Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-10 / 8. szám

SOMOGYI NÉPLAP . 3 Szombat, 1959. január 10. EQY EMBER KALLÓDIK \ József Attila helyesírási verseny Tóth István elvtárs egy volt azok közül a szorgos, tehetséges munkások közül, akiket a munkapad, vagy a fúrótorony mellől emelt ki a párt a népi hatalom kü­lönböző pontjaira. Tíz esz­tendeje, 1949-ben került a zalai olajmezőkről igen fon­tos pozícióba Tóth elvtárs: osztályvezető lett a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium­ban. Később a Budapesti Kő­olajipari Gépgyár személyze­ti osztályvezetői tisztét töl­tötte be. Idén kinevezésének tízéves jubileumát ünnepel­hetné a jó munka fölött érzett örömmel, ha... Igen, ha akkor, 1955-ben a párt hívó szavára, mint áldozat­kész ' katona nem vállal új­fajta kötelességteljesítést. A munkásosztály pártja falu­ra küldi falusi pártmunkás­nak. És ő megy. Hogy mit jelentett ez? Megtiszteltetést. is, de le­mondást is, s mondjuk meg kereken: áldozathozatalt. Le­mondás a kényelmes lakás­ról, a tisztes és biztos fize­tésről, a falusinál kulturál­tabb városi életről. Felcserél­ni a megszokott munkát egy teljesen újjal, amit még so­hasem próbált. De mindez nem gátolta meg, hogy ele­get tegyen az újabb párt­megbízatásának. Ide kerül Somogyba, Csá­kány községbe, s megválaszt­ják egy nagy határú, de fia­tal és gyenge, tengernyi baj­jal, adóssággal küszködő ter­melőszövetkezet elnökévé. Szembe találkozik megannyi nehézséggel. A tagok egy ré­sze vmmel-ámmal dolgozik, sokan Csáky szalmájaként kezelik a közöst. Ráadásul hosszú ideig még tisztességes lakást sem adnak neki, pat­kányfészekben húzódik meg a család. De ennek láttán sem fordul vissza, hanem lelkiismeretesen munkához lát. Érthető, hogy rendte­remtésre irányuló szándékát sokan ellenségeskedéssel szemlélik, s legszívesebben eltanácsolnák a faluból ezt a városból jött kommunis­tát. Az ötvenhatos el lenforra­dalom kirobbanása megadja az alkalmat ehhez mind­azoknak, akik a szövetkezet­től féltették egzisztenciáju­kat. Tudtára is adják a tsz-eVnökének: jobban teszi, ha szedi a sátorfáját, és »simán« elmegy a faluból. S bár az ellenforradalmárok hangja amilyen gyorsan meg­nőtt, úgy el is halkult, a tsz-t azonban már nem lehe­tett összetartani. Tóth elvtársat pár hónap múlva a községi tanács el­nökévé választották meg. Most viszont kallódik. Múlt év augusztus elsejével fel­mondtak neki. A fő vád — amint mondja — az volt el­lene, hogy elmulasztotta az ellenőrzést, s a titkár — aki mellesleg másutt ugyan, de hasonló beosztásban van — jogtalan pénzhez nyúlt. Mol­náráé elvtárs, a megyei ta­nács személyzeti osztályveze­tője szerint — aki a múlt héten vizsgálta az ügyet — Tóth elvtárs leváltásának egyetlen oka: gyenge szakmai felkészültsége. Mint megje­gyezte, semmi más nem ter­heli Tóth István elvtársat. Elhisszük, hogy így van, jóllehet kisebb-nagyobb hi­bái vannak Tóth elvtársnak. Azt azonban nem értjük, miért hagyták magára a mar­cali járás vezetői, miért nem segítettek neki, hogy képzett­ségének és tehetségének meg­felelő munkakört találjon. Hi­szen tudják róla. hogy Csá­kányban se földje, semmije nem volt, ami megélhetést biztosított volna családjának, mégis hagyták hónapok óta munka, kereset nélkül ten­gődni, bizonytalanságban, el- hagyatottságban élni. Tóth elvtárs új év óta itt lakik a városban. De helyze­te itt is elszomorító. Már majd minden üzemet, válla­latot bejárt, hogy állást, munkát szerezzen, de a vá­lasz mindenütt elutasító, ri­deg. Gondolkodjunk csak, elv- társak, hát ezt' érdemlik Tóth lstvánék? ( szervezését kezdte meg a Sió- ( foki járási Tanács Művelődés- I ügyi Csoportja. A versennyel ( kettős célt tűztek az általános > iskolák tanulói élé: József At- (tila emlékének ápolását, és a > helyesírás színvonalának eme­> lését. A tervek szerint min­• den általános iskola felső ta­> gozatából egy osztály tanulói • vesznek részt a versenyben. A • kijelölést csak a verseny előtt • végzik el, hogy minden osz­tály lelkiismeretesen készül­1 jön. A versenyt április 10-én, 1 József Attila születésének év­• fordulóján bonyolítják le. Be­• vezetőként rövid megemléke- [zést tartanak József Attiláról, majd lezárt borítékból isme-i reüen szöveget kap a verseny? vezetője, s azt tollba mondja! a gyerekeknek. Utána még! lesz idő az esetleges ékezet- f vagy egyéb hibák kijavítása- ♦ ra. ! A dolgozatokat pártaiüan, j más járások nevelőiből fel-* kért és összeállított bizottság! bírálja eL A jól szereplő is-i kólák és nevelők emléklapot, | az osztályok sportfelszerelést, ♦ festményt vagy könyvjutal- ! mat nyerhetnek. Valószínű, hogy a helyes- ♦ írási versennyel egy időben az? alsó tagozatú osztályokban 1 szépírási versenyt rendeznek | majd. 40 éve történt A Somogyi Hírlap átvétele »0 Úi rendelet írja elő, Jiogy kik terveikéinek megánházakat Nem szeretjük a sáros kenyeret Furcsa és — szerencsére — nem mindennapi esetnek vol- 'tak tanúi január 5-én azok a pusztakovácsi lakosok, akik este a Marcali Kenyérgyár gépkocsiját várták, hogy friss kenye­ret vigyenek családjuknak. Az történt ugyanis, hogy a ke­nyérszállító kocsi este fél nyolc órakor érkezett meg a köz­ségbe. Mégsem ez váltotta ki a dolgozók méltatlankodását — bár ez is hozzájárult —, hanem az, hogy a kiszállított kenyér 30—40 százaléka a sáros gépkocsitól sáros lett. Jó lenne, ha a kenyérgyár dolgozói alaposabb, körültekin­tőbb munkával szerveznék meg a kenyérszállítást, hogy ha­sonló esetek ne forduljanak elő. Takács László vb-titkár, Pusztakovácsi. Szerte a megyében gomba [módra nőnek ki a kis családi [házak a földből; egyetlen év [ alatt, tavaly több mint öt- . száz ház került tető alá. Kis ! hazák, melyek építésére ösz- ! szegyük a család apraja-nagy- . ja, a rokonság, s bizony [ gyakorta előfordult, hogy sem a terv, sem a kivite­lezés nem követte a mo­dern építészet követelmé­nyeit. I A szobából kis lyuk lett, a 1 homlokzat kiképzése annyira > elsikerült, hogy látván mcg- 1 csóválta fejét az ember. Min- 1 denki tervezett, s persze a ter­* vek nem voltak szakszerűek. Az egészséges fejlődés hely­ieden kinövésének vet) véget | az a rendedet, amely szerint ezentúl csak szakképzett­séggel rendelkező kőmű­vesmesterek, építő techni­kusok, építőmesterek, mérnökök tervezhetnek magánépítkezéseket is. Ezek is csak akkor, ha nevük szerepel az Országos Tervező Névjegyzékben. A névjegyzék összeállítása jelenleg folyik. A f kérelmet a megyei tanács épí-' á tési osztályához kell benyú jta- j «ni három hónapnál nem ré­* gebtfi erkölcsi bizonyítvány, i munkaadói igazolás, javaslat, valamint a képesítés igazolá­sának csatolásával. Azután az Építésügyi Minisztérium dönti | el, hogy a javaslat alapján kit vesz fal az országos névjegy­zékbe. Megyénkben eddig mind­össze húszán adták be .ké­relmüket, holott legalább 159 lenne azok száma, akik jelentkezhetnek szak- képzettségük alapján, s akikre szükség is van a megye területén. Átmeneti intézkedés szerint aj járási elsőfokú építésügyi ha- ♦ tóság engedélyt adhat olyan | építkezés megkezdésére is, í melynek tervezője már bead-! ta a névjegyzékbe való felvé- ? telének kérelmét. Miután az | Országos Tervező Névjegyzék ♦ megjelenik (március 31. után), ♦ csak a felvettek végezhetnek ♦ tervezést. | Az új rendelkezési valószí- ! nüleg j jótékony hatással lesz a ? megyénkben folyó családi- í ház-építkezésekre. ! Ha a Somogyvármegye 1919. januári számait lapoz­gatjuk, a cikkek, hírek mind-mind Ady szavait igazolják: »Rohanunk a forradalomba«. A munkásokat, paraszto­kat nem elégíti ki a polgári forradalom. A sajtó nem ál! a munkások ügye mellett szívvel-lélekkel. A Somogyvár­megye, a Somogyi Hírlap is azt hirdeti, ne menjünk to­vább, álljunk meg, nincs szükség proletárdiktatúrára. Március 21-ének szele azonban már érződik, s hiába a sajtó minden szépítgetése, az ellentétek egyre inkább éle­ződnek, a pohár lassan csordultig telik. Január 10-én, ma negyven esztendeje döntő fordulat állott be, a Munkástanács átvette a Somogyi Hírlapot. A Somogyvármegye 1919. január 12-i száma így ír erről: »A Somogyi Hírlap átvétele. A Munkástanács megbízot­tai megjelentek Gerő Zsigmondnál, a Somogyi Hírlap tu­lajdonosánál, s közölték vele a Munkástanács határo­zatát, mely szerint nyomdavállalatát a lappal együtt át­veszik, hajlandók öt az átvett értékekért kártalanítani. A nyomdatulajdonos természetesen tiltakozott az átvétel el­len, a megbízottak azonban kijelentették, hogy a Mun­kástanács határozatát végrehajtják. Az esetről jegyző­könyvet vettek fel, mely mindkét fél nyilatkozatát tar­talmazza. A Munkástanács értesítése szerint a lap ezentúl a somogymegyei szociáldemokrata párt hivatalos lapja«. A Somogyvármegye tudósítója semmit nem fűz a cikkhez, pedig nagyon nagy jelentősége volt annak, hogy laphoz jutott a szociáldemokrata párt. Január 10-e után sokkal több olyan cikk jelent meg, amely hírt adott a megye munkásságának és parasztságának forradalmi hangulatáról. Január 24-én már ezzel az alcímmel jelent meg a Somogyi Hírlap: A Somogymegyei Szociáldemok­rata Párt hivatalos lapja. A kiadó ekkor még a Munkás- tanács, csak február í-től veszi át a kiadóhivatalt is a szociáldemokrata párt. A Somogyi Hírlap átvétele, az a tény, hogy a szociál­demokrata párt hivatalos közlönyhöz jutott megyénkben, egy lépés volt a forradalom felé. POTONY1 TAPASZTALATOK Népes csoport beszélget a potonyi tanácsháza előtt. Ta­nácsi, pártszervezeti és fö- megszervezeti vezetők, egyéni parasztok találhatók a beszél­getők között. Ráérnek a gaz­dák, nem sürgeti őket a mun­ka, van hát idő a véleményeik kicserélésére. Nagy dologról folyik a szó: miként segíthet­nék a község fejlődését, előre­haladását. E kis csoport tag­jai — 13-an — alkotják a köz­ség mezőgazdaság-fejlesztési bizottságát, melyet nem sok­kal előbb alakították meg a tanácson. Várhegyi Pál tanácselnök és a járási tanács képviselői ismertették a tagok tennivalóit. Kevesen, mindössze 760-an lakják a határmenti kis falut. Csaknem az egész lakosság — 95 százaléka — horvát ajkú. Szorgos, dolgos embereik, de valahogy nem elég igényesek önmagukkal szemben. Az iskolában horvátul is ta­nítanak. A gyermekeik edsajá­VcKzUlj -Ardama^zkij Fordította; Lajos Óéra Ö8. — Lehet, jó az út. Okajemov a hátsó ablakon figyelte, mint marad le a há­rom Pobeda. A kanyar elta­karta őket. Eltelt egy perc, kettő, újra felbukkantak, s kérlelhetetlenül közeledtek fe­léje. — Kapcsolj rá! — kiáltotta Okajemov. — Már a padlóig nyomtam a pedált — mondta a sofőr, meg­értve, hogy valami nincs rend­jén. Egy erdő tűnt fel előttük. »Ha odáig elérünk, ott már el­bújhatok« — villant át Okaje­mov agyán. — »így esetleg még megmenekülhetek«. — Gyorsíts! — rikácsolta félőrülten, s előhúzta revolve­rét. — Gyorsíts, vagy majd én vezetek! A sofőr még jobban rákap­csolt. Á sebességmérő mutató­ja túlhaladt a 100-ason. A so­főr kezéből kiszaladt a vér, szeme majd kiesett izgalmá­ban, ahogy az utat figyelte. Gyorsan közeledett a ka­nyar, amely mögött ott az er­dő. A kanyar egyre közelebb és közelebb, de a kormány mintha felmondta volna a szolgálatot, a kocsi nem fordult el, hanem veszett ugrással át­repült az árkon, s megfordulva a levegőben, kerékkel felfele nekivágódott egy fának, aztán oldalra zuhant... Még forogtak a kerekek, amikor Potapov, Kudrjavcev és a többiek a taxihoz rohan­tak. Potapov bekukucskált a törött ablakon. Okajemov és a sofőr egymásra zuhanva esz­méletlenül feküdt. — Húzzák ki azonnal őket a kocsiból! — adta ki a paran­csot Potapov. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mert az üiődéstöl összevissza horpadt ajtókat nem lehetett kinyitni. Potapov egy pillanatra se vet­te le szemét Okajemovról, aki mozdulatlanul feküdt. Végre sikerült kinyitni az ajtót. Oka- jemovot és a sofőrt a fűre fek­tették. A mentőautó pillanatokon belül a szerencsétlenség szín­helyére érkezett. Az orvos megvizsgálta a sebesülteket. — Fecskendőt... ampullát... pólyát... — osztogatta a halk parancsszavakat, s az egyik mentő szemfényvesztő gybrsa- sággal adogatta elő a kért dolgokat a táskából. Először a sofőr tért magá­hoz. A mentő segített neki fel­ülni. A sofőr a fának tá­masztotta hátát, s komoran nézett körül. Okamejov keze megrándult, kinyitotta szemét. Tekintete találkozott Potapov tekinteté­vel. Ismét becsukta szemét. Teljesen észnél volt, de to­vábbra is ájulást színlelt, hogy időt nyerjen. — Magéhoz tért — súgta az orvos Potapovnak. — Látom — mondta az őr­nagy jó hangosan. — Elég volt a szimulálásból, Okajemov. Ezzel már nem segít magán! Okajemov hirtelen inge nya­kához kapott, ahova a méreg­gel teli arnpula volt bevarrva, de Potapov elkapta a kezét: — Ne csináljon ostobaságot! A játszma ‘véget ért!... Okajemov felült. A mentő segíteni akart neki, de eltol­ta kezét, s lassan magától felállt. — Vége — .* ..látják a horvát nyelvet; a népi, nemzeti szokásioikat is ápolhatják. A tanács húsz tag­ja zömében horvát anyanyel­vű. Saját maguk irányítják te­hát falujuk sorsát, jövőjét. Mégsem látni nagy törekvést, akarást, hogy különbül sze­retnének élni, mint alhoigyan éltek húsz-huszonöt évvel ez­előtt. Igaz, tavaly átalakították az iskolát, idén sor kerül a kul- túrház korszerűsítéséire is; szolgálati lakást építenek a tanácselnöknek és a tanácstit­kárnak. Ez évben építenék tűzoltószertárt és 700 négyzet­méternyi betonjárdát. Utóbbi­nál a község lakói mintegy 15 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. A falu te­hát fejlődik, de az emberek mintha nem akarnának halad­ni a korral. — Szegény a falu, szegé­nyek az emberek — mondják a tanács vezetői. Néhány esz­tendő alatt félmillió forint adótartozásuk gyűlt össze. Akad olyan gazda, aki 15, sőt olyan is, aki 20 ezer forint adóval hátralékos. Miből fi­zessék? A föld nem terem elegendőt, állatuk is kevés van, így ebből sem tudják a pénzt előteremteni. Merre ke­ressék a kivezető utat? Mert hogy ez nem mehet így tovább, azt ma már mindenki látja. Szót váltottunk S z i n y á- kovics Mihállyal, a Ha­zafias Népfront elnökével is. Megtudtuk, hogy a választá­sok óta nem sok eredménnyel dicsekedhetnek. — Ezüstkalá­szos tanfolyamot indítottak-e? érdeklődtünk. — Nem, ezt nem próbáltuk meg — vála­szolta. Pedig a potonyi gaz­dáknak sem ártana, ha meg­ismerkednének a korszerű nö­vénytermesztéssel, állatte­nyésztéssel, s a tanultakat fel­használnák falujuk, saját ma­guk hasznára. — Nagy feladat vár a mező- gazdaiság-fefileeztésd faiziotbsiág- ra — mondja a tanácselnök és a népfront-bizottság elnöke. — Beszélgetünk az emberekkel a fejlődés lehetőségéről. Sajnos, az elmúlt években a termelő- szövetkezettől rossz példát lát­tak az emberek... Most ugyan már megváltozott a helyzet, szép eredményeiket mutat fel a tsz, de az embe­rek egyelőre csak várnak, fi­gyelnek ... Igen, a mezőgazdaság-fej­lesztési bizottságra nagy fel­adat vár. Meg kell értetnie a potonyi gazdákkal, hogy saját érdekük is azt követeli, hogy fejlettebb, eredményesebb gazdálkodást folytassanak. A népfront-bi­zottság 9 tagjából öt benne van a mezőgazdaság-fejleszté­si bizottságban. Vonjanak be a felvilágosító munkába minden népfront-bizottsági tagot, de tanácstagot is. Jut mindegyi­küknek elegendő munka. Magyarázzák meg a gazdák­nak: a várakozás csák tétlen­séget szül, eredményeket nem. Magyarázzák meg azt is: ha előbbre akarnak haladni, ha rendezni akarják tartozásukat, akikor tanulni kell, hogyan le­het korszerűen, eredményesen gazdálkodni. Tanuljanak a termelőszövetkezettől, kö­vessék példáját a gazdálkodás­ban és a közös összefogásban. Szalai László CSIK Y GERGELY SZÍNHÁZ ___ M ERRE JÁRTÁL | Ma, szombaton l Jan. 11, vasárnap este 7 óra ^~ | J»n. II, vasfirnap dn. 3 óra X j^OTV \ P ES I E 7 j Fellép: uouczh m DR. 10 TAGÜ TÁNCZENEKARA és ! NÉMETH LEHEL rádióénekes VIDÁM KABARÉMÜSOR KERETÉBEN r ............. — ■■■■■■■ ■■■ ■ ■■ .......... ■■ | Jegyek előre válthatók a színházi jegyi rodában : Május 1 utca 23. Tel. 11-03. — Helyárak 4 — 18 forintig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents