellára fény nem esik, a jel­fogó nyugalomban van, a haj­tó és vezérlő motor pedig úgy működik, hogy a »teknősbéka« egyenletesen mozog. A fény erősségének változására azon­ban a jelfogó meghúz, leállít­ja a vezérlő motort, és a »tek­nősbéka« a fényforrás felé szalad. A mű-tefcnősbékát ter­mészetesen — mint ahogyan a villamoskészülékekeit szokás — energiával táplálják: A »teknősbéika« tehát akkor éhes, ha aikkumulátorának fe­szültsége csökken. A fényfor­rás természetesen mindig vonzza a »tefcnőstoékát«, ak­kor is, ha akkumulátora jól fel van töltve. Ilyenkor azon­ban, ha a fényerő egy adott értéket elér, a »teknősbéka« megfordul, és folytatja útját. Abban az esetben azonban, ha a »teknősbéika« éhes — az ak­kumulátora kezd kimerülni —, a berendezés úgy van beállít­va, hogy ilyenkor a fényhez odaérve, a töltő érintkezőkhöz megy, ahol jóllakik, illetve ak-, kumulátora feltöltődik. Ennek megtörténte után a vezérlő motor újból működni kezd, és a »teknősbéka« ismét útnak indul. A mű-teknősbéka mű­ködésére könnyen azt mond­hatná valaki, hogy érdekes játék, azonban gyakorlati haszna nincs. így — önmagá­ban vizsgálva a kérdést —, ez csakugyan annak látszik. Ha azonban meggondoljuk, hogy a kis szerkezet egy élő állat egy bizonyos tulajdon­ságaival analóg mozgásokat és viselkedést tud elvégezni, mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy a biológiai kutatások szá­mára jó néhány kérdésre le­het e gépmodell segítségével választ adni. Az ilyen kérdé­sekkel foglalkozó tudomány ma már egyik ágát képezi a kibernetikának. A kibernetika egy másik nagyon fontos területét az irányítástechnikában alkalmazzák. Elgondolható, hogy a modern technikában milyen fontos szerep hárul azokra a gépekre és műsze­rekre, melyek a raliéták pon­tos, programszerű működé­sét biztosítják. Ma már igen sok adat került nyilvánosság­ra ezek működésével kapcso­latban; ismeretes, hogy az egyes rakétafokozatok leválá­sát, az új lépcső beindítását, a berendezéseiknek az utolsó fokozattól való szétválasztá­sát és még számtalan apró műveletet műszereknek kell elvégezniük, mégpedig előre meghatározott sorrendben. Ha. hozzávesszük ehhez, hogy mindezt olyan körülmények között kell biztosítaniuk a műszereknek, melyek egy ra­kétában pl. induláskor fenn­állnak — mindez mutatja, mi­lyen feladatokat kell megol­daniuk ezeknek a berendezé­seknek. Csupán érintjük azt a kér­dést, hogy a műholdak műsze­rei által mért adatokat csak akkor tudják feldolgozni és a tudomány számára hasznosí­tani, ha azokat változtatás nélkül, pontos sorrendben, hogy úgy mondjuk, program­szerűen közvetítik a műsze­rek. Érthető, hogy ez sem könnyű feladat. Burzsoá filozófusok — „a ló másik oldalán" Nemrégiben I. Gorszkij akadémiai levelező te® leve­let kapott a párizsi földrajzi kutatóiroda igazgatójától. A francia tudós azzal a kéréssel fordult szovjet kollégájához, hogy segítsen Franciaország szénlelőhelyei, valamint a ku­tatási prognózis térképének összeállításában. 1958 tavaszán Párizsban a geológusok nemzetközi ta­nácskozásán elhatározták, hogy elkészítik Európa szén­lelőhelyeinek nemzetközi tér­képét. Ezt a munkát az 1960- ban, Koppenhágában megtar­tandó nemzetközi geológiai kongresszus XXI. ülésszaká­nak megnyitásáig be kell fe­jezni. A fent említett párizsi tanácskozáson a résztvevők elismerőleg nyilatkozták a Szovjetunió szén készleteinek ténképéről. Ezért kérték most a franciák a szovjet tudósok segítségét. Kihalófélben lévő állatok Hivatalos1 megállapítások szerint 23 különböző emlősál­lat- és 13 madárfajtát a kiha­lás veszélye fenyeget. Ezek közé tartozik három rdnoce- roszfajta, a perzsa és a nubiai vadszamár, egy antilopfajta, az arab strucc, a hawai liba és még sok más állat. A történelmi időkben 105 nagy emlős pusztult ki, ezek közül 36 a XVIII. és a XIX. században, s 40 a legutóbbi ötven évben. Az utóbbi két­ezer évben 44 madárfajta tűnt el. Az állatok egy részét kiir­tották (így például az értékes prémes állatokat), más részét pedig a kulturált terület ki- szélesedésével megfosztották természetes környezetüktől és ezért nem tudtak tovább létezni. TETEJÉN adnak a tudománynak. Hi­szen az év nagy részében ezt a területet a hó és a jégpán­cél teljesen elzárja a külvi­lágtól. Nemrégiben a szovjet légi­erők egyik négymotoros gépe kiváló pilóták irányításával, magas hegycsúcsok között ma­nőverezve az Uzbek kutatóál­lomás fölé repült, és ejtőer­nyővel fűtőanyag- és élelmi­szertartalékokat dobott le. V. Nozdrjuhin rádión a kö­vetkezőket közölte a repülő­gép parancsnokával: — Idén egy hónappal ha­marabb köszöntött be a tél, mint tavaly. Óriási hóviharok voltak. Számunkra a legkel­lemetlenebb az, hogy házi­kónk körül sok helyen meg­repedezett a jég. Tudományos munkánkat azonban minden körülmények között folytat­juk. Tervbe vettük, hogy el­jutunk a gleccser felső folyá­sához, ahol szintén felépítjük állomásunkat. Ez lehetővé tenné, hogy időszakonként megfigyeléseket végezzünk a gleccser legérdekesebb részén, hiszen itt halmozódik fel a gleccsert tápláló hótömeg. A télre jól felkészültünk. Kö­szönjük a küldeményeket. Hangulatunk és közérzetünk kitűnő. Az angol Természettudo­mányi Múzeum herbáriuma 1940-ben egy bombatámadás során megsérült. Az akkor be­hatolt nedvesség hatására a több száz éves magok csíráz­ni kezdtek. Ezek között virág­ba szökkent egy 1793-ban Kí­nából importált mimózafajta magva is. A VILÁG A Pamirt a világ tetejének nevezik. Itt található a vilá­gon a legnagyobb, csaknem S0 kilométer hosszú Fedcsen- ko-gleccser. A hó és a jég bi­rodalmában, 5 ezer méter ma­gasban hét bátor ember él. Az Üzbek Tudományos Aka­démia kutatóállomásának személyzete: V. Nozdrjuhin, az állomás vezetője, vala­mint egy meteorológus, két technikus, egy geofizikus, egy orvos és egy szakács. A ma­gashegyi kutatók a Fedcsen- ko-gleccser tanulmányozásá­val felmérhetetlen segítséget Vulkánok a Marson Japán csillagvizsgáló intéze­tek nemrég titokzatos fényje­leket észleltek a Marson. A fényfoltok az. első kategóriá­jú csillagok fényerejét is el­érik. A japán csillagászok most tanulmányozzák, vajon ez a jelenség nem igazolja-e azt az amerikai elméletet, amely szerint a Marson műkö­désben lévő wiVkánok láncola­ta alakult ki. Tudja-e, hogy ... <i minebeiien . gyorsasággal falják fél tápiá-! lékukat? Gyorsított filmfeivé-i tel segítségével megállapítot- , ták, hogy a béka percenként < körülbelül 4 ezer rágómozgást, végez. Az emberi szem ezt aj gyorsaságot nem képes követ- ( ni. i ... a növények a hangra? érzékenyek i ... az indiai botanikusok megállapították: bizonyos hanghatások segítségével a növények fejlődése meggyor­sítható, illetve lassítható. Hét­éves kísérletezés után a rizs és a dohány bizonyult a »leg- muzikálisabb« növénynek. Még meglepőbb azonban, hogy az egyiptomi lótuszmag (nelumbium speciosum), ame­lyet 247, évvel ezelőtt a Nílus­nál szedtek, szintén kicsírá­zott, és az abból kinőtt nö­vény még ma is megcsodálha­tó a londoni botanikus kert­ben. Rádiókészülék — a cigerettatárcában A moszkvai Ipari Kiállí­táson bemutatták a ciga­rettatárcában elhelyezhető rádiókészülék modelljét. A miniatűr alkatrészeket fél­vezető elemekből állítottak össze. A félvezetők felhaszná­lásával számos más minia­tűr műszert is előállítot­tak. A néhány grammos nagyothalló készüléket például a szemüveg szárá­ba szerelik be. Táplálása a kabátgombban elhelyezett elemről történik. Régi magvakból — új élet % al „Sze-txwianka” chű útja Nemrégiben tette meg próbaútját a Szeverjanka szovjet tudományos kutató tengeralattjáró. Ezzel kapcsolatban a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársa néhány kérdést tett fel a tengeralattjáró egyik alkotójának. KÉRDÉS: Mi a tudományos kutató tengeralattjáró ren­deltetése? VALASZ: A tengeralattjáró elsősorban tudományos ala­pon segíti a halgazdaságot. A hajóval tanulmányozzák a hal- ; rajok vándorlását, és ellenőrzik a különböző mélységekben működő fenékhálók működését Ezenkívül természetesen nagyarányú oceanográfiai megfigyeléseket is végeznek. KÉRDÉS: Milyen berendezésekkel látják el a tenger­alattjárót? VALASZ: A tengeralattjáró víz alatti televíziós készülék­kel, visszhangos mélységmérő berendezéssel, a viz hőmérsék­letét, sótartalmát és oxigéntartalmát pontosan mérő műsze­rekkel rendelkezik. A tengeralattjárót rövid és nagy hatósu­garú fényszórókkal, talaj- és vízpróbavevő 'berendezéssel, víz alatti filmfelvevő- és fényképezőgéppel s egy sor másfajta műszerrel is felszerelték. A mérőműszerek többségét a rádió- és elektrotechnika legutóbbi vívmányaiból állították össze. Sok műszert kizárólag a tengeralattjáró számára készítettek, s ezeket mostanáig még sehol sem alkalmazták. KÉRDÉS: Milyen céllal indultak először útnak? VALASZ: Az első úton főképpen a heringek viselkedé­sét és különböző mélységekben a heringfogó fenékhálóik mű­ködését tanulmányoztuk. Ezenkívül a vízi állatvilág többi élő­lényét is megfigyeltük. Egyidejűiéig megállapítottuk a vízkö­zeg együtthatóit: a tengervíz hőmérsékletét, sótartalmát, ra­dioaktivitását, valamint a tala.i minőségi összetételét és a ten­gerfenék domborzati alakulását. A tengeralattjáró a napokban elindul második útjára. Mindezeknek a problémák­nak a megoldása azt eredmé­nyezte, hogy a burzsoá filozó­fusok a fentiekből azt a hibás következtetést vonták ie, hogy a kibernetika mint tu­dományág lassan minden probléma megoldására alkal­mas lesz. Sőt — hangoztatják — az elektromos számológé­pek mintájára »elektromos agy« készíthető, mely szinte önálló gondolkodásra képes. Ez természetesen egészen té­ves felfogáshoz vezetett, hi­szen a magasan szervezett emberi agy működését a szá­mológépek sohasem győzhe­tik le — legfeljebb gyorsaság­ban. A gondolkodás azonban ehhez képest sokkal bonyo­lultabb művelet, és ha egy gép »gondolkodni« tud, akkor ez csak szerkesztői gondola­tának pontos és gyors utánzá­sa lehet, semmi esetre sem egy magasabbrendű művelet. Mindezeket a közelmúltban lefolytatott viták alapján a Szovjetunióban tisztázták, a kibernetikus filozófiát eluta­sították, meghagyva a kiber­netikának technikai fontossá­gát, mely ma még előre nem látható feladatok megoldását biztosíthatja. Automata gépek — régen Archimedes és Plá- ton egy olyan víziórát készítettek, mely hangos dudálással je­lezte az időt. Az idő múláséval arányosan emelkedő vízszint egy szifonos megoldás. se­gítségével szólaltat­ta meg a kívánt idő­pontban a kürtöt. Időszámításunk előtt 150-bem Ktezi- biosz görög mechani­kus mutatás automa­ta klepszidrát (vízi­órát) készített. Héron leírja: az egyiptomi papok szen­teltvíz árusítására szolgáló automatákat tartottak üzemben. Ha a hívő megfelelő súlyú pénzdarabot do­bott be egy nyíláson, akkor egy csapon ke­resztül egy »adag- szenteltvizet kapott. Az egyiptomi pa pok olyan oltárszer­kezeteket használtak melyeke Héron ké­szített. Ezek az adotí időpontban az áldoza­ti tűz melegének ha­tására kinyitották a templom ajtajait. Eg' másik egyszerű be rendezés segítségével az oltár mellett álló, papokat ábrázoló kő­szobrok a tűz meg- rakását követően a kezükben tartott cső­ből olajait permetez­tek a tűzre. . További igen érde­kes automata szerke­zete volt Heronnak: az éneklő madár és bagoly. A madárka fütyült, ha a bagoly nem nézett rá, de el­hallgatott, mihelyt a bagoly feléje fordult. 845-ben a bizánci császár részére egy ügyes kezű mechani­kus olyan órát készí­tett, mely automatika segítségével apró fi­gurákat mozgatott. A XII. század híres tudósa: Albertus Magnus »vasembert« készített. Ez az em- ''erfoirmájú automata »nyitotta, majd be- sukta az ajtót, üd- özölte a hozzá köze- ’ °dőket. A renaissance ko­dban tovább folyta- ódott az emberfor- ■«áiű ké "‘Le. Ekkoriban leginkább látványos­ság céljaira szerkesz­tettek ilyen automa­tákat. Többnyire ügyes órásmesterek készítették szerkeze­tüket, és egy-egy üyen automataember az érdeklődők zarán­dok-seregeit vonta magához. A városok­ban, ahol közszemlé­re voltak kiállítva, hatalmas tömegek lá­togatták meg ezeket. Regiomontanus müncheni csillagász is foglalkozott a XVI. században ilyen au­tomaták készítésével. Egy repülő legyet és egy szárnyát verdeső és fejével integető sasmadarat készített. Egy Vaucanson ne­vű francia 1738-ban több automata szer­kezettel európai kör­útra indult. Leghíre­sebb az automata ka­csája volt, mely enni és gágogni tudott, sőt a megemésztett táp­lálékot üríteni is tud­ta. Készített ezenkí­vül egy automata fu­volást is. mely kütón- íéle melódiát játszott, valamint egy fwvolá- zó pásztort, mely 20 dalt tudott'játszani. Az ugyancsak fran­cia Dreaux-fivérek a XVIII. század máso­dik felében olyan órát készítettek, mely csengetéssel jelezte a mindenkori időt. Egy másik automatájuk egy gyümölcsös kosár mellett fekvő kutya volt. Ha hozzáértek a kosárhoz, a kutya ugatni kezdett. To­vábbi mesterműveik: egy zongorázó nő és egy rajzoló férfi. 1767 körül egy Kulibin nevű híres orosz gépész egy to­jó salakú óraautoma­tát szerkesztett. Ugyancsak ez idő tájt egy másik orosz órásmester, Volosz- kov olyan óraauto- matikát készített, mely az időjelzésen kívül mutatta a napokat, figyelembe véve a rendes és a szökőéve­ket is. Mutatta ezen­kívül a Hold és a Nap állását, ezenkí­vül sok eayé'T' »silla- gászatj adatot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents