Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 9. szám

SOMOGYI WÄPLAP 3 Vasárnap, 1959. Január TI. Nem mindegy9 hogyan vélekednek a pártonkívüliek a kommunistákról Húsüzemi tanulságok Nem is olyan régen még furcsa, rossz hírek szállin­góztak városszerte bizonyos húsüzembeli visszásságokról. Erélyes ós gyors intézkedéssel még idejében bogot lehetett volna kötni a rossz hírak vég­telen szálára. Csakhogy ennek többféle akadálya is volt. El­sősorban is, hogy olyan embe­rekről szóltok a különböző hí­rek, akik hosszú éveken át megbecsült harcosai voltak a pártnak, a néphatalomnak, akikről nehéz volt elképzelni, hogy — enyhén szólva — visszaélnek a kapott bizalommal. Amikor a Megyei Népi El­lenőrzési Bizottság múlt év elején tartott vizsgálata során bebizonyosodott, hogy néme­lyik húsüzemi vezető vissza­éléséről szóló hír nem alapta­lan, akadtak, akik ezt a meg­állapítást is kétkedéssel fogad­ták. De a bizottság tényekkel, dokumentumokkal, érvekkel támasztotta alá állításait. Az el­lenőrzéskor kiderült, hogy a húsüzemben egyik-másik ve­zető és párttag visszaélt hiva­tali beosztásával. Kalmár Ferenc elvtárs, a munkás­ból lett igazgató azonkívül, hogy elhanyagolta az ellenőr­zést a bizonylati rendszerben — s ez lehetővé tette, hogy bizo­nyos anyagokat kiszállítsanak az üzemből —. különböző elő­nyöket is szerzett magának. Anyagot vitetett a házépítés­hez, s az üzem állami pénzen fizetett alkalmazottait is fel­használta ehhez. Igazgatói működésének utolsó időszaká­ban egyre többet ivott — munkaidőben is —, s úgy gon­dolta; egyfelől olcsó és elvte­len ígérgetéssel, másfelől go­rombasággal, megfélemlítéssel még helyre billentheti mindin­kább vesző tekintélyét. Odáig jutott, hogy végül képtelen volt megtalálni a vezetés he­lyes módszerét. Nyilvánvaló, jó néhány munkás Is ezt az utat követte. Napirenden voltak a fegyel­mezetlenségek, munka közben többen elhagyták az üzemet, elmentek inni, s ott találták az igazgatót is kebelbarátaival együtt az italboltban. »Ha szól, megmondjuk neki, hogy ti már reggel óta itt vagytok, egy szavatok sem le­het« — így vélekedtek néhá- nyan. íme, ilyen vért szül, ha a vezető elveszti erkölcsi alap­ját ahhoz, hogy beosztottait fe­lelősségre vonhassa. Zűrzavar uralkodott a húsüzemben. A népi ellenőrzés vizsgálatai mindezt feltárták és még sok mást is. Ha a kommunisták helyü­kön vannak, és a pártszervezet egységes, akkor hamar megta­lálták volna a megoldás útját. Csakhogy Kalmár elvtársnak sikerült maga mellé állítani több kommunistát, sőt még a pártvezetőség néhány tagját is. ök Kalmár élvtárs érdemel­nék hangoztatásával megpró­bálták az igazgató hibáit pa­lástolni, vagy csökkenteni, így a felelősségrevonás alól ki­menteni, illetve a felelősséget másra hárítani. Akadtok, akik hangoztatták: „Ilyen igazgatónk többet úgy sem lesz.“ Mások azt a nézetet vallották: »Igaz, hibázott az igazgató, de nézzük az érdemeit is.« A hi­bák feltárását megnehezítette, hogy Kalmár elvtárs fogyaté­kosságait mentő akció mögött a pártszervezet akkori titkára, Druskó István elvtárs állt. Druskó elvtárs a júliusa tag­gyűlésen a Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatát így kom­mentálta a párttagság előtt: » A múlt hónapban a Népi Ellen­őrzési Bizottság alaptalan feljelentés folytán vállalatunk­nál vizsgálatot tartott.« A párttitkár szavaihoz ter­mészetesen többen is csatla­koztak, s megpróbálták való­sággá, szentté, hibátlanná avatni a kommunista igazga­tót. Ilyen körülmények köze­pette, sajnos, nem mertek szólni azok a kommunisták, akiknek más volt a vélemé­nyük, akik elítélték ugyan Jfcaimár elvtárs visszaélését, de nem mertek nyíltan előáll­ni attól való félelmükben, hogy netán a többiek nem ér­tenék meg őket, s így kisebb­ségben maradnak. Ezek után világos, milyen álláspontot foglalt el az üzem közvélemé­nye. így lett a húsüzemi problé­mákból a város politikai ügye. Érthető, hogy a húsüzemben terjengő, lóháton járó hírek terebélyesedtek, s akadtak, akik azt is tudni vélték: Kal- máréknak nem is lesz bántó- dásuk, mert a párt — mondo­gatták — megvédi őket. Súlyos felelősség hárult te­hát a városi párt-végrehajtó bizottságra. Hosszas és alapos vizsgálódás után be kellett bi­zonyítania, hogy egyáltalán nem mindegy, miképpen véle­kednek a kommunistákról a pártonkívüliek. Nem keve­sebbről, mint a párt tekintélyéről, becsületéről, a közéleti tisztaság megterem­téséről volt szó. A párt-végre­hajtó bizottság hivatása ma­gaslatán állva úgy határozott, hogy tagadhatatlan érdemei ellenére sem maradhat Kal­már elvtárs a húsüzem élén, s nem lehet vezető másutt sem. Csákvári János elvtárs, a párt- bizottság titkára a húsüzemi kommunisták taggyűlésén ter­jesztette elő a v. b. javasla­tát, hogy Druskó István elv­társat, mert szájtáti módon el­nézte, sőt támogatta az igaz­gató és mások ballépéseit, váltsák le párttitkári funkció­jából. Ez a taggyűlés fordulópon­tot jelentett -a húsüzem életé­ben. De nem túlzás azt mon­dani, első sikeres győzelme volt ez a városi párt-végrehaj­tó bizottságnak is a közéleti tisztaság megteremtéséért in­dított harcában. Mindenki láthatja ebből az erélyes intézkedésből, hogy a régi érdemek nem szolgálhat­nak mentségül a mai hibák el­követőinek, dolgozzanak bár­milyen magas beosztásban. Érthetett e határozatból min­denki: nem lehet jó komim niste, rendelkezzék noha akár­milyen hvsszú munkásmozgal­mi múlttal is, ha ma rosszul dolgozik, s felrúgja a pártta­gok számára írott és íratlan törvényeket. Ez a taggyűlés volt az első nyílt fórum, ahol a húsüzem kommunistái — a régi. káros szellem ellenségei — elitélték mindazt a rosszat, ami az­előtt uralkodott a vállalatnál. A kommunisták rádöbbentek mulasztásaikra, arra, hogy jó ideig bizony nem tanúsították a tőlük megkívánt felelőssé­get. Most új igazgató van az üzem élén, s új párt titkárt vá­lasztottak a párttagok. Mind­ketten tisztességes, becsületes, elődjeiknél nem kevesebb ér­demmel bíró emberek. Kiegé­szítették, kollektívabbá tették a pártvezetőséget. Nagy tanulság ez az eset a húsüzem kom­munistái számára. Nem is ke­vés tandíj ez, a saját kárukon kellett megtanulniuk, milyen sokat árthat a párt ügyének, ha a kommunisták akár csak egy üzemben is csukott szem­mel járnak. Az emberek köz­ségük, üzeműik életéből alkot­nak jó vagy rossz képet az egészről, a párt politikájáról, szavahihetőségéről, tehát nem közömbös, hogyan cseleksze­nek a párttagok. Nem lesz könnyű a húsüze­mi kommunisták dolga már csak azért sem, mert még él és jó ideig élt a régi rossz szel­lem maradványa. Él a bizony­talanság is némelyekben: »En is részese voltam az igazgató egyik-másik helytelen intéz­kedésének, hátha egyszer en­gem is felelősségre vonnak«. Másoknak meg, akik együtt­működtek a hibátokkal, jól­lehet nem tetszenek majd az új vezetőség szigorításai, rend- teremtésre irányuló intézkedé­sei. Esetleg ezek össze is fog­hatnak, klikket alkothatnak, s intrikálnak, furkálnak, hogy így tegyék zavarossá a légkört, lehetetlenné az új vezetők munkáját. S olyanok is akad­hatnak, akik tegnap még a régi igazgatónak hízelegték, most pedig megpróbálkoznak ugyanígy bizalmába férkőzni az új vezetőknek, hogy le ne pottyanjanak a ranglétráról, vagy hogv így biztosítsák to­vábbi előrejutásukat. Óvakod­ni kell az ilyen veretű embe­rektől! Persze nagyon-nagyon kell vigyázni arra, nehogy az eddigi opportunista belenyug­vást valamiféle mindenkivel és mindennel való általános bizalmatlanság váltsa fel a kommunisták részéről. Súlyos károkat okozhat az ilyen szemlélet is. Uj útra terelni a vállalatot csak az opportunizmustól, a hízelgőktől, inifcrikusoiktól meg­szabadulva lehet. Nagy-nagy felelősség az üzemért, a veze­tőkért, egymásért — ez a kul­csa, hogy ismét jó híre legyen a húsüzemnek. Varga József Háromszázhatvan kislány OTTHONÁBAN A MÁV kaposvári leányne­velő intézete nemcsak kívül­ről, hanem belül is impozáns látványt nyújt. Az első kép, mely a belépőt fogadja meg­nyerő, de ezt tapasztaljuk mindenütt, amerre csak az zetőjüknek, Incze Bélának az irányításával fényképeznek, tanulják a másolást és a kü­lönböző előhívó szerek össze­állítását. Sok szép tervük van. Kirándulásokról és az intézet életéről készítenek fel­Tagkönyvkioszli taggyűlés a Kaposvári Textilművekben Péntek délután fél 3 órakor ünneplőbe öltözött fiúk és lányok gyülekeztek a Textil­művek tanácstermében, az A- műszak és a nappalos KISZ- szervezet tagjai, hogy átve­gyék új tegkönyvüket. A fa­lon óriási plakát, rajta a fel­irat: »Hűség a néphez, hűség a párthoz-«. Az elnöki asztal- ; nál két lány a KISZ selyem­zászlaját tartotta. A taggyűlést Tóth Erzsébet, az A-műszak KISZ-titkára nyitotta meg. Bánfalvi Judit elszavalta Csepeli Szabó Béla Vörös hajnal című versét. Ezután Horváth László, a vá­rosi KISZ-hizottság tagja emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében az ifjúsági moz­galom múltjáról beszélt: a KIMSZ megalakulásáról, har­cáról a Tanácsiköztársaság ide­jén, a fiatal hősökről, akik életüket áldozták a pártért a fehérterror, a Horthy-fasiz- mus idején. Kitért a felszaba­dulás utáni harcokra, a SZÍT, a Diákszövetség, a MINSZ munkájára, a DISZ megalakulására, az ellenfor­radalom után megszületett if­júsági mozgalomra, a KISZ létrejöttére. — Amikor átveszitek ezt a tagkönyvet — mondotta Hor­váth elvtárs —, tudnotok kell mennyit és hogyan harcoltak elődeink azért, hogy mi sza­badon dolgozhassunk. Mit jelent, hogy a KIMSZ örö­kösei vagyunk? Azt, hogy áll­Eszperantó nyelvtanórán. hatatosan harcolunk a párt oldalán, elvhűek, forradalmi­ak, párthűek leszünk, és tu­dunk áldozatot vállalni. A KIMSZ hagyományait pedig féltett gőnddal őrizzük. Le­gyen ez a tagkönyv örökre szóló, úgy vigyázzatok rá, mint a szemetek fényére. Le­gyetek büszkék rá! Németh Gyula, az üzem párttitkára is azt hangsúlyoz­ta, hogy az új tagkönyv még szorosabbra fűzi a fiatalok párthoz tartozását. — Legye­nek a mi fiataljaink követke­zetesek, erős jellemű emberek — mondotta —, hogy egy pil­lanatra se inogjanak meg kommunista hitükben, semmi se tántoríthassa el őket a mozgalomtól. Sokra kötelez benneteket az új tagkönyv, hisz mártírok vére festette pi­rosra. Munkátokkal, magatar­tástokkal érdemeljétek ki, hogy az üzem minden ifjú­munkása becsüljön bennete­ket. Ezután Horváth László ki­osztotta az új tagkönyveket. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörői dobszóval vo­nultak be, s köszöntötték a száz KISZ-tagot, akik átvet­ték tagkönyvüket. Az ünnepi gyűlés után az ebédlőben tea- délután volt. A KlSZ-szerve- zell rumosteával, almáspitével vendégelte meg a fiatalokat, majd az üzemi zenekar mu­nkájára kétó estig ropták a táncot a fiúk és a lányok. épületben járunk. A tágas, tiszta előcsarnokban gyönyörű Citromfa, rajta sárguló gyü­mölcsök, mellette pálmák, kaktuszok, különböző növé­nyek. Vüisics Erzsébet tanárral, az intézet helyettes igazgatójá­val és Rutkovszky Rudolf gondnokkal járjuk körbe az épületet: mivel foglalkoznak esténként, a kötelező tanulási órákon és szabad idejükben a kis lakók. Háromszázhatvan 6—14 éves korú gyermek él itt, vala­mennyi leány — tájékoztat­nak. Az állam évenként 3 millió négyszázezer forintot ad az intézet fenntartására. A szülök ham 25 forint hozzá­járulást fizetnek! de sok gyer­mek teljesen díjtalanul van itt. Naponta ötszöri étkezést, teljes ellátást kapnak: alsó- és felsőruhát, melegítőt, kabátot, ágyneműt... Még tart az esti foglalko­zás. A tantermekben nevelők foglalkoznak a gyermekekkel, készíük elő őket a másnapi tanárakra. Hat óra... A csen­gő végét jelzi a kötelező tanu­lásnak. Szinte ugyanebben a pillanatban megszólal a rádió is. »Halló... Itt az intézet rá­diója. .. Műsort közvetítünk«. Igen, stúdió is van az intézet­ben, gyermekek kezelik. Reg­gel hat órától >— ébresztőtől — este 21 óráig, villanyoltásig szolgáltatnak műsort — kivé­lte a tanítás idejét. A műsort tarka összeállításokkal teszik érdekessé: Illedelmes Imre, Incze Béla nevelő irányításá­val munkában a foto szakkör. Tóth Kati zongorázni tanul. vételeket, s az év végén kiál­lítást rendeznek belőle.. -. A tornateremben éppen gyakorolnak a tornászok. Ap­ró termetűek ugyan, az isko­lák közötti tornaversenyen mégis első helyen végeztek... Szól a zongora, Tóth Kati nyolcadik osztályos zongoráz­ni tanul; 5 szolgáltatja a ze- nőt a népi táncosoknak is, akik a Karádi rezgőst és a Buzsáki kopogóst tanulják.., A játékszobát a kicsinyek foglalták el. Babák, kockák, főző és más különböző játé­kok várják őket a szabad idő­ben. i, A társalgóban nagyobbak ülnek, olvasgatnak, beszélget­nek, nézik a televízió műsorát, mert van televíziós készülé­kük is. Közben elkészült a vacsora. Nevelőik felügyeletével bevo­nulnak az étterembe, s el­fogyasztják a jóízű ételt. Ott- jártunkkor szalontüdőt kap­tak zsemlegombóccal vacsorá­ra. Vacsora utóm fürdés követ­kezik. Ez hetenként kétszer kőtelező, kellemes meleg víz­ben, tiszta, csempézett fürdő­szobában. Nagyon vigyáznak itt a gyermekek egészségére, A betegeket külön betegszo­Gyakorolnak a tornászok. Izük a vacsora. bákban helyezik el, s Mid néni gondos ápolásával ha­mar visszanyerik egészségü­ket.-., A fényesre kefélt parkettá- jú hálótermekben kellemes meleget árasztanak a hatal­mas cserépkályhák. Hófehér lepedők, tiszta ágyneműk vár­ják a tanulásban, játékban elfáradt gyermekeket. Fel­hangzik a stúdió utolsó mű­sorszáma: mesét közvetítenek Jó éjszakát gyermekek, .. 21 óra. Eloltják a villanyokat, csend borul az intézetre. Ha­marosan álomba szenderülnek, pihennek a gyermekek, hogy másnap friss erővel folytat­hassák a tanulást.. Szalai László Vidám Vica, zenés fejtörő; sza­badfoglalkozások idején pedig zene, majd esti krónika. Hét­száz lemezükből a jótanulók­nak ajándéklemezeket külde­nek. .. Szabad foglalkozás... A ta­nári szobában eszperantó nyel­vet tanulnak a gyerekek Vi­lifies Erzsébet irányításával. — Banán vesperon — (leg­alábbis így emlékszem visz- sza) hangzik a vidám kö­szöntés, ami magyarul jó estét jelent. (Ezt ők mondták). A legjobb tanuló Bereczki Erzsébet; már egy éve leve­lez eszperantó nyelven Gon Honján, Mo koreai fiúval... A foto szakkör 12 tagját nagy munkában találjuk. Ve­Virág Margit cs Jobban Zsuzsa ügyeletes. stúdiókéról oá,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents