Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-11 / 9. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1959. január 11. mar ők is érzik, ÉRTIK A SZÉPET... HOGY MÉG JOBB PÉLDÁT MUTASSANAK... =. Kóbor, komédiás nép a cigány. Sehol sincs hazája, senej-denej horda. Amit a szemük meglát, azt a kezük nem hagyja ott. Nem veszít szocializmust, az új jövendőt építők soraiba. Röghöz, faluhoz, vállalatokhoz kötődnek közülük egyre többen. Ezt igazoló példáért nem kell — Palotát épített nekem a) község, és ezt nem felejtem f el. Jöjjenek, nézzék meg be-t lülről is — invitál bennün-t két a gazda. * — Hízót vágott? f — Még nem, de van, csakt várok- vele. \ Csillogó szemű kislány fut f be a szobába, belekapaszko-] dik Sánta István kezébe: Az állami gazdaságok »... a mezőgazdaság többi szektorát jelentősen meghaladó termelési eredményeikkel és a szocialista mezőgazdasági nagyüzem nagyfokú szervezettségével mutassanak jó példát." (A Politikai Bizottság 1958. március 18-1 határozatából.) vannak a lánctalpas traktorok, pzok megbirkóznak a mély- művelés feladatával. Természetesen nem hirtelen, meggondolatlan átváltásról van szó: a szakemberek i próbálják ki először kicsiben a javasolt, másutt bevált ha- Amint a minap hírül adtuk, tékonyabb talajművelési mód- — A karácsonyfa az enyémKértekezletet tartottak me- , szereket, s ha a kísérlet ná- — mondja, mintha attól fél- J gyénk állami gazdaságainak ]u(c js sikerül, akkor honrsít- ne, hogy elvisszük a cukorralJ vezetői. Lemérték a megtett1 meg azokat gazdaságuk teleaggatott fenyőt. Jutat, s megvitatták a további Persze, hogy a tiéd —J tennivalókat a párt határoza- simogatja meg a kislány arcát zta szellemében. IJennel Béla, az apa. Az első pilla náthán) az Állami Gazdaságok Somogy ) megyei Igazgatóságának főag- I ronómusa beszámolójában (mérlegelte az elmúlt évek (főbb tapasztalatait, majd megjelölte a mától kezdve járan- (dó utat. lány nemi velük a világ, hadd pusztuljanak — így jellemezte őket, s egyáltalán nem törődött velük a 45 előtti társadalom. Még isten szolgái sem hajoltak le hozzájuk, s elrejtették előlük a túlvilág csodálatos képeit is. Pedig ők is emberek. De az ember szó értelmét csak a felszabaduláskor kezdték érteni, miután legalább olyan harc indult értük, mint azelőtt ellenük. Az évszázados sötétség, babona szinte festett, s nagy darabokban szakadozott le róluk. Száma sincs, hogy eddig mennyien álltak be s hányán állnak be naponta tisztára mosdottan a messze menni, van lépten- nyomon. Sánta István, a csökölyi legeltetési bizottság állatgondozója cigány. Akik ismerik, azt mondják róla: becsületes munkásember. Kilenc évig Jákóban dolgozott hasonló munkakörben. A Sántáékhoz először belépő azt is mondhatná, hogy reklám az egész. Reklám a padlás szoba, a modern tűzhely, a bőséges mindennapi, a szolid szobabútor, a telt ruhás szekrény, a rádió és a tisztaság. Nem, nem reklám ez, és még csak nem is a maximum. Ma, 1959-ben egészen természetes dolog. Sikerekről — számokban A megye állami gazdaságai 1956-ban 7,8, a következő eszLengyeltóti életéből A csaknem négyezer lakost számláló Lengyeltótiból nem hiányzik • szinte semmi fontos létesítmény vagy intézmény. Van orvosi rendelője, gépállomása, termelőszövetkezete, könyvtára, különböző ktsz-ei, kórháza sbb. Ezek közül látogattunk meg néhányat, s ragadtunk ki életükből egy-egy pillanatot A leértékelt áruk boltjának még cégtáblája sincs, csak az ablakban elhelyezett kis felirat mutatja, hogy milyen üzlet van a kirakat mögött. Alig négy-öt nappal ezelőtt létesült, • mégis sokan tudnak róla. Any- riyi asszony zsúfolódott benn össze, hogy többen már el sem férnének. Mindenki érdeklődik, mindenki válogat. — Kardigánt kaphatnék? — kérdd egy idős néiü. — Tessék, de csali élénk színűben van — válaszol a boltvezető. — Akkor itt hagyom, mert nekem fekete kellene. Fiatalasszony furakodik közelebb. — Mennyi az ára? — 130 forint. Nézegeti, mustrálgatja, majd az árcédulájára figyel: 180 forint volt a régi ára. — Elviszem — mondja határozottan. A pult végén selyemkendők között válogatnak. — Szépek — állapítják meg többen is. És olcsók. 70 forint darabja, csak fele a régi árnak. Nagy a kelendőség. A ktsz cipészrészlegében öt szemüveges ember üli körül a munkaasztalt. Az egyik varr, a másik szegei, a harmadik talpat vág. A műhely középén Sánta Antal részlegvezető az egyik kuncsaftjával beszélget. — Mennj-it fizetek, mester? — kérdi a javíttató, miközben zsebébe gyömöszöli a megvarrt bőrkesztyűt. — Semmit — válaszol a mester. — Akkor köszönöm — int és elmegy. — Mindössze egy öltés volt rajt — magyarázza Sánta Antal. — Régi kuncsaftoktól ilyenért nem kérünk pénzt. — Jó napot! — hívja fel magára a figyelmet az épp most belépő fiatalasszony, és egy pár csizmát helyez a pultra. A mester megnézi, s máris sorolja: — Sarkalni és talpalni kell. Sarok patkóbetéttel 11 forint 10 fillér, talpalás erős anyagból 40 forint, normál talpból 32 forint 30 fillér. Melyik lesz? — A tartósabbikból. — Jó, a jövő hét keddjén vagy szerdáján jöhet érte. A gyógyszertárban Krasznai József idős gyógyszerész tesz-vesz. Kudomák László, a pamuki gyapjűtermelő gazdaság vezetője nyit be. — »Flenorint« kérek! — Fenozint, nem? — helyesbít a gyógyszerész. — De igen, a juhoknak lesz, nehogy bélférgességet kapjanak. — Igen, az valóban jót tesz nekik. Gáspár Lászlóvá átnyújtja receptjét. — A kisfiam valami bőrbetegséget • kapott, annak lesz — teszi hozzá. — Tessék, foglaljon helyet. Erre kell egy kicsit várni. feltűnik, hogy a édes gyerek. — Kétéves volt, mikor örökbe fogadtuk, árva — öleli át védencét Sántáné. — Most másodikos ... Szorgalmas, ma ötösre olvasott az iskolában. ötösre olvasott! Hát érdekli ezt a két, egykor még úttalan utakon bolyongó embert, hogy hányasra felel fo- ___ g adott gyermekük az iskolá-* tendőben 10,6, 1958-ban pedig ban? Igen, érdekli. ^ Nekik^ io,l mázsa búzát termeltek öröm, cél ez a nem édes gyer-\holdanként. Különös figyelmet mek. Munkás köznapjaik fé-t érdemel a tavalyi aszályos nye, értelme. Mert már ők ijesztendő búzaátlaga. A somo- érzik, értik a szépet. El tudják >gyj egyéni parasztok 7 mázsa fogadni, s tudnak dolgozni ijkörüli, a tsz-ek 8,6 mázsás érte. Jholdanként! búza hozamánál Sánta István, ha hegedűje-Jiényegesen magasabb az álla- ért nyúl, céllal s kedvből te- Ami gazdaságoké. szí azt. A pénzt, amit keres,) a cukorrépa 1957-ben 82,5, ruhára költi, vagy ami éppen)a múlt évben viszont 144 má- hiányzik, arra. Szabad ide jé- /zsát termett holdanként. Őrben olvas, rádiót hallgat. Nem > szágosan is kimagasló ez az veri eső, füstöt nem vág sze-J utóbbi számadat. A kukorica mébe a szél. őse és ő közötte (májusi morzsolt) 14,2 mázsás ott hullámzik az idő. Ö áll o f átlagtermésének értékeléséhez dombon — célhoz ért, meg-) jó támpontot ad az 1956-os év állapodott ember. * 8,3 mázsás holdanként! hozaGőbölős Sándor ma. Az egy tehénre jutó éves ^.tejtermelés átlaga 1958-ban: 3177 liter. Ezt a számot is mérjük egy adaithoz: a hazánkban tartott tehenek egyenként átlag mintegy kétezer liter tejet adtak a múlt évben. egész területén. A cukorrépa és a tej A gépállomáson a daráló színében nagy por kavarog. Lucernát darálnak. — Nézze, ilyen apró lesz — mutatja Nyers Flórián bácsi, az állami gazdaság csősze. — Igaz, hogy pénzt adtam érte, de ha darával összekeverem, és feletetem a három süldőmmel, biztosan kifizetődik. A műhelyben Harsányt Sándor szerelő egy G-35-ös traktoron generáljavítást végez. — Ez a gép nem szánt többet — magyarázza. — Átalakítjuk, és vizsgára küldjük. Jó vontató lesz belőle. A tanácsházán még nagy a forgalom. Papp János épp most kanyarítja aló a nevét egy sertéspasszusnak. — Két forintot fizet — tekint a levél tulajdonosára. Három munkaruhás férfi tép be a hivatalba. Két jótálló jelenlétében az áruvásárlási kölcsön-igénylését írajta alá Csizmadia László kőművessegéd. 125-ös Danuviát akar venni részletre. Dolguk végeztével visszamennék munkahelyükre. Serkentő elégedetlenség Állami gazdaságaink mai már 20 mázsás búzáról, 25 mázsás őszi árpáról, 30 mázsás kukoricáról és 200 mázsás cukorrépáról beszélnek a jövőt , , , illetően. Hogyan válnak valóra <*asa= el‘deke. ezek a merész tervek? A szántóföld minden holdja kapjon négyévenként 160—200 mázsa istállótrágyát, s nagy adagú műtrágyázással és zöldtrágyának való növények termesztésével megoldják a talajerő visszapótlását. A mélyszántásnál ne csak 20—25 centiAz egész beszámolón végig húzódott a többre gondolata. Ennek, egyik fon tos hajtómotorja a gazdálkodás maradi nézeteinek ostorozása. Nem hátalmi szóval, hanem meggyőző érvekkel. A megyei főagronómusnak ez a szemlélete talán leginkább a cukorrépatermelés növelését célzó szavaiban fejeződött ki. A Marcali Állami Gazdaság vezetői 1957-ben nem akartak cukorrépát termelni. Minden igyekezetüket arra fordították, hogy megmutassák: náluk nem él meg ez a növény. De megélt — és csak 34 mázsás holdanként! termést adott. A következő évben — hogyan, hogyan nem, de 200 mázsás cukorrépahozamot értek el. És itt jön az >-adatos- érvelés. A marcaliak a répáért 9600 forint készpénzt, 130 mázsa nyersszeletet, 10 mázsa melaszt kaptak. Visszamaradt 40 mázsa répafej minden holdról. A melléktermékek feletetése 3600 liter tej előállításához elegendő. 9600 forinton vehetnének fehérjetakarmányt, amely 14 400 liter tej termelését eredményezné. Egy hold cukorrépa 200 mázsás átlagtermése tehát összesen 18 ezer liter tejet adhat. Ezzel szemben az egynyári szálastakarmány egy holdjának 62 mázsás átlagtermésétől csak 2880 liter tejet várhatunk. Mi tehát a következtetés? Kevesebb egynyári szálastakarmányt — több cukorrépát. Ezt diktálja a jövedelmezőség és a népgazmohar, köles, és nyúlszapuka helyett — pillangósokat, szu- dáni cirokfüvet, silókukoricát kell nagyobb földön vetni. Ha egy holdról 23—24 ezer jól fejlett kukoricaszárat — a cső teljes érése idején — be- silózunk, 300 mázsa takarmányt kaphatunk. Tápanyag szempontjából a 300 mázsa siló 75 mázsa kukorica szemtermésnek felel meg. A silókukoricában termelünk meg legolcsóbban — 51 forintért — egy mázsa keményítőértéket. (Ez a költség a zabnál 450, a tavaszi árpánál pedig 417 forintra tehető.) Hibridmagot vetve áz alapvető agrotechni- tftrpkvé« ! ^ai szabályok szerint el ők és zí- a tett, megfelelő talajerőben levő földbe, a növényápolás és betakarítás gondos elvégzésével a legfontosabb takarmánynövénnyé válik a silókukorica. A homokosabb talajokon pedig a szudáni cirokfűnek van nagy jövője. A taharmánygond megoldása Az állatok eltartásához szükséges takarmányokat indokolatlanul nagy területen termelik meg a gazdaságok. . , , Miért? Azért, mert sokféle és méterré menjen le az eke. ha- kevésbé értékes takarmányt 35^0 j^tirev Bitenyüo termelnek. Zab, zabosbükköny, ku.jji gazdaságban 270 mázsás csiillagfürt-zöldtcágya termés, Lábodon 29 mázsa lucemaszé- í na hirdeti a mélyművelés he-| lyességét. Másutt a 60 centis; rigolírozás 90 mázsás cukorré-1 Pa terméstöbbletet eredménye-; I zett. A kormos nem tud méElérhető célok Nem tették túlságosan magasra a mércét az állami gazdaságok elé. Amit a gazdálkodás ez évi irányelvei mutatnak, elérhető. A bárdibükkiek például kétkedés nélkül bele mertek kapcsolódni a holdankénti 30 mázsás kukorica-, és 300 mázsás silókukorica termésért indított országos versenybe. A balatonújhe- lyiek az ifién is 200 mázsánál magasabb cukorrépahozamot akarnak elérni. Mindenütt megvan a lehetőség a tájadottságoknak megfelelő növények termésátlagai növelésére. A hozzáértés, gyakorlottság sem hiányzik — a tíz esztendő nem szállt el nyomtalanul a somogyi állami gazdaságok fölött. Ezért nincs helye alkunak, ha egyik-másik gazdaság vezetősége — bizonyára prémiumszerzés céljából — a tavalyi termésátlagnál kisebb hozamot tervez erre az évre. A fejlődési útjá nem visszafelé, hanem csakis előre vezet. A cél világos, a lehetőségek adva vannak vagy megteremthetők — a tervfeladatok megoldása pedig kötelesség. A megszabott tennivalók hiánytalan elvégzéséből nemcsak anyagi, hanem erkölcsi, politikai haszon is származik. Ennek tudatában lássanak munkához az idén is a gazdaságok kommunistái, dolgozói. Kutas József A gémeskútnál Szentai Sándor Jyebb barázdát húzni? Ott ♦ cA fylyeitb izo he 10 partba Németh Lajos mezőgazdasági felügyelőtől a gomba- és szamócatermelő szakcsoport munkájáról és terveiről érdeklődtünk. Elmondotta, hogy a tavaly júliusban 12 családdal alakult szakcsoport másfél hold földön termel szamócát, és egy 200 négyzetméteres pincében sampinyon gombatenyésztéssel foglalkozik. Van ugyan még másfél hold földjük, de abba már nem jutott csemete, így tavasszal csírázott burgonyát vetnek bele, és majd csak annak elszállítáFarkas József elnök, Kiss Sándor, Acs József és Máté Sándor tagok a szakcsoport pénzügyi tervét vitatják meg. sa után kerül sor beültetésére. J A szamóca négyéves növény, * ami azt jelenti, hogy az első; és utolsó évben terméshoza- * mának csak tíz-tíz százalékát; adja, míg a többit a második; és harmadik évben. Mivel csak - tavaly augusztusban telepítet-1 ték, így jövedelmükről még: nem tudnak beszélni. Gombát; is csak pár nappal ezelőtt te- j lepítettek, tehát még itt sem ? tudnak felmutatni eredménye-; két. I De bíznak a gigei szakcso- í port tagjai, amit bizonyít az | is, hogy eddig teljesen saját» erőből gazdálkodtak, s az idén? építendő új, 400 négyzetméte-1 rés pince, valamint a régi; pince korszerűsítésére befekte- { tendő összegnek is csak mint- j egy 15 százalékát kívánják hitelből biztosítani. A közös alapra támaszkodnak. Tervüket egy mondatban is össze lehet sűiíteni. — Úgy és olyan jól akarunk termelni, hogy a kívül állóknak ne lehessen alkalmuk vállalkozásunkat kinevetni — mondotta befejezésül a gazda-; sági felügyelő. _______
