Somogyi Néplap, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

Hogyan fejlődött várossá Kaposvár? H égi adatok alapján Ka- -*-*• posvár a tizenkilencedik század első felében még falu­sias külsejű, viszonylag jelen­téktelen település, melynek egy fő és négy, illetve öt zeg­zugos elrendezésű mellékutcá­ja van. A házak építési anyaga általában vályog, de sok volt a vertfalú, földszintes ház, amelynek tetejét zsúppal, vagy náddal fedték be. A töröktől visszafoglalt településnek mindössze százhúsz lakosa le­heteti 1850-ben még csak 4638, de 1891-ben már 12 544 lakóinak a száma, a település­nek pedig 1443 háza van. 1895- ben már rendezetten, csinosan fejlődő város, s egy része mo­dern épületekből áll. Ettől az időtől kezdve a város egyre nagyobb arányokban fejlődött, ami a város lakosságának számszerű növekedésén is le­mérhető. Az 1891-es 12 544-es létszám 1900-ra 17 352-re, 1910-re 23 528-ra emelkedett. Az 1930-as években 36 000, és ma megközelíti a 50 000-et. aposvár egy évszázad alatt zsúpfedeles, nádas tetejű, földszintes településből csinos, szépen rendezett, mo­dern alaprajzú város lett. Mi­vel magyarázható városunk ilyen arányú fejlődése? Már az előbbiekben vázolt lakosságnövekedés is sejteti, hogy itt igen sok rétű jelen­séggel állunk szemben. Vi­A HOLD VULKANIKUS KITÖRÉSEIRŐL Nyikolaj Kozirev szov­jet csillagász a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia Csillagászati Ta­nácsának egyik bizottságában be­számolt az általa 1958. november 3-án a Holdon megfigyelt vulkani­kus kitörésről. A többi között el­mondotta, az »Alfonz« holdkráter kitörése elég erős volt ahhoz, hogy a Hold felületén a kráter környé­kén változásokat idézzen elő. Szá­mítása szerint a kitörés alkalmából körülbelül százezer köbméter gáz képződött. A holdbéli vulkanizmus e megnyilvánulásáról készült szpektrogram tudományos feldol­gozása során kiderült, hogy az említett gázok 13-as atomsúlyú, nagy mennyiségű nem radioaktív szémzotópot tartalmaznak. Kozirev megjegyezte, hogy a Földön kilencvenszer kevesebb 13-as atomsúlyú szénizotóp van, mint a 12-es atomsúlyú közönséges szén. A Holdon 13-as atomsúlyú szénizotópok mennyisége jóval na­gyobb: a 12-es atomsúlyú közönsé­ges szén mennyiségének egyhar- mada. Ez a nagy különbség — Ko­zirev véleménye szerint — azt bi­zonyítja, hogy a Hold másként ke­letkezett, mint a Föld és a nap­rendszer más bolygói. A szpektrogramból az is kitűnik, hogy 1958. november 3-án, moszk­vai idő szerint hajnali négy óra­kor az »Alfonz«-kráter központi tölcséréből hamu tört fel. Nem volt megfigyelhető a gázok izzása akkor, később gázok törtek fel. Kétséget kizárólag meg lehet álla­pítani olyan termékek jelenlétét is, mint két és három atomból álló szénmolekulák. Amit az űrrakétával kapcsolatban tudni kell MI A KOZMIKUS SEBESSÉG ? Erre a kérdésre 3. Szuskov szovjet mérnök válaszol — Tegyük fel, hogy az at­moszféra sűrű rétegei fölé emelkedő hegy csúcsán elsü­tünk egy ágyút. Ha a lövés vízszintes irányban történik, akkor a lövedék kezdő sebes­ségétől függően a közelben vagy a távolban esik le. Men­ne! nagyobb a kezdő sebesség, annál távolabbra repül a löve­dék. Ha azonban a kezdő se­besség másodpercenként 8 ki­lométer, akkor lövedékünk so­káig nem hull a földre, hanem a Föld mesterséges bolygójá­vá válik. Milyen erő tartja a lövedé­kei pályáján, milyen erő egyenlítheti ki a Föld vonzá­sát? A centrifugális eró, amely a test sebességének növekedé­sét el egyenes arányban foko­zódik. A vízszintesen repülő test­nek azt a sebességét, ami­kor a centrifugális erő egyenlő a súlyerővel, első kozmikus sebességnek ne­vezzük. Ezt gyakran »körsebességnek« nevezzük, mert ebben az eset­ben a bolygó körpályán mo­zog. Tegyük fel, hogy megváltoz­tatjuk a lövedék súlyát. Válto­zást tapasztalhatunk-e az első kozmikus sebességben? Nem, mert a centrifugális erő a súly­hoz aránylik, tehát a fenti erő­viszonyok egyensúlya nem változik rheg. A »körsebesség« függ h test repülési magasságától, hiszen a Föld vonzóereje annál ki­sebb, mennél távolabb he­lyezkedik .el a test a Föld kö­zéppontjától. Éppen ezért nagy magasságban a centrifugális erő akkor is kiegyenlíti a súly- erőt, ha a test pályáján kisebb sebességgel mozog. Egy gya­korlati példa: a Föld felszínén a »körsebesség« másodpercen­ként 7900, méter. Nyolcszáz ki­lométer magasban azonban ez a sebesség mar másodpercen­ként 5000 méterre csökken. Mi történik, ha a lövedék kezdő sebessége meghaladja az első kozmikus sebességet? Ebben az esetben a test már nem körpályán mozog, a cent­rifugáiig erő túlszárnyalja a súiyerót és a lövedék eltávolo­dik a Földtől. A továbbiakban a test már ellipszis pályát ír le. Ezt figyelhetjük. meg az eddigi szovjet ázpuínyikoknál, amelyeket hordozó rakéta se­gítségével lőttek fel. A rakéta csaknem függőlegesen emelke­dik, majd amikor kijut az at­moszféra sűrű rétegeiből, majdnem teljesen vízszintes irányban folytatja útját. Ha tovább növeljük a kezdő sebesség«;. akkor a repülési pálya mindinkább kitágul. Má­sodpercenként 11,2 kilométe­res sebességnél a test már nem tér vissza a Földre, mert ele­gendő energiával rendelkezik ahhoz, hogy kitörjön a Föld vonzóköréből. Ezt a sebességet második kozmikus vagy »paraboli­kus« sebességnek nevez­zük. minthogy a kozmikus test már parabola-pályán mozog. Ha a lövedék kezdő sebessé­ge meghaladja a másod percen­kénti 11,2 kilométert. akkor hiperbola pályát ír le. Éppen ezért a másodper­cenként 11,2 kilométert túlszárnyaló sebességet »liiperboliku^« sebesség­nek nevezzük. Ha a test másodpercenként 16,7 kilo­méteres kezdő sebességet kap, akkor mozgása a Har­madik kozmikus sebesség­gel történik. Ebben az esetben a rakéta már a naprendszerből is kitör. Az első kozmikus sebesség 27-szer, a második pec'íg 38- szor szárnyalja túl a hang se­bességét. szont egy város fejlődését sem mérhetjük le csak egy ténye­zőre alapozva vizsgálatainkat. Mennél több tényezőn keresz­tül vizsgálunk egy települést, annál tisztább képet szerezhe­tünk fejlődéséről. A következőkben vegyük vizsgálódásunk középpontjába azokat a tényezőket, amelyek elősegítették vagy amelyek gá­tolták, illetve késleltették a város fejlődését. A Dráva és a Balaton kö­zott fekvő Somogy me­gye erdővel sűrűn borított te­rület még a 17. században is. ’A megye területének kb. két­harmadát borította erdő. A szólás-mondás is úgy véli, hogy »nem az erdők vannak Somogybán, hanem Somogy van az erdőkben«. Ezek az er­dők sűrűek, hogy rajtuk átha­tolni nagyon nehéz, helyen­ként lehetetlen volt. Ezért fi­gyelmeztetik a császári csapa­tokat, hogy az erdőbe ne ha­toljanak be, mert az ismeret­len területen esetleg eltéved­hetnek. De az erdőben tanyázó betyároktól, szökött katonák­tól is kellett félniük. A közlekedés fejlődését azonban nemcsak az erdők | akadályozták, hanem a vize- I nyős, lápos, mocsaras, tavak- i kai bőven tarkított területek ! is. A folyókat még nem szabá­lyozták, így gyakran kiöntöt­ték, s mocsarassá vált vidé­kük. A Balaton is sokkal na­gyobb területen feküdt a mai­nál. »-Ennek a vidéknek északi részén még a rómaiak idejében a Balaton terjengett Somogy- tmrig, sőt azon alul is. Hiszen még a kaposfüredi uradalomhoz is tartoztak olyan berki létek, amelynek ingoványos területén a Balaton partján honoj csigá­kat találtak.« A megye közép­ső részén igen kis eséssel, mo­csaras részekkel tarkítva, né­hol szigeteket alkotva a Kapos kanyargóit. Csurgótól északra és délre, valamint a Baláta-tó és a kanizsaberki csárda kör­nyékén mocsaras és ingová­nyos a talaj. Délen a Dráva gyakori kiöntése miatt igen sok mgpsár ás láp keletkezett. Belső-Somogy területe homo­kos, itt ezzel kellett a közle- * kedésnek megbirkóznia. /A zt látjuk tehát, hogy a megye területének északi részén a Balaton és környéke, középső részén a Kapos és áradásai, déli részén a még szabályozás alá nem ke­rült Dráva árterülete akadá­lyozta a közlekedés fejlődését, így a megye általános fejlődé­sét, tehát Kaposvár fejlődését« is. Ebből viszont az követkéz-J ne, hogy a megye más terüle- ♦ tén legalább kelet-nyugati irá-| nyú közlekedés folyt. Az ilyen | irányú közlekedést azonban a} Somogyra is jellemző észak-» déli irányú, úgynevezett meri- í dionális, eléggé vizenyős völ-J gyek akadályozták. Ez annál | is jelentősebb, mert a völgyek» eleggé fiatalok (földtörténeti t korokban mérve), meredek ol-{ dalúak, ami nemcsak fiatalsá-» gukkal kapcsolatos, hanem a • löszös szerkezettel (általában a » lösz meredek oldalakkal sza-{ lead le). Sőt, az oldalakon, ami» az előbbiek alapján érthető is,« igen gyakori a suvadás és aj talajfolyás, ami, az esetleges ♦ közlekedésre veszélyt is jelen- ♦ lett volna. Persze jelentéktele-| nebb községi utak azért akad- { tak. De így érthető, hogy a ró- ♦ maiak idejében sem vezetett! ót a megyén nagyobb forgal- { mű útyonal. Mindössze egy út ♦ ismeretes, amely összekötötte ♦ Mogemtianaet (Keszthely) j Sophianaeval (Pécs). Ez az út $ északnyugatról délkeleti I irányban haladt át Somogyon. J Viszont az is ismeretes, hogy { a közlekedés kezdeti fokának f útvonalai természetes útvona- ♦ lak, így pl. a folyóvölgyek, fő- t leg a Kapos völgye régi idők ♦ óta az ember települési he-1 lyei is. Ezt igazolják az itt ta- * Iáit leletek. De nemcsak a Ka­pos völgye, hanem a Balaton vidéke és a Dráva völgye is régóta telephelye az embernek. Ugyanis itt az ember halá­szott, vadászott és gyűjtögetett is A később kialakult közle­kedési hálózat ezeken a ter­mészetes útvonalakon haladt, és összekötötte a kialakult te­lepüléseket ott, ahol erre a legalkalmasabb hely kínálko­zott. így alakultak ki a Bala­ton déli partján, a Kapos völ­gyében, a Dráva völgyében a mai napig is fontos útvonalak. Az északi-déli irányú völ­gyekben is kialakultak a köz­lekedési útvonalak, de ezek nem jelentősek, legalábbis nem olyanok, mint az előbb említettek. Vehát a megyét a három ■* különböző irányú törés­vonal mentén kialakult három fontos útvonal szeli át. A töré­seknek ilyen szempontból nagy a jelentőségük. Ez Ka­posvár esetében is fontos, mert a Kapos törésvonala tet­te lehetővé itt a kelet-nyugati irányú közlekedés kialakulását, ami később nagymértékben hatott a város fejlődésére is. Mivel ettől a törésvonaltól északra és délre nem találunk ehhez hasonló olyan törésvo­nalat, amely kaput nyitott a közlekedésnek, ezért a kezdet­leges termelési viszonyoknak megfelelően csak itt jelentke­zett mint a város kialakulásá­ra ható tényező. Ez kizárta an­nak lehetőségét, hogy más te­lepülés versenyezzen Kapos­várral. Ha ugyan kezdeti fo­kon a középkorban ez meg is van, de később, a közlekedés nagyobbarányú fejlődésével, a vasúthálózat kiépítésével meg­szűnik. Ebben a versenyben Barcsot érdemes megemliteni. Kezdetben komoly ellenfél­ként jelentkezett a fejlődés mérvét illetőleg. Ez azzal ma­gyarázható, hogy Barcs a Drá­va törésvonalában fekszik, és jó átkelőhely is volt. A me­gyén kívül természetesen még több vetélytárssal is találko­zunk, amelyek jobb fekvésük­nél fogva régebben is nagy fejlődést mutatnak. Ilyen pl. Nagykanizsa, Veszprém, Szi­getvár, Szekszárd, sőt bizonyos mértékig még Dombóvár is. — Folytatjuk — SOMOGY MEGYE 1919. ÉVI ESEMÉNYNAPTÁRA Február 9. A Somogyi Hírlap közli a mezőgazdasági békéltető és bérmegállapító bizottság megalapítását, amelybe a nagybirtokosok 45, a cselé­dek 45 tagot delegáltak. Február 10. .4 kaposvári munkásság tiltakozott az ellenforrada­lom ellen. A Munkásotthon­ból 9 órakor kezdődött a fel­vonulás. A Kossuth térin, az Erzsébet Szálló erkélyéről először Tóth Lajos, majd Latinka Sándor beszélt. »Megszűnt az az idő — mon­dotta —, amikor a nagybir­tok és a töke ráült az ország nyakára, és kíméletlen ke­gyetlenséggel uzsorázta, szi- polyozta ki a munkások száz­ezreit; ez a régi rendszer többé feléledni nem fog, az öntudatra ébredt munkás­tábor résen lesz«. (Somogy- vármegye február 11-i szá­ma.) Február 11. A lfaposvári gőzmalmok munkásai béremelés végett sztrájkolnak. Február 16. A Somogyi Hírlap e napi száma közölte a szociáláe- mokrata pártszervezet fel­hívását a kisgazdapárti kor­mánybiztos kinevezése ellen. »Kisgazdapárti kormánybiz­tos csak kinevezve lehet, de Somogy vármegyében állá­sát el nem foglalhatja, mert ezt minden forradalmi ener­giánkkal meg fogjuk akadá­lyozni« — mondja a felhívás egyik része. A Nemzeti Tanács ülésén feliratban értesítik és kérik a minisztertanácsot, hogy a kaposvári forradalmi pártok és a munkásság meghallga­tása után nevezze ki a kor­mánybiztost. Február 22. Létrehozták az uradalmi cselédek kollektív szerződé­sét. Február 23. Munkásgyűlés volt, ame­lyen Hamburger Jenő és Gyetvai János, a szociálde­mokrata párt országos ve­zetőségének küldöttei be­széltek. A Somogyi Hírlap írta: »Hamburger Jenő dr. elv­társ a jövő hét elején Ka­posvárra érkezik, ahonnan bejárja az egész vármegyét, és az alakítandó termelő- szövetkezetek ügyét fogja ismertetni«. Február 26. A munkástanács ülésén újból tiltakoztak dr. Neu­bauer Ferenc kisgazdapárti kormánybiztos kinevezése el­len. Hangoztatták azt is — irta a Somogyi Hírlap feb­ruár 27-i száma —, hogy ha kell, »megyeszerte általános sztrájkot provokálnak, és direktóriumot állítanak a megye élére«. Február 27. A Kaposvári Cukorgyár megválasztotta új üzemi ta­nácsát. A Somogyi Hírlap írta: »A kaposvári Munkástanács országos jelentőségű hatá­rozata a birtokreformot szo­cialista módon hajtja vég­re. Február 2S. A Somogyi Hírlap írja: »Somogy vármegyében ed­dig 300 000 hold földterület munkásai és igényjogosult­jai jelentették be, hogy termelőszövetkezet formájá­ban óhajtják a földreformot végrehajtani. — Folytatjuk. — Lócly István tanár. Miért vált az űrrakéta átmenetileg a Hold mesterséges bolygójává is A Hold felszínén a »körsebes- ség« alig több, mint másodpercen­ként 1,7 kilométer. Abban a tá­volságban, amennyire a rakéta megközelítette a Holdat, az első »■Hold kozmikus sebesség« másod­percenként mindössze t kilométer volt. A második »Hold kozmikus sebesség pedig másodpercenként 2.5 kilométer. A Holdtól 7000 kilo- ♦♦♦♦♦♦♦ méternyire eltávolodó testnek te­hát másodpercenként 1,5 bilomé- teres sebesség elegendő, hogy a Hold mesterséges bolygójává vál­jék. A szovjet kozmikus rakéta azonban ennél sokkal nagyobb se­bességgel rendelkezett, tehát hi­perbolikus pályán repülve, elkerül­te a Holdat. A parittyától az automata-fegyverig A középkor feu­dális társadalmában az ókori tömeghadse­regek helyett kislét- számú lovagi sere­geket hoztak létre. A középkori lovagok te­tőtől talpig piáncél- ba öltöztek. A pán­cél súlya és merevsé­ge miatt a lovago­kat emelővel tették fel a lovakra. Kiala­kult a lovagok kéz­kezes kardja, a ne­héz, egyenes pengéjű kard. amely szúrás­ra és vágásra egy­aránt alkalmassá vált; ugyancsak ki­alakult a karvastag­ságú nehéz lándzsa, amelynek az elsődle­ges feladata nem az ellenség megsebzése, hanem annak nyereg­ből való kivetése. Ha ugyanis a lovag le­esett a lóról, akkor a páncélzat merev­sége miatt harcképte­lenné vált. A középkor első századaiban elter­jedt a füstös lőpor használata. Ismere­tes, hogy az arabok a XII. században, a ta­tárok pedig a XIÍ1. században használtak puskaporral működő lőfegyvereket. Az el­ső ágyúk természe­tesen igen kezdetle­gesek voltak. Ezek legtöbbször sima cső­ből áll talc, s előíró) puskaporral. golyó­val és fojtással töl­tötték meg. Egy szemtanú feljegyezte, hogy Komárom 1527. évi ostrománál az ostromló német tü­zér már képes volt arra, hogy »hallat­lan gyorsasággal« 5 óra alatt harminc,sőt harmincöt lövést is leadjon. Ebben az időben a tüzérség feladata az volt, hogy a lövedékek füstjével ás dörrenésével meg­rémítse az ellensé­get. A puskaporos ké­zi lőfegyverek elő­ször az araboknál je­lentek meg\ a XII. században. Európá­ban csali a XV. században terjedtek el'. A szerkezet nél­küli kezdetleges lő­fegyver tulajdonkép­pen egy arasznál alig hosszabb, 17—18 min­es űrméretű bronz­cső. A könnyebb mar- kol-halóság végett a csőhöz egy rövid egyenes tusa is csat­lakozott. Ü tközet előtt minden tizedik kato­na meggyújtotta ka­nócát. Közvetlenül a tűzparancs kiadása előtt a többiek erről gyújtották meg saját kanócaikat. Nyilván­való, hogy a kézi lőfegyverek hatása ebben az időben in­kább csak erkölcsi volt. A kezdetleges fegy­verek átütő ereje még kevés volt a lo­vagi páncél átszakítá- sára. Az ebben a korban használt számszeríj ' (fémből készült íj, nagy fe­szítőerővel, amelynek húrját lábbal vagy pedig gépi szerke­zet segítségével fe­szítették lei) súlyos nyílhegye biztosan átütötte a páncélt, amíg az első puska, a muskéta ólomlöve­déke legfeljebb csak behorpasztotta azt. Bethlen Gábor maga is elismerte a kora­beli lőfegyverek gyen­geségét. 1626-ban egy lövészbemutatón a páncélt pisztolylövés­sel be sem tudták horpasztani, fém- hegyű nyíllal azon­ban könnyen átlóin lék. (Folytatjuk#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents