Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

Kedd, 1959. január 13. 6 SOMOGYI NÉPLAP Akarat nélkül aligha megy ••• színpad építhető. Csupán az italboltnak kellene hátrább húzódni az épület végébe, s a ni a régi iskolaterembe. (Ez annál is inkább üdvös lenne, mert jelenlegi helyén téglás, vizes, egészségtelen az iroda, amott meg padlás épületet kaphatnámak. C[ZÓ VOLT arról is, hogy ^ a régi iskolatermet bő­Ez korántsem vigasztaló. Rá-.(Legalábbis így Tf ALÖBAN: a diák nem * tudja megtanulni a tör­ténelmet, az orvos gyógyítani a beteget, a kőműves építeni a házat, ha hiányzik belőle az akarat, mely elhatározást, később gyümölcsöt érlel. Rit­kán találkozik az ember fan­tasztákkal, akik szeretnének ugyan valamit, de két kezük munkáját, még csak buzdító szavukat sem adják hozzá. Különösen elkeserítő ez ak­kor, ha éppen olyan szemé­lyekről van szó, akiknek szava vítik. Ehhez anyagot is tudna döntő, s nélkülük aligha va- adni a tanács. Igen ám, de lósulhat meg a szép és nemes, az a régi tanítólakással egy te- a tömegek szükségérzetéből tő alatt, a templom tövében fakadó elhatározás... | húzódik. Sehogy sem megen­Somban nincs kultúrház. gedhető, hogy ilyen környezet- Máshol is van ilyen község, ben szórakozzanak a fiatalok. mondják Somban). No és még egy érv az italbolt átadása ellen: út­szélesítés miatt rövidesen lebontják az épület elejét. (Kártérítésben és a tanács rendelkezésére álló anyagból lehet más irányban bővíteni!) Egy szó, mint száz: érv és ellenérv akad bőven. Két­ségtelen, hogy nem olyan egy­szerű megoldani a falu kul- túrházának ügyét. Nem elég hozzá az akarat, az elhatáro­zás. De nélküle semmi sem lehetséges __ — Én már nem foglalkozom ezzel. Úgyis hiába — így Kut- sera elvtárs. — Azért, hogy egy legyen négy előadás? Azért nem! — mondja határozottan Kustra Pál, a szövetkezet ügy­vezetője. ! hisz egyetlen nagyterem,, De hangsúlyozza, hogy neki; melyhez kisebb átalakítással is szívügye, sőt forintban is t hozzájárul annyival, mint más (egyre-másra kérkedvén személyes példamutatásával), Egy értekezlet volt szövetkezeti irodákat áthelyez- de őfelette csak a SZÖVOSZ adásul itt élénk kulturális élet folyik, s fejlődésének most már áthatolhatatlan gátja a helyiséghiány. Harminchat KISZ-tag van a faluban. Tanfolyamok működ­nek vagy működnének. Ha­gyománya van a színjátszás­nak, s az ismeretterjesztő elő­adásokat nemcsak megrende­zik, hallgatják is. A nőtanács fáradozása hiábavalónak lát­szik. Igen, egyszer már majdnem építettek. Régen volt, s az egy halomba hordott építő­anyag elfolyt, mint lyukas zsákból a liszt. Ki a felelős ér­te? Késő lenne megállapítani. Most újból hozzá kell lát­ni, mert az igények növe­kedtek, s ez egyenlő a pa­rancsszóval. Elodázni talán lehet, de lemondani róla: so­ha! A nötanáes tagjai kész javaslattal fordultak a járási tanácshoz. S ha fontolóra vesszük a dolgot; nem is le­hetetlen elképzelésekkel áll­rendelkezik. (!) Igaz, Somban nem is akar senki rendelkezni, és betölteni az ügyvezető hivatását. De kultúrát akar az egész - falu, t helyiséget is, mégpedig az ő; segítségével csakúgy, mint ♦ Kutsera elvtárséval. | Világért sem akarunk a { szövetkezet ellen szólni. Mégis. Olyan színezete van a dolog­nak, hogy a község vezetői — egy hónapja (!) — szabályosan átlátszották az egyetlen al­kalmas épületet. Miért mond­juk ezt? Mert ha nincs, a sző- * vetkezet épít magának ital- * boltot, s feltehetően épített] volna Somban is. Kár lenne olyan példákkal] élni, mint a kaposszerdahelyi, ; ahol éppen a szövetkezet épí­tett gyönyörű kultúrházat. (Valószínű, ott nem határolják] el a szövetkezeti mozgalmat aj kultúrától, sőt üzleti érzékkelj is rendelkeznek, s tudják, mit 1 jelent, ha egymás tőszomszéd- ‘ Ságéban van az ital és fogyasz­tója.) megyénk egyik északnyu­gati falujában. — Csak egy? — irigykedhetnek a többi községlak iskolaigazgatói, akik tudvalevő, hogy mun­ka- és szabad idejük tekin­télyes részét értekezletein töltik. Megnyugtatásul közlöm, hogy az említett faluban sem ez volt az egyetlen ösz- szejövetel az elmúlt hetek­ben. Ez már többletként könyvelhető el. Igaz azon­ban, hogy ilyen megbeszé­léssel sem minden község dicsekedhet. Mi volt ebben az értekez- 'etben különös? Elsősorban az, hogy a meghívottak pon­tosan és teljes létszámban megjelentek. E tény már önmagában is fél sikert je­lent. Hát még a »napirend«! Ez volt ám még csak olyan, hogy a megjelentek valar mennyi tagját érdekeltté tet­te, és így oly izgalmas élénkséget ‘biztosított a meg­beszélésnek, hogy akárme­lyik szakmai és ideológiai továbbképzés megirigyelhet­né. Hogy kik vettek részt "W }tt ezen? A falu valamennyi tö­iatjak be, hogy nemcsak az évi: negy színdarab miatt van | szükség kultúrteremre. Hogy | évben ] az emberek ma már csak j fröccsüket akarják elfogyást- .< tani az italboltban, s a többi idejüket szívesebben töltenék a kültúrházbcvn olvasással, rá megszervezetének, testüle­tének vezetői, de akadt, aki a helyettesét is elhozta. No, de aj téma igazán megéri, hogy három órán át vitat­kozzanak, érveljenek, egyre hangosabban bizonygassák igazukat, és végül szemé­lyes síkra terelve az ügyet, egymás fel- és lemenő ro- ' konságát megemlegessék nem éppen tiszteletre méltó csomagolásban!... A téma... nos, a téma : melyik tömegszervezetnek van joga bált tartani a falu egyetlen kultúrtermé­ben? A nőtanácsnak, a KISZ-nek, a szülői munka­közösségnek, sportkörnek, vöröskeresztnek avagy a tűzaltótestületmek ? A vitát háromórás ke­mény küzdelemben sem tud­ták eldönteni. A sok kiabá­lástól rekedten, a kiállott izgalmaktól kimerültén tér­tek haza és csendesebb for­mában bár, de a kérdés az­óta is napirenden van. Már előre sajnálom az említett község népművelé­si ügyvivőjét. Talán jogász­ra is szüksége lesz, és még ő is nehezen tud majd igazságot tenni, ha valami­lyen közünnep műsoráról lesz szó: vajon a sók pályá­zó közül kinek ítélje a ren­dezés jogát? — sk — Mindkét vezető minden sza- diózással, kézimunkával és vából leplezetlenül tűnik elő általában művelődéssel, szó­tok elő. Javaslatuk azonban 9e a falu eme problémájának le­kicsinylése. Úgy fogalmazta meg ott az egyik asszony: »nem akarásnak, nyögés a ré­me grtört néhány ember ma­kacsságán és szívtelenségén... Érdekes kettősség van itt. A nő tanács fogadja, hogy a falu lakói minden áldozatra ké­szek a kultúrházért. Kutsera György v. b.-titkár nem hisz Valljuk be, kissé fura képzeteseik vannak a el­fal u kulturális életéről. Sőt, a szö­vetkezeti mozgalom és a kul­turális élet egymáshoz való vi­szonyáról is. Kustra elvtárs tavai úgy hangzanak, mintha ebben. Előbbiek a székvásárlás ' ezt mondaná: »Bánom is én, példájával érvelnek, amikor j ha lesz kultúrház, de ve a szinte mindenki hozzájárult 20 szövetkezet rovására...« forinttal, hogy székeket ve-1 ------------m g yenek a kocsmahelyiségből berendezett moziba. Kutsera elvtárs a múlt év tapasztala­tával igazolja önmagát, 'ami­kor csak 5 százalékos köz­ségfejlesztést szavaztak meg Somban. Az emberek nem remélik a tanács segítségét, a tanács a lakók összefogását. Nehéz lenne eldönteni: mi az igazság. Ezúttal talán nem is ez a fő akadály... Som központjában egy álla­mosított, nagy épületet most adtak át a földműve sszövetke­zetnek tartós használatra. — Az ő »tulajdonuk« — mondja a tanácstitkár —, nem kezdhetünk vele semmit. — Pedig pontosan erre irányult a nőtanács javaslata. Érthető, rakozással. NAPONTA HALLUNKar- ” ról, hogy az emberek összefogása szinte csodákat művel. De ahhoz közös neve­zőre kell hozni a lakók és vezetőik véleményét. Ezt kell tenni Somban is a következő tanácsülésen. Mert a falu la­kói, ha csak kicsit is látják a vezetők jószándékát, érzik se­gítő támogatását, rövid idő alatt otthont teremtenek a kultúrának, önnön maguknak... Jávori Béla Műsorcsere a pécsi és a kaposvári színház között A Pécsi Nemzeti Színház és a Kaposvári Csíky Gergely Színház vezetőinek a napok­ban lefolytatott tárgyalásai eredményeként január 27-én a kát színház között műsor­cserére kerül sor. Színházunk művészei Corneille verses tra­gédiáját, a Cidet mutatják be e napon két előadásban a pé­több nyelvre lefordított Ilyen nagy szerelem előadásai ré­vén vált világszerte ismertté. A pécsi művészek kaposvári vendégjátékában tehát a meg­rázó erejű Kohut-darab — amelyről azt vallja, aki látta, hogy hatása alól nehéz szaba­dulni, mondanivalója élő lel- kiismeretkánt kísért — jog­csi közönségnek, a kitűnő pé- j gal ébreszti fel várakozásun- csi együttes Paval Kohut: kát, érdeklődésünket. Külö- Ilyen nagy szerelem című drá-' nősen azokét, a,kik már eddig májának kaposvári előadása- j is számba vettük igen sok­ra vállakozott. I . . , . Pavel Kohut a fiatal cseh- ] szm\ színházunk műsor­szllováik íráneimzedék kiemel- \ politikája a modern drámá- kedóan jeles tagja. Neve a jvai ez ideig adósunk maradt. ÉRDEKESSÉGEK jURCSISÍGOI AZ ELMŰT,T ÉV »ESEMÉNYEI« Az elmúlt évben számos olyan esemény érdekelt bennünket, nevettünk raj­tuk, izgultunk vagy szomor- kodtunk miattuk, amelyek sohasem szerepelnek majd a történelemkönyvekben. Ezekből szedtünk össze egy csokorra valót. * * * Házasság: Antony Edéin unckahúga feleségül ment Giovanno Borelli olasz ha­jógépészhez. Ingrid Bergman dr. Lindström svéd orvos és Rosellini olasz filmrendező után karácsony előtt Lon­donban »örök- hűséget« es­küdött Lars Schmidt svéd nagyiparosnak. Az év legmegrendítőbb házasságát Franciaország­ban kötötték. Wayne Po­wers amerikai közlegény, aki 14 évvel ezelőtt megszö­kött a hadseregből, április­ban Párizsban megtalálták. Fél évre bezárták, majd hi­vatalosan is feleségül vette Yvette Beleuse kisasszonyt. Most már a világ is tudo­mást szerezhet az wers-gyerekről. öt Po­A Don partján állva, fény­képezőgépem szűk lencséjébe nem fér be e folyó nagysága, szépsége, magasztossága. Mi­hail Solohov műveiben szin­tén úgy találiwzunk a Don­nal, mint a nép életének vi­haros és bő vizű folyamával. Eszembe jut, hogy e partról vitásokat végez ezeken a mű indultak el azok a hősök, akik veken. LÄTOQATÄS solohovnal A. JOROHIN riportja Solohov müvén keresztül száz­milliók szívéhez férkőztek kö­zel. A kép, amely elém tá­rul, egyszeriben megérteti ve­lem, hogy a nép hőseit csak az az író ábrázolhatja ilyen hitelesen, aki együtt él a nép­pel. ... Megérkeztünk Vesen- szkába, Solohov házába. pártbizottság tagja, sokfelé uia- J zik, és intézi választói ügyes-! bajos dolgait. Az egyik kol-\ hozparaszt meg is jegyezte;! »Solohov házának ajtaja min-! dig tárva-nyitva áll előttünk«.. Az At-Tarik című arab lap J a következőket írta Solohov- , ge szembeszállni mindazokkal ról: »Az író csak éjjel dolgo- ] a törekvésekkel, amelyek a zik. Ennek oka abban rejlik, Beszélgetésünket a kerületi szovjet irodalmat le akarják hogy napközben számos ven-, pártbizottság munkatársának téríteni a párt és a nép szol- dég — kozákok, kolhozparasz-1 érkezése szakította félbe. So- gálatának egyetlen helyes út- tok, munkások, külföldiek ( lohow ugyanis a kerületi párt- járói. stb. — keresi fel«, bizottság tagja, és részt vesz — Rólunk, szovjet írókról Nem akartuk sokáig fenn- i a pártmunka irányításában. külföldi ellenségeink azt tartani az írót, s ezért e rövid f Közben a házigazda enge- mondják, hogy a párt párán- beszélgetés után búcsúzni} délyével kissé jobban szétnéz- csai szerint írunk. Ebből any- kezdtünk. Már felálltunk, sí tünk a dolgozószobában. A nyi az igazság, hogy mind- menni készültünk, amikor né-1 kisasztalon az Emberi sors cí- egyikünk szive parancsa sze- hány újságcikket vettem ész-! — Mihail Alekszandrovicsot mű novella kéziratai és A ha- rint ir, szívünk pedig a párté, re íróasztalán. Egy kínai és I keressük. záért harcoltak című regény és szeretett népünké, amelyet egy arab újság SolohovróU — A dolgozószobájában új fejezeteit láttuk. művészetünkkel szolgálunk. A szóló cikkét küldték el az i van. E rövid nézelődés után parancsot tehát pártunk és írónak. A kínai lap a kö-i Az irót az íróasztal mellett visszatértünk a beszélgetők- népünk szeretete diktálja. vetkezőket írta: »Solohov igen( találtuk, ahol éppen egyik hoz. Az előbb érkezett elvtárs A szovjet íróknak az esz- közkedvelt Kínában. A Csen-i kéziratát javította. Az aszta- tnár éppen menni készült. mei tisztaságért és a magas des Don és az Élj barázdát Ion nagy halom papír fe- Solohov »útravalóul« még né- művészeti színvonalért vívott s2flnt az eke című művei nagy 7/» -! A3 4- TJ’’' __ • ... t - nntiiii f/in./t/íP ,-»4 n /7/v+4 On TV O «r a n A ________■* T K íváncsian megkérdez- hány, tanácsot adott, újból hozzánk fordult: küdt. tem: —1 Hamarosan új Solohov- kőnyvek jelennek meg? — Nem — válaszolt az író —, csupán az új kiadások kéz­iratait nézem át. Megtudtam, hogy Solohov majd harcban kitartóknak és szí- népszerűségnek örvendenek I — Mire kíváncsiak az elv­társak? — Természetesen a szovjet irodalomról szeretnénk né­hány szót hallani. lárdaknak kell lenniük. Ez a nálunk. A kínai írók Solohov * küzdelem csak erősíti a szov- műveiből megismerhetik aj jet irodalmat. szocialista realizmus módsze-, Solohov ezután sóic szeretet- rét. Soraival milliókat nevel'«} üS’äa’S1 “•* •"?,<? retetünk nagyon igényes« — V°zza, hogy a keleti népek, tette hozzá tréfásan. Solohov könyveiből megtud- J Ott-tartózkodásunk során i°k, milyen küzdelem folyt\ az \ Solohov beszélni kezdett. A a már megjelent műveket is szobában sziporkáztak a tré­újra meg újra átjavítja, töké- fák, mert Mihail Alekszandro­letesíti. A Csendes Don és az vies talán meg sem tudna len- meggyőződtünk arról is, hogy Oroszországban a régi és Uj barázdát szánt az eke cí- ni tréfa nélkül. A viccelődés Solohov nemcsak irodalmár, új Vnág között mű könyveket már a világ- azonban csak »átmenet« az hanem társadalmi személyiség ............ irodalom legjobb alkotásai kö- irodalomról folytatott komoly is. Mint a Szovjetunió Leg- ^köszöntük a szívélyes { zé sorolhatjuk, mégis minden beszélgetéshez. Hangsúlyozta, felső Tanácsának küldötte, va- beszélgetést, és további jó ( Újabb kiadás előtt az író ja- hogy a szovjet író kötelessé- lamint a területi és kerületi munkát kívántunk az írónak. Botrányok: A pálmát Ma­riá Meneghini Callas viszi el, aki az év elején a római Operaház díszelőadásiának második felvonása közben az olasz államelnököt meg­botránkoztatva elhagyta a színpadot. Lana Tumer, a negyvenes évék nagy amerikai film­színésznő 14 éves leánya leszúrja anyja szeretőjét, Johnny Stompanatot, aki valamikor Mickey Cohen ganszter testőre volt. Peter Howard, a Wool- worth -mii Lliomosok örökösi- nőjének fia Rómában »szűkkörű búcsúestet« ren­dez, amelyen a hangulat annyira felhevült, hogy egy török táncosnő meztelenre vetkőzik — csak a nyaklán­ca maradt rajta —, s úgy táncol. Az eredmény: a dá- ridózó amerikai milliomost kiutasítják Olaszországiból, a török táncosnő pedig cso­dás szerződést kap Ameri­kába. « * » Romantika: Akihito ja­pán trónörökös polgári le­ányt szemelt ki jövendő fe­leségéül: a szépséges Mi- csogo Socát. A japán újsá­gok elhallgatták a szenzá' ciót mindaddig, amíg a csá­szári udvar marsa 11 ja hiva­talosan nem kérte meg a leány kezét. Az apa, aki Ja­pán, legnagyobb malom- konszern jenek tulajdono­sa, ősrégi szokás szerint formálisan visszautasítja a kérést, majd ünnepélyes külsőségek között örömmel adja beleegyezését. Micsogo lesz -tehát az első polgári lány, aki a 2600 éves japán császári trónra ül. * * * Ünneplés: Nemcsak Pá­rizs, hanem az egész világ is megünnepelte Maurice Chevalier 70. születésnapját. Szerinte az örökifjúság tit­ka: a 60. évtől óvatosabban kezelni a szerelmet.;. * ♦ * Reklámtrükk: Egy ame­rikai kozmetikus cég Min- neapolisban Mars-utazást ígért annak, aki 900 üres borotvaszappan-tégelyt visz- szaad. Arlis French appleto- ni kereskedő jelentkezik a 900 üres tégellyel, és köve­teli a Mars-utazást. A cég­nél nagy riadalom támad, megkérdezik az összes föld­rajzi intézetet, átvizsgálják a térképeket, míg felfedezik a Mars falut, amely Észak- rajna-Vesztfáliában fekszik, s összesen 6 házból áll. Vö­rösre festett repülőgépet bé­relnek, amelyen French űr­ruhában elrepül a Marsba, ahal a lakók egy csokor vi­rággal fogadják. Oj KÖNYVEK Szép Ernő: Gyereknek való Megjelent Szép Ernő „Gye­reknek való” című verses­könyve. Körülbelül 25—30 vers általá- ban gyermekek életéről, ked­velt tárgyairól: rollerről, fagy­laltról, pattogatott kukoricá­ról szólnak az igen kedves, meleghangú, finom kis írások. Illusztrálta Reich Károly, Szécsi Margit: Páva a tűzfalon Szécsi Margit. Megjelent a , „Páva a tűzfalon” című / verseskötete. * y Szécsi Margit új verseinek gyűjteménye, már ismert és megbecsült, eredeti és szen­vedélyes költő-egyéniséget idéz elénk. A kötet nyers­anyaga is kettős rendiben vo­nul előttünk: a gyermekkor, az első eszmélések távolodó, nagy labbanású képeit sűrűbb és érettebb szenvedélyű költe­ményekkel válogatják az élet mai látomásai. Könyvtáraink életéből A kaposvári járás legfor­galmasabb népkönyvtára ta­valy a somogyszili Petőfi népkönyvtár volt. Az év fo­lyamán 392 beiratkozott ol­vasó 6553 kötet könyvet köl­csönzött. A 810 kötetes könyv­tár már kevés a somogyszili olvasóknak, de helyi erőből a múlt évben sem gyarapodott a könyvállomány. * * * A répáspusztai termelőszö­vetkezet tagjainak több mint fele könyvtári olvasó. 134 könyvtári tag 1958. évben 1286 kötet könyvet kölcsön­zött. * * * Balatonszabadiban a nép­könyvtár a kibővített művelő­dési otthonban kapott önálló helyiséget. A művelődési ott- | hont ünnepélyes keretek kö­zött adták át rendeltetésének. A siófoki járási könyvtárt 1958 negyedik negyedében 4433-an látogatták, és 12 492 kötet könyvet kölcsönöztek, 1000 kötettel többet, mint az előző év azonos negyedében. A Megyei Könyvtár janu­árban irodalmi előadásokat rendez az építőipari munkás- szállásokon. A Megyei Könyvtár Somo­gyi Gyűjteménye ritka anyag­gal bővült. Sikerült megsze­rezni Rippl-Rónai József 1913-ban megjelent »ötvea rajz«-áfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents