Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-10 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Szombat, 1959. január 10Véleményt kérnek a kísérleti tankönyvekről Az 1958—1959-es oktatási év kezdetén több új kísérleti tankönyv jelent meg, amelyeket az általános iskolák felső tagozatú osztályaiban használnak A Művelődésügyi Minisztérium ezek végleges elfogadása előtt kikéri a pedagógusok véleményét, s figye- lemibe veszi javaslataikat. Ezért a minisztérium felhív minden általános iskolai pedagógust, tanulmányi felügyelőt, igazgatót, gyűjtsék, majd közöljék az alábbi tankönyvekkel (kapcsolatos tapasztalataikat: V. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi olvasókönyv, orosz könyv, számtan és mértan, földrajz, növény- és állattan, VI. osztályos magyar nyelvtan, magyar irodalmi olvasókönyv, Csohonyavisontának is szüksége van a szellem napvilágára Csökön yavi son ta lakóinak száma csaknem négyezer. A nagy kiterjedésű, népes község kulturális élete mégis mögötte marad sok kis faluénak. Úgy vélik a helybeliek, hogy a népművelés napjaink- barj igazán megbecsült ügye azért áll itt olyan gyenge lábon, mert nincs a falunak kultúrháza. Van ebben a vélekedésben némi igazság. De teljes igazával szembe kell száUnunk. A tömegszervezeti élet. a különféle, művelődést célzó megmozdulások esetlegesek, mivel helyiséghez csak alkalomszerűen juthat a falu lakossága. így'az iskolában működik az ezüstkalászos gazdatanfotörténelem, számtan és méri »W a méhész és buigonya- földnajz, VII. osztályos ' •termefo szaMmr ~ “«W a tan, történelem és földrajz VIII. osztályos földrajz. — Befejezlek az ötven férőhelyes istálló építését a bedegkéri Uj Élet és a karádi Búzakalász Termelőszövetkezetben. szövetkezet indított, illetve alakított az italboltban —, nincs megfelelő helyisége a községi pártszervezetnek, vendégeskedik hol itt. hol ott, akár a községi KlSZ-szerve- zet. Megfelelő hajlék híján tehát sok nemes igyekezet füstölög el. A népművelési ügyvivő negyedéves jelentéséből az tűnik ki, hogy Csokonyavisooata művelődési központjának a gépállomás kultúrtermét kell tekinteni. Igen ám, de miért éppen ezt? Hiszen a kultúrterem a gépállomásé, az pedig annyira ragaszkodik tulajdonjogához még akkor ás, ha az igazgató a falu rendelkezésére bocsátja a kultúrtermet, hogy az már elkedvetlenítő. Pedig a szóban forgó (kultúrteremből hiányzik a tartalmi munka. A heti egyszeri, esetleg kétszeri mozielőadás — mellyel a másik, a MOKÉP kezelésében levő mozival konkurálnak a gépállomásiak —, még nem jelenti a kulturális életeit. Az utóbbi időkig — míg valaki meg nem fogalmazta, hogy a községi pártszervezetnek szüksége lenne a gépállomás kultúrterméhez tartozó olvasószobára — itt jöttek össze a falu KISZ-fdataljai. A javaslat elhangzása után a gépállomás vett egy biliárdasztalt, aminek az lett a köKaposvárnak nem kell tőség'sem A Könnyűipari Minisztérium figyelmébe A Könnyűipari Miiniszté- , Városunk nem dicsekedhet rium kezdeményezésére napi- azzal, hogy ha esetleg kiapad rendre került a korábbi évii- a toponári vízmű, majd mási- zedekben felmért Kaposvár— (kát kapcsolnak be helyette. Toponár közötti tőzegletLőhely j Igaz, azt is mondják: nem biz- kiaknázása. A minisztérium tos, hogy ez bekövetkezne. De felhívta a Somogy megyei Tanácsot: sürgősen kezdje meg a tőzeg kitermelését. A minisztériumot nyilván jó szándék vezette elgondolásában. Intézkedésének célja, hogy a toponári úti szemcséző üzem ne Fonyódról, hanem a környékről kapja ezt a számára fontos anyagot. Nem is volna rossz elképzelés ez, ha..; Többe kerül a leves... Nem akarunk részletesen foglalkozni azzal, vajon a szemcséző üzem meddig szolgálja azt a célt, amiért épült. Ugyanis könnyen lehetséges, hogy az ott élőállított műtrágyaféle- ségről a kísérletezések során kiderül: nem érdemes készíteni, nem váltja be a hozzáfűzött reményt. A tanács ekkor más vállalatot telepít az épületekbe. A írünisztérium az önköltség csökkentésére hivatkozva javasolja a tőzegtelep megnyitását. De hiszen az új tőzegüzem megnyitásával az önköltség inkább emelkedik! Ugyanis itt nem lehet a fomyódi tőzegtelephez hasonlóan gépi kitermelő berendezéseket használni. A kézi termelés pedig köztudomásúlag jóval drágább a gépinél még akkor is, ha nincsen más nehezítő körülmény, mint ajni- lyen bőven akad bizony a kaposvári tőzegtelepnél Egy-kettő a sok közül: a Kaposvár— Toponár közötti 1 720 000 négyzetméter területű tőzegmező árkos, tehát hidak, drága átereszek kellenének ahhoz, hogy a kisvasutat használhassák. Azonkívül, mivel a kaposvári i tőzegtelep fedőrétege a fonyó- j diánál jóval vastagabb, eltávolítása sok munkát kívánna, I és kereslet hiányában ez az anyag egyáltalán nem, vagy csak igen kis mennyiségben lenne értékesíthető. A kaposvári tőzeg iszapos szennyező- j dése igen magas, ezért kicsi a i felszívó képessége, azaz jóval j több kell belőle a fekáü keve- résére, mint a Fonyódról ide- ! szállított tőzegből. Igen . kelle- j metlenül hatna az üzem ön- | költségére az, hogy a tanács- í nak nagy területet kellene ki- j sajátítani a toponári rétből. ' Ennek megvásárlása sok pénzbe kerülne, ráadásul a toponári gazdák állat-tartását hátráltatná. Veszélyben a vízmű? A , várost is hátrányosan érintené a tőzegtelep megnyitása. Szakemberek állítják, hogy a tőzeg kitermeléséhez szükséges nagyarányú intenzív szivattyúzás tkiapasztja a környéken levő kutakat. Bizonyságul felhozhatjuk az isaszegi esetet, ahol a fizikai törvények alapján ez be is következett. kitehetjük-e a várost ennek a veszélynek? A kaposváriak tudják a legjobban, hogy a vízellátásban semmit sem kozkáztathatunk. Közismert, hogy milyen nagy erőfeszítésekbe kerül a zökkenőmentes vízellátás. A város beleszól Kaposvár is, akár a többi kis- és nagyváros elkészítette fejlesztési tervét. Eszerint terjeszkedni fog, s az a terület is számba jön, ahová a minisztérium a tőzegtelepet javasolja. Építkezzünk rá minél hamarabb és minél többet. A város fejlődését tehát egy ilyen — semmiképp sem terebélyesedő város közelébe való — tőzegtelep csak akadályozná. Igaz, a 29 millió forint értékű tőzeg kitermelése nem tartana örökké, és könnyen lehet, hogy befejeződne, mire a területre a városnak szüksége lenne. Azonban a minisztérium is tudja, hogy a kitermelt tőzeg helyén szó sem lehet építkezésről. Feldúlt föld, hatalmas, elpocso- lyásodott gödrök, árkok tarkítják. teszik ingovánnyá az ilyen területet. Érthető hát, hogy a város ellenzi ennek a tőzegüzemnek a megnyitását Úgy véljük, hogy még ha az önköltség kedvezően alakulna is — bár az említett tények eleve mást mutatnak —, a víz- mű veszélyeztetése, a város fejlődésének akadályozása elég súlyos érv ahhoz, hogy e tervet ne valósítsák meg. A Könnyűipari Minisztérium mérlegelje ezt, és álljon el a kaposvári tőzegüzem megnyitásától. Szegedi Nándor LEHET ÉS TUDUNK IS GYORSABBAN HALADNI A siófoki járási pártbizott-vagy csoportosan; este vagy vetkezménye, hogy a fiatalok is otthon nélkül maradtak. Kénytelen-kelletlen betelepedtek egy, az iskolához tartozó és a tavasszal leibontásra ítélt épületbe, amely úttörőszoba néven ismeretes. Itt helyezték el az iskola jóvoltából a népkönyvtárat is, s a tavasszal, amikor majd elkezdődnek a bontási munkák, ugyancsak gondot okoz, hova is tegyék. Megilleti a kultúrközpont elnevezés a gépállomást? Bizony nem. Hangsúlyozzuk, e kérdéssel nem akarunk a falu vezetői között ellentétet szítani! A vezetőik között nincs semmi nézeteltérés. Ha a falunak szüksége van a kultúrteremre, az akadékoskodás majd minden esetben »alulról jövő kezdeményezés«. Éppen ezért ajánlatos lenne megvizsgálni, kinek nem szívügye, hogy Csókonyavisontán az adott körülmények között kibontakoz- hassék a kulturális élet. A község nagy munkára szánta közös erejét. A megyei tanács által rendelkezésükre bocsátott tervek alapján 1960- ban látnak hozzá egy 500 férőhelyes előadótermű, modern kultúrház felépítéséhez, a helyi anyagi erőforrások igény- bevételével, társadalmi munkával. De míg birtokba vehetik, a népművelésért tenni készek a majdani művelődési házat, addig is szüksége van Csóko- nyavisontának a szellem napvilágára. Tudott dolog, hogy a gépállomás birtokát képező épületrészek nincsenek teljesen kihasználva. Sokaknak az a véleményei, hogy helyes lenne, ha a kultúrtermet a községi tanács venné kezelésbe, mert csak ez segítene a helyiségproblémák miatt megrekedt kulturális életen. A mi véleményünk sem más! A változás magával hozná azt a ma már nélkülözhetetlen 'lehetőséget, hogy Csokonyavisomta majd négyezer lakója valóban kulturális központhoz jutna addig is, míg fel nem építi a hatnak. Hogy nem így van, azt község a művelődési házat. I viszont meg kell mutatni neság kezdeményezésére a napokban ülést tartottak a járás községi tanácselnökei, párttitkárai, tsz-elnökei és gazdasági felügyelői. A szövetkezeti mozgalom helyzetéről, az előrehaladás módjáról, az 1959-es év legfontosabb tennivalóiról folyt a tanácskozás. A zárszámadást már minden termelőszövetkezetben megtartották, s így az adatok, tények világánál értékelhették az eddigi munkát. A járásiban tavaly 13 mező- gazdasági termelőszövetkezet működött. Tavaly 284 család 349 tagja 3909 katasztrális hold földön folytatott szövetkezeti gazdálkodást, ötvenhat előtt 25 termelőszövetkezet volt a járásban. E két szám összehasonlítása egymagában is megszabja a feladatokat. A meglevő termelőszövetkezetek megerősítésén kívül új tsz-ek létrehozásán van a fő hangsúly. A kialakult helyzet, a mostani légkör kedvező erre. De nem elég ezt csak így kimondani. Van egy sereg tény. melyeiket munkájukban fel kell használniuk a nagyüzemi gazdálkodás mielőbbi megteremtéséért fáradozók- nak. — Péter bátyám, lépjen be a termel őszövetkezetbe! — Már miért mennék én közéjük? — Mert ott jobb, és különben is ez a jövő útja. Na, jön? A parasztokkal így beszélgető tanácselnök, községi párttitkár, orvos, gazdasági felügyelő vagy tsz-tag mondhatja ugyan: »én a minap is tárgyaltam két egyéni gazdával« —, de eredményt nem tud felmutatni. A parasztok — nemcsak a siófoki járásban, hanem általában az egész országban is — kifogytak már az ellenérvekből. Nem mondhatják azt, hogy termelőszövetkezeteink földjein nem látszik ki a gazból az ember, hogy szántatlanul hevernek a táblák, a tsz-ek istállóiban zörgő csontú tehenek nézik az üres jászlakat. Ilyent nem láthatnak, nem tapasztalreggel. Az ilyen László Ibolya kik. Jöjjenek csak egyenként DIÁKJAI KÖZÖTT a fiatéival tanító néni fázz. No, menj szépen«. szeregyet és a betűvetést. Ö __ , ,, , , , ... Es elindult a 66 patosfai tanítja ugyanis az első és n desebbek lettek az ottho- kisdiák az iskola felé, folytat- második osztályosakat, nak is. A szülök ismét elő- ni a félbehagyott tanulást. Szereti a kicsinyeket, köz- ■ 0 re.®1 . toTwcyiikat, ujra benépesültek a padok, tűk jár, köztük él, felfigyel reggel a tízórait készítet- a tantermek, életre keltek minden mozdulatukra. Szép a rideg falak, megelevenedett gömbölyűek legyenek a be- — Jó légy, fiam, fogadj az iskola környéke. tűk a füzetben, ne hibázzanak szót a tanító néninek, ne ve- Ingisch Mária tanító mo- a számolásban. Úgy tanítja, szakadj a pajtásaiddal — és solygó arccal várta a sok kis neveli a kis emberpalántákat, elmaradhatatlanul még hozzá- nebulót, kik tőle tanulják meg mintha saját gyermekei volteszik: »Aztán jól felelj, és az élet legnehezebben elsajá- nának, s mintha már ezt csi- vigyázz magadra, nehogy meg- títható tudományát, az egy- válna több évtized óta. Pedig Véget ért a karácsonyi szünet és vele együtt a gondtalan hancúrozás is. Az ünnepekre kapott játékok visszakerültek dobozaikba, a füzetek, könyvek és ceruzák váltották fel őket. Az udvarokról és utcákról »elfogytak« a gyerekek, nem is rendelkezik nagy gyakorlattal. Három évvel ezelőtt még ő is diák volt. ötvenhatban végezte el a tanítóképzőt, azóta itt tanít. Nem sajnálja feláldozni még a délutánjait sem. A huszonegy első osztályos közül a gyengébbekkel külön is foglalkozik. — Ha a kastélyt rendbehoznák — mondja —, nem kellene a felső tagozat tanulóinak sem kilométereket gyalogolniuk a ladi iskoláig. Erre is van gondja és mindenre, ami csak jobbá, szebbé és könnyebbé teheti a gyermekek tanulását. (Szentai) Ellenőriz a tanító néni. Három meg öt az nyolc —mondja Málek Judit a tábla előtt. látogatások szervezése egyik módja annak, hogy a kívül állók kételyeit legalább részben eloszlassuk pusztán, falun egyaránt. Az ülésen részt vevők egytől egyig arról adtak számot, hogy falujukban a parasztembereket igen csak foglalkoztatja a nagyüzemi gazdálkodás gondolata. A gondolattól a tettig azonban nagy az út, s hogy az elhatározást cselekvés váltsa fel, annak idő kell. De ezt az időt meg lehet rövidíteni. A bolgárok, csehszlovákok, kínaiak többsége — lehetne tovább sorolni — kihúzogatta a mezsgyejelzőket. A kapitalista országok — bár nekünk azt »tanácsolják«, hogy ne tegyük — törvényesen vagy »az erősebb győz« elv alapján ezer, tízezer farmer lehetetlenné tétele árán is egyre-másra hozzák létre a nagyobb vagy nagy gazdaságokat. Mi is nagyüzemi gazdálkodást akarunk, több húst, zsírt, búzát, könnyebb életet, de nemcsak pár családnak, hanem valamennyi becsületes és szorgalmas parasztembernek. Szövetkezetei, ahol a gép és nem az ember húzza az igát, ahol a megtermelt javakat azok kapják, akik előteremtették. Kinőttünk egy korszakot, apáink mércéi kicsinyek nekünk, kezünk, eszünk többre képes. Meg kell értetni ezt azokkal is, akik televíziót néznek s faekével akarnak szántani, nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy a ma fiatalabb a tegnapnál. Nem azért kell termelőszövetkezetet alakítani, mert a kormány és a párt így határozott. Az idő, a kor, nagyobb igényeink, jövőnk követelése ez. Az örök- nyugtalam és alkotó ember jobb élet utáni vágya parancsolja. A nyolc órát dolgozó nem bánja, ha csökken a munkaidő1 S gondolkodik azon, hogy mindazt, amire szüksége van, hogyan teremthetné elő kevesebb munkával, kevesebb idő alatt. De addig, míg meg nem találja ennek a módját, nem dolgozhat kevesebbet. A jobbágy szabad akart lenni. A szabad embert önmaga kötelékei gátolják, és ostobán viselkedik, ha a közülük elvágha- tóktól nem szabadul meg. Parasztságunknak adva van a könnyebb élet feltétele már a felszabadulás óta. Kevesebb fáradozással többet termelhetne, jobban élhetne, ha önbék- lyóit lerázná végre. Közülük, akik ezt tették, tudják, s meggyőződtek erről, szavuknak van hitele. Csak!.;. Igen, az értekezleten is sok szó esett erről a »csak«-ról. Egyik-másik szövetkezetben ugyanis elfelejtették, hogy a könnyebb paraszti boldogulást elősegítő kormányrendelkezések, intézkedések nemcsak 10, 25 vagy 30 család jóbblétéért látnak napvilágot Az elzárkózás, befeléíordulás fogalmakat pedig ki kell törölni a tsz-ek szótárából. Helyenként csak e szavak miatt nem nőtt nagyobbra a termelőszövetkezet táblája, s nem mondott búcsút parcelláinak jó pár egyéni gazda. A napokban a Siófoki járási Tanács épületében a községi tanácselnökök, párttitkárok, tsz-elnökök, gazdasági felügyelők meghányták-vetették a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének úgyszólván minden lehetőségét. S ezek után mondták -ki: lehet és tudunk is nagyobb léptekkel előre jutni, ha együttesen, nyílt sisakkal, tényekkel a tarsolyunkban naponta dolgozunk a mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Gőbölös Sándor
